A kormányváltással felpörgették a szélgenerátorokat. Egy új érdekcsoport lépett be Kapitány István gazdasági és energetikai miniszteri kinevezésével.
Kapitány megjelenése óta támadja a magyar-orosz gázmegállapodást, és a globális elvárásoknak hajtja alá az országot. legalábbis a gazdaság korábbi felépítéséből származó energiai stratégiát. Az Eu politikájához igazodva akar leválni az orosz energiáról, netán az új paksi atomenergiáról és a rezsicsökkentést is rossz gazdaságpolitikának tartja. Kapitány István 2009 és 2021 között dolgozott együtt Bujdosó Andreával Shellnél, ahol mindketten magas pozíciókat töltöttek be a vállalat magyarországi és nemzetközi szervezetében. Andrea most éppen a kormánypárt országgyűlési képviselője és parlamenti képviselőcsoportjának (frakciójának) a vezetője, aki a törvényhozási és frakcióirányítási feladatokat látja el. Mindketten a Shell részvényesei.
A Shell globálisan több mint 25 éve (az 1990-es évek vége óta) van jelen a szélenergia-piacon.
Az első lépéseket több mint két évtizede tette meg a szélenergia terén. Komolyabb konzorciumi projektekben (mint a hollandiai Borssele III & IV tengeri szélerőműpark) vett részt, amely 2021-ben kezdett el teljes egészében működni.
Kapitány , ha nem is közvetlenül, de részese volt akkoriban ennek projektnek a felfuttatásakor Shellben. Most pedig azt véljük, hogy ezt szeretni rossz másolatként bevezetni nálunk. Más adottságok és más körülmények mellett.
Európában a nyugatias szelek jelentik az uralkodó széljárást. Ezek a szelek az Atlanti-óceán felől fújnak a szárazföld felé, és nagy szerepük van a kontinens időjárásának és mérsékelt éghajlatának alakításában. Európa nyugati széljárását (a nyugati szelet) a mérsékelt övi nyugati áramlás határozza meg, amelynek átlagos ereje a tengerpartokon és nyílt vizeken általában élénk vagy erős (30–50 km/h), a szárazföld belsejében, pedig mérsékeltre (20–30 km/h) szelídül.
Ettől persze lokálisan jelentős eltérések lehetségesek, is időben is egyenetlen a megoszlás, például a tavasz első fele a legszelesebb, míg a nyár-ősz fordulóján a legkisebbek a szélsebességek.
Az óceán partjain (Brit-szigetek, Franciaország nyugati része) gyakoriak a 4–6-os erősségű szelek.
Mindez adhat ötletet a hasznosításra. Így és ezért próbált elterjedni a szélerőművek honosítása. A Shell ekkor ezért száll be a bizniszbe.
Hazánkban az uralkodó szélirány az északnyugati, amelynek „fő áramlása a Dunántúl keleti felén és a Duna-Tisza közén érvényesül legjobban, míg a Tiszántúlon északkeleti ez a szélirány.
Ahogy a MET.hu írja, Magyarországon az „átlagos szélsebesség alapján a mérsékleten a szeles vidékek közé sorolhatjuk, a szélsebesség évi átlagai 2-4 m/s között változnak.”
Egy átlagos, modern ipari szélerőmű induló szélsebessége (vagyis az a minimális sebesség, amelynél a lapátok forogni kezdenek és villamos energiát termelnek) 3–4 m/s (körülbelül 11–14 km/h).
Az átlagos indulási küszöbértéke ~2–3 m/s (ekkor kezd el forogni a rotor).
Az Energiatermelés kezdete: ~3–4 m/s (ekkortól kapcsolódik rá a rendszer a hálózatra és ad jelentősebb áramot).
A Névleges teljesítmény elérése: ~12–15 m/s (a turbina ezen a ponton működik a tervezett maximális hatásfokán).
Nos ilyen paraméretek mellett, valamint ismeretében érthető, hogy nem nyert eddig nagy sikert, kormányzati támogatást a szélgenerátorok telepítése.
Az új gazdasági miniszter és a több mint negyedszázados mögöttes (Shell) múltja új szeleket hoz az ország energiapolitikájába. Legalábbis elméletben, mert a természeti adottságainak még Kapitány István sem tudja mássá tenni. Fújhatja ő a szélenergia hasznosságát, ha nem képes az uralkodó szélerősség erőteljesebbé tételére.
Lássuk be Magyarországon a „nemzeti szélvagyon”, inkább az ország nyugati felében található, ott vannak szeles területek, jobb híján pedig lemehetünk a folyók, tavak partjaira, ami hazai viszonyok között még mindig inkább mondható szelesnek a táj, mint a különböző hegységek környéke. Hazánkban a szélerősség nem túl jelentős. Ezért nem terjed el ez az alternatíva.
Most azonban ettől várnak csodát. Vagy éppen pénzt. Egyesek.
Kapitány elképzelése és bejelentése szerint „Tízszeresére emeljük a szélerőművi kapacitást” az elkövetkező években. Elmondása alapján amikor nem süt a nap, borús az idő, vagy épp éjszaka van, a szél továbbra is termelhet energiát, ez teszi erősebbé és kiszámíthatóbbá az egész rendszert. Szerinte ez kiszámíthatóbbá teszi a rendszert. Mások szerint meg nem. Sőt pont kiszámíthatatlan és nem biztosít megfelelő megoldást a folyamatos és a biztonságos ellátáshoz.
Csak akkor termel áramot, ha van szél; ha eláll a szél, más forrásból kell pótolni az energiát.
Az ezerfelé ágazó, hirtelen változó termelés nehézzé teszi az elektromos hálózat egyensúlyának tartását.
A forgó lapátok veszélyt jelenthetnek a madarakra és denevérekre, a működésük pedig zajjal járhat.
A hatalmas tornyok megváltoztatják a tájat, és az építésük sok helyen lakossági tiltakozást vált ki.
A telepítésre kerülő szélgenerátorokkal ugyanúgy járhatnak a gazdák, mint a rájuk erőltetett elektromos-hálózati tartóoszlopokkal. Márpedig ilyeneket a naperőművek nyomán is produkáltak.
Az előző Orbán-kormány szabályozása korlátozta a telepítések városhoz közelíthetőségét, bizonyos esetekben azok nagyságát, mértékét. Most ezen könnyítettek, lehetővé téve az elterjedést akár lakóhelyek, lakónegyedek közelében. Sőt még az önkormányzatokat is arra sarkalják, hogy vegyenek részt, szálljanak be ebbe a maguk (ott élők) pénzével.
Érdekes ez a hozzáállás, mert a Shell Global jelenleg épp kivonulóban van ebből az üzletágból, és eladja tengeri szélerőmű-portfólióját, valamint európai zöldenergiás érdekeltségeit. A vállalat új vezetése alatt megkezdte a megújuló energiaforrások leépítését, így 2026-ban bejelentették a tengeri szélerőművek értékesítését, az európai szél- és napenergia-üzletágat pedig átadják a franciáknak.
A Shell szerepe a szélenergiában jelentősen megváltozott. Eladta európai szárazföldi megújuló üzletágát a TotalEnergies-nek, és előkészíti a több mint 1 milliárd dolláros tengeri szélerőmű-portfóliójának értékesítését is, hogy a jövedelmezőbb fosszilis és gázüzletágakra fókuszáljon.
Németországban sem fenékig tejfel az élet. Ott is problémás volt a szélgenerátorok terjedése. Sok helyen természetvédelmi övezetek vagy lakott területek közelébe telepítették a turbinákat, ami miatt sokan tiltakoznak. Ezért soha nem volt konfliktus mentes a terjeszkedés.
.jpg)
Most, amikor a kormány éppen ebbe akar belevágni, akkor nyugaton ez már éppen leáldozóban van. A környezeti hatások viszont felbecsülhetetlenek. A németek szélerőmű ügye Magyarország számára is figyelmeztetés lehet.
Alig két és fél évvel az üzembe helyezése után döntöttek úgy, hogy lebontanak egy kiemelkedően nagy teljesítményű szélerőművet a németországi Szászországban. A mintegy tízmillió euróból épült, hat megawattos berendezés eredetileg akár ötezer háztartás ellátására elegendő áramot termelhetett volna, ám a szélerőmű lakossági panaszok és műszaki problémák miatt, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A német sajtó szerint, a helyiek már röviddel az indulás után a berendezés zajára panaszkodtak, miközben a turbina a beszámolók szerint nem is teljes kapacitáson működött.
Az eset jól mutatja, hogy a szélenergia fejlesztése nem kizárólag kapacitás- és finanszírozási kérdés. Egy-egy nagy turbina telepítésénél a műszaki megbízhatóság, a zajhatás, a tájba illesztés, a helyi közösségekkel való egyeztetés, valamint a későbbi bontás és hulladékkezelés is meghatározó szempont.
A témához hozzászólók szerint, ez energiapolitikai idiotizmus, környezeti katasztrófa, és amint elfogy az adópénz, a befektetők továbbállnak, és ismét a polgárokra hagyják a számlát, vagyis a környezeti károk felszámolásának költségeit.
Becslések szerint évente 50 szélturbina ég le Németországban.
Amennyiben egy szélkeréken tűz üt ki, akkor a közvetlen környezete életveszélyessé válik és a tűzoltók is legfeljebb tehetetlenül szemlélhetik az eseményeket. Amit megtehetnek, az a tűz eloltása a lehulló darabok esetében és a környék lezárása 500 méteres körzetben. A berendezéseken elhelyezett tűzoltó rendszerek segíthetnének, de még nem terjedtek el és nem számítanak szabvány megoldásnak. Ezért gyakori, hogy a gyártók maguk döntenek e rendszerek felszereléséről, hogy így akadályozzák meg a nem ritkán milliós károkat.
A szomszédban sem sima ügy a szélturbinák elterjesztése. Csakhogy ott ez társadalmi egyeztetés keretében zajlott.
Pozsonyban rendkívül feszült hangulatban zajlott le a szélerőművek kiemelt fejlesztési zónáiról szóló országos közmeghallgatás. Ilyenről náluk persze nem hallani.
Az első, június végi meghallgatást a terem szűkös kapacitása miatt botrányos körülmények között le kellett fújni. Most az elégedetlen polgárokat már egy hatalmas, koncertekre tervezett csarnok fogadta, ahol a hosszas vitára hét órát szántak a szervezők. A békésnek szánt szakmai párbeszéd azonban a konstruktív szándék ellenére a kezdetektől fogva hangos bekiabálásokba és éles vitákba torkollott.
A tiltakozók világosan megfogalmazott szakmai kifogásokat, szigorú feltételeket és hivatalos önkormányzati határozatokat hoztak magukkal a fővárosba. A dél-szlovákiai régióból, köztük az Érsekújvári járásból összesen 32 polgármester írt alá közös tiltakozó memorandumot. A több mint 85 ezer lakost képviselő elöljárók joggal sérelmezték, hogy az állami szervek nem vonták be őket az előzetes egyeztetésekbe.
Aztán éles fordulatot vett a szélerőműparkokkal kapcsolatos társadalmi és politikai vita. Eszerint kormány drasztikusan szűkíti a szélerőművek telepítésére alkalmas területek listáját, így a nyugat- és dél-szlovákiai települések jelentős része fellélegezhet.
A szélerőmű-parkok létrehozására eredetileg tervezett nyolc övezetből csak egy fejlesztési területet hagy meg a környezetvédelmi minisztérium, ahol gyorsított beruházást lehet végrehajtani. Egy kelet-szlovákiai zónáról van szó, amelyet két részre oszt. Erről csütörtökön tájékoztatott Tomáš Taraba (SNS-jelölt) környezetvédelmi miniszter, több önkormányzati vezető társaságában. Ezekben az övezetekben már csak akkor létesülnének szélerőmű-parkok, ha az önkormányzatok egyetértenének vele, ami a miniszter szerint valószínűtlen.
Ezzel gyakorlatilag felülírja a minisztérium az előző kormányok vállalásait a Helyreállítási Terv keretében, amely mintegy 300 MW kapacitás kiépítését irányozta elő, és amihez több mint 500 millió eurós uniós forrás lehívása kapcsolódik. A jelenlegi döntés értelmében azonban a kormány a helyi önkormányzatok szuverenitását és a tájképvédelmet részesíti előnyben a központosított zöldenergia-beruházásokkal szemben, megkérdőjelezve a tömeges szélerőmű-telepítés szükségességét. Ha ez végül a gyakorlatban is azt jelenti, aminek elsőre tűnik, az a települések hatalmas győzelmét jelenti.
Mivel az országban nincsenek a balti államokhoz hasonló, folyamatosan kedvező szélviszonyok, teljesen indokolatlannak tartja a szélparkok tömeges és felüliről rákényszerített hazai építését.
És valahol ez a baj a magyar telepítési szándékokkal, Kapitány
István erőltetett elképzelésével.
A németeknél annyi helyre kellene szélerőműnek épülnie, hogy már tüntetnek ellenük.
A német ügy azért is figyelemre méltó, mert Magyarországon éppen új lendületet kaphat a szélenergia. A hazai beépített szélerőművi kapacitás jelenleg nagyjából 330 megawatt, és az elmúlt másfél évtizedben érdemben nem bővült. Az új szabályozási irány már enyhített a korábbi, gyakorlatilag tiltó jellegű telepítési feltételeken: a szélerőművek lakóterületektől számított védőtávolsága 700 méterre csökkent, miközben több térségben új beruházások előtt nyílhat meg az út.
Az Egyesült Államok felfüggeszti minden, tengerparthoz közeli nagyszabású szélerőműpark kivitelezését a keleti partvidékén – jelentette be az amerikai belügyminisztérium hétfőn az MTI szemléje szerint. A közlemény arról ír, hogy azonnali hatállyal leállítják a munkát a haszonbérleti szerződés alapján épülő létesítményeken nemzetbiztonsági kockázatokra hivatkozva.
Egy szélerőmű közvetlen területigénye 300 m2. Olyan területre ajánlatos a telepítése, mely természetvédelmi, tájvédelmi szempontból nem értékes terület, s ha mezőgazdasági területre tervezik a telepítését, kevésbé értékes szántók jöhetnek leginkább szóba. Ideális az lenne, ha felhagyott ipari területekre történne a telepítésük.
A szélerőművek létesítése igen jelentős kihatással van a természetvédelmi értékekre, tájértékekre, az élővilág alakulására. Az erőművek által elfoglalt területen értékes élőhelyeket számolunk fel, károsan csökken a biodiverzitás. A szélerőművek különösen a madárvilágot érintik érzékenyen, gondoljunk csak a szerkezettel ütköző madarak gyakori pusztulására, a madarak természetes vonulási útvonalainak erőművek általi megváltoztatására. Az külön téma, hogy a szélerőművek létesítésével az állatvilág, azon belül a védett madarak értékes élőhelyeiket veszíthetik el.
Magyar kormányzati tervek szerint augusztus 31-én legalább 700 megawattnyi új szélerőművi kapacitás hálózati csatlakoztatására írhatnak ki pályázatot. Ez önmagában több mint kétszerese lenne a jelenlegi hazai szélkapacitásnak, és megközelítőleg egymilliárd eurós beruházási volument jelenthet.
A Shell kilépése, a németországi bontás ugyanakkor figyelmeztetés is egyben a magyar elképzelések számára. A szélerőmű-program sikeréhez nem elegendő a megfelelő széljárás és a hálózati csatlakozás: már a kijelöléskor kezelni kell a lakossági konfliktusokat, a zaj- és természetvédelmi kockázatokat, valamint azt is, mi történik a berendezésekkel az üzemidő végén.
*
