Petőfi Irodalmi Múzeum vezetőjének korszakalkotó írása nyomán - polgárőrség elnökségi tagjának kiterjesztése

Demeter Szilárd ugyanúgy belecsapott a lecsóba, ahogy az összes volt kommunistából lett szociál-liberális nácizó geci, amikor elkezdődött ez az egész alja folyamat.

Hát persze, hogy a polgárőrség is részt vállal ebből  az ellenszenves geci mocskos gyűlölködésből, a visszatérő nacizásból az ismerten kormányellenes ellenzékiként elhíresült elnökségi tagjával, aki véletlenül sem hagyna ki egy ilyen piszkosan trágár ziccert a megosztásaiból, ahogy rendre az Orbán gyalázókat sem. 

Gyurcsány: a Jobbik egy náci párt

 

Nem ő, és nem Simicska volt az első csepp geci ebben a történelmi folyamatban. Őt már megelőzte az elbaszott Gyurcsány a kurva országával, és a maga kommunista múltjával, a legutóbbi beházasodásával az egykor elrabolt és lenyúlt zsidó vagyon haszonélvezőjeként.

Hiába jött aztán a maga kis náci történeteivel a Jobbik és a történelmi Árpád-sávos zászló fasiszta ábrázolásával, amikor már az általa vezetett, amúgy is kivéreztet ország romjain próbált feltápászkodni. 

Igen, Gyurcsány volt az a féreg, aki elhintette ennek a trágár gyűlölködésének a lárváit.  Ő volt, aki kijelentette, hogy ez egy kurva ország, hogy a kormányzást elbasztuk, hogy el lehet innen menni, hogy a Jobbik egy náci párt.  És ő volt, az a hangadó akinek nyomán a gyűlöletkórus beindult.  

A baloldalt az a Gyurcsány vezeti, aki tönkre tette az országot

 

Gyurcsány már a mocsokban fetrengve rántotta le magához az egész valaha volt kommunista, majd szocialista később liberális, meg elferdül  kocsmai közösséget a buziktól a LMBTQ mozgalmakon át a Jobbikig bezárólag.

Ma mind ezt a kör ugyanazt mocskot dagonyázza a Gyurcsány házaspár budijában.  Ma ezek a szaros-lelkű gyilkos hátterű elődökkel terhelt Kun Béla legények utódai azok, aki adott esetben a kommunista Apró Antal gyermekeként született Apró Piroska valamint bolgár férje Petar Dobrev (pártállami bolgár titkosszolgálat vezetője) viszonyából Szófiában világra jött Klára, aki ma éppen Gyurcsány (vagy) harmadik felesége.

A KISZ-es Gyurcsány és bolgár származású Gyurcsányné, (Dobrev Klára) ma is a gyilkos kádári-diktatúra által zsidóktól elkobzott egyik ingatlanban lakik, amit még a szocialista diktátor jóvoltából a rendszer iránti elkötelezett hűség jutalmául kapta a család. Ez a villaépület a nyilas, a kommunista, majd a vadkapitalista zabrálás megtestesítője. Gyurcsányék ma is ebben élősködnek.

Gyurcsányné Dobrev Klára ezzel a nyilas és a kommunista hagyományok egyik örököse és továbbvivője is egyben.  Nagyapja, Apró Antal volt az, aki a forradalom idején 1956. október 23-án éjszaka az MDP KV Katonai Bizottság tagjává választották. Másnap egy belső utasításban „fasiszta csőcseléknek” nevezte a forradalomban résztvevőket.  Később ezt a csőcselékezést vette át és vitte tovább Kádár és a mögöttes szocialista rezsim az "ellenforradalomként" aposztrofált történelmi eseményekben részvevő forradalmárokra utalva.   A náci szál ezzel még nem szűnt meg, mert Dobrevben ez tovább élt.

Gyurcsány mostani feleségeként bontakozott ki mindez a férje által, amikor is Feri anyósa, Klára anyja, Apró Piroska a Magyar Hitel Bank elnökeként hétszázmillió forint kölcsönhöz segítette Gyurcsányt, így az új családtag ötmillió forintos önerővel hozzájuthatott a Motim többmilliárdos értékű vagyonához, amelynél a kisrészvényesek kivásárlása révén száz százalékban a Gyurcsány kizárólagos tulajdonában álló Altus lett a tulajdonos. Maga Gyurcsány Ferenc egyébként 1996-ban költözött be a Szemlőhegy utca 42. szám alatt lévő rezidenciába: abba a nyilas, a kommunista, majd a vadkapitalista zabrálás örökségébe, amiről már szót ejtettünk.

Gyurcsányban ezek után tört elő a Dobrevtől átvett náci ösztön. Ő volt az, aki elsőként húzta elő ezt a vonulatot, úgy mint korábban a cigány-kártyát.  Gyurcsány kiáltotta ki nácinak a Jobbikot.

Az MSZP még Gyurcsánnyal együtt fasisztázta 2012-ben azt a Jobbikot, akivel végül összeállt - Gyöngyösi felszólalását követően az MSZP és a DK a párt betiltását kezdte el követelni.

 2012-ben még nyilasként ábrázolták a hozzájuk köthető sajtóban azt a Jobbikot, akit 2018-ban is még báránybőrbe bújtatott farkasnak titulált Gyurcsány.

Igaz, 2017-ben még a Jobbik is azt propagálta közösségi oldalán, hogy soha nem áll össze a baloldallal.  

 

Aztán az idő múltával Gyurcsány mögött sorra bukkantak fel a nácikat méltató párttagok és a Hitlert éltető kollaboránsok. A DK-s László Imre, Újbuda polgármestereként dicsőítette Hitlert és próbálta elismertetni, népszerűsíteni életművét, vagy (ahogy utólag magyarázatba kényszerült,) annak bizonyos elemeit.    

 Később ugyanez a László Imre a náci Mengele doktorba botlott bele egy tévényilatkozata során, amikor az orvosi munkásságról szólt.

Ugyanakkor a Gyurcsányhoz köthető Vágó István sem nagyon kedveli a zsidókat, hiszen róluk neki is megvan a vaskos véleménye.

És hogy mennyire náci, vagy nem náci a Gyurcsány baloldalisága által megítélt Jobbik, azt mi sem igazolja vissza jobban más, mint az, hogy ez a párt ma annak a Gyurcsány-Dobrev alkotta koalíciónak része, amit a kommunista múltú Gyurcsány-Dobrev család képvisel.

Korózs Lajos ugyanúgy forg, mint a szélkakas, nem mond igazat és hazudik, mint Gyurcsány

Az MSZP-s Korózs Lajos Rónai Egon vendége volt az ATV-ben. Rónai arról kérdezte Korózst, hogy mit szól ahhoz, hogy Vona Gábor, a Jobbik elnöke szerint a Jobbik soha nem volt cigányellenes és rasszista párt, csak félreértelmezések történtek. Korózs hirtelen se köpni, se nyelni sem tud, de persze kiderül, hogy a kérdés "álkérdés" volt, hiszen Korózs jó előre felkészült rá, és ekkor felmutat egy "jobbikos" plakátot, amin szerinte "nem a tinédzser korú" Vona látható.

Gyurcsány mindig képes előhúzni a náci-kártyát

 

Azonban ma már nem zavarja Korózst, az MSZP-t és Gyurcsányékat a zsidók Gyöngyösi Márton-féle összeírása. Már nem veszik elő a korábbi náci kártyát velük szemben. Ma már nem zavarja őket a saját kis náci múltjuk. 

Nem is a történelemhűség itt, ma a lényeg! Az önmagáat baloldalinak és szocialistának nevező terrorista multi milliárdos párt, ugyanazt a módszert követi, mint anno: előveszi a náci-kártyát, és „antifasiszta” indulatokat akar gerjeszteni, felkorbácsolni.

Őket nem zavarja sajátjuk nácizása. A DK-s polgármester Hitler dicsőítése, vagy Mengele méltatása. Nem zavarja a fasiszta nácik által üldözött zsidóktól elkobzott vagyon haszonélvezete, és más nácibarát megnyilvánulások sem. 

Gyurcsányék és a vele szövetséges politikai köröket nem foglalkoztatja a Dunába lőtt zsidók cipőibe köpködés, az antiszemita Judapestezés, vagy a Bíró László általi tetűzés.  Ma mindez belefér abba a gyűlölet-koalícióba, ahova Gyurcsány és Dobrev vezette pártos ellenzéket.

Gyurcsányt már nem zavarja a Jobbik náci mivolta. Az, amit maga akasztott rá. 

Sőt Gyurcsány az igazság sem zavarja, ahogy Szanyi Tibor meglátása sem. Holott ő maga is „aktív nácinak” nevezte a jobbikos Bírót.   Igen, azt a Bíró Lászlót, akihez Karácsony és Gyurcsány is odaáll és támogat.

Gyurcsány a mögöttes Dobrev-koalícióval ma már közel sem olyan együttérző a cigányokat és a zsidókat érintően, hogy magukra tűzzék a billogot, mint azt a bizonyos sárga csillagot. 

Ők már nem a zsidókkal, hanem sokkal inkább a nácikkal szimpatizálnak - A DK nem határolódik el László Imre Hitlert dicsőítő szavaitól ...

Ma már Budapest főpolgármestere sem tartja elítélendőnek a szidók összeírását. Karácsony Gergely a főváros vezetőjeként állt ki a szintén náci attitűdöket felmutató borsodi jelölt mellett ugyanúgy, ahogy a Hitlert éltető DK-s polgármester mentén is kiállt a nácibarát gondolatok mentén.

Karácsony főpolgármester sem a zsidók oldalán áll

Szóval bár hogy is nézzük, a nácik ma már a baloldali összefogás pártján állnak.  Ott, ahol a DK-sok, a Momentumosok, a Párbeszéd, és a Jobbik is egy haláltábort képez.   

Karácsony G. és a Párbeszéd a Gyurcsány adta nácik oldalán

Ma ezek azok a magukat liberálisnak valló ellenzékiek, akik a saját gyűlölködésükkel szítják és gerjesztik a hangulatot. Ezzel a kiterjesztett gyűlöletkeltéssel próbálják meghatározni a politikát és az emberek hozzáállását, a nézeteit.

Összeálltak a maguk szabta nácik pártosságával

És lássuk be, nem sikertelenül.  

Ma már nem csak a kormányellenes aktívan politizálók, hanem már egyes civil szervezetek is átvették ezt a gyűlölethullámot. Ma már többen folytatnak gyűlöletkampányt, mint ahány politikai párt van. 

Ha csak a közösségi megosztó oldalakat tekintjük, akkor is látható, hogy az emberek tudatába miként épült be mindez. A polgárőrség egykori pufajkás őskommunista vezetése nyomán nem csak az elnökségi tagok egy része, hanem más polgárőr egyének is úgy szidják és fideszribancozzák az embereket, mint egykoron a nácik a billogozták a zsidókat.  Ma szép beszédet az alantas és aljas szavak váltották fel. 

A nyugatot képviselő Eu, pedig ugyanúgy kifordult magából, ahogy az egykori kommunista pribékek is kaméleon mód változtak át bolsevikokból szovjet és náci-ötvözetű liberálisokká.  Ma, vagy 30 évvel a berlini fal leomlása és a Szovjetunió összeomlása után már Berlinhez köthetően a kommunisták egyik atyjának tekinthető Marx-szobrot avat Jean-Claude Juncker és még kiállítást is szerveznek mellé. 

A kommunista Karl Marx szoboravatása Trierben - egy ilyen unióban a bolgár titkosszolgálat gyermekeként világot látni igazi sikertörténet

Aztán Triel után a másik nagy bolsevik ideológust megörökítő Lenin-szobrot avatnak  a németországi Gelsenkirchenben. kommunista Karl Marx szoboravatása Trierben

Lenin szobrot avattak az Eu-s Németország nyugati felében - micsoda kapitalizmus ez

Hát persze, hogy a hazai liberálisoknál is elérkezettnek látják az időt a náci propagandagépezet beindításához. 

Erre jött Demeter Szilárd, aki megírta az igazat és lerántotta a leplet a mostani uniós törekvésekről. Demeter jogosan érzi úgy, hogy az Eu elveszi a levegőt és Zyklonnal telíti a hazai légkört. 

A liberárják most a lengyeleket és a magyarokat akarják kizáratni abból a politikai közösségből, aminek tagjaiként még vannak jogaink. Mi vagyunk az új zsidók

 Igen ez az Eu így fojtogatja a nemzeti konzervatívokat ahogy a lengyeleket is. Ez lehet így, vagy úgy, teljesen mindegy, de ahogy Gyurcsány is magára akasztotta a cigány táblát, úgy mi is érezhetjük magunkat azoknak a zsidóknak a helyében akiktől a korabeli nácik vonták el a levegőt. 

 

Ma ugyancsak német közszolgálati kezdeményezés alapján vágnának ki két sárga csillagot a közösségi zászlóból és dobnák azt ránk lepelként, mint egykoron a zsidókra a béklyót.

A lengyelek és a magyarok ellen uszít a német közszolgálati média - két csillagot kivágnak

Igen ez a megbotránkoztató és nem az, hogy ezt Demeter Szilárd megírta.

Az a felháborító, hogy még ezek a liberál-kommunista náci-fajzatok azok, akik egyfajta pufajkás vezette kommandóként, vagy akár a munkásőr utód szervezeti egységekben támadnak rá azokra akik minderről beszámolnak, vagy ezt megírják. 

A polgárőrség elnökségi tagja is nácizva vizionál gyűlölködve nácit

  Igen itt tartunk ma, és itt jár Európa.  

Ebben a posványban ugyanúgy felszaporodnak a korábbi diktatúrák egykori haszonélvezői, mint lápban a mocsári szúnyog.  Most ezek piszok kis lények zizegnek és akarják szívni a vérét a másiknak.  Számukra ez az élősködés létkérdés.

A kommunista utódok ugyanúgy a lefüggönyözött spájzban vannak, ahogy a velük megbúvó nácik, akikkel kéz a kézben várják a kibontakozást. Addig is a liberalizmus zászlaját használják fedésként.

*

Miért lett Magyarország a nyugat céltáblája - látószög

Magyarország azért vált a nyugati kulturális elit haragjának célpontjává, mert olyan érzéseknek és értékeknek ad hangot, amelyek világszerte sok millió emberben keltenek visszhangot.

 

A koronavírus-világjárvány kitörése óta valóságos keresztesháború jellegét öltötte a Magyarország elleni dezinformációs kampány. Aki a nyugati médiából tájékozódik, nemigen juthat más következtetésre, minthogy Magyarországon olyasféle helyzet van, mint 1938 Németországában volt, mondjuk néhány héttel a Kristallnacht előtt.

A Magyarország iránti ellenérzés olyannyira mélyen beitta magát a kommentátorok lelkébe, hogy már-már abban látszanak reménykedni egyesek, hátha a világjárvány végre méltó büntetéssel sújtja Orbán Viktor miniszterelnök kormányát.

Sokáig azt hittem, hogy a Magyarországra szórt nyugati médiaszidalmak már nincsenek rám hatással, mígnem aztán nemrégiben kezembe került a British Medical Journal (BMJ) november 4-i cikke. A BMJ a világ orvosi szaklapjai közül azzal tűnik ki, hogy közlés előtt az egyik legalaposabb szakmai ellenőrzésnek veti alá cikkeit. Amikor azonban az ember már egy cikk címében azt olvassa: „Covid-19 – Magyarország válasza a világjárványra nagyobb bajt okozhatott, mint maga a vírus”, akkor egyértelmű a következtetés, hogy a BMJ szaklektorai kollektíve szabadságra mentek.

Az orvosszakmai tudósítás leple alatt az írás olyan képet fest Magyarországról, mintha nem csupán diktatúráról lenne szó, hanem egyenesen bukott államról. A szerző már a nyelvezet szintjén is kifejezetten tendenciózus propagandaeszközöket alkalmaz. Azt írja például, hogy „ártalmas egypárti kormányzat” működik Magyarországon. Érdemes felfigyelni az „egypárti” szakkifejezésre. Egypárti rendszereket a jól ismert tekintélyuralmi államokról szólva szokás emlegetni. Az Encyclopaedia Britannica szerint a történelemből az egypártrendszer három formája ismeretes: „a kommunista, a fasiszta, illetve a fejlődő államoké”. Így hát a BMJ olvasójának kétségkívül azt kell gondolnia, hogy a magyar politikai rendszer ugyanabba a kategóriába tartozik, mint amit kommunizmus, illetve fasizmus néven szokás emlegetni.

Ha megszorongatnák a lap szerkesztőit, alighanem azzal érvelnének, hogy de hiszen ők egypárti kormányzatról írtak, nem pedig egypártrendszerről. Ettől azonban még felvetődik a kérdés, hogy miért is számít a magyar kormányzati rendszer egypártinak? Vajon a BMJ-ben Nagy-Britanniáról is azt szokták írni, hogy egypárti kormány irányítja? A nyugati kulturális elit bizonyos részének szemében a stabil kormányok nyilván csak abban az esetben számítanak egypártinak, ha történetesen Magyarországon működnek.

Ha netán az olvasó nem értette volna, hogyan is értendő az „egypárti kormányzat” kifejezés, a BMJ előzékenyen tájékoztatja, hogy „Magyarországon gyakorlatilag katonai diktatúra működik”! E ténymegállapítást a lap Falus Ferenc volt tisztifőorvostól, a kormány egyik bírálójától idézi, aki azt kifogásolta, hogy a kórházakhoz a járvány idejére katonai megbízottakat neveztek ki, tehát nem a kormányzati rendszerről beszélt. Igaz, ott szerepel a szövegben a „gyakorlatilag” megszorító határozószó, s ez jó példája annak, hogyan is működik a magyarellenes propaganda. Mit jelent az, hogy gyakorlatilag? Hogy valamilyen mértékben? Vagy csaknem? Esetleg úgy értendő, hogy hétfőnként és szerdánként katonai diktatúra van, más munkanapokon viszont nincs?

 

Valójában az történt, hogy a magyar kormány, akárcsak a brit vagy az olasz, a rendőrséget és a katonaságot is igénybe vette a rendkívüli járványügyi helyzetben. A különbség abban áll, hogy a BMJ alighanem más szóhasználattal él, amikor arról van szó, hogy a brit haderő részt vesz a londoni Nightingale-kórházak építésében, továbbá például a tesztelésben, illetve más, a járvánnyal összefüggő műveletekben. Íme egy cím a Nursing Times hasábjairól: „A Covid-19 világjárvány a történelem egyik legnagyobb mértékű katonai fellépését váltotta ki”. Mind a Nursing Times-ban, mind a BMJ-ben hiába keresnénk olyasfajta megállapítást, hogy ettől Nagy-Britannia gyakorlatilag katonai diktatúra lenne…

Ennyit a BMJ világhírű szaklektori rendszeréről. Még az álhírek terjesztésénél is zavarbaejtőbb azonban a fenti sorokból kicsengő káröröm afölött, hogy Magyarország milyen nehéz helyzetbe került a világjárvány mostani szakaszában. Az írás kéjesen felnagyítja a különben is súlyos nehézségeket, és Falust idézve megjósolja, hogy Magyarország „összeomlóban lévő egészségügyi rendszere több áldozatot fog követelni, mint a világjárvány”. Nehéz megszabadulni attól az érzéstől, hogy az ilyen tendenciózus és elfogult beállítás szerzője nem bánná, ha amit jósol, be is következne.

A BMJ azonban még aránylag visszafogja magát, ahhoz képest, hogy másutt milyen hisztérikus magyarellenes propagandával találkozni. „Orbán Viktor hatalomkoncentrációja fokozza a félelmet, hogy az Európai Unióban megjelenik a diktatúra” – kiáltja világgá a The Times cikkének címe. Ben Kell pedig így kiált fel a The Telegraphban: „Ha az EU nem képes megzabolázni Orbán Viktort, Magyarország diktátorát, belülről fog szétrohadni”. Az Economist amiatt aggódik, hogy „Orbánból gyakorlatilag diktátor lett Európa szívében”.

Miért lett Magyarország a woke propaganda célpontjává?

A Magyarország és kormánya elleni propagandaháborút korántsem a demokrácia féltése és a magyar egészségügyi rendszer feletti aggodalom motiválja. A nyugati kulturális elit a maga világképével szögesen ellentétesnek látja a magyar kormány által képviselt értékeket. A globalista világszemléletélet, amelyet olyan kulturális intézmények képviselnek, mint amilyen Hollywood, a Netflix, a BBC és mások, vagy olyan politikai szereplők, mint amilyen az Európai Unió, a magyar értékeket elmaradottnak, gőgösnek és fenyegetőnek tekinti. Kivált elítélendőnek számít, hogy Magyarország nagy jelentőséget tulajdonít a nemzeti szuverenitásnak és a függetlenségnek, valamint hogy igen komolyan veszi a történelmi hagyományt és büszkén vállalja, hogy kulturális értelemben folyamatosságot vállal a múlttal. A kormány becsben tartja a hagyományos értékeket, amelyek közül némelyik a kereszténységhez kapcsolódik, és igyekszik úgy szocializálni a gyerekeket, hogy ők is magukévá tegyék ezeket.

Az Európai Unió elitjének természetesen nem fűlik a foga a Magyarországon uralkodó erkölcsi szemlélethez. Vagy jelentéktelennek tartja a hagyományt, vagy egyenest megvetendőnek. Hagyományellenes dogmája különösen ellenségesen tekint az olyan hagyományos szokásokra vagy gyakorlatokra, amelyek a családi élethez, a gyermekneveléshez és az emberek közötti nemi kapcsolatokhoz fűződnek.

A globalista kultúra olyan nagymértékben bizalmatlan a hagyománnyal szemben, hogy szószólói óvják az anyákat és az apákat a régebbi idők szülői gyermeknevelési gyakorlatától. Az úgynevezett gyermeknevelési szakértők ehelyett azt ajánlják az apáknak és az anyáknak, hogy a szakirodalomban jártas tanácsadókra hallgassanak. A nyugati társadalmakban egyfajta kereszteshadjárat folyik a múlt ellen, és ebben nagy szerepet kap az a törekvés, hogy a felnőttek másképp szocializálják a gyermekeket. A nagyszülők tanácsait és nézeteit gyakran egy legyintéssel intézik el, s figyelmeztettek rá, hogy károsak lehetnek a gyerek fejlődésére nézve. E viszonyok intézményesítése folytán a gyermekek nem a szüleik értékeihez szocializálódnak, a régebbi nemzedékek értékeiről már nem is beszélve.

Újabban a Magyarország ellen vívott keresztes háború az úgynevezett heteronormativitás kultúrája ellen összpontosítja a tüzet. A woke szótárban a heteronormativitás úgy aránylik a szexuális viszonyhoz, mint az idegengyűlölet a nemzeti büszkeséghez. Ugyanúgy, ahogy idegengyűlölőnek minősül, aki büszke a maga nemzetére, kulturális bűnnek számít, ha valaki a heteroszexuális kapcsolatot tekinti normának.

Valójában a magyar kormány és a magyar közvélemény nem áll egyedül azzal a véleményével, hogy csakugyan a heteroszexualitás a norma. Továbbá nem egyedül ők vallják továbbra is azt a több évszázados hitet, hogy összesen két nem létezik: az ember vagy férfi, vagy nő. A nyugati transzkultúra hirdetőivel ellentétben nem fogadják el azt az állítást, hogy a nem szubjektív valami. Binárisnak látják az emberiséget, s a két nem között az XX, illetve az XY kromoszómák jelenléte szerint tesznek különbséget. Ezt a nézetet a nyugati indentitáspolitika szószólói nemcsak ódivatúnak, hanem transzfóbnak is minősítik.

Ha a magyar kormány diszkrét és diplomatikus formában ápolta volna nézeteit a kromoszómákkal és a nemiséggel kapcsolatban, nem váltotta volna ki a nyugati identitásvállalkozók haragját. Végül is nézetei világszerte rengeteg ember véleményével csengenek egybe. A magyarokkal az a probléma, hogy nem tartják meg maguknak az értékeiket, hanem olyan komolyan veszik őket, hogy közképük és programjuk részévé is teszik.

Legutóbb a magyar kormány alkotmánymódosítási indítványt terjesztett a Parlament elé, amelyben az szerepel, hogy a családi kapcsolatrendszerben az anya nő, az apa férfi. Ha ezt az indítványt harminc évvel ezelőtt nyújtották volna be, nem követte volna nemzetközi felzúdulás. Sőt, a kommentátorok java azt kérdezte volna, mi szükség rá, hogy a nyilvánvaló tényeket alkotmányban rögzítsék. Így lett volna. Akkor. Ma viszont, ami évszázadokon át magától értetődő volt, felháborítónak számít az EU-oligarchia szemében, és ennek megfelelő elítéltetésben részesül.

 

Az alkotmánymódosítási indítvány egyúttal a gyermekeknek azt a jogát is védelembe veszi, hogy a születéskori nemükkel azonosuljanak, továbbá előírja, hogy csak heteroszexuális párok fogadhassanak örökbe gyermeket. Egyedülállók bizonyos esetekben felmentést kaphatnak. A törvény fő célja, hogy kodifikálja a heteroszexuális normákkal kapcsolatos uralkodó nézeteket, s leszögezze, hogy a férfi és nő közötti biológiai különbség alapvető az emberi kapcsolatok szempontjából.

Egyes nyugati kommentátorok azt állítják, hogy a kormány támadást intéz a melegek ellen, amikor heteroszexuális párokra korlátozza az örökbefogadás jogát. Természetesen joguk van hozzá, hogy világnézetükkel összhangban értelmezzék ezt a lépést, mindazonáltal az alkotmánymódosítási indítványt nem melegellenes érzelmek motiválták. A meleg párok együttélési jogát törvény szavatolja, s ami azt illeti, Magyarországon virágzik a meleg közösségi élet. A javaslat hátterében – amint a szövegben is olvasható – az a szándék áll, hogy „a házasság, mint egy férfi és egy nő szövetsége, valamint a család, mint a nemzet fennmaradásának alapja” védelemben részesüljön.

Legitim vita tárgya lehet mind a magyar kormány alkotmánymódosítási indítványa, mind pedig az, miként lehet a leghatékonyabban védelmezni a gyermekek jogait. A nyugati média azonban egyszerűen rávetette magát azzal, hogy a melegek elleni támadással van dolgunk. Csatlakozott ehhez az Európai Bizottság is, amikor közölte, hogy LGBTIQ-stratégiát fog alkotni, amit a sajtó egy része nyomban úgy kommentált, hogy Brüsszel konfrontálódik Magyarországgal. A stratégia részeként olyan direktívát készül kidolgozni, amely „védelmébe veszi a szivárvány-családok jogait oly módon, hogy szülői státuszuk és azonos nemű partneri kapcsolatuk Unió-szerte elismerésben részesüljön”. Eszerint az Európai Unió bürokratikus diktátuma felülírhatja a családi élettel kapcsolatos döntéseket, amelyeket Magyarország választott parlamentje hoz. A demokrácia szemlátomást mást jelent Brüsszelben, mint amit a szabadságért küzdők nemzedékeinek jelentett az elmúlt évtizedekben.

Az ezredforduló óta az Európai Bizottság tekintélyes forrásokat fordított arra, hogy a Magyarországhoz hasonló kelet-európai társadalmak politikai kultúráját megpróbálja összhangba hozni a maga hagyományellenes ethoszával. Számos tanulmány hívta föl a figyelmet arra, hogy van egy leginkább neokolonialista törekvésnek minősíthető irányzat, amely az tekinti céljának, hogy az európai uniós értékeket rákényszerítse a kelet-európai tagállamokra. Ian Klinke szerint ezek a tanulmányok „rávilágítottak arra a neokolonialista szellemre, amely belengi a keleti bővítést, különös tekintettel az olyan ideológiai színezetű célokra, mint amilyen a gazdaságilag és politikailag elmaradottnak tekintett térség „európaizálása” és „liberalizálása”.

Akik radikálisan bírálják az Európai Unió törekvését, hogy értékeit rákényszerítse az új tagállamokra, gyakran alkalmazzák erre a jelenségre a „normatív imperializmus” kifejezést, pedig pontosabb lenne kulturális dominanciának nevezni (Julian Pänke). Ebből a szempontból paradigmatikus a javasolt LGBTIQ-stratégia. Szervesen illeszkedik a neokolonialista projektbe, amely már a családdal kapcsolatos nézeteit és kötelezővé akarja tenni.

Csakhogy hiba lenne valamiféle önbizalomtól duzzadó kulturális uralmi törekvésnek tekinteni az Európai Uniónak azt a hajlamát, hogy normáit rákényszerítse a tagállamokra, kivált pedig a kelet-európai országokra. Az EU-oligarchia valójában nagyon is defenzívában van, ami normatív hatalmi potenciálját illeti. Tisztában van vele, hogy szüntelen legitimációs deficittel küszködik, és hogy nem sikerült megszereznie az európai polgárok bizalmát. A Brexit után pedig a korábbinál is nagyobb aggodalommal tekint erkölcsi tekintélyének válságára.

Magyarország azért vált a nyugati kulturális elit haragjának célpontjává, mert olyan érzéseknek és értékeknek ad hangot, amelyek világszerte sok millió emberben keltenek visszhangot. Arra emlékeztetik az embereket, hogy van a világon egy hely, ahol a biológiai valóság még ma is érvényes, és ahol az identitáspolitikai diktátumok ellenére a kromoszómák közötti különbségek továbbra is számítanak. A nyugati kulturális elitnek feltett szándéka, hogy az efféle felfogás bűnösnek, képviselete pedig elfogadhatatlan minősüljön.

Frank Füredi szociológus, publicista - Látószög blog 

*

Benkő László - alfától Omegáig ( - Égi vándor)

Ismét egy szeretett embert veszítettünk.  

Benkő László az Omega együttes alapító tagja, billentyűse, egyik zeneszerzője ment el ma közülünk. 

 

Kortalanul 77 éves volt, ahogy a lelkülete és a hátrahagyott életműve. Csupán a testbe öltözött szervezete gyengült el, és nem volt képes tovább tartani azt a nagyságot amit Benkő László embersége adott.

Néha még álmodom
Bíborszínű alkonyon
Oly messze van titokzatos hazám
Vissza már nem térhetek
Soha talán

  

Isten nyugosztaljon - a benned együtt élő fiatalságunkkal együtt.  

Az Ég Áldjon!

  

Rest In Peace

*

Csendélet

 *