Jelenleg több dolog is nyomasztja az Ócsán élők lelkét. Ebből kettő régről (szennyvíztelep és a Semmelrock) örökölt, egy az elmúlt évek (nyúltelep) hozadéka, és most van egy új politikai ártalommal járó kilátás is. Ez pedig a zöldnek hazudott szélturbinák telepítése.
Ez utóbbi kapcsán tartott volna eredetileg fórumot polgármesterünk invitálása szerint a kormánypárti képviselő.
Nem voltunk sokan és mondhatni be sem jutottunk. Végül kávét sem ittunk és kint maradtunk. Az esemény aztán más irányt vet, és nem igazán az érdekelte a megjelenteket, amiért összejöttek. Ők inkább a korábban meghirdetett, de, elmaradt lakossági találkozót igyekeztek problémáikkal bepótolni.
Most azonban maradjunk, és foglalkozzunk meghirdetett tárgykörrel, a szélturbinákkal. Bilisics álláspontja ismert. Ő a kormány hazugságát propagálja. Közösségi felületén azt írja:
Egy szélkerék is milliókat érhet a közösségek számára.
Erről is beszéltünk a héten megtartott polgármesteri találkozón hogyan
lehet a térségben megvalósuló energetikai beruházásokból a helyi önkormányzatok
és közösségek számára is kézzelfogható előnyt teremteni.
A cél, hogy a települések ne csak helyet adjanak ezeknek a beruházásoknak,
hanem be is kapcsolódhassanak a projektekbe, és ezáltal hosszú távon komoly
bevételekre tehessenek szert.
A szélenergia ezért nemcsak energia- és klímapolitikai kérdés, hanem
gazdasági lehetőség is a települések számára.
Na, ha ez ismét csak egy polgármesteri találkozón dől el, ahogy írja a tiszás asszonyság, akkor az rég rossz. Volt már hasonló rossz döntés a korábbi városvezetés ténykedése során. Nem lenne szerencsés újabb gólemeket nézni és kerülgetni a tájképet rontó kivájt területeken.
Lássuk hát a problémát, járjuk körbe az áramtermelés ebből eredő gondjait.
Tudta, hogy a szélturbina közel 340 liter olajat fogyaszt?
 |
| Tudtad, hogy a turbinák Shell olajat használnak? |
Ha egy szélturbinára gondolunk, általában a szél, a forgó lapátok és a
zöldenergia jut eszünkbe.
Az olaj kevésbé. Pedig egy hajtóműves szélturbina belsejében több száz
liter speciális kenőolaj dolgozik, emellett zsírokra, hidraulikaolajra és
rendszeres karbantartásra is szükség van.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a szélturbina „olajjal működik”. Azt
viszont igen, hogy a megújuló energiaforrás és a fogyóanyag nélkül működő
technológia nem ugyanaz.
Messziről nézve a szélturbina csillogó fehér, a lapátjai pedig tökéletesen
simának tűnnek. Közelről már más a kép, hiszen a több tíz méteres lapátok külső
része akár 300 kilométer/órát meghaladó sebességgel mozoghat. Ilyenkor egy
esőcsepp már nem egyszerűen nekicsapódik a felületnek, hanem ütésként éri.
Egyetlen cseppből persze nem lesz semmi. Csakhogy egy turbina húsz vagy
harminc évig áll odakint. Esőben. Hóban. Jégben. Porban. És közben folyamatosan
forog. Ez pedig folyamatosan erodálja a felületét.
És hová kerül, ami lekopik? Hát a környezetbe…
A jelenséget a szélerőmű-ipar jól ismeri. Leading edge erosion, vagyis
belépőél-erózió a neve. A lapát széle lassan kopni kezd.
A szélturbinalapát nem egyszerűen üvegszálból készül. A teherhordó
üvegszálas kompozitot kívül több réteg védi, köztük poliuretán alapú bevonatok.
Ezek feladata éppen az, hogy az eső, a jég és a levegőben repülő részecskék ne
közvetlenül a kompozit szerkezetet érjék.
Azonban előbb-utóbb a védelem is
kopni kezd.

Egy, a Deutsche Windtechnik által
közölt becslés szerint egy lapát 6–10 méteres erodálódó szakaszán körülbelül
500 gramm poliuretán bevonat és további 200 gramm más réteg veszíthető el.
Három lapátnál ez 2,1 kilogramm anyagveszteséget jelenthet egyetlen szélturbina
esetében.
De mi történik ezzel a két
kilogrammal?
Egy része apró részecskékre
töredezik.
Egy része nagyobb bevonatdarabként
válhat le.
A legfinomabb részecskéket a
légmozgás tovább viheti, a nagyobbak pedig a turbina környezetében ülepedhetnek
ki. Tengeri szélerőműveknél ugyanez az anyag végül a vízbe kerülhet.
Fontos azonban, hogy a 2,1 kilogramm
nem azonos 2,1 kilogramm mikroműanyaggal. A kutatók ma még nem tudják pontosan
megmondani, hogy az erodált tömeg mekkora része válik 5 milliméternél kisebb
mikroműanyag-részecskévé, mekkora része finom porrá, és mekkora része hullik le
nagyobb darabokban a természetbe.
Azt viszont már tudjuk, hogy az anyag
ténylegesen eltűnik a lapátról.
Egy 2024-ben megjelent dán kutatás
különböző módszerekkel próbálta meghatározni ennek mennyiségét. Saját modelljük
egy átlagos esetben körülbelül 75 gramm anyagveszteséget számolt lapátonként
évente. A javítási adatok alapján szárazföldön 8–50 gramm, tengeri környezetben
pedig akár 80–1000 gramm közötti értékeket kaptak.
A különbség óriási. És éppen ez
mutatja, mennyire új kutatási területről beszélünk.

A kopás sebessége függ a lapát
méretétől, kerületi sebességétől, a bevonattól, a csapadéktól, az időjárástól
és attól is, milyen gyakran javítják a sérüléseket.
Az újabb védőbevonatok ráadásul
tartósabbak. A DTU kutatói szerint a modern lapátokon a javítási periódus már
inkább 5–8 év lehet, és emiatt az újabb turbinák anyagvesztesége akár harmadára
is csökkenhet a korábbi becslésekhez képest. Kopásmentes felületről azonban
továbbra sincs szó.

Dániában például a kutatók a teljes
szélturbina-állomány lapáteróziójából évente körülbelül 1,6 tonna műanyag
környezetbe kerülését becsülték. Ez ugyanakkor eltörpül az autógumik, festékek
vagy textíliák által kibocsátott mikroműanyag mennyisége mellett. A tanulmány
szerint Dániában csak a gumiabroncsokból akár 1700 tonna mikroműanyag
származhat évente. A szélturbina tehát nem a
mikroműanyag-szennyezés fő forrása. De az egyik forrása.
És ami egyszer lekopott a lapátról,
azt a szél már viheti is tovább.
*
Felhasznált kutatások:
Mishnaevsky Jr., L. et al. (2024): Microplastics Emission
from Eroding Wind Turbine Blades: Preliminary Estimations of Volume. Energies,
17(24), 6260. DOI: 10.3390/en17246260
Mishnaevsky Jr., L. et al. (2021): Leading edge erosion of
wind turbine blades: Understanding, prevention and protection. Renewable
Energy, 169, 953–969. DOI: 10.1016/j.renene.2021.01.044
Slot, H. M. et al. (2015): Leading edge erosion of coated
wind turbine blades: Review of coating life models. Renewable Energy, 80,
837–848. DOI: 10.1016/j.renene.2015.02.036
Mishnaevsky Jr., L. et al. (2023): Recent developments in
the protection of wind turbine blades against leading edge erosion: Materials
solutions and predictive modelling. Renewable Energy, 215, 118966. DOI:
10.1016/j.renene.2023.118966
Environmental ageing and rain-driven erosion of wind turbine
blade coatings (2026).