Életre kelt a hamelni patkányfogó (- Ungváry)

A német néplélekről érdekes képet festenek a meséik. A körmét rágó kislánynak egy ablakon benyúló hatalmas olló levágja az ujjait, a gyufával játszó gyereknek lángra kap a ruhája és hamuvá ég az egész lurkó. De a Grimm testvérek történetei sem túl derűsek az erdőben éhhalálra kárhoztatott, majd egy banya étlapjára került, ám a boszorkány eltüzelésével végül megmenekülő Jancsi és Juliskától a nagymamát és unokát evő farkasig vagy a mostohája által halálra szánt, de egy szarvas szívével kiváltott Hófehérkéig. Ezeket mindenki jó eséllyel rettegte is gyerekkorában. Talán kevésbé ismert történet a hamelni patkányfogóé, aki – mivel a város lakói nem fizetik ki a bérét – varázssípjával maga után csalja a település gyerekeit az erdőbe, akik ott pusztulnak.

Valahogy így csalogatták be a (jelképes) erdőbe a tizen-, huszonéves generációt a maguk sípjaival azok az influenszerek, rapperek, pedagógusok, celebek, akik befolyásukat arra használták, hogy a fiatalokat egy primitív klisékkel ördögire megrajzolt kép ellen vezessék. Nem az építkezés, a tervezés, a szeretet, az elfogadás igényével, hanem egy törzsi vudutáncra hasonlító végtelenített gyűlölet-szeánsszal. Ahol nem az a kérdés, ki vagy, mit értél el és mit akarsz elérni, hogy tennéd a világot szebbé és jobbá, hanem egyetlen vezérfonal van: kit (és mit) utasítasz el. Kényelmesebb, egyszerűbb, felelősség és kockázat nélküli. Ez nyugaton már évtizedek óta termeli a nihilista, tehetetlen nemzedékeket; akik sem családot nem akarnak, sem bizonyos munkát elvégezni, ezért gyermeket, munkaerőt kívülről importálnak.

Megéltünk már nehéz korszakokat, de ezek többnyire felülről jött elnyomás következményei voltak. Ha nagyon nem maradt más lehetőség, el lehetett menekülni külföldre. Mostanra nincs hova menekülnünk; nagyapáink legalább még disszidálhattak Európa vagy Amerika bizonyos részeire, mára mindenütt ugyanez a milliő vesz körül. Idehaza lehetett mentsvárunk például az egyházi intézményekbe való visszavonulás, a gyerekeink egyházi iskolákba járatása; mára azonban ezek is megfertőződtek az ördögi ideológiával. Mert ha egy hordó szennyvízhez egy pohár bort öntünk, szennyvizet kapunk. De sajnos, ha egy hordó borba öntünk egy pohárka szennyvizet – akkor is szennyvizet kapunk.

Hiába mondatják velünk fennhangon és feleljük rá rutinból a misén, hogy ellene mondunk a sátánnak, ténylegesen eszünk ágában sincs. Néhány fenyegetőző újságcikkel, izgága ateista politikusok agresszivitásával elérték, hogy az egyház nem mer megszólalni közéleti kérdésekben. Ahelyett, hogy világosan kimondanák, mi a bűn, és mi elfogadhatatlan egy keresztény ember számára, maximum arra terjedt ki az iránymutatás, hogy „szavazzunk lelkiismeretünk” szerint, és erre leszavaztak az istentelen árulókra, erkölcstelen hazugokra.

A tömeg valamiért az egyik emberről nem hiszi el az igazságot sem, a másikról pedig a hazugságot is. Láttunk már ilyet. Ott állt a prokonzul egyik oldalán valaki, aki betegeket gyógyított, csodákat tett, üdvösséget ígért; a gyámolító, jóakaratú Isten fia. Másik oldalán a rabló gazember. „Válasszatok!”, szólt a helytartó. Nyilvánvaló, hogy senki sem állhat a rabló mellé, mese az egész, az írói fantázia eléggé hiteltelen műve, mondhatjuk erre az életszerűtlen történetre. Ám éppenséggel az evangéliumok hitelességét támasztja alá, hogy újra és újra megismétlődik a döntés.

Bármennyire is fura ilyet mondani, de úgy tűnik, tényleg túlságosan elkényelmesedett és elvilágiasodott az egyház. (Mintha ilyen is lett volna már…) Most nehezebb időszak jön. Talán nem is baj, jót tehet az elvszerűségnek, a megtisztulásnak. Ha tized annyi hívő marad, hát annyi. Inkább kevés oroszlán, mint sok nyúl. Ne menjünk a hívek igényei után, akarjanak bár melegházasságot, abortuszt, bulit; tekintsék bár múzeumnak a templomot, ahová belépőt szednek. Szakítsunk gyökeresen ezzel a megértő elfogadásnak álcázott önfelszámolással! Ha csak kint lehet majd misézni a gesztenyefa alatt, és fakupából isszuk Krisztus vérét, akkor is.

A világ látszólag változik, de az ellenség ugyanaz. Ma Brüsszel felel meg a Szovjetuniónak (vagyis a szuverenitásunkra veszélyes agresszív, erőszakos nagyhatalmi entitásnak) és a woke a kommunizmusnak (vagyis a romboló, életidegen ideológiának). Ami a tragikus, hogy ezt most mi magunknak választottuk, még szovjet tankok sem kellettek hozzá. (Bár lehet, hogy az agymosó technikák – facebook, influenszerek, pedagógusok – a hibásak, mert most nem fegyverekkel, hanem internetes bejegyzésekkel, primitív rapperekkel jön a megszállás.)

A fiatalok úgy fogták fel a voksolást, mint egy játékot, egy meccs eredményét, ahol a „mieink” voltak a jobbak, nyertünk, hurrá! Hogy ez mit jelent az életükre nézve – és van-e rá bármilyen hatással –, azzal egyáltalán nem foglalkoznak.

Ami a NER-ben csakugyan idegesítő volt, a teljesítmény nélkül pozíciókra és pénzre hajtó ujundokak térfoglalása, annak tökéletes megtestesítője éppen az a futballistafeleség volt, aki most egy Savonarola erkölcsi pörölyével sújt le egykori kenyéradóira. A nepotizmust bírálóknak pedig különösen érdekes adalék, hogy míg az előző miniszterelnök egy kis dunántúli faluból igazi homo novusként lett kormányfő, addig a következőnek az ex-felesége miniszter, a keresztapja köztársasági elnök, a nagyapja pedig a kommunizmusban olyan jogász volt, akinek a tévé nyilvánosságát biztosították celebbé válásához. Vajon kinek engedte meg a rendszer, hogy jogi kérdésekben a tévében beszélhessen?

Ahogy mindent Orbán Viktorról próbált másolni, egyik első mondatában már ő is hivatkozott arra, hogy Batthyány Lajos székében fog ülni. (Hogy Batthyány gyomra ezt hogy venné be, azt most ne részletezzük.) De ne legyenek illúzióink: abban a székben ült már Károlyi Mihály, Sztójay Döme, Rákosi Mátyás, Kádár János és Gyurcsány Ferenc is. És most Magyar Péter. Egyszer talán majd felébredünk ebből…

*

Tiszta szívvel - vasárnap (- Ungváry)

Van némi neheztelő indulat bennünk a fiatalok iránt, akiknek jelentős szerepe volt abban, hogy az elkötelezettségét törvények tucatjaival bizonyító nemzeti, konzervatív kormány helyébe egy ismeretlen hátterű, világos koncepció nélküli, minden jel szerint globalista kabinet került, élén egy súlyosan sérült személyiségű, kiszámíthatatlan miniszterelnökkel. 

 

Tetteik következményeit nézve úgy hiszem, jogosan neheztelünk a honi ifjúságra. De voltaképpen mit is akarnak ők, különböznek-e más korok fiataljaitól és kíváncsi volt-e rájuk igazán bárki is? Habár az új nemzedékek általában ugyanazt akarják: megtalálni az életük értelmét, kiteljesíteni a képességeiket, boldogan élni. Nekik is, mint minden generációnak, erre csak egyetlen esélyük van. És tisztában vannak azzal (legalábbis szeretnék, hogy így legyen), amit József Attila 1925-ben így fogalmazott meg: „Húsz esztendőm hatalom”. Ezt a hatalmat szeretnék valamire fordítani, alapvetően bizonyára jó dolgokra, és várják hozzá a felkérést, az esélyt, a segítséget vagy legalábbis az elnézést. Szeretnék ezt a húsz (tizennyolc-huszonkettő) évüket felajánlani. És amennyiben azt látják, hogy „nem kell senkinek”, akkor azt se bánják (vagy inkább csak fenyegetnek vele), ha „az ördög veszi meg”. (...) 

 

 József Attila korában a legpolgárpukkasztóbb, legbűnösebb, legdurvább lázadás a rablás, gyilkosság volt. Ezért írja – nyilván nem lévén ilyen szándéka, de az irodalom mindig szélsőségesebben fogalmaz, mint egy jámbor publicisztika –, hogy „tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök”.

Egy mai fiatal másképpen áll össze az ördöggel. Talán emlékszünk még rá, főleg a 2022-es választási kampányban Márki-Zayék szájából hangzott el többször is, hogy „az ördöggel is összeállnak” az Orbán-kormány leváltására.

2026-ra aztán meg is érkezett az ördög, a fiatalok pedig a József Attila-i ígéret szerint el is adták neki a lelküket.

Lényege nem csak az alkohol, a kábítószer vagy féktelen szórakozás, hanem az orwelli öt perc gyűlölet gyakorlása is koncerteken, utcán, tüntetésen, bulikban. Céljuk a szüleik generációjának bosszantása, és a kiteljesedésük gátjának tartott, babusgató kormány leváltása. Mert sajnos a kormány alapvetően babusgatott.

Tettei az ötvenesek-hatvanasok gondolkodását tükrözték: ha nekünk rossz volt, nehéz volt, küzdelmes volt, nekik legyen könnyebb. Jussanak olcsó hitellel lakáshoz, kapjanak munkalehetőséget, adókedvezménnyel csökkentsük a terheket, ingyen nyelvvizsga, ingyen jogosítvány, tandíj eltörlése, diákhitel, kvázi ingyen országbérlet, békés-boldog-nagycsaládi lét adassék meg számukra. És mi mást akarhatnának?, kérdezik jogosan, akik ebből hajdan semmit sem élvezhettek, és ezért tálcán kínálják utódaiknak. Ezt azonban a fiatalok úgy élték meg, hogy kiskorúként bánnak velük, és fellázadtak ez ellen.

A „harmadnapja nem eszem” érzése nyilvánvalóan manapság értelmezhetetlen. Szerencsére ez a probléma az elmúlt évtizedekben gyakorlatilag ismeretlenné vált idehaza. De ha a Maslow-piramis legalsó rétegeit betöltöttük – márpedig betöltöttük –, akkor az embereket nem a puszta megélhetés érdekli. Teljesen tévesen hegyezte ki erre kampányát és érveit az Orbán-kormány. Ugyan sokszor úgy teszünk, a közbeszédben fő helyre kerül a „mindenkit az érdekel, mennyi van a borítékban” (miközben persze már mindenkinek utalják a számlára a fizetését), de valójában a fiatal a világot akarja megváltani, nyomot hagyni benne, izgalmas utakat járni, s közben megtalálni a legfontosabbakat: a párját, a hivatását, a hobbiját, a szórakozását – az életcélját. Aki az anyagi bizonytalanságban szocializálódott (mint a mai ötvenesek-hatvanasok-hetvenesek jó része), az nem érti, hogy akiknek ez sosem volt napi élménye (mint a mai tízen-huszonéveseknek), azokat nem lehet lekenyerezni 3 százalékos kamattal meg ingyen tankönyvvel.

Az ellenzék ügyesen meglovagolta ezt a téves szabadság-élményt (ami nyilvánvaló hülyeség volt, hiszen az elmúlt ezer évben talán sosem voltak annyira „szabadok” a fiatalok, mint mostanság), így az ifjak minden frusztrációjukért, sikertelenségükért, hiányukért a kormányt tették felelőssé, amely – szerintük – önkiteljesítésük akadályává vált.

Lázadásuk az éretlen kamaszt idézte, akinek a szülei bár mindent megteremtettek, megadtak, tenyerükön hordták őket, mégis rájuk csapják az ajtót, és fejükre olvassák saját be nem teljesült vágyaikat.

Mindezzel együtt a sátáni út mégis járhatatlan. A magánéletében, szakmájában és művészetében alapvetően sikertelen, megkeseredett József Attila 32 évesen a vonat alá vetette magát. Persze, ez a zsenik és a végleg lecsúszottak útja, az átlag középosztály nem erre tart. Sokat elmond azért az is, hogy míg ezt az idézett versét a nagy hármasság (Isten-haza-család) megtagadásával kezdi („Nincsen apám, se anyám, / se istenem, se hazám”), halála évében mégis visszakozik: „Fogadj fiadnak, Istenem” (Nem emel föl); „Édes Hazám, fogadj szívedbe” (Hazám); „…ki tűzhelyet, családot / már végképp másoknak remél” (Íme, hát megleltem hazámat).

* 

Amikor egy város tétlen, akkor más közösség, község képes kiállni magáért - helyi képviselet ( - mások helyett)

 Ismert, hogy mennyi kormányzati behatás éri az országot és annak lakóközösségét. Azokat a településeket, amiket egy-egy kormányhatározat befolyásolása által az ott élőket érinti. 

Korábban a településvezetők  (önkormányzati vezetők, polgármesterek) egy része emelt szót, fejezett ki amolyan nem tetszést a szolidaritási adó (hivatalos nevén önkormányzati szolidaritási hozzájárulás) bevezetése és fizetése végett.

Aztán voltak önkormányzatok, ahol a vezetése által ezt igyekeztek a lakossággal megosztani úgy, hogy a helyiek fizetési kötelezettségét, adóterhét növelték. Ócsán például megduplázták a korábban is panaszolt kommunális adót.  Mindezek után  valójában semmivel nem kapott a kommuna több juttatást.  

Most, hogy a választók akaratából kormányváltás történt, elcsitultak az önkormányzati panaszok a szolidaritási adót illetően.  Már nem hallani polgármesteri felszólamlásokat, kritikát a kormány elvonása kapcsán.  Magyar Péter  sokak által várt Tisza-kormánya meghagyta ezt.

Így Ócsán sem  lett kevesebb a terhelés. Sőt az előrehaladás is elakadni látszik.  

Az évek óta ígért és több választási kampányban hangoztatott vasúti átjárókhoz vezető gyalogos út kiépítése is várat magára. A legutóbbi híradás szerint az egyik érintett helyen (Üllői) azért, mert nem tudják, melyik oldalon vigyék oda a gyalogjárót.  A másik (Székesi) kereszteződésben ez fel sem merült, de szóba se.  Így ez is marad, mint a beígért zebrásítás.  (Tényleg miért akadt el a munka?)

A szennyvíztisztító környezetszennyező üzemvitelét nem is említem, mert ez esetben is inkább másutt látni elgédetlenségből fakadó mozgolódást, mintsem helyben, ahol a kárszenvedés történik. Igaz, a polgármesterünk több levelet említ a túlterhelt telep tarthatatlan állapota okán, de valójában érdemi változásról nem tudunk beszámolni. Állítólag államtitkári szenten van a dolog. Az ismert a környezetszennyezés addig is van.  Paul Tamás szavaival élve bízunk az új kormányban. A megoldást illetően. A sürgősségi, előadott havária helyzet ellenére az ürítési folyamat nem állt le, a rákötések nem lettek megtiltva, a szennyezés tovább folyik. A szennytelep bűze, a láposba kiengett ilyen-olyan vízzel jró rovarinvázió (légy, szúnyog) bizony hatással van a helyi életre. Ezért érzik sokan a semmittevést, mint cselekvési, megoldási (problémát,) hiányt.  Nem akarjuk, hogy ez esetben is az legyen, amit a polgármester a térbeton üzem esetében előadott. Mert igaza lehet: "Ilyen körülmények között rendkívül rossz élni". 

   

 Szintén nem látszik előrelépés az iskola előtti kamionforgalom felszámolása érdekében.  A helyi osztrák érdekeltségű térkőgyártó kamionjai sem képesek elkerülni a városközpontot, ahogy a sóderes billencsek sem igazán törődnek a lakókörnyezeten való áthaladás, a súlykorlátozás tilalmával.   Ebben sincs változás. 

Igaz, a tiszás országgyűlési képviselő  nyárra hirdetett fórumát a melegre való hivatkozással elhalasztották, de aztán most mégis csak megjelent az emberek színe előtt, ahogy az Ócsát érintő szélgenerátorokkal kapcsolatos elképzelések, hírek nyilvánosságra kerültek.  

 

Ezt megelőzően csak egy polgármesteri találkozóról tudni, ahol a kormányzati képviselő asszonnyal  egy röpke bejelentkezést tettek a szennyvíztelep erodálása kapcsán, ígérve a jövőbeni próbálkozást.

Aztán jött a fórum, és a kormányzati képviselői mese a munkáról, egészen addig, míg a helyiek kérdéseket nem tettek fel.  Történt ez az áthaladó teherforgalommal kapcsolatosan és a Semmelrocként ismert valójában már Wienerberger tulajdonú betonelemgyártó cég káros mellékhatásai okán.

  

A kormánypárti Bilisics képviselő olyan eszement dolgokkal jött elő, hogy a cégnek érdeke a gyártás, ami persze egyrészt érhető, mert melyik haszonszerző gazdasági vállalkozásnak nem érdeke a nyereség termelése. A valós problémát, mintha nem is értette, vagy fel sem fogta volna. A rosszabb változat az, ha értette, felfogta és mégis a zajos, poros, környezetszennyező védelme érdekében mondta azt, amit. 

Ennél megdöbbentőbbet talán a polgármester bekapcsolódása, felszólalása hozta.  Mintha a zsebéből rángatta volna ki a lakosságot, úgy áll ott és nyilatkozott. Megértőként ismerte el a problémát, igazat adott a felszólalónak, majd azt mondta ne tud mit tenni.  Megdöbbentő volt ezzel szembesülni. 

Nem csak azért, mert a városnak, a vezetésnek és az önkormányzat hivatalának minden lehetősége adott az érdekérvényesítéshez. Ahhoz, hogy az itt élőket, a saját szavazóit, a városi lakosságot képviselje egyrészt, másrészt pedig, hogy a szennyezőt normális üzemeltetésre kényszerítse. De ezt most hagyjuk, erről esetleg majd később.

Most inkább arról szeretnék értekezni, hogy a Bilisics-fórum a képviselő asszonyság nem csak a szélerőművek okán más településre is ellátogatott, ahol ennél forróbb hangulatú közönség várta.

 

Itt még pár gondolat erejéig kihagyhatatlan előhozni, hogy a kormány által elképzelt szélenergia hasznosítással járó teherviselés ellen már több helyen felléptek.  Aszód és Gyöngyösfalu fellépett az ottani telepítési elgondolások kapcsán.  Gyöngyösfalun a gazdák szólaltak fel és adták le elutasító szavazataikat, Aszódon pedig a polgármester tiltakozott az ottani elképzelések okán.   Ócsán ezt is másként preferálják.

 

Áttekintve Bugyi községre, azt tapasztalni, hogy az ottaniak hevesebben lépnek fel, mint nálunk. Ott nem csak tiltakoznak a települést érintő kamion terheléssel járó por, zaj-hatásokkal szemben, hanem kimondottan követeléssel állnak elő. Ezért még demonstrációra is képesek.  A lényeg, hogy a nehézgépjárművek ne tegyék tönkre a lakókörnyezetet, ne rongálják a belső utakat, szűnjön meg a településen való áthajtás a por és zajszennyezés, építsenek elterelő utat.  Ennek érdekében szólaltak fel és adott közzé nyílt (felszólító) levelet  a képviselő is. 

 

Mindez azt demonstrálja, hogy ott, ahogy másutt is, van élő, aktív érdekközösség, létezik olyan képviselő, aki képes ellátni a választói érdekképviseletet és valamit tenni, fellépni a helyiek céljaiért.

Ócsán sajnos ilyen aktivitást nem látni. Mintha vidámparki alvó óriás szuszogna az előtte elcsónakázókkal mit sem törődve. Holott Ócsa a környező kisebb települések egykori gócpontja volt.  Ma már csak egy népesebb helye a térségnek, ahonnan még a bankfiókok is kivonulnak.  Ma ez is csak a kisebb szomszédban érhető el.  

És így vagyunk az összes problémánkkal a közös ügyeinkkel. Amolyan közösségi érdektelenség övezi ez a szunnyadó várost.  Mintha a városvezetésnek is az lenne az érdeke, hogy mindenki kussoljon.  Aki panaszkodik, arra a facebookos siserehad úgy ugrik rá, mint sivatagi hiéna falkában az kiszemeltre.  Aztán a polgármesteri hangadó bejegyzés, fenyegetés, elrettentés, jogi eszközök, üzengetés, perek és mi kell még?  Ahogy említette még ma is zajlanak olyan eljárások, ahol a korábbi vezetés dolgait érintő ügyek vannak.  Legyen az a magasfeszültségű oszlopok átvezetési ügye, vagy a települést érintő korábbi kártékony akár szennyezések, káresetek dolga. 

Ezzel szemben azt látjuk, hogy van egy párt, ami jelenleg is kisebb, mint a Fidesz és képes fellépni, felszólalni az ócsai szennyvíztelep sorsát illetően.  Ez a Mi Hazánk.  És ők azok, akik többet tettek, mint a Fidesz, vagy Magyar Péter szolgálja együttvéve.  Az ismert szövegelés mellett, vagy helyett.

Mint beszámolnak róla: Ócsa problémáit ellenzékből sem hagyjuk magukra!

 

Az Országgyűlés elé került a Mi Hazánk módosító javaslata az Ócsát, Inárcsot és Felsőpakonyt kiszolgáló közös szennyvíztisztító telep bővítésére és korszerűsítésére.

A probléma nem új keletű. A térség az elmúlt években jelentősen növekedett, a jelenlegi szennyvíztisztító pedig már évekkel ezelőtt kinőtte a kapacitását. Miközben a telep engedélyezett kapacitása 14 ezer lakosegyenérték, a tényleges terhelés már 2018-ban meghaladta a 22 ezret. Ez egy olyan probléma, amelynek rendezését nem lehet tovább halogatni.

 A kezdeményezést Kardos Alexandra, a Mi Hazánk Dabas Város Önkormányzatának képviselője karolta fel, Dóra Gavló-Pirk inárcsi Szervezetünk elnökének kezdeményezésére, mindannyiunk nevében, akik felelősséget vállalunk ezért a térségért és az itt élő emberekért. A parlamenti módosító javaslatot pedig Novák Előd, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője nyújtotta be, így az ügy immár az Országgyűlés előtt van.

Tassi Róbert, önkormányzati képviselő, választókerületi elnök írta szerint:  Nem csak beszélünk a helyi problémákról – visszük őket oda, ahol dönteni lehet róluk.

 És nincs ez másként a szomszédos Bugyi települést érintően. Ott is van képviselő, aki képes cselekvésre és  képes az embereket képviselve, összefogást kovácsolni, hogy a szennyezés, a zaj és a forgalomcsillapítás valóság legyen. 

   

Kár, hogy Ócsán mindezt az érdekképviseletet, ezt a fejlődést szolgáló törekvést, az irányt nem lelni. 

Itt, mintha a városvezetés mással lenne elfoglalva.

*

NYÍLT LEVÉL DR. BILISICS ZITA ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ ASSZONY RÉSZÉRE

Tisztelt Dr. Bilisics Zita Országgyűlési Képviselő Asszony!

Mi, bugyi lakosok, örömmel vettük tudomásul, hogy Tisztelt Képviselő Asszony csütörtökön településünkre látogat lakossági fórum megtartása céljából. Engedje meg, hogy mint a legtöbb szavazatot kapott képviselő, a mögöttem álló demokratikus felhatalmazással élve néhány gondolatot közvetítsek Önnek Bugyi polgárai nevében.

Márciusban, a választókörzetében egyedülálló módon tüntetést tartottunk az elkerülő út megépítése érdekében. A tüntetésen településünk főterén mintegy ezer ember vett részt, a demonstrációnk az RTL csatorna Híradójába is bekerült, valamint az ATV reggeli műsorában is téma volt. Ön a választási szórólapjában ígéretet tett az elkerülő út megépítésére, így sokan ebben a reményben szavaztak Önre.

A jó hangulatú, júliusi megbeszélésünkön tájékoztattam Önt arról, hogy a Közmeghallgatáson egyértelműen azt tapasztaltam, hogy az emberek a tüntetések folytatását szeretnék. A kormányalakítás miatt azonban vártunk tavasszal, majd időt hagytunk nyáron is, azonban júliusban tisztelettel jeleztem Önnek, hogy legyen szíves mielőbb előmozdítani ügyünket, ugyanis legkésőbb ősz elejéig tudunk várni arra, hogy végre konkrétumokat kapjunk az új kormánytól az elkerülő út kivitelezését illetően. Arról beszélgettünk, hogy ősszel egy lakossági fórum remek lehetőséget nyújtana arra, hogy végre konkrétumokkal szolgálhasson nekünk a várva várt utunk kapcsán.

Ezért engedje meg, hogy tolmácsoljam Önnek a bugyi lakosok kérését a szeptember 17-én, 17 óra 30 perckor a Bugyi Tájházban tartandó lakossági fórum kapcsán: azt szeretnénk kérni Öntől, hogy kellő részletességgel számoljon be arról, hogy eddig milyen lépéseket tett a projekt előmozdítása érdekében. Szeretnénk tudni, hogy felszólalt-e a Parlamentben az ügyünkben, írt-e bármilyen írásos beadványt valamilyen fórumhoz címezve vagy legalább szóban, informális úton folytatott-e egyeztetéseket a legfontosabb helyi ügyünkben.

Továbbá arra kérem, ismertesse a kormány, illetve Vitézy Dávid Miniszter Úr álláspontját a bugyi elkerülő út megépítése kapcsán: mikorra tervezik az építkezés megkezdését, milyen határidőn belül kívánják befejezni az elkerülő út kivitelezését, valamint mi a garancia arra, hogy ez valóban meg is fog történni. Tájékoztatom Önt, hogy különösen az ezekre adott válaszok fognak sokunkban dönteni arról, hogy folytatjuk-e ősszel a tüntetéseket. Kérem, legyen szíves beszámolni arról is, hogy a nyáron elnyert uniós források felhasználásra kerülnek-e az elkerülő út megépítésére.

Bízunk benne, hogy a beszámolójából azt fogjuk érezni, hogy az új kormány valóban törekszik az igazságosságra, ezért igazságot szolgáltatnak annak a településnek, amelynek kavicsából a fél ország épül, és amelynek lakóit mindezek ellenére harminc éve semmibe veszi a mindenkori kormány. Ezért arra szeretném kérni, hogy az elkerülő út legyen az első téma, amiről beszámol, hogy kellő idő jusson az első számú közügyünkre.

Ahogy azt a márciusi tüntetésen elhangzott beszédemben is elmondtam, Bugyi polgárai nem hajlandók tovább eltűrni a teherautók döbbenetes zajterhelését és porszennyezését, vagy hogy repedeznek a házfalak és ezért elértéktelenednek az ingatlanok! Úgy csörögnek a kamionoktól a konyhákban a tányérok, poharak, mintha az ott lakók folyamatos földrengést élnének át. A lakosok nem viselik tovább el a folytonos kialvatlanságot! A szülőknek elegük van abból, hogy aggódva kell hazavárniuk gyermekeiket az iskolákból, ahol ráadásul tanítani sem lehet rendesen a beszűrődő zaj és por miatt!

Tisztelt Képviselő Asszony! Csütörtökön szeretettel várjuk Tájházunkban, bízva abban, hogy végre konkrétumokat hallunk az elkerülő út megépítése kapcsán. Remélhetőleg telt ház fogja várni Önt!

Bugyi, 2026. szeptember 13.

Tisztelettel:

Dr. Szadai Szilárd

Bugyi Nagyközség önkormányzati képviselője

Szembesítés - hajcíhő ( - feltárás, vagy lejáratás)

 KOMMENTÁR: (Facebook- Perintfalvi Rita)

KEDVES JUDIT  Rita, NINCSEN AZZAL BAJ, HA AZ EMBER LÁNYA LESZBIKUS VAGY ÉPPEN BISZEX! - ahogy azzal sem, ha egy "mocskos" pornót bevállal.

Én most tényleg szeretném megvigasztalni Varga Judit igazságügyminisztert Perintfalvi Rita teológus közszereplőn politizáló celebet. Nagyon felháborította szegényt, hogy az Ördög ügyvédje a sajtó felkapta és a FB-oldal állítása szerint a miniszter asszony a „nőket is szereti” teológus asszony a szexet is másként szereti.  Varga Perintfalvi feljelentést is tett feljelentést is tett ismeretlen tettes ellen rágalmazás vétsége miatt, személyiségi jogai és képmáshoz fűződő jogainak megsértése kapcsán, sőt saját FB oldalán így értékelte a kijelentést: „nőként és családanyaként is próbálnak valótlan állításokkal nyilvánosan megalázni”  „Az egészet nem csupán magamért csinálom, hogy megvédjem magam és a megsebzett igazság helyreálljon a lehető legsúlyosabb ítéletek révén, hanem azért is csinálom, hogy az orbáni-nyilas szennymédia (és mindenki más is) örökre megtanulja, hogy soha ilyesmit nem tehetnek meg senki mással! Ezt egyszerűen nem engedheti meg a magyar jogrend, ha tényleg demokráciát építünk.”  No, akkor ehhez lenne némi kommentárom nekem is!

 "Ez azért kérdés számomra, mert nehezen döntöm el, hogy közszereplőként megmutathatok-e ilyesmit magamból."

Én nem állítom, hogy Varga Judit Perintfalvi Rita leszbikus, pornós, avagy elferdült, netán perverz, biszex. Semmit nem állítok a szexuális orientációjáról, nem találkoztam még vele személyesen, nem partiztunk együtt, hogy erről bármilyen benyomásom lehetne. De ezzel a kijelentésével nekem akkor is hatalmas problémám van, ha a miniszter teológus asszony történetesen 100% heteró. 

Bár ugye, ha a kérdést pusztán tudományosan néznénk, akkor semmi különleges nem lenne abban, hogy egy nőnek van homoszexuális kalandja is. (vagy akár más filmes/pornográf attitűde.) Lehet, hogy csak az életben egyszer. Gondolok itt most Kinsey Alfred elhíresült kutatására, ami az embereket egy 0-tól 6-ig tartó skálán helyezte el, és kimutatta, hogy az 1-től 5-ig tartozó mezőbe kerülő emberek mindegyikének volt (hol csak alkalmi, hol ennél több, hol pedig rendszeres) biszexuális tapasztalata. Függetlenül attól, hogy az illetőnek milyen volt az szexuális orientációja. Kinsey mérése szerint azok az emberek vannak a legkevesebben, akiknek egész életükben kizárólagosan csak heteroszexuális vagy homoszexuális kalandjuk volt. Jójó, azóta ezt a kutatást már pontosították (Klein-skláa, Strom-skála), de mégis az alapmegállapítások nem változtak. 

 "A film valódi, valódi gyártóval, valódi színészekkel, olyanokkal akik pontosan beazonosíthatóak, így mindenki számára nyilvánvaló hogy semmi közöm hozzá." - csak éppen ezt senki nem hozta nyilvánosságra, sőt le is tiltották a szereplőgárda közzétételét személyiségi jogokra való hivatkozással

 Szóval semmi rendhagyó nem lenne abban, ha ez így lenne Varga Judit Perintfalvi Rita esetében is. Nem állítom, persze hogy ez így van. De ha így lenne, nem lenne rendkívüli, sőt! Viszont az már nem ennyire érthető számomra, hogy miért írja Varga Perintfalvi azt, hogy egy ilyen állítás „megaláz egy nőt nőként és családanyaként”. Ezt úgy érti Varga Perintfalvi, hogy leszbikus vagy biszexuális nőnek lenni akár más érzésű, netán hetero felnőtt filmesként megalázó dolog? Ha ezt így érzi ebben országban, amit még mindig Magyarországnak hívnak, bár már nagyon régóta Abszurdisztánnak tűnik, akkor vajon ki ezért a felelős? Nem éppen a Fidesz kormányzat? És konkrétan nem ő maga, aki benyújtotta azokat az Alaptörvénymódosításokat, amelyek súlyosan csorbították idehaza az LMBT-emberek jogait? – miközben Perintfalvi kiállt a melegekért, a fellációt elkövető lakatosmárkokért  az őt csókolgató Nagy Ervinért, és a pedofíliás varnusxavérok adta gyerekesen meleg kapcsolatban történtekért, a megvalósítókért, és annyi hasonlatosért, amelyek súlyosan károsították az abszolút normális emberek, valamint a pedofil áldozatok jogait.  Nem éppen ez a kormányzat folytat egyre agresszívabb kampányt a szexuális kisebbségek ellen? Ezért megalázó számára az, ha valaki egy ilyen kijelentést tesz róla? Ha így van, akkor ennek ő maga az oka!

Én nem is értem, mire fel ez a nagy felháborodás. Nemrégiben a Magyar Nemzet hasábjain épp ennek a kormányzatnak az egyik agyatlan, bérfirkásza, név szerint Bayer Zsolt írta meg rólam, hogy „látens homokos” vagyok. Meg, hogy miközben a férjemmel szexelek, végig egy nőre gondolok. Én is mondhatnám, hogy milyen megalázó ez rám nézve, főként nőként és még inkább teológusnőként! Minek pörgeti az agyát Bayer Zsolt egy teológusnő szexuális életén? Szóval ne játsszuk el legalább azt, hogy a jobboldal nem ugyanezt műveli! Amúgy pedig tényleg nem értem, hogy mi baj van azzal, ha valaki leszbikus, illetve biszexuális. (- vagy éppen pornót nem felvállaló.) Akkor is ezt üzentem vissza Bayernek és most is csak ezt tudom ismételni, az ember fogadja el a saját vágyait! Minden baj a megjátszásból, az álszentségből, a kettős életből és az elfojtásból fakad. Még az egyházon belüli szexuális bántalmazások hátterében is ez áll.

És van az a pénz, amiért még egy nő is bevállalja ezt. Én soha nem tudnék többé tükörbe nézni, ha ilyesmit elvállalnék. Főleg nőként. Dehát nem vagyunk egyformák.

Szóval szerintem nem kellene egy miniszernek celeb közszereplőnek, olyasmivel előhozakodnia, hogy „nőként megalázó” az a kijelentés, ha valaki „a nőket is szereti” pornózik, vagy éppen abban leli a kedvét. Mert ebben a kijelentésben semmi megalázó nincsen! Az pedig, hogy a családanya teológusnő megalázása hogyan jön ide, végképp nem értem. Mi köze a szexuális életnek bárki szülői mivoltához? Vagy mi köze a szexuális orientációnak ahhoz, hogy ki mennyire jó szülő?  Esetleg celeb, közszereplő, netán pornós, vagy éppen teológus, miközben nő az, ember, ha nem éppen szakértő?

Ti értitek ezt az egész hajcihőt?

Miért nem kérik be a stáblistát, a szereplők névsorát, ha ismert a gyártó, a forgalmazó és a film tartalma - miért nem kérik a tanúkihallgatásukat, hogy kiderüljön az igazság, legyen az szereplő/cselekvő részvétel vagy ártatlanság/rágalom

 

 Perintfalvi jegyzet vélekedése elérhető a saját közösségi oldalán, ahogy az eredeti kifakadása(i) szintúgy.   

*