Politikai széljárás és a Fb erkölcsös hozzáállása - másság

 Nem ide szántam, hanem egy közösségi hozzászólásként aminek soraihoz csatolt már másutt megjelent képek egyikét az erkölcsösnek igazán nem nevezhető Facebook amolyan szexuális szereplős tartalomként értékelve letiltott.

Ezért és itt kimondottan a hozzászólásban írt tartalmi alátámasztásként teszem közzé a felvetésemhez írtakat, valamint a cenzúrázott képi tartalmat a jobb érthetőség okán. 

Nézzük akkor a kezdeti inspirációt.

Aztán a hozzászólásom és a tárgybeli képi tartalom.

 

Sajnos ismét igazad van. Amit a polgármester előadott és ahogy beállt a Tisza sodrába, az nem tesz jót a kisváros közösségének. Ez nem függetlenség, hanem pártszimpátia, az egyéni hozzáállás (viszonyulás) megjelenése. Persze lehet ezt tagadni, és egy darabig a megtévesztésre játszani, de az idő múlásával egyre világosabb lesz a képlet.

Szélerőművek támogatása igen, Ócsa szennyvíz gondjainak megoldása nem, vasúti átjárókon a biztonságos gyalogos átvezetés kiépítése nuku, vasútfejlesztés elmaradása, a beígért 2030-s céldátum  már csak egy mese, ezért és így kampányban ígért gyalogjárdák ebben a ciklusban meg sem közelítik a síneket, mivel a városvezetés a kormány terveire hivatkozással bele sem kezd. Közben szó nem esik a várost elkerülő út építéséről, s maradnak az áthaladó kamionok a belvároson, az iskola előtt, nem törődve a zebrával. Ezzel az erővel a Fidesz is maradhatott volna és a hazug Magyar Péterhez elkötelezett családos anyák megtarthatták volna azt a 100 ezres gyerekek után járó kedvezményt, amit most leépítenek. A megtévesztett, átszavazó nyugdíjasok pedig már sirathatják a rezsi stopot, a 14. havi nyugdíjat, és a jobb létet.

 Vigasztalja a győzteseket, hogy immár a fuvarosok, a szállítmányozók nem óbégatnak, nem tiltakoznak, nem aggódnak a drágán beragadt üzemanyagárakon. Most kuss van, mert ők erre a hiteltelen, kétségtelenül hazug szélhámos kormányra szavaztak. 

Boldogok lehetnek, hogy ennek minden költségét, a kiárusított ország eladását a támogatók ugyanúgy megfizetik, mint az ellenzékbe szorítottak. Az energia-áremelés, a drága gáz, az elutasított orosz energiahordozók kiváltásának többletköltsége mindannyiunk pénztárcáját megsoványítja. Hogy is mernék ezt előhozni, megemlíteni és falba verni a fejüket, amikor ez csak a kezdett. A vasútfejlesztések leállnak, a közutak karbantartása háttérbe szorul, a településfejlesztések elmaradnak. Ócsa is elhal, marad a periférián, és a lakosság kezdhet leadni az eddigi jólétből. Kárpótolhatja a gyűlölködőket a boszorkányüldöző eljárások sokasága, a kétes letartóztatások, fogva tartások sora, mint a káröröm boldogságérzete. 

Lesz itt szép kilátás, jövőkép a szélturbinákra és lehet majd elmélkedni, hogy kik azok a nyugati magánérdekeltségek, akik a magyar tőkéseket váltva a maguk gazdagodását segítik elő a mi megélhetésére szánt egykori forintjainkból. Magyar Péter szembefordulása, a globalisták hűbéres-szolgálata a személyes kiszolgáltatottságából fakadó hazaárulása nyomán mindezt hozta. 

Akarta, vagy sem a választói többség, gondolta volna, vagy sem, ez a hozománya annak a gyűlölködésből fakadó rendszerváltásnak, ami visszasodorta hazánkat az ÁVH-s rettegés, a padláskisöprő megnyomorítás rémes korszakába. 

Magyar Péter kommunista ősei, a velük máig átszőtt bírói kar, az "igazságszolgáltatás"-ba épített, ültetett, eddig illegalitásban lévő, rejtőzködő kommunistákból lett liberális cionisták gyülevész serege átvette a hatalmat. Örülhetnek a győztesek. 

Lesz LMBTQ+ fesztivál, lehet kiemeltem ünnepelni és templomokba invitálni a bíróság, valamint a szaros Perintfalvi által tálalt nem pedofil Varnus Xavért, hogy ott muzsikáljon a sajátjainak. Vagy egy művészien kidolgozott Alföldi Róbert kedvelte faszos tortát rendelni a mozgalomtól, iskolai előadásokra hívni Steiner Kristóf úrhölgyet, óvodai színjátszó köröket alakítani transzvesztita fellépőkkel, avagy - ahogy Nagy Ervin államtitkár kedveli, - a fellációban érintett Lakatos Márkot csókolgatni. Hiszen ma már nem gond, ha a nemzeti trikolór helyet a választási kampányban lecserélt, házakra, ablakokba, bejáratokra tűzött magyarpéteres kampánylogót szivárványos zászlókra cserélik az elvakultan elvetemült hívők. 

Csak ne tessen, ne üssön vissza ez úgy, mint egykoron az a billog, amit a kitűzött sárga csillagok ideje hozott. Mert ugyebár annak is megvoltak a maguk támogatói; - ahogy az elszenvedői is. Sokunk nem szeretné ezt ismét elviselni, átélni a náci-, a kommunista múlt és a kormányzati önkény, az itt épülő "magyaros" diktatúra árnyjátékaként. 

Szóval érdemes a régiek mentén felemelt ujjunkkal érzékelni honnan fúj a szél.

Ha már a mondanivaló és lényeg nem számít.  

 Perintfalviról annyit érdemes tudni, hogy teológiai tanulmányokat folytatott közéleti szereplő, egy politikai celeb, aki zavartalanul kritizálja, bélyegzi, nácizza a neki nem tetsző jobboldali nemzeti érzelmű embereket, miközben vagy ezzel párhuzamosan a deviánsok védőszentjeként személyeskedve kiáll, védi az olyan elferdült hajlamú szimpatizánsokat, mint Alföldi, Bangó, Homonnay, Lakatos, Steiner, Varnus, hogy a többit ne is említsük. 

Perintfalvi jártas a meztelen mocsokban. Akkor és ott volt Bécs városában, amikor éppen teológia szakosként egy szennyes pornóban fiatalkori hasonmása egy magyarul beszélő nő képében villan fel a zsidóság történetének könyvével a nyitójelenet során. 

Ezt követően többen véltek felismerést, azonosságot, amit a "művésznő" mégis csak tagadott. Ennek egyik hazai megnyilvánulása volt, amikor az utcán a taxiból kuszálva még boldogan fogadta el az üveg nutellát, mígnem a dicsérő szavakat követően a filmes utalás elő nem jött. Ekkor visszafordulván vágta hozzá az elismerő ajándékot adó riporterhez a mogyorókrémet. 

   

A reakció önmagáért beszél. Perintfalvi nem szereti  a nutellát, netán rossz emlékezetet idézett elő a krém, ami adott esetben nem éppen filmes kellék. 

Perintfalvi azóta is küzd a maga verziójáért. 

Ebben valahogy Mark Elliot Zuckerberg közösségi oldala is segíti, amikor tiltja azt amit maga az érintett is bemutat.  

Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a korábbi, vele kapcsolatos blogbejegyzés elküldése után engem is kirúgott a "művésznő". 

*

Szélhámosság, vagy üzlet a zöldnek mondott energia - nincs más csak a kölcsönhatás ( - ráhatás, meggyőzés)

 Amikor az ősember félte a villámlás, már érezte, hogy ebben a jelenségben létezik valami fantasztikus és félni való. Amikor felfedezte a tüzet, még nem tudta, hogy ehhez is legalább három tényezőnek kell együtthatóként jelen lennie.  Csupán azt érzékelte, hogy a tűz meleget ad, ami jó és füsttel jár, ami kevésbé hasznos, de elszáll. Akkoriban ez nem jelentett tudományos problémát.

Mai világunkban azonban füst, a gáz kibocsájtás, mint járulékos mellékhatás károsnak tekintendő a környezet fa öld, mint bolygó és annak védelme, megóvása érdekében. 

Azt azonban már az emberré válásunk óta tudhatjuk, hogy az energiatermelés, legyen az akár hő, vagy az akkor még nem ismert elektromosság, csupán a villám is mellékhatásokkal jár.   

Ma is ugyanezekkel a természeti jelenségekkel, fizikai tulajdonságokkal szembesülünk. Az energiatermelés mellékhatásokkal jár.  A mai ember azzal foglalatoskodik, hogy a különböző felfogások, elképzelések, ideológiák szerint válasszák ki a maguk kevésbé szennyező energiatermelését. 

Míg korábban a szenet, a fát a magasabb fűtőértékű és kevésbé füstös olaj, majd a tisztább földgáz váltotta fel, addig ma már a gáz is csak egy leépítésre ítélt káros anyagokat kibocsátó terméknek minősül.  Hogy ebben mennyi a valóság és mennyi a politika, azt ítélje meg mindenki maga.

Az viszont vitathatatlan, hogy a rendelkezésre álló földgáz a biztos ellátás folyamatos energiaellátást biztosít.  Ilyen a korszerű, de ma már ismét vitatott energiatermelést biztosító lehetőség az atomerőmű. Amíg ezt a japánok a maguk tragédiája okán nehezményezték, addig a német maguk jól működő hálózatát a politikai nyomulás áldozatává tették.  Persze nincs ezzel mindenki így.  Mégis a németek adják azt a vezető politikai-gazdasági státuszt, ami nagyrészt befolyásolja Európát.  Ez alól azért van némi kivétel, aki képes mentesíteni magát a németek „zöld” politikájától, de ez ránk nem vonatkozik.

A németek az atomenergia elvetése, és a gáz elvesztése mellett kénytelenek voltak egyrészt visszanyúlni a korábbi fosszilis energiahordozókhoz, keresve közben a az alternatívát a megújuló energiák felé. Így jutottunk el a napelemekig, majd a szélturbinákig. Előkerült még a föld belső energiájának a hasznosítása, ami bonyolult, drága és kevésbé kifizetőd.   A nappal és a széllel az a baj, hogy ezek időjárásfüggők.  Csak akkor hasznosíthatók, ah süt a nap, vagy fúj a szél.  Ezzel pedig az a baj, hogy amikor rendelkezésre állnak, akkor túltermelnek és ezt nem tudjuk még jól kezelni, levezetni, vagy tárolni. Ugyanakkor nem mindig akkor állnak rendelkezésre, amikor erre a felhasználói oldalon szükség lenne. Mindez az ingadozás vagy vákuum komoly problémát okoz a hálózati stabilitásban a kiegyenlített, folyamatos szolgáltatás biztosításában.  

Az ősember is látta, hogy a villám is csak egy olyan természeti jelenség, ami nem állandó.  Ahogy napsütés és a széljárás sem adatik meg bizonyos időszakokban.    Vagyis ez és az így kinyerhető energia nem áll stabilan rendelkezésünkre a nap egésze folyamán.  Időjárásfüggő.  A stabilitás egy mögöttesen rendelkezésre álló hálózatnak, egy erőműnek kell biztosítani, amit a fentiekben taglaltak szerint mostanság elvetni próbálnak.   Márpedig a megújuló energiák is a kölcsönhatáson alapulnak.   Ahogy a tűz füsttel, hamuval vagy korommal jár, addig a napelem hulladéka is környezetszennyező, nehezen lebontható anyagokat hagy hátra.  A szélerőművekkel még több gond párosul.   Elsőként a telepítés, aztán a létesítés okozta látvány, a szervizutak, az összekötések, az üzemeltetés, karbantartás    állandósága, az olajfelhasználás, a vibráló fény- és suhogó hanghatás, valamint a lebontása és újrahasznosítás problémája.   A tájra, a környezetre gyakorolt negatív hatások mentén nem véletlen a lakossági szembenállás.  

 

 A jelen hazai törvényi szabályozás szerint ezek a szélturbinák már 700 méterre telepíthetők a házaktól. Mindez kb 14-2 0 villanyoszlopnyi távolságot jelent a szélső épületektől. 

A szélturbinák jelenlegi hatékonysága 15-22 %. Ezt kívánják fokozni a nagyobb, magasabb építésű generátorok alkalmazásával, hogy ne csak a felszíni légmozgást vegyék munkába, és így növeljék kapacitást, azaz a hatékonyságot. A mai szélturbinák 150-200 méteres magasságban dolgoznak. Ugyanakkor az átlagos szélsebesség hazánk legnagyobb részén 150 m-es magasságban épp, hogy meghaladja a 6 m/s-os értéket, amit a szélturbinák gazdaságos működtetésének küszöbértékeként szokás emlegetni.  Ezért kívánnak nagyobb és magasabbakat létesíteni. Az eredeti három-négyszeresét meghaladó teljesítményű hatékonyabb turbinákat igyekeznek építeni, melyekkel jelentősen növelhető az egységnyi területen megtermelhető szélenergia mennyisége, miközben a “parkhatás” azaz a hosszabb lapátok által keltett turbulencia miatt a tornyok száma is csökkenthető. Ráadásul a modernebb turbinák alacsonyabb fordulatszámú forgása és kiforrottabb hatáscsökkentő berendezések alkalmazásával tovább csökkenthető a madár- és denevérütközések kockázata.  

 

Ezek a gólemek azonban elképesztően rémítő képet vésnek a környezetünkbe.   A turbinák általában 15 m/s-nál (kb. 50-55 km/h) érik el a névleges teljesítményüket (ami a napjainkban üzembe helyezett berendezéseknél átlagosan ~4,5 MW​, de a legújabb fejlesztési trendek alapján az új szárazföldi turbinák akár 6-8 MW-os teljesítményt is elérhetik​).  Szélcsendben nem termelnek villamosenergiát.

A hosszabb-rövidebb szélcsendes időszakok előfordulhatnak (akár még Dániában is,) azonban egy megfelelően kialakított energiarendszert erre is felkészítenek, ezért a szélcsend a villamosenergia-ellátásban nem okoz fennakadást. (Természetesen ez további költségnövekmény, amit ugyebár nem visznek be abba a költségvetési elképzeléseb, ami a létesítést illeti.) Ez legyen a mi gondunk és a rejtett költségek hozadéka. Persze számos különféle eszköz együttes alkalmazásának köszönhető, így például a villamosenergia-termelésért felelős technológiák összehangolásá​nak​ (energy mix optimisation), a szektorok ​ ​összekapcsolásának (sector coupling), a fogyasztás időbeli befolyásolásának (demand side management), az országok és régiók közötti villamosenergia-kereskedelemnek és legutolsósorban az energiatárolás sokszínű eszközrendszerének. Fontos adalék, hogy az olyan helyzetek modellezésére, mint egy hosszabb szélcsendes időszak, ma már számos szoftver áll rendelkezésre. (Ez nem kis felkészültséget, mögöttes munkát, összehangolt apparátust igényel, aminek finanszírozása nem a szélkereket üzemeltető dolga.)  Ezek segítségével az energiatervezési szakemberek a lokális helyzetre a legjobb megoldásokat tudják kidolgozni a villamosenergia-ellátás folyamatosságának biztosítása érdekében. Ennek járulékos költségéről nem tesznek említést. 

Csepelen egy hibrid erőművet adtak át, amely akkor kapcsolódik be, amikor a nap- és szélerőművek már nem tudják kiszolgálni a fogyasztást. Ez egy 23 milliárd forintos fejlesztést, amit a svájci Alpiq épített meg.

Ugyanakkor az európai energiarendszerben ma is jelentős a nukleáris termelés súlya: 2025-ben az uniós villamosenergia-termelés 23,3 százalékát adta. Franciaországban 56–57 aktív nukleáris reaktor működik 18 telephelyen. Ezek teljes nukleáris kapacitása mintegy 61–63 GW. Franciaországban az áramtermelés több mint 60–68%-a származik nukleáris energiából, ami a legmagasabb arányok közé tartozik a világon.  Ez stabil és biztos ellátást nyújt, és exportbevételt is biztosít. 

 

 Magyarország nukleáris termelése ugyanebben az évben 16,1 terawattóra volt.

Hazánkban jelenleg mintegy 330 MW körüli beépített szélenergia-kapacitás működik.  Ezt kívánják növelni, felfejleszteni nyugati ráhatással.  

A német gyakorlatban a területi tervezéssel foglalkozó irodák már évtizedek óta olyan térinformatikai alapú módszertant alkalmaznak, amely objektív, transzparens kritériumok alapján határozza meg a szélenergia-hasznosításra alkalmas területeket.

  

Így újra tervben van a szélenergia-kapacitás bővítése. Nem kormányzati felismerés vagy valami rejtélyes kényszer van ennek hátterében, hanem több olyan európai uniós környezetpolitikai cél és ezekből kiinduló szabályozás (például a megújulóenergia-irányelv) hatása, amelyek miatt a tagállamok — így Szlovákia, Szlovénia és Magyarország is — nyomás alá kerültek, hogy feloldják a szélenergiára vonatkozó tilalmat. 

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal  (MEKH) 2026 augusztusának végén olyan pályázatot hirdetett meg, amely kilenc hálózati csomóponton összesen 702 MVA betáplálási kapacitás kiosztását teszi lehetővé. A pályázatokat szeptember 4. és október 30. között lehet benyújtani.   Az érdeklődő vagy hivatalosan jelentkező beruházók pontos száma és kiléte még nem nyilvános. A végleges eredményeket és a nyertes fejlesztők listáját legkésőbb 2026. december 13-ig fogják kihirdetni

Ócsa egymaga 255 MVA szabad kapacitást kapott. Ez a legnagyobb megnyitott csomópont a tenderben (megelőzve Szombathelyt is).

Bár a konkrét beruházók kiléte a pályázat lezárásáig titkos, a háttérben már megkezdődtek az előkészületek. A Magyar Megújuló Energia Szövetség kezdeményezésére lakossági tájékoztató fórumot is szerveznek a térségben (Ócsa, Felsőpakony és Inárcs bevonásával), hogy bemutassák a szabályozási és technikai feltételeket. Magyarul eladják a projektet azzal, hogy rábeszélve elfogadtassák az itt élőkkel a titkosított elképzelést.   Cél a NIMBY jelenség elkerülése, vagyis a lakosság meggyőzése. (A NIMBY - angolul Not In My Back Yard, azaz „ne az én hátsó udvaromba” -  egy olyan társadalmi jelenség, amikor a lakosok támogatnak vagy elismernek egy beruházást vagy intézményt általánosságban, de hevesen tiltakoznak az ellen, hogy az a saját lakóhelyük közvetlen közelében épüljön meg.) 

Egy, a pályázaton való indulást mérlegelő piaci szereplő szerint ezért kérdéses, hogy ilyen feltételek mellett kik vállalják a pályázatot.

Fontos hangsúlyozni, hogy hatalmas felelősséget jelent annak a közel 1000 szélturbinának megfelelő helyet találni a magyar tájban. 

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) által kiírt országos hálózati tenderen összesen 702 MW új vagy bővített kapacitást osztanak ki 6 körzet 9 csomópontja között, amelyeknek Ócsa is az egyik nevesített csatlakozási pontja.

Ócsa, valamint a szomszédos Felsőpakony és Inárcs térsége közvetlenül érintett az új magyarországi szélerőmű-fejlesztésekben. A beruházások pontos helyszíni eloszlása és a konkrét darabszámok még nincsenek véglegesítve, mivel az engedélyezési eljárások és a pályázati szakasz jelenleg is zajlik.  Pontos, és fontos információkat nem tesznek közzé.  

Konkrét darabszámot a hivatali kiírás nem határoz meg; ez függ a felépítendő szélturbinák egyedi névleges teljesítményétől (például egy modern, 5–6 MW-os turbinából számolva ez nagyságrendileg több tucat darabot jelenthet, de a pontos számot a befektetői tervek és a nyertes pályázatok alakítják ki).     

A fejlesztéseket Ócsa, Felsőpakony és Inárcs térségében kívánják megvalósítani. egyes elképzelések szerint 40–50 új szélerőmű (szélturbina) telepítését tervezik. 

Mindebben nem lehetünk közönyösek és közömbösek.  A jelen közösségi meghallgatás legyen az tájékoztatónak hirdetve, akkor is egyfajta szondázás, egy felmérés a helyi, közösségi ellenállást illetően, aminek járulékos célja a NIMBY jelenség elkerülése, a népesség meggyőzése.  

Ezért a hétfői fórum és ezért sündörög itt a kormány embere, Bilsics Zita Ócsán az önkormányzat és a polgármester körül, hiszen ki van adva a kormányzati utász.  Az "önkormányzatoknak is be kell kapcsolódniuk".  

Ez nem csak pusztán helyi támogatást, jóváhagyást, hanem pénzt, beszállást is kíván.  Ez a legellenszenvesebb ebben! 

  Volt már ilyenben része az Ócsán élőknek.  Akkor is mondtak, ígértek minden szépet, jót, aztán jött a pofára esés. Eddig minden ilyen eseményt követően mégis csak ráfáztak az itt élők.  

Akárki akármit mond, az őskor óta ismert, hogy nincs tűz füst nélkül, nincs energia következmények híján, fizikai kölcsönhatás, járulékos mellékhatás nélkül. Nem létezik olyan, hogy mindentől mentes, mert minden ráhatásnak van kihatása.   

Az energiatermelés, sem mentes ez alól. A káros mellékhatások mindenütt ott vannak, vele  társulnak..   

* 

Pongrátz a forradalmár - október '56

 88 éves korában meghalt Pongrátz András, az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik pesti résztvevője, a Corvin köz egykori harcosa.

Az ő neve összeforrt azzal a néhány nappal, amikor Budapest utcáin egy ország fellázadt a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen.

Pongrátz András 17 éves volt 1956 októberében. Október 23-án reggel még iskolába ment, estére azonban már a forradalom eseményeinek közepén találta magát.

A Corvin közben harcolt testvéreivel és a pesti srácokkal, és részt vett a Sztálin-szobor ledöntésében is.

Évekkel később így idézte fel azt a napot:

„Nem is álmodtam róla, hogy aznap este már lángvágóval vágom a Sztálin-szobor lábát.”

Ebben az egyetlen mondatban benne van 1956 rendkívülisége: az hogy, egy spontán forradalom volt ahol egyik óráról a másikra változott meg Budapest, és vele együtt azoknak az élete is, akik az utcára kerültek.

A Pongrátz családnak különleges szerepe volt a forradalomban. Több testvér is fegyvert fogott, bátyja, Pongrátz Gergely pedig a Corvin közi felkelők egyik parancsnoka lett.

András későbbi visszaemlékezései 1956 számos kevéssé ismert részletét is megőrizték. Beszélt a Corvin köz harcairól, a szovjet tankokról, a barikádokról, a fegyveres összecsapásokról és a civil lakosság segítségéről. Arról is, hogyan készültek a Molotov-koktélok a környék lakóitól kapott üvegekből.

A forradalom leverése után elhagyta Magyarországot, és az Egyesült Államokban (Arizonában) telepedett le. De élete későbbi szakaszában is aktívan ápolta 1956 emlékét, majd a rendszerváltás után rendszeresen visszatért Magyarországra és részt vett a forradalom évfordulós megemlékezésein.

Október 23-án reggel még iskolába ment.

Aznap este pedig már a Sztálin-szobor lábát vágta.

Ez volt 1956.

Ez volt az igaz forradalom.

(Nem az, amikor bulizni mész a Parlament elé.)

Gulyás Virág

* 

 

Október 6.-a kényes ügy - egy olyan nemzeti gyász, mely máig érő árulást és mocskot hoz elő

 Október 6.-a ugyanazt a balsorsot veti vissza, mint azokat a nemzeti tragédiákat, amik a nagyhatalmakkal szembeni bukásaink árulásaink sorában áll.  Így volt ez akkor is, és tizedekkel később kommunista gyilkos Kádár hatalomátmentése során is.  

A jelenség ismert. Október 6.-n a nemzeti kormányt végezték ki a forradalom bukása, az osztrákok árulása után.   Október gyászos hónap. 23.-n Kádár árulása vetett végett a forradalomnak a szovjetek által.

Ismert a jellemtelenség, mely az árulót a nemzet elleni fellépésre ösztönzi.  Kisiskolásként kötelező olvasmányainkban Jókai regényében a hős egri várvédőket árulta el a törököknek Hegedűs. Gyávaságból és haszonszerzési célzatból, pénzért.

És ma sincs ez másként.  Van olyan Magyar, aki képes ezt újra megtenni a nép ellenében. És vannak akik még ez mellé állnak. Sőt, aki október 6.-n erre hívja fel a figyelmet, azt is képesek kikezdeni és a maguk hazug módján fasisztának titulálni.   

Van azonban egy pártos mozgalom, aki képes kiállni és emlékeztetni a választókat arra, hogy a történelem ismétli önmagát.  

Vecsésen Szabó Attila, a Mi Hazánk Mozgalom önkormányzati képviselője tartotta a megemlékező beszédet.

Tisztelt Emlékezők, Honfitársaim!

1849. október 6-án Aradon nem egyszerűen ítéletet hajtottak végre. Azon a gyászos reggelen a szabadságvágyat, a nemzeti önrendelkezést és a magyar nemzet jövőjét akarták megsemmisíteni a hóhérok. Tizenhárom hős életét oltotta ki a bosszúszomjas császári hatalom, ám amikor az aradi vértanúk áldozataira gondolunk, nem mehetünk el egy keserű, mindmáig sajgó történelmi igazság mellett: Magyarországot és a szabadság ügyét elárulták!

A magyar honvédsereg nem a harctéren bukott el a tisztes küzdelemben. Nem a császári haderő bizonyult legyőzhetetlennek. A szabadságharc bukását és az azt követő aradi mészárlást a hátbatámadás, a hitszegés és a nagyhatalmi cinizmus pecsételte meg.

Amikor Ferenc József belátta, hogy saját erejéből képtelen térde kényszeríteni a magyar nemzetet, nem a megbékélést kereste. Behívta az orosz cár, I. Miklós kétszázezres fojtogató túlerejét. Ez volt a legdiplomatikusabb, mégis legvéresebb árulás: egy uralkodó, aki saját birodalmának népe ellen idegen, elnyomó hadsereget uszított, feláldozva a keresztény szolidaritást az abszolutizmus oltárán.

De az árulásnak itt még nem volt vége! Ott volt a nyugati hatalmak fagyos közönye is. Az a szellemi és politikai Európa, amelyért a magyarok a vérüket ontották, amelynek értékeit és szabadságideáljait védték, hátat fordított nekünk. Megalkuvó módon, a kontinentális egyensúlyra hivatkozva csendben végig nézték, ahogy a cári csizma és a Habsburg megtorlás sárba tiporja a magyar alkotmányosságot. Pont úgy, mint napjainkban!

És végül a legfájóbb döfés: az ígéretek elárulása. Amikor Görgei Artúr Világosnál letette a fegyvert az oroszok előtt, a cári tisztikar és maga a cár is tisztes és méltányos bánásmódra tett ígéretet a foglyoknak. Rüdiger tábornok kezességet vállalt a magyar tisztek életéért. Ezt az ígéretet Ausztria és a cári udvar hideg számításból, egymás között lepaktálva söpörte le az asztalról, kiszolgáltatva hőseinket Haynau esztelen, véres bosszújának.

Tisztelt Egybegyűltek!

Az aradi 13 - és a velük aznap Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajos miniszterelnök - pontosan tudták, hogy a túlerő és az árulás hálójából nincs menekvés. Mégis, a bitófa és a golyók elé is emelt fővel, tiszta lelkiismerettel álltak. Mert míg a hóhérok és az árulók neve a történelemben egybeforr a gyávasággal és a becstelenséggel, addig az aradi vértanúk neve, a hűség és a hazaszeretet örök szimbólumává vált!

Ők nem csak az életüket adták a hazáért, hanem egy örök leckét is hagytak ránk: Arad arra tanít minket, hogy a szabadság nem magától értetődő adomány. Arra figyelmeztet, hogy a nemzet sorsát soha nem bízhatjuk idegen hatalmak jóindulatára, és hogy a legnehezebb időkben is csak a saját erőnkre, az összefogásunkra és a hazánk iránti megingathatatlan hűségre támaszkodhatunk!

Hajtsunk fejet a hősök előtt és őrizzük meg szívünkben az intő szót: Magyarország szabadsága a mi felelősségünk!

Járjunk nyitott szemmel! Legyünk éberek, mert az árulás jelen van napjainkban is. Jelen van országosan és jelen van helyi szinten is!

MEGVETÉS AZ ÁRULÓKRA, DE DICSŐSÉG AZ ARADI VÉRTANÚKNAK!

NYUGODJANAK BÉKÉBEN, MERT NEMZETÜNK SZOLGÁLATÁBAN MEGHALNI LEHET, DE ELFÁRADNI SOHA!

Igaz és tiszta beszéd. Ezt kezdte ki a mai kormánypárt néhány magát érintettnek érzett bérence. A maguk árulását védve, leplezve a másik, a nemzeti oldal pocskondiázásával.  Magyar a magyar ellen.

 És van olyan Magyar akár Péter, aki ma is képes az árulásra.  

A kormány 2001. november 24-én nemzeti gyásznappá nyilvánította október 6-át. Ezen a napon az állami lobogót félárbócra eresztik...

Toroczkai László:

Soha nem fogom elárulni a hazámat, és soha nem állok össze olyanokkal, akik kiszolgáltatnák, adósrabszolgaságba taszítanák a magyarságot.

Ezzel szemben Magyar Péter pontról pontra hajtja végre a 136 oldalas brüsszeli dokumentumot, és ezzel a társadalom alapjait veri szét.

*