Februári utcafórum Ócsán - a polgármester itt sem volt jelen

 Mivel a város polgármestere többnyire a város, vagyis a mi pénzünkből vett milliós autóval jár sokszor még a boltba is, így láthatólag kerüli az utca emberét. Azt aki képes kifejezni az óhaját, az elvárásait és a kisvárosi lét meghatározását. Azt, akinek van véleménye, elképzelése, hangja. Ők mind Ócsáért, érted szólnak.

Ócsa legfiatalabb egyesülete a BÉKE képes volt arra, amire több mint 10 éve, vagyis Bukodi polgármester regnálása alatt szinte senki nem volt.  Mégpedig arra, hogy megszólaltassa az embereket. Legalábbis a bátrakat, akik egyre többen lesznek és hallatják a hangjukat. Mert a választópolgár nem csak azért van, hogy adózzon, hanem azért, hogy a városvezetés érte dolgozzon. Erre hivatott a választás a szolgálat, amit a polgármester választ és ezt a célt hivatott elősegíteni a polgármester által bevezetett kommunális adó, aminek célzott felhasználásról, elköltéséről soha nem beszél Bukodi Károly.  

A város jövőjét nem a letapadottság, a tősgyökeres mivolt és a múlt hangulatát időző avultság, a polgármesteri hanyagság fogja meghatározni, hanem az ifjúság, az ide költöző friss szellemiség, a korszerűség, a fejlődés, és a fejlettség. Ebbe nem csak az utcakép, a járdahálózat, a közlekedés,  az energiaellátás látlelete, hanem az itt élők jogos elvárásai is beletartoznak.

Most egy kicsit ebbe enged bepillantást a BÉKE februári utcafóruma.  Figyelem, ez a nem egy közpénzből fizetett propaganda tévé, mint a polgármester szócsöveként bejelentkező kéretlen seggnyalós tartalom, hanem maga a valóság. 

Ezt érdemes Karcsinak, Vilinek és haverjainak is átgondolni.

*

Látkép

 *

Szerencsi választás - arat a Fidesz

 *

Budapestfelé félúton - az ötösön továbbra is kurvaság van

 

*

Kuncze Gábor az egészségügyről

 

 

 

Kuncze Gábor volt belügyminiszter, kétszer volt SZDSZ elnök, az ATV időszakos hangadója és a mostani egyik mindenese, akinek véleménye annyit számít, mint a pártjának azon hozadéka, amit pénzügyi hiányként ránk hagytak. 

 

Kuncze pártja volt az, aki még Gyurcsány kormányzása idején megígérte, hogy rendbe teszi az egészségügyet, miközben több eü-s szakminiszter is belebukott az általuk meghirdetett és végrehajtani próbáltakba. 

 

 Manapság azonban Kuncze-fi is kórházba került és mivel igen fontos szerepet töltött be hazánk politikai életben, ezért nem is akár hová, hanem az intenzívre fektették be, ahol maga is átélhette a rendbe tett egészségügyet.   

 

Forrás: Tutiblog - Memóriazavar

 

Kuncze mobiljával tartva a külvilági kapcsolatot,. több beszámolót, mondhatni tudósítást is küldött  az intenzív osztályon pihenve a jelen egészségügyéről. 

 

Most ezt tesszük közzé, hogy magunk is elhiggyük mennyire rendben vannak a dolgok.

 

 Pár napjai feküdtem az intenzív osztályon, amikor érkezett egy új beteg - pontosabban nagyon súlyos állapotban hordágyon hozták. Nem tudták ki ő, ezért ismeretlen férfiként nevezték. Ő sem tudta, hogy ki ő, mert eszméletlen volt. 

 Amikor elhelyezték, azonnal mindenki ott termett, akinek egyáltalán dolga lehetett vele és azonnal mentették az életét.

 

Világosan látszott, hogy minden, az egészségüggyel kapcsolatos vita véget ér a beteg ágyának lábánál. Attól kezdve ugyanis csak a beteg van, akit meg kell menteni. Meg a szakmai tudás. Meg a hivatástudat. Meg a lelkiismeret. Meg Hippokratész.

 

Tessék mondani: nem tisztességtelen dolog ezzel visszaélni? Nem megbecsülni őket, hiszen, ha kell, úgy is elvégzik a dolgukat?! Nem kellene inkább hosszú távon is a megbecsülést demonstráló megoldásokat kitalálni? Nem kellene esetleg úgy viselkedni, hogy mindenki számára világos legyen, hogy nekünk fontos az egészségügy, fontos minden szereplője a betegtől az őt meggyógyító személyzetig?

 

De igen, kellene. Akkor pedig legyen így!!

 

(Hajléktalan barátunk jobban van!)

 

*

Azért me’ cigányok vagyunk

 

 

 

Kora-este sógornőm telefonált, hogy nem tudnék-e átugorni, mert az öcskös nincs jól és a gyerekekre kéne figyelni, mert nekik az ügyeletre kell majd menniük.

Természetesen átugortam. Kiderült, hogy a tesónak gyökérkezelése volt és most bedurrant a foga, de annyira, hogy a fájdalomtól már rosszul volt.  A Cataflam nem használt. Később a Flector sem sokat ért.

Közben hívták az orvost, de mivel már túl voltak a rendelési időn és más pedig nem fogadta, mert már késő volt, ezért az ügyeletet tanácsolták.

Hívták a Szentkirályit, ahol közölték, hogy fél kilenc előtt nem kezdik, ezért nem is mentünk előbb. Addig pedig egy Aflamin nyújthat némi áthidaló segítséget.

A kapun belépve a portaszolgálat előtt már álltak, ami után mi érdeklődtünk, hogy hol kell jelentkezni. 

-          - Ott van papír, töltsék ki és aztán az első ajtónál jobbra – mondta az ember.

Úgy is volt. Aztán az elmondottak szerint az első ajtót keresve, egy váróhoz jutottunk, ahol vagy tizenöten már várakoztak. Vegyes kép fogadott. Volt, aki egyedül, mások ketten, gondolom kísérővel, ahogy mi is.  A gyerektől az idősebb felnőttekig szinte minden generáció képviseltette magát.  Bőrszínben is színes volt a várólista. Kínait nem láttam.  Volt viszont egy akár Mexikónak is titulálható csinos feketehajú csinos lány, egy vékony csöves farmerben levő arab kinézetű sráccal, az ajkára letolt maszkban ült és várakozott.  Vele szemben egy jó kötésű cigány srác egy azonos származású vézna lánnyal, aki inkább már túl volt a lányos korszakán. Ők is a telefonjukat nyomkodták szájmaszkban. Mások közt egy idős szintén cigány férfi ült a padon a váróterem ajtajánál, kissé mellette pedig egy nő és egy fiatalabb hölgy egymás mellett.  Láthatóan együtt voltak ők ketten, míg a férfi egyedül. Neki nem volt a kezében mobil, csak ült és várt. Nem láttam nála azt a kitöltött papírt, amire a portás felhívta figyelmünket, miszerint azzal várakozzunk.

Egyszer csak nyílt az ajtó és név szerint szólítottak valakit, aki előlépett és bement.

Ebből gondoltam, hogy itt valószínűleg időnként kijön a nővér és beszedi az általunk jelentkezési lapokat a szükséges iratokkal.   Ahogy ilyenkor lenni szokott, mindenki felnézett egy pillanatra. Találkozott a tekintetünk. 

Ekkor az elméletem mentén gondolván rákérdeztem: „Elnézést, de a papírokat időnként beszedik, és úgy hívják be az embereket?”

-           - Igen, kijön a nővér, beszedi aztán szolit.   

Megköszöntem, és tovább vártunk, gondolván, hogy itt leszünk vagy éjfélig.

 

 21:10 körül egyszer csak azt hallani az idős portástól, hogy fennhangon rászól valakire, hogy „vegye fel a maszkját”, majd azt, hogy „menjen ki”.   Egyre jöttek az emberek, miközben az épület más részein a takarítószemélyzet dolgozott.  Mindenkin arcvédő volt.  A bejárat előtt is kint volt több figyelmeztetés a maszk viselésére. De amúgy is köztudott, hogy az idei járványügyi helyzet ezen szakaszában a távolságtartás és az orr, meg a száj eltakarása kötelező nem csak a hivatalokban a rendelőkben, hanem a közintézményekben is. Sőt a kórházakban sem véletlenül van látogatási tilalom. A portás is maszkban kommunikált.

Felszólítására azonnal jött a válasz több hangszínen és formátumban.  „Jól van, mit kajabál?”   „Nem tudtuk."  "Nem lehet normálisan szólni.”

-          - Tudták maguk jól! Ki is van írva, és mindenki viseli.

-          - Ne kiabáljon velünk! Csak azért me’ cigányok vagyunk!?!    

Na, normális embert ilyenkor önti el a szar.  Eddig ugyanis csak a hangoskodás és a több ember egymás szavába vágása volt az, ami oda vonzotta a figyelmet.  De a bűvös szó kapcsán, mely szerint „azért me’ cigányok vagyunk” más sokak zsebében nyíló bicskákat vizionál.  Mert a lényeg ebben az önmaguk privilégiumának tartott rasszista visszaélés az, ami leginkább provokálja a dolgozó embert.

Ennek a csetepaténak a lezajlása után láthattuk csak meg, hogy egy középkorú pocakos, sánta cigány ember négy kísérővel jött, ami amúgy sem teljesen szokványos, és másutt nem is járja, hogy az orvosi rendelőbe így menjenek be többedmagukkal egy ellátásra szorulóval.

 

 Ócsán még egymagában sem engedik be az orvosra szorulókat, legyen az beteg, vagy gyógyszerért sort álló.  35 fok melegben, szeles időben, esőverte napokon és az őszi hidegben fázósan ugyanúgy csendben és fájdalmukban fásultan, vagy magukba merülten.  Egy sem vitatja a szabályokat, senki nem kötözködik, vagy szól azért, hogy miért kell a közterületen az orvosra várni, hogy miért nem engedik be, ha már amúgy is kötelezőn viseli a szájmaszkot.

Itt azonban négy kísérővel, az előírásokat messze figyelmen kívül hagyva és áthágva, a kötelező maszk nélkül csoportosan jöttek egy foghúzásra.  „Mer’ cigányok vagyunk” felkiáltással.

Kit érdekel, ha nem hívjátok fel rá és magatokra is a fegyelmet!

Miért hiszi bárki, hogy egy középkorú emberhez ebben a járványos időben, de amúgy is, négy kísérő szükségeltetik az éjszakai ügyelet igénybevételéhez?  Ebből egy „beteg” és négy telefont nyomkodó arcátlan fajankó. Mi szükség erre, és a provokatív belépő viselkedésre, meg a magukra figyelemkeltő „cigányok vagyunk” szószolásra?

Igen baszd meg. És úgy is viselkedtek, nem pedig úgy, ahogy azok a tisztességes társaitok, akik akár milyen faji származásúak vagy egymaguk, vagy a párjuk egyetlen kísérőjeként csendben és normálisan, emberhez méltóan arctakaró maszkot viselve várják az orvosi ellátást. 

Ezek ötűk, azonban nem. Itt az egy fogfájóshoz kell legalább három-négy hőbörgő, akik csak azért is megmutatják, hogy ők cigányok. Ők különbek, rájuk nem vonatkozik a normalitás.  Ők elmennek az ajtói és azon túl is maszk meg minden nélkül, mert ők, ahogy maguk is hangoztatják:  cigányok.

Igen, azok vagytok.  És direkt azért nem veszitek fel a kötelezőt, csak a modortalanságot mert, ahogy mondtátok, „cigányok” vagytok. Direkt így és ezzel visszaélve provokáltok. Legyen az adott esetben egy nyugdíjas portás, orvosi intézmény, vagy csak a társadalmi együttélés követelményrendszere, nektek tök mindegy, mert egyre megy: „me’ mi cigányok vagyunk”.  Igen így az általatok használt többesben. Úgy ahogy egy ember mellé négyen kelletek és így már öten áltok szemben az ártatlan portással, aki csak a követelményrendszert próbálja betartatni. Azért, mert nincs egy kádárista rendőrpár, vagy egy korabeli csendőr, aki helyre tenné ezeket a provokátorokat.  

Mert ezek ölik ki az idős portást, a munkavállalót és a normalitást. Mert ezek a kedvezményezett cigányok azok, akik származási alapon, vagyis erre hivatkozva azt tesznek, amit akarnak, mert merjen is nekik valaki szólni, abból máris rasszista, kisebbségellenes, cigánygyűlölő, náci, majd homofób és minden más lesz, csak tisztességes nem, holott éppen az a cigány szította fel saját faji nézetei és hitvallása alapján a hangulatot, aki most a másikra kiállt. 

*