„Pünkösd napján” - Szentlélek

A húsvét utáni hetedig vasárnapon és hétfőn tartott pünkösdkor a keresztény hitet magukénak vallók a Szentlélek káradását ünneplik. Sok országban állami, egyházi ünnep.

Pünkösd - a Szentlélek eljövetele

 A húsvétot követő ötvenedik napra eső pünkösd (idén május 23-24.) annak emlékezete, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra.

 

 A keresztyén világ a megváltó ígérete betel­jesülésének nagy ünnepét üti, melyen eljött az erőnek ama lelke, melynek hatása alatt különféle nyelveken zendült meg amaz igének hirdetése, mely immáron nem maradhatott meg egyetlen nép körében, hanem országokat, népeket nem te­kintve teljes erővel megkezdte a lelkekben nagy hódító útját. A szeretet népeket, országokat hódí­tott meg. A legfölségesebb forradalom volt ez a lelkekben, milyen sem azelőtt, sem azóta nem zú­gott át az emberiség feje fölött. 

A szeretet hatalmának nagy diadalútja kez­dődik e napon, midőn az kilép a kis körből, melyben addig ápoló melegágyát találta, kilép s ellenállhatatlanul hódit népeket s országokat. Egymásután dőlnek le a régi előítéletek mindenütt; a merre halad, új élet, új tevékenységi körök ke­letkeznek nyomain, melyeken az ember igazi sza­bad világa, szellemi szabadsága épül föl. Elvesz­tik a régi rettentő eszmék hatásukat, a szeretet szent és magasztos elve aranyoz be mindent. 

Egyek vagyunk a szeretetben mindnyájan. És e szellem majdnem kétezer év óta hódít ott, hol hódítani valót talál s lesz áldásává az emberi­ségnek ott, hol édes otthonra akad. Egyetlen lehelletére megváltozik körötte minden új élet, új eszmék sarjadnak, melyek átalakítják a régi vallások s régi társadalmak által teremtett életet nemcsak, hanem annak fejlődését biztosítják is. 

A modern kor haladása egyedül és kizáró­lagosan e szellemnek köszönheti minden vívmá­nyát. A hová e szellem be nem hatolt, megállott ott minden intézmény annyira, hogy szinte élettelenné vált. E szellem a pünkösdkor bódító út­jára indult egyetemes emberszeretet lett teremtő oka a mai kor fölvilágosodottságának, világré­szünk hódító hatalmának. E szellem él, hat ma is. Nem kell azt gondolni, mintha a nagy eszmék eredetükre, valóságukra nézve valamit vesztené­nek valaha ősi erejükből. Hiszen éppen az örökérvényűség a legigazibb bizonyítéka az eszmék fölmaradásra való jogosultságának. 

 

 

 

Igaz. az eszmék ősi ereje, hatalma ma is megvan; de talán nem nyilatkozik úgy, mint nyilakozott volt a múltban: a mi azomban koránt­sem azt bizonyítja, mintha az eszmék valamit vesztettek volna ősi bájukból, tisztaságukból, ha­nem azt, hogy a mai emberiség nem egészen méltó hozzájuk. Ellepte a mai emberiséget az anyagiság, annak szeret áldozni s még a legne­mesebb eszméket is úgy tekinti, mint melyek a múltból hangzanak felénk, de melyek nem egé­szen illenek be a mai kor zsibvásárjába. A nemes eszmék ható erejét nem igyekeznek fejleszteni még az arra hivatottak sem, hanem azokat me­rev alakokba igyekeznek kényszeríteni, hogy ve­szítsék el hódító erejüket, csupán a formaság kedvéért tartanak meg közülök némelyeket, hogy légyen külső alap, melyre hivatkozni lehessen.

   Az egyetemes emberszeretet nagy elvét és eszméjét szereti a mai emberiség olybá tekin­teni, mint a mely nem közös kincs, hanem ki­váltságosan ez vagy amaz érdekkörhöz köthető; a kizárólagosság a jelszó, melynek aegise alatt minden megjárja; itt nyer a halandó gond nél­küli életet, zsíros konczokat, felfogás szerinti lelki nyugodalmat; de a mi a körön kívül van, az maga a megtestesült kárhozat.

 

A szellem szabad röpte oly irányban, mi­lyennek azt az isten teremtette, mai napság sokak szemében merő tagadása a pünkösdi szellem működő erejének csupán azért, mert az a picziny emberi szív jobb perczeiben keresztül töri a kizáróla­gosság korlátait s nemcsak keresi, hanem föl is találja az emberben a felebarátot s elfeledi, hogy ez miként imádja istenét, ki az emberiség egyes tagjainak kivétel nélkül szerető jó atyja.

 

Érdekek, hitvány, olykor piszkos anyagi ér­dekek kezdenek fölülkerekedni, legalább látszólag. Látszólag, de nem valódilag; mert a pünkösdi szellem igazi építő s teremtő munkásságát a maga teljességében s valódiságában fölfogó egyén nem hiszi, hogy a mai idők hátramenő szelleme ál­landó tehessen; előbb-utóbb el kell múlnia a lidércznyomásnak, mely immáron oly helyekre is kezd beszivárogni, hol azokat eddigelé még a hagyomány se találta föl.

 

Őrületes hajszát indított a mai kor az anyagi érdekek bálványozása érdekében; szeretlenség, középkori türelmetlenség, kígyó-símaságú képmu­tatás űzi aljas játékait, mely a legszebb álarcz alatt lopódzik be a családi körbe is, hogy azt megmarja s egyéni hiúságának tegye áldozatává. A barátság sokszor külső álarcz gyanánt hasz­náltatik, hogy egy ideig elfödje az önzéstől éhes, csattogó fogakat, melyek nem ismernek kíméle­tet semmi iránt, a mire megjött a gonosz étvá­gyuk. A társadalmi érintkezés sok esetben csak külszín rejtett czélok elérésére. Az önzetlenség és szolgálatkészség mezébe öltözködik a sötét önér­dek, hogy saját egyéni hiúságát legyezze s anyagi czéljait elősegítse. 

 

 

  Oh ne mondjuk, hogy korunk fölvilágosodottságában mindent bírunk, mi a szellem igazi táplálékául szolgálhat. Oh ne mondjuk, hogy a pünkösdi szellem működése nélkül ellehetünk a mai korban!

Szükségünk, igazi szükségünk van az igaz­ság amaz erejére, az úrnak ama lelkére, mely, mint sebesen fúvó szél zúgása megmozgatta ama bibliai tavat, hogy a rothadásból élet serkenjen, hogy az igazságnak, szabadságnak országa már e földi életben meghonosodjék! 

 

 Jöjjön is el mielőbb hozzánk eme tisztító szentlélek, mely tiszta szívben talál nyugalmat, mely ősi tisztaságába helyezi a lelket, mely igaz tudományt, erkölcsöt plántál belénk, mely lerontja a hamis bálványokat, mely arra indít ben­nünket, hogy igaz testvéri szeretettei öleljük ma­gunkhoz istennek eme legszebb, legjobb, legiga­zibb világát! 

 

Jövel szent lélek úristen! Alleluja, alleluja!

Körkép.sk -

Losoncz és Vidéke, 1891. május 17., 20sz. 1.o.

*