Magyar Péter 2026 október 23.-n méltó szintre emelkedett az éppen 20 évvel azelőtti Gyurcsány Ferenccel, aki képes volt a békés tüntetők közé lövetni úgy, mint kommunista elődei 1956. október 23.-n.
Debrecenben 1956. október 23.-n délelőtt a diákok összeállították követeléseiket, majd a városba vonultak. Képviselőik tárgyaltak a helyi párt-, és tanácsi vezetőkkel, akik a szovjet csapatok kivonására vonatkozó pont kivételével egyetértettek programjukkal, és ígéretet tettek, hogy az délután megjelenik a megyei Néplap különkiadásában. Ezt követően a diáktüntetés felkereste a város nagyüzemeit, ahol a munkásokkal ismertették követeléseiket és a helyi vezetőkkel kötött megállapodást. A Gördülőcsapágygyárban munkásgyűlés kezdődött Komócsin Zoltán megyei párttitkár részvételével; 8 pontos programot fogadtak el. A diákoktól kapott tájékoztatás alapján a munkások úgy döntöttek, hogy tüntetéssel jelzik: támogatják a követeléseket.
A délutáni tömegtüntetés (amelyen mintegy 30 ezren vettek részt) fő színhelye a nyomda volt, ahol a Néplap különkiadásának megjelenését várták. Más csoportok a pártbizottság és a BM megyei főosztálya előtt tüntettek, ahol a politikai foglyok szabadon engedését követelték. Komócsin Zoltán a híradós ezredtől kért segítséget, ám annak vezetője elutasította a kérés teljesítését, ezért a belső karhatalomhoz fordult. A tüntetőknél nem volt fegyver, magatartásukat azonban október 23-án délután mégis fenyegetőnek lehetett tekinteni, hiszen több épületről leverték a vörös csillagot, kövekkel dobálták a BM főosztály épületét, sőt, az egyik forrás szerint betörtek annak kapuján, megrongálták a közelben álló szovjet hősi emlékművet.
A tüntetés feloszlatására kirendelt belső karhatalmi egység először füstgránátokkal, majd levegőbe lőtt sortüzekkel igyekezett kiszorítani a tüntetőket a belvárosból, de a tömeg kitartott. Sőt, Horváth Miklós hadtörténész szerint, nemcsak szidalmazta, hanem kövekkel dobálta a karhatalmistákat. Azok ekkor – este 6 óra tájban – éles lőszerrel nyitottak tüzet. A tüntetők menekülni kezdtek, de kisvártatva visszafordultak, mire a karhatalmisták ismét lőttek, a tüntetés feloszlatására szuronyt és puskatust is használtak. Fellépésüknek 3 halálos és 6 sebesült áldozata lett.
2006. október 23.-n Magyarország az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára emlékezett.
Az ünnepnek a szabadságról, a diktatúrával szembeni kiállásról és a nemzeti összetartozásról kellett volna szólnia. Budapest utcáin azonban egészen más képek fogadták az embereket: rohamrendőrök, vízágyúk, könnygázgránátok, gumilövedékek, égő barikádok és vérző sérültek. A rendszerváltás utáni Magyarország egyik legsúlyosabb politikai és rendészeti válsága éppen azon a napon érte el csúcspontját, amikor az ország az ötven évvel korábbi szabadságharc hősei előtt kívánt tisztelegni.
Gyurcsány Ferenc parancsára azonosító nélküli rendőrök rontottak a békés megemlékezőkre.
Nemzeti-színű zászlókat téptek ki, a tapostak meg és nem rendszeresített eszközökkel (viperákkal) egyrészt verték, ütlegelték a tömeget, másrészt pedig ilyen töltényekkel lőttek közéjük.
A Fideszünnepi rendezvényét követően lovasrohamot vezényeltek babakocsis anyukák és bottal közlekedő idősek ellen is, emberek szemét lőtték ki, viperával ütötték a megemlékezőket, sokszor még az étteremből is kirángatták az ott vacsorázókat. A Gyurcsány-terror célja a megfélemlítés és a hatalom megőrzése volt.
Ekkor már túl voltunk Gyurcsány őszödi beszédén. Világossá vált, hogy végighazudták a kormányzást, hitegetéssel, valótlan állításokkal becsapták az embereket, és eladósították az országot, aminek következményeként hazánk adósságspirálba, nyugati érdekeltségek hálózatában kiszolgáltatottá vált.
Gyurcsány hatalmaskodása, politikai ragaszkodása a legvéresebb kommunista diktatúrákat időző véres helyzetbe lökte, züllesztette az országot. Maga vezényelte rendőrparancsnokokat, és rendőrség élén álló „vasprefektus” a kegyetlen Gergényi Péter mint végrehajtó lépett fel az országot képviselő elégedetlen többséggel szemben.
Ők ezt a maguk módján amolyan kommunista örökségként kardlapozással, tömegbe lövetéssel ismételték. Számos vérző sérült, golyóval átütött test és golyó által elveszett, kilőtt szemű áldozatot hozott mindez. A történelem Gyurcsánnyal, Gergényivel és a szándékosan azonosító nélküli gyakorlóban felsorakozó rendőreivel képesek voltak megidézni és visszahozni a múltat, az elnyomó hatalom terrorját.
Azt ami nem a hazát, a hanem az idegen uralmat és hatalom foggal körömmel való megtartását célozta.
2026 október 23.-n Magyar Péter kormányfő kádári mintára behívta az országba annak az idegen hatalomnak a képviselőit, akik neki a bűnös tolvajnak, az erőszakos rablónak, és fékeveszett arrogáns nyegle ficsúrnak a védelmét, mentességét biztosították. Ez közel azonos azzal a lepaktálással, amit Kádár az egykori szovjetekkel kötött titkos egyezség keretében elárulta a sajátjait, és a hazáját. Magyar Péter is ugyanúgy, ahogy a kivégzésre ítélt Nagy Imre, vagy a kiszolgáltatottá tett Maléter Pál aki egyazon pártos eszméből fakadóan volt a kormány tagja, ahogy Kádár is a kommunista mozgalom által lett Csermanekből az elhíresült, gyilkos áruló, - akár a jelenkor Magyar Pétere.
Magyar Péter szintúgy az idegen érdekek kiszolgálója, az ellenérdekelt hatalom behálózott ügynöke vagy éppenséggel bábja. Az, az ember, aki képes a maga bűneinek elfedése érdekében egy országot, egy nemzetet feladni és kiszolgáltatni.
2026 október 23.-a ennek bemutatása volt. Nem csak azért, mert ezt megelőzően a Lengyelországot átvevő liberális Donald Tusk (szintén külsős, idegen hatalmi érdekeket szolgáló nyugati politikai erők, főként német befolyásolás mentén) elnököt meglátogatva vett tanácsot és felhatalmazást a törvénysértő, mondhatni jogtipró hatalomgyakorlásra.
Arra, hogy a köztévét virtuálisan elfoglalta és elsötétítse, vagy hogy a köztársasági elnököt kicsinálja és eltávolíthassa pozíciójából, továbbá az alkotmánybíróság függetlenségét felszámolhassa, az eddig függetlenként aposztrofált átszellemült bírói kart magáévá tehesse, a rendőrséget a maga szolgálatába állíthassa, és a politikai ellenfeleit visszaható jogalkotással kiiktathassa a politikai közéletből, az újra választhatóságból. Mindez nem más, mint a demokrácia felszámolása, az önkényuralmi rendszer bevezetése, megszilárdítása és ezzel - az egykori szovjeteket kiszolgálók példájához méltón,- az őket váltó mai nyugati gyarmatosítok érdekeit szolgálva helyezze előtérbe azokat a magyarokkal szemben. Ez ugyanaz a hazaárulás, amit a 1956 Kádári múltja, 2006 Gyurcsány-korszak akkoriban megvalósított.
Ma Magyar Péter ezt hozta elő, idézte vissza és mutatta be a meghívott (beszédet adó) Ursula von der Layen oldalán jelen október 23.-n.
Magyar Péter ezen a napon 70 évvel a szovjet invázió kiváltása után, 20 évvel a félévszázados múltat felidéző és eltaposó Gyurcsányt követően 2026. október 23.-n ugyanezen árulók nyomdokaiba lépett és lett a hazai történelem újabb elutasítottja. A politikai hulladéka.
Magyar Péter abban bízott, hogy az 1956-os forradalom 70. évfordulójára Budapestre hívhatja vendégül a parancsolóit. Azokat a tekintélyes befolyással bíró európai vezetőket, akik meghatározzák cselekedeteit Azonban Macron, Tusk és Zelenszkij távol maradt. Ursula Gertrud von der Leyen valamint Costa azonban elfogadta az új provincia bábjának meghívását. A többek számára ez eleve kínos, továbbá elfogadhatatlan (egyfajta provokáció) volt. Macron és Tusk a végét járja, a diktátor Zelneszkijt pedig brit és EU-s kötelékek tartják még pozícióban. Még szerencse, hogy legalább ők nem szennyezték tovább és jobban e napot.
A Magyar Péter által összehozott belpolitikai-, gazdasági válság ugyanazon gyalázatos mód, jött létre, mint egykoron Kádár, majd Gyurcsány elnyomó rezsimjének idején. Csak gyorsabban. Magyar ezt hozta vissza és adta a hazának.
Magyar Péter a jelek szerint saját tartótisztjének engedte át a Parlament pulpitusát a maga gyalázatos módján. Még szerencse, hogy nem a koronát kínálta fel az EB ezen szélhámosának. Így is mélyen megbecstelenítette vele, személyével, idehívásával, jelenével az országot.
Magyar Péter egyre méltatlanabbá válik az ország képviselésére. Arra, amit az uralkodó kormánypárt vezetőjeként kapott, rá ruházott a többség. Valójában alkalmatlan a tisztségére. Hazánk és nemzetünk szégyene ez az ember.
Magyar Péter a magyarok azon balsorsa, amit e nép csakis magának köszönhet.
*








