Boldog Karácsonyt, hazudja a külföldről biztosított mentelmi jogát élvező Magyar Péter - ahogy mi látjuk

 Magyar Péter: 

"A TISZA-kormány 2026-tól munkaszüneti nappá nyilvánítja december 24-ét, hogy minden magyar család békében és nyugalomban készülhessen a Szentestére.

Nagyon szép karácsonyi készülődést kívánunk minden magyarnak itthon és szerte a nagyvilágban!"

 

Magyar Péter ételosztás után, amikor maga  is megéhezik - itt inkognitóban, mikrofonok nélkül

 

"Ilyenkor mindannyian arra vágyunk, hogy legyen kapaszkodó,legyen értelme a hitünknek, és legyen jövője annak, amit most élünk. Ez az ünnep idén sokaknak nem a gondtalanságról szól, hanem a reményről. Arról a csendes reményről, amely akkor is megmarad, amikor nehéz, Péter Magyar sokunk számára ezt jelenti. Karácsonykor különösen fontos emlékeznünk arra, hogy a változás nem egyik napról a másikra történik, de elkezdődik. Minden kimondott igaz szóval, minden kiállással, minden olyan emberrel, aki nem hajlandó lemondani erről az országról."

 

*  

 

Boldog, békés, szeretetteljes Karácsonyt - kellemes ünnepeket

 

*

Karácsony

 

*

Puzsért ismét a személyes gyűlölete vezérli - amúgy pedig ugyanolyan aljas és hazug, mint a bandája

 Puzsér Róbert az a kétlaki hintás, aki ismert politikai hitvallása ellenére próbálja megjátszani a független igazmondót, miközben nála ugyanúgy kilóg a lóláb, mint az állatorvos Hadházy esetében a lónak a fasza.

Karácsony Gergely és Jakab Péter is beálltak Tóth Csaba szocialista politikus mögé az előválasztási kampányban - Átlépni a vörös vonalon

Robi az a fickó, aki látszatra mindig megmondja, igazából csak megmondaná a frankót. A "lónak a faszát".

„Havisszamegyek Zuglóba, akkor ott engem elásnak”

 

Robika ugyanúgy a saját személyes kapcsolatai és viszályai mentén politizál, ahogy Hadházy is teszi akár a ló nemi szervéig levezethetően. 

A Partizánban Gulyás Márton kőkemény kérdésekkel izzasztotta meg Zugló szocialista országgyűlési képviselőjét, Tóth Csabát, akit az ellenzéki közvélemény jelentős része olyan ügyekkel hoz összefüggésbe, mint a szocialista önkormányzati képviselő, Sápi Attila eltűnése, az egykori kerületi polgármester, Karácsony Gergely halálos megfenyegetése és a Fidesz-MSZP parkolási panama zuglói kivitelezése.

Tóth Csabáról azonban le lehet szállni, hisz az ő tisztességéért maga Budapest főpolgármestere, Karácsony Gergely vállal garanciát. Aki Tóth Csabát a fenti ügyekkel vádolja, az egyben azt is állítja, hogy mindezek az akkori zuglói polgármester, Karácsony Gergely hallgatólagos hozzájárulásával zajlottak, és hogy az MSZP mélyen konszenzuális lélegeztetőgépe mind a mai napig hazudik Tóth Csaba érdekében. Aki ma Tóth Csabát gyanúsítja, az Karácsony Gergelyt is gyanúsítja – aki pedig Karácsony Gergelyt gyanúsítja, az nem demokrata. Mégiscsak a demokratikus oldal örökös miniszterelnök-jelöltjéről van szó!

 

Puzsér is azt kapálja, akit utál, és annak seggét nyalja, akihez valamilyen érdeke szolgálja.  Jelen esetben Az általam se kedvelt, és amúgy alkalmatlan Karácsony Gergely politikust gyomlálja. Azt, akivel szemközt alulmaradt a főpolgármesterségi harcban.   Hát persze, hogy nem kedveli, amikor magát mindig is többre értékeli az együgyűen gyengén teljesítő és bukdácsoló Karácsonynál. Annál tehetségtelen és hazug volt zuglói polgármesternél, aki csak pusztulást és romokat hagy mindenütt maga után.

Puzsér azért ennél többre, azaz magasabb szintű konfliktusokra képes. Ezt számos civakodás, per is bizonyítja. Ahogy a behódoltságát és a seggnyalását is.  Mindezt ugyanúgy megteszi, az ATV-n, a publicisztikáiban, kritikáiban, ahol fizetnek ezért, ahogy Karácsony is a maga körein belül.   

Vagyis egyik sem különb a másiknál. Hiába tűnik úgy, hogy Puzsér népszerűbb, amikor az élet úgy hozta, akkor a nyomába sem ért a suta és szintén hazug Karcsonynak.

 

Persze, hogy elmarasztalja és leminősíti írásaiban, ha csak teheti. Mindez azonban nem az igazsága alapján, hanem a személyes háttérben maradása, a vele szemben megélt politikai kudarca nyomán tőr ki belőle. 

Holott Karácsony nem ezért áruló, ahogy a Jobbikos Jakab Péter sem. Igaz mindkettő áruló, ahogy írva vagyon, de nem úgy és nem éppen azért, ahogy Puzsér előadja.

Ács Dániel a legtisztességesebb újságíró ebben az erkölcsét vesztett országban. Aktuális írása a mindent és mindenkit eláruló Karácsony Gergelyről, a nemzeti radikalizmusát listaáron kiárusító, parizeres prolit alakító Jakab Péterről meg a zuglói szocialista keresztapáról, Tóth Csabáról az alábbi link kattintása nyomán olvasható.

 A fenti résztvevők groteszk szövetsége áll szemben Zuglóban az ellenzék túlfeszített lelkiismeretével, a megkérdőjelezhetetlen becsületű Hadházy Ákossal. Nem volna meglepő, ha Tóth Csaba kampányát maga a Fidesz-MSZP parkolási panama fedezné. Aligha mondok bárkinek is újat azzal, hogy ez a brigád nem alternatíva, hanem hétpróbás gazemberek bűnbandája. Aki rájuk szavaz, akár Orbán Viktorra is szavazhatna.

 

Puzsér igazsága akkor és ott ér végett, amikor Hadházyt felemelve magasztalja és próbálja besegíteni a zuglói önkormányzatba.  Hadházy annyira távol áll Zugló polgári ügymenetétől, mint a szekszárdi állatorvosi rendelője az Uzsoki Kórháztól.   

Puzsér szerint Hadházy "megkérdőjelezhetetlen becsületű". Ez a kijelentése felér egy Gréczy Zsolt-féle botrányos ejakulációval, amit a mobilján osztott.  Puzsér most ugyanúgy kicsapta a lőcsöt ahogy Gréczy, vagy Hadházy a maga faszát.  

Hadházy az a politikai szélhámos, aki egyik pártból a másika száll, majd pofozzák ki onnan is, míg végül az idegebszívű Momentumba be nem nyalja magát. Most ez a sport/olimpiaellenes liberálisan lila pártformáció az, ami által a zuglói képviselősége szóba került. 

Mindezt lovagolja meg Puszér akkor, amikor Karácsonyt helyettesíti be a szintén lófaszt sem érő Hadházyval. Csakhogy míg az előzőt lekicsinylően, addig az utóbbit felmagasztalva jeleníti meg írásában.

Az állatorvosból lett mocskolodó politikus-képviselő becsülete igencsak megkérdőjelezhető - több személyiségjogi, becsületsértési pert vesztett

A Fővárosi Törvényszék ítéletében eltiltotta Hadházy Ákost a további jogsértéstől, továbbá kötelezte, hogy kérjen bocsánatot, fejezze ki sajnálkozását a Korrupcióinfo.hu honlapon - az LMP-s társelnöke, parlamenti képviselője itt számolt be az általa vélelmezett visszaélésekről -, valamint fizessen 500 ezer forint sérelemdíjat és 30 ezer forint perköltséget az egyetemnek.

Hadházy pert vesztett, saját magával szemben Orbán esetében is.

Puzsér csak azt nem veszi észre, hogy mindez nem a két hülyéről, hanem a maga produkálta  jellemtelen kétszínűségről szól.   

*

Dobrev is Karácsonyt froclizta idegen nyelvtudásával - Gyurcsányné a saját angoljával posztolt ( - összetartozás)

 Nem tudom mennyire emlékezetes, ahogy a baloldal ráugrott a NAV egykori vezetőjére a hiányos angol-nyelv tudása okán.  

 Most, hogy a liberálisnak tartott baloldal egyik tartalék figurájáról, a Gyurcsány-bábként ismert idétlen másodjelöltről, Karácsonyról van szó, már nem annyira érdekes.

Ennek ellenére az ATV-n Gyurcsány is jelezte a csatorna Rónai Egonjának, hogy az ő igazi (valódi) jelöltjének, Dobrevnek a "nyelvtudása drámaian széles". 

Mindez felért egy hadüzenettel Karácsonyék felé, de ezt a békát is úgy nyelte le bőrpír nélkül, mint a szintén hozzájuk tartozó Gréczy Zsolt telefonos önkielégítését.

Erre dobott rá a kádári kommunisták szülötte Dobrev K. egy lapáttal, amikor kiposztolta, amint angolul beszélget külföldi újságírókkal ...

 

Természetesen ettől még Karácsony G. ugyanúgy nem semmisül meg, ahogy Gréczy sem a nyilvánosságra került perverz magamutogatása után.  

Karácsony van annyira alul-művelten érzéketlen, hogy még ezek nyomán se szégyellje el magát annyira, hogy visszavonuljon a közéletből.  

Sőt Karácsony maga kezdett (anyanyelvén) magyarázkodásba a tévében arról, hogy az idegen-nyelvtudása milyen. Tette ezt anélkül, hogy megszólalt volna azon a vitatott nyelvezeten - angolul, - aminek középfokú gyakorlati használatát bemutatva demonstrálhatná tudását.

Közben a legegyszerűbb angol nyelvű kérdést sem értette meg Karácsony főpolgármester egy nemzetközi sajtótájékoztatón

A felszínre kerültek után az egykori SZDSZ korábban levitézlett elnöke, is megszólalt az ügyben és Gyurcsány mentén Dobrev mellett szólva kiemelte "beszél négy nyelven (ezekből felsőfokú nyelvvizsgával is rendelkezik)", amivel eléggé lehúzta a főpolgármesterségről lemondani kész Karácsonyt.

 Karácsony G. az ATV-ben magyarázkodva nyelvtudásáról, egy új kifejezést alkotott arra, hogy nem tud angolul: "hiperpasszív nyelvtudás".

 

Karácsony az angol nyelvtudását érintő felvetésekre azt hozta fel, hogy az angol egyik speciális szeletét tudja, ami nem feltétlenül mélyebb, mint az általános nyelvtudás, jobban megérti a szaknyelvet, mint a bulvárlapok szövegét. Ugyanakkor korábban egy angol nyelvű sajtótájékoztatón a legegyszerűbb kérdéseket sem értette meg. A Hír TV által nyilvánosságra hozott felvételen jól látható, amint párttársa, Barabás Richárd értelmezte neki az elhangzottakat. 

Ezek nyomán Gyurcsány ATV-s üzenete, miszerint Dobrevnek "drámaian széles nyelvtudása van" felér egy Karácsonyba marással.  A DK-s fővezér még hozzáfűzte: "Ő már csak tudja, hogy egy ország kormányzásához erre komoly szükség van."

Karácsony ezek után sem süllyed el.   

Sőt Dunaújvárosban ahol a baloldali előválasztás miniszterelnök-jelöltjei mögött Gyurcsány(?) is megjelent, Karácsony volt fölháborodva és szólt be.  "Szégyellje magát, ezt szeretném mondani” – válaszolta a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje.  Az eseményen tornacipőben asszisztáló Gyurcsány a háttérből krákogással jelezte "Gerinek", hogy mire ne válaszoljon.

Talán éppen ez az a gátlástalanság, ami ahhoz a Gyurcsány-Dobrev adta DK-csoporthoz köti (Karácsonyt és a többi koalícióst,) ahol ugyanilyen tudati érzések szerint az exhibicionista magamutogató Gréczy is képes még nagy nyilvánosság elé állni és továbbra is közéleti szereplést vállalni. A gyurcsányista ATV szeretettel veszi és adja G Zsoltot.

Szégyentelenül.

 Sokak számára már az is furcsa, ha egy ilyen emberrel egy asztalhoz ülnek, nem hogy még vele együtt pártpolitikát, országimázst és hazai érdekeket képviseljenek. 

Számunkra már az is sok(k), ha a gyerekek elé kerül ilyen és ehhez hasonló történet, nem pedig az, hogy ezt az emberek a tévében, és a miniszterelnök-jelöltek oldalán tapasztalja meg. 

*

A köpcös nagy emberről a vékony, gyenge és alulművelt hiányosságokkal bíró liberális kritikus kapcsán -

Karácsony Gergely már régen meg akarta csináltatni a fogát, illetve a fogait, a két kisőrlőt, jobb és bal oldalon, a Kottász doktor mondta is a nevüket, valami alsófelső kettesnégyes, de ki figyel az ilyesmire, mindegy is. Meg kell végre csinálni – erősítette magát Karácsony Gergely, és ösztönzésképpen a combjaira csapott. Aztán eszébe jutott a Kottász doktor tudálékos hümmögése, meg az idegesítő, bizalmaskodó többesszám, amelyben mindig beszélt vele, „nem kell nekünk mindjárt érzéstelenítő, polgármester úr”, meg „köpjön a tálkába, polgármester úr”.

 

Karácsony G hiányosságait korábban Puzsér R már napvilágra hozta, köztük a hiányos, Lánchíd fogatlan oroszlánjához kevésbé látványos fogazatát is -

 

Karácsony Gergely utálta Kottász doktort, de valahogy ez a doktor is úgy került az életterébe, mint a megannyi tanácsadó, meg szakértő körülötte. Egyszer csak ott volt, ott voltak és hozzájuk kellett fordulni, a közeg sajátos gravitációja, vagy a tömegvonzás törvénye értelmében. Valahogy egyik pillanatról a másikra magától értetődően Kottász doktor volt a fogorvosa, nemsokkal azután, hogy megfogalmazódott benne: rendbe teteti a fogait. A sok tárgyalás, ahol csak cukros kávéval kínálnak, de vizet nem hoznak hozzá – napi öt-hat is lement, amíg nem figyelt erre –, máshol meg a szénsavas üdítők, a fogadások, és megnyitók unalomig ismert islerjei és minyonjai nyomán nem csoda, hogy megjelent néhány sötét folt a fogain. Így aztán, mielőtt belevágott volna a polgármesterségbe, meg a kampányolásba, éppen így csapott a combjára: egy közéleti szereplőtől elvárás a csillogó fehér fogazat! Kellett hát egy jó fogász, és így kötött ki Kottász doktornál.

 

Utólag kissé furcsa volt, hogy az egyik tanácsadó elkísérte a rendelőbe, bemutatni őt Kottász doktornak. Elsőnek nem is Karácsony Gergely nevét üvöltötte ki az asszisztens az ajtórésből, hanem a tanácsadóét, aki jó húsz percet is bent töltött, mire átadta a kilincset Karácsonynak. Kottász viszont már ismerősként üdvözölte, csak nem a leendő polgármester urat üdvözölhetjük szerény székünkben? – indított, majd bizalmasan hozzátette, hogy a Katikával már mindent megbeszéltünk. Katika, hát így hívták azt a tanácsadót, de az arca nem ugrott be Karácsony Gergelynek. Kottász doktor rövid, kellemetlen kotorászás és hümmögés után kiszaladt a váróba, majd mikor visszajött, közölte, hogy lyukas mindkét kisőrlő, és hogy húzást javasolnak. Karácsony Gergely annyira meglepődött, hogy tiltakozni sem volt ideje, máris kint volt mindkét foga. Akkor még a lüktető fájdalomtól nem tudott mit mondani, amikor Katikát behívták a váróból, aki állon ragadta őt, jobbra-balra forgatta foghíjas ábrázatát, és közben azt mondogatta lelkesen, nagyszerű, igazán eredeti. Ahogy kivétel nélkül ezt mondták a választási stáb tagjai, akik másnap ellepték a még mindig beszélni alig tudó Karácsony Gergely irodáját. A dupla Cataflam mámorában csak mint külső szemlélő figyelte, ahogy Katika pluszban beterelte a lenti portás Gazsi bát, egy takarítót a délutáni műszakból, meg egy másik nőt a konyháról, aki a menzán adagolja a pörköltszaftot meg a fasírtot a főzelék mellé. Megmutatták nekik Karácsony Gergelyt és megkérdezték, mit szólnának, ha ő lenne az új főpolgármester, vagy miniszterelnök-jelölt. Gazsi bácsi menten rávágta, hogy Minima! Minima, hogy miniszterelnök, a mi miniszterelnök-jelöltünk a Gergely, a mi fiunk! A takarítónő, meg a konyhás snájdig fiatalembernek nevezte Karácsony Gergelyt, aki tisztára a Tomika, aki most Londonba’ van, csak kicsit öregebbe. Karácsony Gergely azt hitte, hogy ez egész meg sem történt a valóságban, csak beüthetett a fájdalomcsillapító. Az azonban nagyon is valóságos volt, ahogy Kottász doktor minduntalan azzal utasította vissza a fogpótlás miatt időpontot kérő Karácsony Gergelyt, hogy egyelőre nem javasoljuk, polgármester úr. Teltek a hetek, hónapok, jött a kampány, és jöttek sorra a sikerek, és közöttük, mint a foghíjak, jöttek az elutasítások a Kottász doktortól, hogy egyelőre nem javasoljuk. Sőt, akárhányszor csak telefonált Kottász doktornak, arról valahogy mindig tudomást szerzett egy kolléga, vagy párttárs, aki nem sokkal a hívást követően elé penderült a folyosón, vagy átszólt a válla fölött sorban állás közben, esetleg a szomszédos piszoártól, mondván, nem kell az ilyesmit sürgetnünk, túl kell látnunk az önös érdekünkön, meg hogy a kitartás közös érdekünk. Karácsony Gergely ilyenkor úgy érezte, valami idegen és ismeretlen törvények szerint működő világba csöppent és remegni kezdett a gyomra, így lassan leszokott a telefonálgatásról is.

 

Egészen mostanáig, mert most tényleg elege lett – miközben megsimogatta az elhatározás hevétől még mindig bizsergő combizmait. Mára mondjon le mindent – bökte oda kabáthúzás közben a titkárnőnek. Fogorvoshoz megyek, a legközelebbihez – tette hozzá olyan nyomatékkal, hogy a titkárnő alatt megreccsent a szék. A folyosón hiába próbáltak elé kerülni, Karácsony Gergely úgy tört a kijárat felé, mint egy koncert legelszántabb rajongója az első sorig, szinte kiverekedte magát. Bepattant a szolgálati autóba és parancsba adta, irány a legközelebbi fogászat. A sofőr nem ellenkezett, beletaposott a gázba. Ami ezután következett, az annyira szürreális volt, hogy elvette a meglepetés élét. A legközelebbi fogászat rendelőjében ugyanis Kottász doktor fogadta, valami olyasmit mormogva, hogy még mindig nem látjuk a fától az erdőt, polgármester úr? Az ideiglenes fogaink már készen vannak – vett elő egy műanyag dobozkát a zsebéből, és megcsörgette Karácsony Gergely orra előtt. A beültetést elő kell készíteni, addig használjuk ezeket! – tette hozzá, egy-két mozdulat, és bent is voltak a fogak. Karácsony Gergely megeresztett egy bátortalan, de egyre szélesedő vigyort. Végre egész embernek érezte magát, ahogy nyelvével fogsorát tapogatta. Nem akarta engedni, hogy ezt az örömöt bárki elvegye tőle, még a Katika sem, aki már várt rá a váróban. Milyen rég nem láttam – gondolta Karácsony Gergely, de arra már csak legyintett, hogyan kerülhetett hirtelen oda.

 

Ahogyan elhessegette Katika minden korholását visszafelé menet az autóban, hogy mennyire igazuk volt azoknak, akik szerint Karácsony Gergely nemcsak felelőtlen, de nem is ért semmit a pesti néplélekhez. Inkább bámult ki az ablakon, majd felélénkülve intett a portás Gazsi bácsinak, aki főpolgármestersége elnyerése után immáron a városházán felügyelte a rendet, hogy engedje fel a sorompót, de Gazsi bácsi ehelyett kikászálódott kalitkájából, egyenesbe rángatta az övcsatját, majd kulcscsomója legnagyobb kulcsával nagyot koppantott az ablakon. Karácsony Gergely engedelmesen lehúzta az ablakot, és vidáman kiköszönt. Gazsi bácsinak azonban eltorzult az arca, és szitkozódva közölte, hogy káderezés helyett mutassa a belépőkártyáját, mert anélkül ide senki nem mehet be. Karácsony Gergely zavartan matatott a pénztárcájában, miközben Katika epésen megjegyezte, nyilvánvaló volt, hogy ilyen lesz a reakció. És ezt mondta akkor is, amikor a menzán a régi-új konyhásnő azt mormogta az orra, alatt, hogy itt csak ne urizáljon, és olyan lendülettel csapta a vagdalthúst a krumplipürére, hogy az Karácsony Gergely zakójára fröccsent. Erre viszont kajánul elvigyorodott.

 

Katika egész nap Karácsony nyomában járt, de inkább az emberek reakcióját figyelte, bár el nem mulasztott volna egyetlen negatív emberi visszajelzést sem kommentálni, amiből aznap rendesen kijutott az egyre csüggedtebb Karácsony Gergelynek. Valami tényleg nem volt rendben. Kelletlenül elfordultak köszönése elől, kínosan hallgattak, ha egy társasághoz próbált csatlakozni, és egészében véve, mindenki nagyon szemét módon, mímelt hajbókolással bánt vele. Karácsony Gergely végül irodája magányába menekült, hogy végre rendesen megszemlélhesse ép fogsorát. És akkor meglátta a mosolyában, hogy ez az arc nem Karácsony Gergely főpolgármesteré. Ez az arc már nem a mi fiunk ábrázata volt. Azonnal hívta Kottászt… 

"Karácsony Gergely és a láthatatlanná tévő fog" - Tutiblog

 

*

Ünnepet követően - szomorú karácsony ( - Tibi a polgárőrség elnökségi tagjaként tovább osztja a gyűlölködést)

 Az ünnep tisztelete mindenki számára fontos.  Különösen igaz ez a vallási események megemlékezésére, azok méltóságteljes megtartására.

Az ünnepeit mindenki úgy tiszteli, mint a saját hagyományait.  A vallási szokások ugyanúgy nem kivételek ez alól, mint az ateista, vagy politikai hagyományok. 

Az OPSZ munkatárásának, a PMPSZ elnökségi tagjának egyik hitvallása - korábban a külhoni magyarokat utasította el és zárta ki szemlélete szerinti magyarságból

Természetesen mindenkinek meg van a saját ünnepe és a társult szokása, de ezzel soha nem feledheti, vagy sértheti mások ebbéli hagyományait.

Karácsony kiforgatása és a fény ünnepeként való eredeteztetése egy hamis és hibás felfogás osztása - a helyi polgárőr sem sajátíthatja ki azt, ami nem az övé

Ezért, és így adunk tiszteletet az iszlám vallás előtt, amikor a muszlim mecsetbe mezítelen lábbal lépünk be. Ugyancsak ezt tesszük, amikor az izraeliták imaházába, a zsinagógába nem lépünk be fejfedő nélkül. 

Sorolhatnánk mindazokat a kulturális és vallási szokásokat, amiket tiszteletbe tartunk amikor ezekkel találkozunk ugyanúgy, mint az esküvői, vagy a temetési, temetkezési szokásokat.  

Ezek alapvető emberi együttérzésből fakadó szokásjogok.  Akár követői, akár tagadói vagyunk, a tisztelet és az emberi tartás, a másik megbecsülése ezt erkölcsből adódóan leköveti.

A polgárőrnek és az elnökség tagjainak sem kötelező vallásosnak lenni, azonban gyürködni, másokat hergelni, uszítani, vallási önérzetében megbántani, kigúnyolni nem megengedett - karácsonyi megosztás

Így vagyunk ezzel mi magunk többségében keresztények és mások is határokon innen és túl. 

Különösen igaz ez a nagy európai ünnepekre, így a karácsonyra.   

Ennek is meg van a maga szokása. Mindez társadalmi rendszereken, állami berendezkedési formákon túlmutatóan.  Még az olyan ateista rendszerek mint a bolsevik típusú kommunista uralom alatt, ami közismerten vallásellenes volt is megmaradtak az olyan egyházi alapú ünnepi megemlékezések, mint a karácsony, vagy a húsvét.  Ezek a keresztény hazánkban eltörölhetetlenek volt és azzá vált.

Próbálták ezt a szocializmusban átkeresztelni úgy mint ahogy a Mikulást télapóra, úgy a Karácsonyt is fenyő ünnepre.  Csak hát ez sem élte túl azt a diktatórikus elnyomó rendszert, aminek egyes maradvány tagjai még mostanság is képesek ezen rombolást eszmei alapon tovább vinni.

Amikor európai iszlamizációja zajlik, különösen fontos a keresztény hagyományok megőrzése.

Nem véletlen, hogy éppen ennek kapcsán kellett kiemelni és nevesíteni a keresztény országunkat, mint közös hitvallásunkat.  

Ez nem is gond az itt élő lakosságra nézve, amikor többségében keresztények alkotják a lakosság nagy részét. Ezzel együtt hazánkban a más vallásúak is békében és szokásaik tiszteletben-tartása mellett élhetnek, gyakorolhatják vallási szokásaikat. 

Mert elfogadjuk és tiszteletlen tartjuk egymást.

Legalábbis így volt ez idáig.  

Jelen alkalommal azonban olyan politikai alapú ellenállás és gyűlölködés vetette fel a fejét, mely egyes vallásellenes ateista pártállású személyhez köthetően öntötte el a közösségi oldalakat, mint valami felvett propaganda.

Nem akartam ezzel foglalkozni az ünnepek alatt, mert úgy véltem, ha hozzátenni nem tudok a meghitt hangulathoz, akkor azt lehangolni, attól elvonni sem szeretném azzal, hogy mindezt a mocskot elővegyem.  

Most azonban az ünnep lecsengésével nem tudom szó nélkül hagyni azokat a szirénhangokat, amiket ezek a gyűlölködő ellenlábasok fejtette ki a szentestét és a karácsony hangulatát sem kímélve. 

Azért az is jelent és üzen valamit, amikor szenteste a polgárőr ilyeneket oszt a közösségi oldalán

Ócsán nem tudok más példát előhozni, mint azt a negatív polgárőrt, aki a szövetség elnökségi tagjaként és a keresztény kormány ellenlábasaként a szent ünnep alatt sem volt képes elengedni Borkai nemi-szervét, mert képes volt azt is elővenni és még meghúzgálni. Úgy ahogy, képes volt mindez mellett pedofilként kaletázni, majd Szájer végbelében maszatolni.  

A PMPSZ zászlaja előtt felszólaló elnökségi tag karácsony másnapi közösségi üzenete

 De ez a polgárőr a nőket sem kíméli. Nem volt elég a fideszribancozós bejegyzése, most még az ünnepek során Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszterbe is belerúg egy két megosztásnyit.

Boros Tibor polgárőr, elnökségi tag simán fideszribancozik a Facebookon

Mindezt a polgárőség tagjaként teszi a Pest Megyei Polgárőr Szövetség elnökségi tagjaként követi el. Szabadon és következmények nélkül, a tagság tudtával.   

 Nevezzük nevén a dolgot.  Boros Tibor nem magánemberként hergeli a jobb-érzésű embereket és nem magán személyként uszít a Facebook oldalain, hanem profilján keresztül az ott szereplő polgárőrség tagjaként, azon belül pedig az ott feltüntetett és munkahelyként megnevezett Országos Polgárőr Szövetség - OPSZ tagjaként teszi. 

Mindez pedig nem csak tűrhetetlen, hanem elfogadhatatlan is. Nem csak azért, mert mindezt olyan személyekkel közéleti, vagy társadalmi szereplők ellen teszi, akik ezzel szemben kiszolgáltatottak és védtelenek, hanem azért is, mert az emberi tisztességtelenségén túl az ünnepre és a meghittségre sincs tekintettel. 

Nem is az a baj, hogy a karácsonyt nem becsüli, vagy azt a saját felfogása szerint a fény ünnepeként próbálja értelmezni, hanem sokkal inkább azért, mert a szent este sem volt képe elrugaszkodni a politikai gyalázkodástól és mások becstelenítésétől.  

Akkor, amikor nem csak a vallásos keresztények, hanem a vallásukat nem gyakorló embereket is a családi szeretetet, a másik iránti megbocsájtást és tiszteletet gyakorolják. 

Ilyenkor nem a másik nemiségével, szexuális szokásaival, politikai hitvallásával, vagy nézeteivel van elfoglalva a normális ember. A polgárőségnek sem ez a dolga, ahogy a hétköznapok során sem, nem hogy még az ünnepek során.

Boros Tibor a megyei polgárőrség elnökségi tagjaként azt írja a volt Eu-s képviselő fényképes megosztása fölé, hogy: "Üssétek amíg meleg!" - abnormális és polgárőrtől különösen elfogadhatatlan

Boros Tibornak azonban nem volt jobb dolga, sem jobb érzése, mint az, hogy a fenyőfa alá, gyermekei orra és az általuk világra hozott unokáinak ezt mutassa be karácsony alkalmával. 

A karácsony nem szólhat a gyűlölködésről - még a polgárőrség ócsai elnökségi tagja sem utasíthatja el ennyire az ünnepet és gyűlölködheti végig a napokat

Itt már nem arról van szó, hogy nem érti, vagy nem foglalkoztatja a jobb-érzésű embert mindez. Itt azért kel már szót emelni, mert ez megengedhetetlenül gyalázatos. 

Márpedig ezzel a gyalázattal a polgárőség és a karácsony sem teljesülhet be, mert mindez túllép azon tűrési határon, ami szolidaritási alapon elnézné azt a sorozatot, amit ez a politikai-megélhetési szélhámos az OPSZ a PMPSZ munkásságának elnöksége, a polgárőrvezetés védelme  alatt kifejt. 

Ezt már a tagság, a szövetség és maga a felső vezetés sem nézheti tovább tétlenül. Az ünnep során neki nem tetsző személyek, apolitikusok folyamatos gyalázása, a karácsony ez által történő polgárőri-, politikai-, vallási bemocskolása elfogadhatatlan.  

 Tűrhetetlen és tarthatatlan mindaz a gyűlölködés, amit a polgárőrszövetség tagjaként Boros Tibor művelés űz nagy nyilvánosság előtt ámokfutóként a világhálón.  Ez már nem csak a szövetségen kívüli "civileket", hanem a napi utcai szolgálatot teljesítő önkénteseket is irritálja. Nem azért, mert politikailag másként gondolkodnak, vagy vallásilag hitben, vagy hitetlenként élik a mindennapjaikat, hanem azért, mert emberileg mind különbek fölette valók annál az alja tagnál, akit az OPSZ a PMPSZ vezetése Túrós András és Bilisics Péter tudtával, vagy anélkül, de elnökségi tagságának megtiszteltetésében tart mindmáig. 

 És ez már túl mutat Boros Tibor egyéni felelősségén. Azon a képmutató másságon, amit a közösségi oldalán az OPSZ munkásságának feltüntetése mellett kifejt. 

Mindez nem válhat a polgárőrség vezetőségének elfogadott megjelenítéseként.  Nem lehet az elnökségi tag egyéni megnyilatkozásának tekinteni azt a visszatérő és folyamatos gyalázkodást, amit egyfajta politikai hadjáratként űz a neki nem tetsző kormányzati pártállású egyének ellen. 

*

Boldog Karácsonyt - ember, ki képtelen boldogulni ( - örömtelenül)

 *

Wass Albert: Az én titok-karácsonyom - (tanítói kincseim)

 

Megtanultam tisztelni az ünnepeket. Az ünnep Isten ajándéka, más, mint a többi nap, s arra való, hogy hétköznapi mivoltunkból kivetkőződve tiszteljük önmagunkban az embert. Sajnálom azokat, akik nem tudnak ünnepelni. Az ünnep önmagunk fölemelése. Tiszta ünnepi ruhában és tiszta ünnepi gondolatokkal lehet csak ünnepelni, felülemelkedve a hétköznapokon s apró küzdelmeinken. Csak az ünneplőbe öltözött ünneplő ember tudja megérteni annak a kijelentésnek a nagyságát, hogy Isten az embert saját képére teremtette. Az erdélyi nagy gyász éveiben nálunk otthon elfelejtették az ünnepet. Nem volt karácsony és nem volt újév, nem volt húsvét és pünkösd, mint ahogy vasárnapok sem voltak. Viselő ruháinkat s nehéz gondjainkat szakadatlan hordtuk, bármit mutatott a naptár. Keserűség tanyázott otthon, s én hiába küzdöttem az ünnepekért, ünnepi öltözetet s ünnepi arcot éveken át nem látott a házunk. Egyszer fellázadtam. Karácsony volt. De nagyon emlékszem még arra a karácsonyra! Tizenöt, vagy tizenhat éves lehettem. Karácsonyi szabadságra küldött haza a város, és Sándor bácsi ünnepes háza után olyan volt a miénk, mintha halottat őriztek volna benne. Apámék egy-egy könyvbe temetkezve naphosszat hallgattak sötéten, és nem volt szabad előttük karácsonyról szólni. Évek óta nem járt nálunk az angyal. Súlyos gond nyomta a szárnyait, és nem tudott elröpülni hozzánk. Akkor öregedtek meg apámék. Nem akartak ünnepre gondolni, mert eszükbe jutottak a régi és gondtalan ünneplések, s a jövő ködös volt, nem láttak előre. Pedig ha tudtak volna ünnepelni, a karácsonyfa gyertyái mellett az ünnepi gondolatok magasságából meglátták volna az utat, mely már akkor is egyenesen vezetett a reménység felé. De gyászba s ünneptelen hallgatásba rejtőztek az idő elől, pedig az idő azért múlott, éppen úgy. Karácsony szombatja volt. Kint nagy puha hó, a kerti fákat belepte egészen. Olyan csöndes volt kereken a világ, mintha a békesség készült volna megszületni akkor. Egyedül lézengtem a kertben. A szürkület már meglepte a fenyvest, s kereken a dombok is belevesztek a lehulló estébe. Lent a faluban egy-egy lámpa kigyúlt. Fájt, hogy karácsony estéje van. Máshol izgalommal lesik az angyalt, ünneplő ruha van és karácsonyi szag és boldog rejtelmesség a levegőben. Hallottam a csilingelést, s láttam gyertyafényben úszó szép karácsonyfákat, pedig ahogy ott kószáltam a behavazott fák közt, végtelen egyedülléttel a szívemben, tudtam, hogy mindez csak álmodozás, mert nálunk sötétek a szobák, s a régi gyűrött ruháinkban éppen olyan magányosan töltjük el ezt az estét is, akár a többit. Esteledett nagyon. Lent a faluban egyre több lámpa égett s a papnál megkezdték a kántálást is. Megálltam a fenyők alatt és hallgattam a felszűrődő éneket. Románok kántáltak. Az egyhangú dallamot búsan itta föl a szétterülő este s én arra gondoltam, hogy románok kántálnak. Románok ünnepelnek. Mindig csak a románok. Sokáig álldogáltam ott, közben sötét lett egészen. Fázni is kezdtem, hűvös szél támadt a fák közül, éreztem, hogy haza kell már menni. De ugyanakkor valami fájdalmasan a torkomba markolt. A tudat, hogy karácsonyeste van, s én ott ülök majd egyedül, és nem lesz senki, akivel beszéljek, és nem lesz semmi ünnep. Az öregek olvasnak a lámpa alatt, olvasnak zord szótlan arccal, mintha olyan nap lenne ez is, mint a többi. Úgy szorította a torkomat, hogy könnyeket préselt ki a szememen. Hát csak a románok? S ekkor valami bátor, nagy dolog jutott az eszembe. Hirtelen, hogy szinte beleszédültem. Nem csak a románok! Miért csak ők? Karácsonyt csinálok én is magamnak! Karácsonyt, titokban, hogy senki se lássa! Volt a fenyves szélén néhány kicsi fenyő. Csak akkorák, hogy a derekamig sem értek. A kerti színből kiloptam egy ásót, meg egy ládát s kiástam egyet, egy szépet a fenyőcskék közül. Sok földdel vettem ki, betettem a ládába, elrendeztem a gyökereit is, hogy baja ne essék, s megindultam vele a ház felé. Vert a szívem az izgalomtól. Hátha meglátnak? Hátha baj lesz ebből? De sötét volt, nem látott meg senki. Egyedül laktam, a ház végében. Úgy osontam be a szobámba, mint a tolvaj. Meggyújtottam a lámpát, a ládát a fával az asztalra tettem s hozzáfogtam a feldíszítéshez. Izgalmas, nagyszerű munka volt. Színes papirosból láncokat faricskáltam, néhány szál aranyozott zsinórt is leltem hozzá s öt darab maradék gyertyavéget. A gyertyavégeket drótra kötöttem rá a fenyőre, idétlenül is álltak rajta, az igaz. A színes papírlánc sem sikerült úgy, ahogy akartam. Csúnya lett nagyon a karácsonyfám. De karácsonyfa volt! Mikor elkészültem a díszítéssel, hallgatóztam. Csend volt a házban, nem mozdult senki. Előszedtem gyorsan az ünneplő ruhámat, s felöltöztem úgy, ahogy illik. Aztán meggyújtottam a gyertyacsonkokat. Elfújtam a lámpát. Sötét lett egyszeribe, csak az öt kis sárga láng dideregte be félénken a szobát. Kinyitottam a kályhaajtót, hogy világítson a tűz is. Aztán felkuporodtam az ágyra és ünnepeltem. Táncolt a tűz lángja a falakon, rebbentek a kicsike gyertyák, fenyőszag volt és nagy csöndesség kereken. Valami szomorúan szépet éreztem akkor. Fájdalmasat, mert egyedül voltam, s mert nem volt ajándék az asztalon. De komoly és dacos érzést is, mert magam teremtettem ünnepet magamnak, s most már nem csak románok ünnepelnek ebben a faluban. Úgy éreztem, mintha az én kicsi karácsonyfámtól egyszeribe megenyhült volna az élet szigorú arca, s a reménység, meg a jövendő beléptek ünnepelni hozzám a szobába. S talán, azt hiszem, úgy is volt. Ültem ünneplő ruhámban az ágyon, s néztem a szegényes kis karácsonyfát, és gondoltam mindenfélét össze-vissza, szépet és szomorút, ahogy ilyen szép és magányos, de különösen nagy ünnepeken szokás, amíg lassan leégtek a gyertyavégek. Leégtek és elaludtak egyenként, csöndesen. Még éppen csak egy lángocska őrizte hűségesen az ünnepet a legalsó ágon, aztán elaludt az is. Még ültem az ágyon egy keveset s néztem az elsötétülő szobát, mert a kályhában is roskadt már a tűz és alig világított. A sötétséggel együtt éreztem lassan a hétköznapot is visszatérni, s emlékszem jól, ez csúnya és keserű érzés volt. Aztán meggyújtottam újra a lámpát, levettem az ünnepi ruhát, s felvettem a régit. Leszedtem a fenyőről a ráaggatott holmit, s visszadugtam mindent a fiókba. Aztán kabátba bújtam s visszavittem a fenyőfát oda, ahonnan kiástam. Úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. Borzasztó sötét volt a fenyves, és szél suhogott az ágak között. Kint a tisztásokon derengve világított a hó. Féltem. Kísérteties volt a hószínű sötétség és a suhogó fenyves. Sietve tettem helyére a fát. Gyökere körül ledöngöltem a földet, s havat is kapartam köréje. A csöndesség felől veszekedés hallatszott. Románul veszekedtek. A hangok felverték a falut, aztán belefagytak újra a csendbe. Kántálás már nem hallatszott sehol. Hideg, néma téli este volt. Ásót, ládát visszacipeltem a kerti házba, aztán hazamentem. Ideje volt már, hívtak vacsorázni. Mikor bementem, az asztalnál ültek. Fáradtan és rosszkedvűen kérdezte meg apám.

– Mit csináltál?

– Semmit – feleltem.

Apám szája széle megrándult, de nem kérdezett többet. Ő maga is a semmivel foglakozott abban az időben. Szótlanul ettünk. De valami furcsát, büszkét és szomorút éreztem akkor: hogy nekem karácsonyom volt mégis. Véletlenül jutott az eszembe minap ez a régi történet. Karácsonyfát néztem fiaim számára, s megtaláltam közben azt a fenyőt is, amit akkor egy estére kiloptam a kertből. Megsínylette az ünneplést. Évekig csenevész maradt, volt idő, hogy azt hittem kipusztul. De aztán mégis erőre kapott. S ma már sudáran és magasan szökik az ég felé, erősen túlnőtt engem s mindnyájunkat, kik akkor éltünk.

forrás: tanitoikincseim.lapunk.hu

*