Az ukrán
hadsereg heves tűzcsapásokba kezdett a Donbassz néphadseregeinek irányában.
Miután az
orosz csapatokat visszavonták az ukrán határok közeléből, az ukrán hadsereg
heves tűzcsapásokat mért az LDNR (Luganszki és Donyecki Népköztársaság)
területére.
Sajtóértesülések
szerint, annak ellenére, hogy az orosz kontingenst visszavonták a határ
közeli térségekből, Ukrajna a feszültség fokozása mellett döntött, és tüzérségi
tüzet nyitott a Donbassz néphadseregeire.
Mint azt az Avia.pro írja, az orosz csapatok visszavonását követő huszonnégy
óra múlva az ukrán hadsereg vontatásos tüzérséget vetett be.
A
legkomolyabb csapásokat Sztaromihajlovka település és környéke (az ukrán
ágyúzásoktól sokat szenvedett település Donyecktől északnyugatra, néhány
kilométerre) szenvedte el. Hírek emberveszteségekről számolnak be a néphadsereg
harcosai közül.
A sajtó
arról is beszámol, hogy Gorlovkára 152 mm-es tüzérségi lövegekből, továbbá 120
és 82 mm-es aknavetőkből mértek csapást.
Szakértők
szerint a tüzérségi támadások kifejezetten az orosz csapatok elvonulása után
kezdődtek. Azon nyilatkozatok fényében, hogy az ukrán vezetés nem hajlandó
tárgyalni a Donyecki és a Luganszki Népköztársasággal, könnyen megtörténhet,
hogy Kijev nagyszabású támadásba kezd.
Ukrajna több évszázadon keresztül, több
részletben összetákolt, részben mesterségesnek tekinthető állam. Melynek
– a polgárháború időszakának két-három évét leszámítva – sohasem volt
önálló államisága. Egységes államot, nemzetet faragni egy ilyen
konglomerátumból – csak felfokozott nacionalizmussal lehetséges. Ukrajna
1991-es függetlenné válása óta kínlódik egy valamifajta olyan „nemzeti
koncepció” kidolgozásával, amivel egységbe tömöríthető lenne ez a
rendkívül sokrétű, színes nemzetiségi összetételű, igen eltérő
történelmi-kulturális hagyományú vidékekből összeeszkábált ország. E
folyamatra rávetítette árnyékát az Ukrajnához az utolsók között (1939
szeptemberében) csatlakozott, az un. „orosz világgal” való kapcsolatát a
XIII. századi mongol-tatár hódoltság óta elvesztett Galícia. A „Majdan”
három hónapja alatt előbb Kijevet, majd egész Ukrajnát elárasztó
nacionál-fasiszta söpredék ideológiai-politikai uralma alá hajtotta
egész Ukrajnát.
Amihez termékeny talajt készített elő a
Nyugat – elsősorban az Egyesült Államok – kezdettől fogva folytatott
ideológiai-politikai diverziója. Ilyen-olyan alapítványok, amerikai
hátterű civil szervezetek – módszeres, kitartó munkával – kinevelték az
ukrajnai elitnek azt az új nemzedékét, amely immár ellenségesen
tekintett a szovjet múltra, Oroszországra.
A VÉGSŐ CÉL: UKRAJNA
LEVÁLASZTÁSA VOLT OROSZORSZÁGRÓL – és e cél érdekében semmi sem volt
drága.
A nyugatnak ezt az aknamunkáját segítette, hogy az egymást
követő ukrán elnökök – még a közkeletűen „oroszbarátnak” nevezett
legutolsó törvényes elnök, Viktor Janukovics is minimum kétkulacsos,
jellemtelen politikát folytatott a kérdésben. Az Egyesült Államok, a
NATO már a 2000-es évek közepétől módszeresen készítette elő az ukrán
nacionál-fasiszta szélsőjobboldal fegyveres rohamosztagosait – harci
kiképzést nyújtva számukra észtországi NATO-támaszpontokon.
Az csak „hab
volt a tortán”, hogy AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK, 2009 ÓTA, ÖSSZESEN 5 MILLIÁRD
DOLLÁRT KÖLTÖTT JANUKOVICS ELNÖK MEGBUKTATÁSÁRA (ezt maga Victoria
Nuland külügyminiszter-helyettes asszony tárta fel a győztes puccs
napjaiban).
A három hónapig tartó véres zavargások pénzelésében,
irányításában a kijevi amerikai nagykövetség konkrét, közvetlen szerepet
vállalt fel.
Azt, hogy a
csapatoknak az ukrán határról történő visszavonásával Oroszország lényegében
„föladja” a Donbasszt, Igor Sztrelkov (Girkin), a Donyecki Népköztársaság (DNR)
egykori honvédelmi minisztere korábban már jelezte.
Véleménye
szerint azzal, hogy Oroszország részéről a konfliktus de-eszkalálódott, attól
még Kijev nem hagy fel „a provokációkkal és a háborús készülődéssel”.
Korábban a
TopNews beszámolt arról, hogy pilóta nélküli robotrepülőgépek támadtak egy
ukrán zászlóaljat.
NewsFront
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése