Németország egy
szeles hétvégén képes megújuló energiaforrásokon működni, de még mindig
elegendő szenet és gázt kell tartania ahhoz, hogy a következő héten a hálózati terhelés
nagy részét ellássa, így két energiarendszert is fent kell tartania és fizetni
– mondja Charles Rotter.
A Berliner Zeitung Flynn Jacobs Bloomberg-re épülő cikkében beszámol a fűtési szezon első
Dunkelflaute-járól.
A német Dunkelflaute szó a sötét, nyugodt időjárásra utal,
amikor a szélturbinák és napelemek alig, vagy sehogy nem termelnek, és ilyenkor
nincs más forrás, vételezési lehetőég, csak a régi „maradi” kapacitás, vagy a
drága import. Ennek az árát mindenki a számláján viseli.
Mindez
azért, mert az atomenergiából nyert áramot a saját kapacitásuk felszámolása után
Franciaországból importálják.
Ezek mellett
a Dániából is vásárolnak a hazai igény kielégítés végett.
Nem
véletlen: "A német nagykereskedelmi áramárak néhány napon belül 13-ról
több mint 300 euró megawattórára emelkedtek.
Ez a
Bloomberg hírügynökség szerint az Epex Spot áramcsere adataira hivatkozva. Így
a csütörtöki kiszállítás napi elővételi ára körülbelül kétszerese az októberi
átlagnak. Néhány esti órában akár 500 eurónál is több azaz drágább árat értek
el. Ugyanakkor a hétvégén olyan is volt, hogy az áram 13 euróért kereskedett."
„Ha 2023-ban hagytuk volna tovább üzemelni az atomerőműveket, akkor több áramunk lett volna, relatíve olcsó marginális áron” – fogalmazott Patrick Graichen, Robert Habeck korábbi német zöld alkancellár és gazdasági miniszter államtitkára a héten egy panelbeszélgetésen. A hírt a Die Welt szúrta ki.
A dolog érdekessége, hogy Graichen volt az az államtitkár Habeck gazdasági és klímavédelmi minisztériumában, aki az atomerőművek 2023-as leállításáért felelt.

Nem
véletlen, hogy a Magyar kormány az elektromos lakossági mérőberendezéseket „okosra”
akarja cserélni. Ezek a villanyórák már
digitalizáltak, állandó kapcsolatban vannak a szolgáltatóval és percre pontosan
lebontva a felhasználást, számolják a költségeket a majdani új hazai tarifák,
vagyis a világpiaci árhoz igazodva. Ez is a „zöld” átállás egyik sarokpontja. E mögött a környezetvédelem, a bolygó megmentésének
víziója áll egy részt, másik oldalon pedig az a gazdaságpolitika, amit a
liberális globalisták erőltetnek rá a tagállamokra. Ide jön a fosszilis
energiákról való leválás, a gáz visszaszorítása, az elektromos autók
erőltetése, a kétes akkumulátoripari gyártás fejlesztése és az ugyancsak
vitatható szélenergia hasznosításának kísértése. Ezek egyike sem a legkizöldülőbb alternatívát
hozza.
Hazánk most
lép bele az akkumulátoripar környezetszennyező tevékenységének rémségeibe, aztán a szélerőművel látleletét tekintve abba
az erőlködésbe, amit a kormány hozományaként a településekre akarnak erőltetni.
mint valami jó befektetést a jövőbe. Sajnos
ennek is meg vannak a hazai széltolói, hívei és haszonélvezői, akár politikusi,
vagy városvezetői szintekig lebontva.
Emlékezzünk
csak vissza a helyi gimnáziumi klímák hisztijére, vagy az egyéb jó
befektetésnek tűnő zöldellő kísérletnek.
Még az inárcsi naperőmű távvezetékeinek (nyomvonalának) pár tíz méterrel
való arrébb helyezésében, - hogy ne a földeken, hanem az összekötő földút mentére
kerüljenek a távtartó oszlopok, - sem volt partner az önkormányzat. Akkor sem az itteniek, a választók számítottak. Most a szélgenerátorok telepítésének hajnalán
sem a lakossági fórum többségi elutasítása mentén áll ki a testület.
Persze
vannak helyek, ahol ez nem így zajlik.
Aszódon például Karácsony Gergely testvére igyekezett meggyőzni az
embereket. Aztán helyekre is „érkeztek” agitátorok. Nem csak a lakosságot
keresték fel összehívott fórumokat szimulálva, hanem a polgármestereket, az
egyéni gazdálkodókat és a földtulajdonosokat is, pénzt ajánlva cserébe arra,
hogy a beruházás zöld utat kapjon. Erről
nem csak egyes polgármesterek, hanem a felkeresett egyének is beszámoltak. Ki tudja mi és mennyi pénz mozog itt a
háttérbe a „hittérítők” keze ügyében.
Nem
véletlenül nem fogadják bizalommal ezt a törekvést a józanabb gondolkodásúak. Számos hely határozottan kinyilvánította a nem
akarását. Ők nem akarnak felbonthatatlan betonágyazatokat a földjeikre, nem
akarnak torzókat és városképet romboló, templomtornyon túlmagasló szörvedvények
látványát a településképükhöz.
Ők nem
akarják a szél szeszélyes járására bízni az energiaellátásukat és fogyasztásukat,
hogy aztán a szélcsendes, vagy csúcs-időszakokban más áron fizetve
vételezzenek. A józan többség ma is a
stabil, kiegyensúlyozott energiaellátásban hisz. Ez jelenti számukra a
biztonságot. Ahogy a franciák, a csehek,
a szlovákok vagy az osztrákok is az atomerőművekre alapozottan kiegészítő
erőművekkel rendelkezve biztosítják a folyamatos üzembiztos szolgáltatást, úgy
mi is a magunk adottságaihoz természeti forrásainkhoz igazodóan kell, hogy
cselekedjünk. Mi nem Dánia vagyunk, ahol
a tenger felől mindig fújj a szél. Mi nem magas hegyekkel rendelkező tájjal
bírunk, ahonnan a leáramló csapadék vízerőműveket képes megmozgatni. A magunk Kárpát-medencéjének kialakult védettsége
azt szélcsendes nyugodt légkörű természeti jelenséget produkálja, ahol a
nyugati széljárás nem honos. Tehát az,
ami esetleg Dover környékén, vagy a tenger-menti partvonalakon adott és biztosított,
az nálunk nem járja. Nem véletlenül nincs
tengeri flottánk, rákhalászatunk és egyéb olyan megélhetési forrásaink, mint
azoknak, akiknél a szél is másként jár.
Nem lehet
egységesíteni és ránk erőltetni olyat ami se nem kiforrott, se nem biztos. Vannak
próbálkozások és vannak már kudarcok, veszteségek is szép számmal.

Több mint egy évtizeddel az indulása után sem sikerült megvalósítani a
teljesen megújuló villamosenergia-ellátást a Kanári-szigetekhez tartozó El
Hierrón. 2025-ben a sziget áramigényének mindössze 44 százalékát fedezte a
szélerőművekből és szivattyús víztározóból álló rendszer.
A mintegy 11 ezer lakosú sziget 2008-ban tűzte ki az energetikai önellátás
célját, a Gorona del Viento erőmű pedig 2013-ban kezdte meg működését. A
szélturbinák 11,5 megawattos névleges teljesítménye több mint kétszerese az öt
megawatt alatti átlagos fogyasztásnak, a termelés ingadozását azonban a
víztározó tartósan nem képes kiegyenlíteni.
A megújulók aránya 2018-ban 56, 2019-ben 54, 2020-ban 42, 2021-ben és
2022-ben 48, 2023-ban 35, 2024-ben 45 százalék volt – vagyis érdemi előrelépés
nem történt, sőt 2023-ban jelentősen visszaesett.
A legnagyobb akadályt a hosszabb szélcsendes időszakok jelentik, mert
ilyenkor a tározó kiürül, és a dízelgenerátoroknak kell biztosítaniuk az
ellátást. Roger Andrews korábbi számítása alapján a teljes önellátáshoz
kétszeres szélerőmű-kapacitásra és negyvenszeres energiatárolásra lenne szükség
– aminek kialakítására a szigeten nincs elegendő hely.
El Hierró esete jól példázza, hogy mik az időjárásfüggő megújuló energiára
alapozó politika határai. A Clintel cikkéjben ugyanezért bírálják Németország,
Nagy-Britannia, Kalifornia és New York hasonló törekvéseit is.
Összegzésül tehát azon ország, mely képes részint, akár egy teljesen napon megújuló energiaforrásokkal működtetni rendszereit egy szeles, vagy verőfényes napon, még mindig elegendő háttérkapacitást, szenet gázt, atomerőművi áramot kell tartania ahhoz, hogy az elmúló napon esetleg az elkövetkező héten a hálózati terhelés nagy részét ellássa, ami azt jelenti hogy párhuzamosan legalább két energiarendszert kell fizetnie. Egyet a természet adta lehetőségek kiaknázása céljából, egyet meg azért, hogy a "sötét", szélcsendes napokat áthidalva akár saját háttérforrásból vagy éppen importból világpiaci áron energiát vásároljon.
November 3.-i keddi napi aukció átlagosan 252,85 euró megawattóránként ért el, ami több mint nyolcszorosa volt a rekornapnak.
Clintel.org
*