2026. Augusztus 20. - Szent István és az államalapítás ünnepe (- Magyar Péter hazánk szégyene)

Mennyire zavaros amikor egy keresztényellenes miniszterelnök a Szent Korona előtt állva fényképezteti magát.

 *

Boldog Karácsonyt, hazudja a külföldről biztosított mentelmi jogát élvező Magyar Péter - ahogy mi látjuk

 Magyar Péter: 

"A TISZA-kormány 2026-tól munkaszüneti nappá nyilvánítja december 24-ét, hogy minden magyar család békében és nyugalomban készülhessen a Szentestére.

Nagyon szép karácsonyi készülődést kívánunk minden magyarnak itthon és szerte a nagyvilágban!"

 

Magyar Péter ételosztás után, amikor maga  is megéhezik - itt inkognitóban, mikrofonok nélkül

 

"Ilyenkor mindannyian arra vágyunk, hogy legyen kapaszkodó,legyen értelme a hitünknek, és legyen jövője annak, amit most élünk. Ez az ünnep idén sokaknak nem a gondtalanságról szól, hanem a reményről. Arról a csendes reményről, amely akkor is megmarad, amikor nehéz, Péter Magyar sokunk számára ezt jelenti. Karácsonykor különösen fontos emlékeznünk arra, hogy a változás nem egyik napról a másikra történik, de elkezdődik. Minden kimondott igaz szóval, minden kiállással, minden olyan emberrel, aki nem hajlandó lemondani erről az országról."

 

*  

 

Húsvét Ócsán a Fidesz és annak polgármesterének árnyékában - mikor eltéveszted az ajtót ( - feltámadás)

 Ócsa jelenlegi polgármestere napi posztokkal jelentkezik amik egyfajta üzenetek a hétköznapok és a jeles napok során. 

Mert számodra sem mindegy melyik nyílászárón kopogtatsz.

Feltámadást Ócsának! - Legyen BÉKE veletek.

 *

Nagypéntek: a nap, amikor Jézus meghalt érettünk

Nagypéntek a húsvéti szent háromnap második napja, a keresztény liturgikus évkör legszentebb napjainak egyike. A keresztény világ ilyenkor Jézus Krisztus kereszthalálára emlékezik.

Az Ószövetség lapjain nagyon sok Jézusra vonatkozó próféciát olvashatunk, melyek az Üdvözítő élete során rendre meg is valósultak. A kinyilatkoztatás első szent könyve így „alapozza meg” a Megváltó eljövetelét. Izajás, vagy más néven Ézsaiás próféta könyvében például a nagypénteki eseményekre vonatkoztatható próféciákat találhatunk.

Munkácsy Mihály: Krisztus Pilátus előtt  (Forrás: Wikipédia)

A rabbinikus hagyomány szerint a királyi családból származó próféta nagyjából hétszáz évvel Jézus előtt élt Jeruzsálemben.

Fellépett kora hamis istenekre építő bálványkultusza ellen, bírálta az akkori erkölcstelen életvitelt és formális vallásosságot, s azt hirdette, hogy az embereknek vissza kell térniük Istenhez – mindezek alapján akár még modern próféta is lehetne, hiszen napjainkat is hasonló kísértések uralják.

 Izajás könyvében olvashatjuk: „Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt halállal sújtották” (Izajás 53,5-8).

Izajás szerint Isten szolgája a szenvedésével nyújt engesztelést a bűnökért. A próféta által használt Isten báránya kifejezés Jézus egyik biblikus neve, amit Keresztelő Szent Jánostól kapott.

János evangélista a keresztelőre utalva azt írta: „Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel. Ezután János tanúsította: Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia” (János 1, 29-34).

Mindez Jézus nyilvános fellépésének az elején történt. Nagypéntek pedig a végén.

Így fog kezet egymással a kezdet és a vég, az alfa és ómega, melyről A jelenések könyve írja: „Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, a ki van, és a ki vala, és a ki eljövendő, a Mindenható” (Jelenések Könyve 1:8).

Nagypéntek ugyanis Jézus kínszenvedését, kereszthalálát és eltemetését tárja elénk, a keresztény liturgiában a húsvéti szent háromnap (Sacrum Triduum Paschale) második napja, egyúttal pedig az egyházi liturgikus évkör legcsendesebbje.

Ilyenkor néma minden ajak. Még a harangok is elnémulnak, közkeletű elnevezéssel Rómába szállnak. Ilyenkor nincs szentmise, csak igeliturgiát mutatnak be a minden díszétől megfosztott oltár előtt.

Ezt a napot a Golgota misztériuma uralja.

Mi történt nagypénteken?

Lukács evangélista tanúsága alapján haladjunk végig a Biblia lapjain olvasható események során: „Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet, s így szólt hozzájuk: Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem találtam egyben sem vétkesnek. És Heródes sem, mert lám, visszaküldte hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne. Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom” (Lukács 27,16).

Rembrandt: Levétel a keresztről  (Forrás: Wikipédia)

 

Jézust mégsem engedték haza a római katonák, hiszen a helytartói palota udvarán egybegyűlt nép, amely hat nappal korábban, virágvasárnap még azt kiáltozta, hogy „Hozsanna Dávid fiának”, most azt kiáltozta: „Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!” – azt az embert, aki Máté evangélista szerint „hírhedt” rab volt, és akit Márk evangélista a lázadók közül való gyilkosnak, János evangélista pedig gyilkosnak nevezett.

 Pilátus ennek már nem mert ellenállni és „kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint”. Ez a döntés juttatta Jézust a Golgotára

Adjuk vissza a szót Lukácsnak: „Jézust a katonák elvezették. Útközben szembe jött velük egy Cirénéből való, Simon nevű férfi, aki éppen a vidékről jött a városba. A katonák kényszerítették Simont, hogy vigye a keresztfát Jézus után.”

A szent szerző azt is leírta, hogy „A katonák Jézussal együtt két bűnözőt is elvezettek, hogy őket is kivégezzék. Amikor megérkeztek arra a helyre, amelyet így neveztek: Koponya, ott Jézust keresztre feszítették. Ugyanezt tették a két bűnözővel is. Egyiküket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán feszítették meg. Azután Jézus ezt mondta: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit tesznek!”

Jézus halála kapcsán ez olvasható Lukácsnál: „Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet, mert a Nap elhomályosult. A Templom belsejében a függöny kettéhasadt. Jézus felkiáltott: Atyám, a kezedbe teszem le szellememet. Amikor ezt kimondta, meghalt.”

Csakhogy itt nem ér véget a nap történése, hiszen a júdeai Arimátia városából származó József, aki a főtanács tagja volt, Pilátushoz ment, és engedélyt kért tőle, hogy Jézus holttestét eltemesse a közelben lévő, még üres sziklasírba. Lukács ezt így írja le: „Levette a keresztről a testet, vászonba tekerte, és elhelyezte egy sziklasírba, amelybe még senkit sem temettek. Ez az előkészület napjának végén történt, és már közel volt a szombati ünnep kezdete. Az asszonyok, akik Galileától kezdve követték Jézust, Józseffel mentek, látták a sírt, és azt is, hogyan helyezték el a sziklasírba Jézus testét. Azután hazamentek, és előkészítették az illatszereket, amelyeket temetésnél szoktak használni. A szombat ünnepén azonban otthon maradtak a Törvény parancsa szerint.”

Megrendítő, drámai történet. A teremtett világ fiai megölték teremtőjük fiát, az Atya Isten fiát, a második isteni személyt.

Csakhogy a történet nem ezzel zárul. Jézus ugyanis harmadnapra feltámadt.

Nemzeti InternetFigyelő

*

Március 15.-n emlékeztetőül - Ady Endre: A forradalmár Petőfi

 Esztendők óta folyik Magyarországon majdnem büntetlenül egy csúnya komédia Petőfi nevével Petőfi ellen. Petőfibe kapaszkodva ágálnak, ámítnak, sürögnek, gyarapodnak olyanok, akiket az a néhai isteni fiatal ember, aki haragudni is jobban tudott, mint mi, ha velük él, okvetlenül véresre ver. Rossz könyvek, farizeus beszédek, lelketlen ünnepek, lelkes üzletek omlanak és ömlenek. És egyszerre csak teljes vakmerőséggel már teljesen a magukénak hirdetik Petőfit éppen azok, akiket Petőfi legjobban utált. Népellenes urak, apáca-telepítő mágnás-asszonyok, cifra reverendás papok, s nagyurak galád szolgái jönnek elénk - Petőfivel. És azok, akiket Petőfi még jobban utált: a gyávák, az üres, hazug honfiaskodók és mindenek fölött a rossz írók, a tehetségtelenek.

Haragos fájdalmamban már régen gondolkoztam, ki tudna legeslegjobban szétütni e bűnös komédiások között. S már régen láttam, hogy Petőfi meghamisítóival igazán, alaposan elbánni csak egy ember tudna: Petőfi. Jöjjön ellenük Petőfi maga, a maga szociális hitvallásával, a maga csillapíthatatlan és határtalan forradalmiságával, a saját verskorbácsaival. Úgy látszott, hogy a körülmények is segítenek e régi háborús tervemben: Petőfivel megfenyíttetni Petőfi ál-barátait.

*

Ünnepi múzeumlátogatás

Március 15.-n a nemzeti ünnepnapon, a múzeumok, állampolgárságra való tekintet nélkül, mindenki számára ingyenesen látogathatók.

*

Valentin napi boldogság

 

*

Boldog, békés, szeretetteljes Karácsonyt - kellemes ünnepeket

 

*

Buksi kutyából sem lesz elfogadható szalonna - a böllér és az ünnepi disznó ( - szenteskedés helyett)

Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnapunk: Szent István király napja, a magyar államalapítás, és az állam több mint ezeréves folytonosságának emléknapja.

 1083. augusztus 20-i szentté avatásától játszik szerepet Szent István emlékezete, amit koronként eltérően értelmeztek és ünnepeltek. Augusztus 20. egyben az új kenyér ünnepe is. 

Ócsán augusztus 20.-t többnyire a református lelkész, Hantos Péter kenyérszentelésével valósította meg Bukodi polgármester.  

 

Aztán egyszer a hétköznapok során kenyértörésre került sor, amikor is Hantos lelkész önkormányzatban érintett feleségét, a polgármester korábbi lieblingét amolyan hirtelen  mellőzöttként bocsátotta el a "főnök" a helyi művelődési ház éléről. Akkor Hantos lelkész nagyon mérges lett és szinte magából kikelve szólalt meg a hívők előtt és közösségi oldalán. A maga is pártos lelkész, még a képviselőséggel is felhagyott, mert ott és abban is ellentétbe került a szintén fideszes polgármesterrel. Persze Bukodival nem nehéz összetűzésbe kerülni, mert aki nem annyira süllyed mélyre és nem lesz annyira alantas és piszkos, hogy leérjen hozzá, a hamar nélkülözésre, vagy ebrudalásra számíthat.  Így lett új vezetője az Egressynek és vált unszimpatikussá egymásnak a polgármester és a református lelkész. Ugyancsak ekként lett nélkülözött Ócsa korábbi főépítésze a szintén fideszes Horváth Zoltán is, akinek a város számos jellegzetessége képviseli munkássága nyomát. 

De ne legyünk ünneprontók akkor, amikor a Szent Istvánra emlékezünk.  Ünnep alkalmával a résztvevők arról beszéltek, milyen közönségteremtő eseményei, elemei vannak a református egyháznak, amelyek bírnak olyan erővel, mint a katolikusok számára a szentek kiemelt tisztelete vagy a búcsúk és zarándoklatok. Miért mindig és kizárólagosan csak a református lelkész mondta Bukodi érdekében az igét?  Mi köze a fideszes Hantos Petinek és a mögöttes reformátusi lelkületének ahhoz az ünnepelt szenthez, amit az egyháza nem ismer el?  Micsoda megtévesztés, vagy tudatzavaros állapot ez a tetszelgés a református oldalon?  Amikor identitásválságról beszélünk, és nem érezzük magunkat otthon az egyházunkban, azért lehet, mert nem vagyunk önazonosak: a gondolataink, szavaink és cselekedeteink nem állnak egymással összhangban. A reformátusok Hantosa zavarodott azonossággal bír akkor, amikor párttársa nyomdokai mentén a szentséges István bálványozó ünnepén politikai szószolásra emelkedik a klerikális hívők és nem hívők előtt. 

Aztán, amikor a "haragszom rád" korszakát éltük, akkor már jöhettek a más felekezetek képviselői is. Így az augusztus 20.-ai események amolyan ökumenikus megemlékezéssé fejlődtek.  Az évek teltek, Klárika és a sérelmek feledésbe mentek, Bukodi tért nyert és Hantos is megbékélt, mert nem tudta túllépni a polgármester egyeduralmát.  A református hívők maguk is megosztottá lettek, a többségi fideszes hitük és egyházi hitvallásuk mellett.   

Így jutottunk el az idei esztendőig, amikor is Bukodi egyfajta gesztusként az ócsai Pro Urbe, vagyis a városért elnevezésű helyi kisvárosi (hivatali) elismerést adományozta Hantos Péter református lelkész párttársának, amit a Köztársaság térre visszahelyezett megemlékezés alkalmával adott át.   

“Uram, a te ítéletedet adjad a királynak!”

Augusztus 20-ra készülve eszembe jutnak diákkorom történelemkönyvei. Olvasom bennük gondolatban
államalapító királyunk nevét: “I. István” Néhol így: “I. (Szent) István.” Amikor én az iskolapadban
ültem, az volt a fontosabb, hogy hányadik király volt e néven István, és nem az, hogy milyen
életminoséggel uralkodott. Nemrégen azonban kezembe került egy könyv, amelyikben jólesően olvastam az államalapító nevét ilyenképpen: “Szent (I.) István.”
Egész népünk számára fontos lenne ez a gondolkodásbeli váltás. Érezzük is ezt egyre többen. És itt nem a “klerikális reakció” szólal meg, hanem az utca embere. 

A protestáns egyházaknak nincsenek római katolikus értelemben vett szentjeik, nem élünk a szentekhez fűződő közbenjáró imádság lehetőségével, mivel azt valljuk, hogy egyetlen Közbenjáró van Isten és emberek között, az élő Jézus Krisztus. De mi is tudunk a megszentelt életről, a megtérést szükségszerűen követő megszentelődésről, Istennek tetsző, odaszentelt életről az evangéliumi mérték szerint. Erre minden megtért hívő protestáns igyekszik, ez hitének belső parancsa, hogy tettekben is megmutassa hitét. 

Azt tapasztalom, hogy a reformátusoknál gyakran gond van a szent szó használatával. A zavar oka legtöbbször, hogy fogalmunk sincs, hogy mit is jelent. 

Hantos is csak szenteskedik István királyunk napján augusztus 20.-n párttársa, Bukodi polgármester mentén, azaz szolgálatában.

Mert, mint ismert, a disznóvágáshoz is legalább két fél szükségeltetik: a böllér és disznó. 

*

Körmenet helyett zsíroskenyeres tekerés - olcsó ünnepi rendezvény Ócsán a polgármester jóvoltából ( - nívó)

 Ajándék zsírós-kenyérrel és ingyen pólóval hirdetik az ünnepi kerekezést Ócsán.

A városi művelődésszervező, aki egyben a közpénzes városi újság szerkesztője és a polgármester propagandistája is a helyi Egressy Gábor Szabadidőközpont igazgatójaként ajándékozgatja a zsíros kenyeret a nép egyszerű gyermekeinek amennyiben részt vesznek a programon. Micsoda motiváció!

Igaz a hasonmód meghirdetett ingyenes városi sétát nem sikerült lebonyolítani az időjárásra hivatkozva, de más visszajelzések szerint az érdeklődés hiánya volt a fiaskó oka. 

Elmaradt a program, pedig még pénzt sem kértek érte - ingyen sétálhattunk volna Ócsán

A mostani kerékpározásra a polgármester az asszonykájával szokott kitekerni, akit az utóbbi években hozott be a közélet nyilvánossága elé, mint, társat.  Erről képeket, és választások alkalmával szavazatokat leadó biztatást is közzé tett, de tekertek már együtt is a polgárőrség védelme alatt.

Minderre a polgárőri mozgósításra azért van szükség, mert a városvezető a képletes megkoronázása, azaz megválasztása óta eltelt egy tizednyi év során sem volt képes Ócsán a kerékpárosok számára önálló, elkülönített utat építeni. Bár Bukodi pajtás azt ígérte, hazudta, hogy Ócsa hatalmasat fejlődik az elkövetkező évek során és Alsópakonyt védett kerékpárút fogja összekapcsolni a vasút állomással, de mint tudjuk, ez sem valósult meg. Így Ócsán nincs olyan biztonsággal bekerekezhető, kerékpárosok számára épített közlekedési útvonal, ahova egyszerre, vagy együtt, biztonsággal eltekerhetnének. Ezért kell a polgárőrök forgalomterelése, irányítása és védőőrizete a lebonyolításhoz. És nem ég le a polgármester arcáról a rávastagodott bőr, hogy ilyen áldatlan körülmények közt hívja és küldi ki az embereket kerékpározni amolyan ünnepi mulatság, vagy inkább károlysági körmenet (latinul processio;) gyanánt. Ez amolyan polgármester iránti eucharisztia, úgy is mint a polgármester szentsége iránti „kegyelem” kifejezése, egyfajta „kegyelmi adomány”.  Ennek a viszonzása a résztvevők számára készülő "ajándék" zsíros kenyér. 

Zsíros ajándékkal várják a körmenet résztvevőit - Ócsán ünnepileg a zsíros kenyeret ajándékozzák

Elvégre augusztus huszadikán mi mást is lehetne bálványozni és körbevezetni Ócsán, mint a Károlyt, a polgármestert a nyájával.  Ezt a célt tűzte ki és teljesíti be a meghirdetett közös kerékpározás, aminek amúgy semmi értelme az úttalan kisvárosi környezetben. Mert ha legalább a szomszédos Alsónémedibe vagy Bugyi községbe mennének át látogatóba, akkor ott több kilométernyi kerékpárutat biciglizhetnének végig biztonságosan és polgárőri felvezetés nélkül. Annak legalább lenne annyi értelme, hogy bemutassák az ócsaiaknak, hogy lám, így is lehet falun élni.  

Poló, frissítő és zsíros kenyér a programban - a mögöttes biztonságot a kerekezéshez a polgárőrség ingyen a támogatásból adja

Ócsa azonban egy város, aminek egy nem jó polgármestert választottak. Ez az alakalom is azt bizonyítja, hogy Ócsa a városi rangjához képest egy fejletlen, elmaradott település, amit a környék községei is elhagytak, túlszárnyaltak.  

Ócsán kerékpározni elkülönített és erre a célra épített utak hiányában egy olyan életveszélyes mutatvány, aminek kihívását a polgármester sem vállalja a biztonságot jelentő polgárőri támogatás nélkül. A nép  gyermeke csak azt nem veszi észre, hogy a hétköznapok során a polgármestere még a Sparba is azzal a több milliós szolgálati autóval jár, amit a közvagyonból vásároltatott magának, míg a bárgyú választó jobb esetben gyalog, netán az életét kockáztatva polgárőrök segítsége nélkül kerékpárral jut el a céljához. (Már ha eljut és nem jár úgy, mint az, aki a munkába menet kerékpározva halt meg az úton.)

Igaz, ehhez már nem jár "ajándék" zsíros kenyér, ahogy azt Paksi Zita szervező, helyi közpénzből fizetett ügyvezető előadja. 

*

A Kolozsvári Magyar Opera koncertje és tűzijáték is lesz augusztus 20-án Székelyudvarhelyen

 A Szent István-napi ünnepség Székelyudvarhelyen augusztus 20-án, vasárnap 18 órától veszi kezdetét a Márton Áron téren. Elsőként a történelmi egyházak lelkipásztorai szentelik meg az új kenyeret, majd kulturális műsorokat adnak elő, valamint beszédet mond Székelyudvarhely polgármestere.

Az ünnepi műsorban együttműködik a fennállásának 25. évfordulóját ülő Boróka Néptáncegyüttes is. Ezt követően 20 órakor magyar rockslágerek szimfonikus feldolgozásait hallhatjuk a Kolozsvári Magyar Opera előadásában, majd a Magyar Rock Szimfonik előadás után az ünnepséget tűzijáték zárja. - írja a Székelyhon.

*

Feltámadás

 

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, a Krisztus-központú kalendárium központi főünnepe. Az Újszövetség szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A valláson kívül is a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak.

*

Gyalázat - az Országos Polgárőr Szövetség és a Pest Megyei Polgárőr Szövetség tisztségviselője ( - ellenzék)

 Vannak emberek akiknek semmi sem szent. És vannak irányzatok, amik semmit nem tisztelnek.

Nemzeti ünnepünk gyanánt ezekről ejtenék pár szót, bemutatva azt a kelletlen semmit, amit maguk személyesítenek meg.  

Az ünnep, a megemlékezés és a méltóság azon emberi kifejezése, mely a tiszteletre az elismerésre alapoz. Aki nem tiszteli a nemzet ünnepét, az nem tiszteli a nemzetét sem. 

Olyan ez, mint a halotti gyász. A temetés tiszteletadása az elhunyt számára. Aki nem teszi tiszteletét, az vagy nem ismeri az elhunytat, vagy idegen számára, vagy pedig nem ismeri annak életét, múltját történelmét. Aki nem tiszteli egy nemzet halottait, gyászát, (főleg ha azok hősök, szabadságharcosok,) akkor az nem tiszteli a nemzetét, a hazát és annak múltját, történelmét, vagyis népét. Nem azonosul vele és idegennek érzi mindezt, tiszteletlen, vagy pont közömbös számára az egész. Ez nem a népünkből fakadó, ez idegen, mondhatni ellenséges, kivetendő.  Maga a megnyilvánulás, ez a fajta önkifejezés ünneprontó részszint nemzetellenes, ha éppen a nemzet egyik magasztos napjához, az ünnephez köthető.

És akkor lássuk, kik miként és hogyan gyalázzák, rontják, vagy éppen hangolják az ünnepet.

Ócsán nem ismeretlen polgárőr személyiségeként az a Boros Tibor, aki a Polgárőr Szövetség funkcionáriusa, hiszen nem csak egyszerű tagja, hanem az elnökség tagjaként osztja közösségi oldalán a gyűlölködést, ahogy azt személyes kiválasztásával, megszólalásával teszi. 

 Mindez a folyamatos ellenségeskedés, nem csak egyfajta nemzeti szembenállás, trágár ocsmányság és gyűlölködés, hanem egy olyan társadalomellenes cselekvés, ami sokak hátán korbácsolja a jó érzést. 

Az ócsai polgárőr elvtárs március 15.-e nemzeti ünnepünk napján, amikor a magyar szabadságharc halottaira, a hősökre emlékezünk, akkor Boros reggel 7 óra után pár perccel, már egy gyűlöltre hangoló bejegyzést oszt, amiben azt jegyzi(k): "Mi vagyunk az egyetlen ország, amely évek óta csatázik, de se ellensége, se fegyvere...  csak egy elmebeteg vezetője van."

Teszi Boros mindezt az 1848-s szabadságharc emléknapján akkor amikor a nemzet szabadságharcos költőjére is emlékezünk tisztelettel. 

Boros tahója ez esetben nem csak tiszteletlenül bunkó, hanem egyértelműen provokatívan gonosz. Úgy szarik az ünnepre, ahogy az csak egy nemzetidegen hazátlanul embertelen némber képes megtenni.  Ennél még a számunkra, majd' idegen francia forradalmat is jobban tiszteli az ember, mint ahogy ez a jellemtelen gazfickó a haza katona (szabadságharcos) hőseit sem. 

Aztán ez a tapló polgárőr vezető a nemzeti ünnep napján 10 óra 22 perckor felrak egy ünnepi szimbólumnak számító kokárda átformált változatát, ami O1G alakzatot öltve a választott miniszterelnök egyfajta trágár kifejezésmódjára  utal.  Ismétlem, mindez ünnepi köntöséből kiforgatva legalább annyira sértő, mintha a saját életének a társát, a feleségét, az otthonát forgatná ki, kurvázná le és öntené gecis köntösébe.  Boros a nemzeti tiszteletlenségét fejezi ki ezzel a maga geci alakzatában. 

A prime minister elleni fellépés nem mosható össze a nemzeti jelképek trágár megformázásával, a maga elfajzott szexuális fantáziájának nedvével.  Mindez nem csak nem ünnephez méltatlan, hanem emberi és polgárőri vonatkozásában is elfogadhatatlan.  Ez nem a miniszterelnököt gyalázza, hanem magát nemzetet az ünnepében, méltóságában sérti.  Nem Orbán Viktort bántja, hanem minden jobb érzésű, magára adó honfitársunkat, magyart bánt.  

Boros Tibor rothadó szellemisége, jellemtelen emberi mivolta a legkevésbé sem érdekli a normálisan gondolkodót. Az a stílus és arrogáns gyűlölködés, amit a polgárőrség vezető tisztségviselőjeként megtehet az egyszerű polgárként sem megengedhető.  Ez ellen ha a polgárőség és a szövetség nem tesz meg, akkor is el kell határolódni civilként, köznapi emberként, hogy szembesüljön azzal a nem tetszéssel, amit valójában többségünkből kivált. Borost el kell utasítani. Egy ilyen alja alak nem lehet egy szövetség élenjárója, de még csak elfogadható társa sem a közösségnek. 

Ez nem az a fajta ünneprontás, amit az ellenzéki propaganda ad, az ATV meghívottjai mutattak be. 

Ők csupán nem tűzték ki a kokárdát, amivel azt üzenték, hogy nem éreznek együtt a nemzettel, velünk az ünnepi megemlékezésünkben. Ők nem az ehhez illő méltósággal léptek fel. Ők azok, akik a képesek akár tehénszaros farmerbe bújva színházba menni, csak hogy lássák, ide is bejáratosak. A megvetés, az idegenlelkűség azonban átüt, mint a hazugság és a képmutatás.  

Schiller Mária a Magyartanárok Egyesületének választmányi tagja úgy mert kiállni és beszélni március 15.-e ünnepén a kamerák előtt az országnak Petőfiről, hogy nem vesz fel, nem tűz magára kokárdát, az legalább annyira alantas, mint a polgárőség vezető tagjának a gecis mivolta. Ez a mocsok a tanárok és az ellenzéki tanári tüntetések lelkületére is utal. Arra a jellemtelenségre, ami a politikai ellenlábaskodás és a pedofilok takargatásáig vezethető vissza. 

Mert, hogy az idegenlelkű haszonleső Telekom kommunikációs vezetőjének is képes volt ünneprontóként fellépni az legyen annak a nyugati érdekeltségű kizsákmányoló tőkésnek a nemzetellenes kifejezése és Nyíri Mária jellemtelensége, ahogy Száva Vince a magyarságát és a cigányságát büszkén vállalva képes volt tiszteletét kifejezni gyászában is a nemzeti ünnep méltóságához és önmagához mérten a mellkasára tűzött kokárdával.  Erre az összes többi, itt látható  ATV-s  meghívott nem volt képes.

Ezektől a nemzetidegen, hazaáruló lumpenektől persze mit is várhatunk, akkor, amikor az általuk korábban nácinak kiáltottakkal karöltve ölelkeznek azon a szennycsatornát, amit maguknak vásároltak külhoni pénzekből.  

Ők azok az ünneprontók, akiket nem lehet szó nélkül hagyni. 

*

Örök emlékezet, és dicsőség a hősőknek - tisztelettel emlékezünk a szabadságharcosokra

 

*

Karácsony

 

*

Kerékpáros demonstráció volt Ócsán - csupán a polgárőrség segítségével volt garantált a közlekedésbiztonság

 Idén is augusztus 20.-a alakalmával hívták kerékpározni az ócsaiakat, akiknek amúgy más városlakókhoz méltóan nem adatik meg a mindennapok során a biztonságos kerékpározás lehetősége. Ócsán ugyanis nincs és máig nem adatik meg a biztonságot jelentő elkülönített kerékpárút a városon belül és annak kivezető szakaszain sem. 

Ahogy az már megszokott, az idén is csak a polgárőrség segedelmével lehetett garantálni a biztonságos kerékpározást a városon belül és az idei végcélig.

Az elmúlt évek során szintén augusztus 20.-hoz kapcsolódóan vonultak utcára az ócsai kerékpárosok.  Volt, hogy Inárcsra, majd a Bodrogi kúriába kerékpároztak, ahol aztán ki-ki alapon hűsítőt fogyaszthatott, vagy éppen fagyizhattak egyet.  

Mindezzel a kiruccanással azt is kifejezték, hogy bizony jól jönne az itt élők számára egy biztonságos összeköttetést jelentő kerékpárút létrehozása a szomszédos települések és Ócsa közt.  Úgy ahogy azt már számos más település már pályázati forrásból megoldotta.  Blogunk korábban beszámolt róla, hogy "kerékpárúttal is összekötötték Vámospércset Nyírábránnyal".  Aztán  azt is bemutattuk, hogy  Dabast és Újhartyán szintén kerékpáros összeköttetést biztosít a két település közt. Erről a kerékpárút-építési pályázatról Pánczél Károly büszkén számolt be, amit blogunk sem hagyott figyelmen kívül. 

Csak Ócsa városvezetése nem foglalkozik megfelelően ezzel.  Bukodi Károly az idei megmozdulásom például már részt sem vett.  Pedig az idén nem véletlenül abba az Alsónémedibe tekertek az Ócsaiak, ahol már évek óta folyamatos a törődés a kerékpárosokat illetően, hiszen már több a gépjárműforgalomtól elkülönített biztonságos kerékpárút valósult meg pályázati támogatásból, amivel Ócsa nem élt.   

Ócsán ugyanis a korábbi ígéretek ellenére városunkban máig nem létesült kerékpárút.  Még a vasúti kereszteződésben sem oldották meg ezt a városra jellemző problémát.

Az idei kerékpáros demonstrációra a beszámolók szerint kb 150-200 bringás jelent meg.  Körülbelül ennyien ülnek két kerékre Ócsán a munka- és tanítási napokon hivatásforgalomszerűen.  A mostani ünnepi kitekerés is azt igazolta, hogy ennyi kerékpárost a város biztonságosan nem tud a közúthálózatán elvezetni és lekezelni. Ezt maguk a polgárőrség tagjai erősítették meg, akik nélkül ez a rendezvény sem valósulhatott volna meg, elvégre a város közútjai nincsen felkészítve ilyen és ekkora napi forgalomra.  

 

Márpedig Ócsának az ilyen demonstratív túrák ellenére is szüksége lenne arra a biztonságra, amit hétköznapokon a polgárőrök nem biztosítanak úgy, mint a jelen "ünnepi" esemény alkalmával.   

  

Az idei kerékpáros túra szintén a Városháza elől rajtolt, ahogy a korábbi években megszokott volt, példázva ezzel azt, hogy lám, még a hivatalhoz sem kapcsolódik és vezet bringaút Ócsán.  Az idén azonban nem a Fég és nem a pincesor felé vették az irányt a kerekezők, - bár arra felé is el kéne az elkülönített kerékpárút, - hanem a Alsónémedi felé.  

 Ezen az útszakaszon korábban már történt halálos kimenetelű kerékpáros gázolás, ami szintén a két település összeköttetéséből hiányzó kerékpárúttal magyarázható.  Ugyanis, ha Ócsa nem mélázza el a korábbi pályázati kiírásokat, akkor Ócsa városa és Alsónémedi közt is létesülhetett volna olyan biztonságot nyújtó kerékpáros útvonal, mint ami a szomszédos község és a Penny raktárbázisáig húzódó nyomvonal.   Egy ilyen kialakítású kerékpárúton elképzelhetetlen az autós gázolás. Éppen ezért és ennek érdekében építenek ilyeneket.  Ócsa azonban ezt is elbaltázta és ez bizony emberéletet követelt.  

Az ide Murinainé Murár Emília alpolgármester (volt iskolai tanító) dirigálta kerékpározás hiába vezetett a Némedi úton, arra sem méltatta a szervezésben résztvevő Egressy Gábor Szabadidőközpont szervezői és az önkormányzatunkban vezető tisztséget betöltő asszonyságot, hogy a kerékpáros balesetben elhunyt honfitársunk baleseti emlékhelyén megálljon egy percre.  

Persze nem várható el egyikőjüktől sem, hogy gyertyát gyújtsanak, vagy egy szál virágot helyezzenek el annál a keresztnél, ami egy emberélet kihalására emlékeztet. De legalább annyi emberség és együttérzés szorulhatott volna az alpolgármester asszonyságba és a szervezésben részt vállaló szabadidőközpont igazgató asszonyának anyai szívébe, hogy egy jelképes megállással tiszteletüket fejezzék ki az ott elhunyt kerékpáros társuk felé.  

Sajnos erre egyikőjük sem volt képes. 

Közel kétszáz ember úgy tekert át Alsónémedibe a polgárőrség biztosításával, hogy még arra sem gondolt, hogy az a kereszt nem csak az elhunyt áldozatnak állít emléket, hanem a hozzátartozóknak is egyfajta isteni kereszt a kínszenvedésben.  Ez márpedig szolidaritási alapon is megér egy fejhajtást.  

Sajnálatos, hogy mindez nem így történt.  

 

Végül egy másik halott emlékéhez, az Ócsáról hiányzó Szent István emlékszobrához tekertek.  

Minderről az Egressy Gábor Szabadidőközpont közösségi oldalán részint ekként számolt be: 

"Augusztus 20-án közel 200-an gyűltünk össze, hogy az Államalapítás ünnepén közösen biciklizzünk. Idén Alsónémedi volt a cél, a túrát Murinainé Murár Emília alpolgármester asszony vezette Ócsáról. Ezúton is köszönjük Alsónémedi Községnek, Dr. Tüske Zoltán polgármester úrnak, valamint Jobbágy Ilona igazgató asszonynak a kedves fogadtatást, az ízletes gulyás levest és az édes finomságokat is."

 

 *

Írhatunk 2021-t, ha a kommunisták leszármazottjai még mindig a szovjetek adta Rákosi-korszak után vágynak

Augusztus 20.-a hazánk egyik legnagyobb és leginkább nemzeti ünnepe, ami nem egy elveszett harc utáni megemlékezés, hanem egy évszázadokon át fennmaradó országalakító, nemzetformáló szimbólum.

Nem is tudnák sokat hozzátenni mindehhez, nem hogy még újat mondani ezzel kapcsolatosan.  Azonban az élet a liberálisok kifordult gondolatvilága képes mindezt a saját sorvadt lelkivilágában ábrázolni. Az ideológiai begyepesedésnek, a szolgalelkűségnek igazi reprezentánsa DrBalla-Faredin Márk

Hiába az iskola és az iskolázottság, ha a szív és lélek nem ad szabadságot.  A hazafiassággal szemközt az ideológiai bugyutaság a jogot tanult pályatársaknál is előnyt élvez.  

A Rákosi-korszak és a bolsevikokból lett szovjetek adta hatalomvágy a kommunista utódokban tovább él. 

Hogy is várhatunk független bíróságot, politikailag elfogulatlan bírákat, akkor, ha a szocialista jogot tanultak lelkületében máig nem történt meg a rendszerváltás.

Ezek nyomán miként is gondolta a világ, hogy Amerika és csatlósai megváltoztatják Afganisztánt.  A tálibok még inkább fanatikusak, mint ezek a mindent átélő, megbúvó kommunisták. 

*

„Pünkösd napján” - Szentlélek

A húsvét utáni hetedig vasárnapon és hétfőn tartott pünkösdkor a keresztény hitet magukénak vallók a Szentlélek káradását ünneplik. Sok országban állami, egyházi ünnep.

Pünkösd - a Szentlélek eljövetele

 A húsvétot követő ötvenedik napra eső pünkösd (idén május 23-24.) annak emlékezete, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra.

 

 A keresztyén világ a megváltó ígérete betel­jesülésének nagy ünnepét üti, melyen eljött az erőnek ama lelke, melynek hatása alatt különféle nyelveken zendült meg amaz igének hirdetése, mely immáron nem maradhatott meg egyetlen nép körében, hanem országokat, népeket nem te­kintve teljes erővel megkezdte a lelkekben nagy hódító útját. A szeretet népeket, országokat hódí­tott meg. A legfölségesebb forradalom volt ez a lelkekben, milyen sem azelőtt, sem azóta nem zú­gott át az emberiség feje fölött. 

A szeretet hatalmának nagy diadalútja kez­dődik e napon, midőn az kilép a kis körből, melyben addig ápoló melegágyát találta, kilép s ellenállhatatlanul hódit népeket s országokat. Egymásután dőlnek le a régi előítéletek mindenütt; a merre halad, új élet, új tevékenységi körök ke­letkeznek nyomain, melyeken az ember igazi sza­bad világa, szellemi szabadsága épül föl. Elvesz­tik a régi rettentő eszmék hatásukat, a szeretet szent és magasztos elve aranyoz be mindent. 

Egyek vagyunk a szeretetben mindnyájan. És e szellem majdnem kétezer év óta hódít ott, hol hódítani valót talál s lesz áldásává az emberi­ségnek ott, hol édes otthonra akad. Egyetlen lehelletére megváltozik körötte minden új élet, új eszmék sarjadnak, melyek átalakítják a régi vallások s régi társadalmak által teremtett életet nemcsak, hanem annak fejlődését biztosítják is. 

A modern kor haladása egyedül és kizáró­lagosan e szellemnek köszönheti minden vívmá­nyát. A hová e szellem be nem hatolt, megállott ott minden intézmény annyira, hogy szinte élettelenné vált. E szellem a pünkösdkor bódító út­jára indult egyetemes emberszeretet lett teremtő oka a mai kor fölvilágosodottságának, világré­szünk hódító hatalmának. E szellem él, hat ma is. Nem kell azt gondolni, mintha a nagy eszmék eredetükre, valóságukra nézve valamit vesztené­nek valaha ősi erejükből. Hiszen éppen az örökérvényűség a legigazibb bizonyítéka az eszmék fölmaradásra való jogosultságának. 

 

 

 

Igaz. az eszmék ősi ereje, hatalma ma is megvan; de talán nem nyilatkozik úgy, mint nyilakozott volt a múltban: a mi azomban koránt­sem azt bizonyítja, mintha az eszmék valamit vesztettek volna ősi bájukból, tisztaságukból, ha­nem azt, hogy a mai emberiség nem egészen méltó hozzájuk. Ellepte a mai emberiséget az anyagiság, annak szeret áldozni s még a legne­mesebb eszméket is úgy tekinti, mint melyek a múltból hangzanak felénk, de melyek nem egé­szen illenek be a mai kor zsibvásárjába. A nemes eszmék ható erejét nem igyekeznek fejleszteni még az arra hivatottak sem, hanem azokat me­rev alakokba igyekeznek kényszeríteni, hogy ve­szítsék el hódító erejüket, csupán a formaság kedvéért tartanak meg közülök némelyeket, hogy légyen külső alap, melyre hivatkozni lehessen.

   Az egyetemes emberszeretet nagy elvét és eszméjét szereti a mai emberiség olybá tekin­teni, mint a mely nem közös kincs, hanem ki­váltságosan ez vagy amaz érdekkörhöz köthető; a kizárólagosság a jelszó, melynek aegise alatt minden megjárja; itt nyer a halandó gond nél­küli életet, zsíros konczokat, felfogás szerinti lelki nyugodalmat; de a mi a körön kívül van, az maga a megtestesült kárhozat.

 

A szellem szabad röpte oly irányban, mi­lyennek azt az isten teremtette, mai napság sokak szemében merő tagadása a pünkösdi szellem működő erejének csupán azért, mert az a picziny emberi szív jobb perczeiben keresztül töri a kizáróla­gosság korlátait s nemcsak keresi, hanem föl is találja az emberben a felebarátot s elfeledi, hogy ez miként imádja istenét, ki az emberiség egyes tagjainak kivétel nélkül szerető jó atyja.

 

Érdekek, hitvány, olykor piszkos anyagi ér­dekek kezdenek fölülkerekedni, legalább látszólag. Látszólag, de nem valódilag; mert a pünkösdi szellem igazi építő s teremtő munkásságát a maga teljességében s valódiságában fölfogó egyén nem hiszi, hogy a mai idők hátramenő szelleme ál­landó tehessen; előbb-utóbb el kell múlnia a lidércznyomásnak, mely immáron oly helyekre is kezd beszivárogni, hol azokat eddigelé még a hagyomány se találta föl.

 

Őrületes hajszát indított a mai kor az anyagi érdekek bálványozása érdekében; szeretlenség, középkori türelmetlenség, kígyó-símaságú képmu­tatás űzi aljas játékait, mely a legszebb álarcz alatt lopódzik be a családi körbe is, hogy azt megmarja s egyéni hiúságának tegye áldozatává. A barátság sokszor külső álarcz gyanánt hasz­náltatik, hogy egy ideig elfödje az önzéstől éhes, csattogó fogakat, melyek nem ismernek kíméle­tet semmi iránt, a mire megjött a gonosz étvá­gyuk. A társadalmi érintkezés sok esetben csak külszín rejtett czélok elérésére. Az önzetlenség és szolgálatkészség mezébe öltözködik a sötét önér­dek, hogy saját egyéni hiúságát legyezze s anyagi czéljait elősegítse. 

 

 

  Oh ne mondjuk, hogy korunk fölvilágosodottságában mindent bírunk, mi a szellem igazi táplálékául szolgálhat. Oh ne mondjuk, hogy a pünkösdi szellem működése nélkül ellehetünk a mai korban!

Szükségünk, igazi szükségünk van az igaz­ság amaz erejére, az úrnak ama lelkére, mely, mint sebesen fúvó szél zúgása megmozgatta ama bibliai tavat, hogy a rothadásból élet serkenjen, hogy az igazságnak, szabadságnak országa már e földi életben meghonosodjék! 

 

 Jöjjön is el mielőbb hozzánk eme tisztító szentlélek, mely tiszta szívben talál nyugalmat, mely ősi tisztaságába helyezi a lelket, mely igaz tudományt, erkölcsöt plántál belénk, mely lerontja a hamis bálványokat, mely arra indít ben­nünket, hogy igaz testvéri szeretettei öleljük ma­gunkhoz istennek eme legszebb, legjobb, legiga­zibb világát! 

 

Jövel szent lélek úristen! Alleluja, alleluja!

Körkép.sk -

Losoncz és Vidéke, 1891. május 17., 20sz. 1.o.

*

„Piros pünkösd napján imádkoztam érted”

Ilyentájt, pünkösd közeledtével, amikor kiskertünkben nyitogatják szirmaikat az ünnepi piros rózsák, fel-felnézek a bárányfelhőkkel teli, kék égboltra, és visszaidézem a múltat, gyermekkorom világát. Azt az időt, amikor még gondtalanul játszadoztunk nagymamám udvarában.

A nagymamám csendes, szerény asszony volt, akit a faluban a gyönyörű kiskertje mellett a varrás mesterségéről ismertek. Ő is csak tette a dolgát, mint a többi ember. Számára az unokák, a mi jelenlétünk hozta meg a pünkösd ünnepének igazi hangulatát. Pedig az év többi napján is gyakran látott bennünket, hiszen nem szívesen hagytuk ki egyetlen percét sem azoknak az együttléteknek, amelyeket az unokatestvéreimmel nála töltöttünk.

A bánáti bazsarózsa vagy bánsági bazsarózsa (Paeonia banatica) növényritkaság - Magyarországon 1982 óta fokozottan védett ( - Élőhelye Szerbiában a Delibláti-homokpusztában található)

 A góréban a házunk falait csutkából építettük, megízleltük a kertje végén terebélyesedő málnabokor piros gyümölcsét, a kiskertben üldögélve pedig arról beszélgettünk, hogy milyen nemes cselekedeteket hajtunk majd végre akkor, ha nagyok leszünk. Sokszor ki sem látszódtunk Rozália mama gondosan rendben tartott virágoskertjéből. 

Ott ültünk Dórával, Erikával, Klárával, s akkortájt még nem is gondoltunk arra, hogy a keresztény egyház ünnepének napja miként él, milyen üzenetet hordoz szeretett nagymamánk szívében. Többször említette nekünk, melyik a kedvenc nótája, és egyszer meg is hallgattuk, de csak azért, hogy ne sértsük meg nagyanyánkat. Persze akkor még nem értettük meg a dal lényegét, a pünkösdirózsák imáját. Fel kellett nőnünk ahhoz, hogy az ének sorainak mondandója megérintsen bennünket. Amióta már mi is felnőtté váltunk, és ugyanúgy tesszük a dolgunkat, mint a nagymamánk tette évtizedekkel ezelőtt, az évnek ebben az időszakában a pünkösdi piros rózsáról vagy a bazsarózsáról, ahogyan még nevezik, mindig ő jut eszünkbe.

 Pünkösdirózsák

A Kínában csaknem kétezer éve termesztett növény a Paeonia elnevezést a görög mitológia isteneit gyógyító orvosnak, Paionnak köszönheti. Más források a paean szóra vezetik vissza, mely diadalmi éneket jelent.

Az orvosra utaló név tűnik hihetőbbnek, mert a pünkösdirózsát évszázadokon át elsősorban gyógynövényként termesztették. Gyökeréből készült kivonatával kezeltek sárgaságot, vese- és hólyaggyulladást, reumát és egyéb betegségeket. Ez már csak azért is meghökkentő, mert a növény mérgező, kivéve a tavasszal és ősszel kiásott gyökérgumókat.

A pünkösdirózsák nemzetségében a fajok száma meghaladja a harmincat, a nemesített és keresztezett fajták száma pedig évről évre nő. A virág változatos színekben pompázik, és édes illatot áraszt. (Forrás: www.kertlap.hu)

 Azóta már nemcsak a gyöngyvirágok, de a bazsarózsák is eltűntek az emlékeinkben élő nagyszülői ház kiskertjéből. De amikor pünkösd vasárnapján megszólal a templomunk harangja, ismét felidézzük azokat a feledhetetlen napokat, amelyeket a csendes, szerény nagyanyánk féltő gondoskodása mellett töltöttünk. Lélekben ő is itt van velünk, és valahonnan csendesen felhangzik kedvenc nótája:

„Piros pünkösd napján imádkoztam érted, / Piros pünkösd napján vártam visszatérted. / Tele volt a határ nyíló vadvirággal, / Vártalak a keresztútnál pünkösdirózsával.”

 Zséli Ágnes

*

Még a nehéz szókészséggel bíró Szűcs Lajos is képes volt 2 perces önálló ünnepi beszédre a szabadban - ki nem

 Köztudott mennyire képtelen egybefüggő értelmes közbeszédre Szűcs Lajos. Nemzeti Ünnepünk alkalmával azonban mégis szóra fakadt.

Ebben nagyon hasonlít Bukodi polgármester felszólalói képességéhez, aki szintén akadozva, és hangsúlytalanul, rossz taglalással szónokol. 

Szűcs azonban mindezek ellenére képes volt március 15.-ei ünnep alkalmával nyílt téren a koszorúzás helyszínén egy kétperces (120 mp) beszédre, nem úgy mint ócsai társa, aki lakhelyének polgármestere és mindezt előre felvett, (90 mp,) majd a koszorúzással egy időben közvetített mód leadott formában tette közzé.  

 Bukodi Károly ez alkalommal is alul maradt, egy nem éppen színvonalas közszereplés során. 

*