Szavazat - jobb választás, mocskos Orbán, sötét jövő ( - Ungváry)

 „Kire voksoljak?” című műsorunk mai vendége nem kertel, amikor rákérdezünk:

– Az Orbánra biztosan nem, abból elegünk van, tönkretette az országot, minket is, miatta van ez a vírus.

– Ön beoltatja magát?

– Mi az hogy! Már meg is kaptam, az oroszt adták, hogy ne kapjam el a bajt, a fene az Orbán dolgát.

– Mit gondol a migránsokról?

– Még csak az hiányozna, hogy idejöjjenek, néhány éve végigvonultak a kertek alatt, letaposták a vetést. Szerencsére eltűntek, akkor lássam őket, amikor a hátam közepét, meg az Orbánt, azt se bírom látni.

– Megérkezett már a tizenharmadik havi nyugdíj első részlete?

– Naná, van is helye a pénznek, jó, hogy így alakult, csak az a kár, hogy ezt az Orbánt annyira utálom, hogy kikapcsolom a tévét, ha beszél.

– A család hogy van?

– Mostanság jobban, a lányomék vettek föl csokot, építkeznek, a fiamék babaváró hitelt, van helye a tízmilliónak. A másik fiaméknál gyűlik a babakötvény, még a mihaszna Lacus is keres valamit a közmunkával. Jókedvűen söpröget, csak akkor lesz dühös, ha Fidesz-plakátot lát, mert a kormányt nagyon utálja ő is, meg a kis Vivi is, egyem a zúzáját, most ingyen kapja a tankönyvet, de már ő is mondja, ha megkérdezzük: „Na, Vivike, ki a rossz bácsi?” „Hát az Orbán Viktor.” Jaj, az az aranyos kislány! Úgy pattan be a harmadik sorba a böhöm nagy autójukba, amit most vettek ilyen támogatás-izével!

– Az ő szülei kire szavaznak?

– A Momentumra, arra a fiatalos, modern pártra. Persze, van a rokonságban fekete bárány, a sógorom sosem szavazna a Gyurcsányra, mert meglőtték 2006-ban gumilövedékkel, de meggyőztük, hogy ott van az összefogásban a Jobbik is, azok megígérték, hogy Gyurcsány Fegyenc lesz, hát inkább a sógor is az ellenzékre szavaz, mint erre az Orbánra, aki diktátor, és mindent ellop. Na, de ne tartson fel, jön a szerelő, lecseréljük a konvektorokat központi fűtésre, most a felét kifizeti ez a szemét kormány, de sietni kell, mert jövőre nyer az ellenzék, és ezt mind vissza fogják vonni.

*

Munkaszerető - a polgármester szeretője ( - a válasz egyértelmű: nem)

 Mindmáig tartja magát a sztori, mely a polgármestert és a kikacsingatásait, azaz külső kapcsolatát eleveníti fel.  Előjön ez akkor is, amikor a kisvárosi polgárőr, a Pest megyei szövetség fideszribancozó elnökségi tagja Borkai polgármester kicsapongásáról élcelődik, de akkor is, amikor a helyi Valentin-napi szépség önmag ábrázolásáról tölt fel képet a közösségi oldalra.

Mindez felidézi azt a múltat, amiben a családos anyák, a kihűlt kapcsolatban élő párok felei és a megmaradt fiatalságuk utolsó szárnycsapkodását egy-egy kiröppenésben igazolandó vagy éppen a múló fiatalságukat feltárni szándékozó szépasszonyok kívánnak meggyőződni a saját vonzerejükről. 

 Nem kell ehhez Valentin & Bálint napnak lenni és még válófélben levő asszonyként tengődni. Sokszor elég ehhez egy munkahelye, egy elérendő cél és egy szándék az önmagunk bizonyítására. Arra, hogy kapósak és kaphatóak vagyunk.  Elvégre ki nem lépne félre, ha megtehetné büntetlenül.  

 

Már Ádám és Éva bibliai történetében is ott van a csábítás és a bűnbeesés, ami mondhatón kódolva van bennük.   Ki ne halott volna a polgármestere, a képviselője, vagy más félrelépéseiről?

Ki tudja, hogy mi vezérelte Wittinghoff, Gyenes, Borkai, vagy akár a mi környezetünkben élő hasonló közszereplők cselekedeteit?  Ki tudja mi történt itt, vagy ott?  Kecskemét és Ócsa között sem olyan nagy a távolság, mint Győr, vagy Gyömrő közt. Mert ahogy az is nyílt titok, hogy az elhíresült Azori-szigeteki kiruccanás sem csupán egy polgári vezetők és mesterek közti meleg politikai barátság utazásos megjelenítése volt. Erről az ócsai illetőségű fideszes pártpolitikusaink is tudnának mit mesélni.

Ott ahol a titkárnők is kiutaznak a mediterrán óceáni szigetre, ott bizony nem a gátlásosság a fő erény, és a munkatársak nem csak a parton vetkőzik le a munkaterápia stresszét. 

Bizony ilyen ez a munka. És ilyen a  politika. Mert nem csak a polgármesternek van munka-szeretője. 

Utolsó munkahelyemen a kor szokásainak megfelelően minden vezető dugta a titkárnőjét. Az én osztályvezetőm kivétel volt, mert az ő felesége is az osztályon dolgozott. Marikát tehát én dugtam. Nem túl gyakran, 2-3 hetente, szinte csak megszokásból.

Amikor kiléptem a megszokást folytattuk. Marika a fordítani valót délelőtt kihozta a lakásomra, és ha már ott volt, akkor dugtunk is. Az elrendezés mindkettőnknek megfelelt. Nekem helybe hozták a munkát, ő pedig meg tudta valakinek mutatni a legújabb, csoda szép bugyiját, kombinéját.

Aztán egy napon Marika főnöke feljebb bukott, a helyetteséből lett az új osztályvezető. Az új osztályvezető pedig kötelességének érezte, hogy dugja a titkárnőjét, aki természetesen Marika volt.

Így aztán egy nap az osztály titkárnője közölte velem, hogy ma jött utoljára, ami azt jelentette, hogy aznap dugtunk utoljára és onnantól kezdve nem hozott több fordítást, nekem kellett érte menni.

A harmadik vagy a negyedik látogatásom alkalmával az új osztályvezető megkérdezte tőlem, hogy dugtam-e Marikát? Mondtam neki, hogy ez egy rossz kérdés. Miért? Azért, mert erre csak egy válasz lehetséges, éspedig a NEM.

Ugyanis – folytattam – ha nem dugtam meg, természetesen nemmel kell válaszolnom (hacsak nem akarok hencegni). Ha megdugtam, akkor pedig diszkrétnek kell lennem és le kell tagadnom, tehát megint csak nemmel kell válaszolnom. Ha kíváncsi vagy, miért nem kérdezed meg Marikát?

Már megkérdeztem.

És?

Azt mondta, nem.

Na látod. Erre a kérdésre csak egy válasz van, NEM. De, tegyük fel, hogy a feleséged megkérdezi tőled otthon, hogy dugod-e a titkárnődet. Mit válaszolnál nekik?

Természetesen azt, hogy nem.

Bizony, ez egy ilyen kérdés. Ezért nem kérdezi meg, és mivel azt gondolja, hogy te se fogsz nála érdeklődni, ezért jóban van a főnökével. De ezen nem kell csodálkozni, te a titkárnőddel napi 8 órát töltesz el egy légtérben, a feleségeddel pedig mindössze másfelet, este, vacsora közben,  lefekvés előtt.

By: Tibor bá' blogja - Facebook 

*

Látkép

 *

Október 23.

 

 *

Végső idők - buli és rinya ( - Ungváry)

 A bulira nem lehet panasz. A zene szól, jó a kaja, rengeteg a pia, kényelmesek a fotelek és kanapék, klassz a szauna és a jakuzzi. Okoslakásban okostévék, okostelefonok, okosórák; tulajdonképpen a résztvevőkön kívül minden okos.

A dőzsölést időnként – főleg a hecc kedvéért – megszakította a rinyálók kórusa.

Ilyenkor a kis csapat letette kezéből a fém szívószálon át szürcsölt kólát, a cigit vagy a spanglit, elszakadtak a Facebooktól, és megkezdték a nyávogva, affektálva, de azért jó hangosan előadott rinyálást:

– Hú, de baromi szar minden! A fehér ember elnyomja a feketét, a férfi a nőt. A koalák kipusztulnak, a tehenek metánt eregetnek, a levegő felmelegszik. Az Orbán még mindig kormányoz, a nap süt, a stadionok épülnek. Jaj, sose volt még ilyen rossz élni!

Miután a rinyálók visszaültek, betolták a vegán kaját, majd a nők önrendelkezéséről beszélgettek.

– Úgy helyes, ha egy nő elvetetheti a gyerekét, ebben csak ő dönthet.

Két szippantás között bólogattak.

– Az is helyénvaló, ha egy anya nem szólhat bele a gyereke nemi irányultságába, mert ahhoz semmi köze.

Ismét támogató ováció fogadta a nyilvánvaló igazságot.

– De mi van akkor – vetette fel a vezérszónok –, ha azért akarja elvetetni, mert attól fél, hogy a kölök homokos lesz?

– Ehhez nincs joga! Gyalázat!

Azonban egyre kevésbé hallották egymás szavát, mert odakint az utcán, nagy zajongással migránscsapat vonult.

– Csukjátok be az ablakot!

Ekkor már az ajtót verték, s rövidesen be is törték. A megszeppent rinyálók fel sem ocsúdtak, már ki is zavarták őket. A lányokat azonban visszatartották.

A konyhában megsütöttek egy fél marhát, elvackolódtak a lakásban. Az egyik ott ragadt fiatal nő bátortalanul megkérdezte:

– De kérem, migráns urak! Ugye rendben lesznek a nők és az állatok jogai, mindenki a maga választotta gender szerint élhet, és nem használnak műanyag szívószálat?

– Ezt az utolsót megígérjük – vigyorogtak.

*

Őszi napfény

 

*