Mennyire zavaros amikor egy keresztényellenes miniszterelnök a Szent Korona előtt állva fényképezteti magát.
 |
Amikor egy keresztényellenes alak újkori államalapítónak képzeli magát - Magyar Péter az Országházban a szent korona előtt mélázva Szent István koronája előtt állva a vármegye eltörlésére és az általa megtiport jogállamiság, valamint a köztársasági elnöki tisztség megalázó sárba dobására gondolunk. |
*
Székely Nemzeti Tanács 2015-ben döntött úgy, hogy október utolsó vasárnapja legyen a székely autonómia napja.
Mint ahogy ismert, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2015-ben meghozott határozatának értelmében október utolsó vasárnapja a Székely Autonómia Napja, így e napon a székelyekre és az elcsatolt területen élőkre, a függetlenítési törekvéseikre emlékezünk.
Sajnálatos mód a román államnak ítélt területeken élők, - köztük a székelyek is - nagy száma hagyta már el eddig is szülőföldjét. A szülőföldjüket elhagyatottak jelentős része az anyaországot választotta otthonául.
Így számos külhoni magyar, székely és más nemzetiségű is a megcsonkított Magyarországot választotta új otthonaként hazájának.
Ócsára is jutott jó pár ember, akiket befogadott a haza. Talán csak a helyi tősgyökeresek közt lehettek azok, akik gyütt-mentezéssel fogadták az új arcokat.
Azóta persze sok minden változott. Igaz, a legutóbbi helyhatósági választásokon, még volt aki úgy indított, hogy születésénél fogva itt élő helyi lakos. Mintha a később érkező háttérbe szoruló, netán más lenne.
Így érkeztek ide a székelyek is, amikor a kirekesztő román hatalom elől, egy olyan más magyar ajkú közösséget keresve vállalnak fel új életet, otthont és befogadást a korábban idetelepültektől.
A nyári választások Ócsán is változást hoztak, a gyütt-metezők kiesve a helyi vezetésből, háttérbe szorultak. Így most mindenki jó már, csak legyen és alkosson számukra támogatói közösséget.
Bár Ócsán a székelyek nem szenvedtek hátrányt, mert befogadást nyertek és a Fidesz politikája mentén párt-szerephez is jutottak. A politika mondhatni felemelte és beemelte őket a közösségbe.
Puskás Imre például a Pepsiben dolgozott, ahol megismerkedett az ócsai Bukodi Károllyal, aki akkoriban is a cég termékpalettához tartozó Lay's chipsekkel túrázott. Imre elmesélése szerint ott jöttek össze. Majdhogy nem, szükségük volt egymásra, a támogatásra. Bukodi az ócsai hétköznapokba, a pártba vonzotta Puskást, Imre pedig a szórvány székelyeket igyekezett mellé, majd állítani.
Az új köztéri műalkotást a Székelykapu Baráti Társaság tagjainak összefogása hozta létre, amikor úgy döntöttek, hogy székelykaput állítanak a városban. A kapu környékén a teret „napsugaras” kőburkolattal látták el. A társulat képviseletében Puskás Imre adta át a jellegzetes székely művet, (alkotást,) amit a városka nevében jelképesen Bukodi Károly alpolgármesterként vett át.
Ezt övező rövid beszédében a köszöneten túl dicsérte és követésre méltónak tartotta azt, hogy magánemberek kezdeményezése, tenniakarása és tettei révén is gazdagodhat a város. Ezt követően egy széki népviseletbe öltözött pár – Kovács Nóra és Ballok István – adott ízelítőt a mezőségi dombok közt megbújó falu, Szék hagyományos táncrendjéből, majd felcsendült a Székely himnusz. (- by Németh)
Puskás és Bukodi ennek nyomán és azóta is szorosan támogatja egymást. Bukodi polgármesterségig, Puskás képviselőségig vitte. Aztán mindkettejük imaige megkopott. Ma csak Károly maradt képviselőként hátra. Közben a párt is csorbát szenvedett, ahogy nemes tettek is alább hagytak, és a város Dönti kiejtésével lejtmenetbe kezdett.
2015-ben gyújtottak először őrtüzeket azzal a céllal, hogy kijelöljék, láthatóvá tegyék Székelyföld határait, amelyek nagyjából nyelvi és kulturális határok is.
Ma talán kevésbé látványosan, de mégis csak lesz, és van megemlékezés. Létezik nemzeti összetartozás, valamint annak kifejezése.
A gyüttmentezőket képviselő és a jövevény találkozik e napon, amikor közösen gyertyát gyújtanak.
*
1989. október 23. óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének napja és a Magyar Köztársaság 1989-es kikiáltásának napja, melyet az 1990. évi XXVIII. törvény iktatott a nemzeti ünnepek sorába.
Ezt az emléknapot sokáig tiltották a kommunisták, akik a Kádár nevével jelzett szocializmusban is a hatalomban voltak. Ugyancsak ez volt az 1848-49 szabadságharca emlékező március 15.-vel is. Hivatalosan nem volt szabad megünnepelni. Az akkori hatalom félt. Az utcákat titkosrendőrök lepték el, a rendőrségen és a katonaságnál összetartás volt, ami szabadságmegvonással, készültséggel járt.
Az iskolai, tanagyagi emlékezéseket aztán engedélyezték, de a nyílt utcai megemlékezéseknek nem lehetett helyt adni. Sokáig így volt ez március 15.-vel, míg október 23-t egyenesen ellenforradalomnak tartották a szocialista értelmezés szerint.
Azután, hogy a szocialista Pozsgai Imre elsőnek merte nem ellenforradalomként, hanem belső forradalomként értelmezni, és kifejezni az 56-s eseményeket, kezdett felpuhulni a diktatórikus szemlélet.
Pozsgai nyomán a kétkulacsos Csintalan Sándor, a jobb kiállású Szűrős Mátyás és mások is kezdték elfogadni, vagy belátni a szocialista diktatúra szövevényének káros hatásait.
Aztán, amikor 1989-ben az általuk meggyilkolt szocialista Nagy Imre újratemetését (Rajk Imre jelképes koporsójának említését) követően ránk tőrt a rendszerváltás, akkor kezdett csak igazán rezegni a léc, majd kivirágozni a demokrácia.
Mondhatni az egész világ a kommunizmussal szakító Magyarországra figyelt akkor.
1989. október 23-án délben lett Magyarország köztársaság, 40 év után elhagyva a korábbi népköztársaság megnevezést. A harmadik köztársaságot a Parlament erkélyén Szűrös Mátyás kiálthatta ki több tízezer ember előtt. Azon az erkélyen beszélt, ahonnan 1956-ban Nagy Imre szólt az összegyűlt tömeghez.
Aztán az egykoron a diktátor mellett álló párttagok, sorra égették el a pártkönyvüket, tüntették el a hivatalos és a levéltári anyagaikat.
Majd ezek-után mint valami ártatlanok, vagy éppen áldozatok, jelentek meg, jelentkeztek be újra a közéletbe.
Sok ilyen szemét alakja van még jelen a múltnak.
Egyik jeles képviselője ennek a mocsoknak aki ma még mindig a közéletben és közszereplésekben aktív, nem más, mint a korábbi Központi Bizottsági tag, Lendvai Ildikó elvtársnő. Ő abból a Kádári szocialista korból szerezte megélhetését, jóllétét, ismertségét, elkötelezettségét a szocialista eszmeiség mentén, mint ahogy a szovjet elnyomás adta lehetőségek haszonélvezőjeként ezt az elnyomó oldalán megszolgálta. Lendvai nem volt egyedül.
Ezek az alantas személyek mind az akkori elnyomó rendszer, a kádári-diktatúra kiszolgálói voltak, hogy a jelenleg politizáló kommunista unokákról ne is beszéljünk.
Lendvai Ildikót azonban nem szabad szó nélkül hagyni. Kádár politikai vezetése (a szovjet rezsim uralma) alatt az akkori szocialista párt az MSZMP elnökségi tagjaként aktív kiszolgálója, pártfunkcionáriusa volt a diktatúrának. Más korábbi párttársaival maga is cenzori feladatokat látott el, és a sajtó- a szólásszabadság egyik meghatározó alakjaként, diktátoraként fejtette ki álságos, elnyomó politikai szerepét.
Nekem, és mindenkinek, aki megélte a kommunista diktatúrát, egyértelmű: Lendvai Ildikó a pártállam cenzora volt, pártközponti és kiadóigazgatói minőségében is. Lendvai Ildikó a meggyőződés nélküli karrieristák megtestesítője. A késő Kádár-kor magát szakértőnek, értelmiséginek látó aparátcsikja, aki karrierépítése érdekében vállalt szerepet a pártállam vezetésében. Élvezte az összes ezzel járó privilégiumot. Így a nyugdíja sem hétköznapi. Nem is egy munkás átlagán él. Azon messze túl a jólétben. A mi pénzünkön. A bőrünkön érezhetjük.
A rendszerváltást követően, azonban nem került a politika szemétdombjára, hanem az egészet túlélve, kaméleon módjára átformálódott. Ma is az egykori kommunisták lapjának, a rendszerváltást túlélő Népszavának az egyik rendszeresen publikáló tollforgatója. De szívesen hívják és hallgatják meg eléggé el nem ítélhető és hátborzongató mód) az ATV-ben is.
A Fidesz legutóbbi kormányra kerülése előtt, a szocialista Gyurcsány, majd Bajnai adta kormánya idején még a közszolgálati tévében is rendszeres vendég volt akár a gyilkos elítélt (bűnöző) Gyárfás adta (Nap tv) Nap-kelte, vagy Nap-nyugta adásaiban.
Mindez jól illusztrálja, hogy a puha rendszerváltás, a számonkérés elmaradása a volt kommunista erők és az ezt követő szocialista formáció miként szivárog vissza és teszi tönkre azt a véráldozatokkal járó forradalmat, amit október 23.-val emlékezünk.
Gyurcsány Ferenc Lendvaihoz hasonlatosan szintén a KISZ-ben kezdte, majd pártvonalon került a kormányba, és a Parlamentbe, ahogy Lendvai Ildikó esetében is szocialista delegáltként listán.
Mindez jól illusztrálja, hogy a rendszerváltás mennyire puha és elsilányodott volt.
Aztán amikor a hatalomra kerülő Gyurcsány kormányával szemben kezdett tüntetni a nép Ő maga is úgy járt el, ahogy azt a családból (Dobrev) merítve történelmileg elsajátította, vagy éppenséggel magáévá tette. 2006-ban bizony a tömegbe lövetett, és lovasrohammal kardlapoztatta a megemlékezőket.
Gyurcsány ugyan hárít, de 2006-ban ő maga is elismerte, utasításokat adott a rendőrségnek. Gyurcsány ennek okán soha nem került bíróság elé, csupán a rendőrfőnöke, a vasprefektusként elhíresült Gergényi Péter Budapest rendőrfőkapitányként és Bene László országos rendőrkapitányként került a vádlottak padjára. Továbbá Dobozi József, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) akkori vezetője, és tucatnyi másik rendőrtiszt.
Gergényi Péter az egyik felelőse annak, hogy 2006 őszén a Gyurcsány Ferenc erőszakkal szétverette az ellene békésen tüntető tömeget.
A szocialista kormány ügyészsége felfüggesztett szabadságvesztés vagy enyhébb szankció kiszabását indítványozta.
Az ártatlanul megvert emlékezők is sokkal súlyosabb büntetéseket kaptak a koncepciós eljárások során, mint a bűnösök.
Aztán ahogy a kommunista vérbírókat nem büntették meg a rendszerváltás után, úgy ezeket a mocskokat sem ítélte el a hatalmukat átmentett bírói kar.
A kommunista diktatúra jogállami bírósági díszletek között működött, a 30-as évek nagy moszkvai pereihez hasonló koncepciós eljárásokhoz ...
Gyurcsány ezeket igézte vissza
Gyurcsány tette elévült, Gergényiék jelképes büntetést kaptak. Gyárfást ugyan bűnösnek találták, de ahogy látszik nem a börtönben fogja végezni. Lendvai Ildikó meg továbbra is osztja az észt.
Dobrev és Gyurcsány, nem is olyan rég, még baráti kapcsolatokat ápolt Putyinnal, és amikor már nem volt miniszterelnök, még mindig magánjelleggel vacsorázgatott Moszkvában Putyinnal. Úgy vélik, Ljudmilla Putyina részvétele a vacsorán összefügghet azzal, hogy személyes ismeretség fűzi a bolgár születésű Dobrev Klárához, akinek névadója az a bolgár Dobrev Petar akit Apró Piroskával kötött házassága nyomán szüleiként tisztel.
Ma amikor hazánkat támadják Putyin és Oroszország nyomán, akkor, Gyurcsány és Dobrev esetében elfogadott a szovjet-orosz kötődés és a most elutasított elnökkel való bratyizás.
Gyurcsány rámutatott: 2002 után partneri kapcsolat alakult ki Oroszországgal - amiben jelentős szerepe volt Medgyessy Péternek és Vlagyimir Putyinnak is -, továbbá Kínával. Ez a szocialista-liberális kormányok olyan teljesítménye, amely az ország érdekeit szolgálja, s amelyre építeni lehet. "Ténykérdés, hogy ma a világ Európán kívüli három hatalmi központja az Egyesült Államok, Oroszország és Kína. Magyarország számára a szövetséges és barát az Egyesült Államok, de Oroszországgal és Kínával is szoros partneri kapcsolatot kell kiépíteni, akkor is, ha nem mindenben értünk egyet velük, mert ez Magyarország érdeke" - vélekedett a volt miniszterelnök.
Putyin–Gyurcsány-találkozóból 2006 és 2007 között egyébként három is
volt, és „ezek után kezdődött el a Mol
kijátszása az oroszoknak”. Aztán, mint ismert a Malév is érdekes mód orosz kézre került, aminek után a nemzeti légitársaságunk lett oda.
Dobrev Klára baráti kapcsolatot ápolt Vlagyimir Putyinnal, és még a kormányfő bukása után fél évvel is
együtt vacsoráztak Moszkvában az orosz elnökkel. A dollárbaloldal
vezetője miniszterelnökként az orosz gazdasági érdekek maximális
kiszolgálójának bizonyult, és a 2006-os választási kampány során még
családi ebédre is vendégül látta az Apró-villában a Kreml első emberét.
Gyurcsány Ferenc ennek ellenére manapság már diktátornak nevezi
Vlagyimir Putyint.
Dobrev Klára az Eu-ban székel, miközben Gyurcsány Ferenc párjaként őrzik a szocialista diktatúrák emlékeit.
Szóval ha ezek, vagy pártképződményeik október 23-n hazáról, szabadságról függetlenségről beszélnek, kifordul a gyomrom és ha tehetnék szembeköpném őket a mögöttes támogatókkal a párttagsággal együtt.
"Aki ma nem tud különbséget tenni személyes ügy és nemzeti ügy között, politika és történelem között, az azt akarja, hogy a világ rá figyeljen, és ne Magyarországra."
Ócsa Város Önkormányzata az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett megemlékezést, aminek szónoka az október 1.-n hivatalba álló Paul Tamás polgármester volt.
A hősök tiszteletére az akkor és azt követően elhunytakra, az szabadság forradalmára és a vele járó harcra emlékezve kivonatoljuk vissza az itt elhangzott beszédet.
1956 a haladásról szólt. Köztársaságról, függetlenségről, szabadságról. A szólás, a sajtó, a vélemény szabadságáról.
A hit szabadságáról. Egy olyan jövőről, amely csak emberöltővel később kezdődhetett el.
Emlékezzünk, és ne felejtsünk, méltónak kell lennünk mindannyiunknak ...
Magyarország minden polgára születése pillanatában megkapja e súlyos, de felszabadító örökség őt megillető részét.
1956 öröksége nem lehet foglya a politikai értelmezés kényszerének.
Október 23-a a szabad Magyarország születésnapja, mindannyiunk ünnepe. Aki ma nem tud különbséget tenni személyes ügy és nemzeti ügy között, politika és történelem között, az azt akarja, hogy a világ rá figyeljen, és ne Magyarországra.
Tisztelet a Hősöknek!
*
A kegyelet kifejezéseként Magyarország lobogója egész nap félárbócon marad a nemzeti gyásznapon. XIX. századi hagyományként e napon a magyar férfiak fekete nyakkendőt viselnek.
A kormány 2001-ben
nyilvánította a magyar nemzet gyásznapjává október 6-át, amikor az
1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Aradon kivégzett 13
vértanúra, valamint az aznap Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajosra,
Magyarország első független, felelős kormányának miniszterelnökére
emlékeznek.
 |
| Áder János 2016 október 6.-án a nemzeti gyásznapon példamutató megemlékezést tartott Ócsán |
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc mindörökre a magyarság öntudatának legtisztább forrása maradt - mondta Áder János köztársasági elnök csütörtökön, a nemzeti gyásznapon a Pest megyei Ócsán, 2016.10.06.-n.
Áder János köztársasági elnök nemzeti gyásznapon Ócsán, a Halászy Károly Általános Iskolában rendezett megemlékezésen elhangzó beszédéből:
Polgárrá válni: ez volt a tét. Történjék bármi, most nem elég otthon, munkával, tisztességgel, szorgalommal szeretni a hazát. Most menni kell, mindnyájunknak el kell menni.
A gyülekezők között akadtak szép számmal olyanok, akik aligha tudták, pontosan mi is zajlott márciusban Pesten. Nem foglalkoztak államügyekkel, nem ittak kávét a Pilvaxban, nem jártak a Múzeumkertben, nem várták izgatottan a bécsi küldötteket, és nem ők szabadították ki Táncsicsot sem.
De este, amikor egy becsülettel végigdolgozott nap után nyugovóra tértek, imáikba foglalták Magyarországot. Ők békességre, rendre és szabadságra vágytak. Nekik a haza volt minden előtt.
Itt, Ócsán még a templomtetőre szánt gyűjtés adományait is megkapták a nemzetőrök – a nehezen összeszedett pénzt a közösség ajánlotta fel. Az ócsaiak úgy gondolták, hogy ha a templom falain túl, az Isten szabad ege alatt nincs igazi szabadság, a tető sem védheti meg őket semmitől. Ha pedig a hazával együtt szabadok lesznek, ha lesz hozzá közös akarat, jut majd a tetőre is.
Az aradi vértanúk az a tizenhárom magyar honvédtiszt (12 tábornok és 1 ezredes), akiket az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után, az abban játszott szerepük miatt Aradon kivégeztek. Bár ezen honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.
Mindegyikük eleve aktív vagy az osztrák Császári-Királyi Hadseregből kilépett katonatiszt volt, a szabadságharc végén a magyar honvédseregben egyikük altábornagyi, tizenegyen vezérőrnagyi és egyikük ezredesi rendfokozatot viselt. Lázár Vilmos ezredest azért sorolták a tábornokokhoz, mert a szabadságharc végén önálló seregtestet irányított. A győztesek ellenben egyikük tábornoki rendfokozatát sem ismerték el hivatalosan. A vértanúk között Kiss Ernő honvéd altábornagy volt a rangidős, aki korábban k.k. (császári-királyi) ezredes volt, a többiek a közös hadseregben ennél alacsonyabb tiszti rendfokozatot viseltek.
Ugyanezen a napon végezték ki Pesten az első felelős magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost.
Az aradi kivégzéseket és Gróf Batthyány Lajos pesti kivégzését nem véletlenül időzítették október 6-ára, szándékosan az 1848-as harmadik bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour
császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján hajtották
végre, ami ezért a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának
gyászünnepe
*
Magam is találkoztam vele a piacon. Biccentettünk egymás felé és tova mentünk.
Aztán jött a paralimpia és nekem fogalmam sem volt, hogy indul, a felkészülési időszakában van, avagy éppen hogyan áll.
Aztán ahogy a Momentum is igyekezett eltörölni a hazai rendezéssel a sport szeretetteljes kapcsolatát, valahogy úgy nem foglalkoztatott engemet sem az olimpia, különösen a perverz és transzvesztita megnyitó ábrázolásával.
Kiss Tibor sem adja fel.
Nem ismerem életútját, csak annyit tudok amit kiállásával, eredményességével a híradásokból lehet ismerni. Budapesti születésű. 46 éves. Sajnálatos, de fontos, hogy kétszeres lábszár-amputált és aktívan sportol.
Normál esetben nem szoktuk embertársunk fogyatékosságot felhozni. Kiss Tibor és sporttevékenysége, a paralimpián való kvótaszerzése, indulása azonban mindezt megkerülhetetlenné teszi. Sőt adott esetben ezzel és emberi tartásával, kitartásával, mentális és fizikai erejével kerül elénk. A paralimpia pontosan erről szól egyben erre fókuszálva emeli a figyelem középpontjába az életerős, sportszerűen küzdő embereket. Kiss Tibor ilyen.
2024 májusában 9. lett a szegedi para KL2-s kajak-kenu világbajnokságon, amivel kvótát szerzett nem csak magának, hanem egy újabbat hazánknak is. Ezzel maga is feliratkozott a Párizsiba utazó küldöttség tagjainak sorába.
Tudva levő a fogyatékossport-mozgalom legnagyobb olimpiai sporteseményét idén 2024. augusztus 28. és szeptember 8. között rendezték meg a francia fővárosban.
Kiss Tibor nem csak úgy egyszerűen bekerült. Nem így indult.
Megdolgozott érte.
Korábban ülőröplabdázott, amiben szintén kimagasló szereplés nyújtott csapatban, amikor megnyerték a B-divíziós Európa bajnokságot. Aztán sportágat váltott és kajakozni kezdett. Két éve vesz részt és versenyez rendszeresen a nemzetközi parakajak mezőnyben.
Így a kvótaszerzésével jutott ki Párizsba az olimpiára a magyar csapat tagjaként.
Kiss Tibor a Merkapt-Mekler László Sport Egyesület (Dunavarsány) tagjaként érte el mostani sikerét.
Az egyesület közösségi oldalára szeptember 9.-n jelentette meg gratulációját.
Ócsai ismerősei, baráti köre, és a település részközönsége lepte meg Tibort egy (el)titkolt, de számára rendezett partival. Ezzel kifejezve a törzsközönség és a "gyüttmentek" együttérzését. Mindez csütörtökön történt. Aznap már a közösségi oldalon is fent volt a képes beszámoló.
Aztán végül a polgármester is reagált 13-n a saját oldalára kihelyezettekkel, amiben az látható, hogy személyes hangvitelű oklevet ad át Kiss Tibor részére megbecsülése jeléül; - a maga módján.
Igazából Ócsa városa örül és az itt élőket tölti el büszkeséggel, hogy Kiss Tibor ezt a helyett választotta otthonául, hogy innen járt edzésre és jutott el Párizsig.
Tibor Ócsa büszkesége vagy. Sok ilyen egyéni és közösségi átélésre, sikerre, hasonló kitartással, küzdeni akarással, hittel bíró emberre lenne még szüksége Ócsának, hogy levethesse magáról azt a béklyót ami letargiában tartja.
Köszönet és további sok sikert, boldogságot a jövőt illetően. Maradj a példaképünk.
*
(Június 4.-én születni nem jó dolog akkor, amikor e-napon egy nemzet gyászol. Gyurcsánynak és a gyűlölködő Borosnak ezt is sikerült összehoznia. - most azonban nem erről lesz szó.)
A bölcs ember békét szeretne Ócsán is - Bukodinak sikerült ebből is gyülölködést kihoznia
Június 4.-e a Nemzeti összetartozás napja, amit manapság a kötelező iskolai tananagyagon túl nálunk is igyekeznek tiszteletben tartani.
Az elmúlt évek során Bukodi önkormányzata is tart valamiféle alkalomhoz igazodó összeröffenést. Idén választási év lévén, Ócsa városvezetője számára különösen fontosnak tűnt a megjelenés, hiszen az utóbbi hónapok során annyi negatívum került napvilágra, ami a szomszédban dúló háborút is helybe hozta.
Június 4.-e valójában a Trianoni békeszerződés gyászos évfordulója, amit korábban a szocializmusban inkább elhallgattak, mintsem visszaemlékeztek volna rá.
A tragikusan szomorú békediktátum az ország megszégyenítésén túl az akkori nagyhatalmak olyan túlméretezett büntetése volt, ami felért az ország elrablásával.
Húztak is hasznot ebből a minket körülvevő árulók, a szomszédos szövetségeseinket megkímélve. Ez a megkülönböztetett figyelem, a büntető retorziókkal olyan mélyen aljas volt, mint a Japánokra ledobott két bombányi atom.
Most, amikor itt állunk az Eu tagállamaként, a nyugati szövetségeseink táborában, egy általuk kiprovokált háborús peremvidéken, akkor ismét eszünkbe jut a történelem.
A német szövetségesek által a Donba kényszerített hadtestben elhunytak emlékezete, a feladott Varsói Szerződés, a KGST, és annak minden vágya, hogy levessük a béklyót.
Erre lett volna hivatott az Eu, szabad kereskedelme a Nato védernyője, és a nyugathoz tartozás fejlettsége.
Azonban mindez csak álom maradt, mert a világháborúban szerepet vállaló nyugat belső magja semmit nem változott. Az egykori gyarmatosítók a maguk elitségével képesek kizsákmányolni a hozzájuk csatlakozókat, a bennük reménykedőket a saját érdekeik mentén. Így volt ez Trianon esetében, majd az EU-csatlakozást követően.
Aztán amikor hazánk ebből a térdre kényszerített helyzetből felállt és úgy-ahogy megállta a helyét, akkor az Eu-csatlakozással a fejlett nyugat az újra iparosodott országunk gyárainak tömkelegét záratta be. Így lett oda a cukoriparunk, a nehézipar, a kohászat, a gépgyártás, járműipar és így tovább. Az országot ismét megszállták az idegen erők, a tőkések és a kufárok. A politikusok pedig bevégezték azt a mocskos munkát, amit másutt hazaárulásként elítélnek.
Most 2024 júniusában ismét itt állunk a háború árnyékában. Országunkat a nyugati erők, a szövetségeseink – ahogy egykoron, úgy most is, - háborús helyzetbe próbálják sodorni.
Fegyverkezésbe hajszolják hazánkat, majd pénzt, fegyverzetet, hadieszközöket és embert is elvárnának, kérnének csak azért, hogy az oroszokkal szembe helyezkedve harcoljuk ki a nyugaton élők, vagy az óceán túlpartján állók jobb létét.
Trianon napján a békéről kéne szólnunk, de háborog térség és mindenki a háborúról szól.
Mi már nem egy ilyen esetben vesztettünk. Minket a nyugat is csak kizsákmányolt és lerabolt. Ma sem bánik velünk szebben, mint annak idején. Amikor csatlakoztunk, akkor is vittek mindent. Amikor nem akarunk ismét ágyútöltelék lenni, akkor retorziókat alkalmaznak, szankciókat vezetnek be és megvonásban részesítenek, bírságokat szabnak ki ránk.
Erre jön a belső feszültség a nyugatról beszivárgó külhoni árulók sora Azoké a disszidens szülők elfajzott gyermekeinek visszatérő fajaként, akik úgy kínálják fel hazánkat, mint útszéli strici a kurvát. Ezek a mai liberálisok galád mód viselkedve ellenünk szólnak. Mintha nem is a mi nyelvünkön beszélnének, mintha nem is magyarok lennének a szüleik. Elfajzottak.
Erre biztosított volna gyógyírt a Fidesz, de már ez sem a régi.
Ócsán Bukodi kapott bizalmat és szerzett ezzel szavazati többséget. Az emberek úgy nyomták a szavazatot a fideszes jelöltekre, hogy meg se nézték ki fia-bórja az illető.
Lett is kánanán, de olyan, amit most sínylik meg a nép.
Bukodi elszabadult az évek során. Már nem a város, nem a honfitársai, nem az itt élők, hanem a kapitalista kapzsiság lett úrrá rajta.
Az egykoron szerethető Fidesz hagyta az elszabadulni az emberét, Úgy tűnt, hozza a választókat, vonzza a tömeget. Potenciális jelölt híján meg is volt az eredmény.
Csupán a város lett oda.
Ma amikor itt állunk és szólni kéne a békéről, Bukodi polgármester a békétlenségről beszél. Arról a hangulatkeltésről, amit a választási kampányában megenged magának.
Ez már nem Tranon targédiája.
*
