1956 október 23.-a, majd 50 év múltával 2006 ugyanezen napja és most 2026. október 23.-a egy újabb őrülttel

 Magyar Péter 2026 október 23.-n méltó szintre emelkedett az éppen 20 évvel azelőtti Gyurcsány Ferenccel, aki képes volt a békés tüntetők közé lövetni úgy, mint kommunista elődei 1956. október 23.-n. 

Debrecenben 1956. október 23.-n délelőtt a diákok összeállították követeléseiket, majd a városba vonultak. Képviselőik tárgyaltak a helyi párt-, és tanácsi vezetőkkel, akik a szovjet csapatok kivonására vonatkozó pont kivételével egyetértettek programjukkal, és ígéretet tettek, hogy az délután megjelenik a megyei Néplap különkiadásában. Ezt követően a diáktüntetés felkereste a város nagyüzemeit, ahol a munkásokkal ismertették követeléseiket és a helyi vezetőkkel kötött megállapodást. A Gördülőcsapágygyárban munkásgyűlés kezdődött Komócsin Zoltán megyei párttitkár részvételével; 8 pontos programot fogadtak el. A diákoktól kapott tájékoztatás alapján a munkások úgy döntöttek, hogy tüntetéssel jelzik: támogatják a követeléseket.

A délutáni tömegtüntetés (amelyen mintegy 30 ezren vettek részt) fő színhelye a nyomda volt, ahol a Néplap különkiadásának megjelenését várták. Más csoportok a pártbizottság és a BM megyei főosztálya előtt tüntettek, ahol a politikai foglyok szabadon engedését követelték. Komócsin Zoltán a híradós ezredtől kért segítséget, ám annak vezetője elutasította a kérés teljesítését, ezért a belső karhatalomhoz fordult. A tüntetőknél nem volt fegyver, magatartásukat azonban október 23-án délután mégis fenyegetőnek lehetett tekinteni, hiszen több épületről leverték a vörös csillagot, kövekkel dobálták a BM főosztály épületét, sőt, az egyik forrás szerint betörtek annak kapuján, megrongálták a közelben álló szovjet hősi emlékművet.

A tüntetés feloszlatására kirendelt belső karhatalmi egység először füstgránátokkal, majd levegőbe lőtt sortüzekkel igyekezett kiszorítani a tüntetőket a belvárosból, de a tömeg kitartott. Sőt, Horváth Miklós hadtörténész szerint, nemcsak szidalmazta, hanem kövekkel dobálta a karhatalmistákat. Azok ekkor – este 6 óra tájban – éles lőszerrel nyitottak tüzet. A tüntetők menekülni kezdtek, de kisvártatva visszafordultak, mire a karhatalmisták ismét lőttek, a tüntetés feloszlatására szuronyt és puskatust is használtak. Fellépésüknek 3 halálos és 6 sebesült áldozata lett.

2006. október 23.-n Magyarország az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára emlékezett. 

 

Az ünnepnek a szabadságról, a diktatúrával szembeni kiállásról és a nemzeti összetartozásról kellett volna szólnia. Budapest utcáin azonban egészen más képek fogadták az embereket: rohamrendőrök, vízágyúk, könnygázgránátok, gumilövedékek, égő barikádok és vérző sérültek. A rendszerváltás utáni Magyarország egyik legsúlyosabb politikai és rendészeti válsága éppen azon a napon érte el csúcspontját, amikor az ország az ötven évvel korábbi szabadságharc hősei előtt kívánt tisztelegni.

Gyurcsány Ferenc parancsára azonosító nélküli rendőrök rontottak a békés megemlékezőkre.

Nemzeti-színű zászlókat téptek ki, a tapostak meg és nem rendszeresített eszközökkel (viperákkal) egyrészt verték, ütlegelték  a tömeget, másrészt pedig ilyen töltényekkel lőttek közéjük. 

 

A Fideszünnepi rendezvényét követően lovasrohamot vezényeltek babakocsis anyukák és bottal közlekedő idősek ellen is, emberek szemét lőtték ki, viperával ütötték a megemlékezőket, sokszor még az étteremből is kirángatták az ott vacsorázókat. A Gyurcsány-terror célja a megfélemlítés és a hatalom megőrzése volt.

Ekkor már túl voltunk Gyurcsány őszödi beszédén. Világossá vált, hogy végighazudták a kormányzást, hitegetéssel, valótlan állításokkal becsapták az embereket, és eladósították az országot, aminek következményeként hazánk adósságspirálba, nyugati érdekeltségek hálózatában kiszolgáltatottá vált.

 

Gyurcsány hatalmaskodása, politikai ragaszkodása a legvéresebb kommunista diktatúrákat időző véres helyzetbe lökte, züllesztette az országot.   Maga vezényelte rendőrparancsnokokat, és rendőrség élén álló „vasprefektus” a kegyetlen Gergényi Péter mint végrehajtó lépett fel az országot képviselő elégedetlen többséggel szemben.   

 

A vasprefektus (olaszul: prefetto di ferro)

A kifejezést ma átvitt értelemben olyan állami tisztviselőkre, rendőri vezetőkre vagy politikusokra is használják, akik hajlíthatatlan, rendkívül szigorú, megalkuvást nem ismerő módszerekkel lépnek fel a bűnözés és a törvénytelenség ellen.

Ki volt az eredeti „vasprefektus”?

Benito Mussolini 1925-ben nevezte ki Cesare Morit Palermo prefektusává. Különleges jogköröket kapott, és a fasiszta rezsim teljes támogatását élvezte. Mori azért kapta a „vasprefektus” nevet, mert módszerei kíméletlenek és megalkuvást nem ismerőek voltak.

2006-os eseményekben: 

Gergényi irányította a rendőri erők bevetését a 2006 őszén, az őszödi beszéd napvilágra kerülése után kirobbant tüntetések és az október 23-i zavargások idején. 

Ők ezt a maguk módján amolyan kommunista örökségként kardlapozással, tömegbe lövetéssel ismételték. Számos vérző sérült, golyóval átütött test és golyó által elveszett, kilőtt szemű áldozatot hozott mindez.  A történelem Gyurcsánnyal, Gergényivel és a szándékosan azonosító nélküli gyakorlóban felsorakozó rendőreivel képesek voltak megidézni és visszahozni a múltat, az elnyomó hatalom terrorját. 

 

Azt ami nem a hazát, a hanem az idegen uralmat és hatalom foggal körömmel való megtartását célozta.

2026 október 23.-n Magyar Péter kormányfő kádári mintára behívta az országba annak az idegen hatalomnak a képviselőit, akik neki a bűnös tolvajnak, az erőszakos rablónak, és fékeveszett arrogáns nyegle ficsúrnak a védelmét, mentességét biztosították. Ez közel azonos azzal a lepaktálással, amit Kádár az egykori szovjetekkel kötött titkos egyezség keretében elárulta a sajátjait, és a hazáját. Magyar Péter is ugyanúgy, ahogy a kivégzésre ítélt Nagy Imre, vagy a kiszolgáltatottá tett Maléter Pál aki egyazon pártos eszméből fakadóan volt a kormány tagja, ahogy  Kádár is a kommunista mozgalom által lett Csermanekből az elhíresült, gyilkos áruló,  - akár a jelenkor Magyar Pétere.  

  Magyar Péter kezéhez jelen ismerteink szerint még vér nem tapad úgy, ahogy az Kádár, vagy áttételesen Gyurcsány esetében ismert. Azonban a letartoztatások, az akkori ÁVH újkori hasonmásának a létrehozatala, a rendőri vegzálások, a hirtelen letartoztatások, az ad_hoc vádaskodás, a narcisztikus jelleméből fakadó, kommunista szülői szocializációjából előálló egyéni személyi kultuszának beállítása, úgy is mint a parlamenti bejelentéseit követő eljárások megindítása, mint azt a szovjet típusú rendszert idézi vissza, mint amit az 1956-s, a 2006-s véres elődjei bemutattak. 

 Magyar Péter szintúgy az idegen érdekek kiszolgálója, az ellenérdekelt hatalom behálózott ügynöke vagy éppenséggel bábja. Az, az ember, aki képes a maga bűneinek elfedése érdekében egy országot, egy nemzetet feladni és kiszolgáltatni.

2026 október 23.-a ennek bemutatása volt. Nem csak azért, mert ezt megelőzően a Lengyelországot átvevő liberális Donald Tusk (szintén külsős, idegen hatalmi érdekeket szolgáló nyugati politikai erők,  főként német befolyásolás mentén) elnököt meglátogatva vett tanácsot és felhatalmazást a törvénysértő, mondhatni jogtipró hatalomgyakorlásra.

 Arra, hogy a köztévét virtuálisan elfoglalta és elsötétítse, vagy hogy a köztársasági elnököt kicsinálja és eltávolíthassa pozíciójából, továbbá az   alkotmánybíróság függetlenségét felszámolhassa, az eddig függetlenként aposztrofált átszellemült  bírói kart magáévá tehesse, a rendőrséget a maga szolgálatába állíthassa, és a politikai ellenfeleit visszaható jogalkotással kiiktathassa a politikai közéletből, az újra választhatóságból. Mindez nem más, mint a demokrácia felszámolása, az önkényuralmi rendszer bevezetése, megszilárdítása és ezzel - az egykori szovjeteket kiszolgálók példájához méltón,-  az őket váltó mai nyugati gyarmatosítok érdekeit szolgálva helyezze előtérbe azokat a magyarokkal szemben.  Ez ugyanaz a hazaárulás, amit a 1956 Kádári múltja, 2006 Gyurcsány-korszak akkoriban megvalósított.

 

2026. október 23-án, az 1956-os forradalom 50. évfordulóján súlyos utcai összecsapások történtek Budapesten a Gyurcsány Ferenc vezette kormány idején, az akkori rendőri intézkedések pedig máig éles politikai és társadalmi viták tárgyát képezik

  Ma Magyar Péter ezt hozta elő, idézte vissza és mutatta be a meghívott (beszédet adó) Ursula von der Layen oldalán jelen október 23.-n.  

  Magyar Péter ezen a napon 70 évvel a szovjet invázió kiváltása után, 20 évvel a félévszázados múltat felidéző és eltaposó Gyurcsányt követően 2026. október 23.-n ugyanezen árulók nyomdokaiba lépett és lett a hazai történelem újabb elutasítottja. A politikai hulladéka. 

Magyar Péter abban bízott, hogy az 1956-os forradalom 70. évfordulójára Budapestre hívhatja vendégül a parancsolóit. Azokat a tekintélyes befolyással bíró európai vezetőket, akik meghatározzák cselekedeteit Azonban Macron, Tusk és Zelenszkij távol maradt. Ursula Gertrud von der Leyen valamint Costa azonban elfogadta az új provincia bábjának meghívását.  A többek számára ez eleve kínos, továbbá elfogadhatatlan (egyfajta provokáció) volt. Macron és Tusk a végét járja, a diktátor Zelneszkijt pedig brit és EU-s kötelékek tartják még pozícióban. Még szerencse, hogy legalább ők nem szennyezték tovább és jobban e napot.

A Magyar Péter által összehozott belpolitikai-, gazdasági válság ugyanazon gyalázatos mód, jött létre, mint egykoron Kádár, majd Gyurcsány elnyomó rezsimjének idején. Csak gyorsabban. Magyar ezt hozta vissza és adta a hazának. 

Magyar Péter a jelek szerint saját tartótisztjének engedte át a Parlament pulpitusát a maga gyalázatos módján. Még szerencse, hogy nem a koronát kínálta fel az EB ezen szélhámosának. Így is mélyen megbecstelenítette vele, személyével, idehívásával, jelenével az országot. 

Magyar Péter egyre méltatlanabbá válik az ország képviselésére. Arra, amit az uralkodó kormánypárt vezetőjeként kapott, rá ruházott a többség. Valójában alkalmatlan a tisztségére. Hazánk és nemzetünk szégyene ez az ember.

Magyar Péter a magyarok azon balsorsa, amit e nép csakis magának köszönhet. 

* 

Politikai széljárás és a Fb erkölcsös hozzáállása - "művészi" másság

 Nem ide szántam, hanem egy közösségi hozzászólásként aminek soraihoz csatolt már másutt megjelent képek egyikét az erkölcsösnek igazán nem nevezhető Facebook amolyan szexuális szereplős tartalomként értékelve letiltott.

Ezért és itt kimondottan a hozzászólásban írt tartalmi alátámasztásként teszem közzé a felvetésemhez írtakat, valamint a cenzúrázott képi tartalmat a jobb érthetőség okán. 

Nézzük akkor a kezdeti inspirációt.

Aztán a hozzászólásom és a tárgybeli képi tartalom.

 

Sajnos ismét igazad van. Amit a polgármester előadott és ahogy beállt a Tisza sodrába, az nem tesz jót a kisváros közösségének. Ez nem függetlenség, hanem pártszimpátia, az egyéni hozzáállás (viszonyulás) megjelenése. Persze lehet ezt tagadni, és egy darabig a megtévesztésre játszani, de az idő múlásával egyre világosabb lesz a képlet.

Szélerőművek támogatása igen, Ócsa szennyvíz gondjainak megoldása nem, vasúti átjárókon a biztonságos gyalogos átvezetés kiépítése nuku, vasútfejlesztés elmaradása, a beígért 2030-s céldátum  már csak egy mese, ezért és így kampányban ígért gyalogjárdák ebben a ciklusban meg sem közelítik a síneket, mivel a városvezetés a kormány terveire hivatkozással bele sem kezd. Közben szó nem esik a várost elkerülő út építéséről, s maradnak az áthaladó kamionok a belvároson, az iskola előtt, nem törődve a zebrával. Ezzel az erővel a Fidesz is maradhatott volna és a hazug Magyar Péterhez elkötelezett családos anyák megtarthatták volna azt a 100 ezres gyerekek után járó kedvezményt, amit most leépítenek. A megtévesztett, átszavazó nyugdíjasok pedig már sirathatják a rezsi stopot, a 14. havi nyugdíjat, és a jobb létet.

 Vigasztalja a győzteseket, hogy immár a fuvarosok, a szállítmányozók nem óbégatnak, nem tiltakoznak, nem aggódnak a drágán beragadt üzemanyagárakon. Most kuss van, mert ők erre a hiteltelen, kétségtelenül hazug szélhámos kormányra szavaztak. 

Boldogok lehetnek, hogy ennek minden költségét, a kiárusított ország eladását a támogatók ugyanúgy megfizetik, mint az ellenzékbe szorítottak. Az energia-áremelés, a drága gáz, az elutasított orosz energiahordozók kiváltásának többletköltsége mindannyiunk pénztárcáját megsoványítja. Hogy is mernék ezt előhozni, megemlíteni és falba verni a fejüket, amikor ez csak a kezdett. A vasútfejlesztések leállnak, a közutak karbantartása háttérbe szorul, a településfejlesztések elmaradnak. Ócsa is elhal, marad a periférián, és a lakosság kezdhet leadni az eddigi jólétből. Kárpótolhatja a gyűlölködőket a boszorkányüldöző eljárások sokasága, a kétes letartóztatások, fogva tartások sora, mint a káröröm boldogságérzete. 

Lesz itt szép kilátás, jövőkép a szélturbinákra és lehet majd elmélkedni, hogy kik azok a nyugati magánérdekeltségek, akik a magyar tőkéseket váltva a maguk gazdagodását segítik elő a mi megélhetésére szánt egykori forintjainkból. Magyar Péter szembefordulása, a globalisták hűbéres-szolgálata a személyes kiszolgáltatottságából fakadó hazaárulása nyomán mindezt hozta. 

Akarta, vagy sem a választói többség, gondolta volna, vagy sem, ez a hozománya annak a gyűlölködésből fakadó rendszerváltásnak, ami visszasodorta hazánkat az ÁVH-s rettegés, a padláskisöprő megnyomorítás rémes korszakába. 

Magyar Péter kommunista ősei, a velük máig átszőtt bírói kar, az "igazságszolgáltatás"-ba épített, ültetett, eddig illegalitásban lévő, rejtőzködő kommunistákból lett liberális cionisták gyülevész serege átvette a hatalmat. Örülhetnek a győztesek. 

Lesz LMBTQ+ fesztivál, lehet kiemeltem ünnepelni és templomokba invitálni a bíróság, valamint a szaros Perintfalvi által tálalt nem pedofil Varnus Xavért, hogy ott muzsikáljon a sajátjainak. Vagy egy művészien kidolgozott Alföldi Róbert kedvelte faszos tortát rendelni a mozgalomtól, iskolai előadásokra hívni Steiner Kristóf úrhölgyet, óvodai színjátszó köröket alakítani transzvesztita fellépőkkel, avagy - ahogy Nagy Ervin államtitkár kedveli, - a fellációban érintett Lakatos Márkot csókolgatni. Hiszen ma már nem gond, ha a nemzeti trikolór helyet a választási kampányban lecserélt, házakra, ablakokba, bejáratokra tűzött magyarpéteres kampánylogót szivárványos zászlókra cserélik az elvakultan elvetemült hívők. 

Csak ne tessen, ne üssön vissza ez úgy, mint egykoron az a billog, amit a kitűzött sárga csillagok ideje hozott. Mert ugyebár annak is megvoltak a maguk támogatói; - ahogy az elszenvedői is. Sokunk nem szeretné ezt ismét elviselni, átélni a náci-, a kommunista múlt és a kormányzati önkény, az itt épülő "magyaros" diktatúra árnyjátékaként. 

Szóval érdemes a régiek mentén felemelt ujjunkkal érzékelni honnan fúj a szél.

Ha már a mondanivaló és lényeg nem számít.  

 Perintfalviról annyit érdemes tudni, hogy teológiai tanulmányokat folytatott közéleti szereplő, egy politikai celeb, aki zavartalanul kritizálja, bélyegzi, nácizza a neki nem tetsző jobboldali nemzeti érzelmű embereket, miközben vagy ezzel párhuzamosan a deviánsok védőszentjeként személyeskedve kiáll, védi az olyan elferdült hajlamú szimpatizánsokat, mint Alföldi, Bangó, Homonnay, Lakatos, Steiner, Varnus, hogy a többit ne is említsük. 

Perintfalvi jártas a meztelen mocsokban. Akkor és ott volt Bécs városában, amikor éppen teológia szakosként egy szennyes pornóban fiatalkori hasonmása egy magyarul beszélő nő képében villan fel a zsidóság történetének könyvével a nyitójelenet során. 

Ezt követően többen véltek felismerést, azonosságot, amit a "művésznő" mégis csak tagadott. Ennek egyik hazai megnyilvánulása volt, amikor az utcán a taxiból kuszálva még boldogan fogadta el az üveg nutellát, mígnem a dicsérő szavakat követően a filmes utalás elő nem jött. Ekkor visszafordulván vágta hozzá az elismerő ajándékot adó riporterhez a mogyorókrémet. 

   

A reakció önmagáért beszél. Perintfalvi nem szereti  a nutellát, netán rossz emlékezetet idézett elő a krém, ami adott esetben nem éppen filmes kellék. 

Perintfalvi azóta is küzd a maga verziójáért. 

Ebben valahogy Mark Elliot Zuckerberg közösségi oldala is segíti, amikor tiltja azt amit maga az érintett is bemutat.  

Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a korábbi, vele kapcsolatos blogbejegyzés elküldése után engem is kirúgott a "művésznő". 

*