Magyar Péter:
![]() |
| Magyar Péter ételosztás után, amikor maga is megéhezik - itt inkognitóban, mikrofonok nélkül |
Azt mondhatják, könnyen beszélünk, mert semmibe nem kerül. Közben meg az igazság az, hogy Önöknek nem kerül mindez semmibe. Ez egy teljes egészében közpénz és támogatástól mentes, tiszta blog. A megjelenő tartalmak a pénztelen valóságon alapulnak. Olvassák, vagy ne; -egyre megy, a kibicnek semmi sem drága. A blog ingyenes, a tartalom sokat ér, mert ebben az a közvagyon, ami a háztartások többségéből hiányzik. Közéletről, pénzről, politikáról van itt szó.
Magyar Péter:
![]() |
| Magyar Péter ételosztás után, amikor maga is megéhezik - itt inkognitóban, mikrofonok nélkül |
Puzsér Róbert az a kétlaki hintás, aki ismert politikai hitvallása ellenére próbálja megjátszani a független igazmondót, miközben nála ugyanúgy kilóg a lóláb, mint az állatorvos Hadházy esetében a lónak a fasza.
![]() |
| Karácsony Gergely és Jakab Péter is beálltak Tóth Csaba szocialista politikus mögé az előválasztási kampányban - Átlépni a vörös vonalon |
Robi az a fickó, aki látszatra mindig megmondja, igazából csak megmondaná a frankót. A "lónak a faszát".
![]() |
Robika ugyanúgy a saját személyes kapcsolatai és viszályai mentén politizál, ahogy Hadházy is teszi akár a ló nemi szervéig levezethetően.
Puzsér is azt kapálja, akit utál, és annak seggét nyalja, akihez valamilyen érdeke szolgálja. Jelen esetben Az általam se kedvelt, és amúgy alkalmatlan Karácsony Gergely politikust gyomlálja. Azt, akivel szemközt alulmaradt a főpolgármesterségi harcban. Hát persze, hogy nem kedveli, amikor magát mindig is többre értékeli az együgyűen gyengén teljesítő és bukdácsoló Karácsonynál. Annál tehetségtelen és hazug volt zuglói polgármesternél, aki csak pusztulást és romokat hagy mindenütt maga után.
Puzsér azért ennél többre, azaz magasabb szintű konfliktusokra képes. Ezt számos civakodás, per is bizonyítja. Ahogy a behódoltságát és a seggnyalását is. Mindezt ugyanúgy megteszi, az ATV-n, a publicisztikáiban, kritikáiban, ahol fizetnek ezért, ahogy Karácsony is a maga körein belül.
Vagyis egyik sem különb a másiknál. Hiába tűnik úgy, hogy Puzsér népszerűbb, amikor az élet úgy hozta, akkor a nyomába sem ért a suta és szintén hazug Karcsonynak.
![]()
Holott Karácsony nem ezért áruló, ahogy a Jobbikos Jakab Péter sem. Igaz mindkettő áruló, ahogy írva vagyon, de nem úgy és nem éppen azért, ahogy Puzsér előadja.
Ács Dániel a legtisztességesebb újságíró ebben az erkölcsét vesztett országban. Aktuális írása a mindent és mindenkit eláruló Karácsony Gergelyről, a nemzeti radikalizmusát listaáron kiárusító, parizeres prolit alakító Jakab Péterről meg a zuglói szocialista keresztapáról, Tóth Csabáról az alábbi link kattintása nyomán olvasható.

Puzsér szerint Hadházy "megkérdőjelezhetetlen becsületű". Ez a kijelentése felér egy Gréczy Zsolt-féle botrányos ejakulációval, amit a mobilján osztott. Puzsér most ugyanúgy kicsapta a lőcsöt ahogy Gréczy, vagy Hadházy a maga faszát.
Hadházy az a politikai szélhámos, aki egyik pártból a másika száll, majd pofozzák ki onnan is, míg végül az idegebszívű Momentumba be nem nyalja magát. Most ez a sport/olimpiaellenes liberálisan lila pártformáció az, ami által a zuglói képviselősége szóba került.
Mindezt lovagolja meg Puszér akkor, amikor Karácsonyt helyettesíti be a szintén lófaszt sem érő Hadházyval. Csakhogy míg az előzőt lekicsinylően, addig az utóbbit felmagasztalva jeleníti meg írásában.
![]() |
| Az állatorvosból lett mocskolodó politikus-képviselő becsülete igencsak megkérdőjelezhető - több személyiségjogi, becsületsértési pert vesztett |
A Fővárosi Törvényszék ítéletében eltiltotta Hadházy Ákost a további jogsértéstől, továbbá kötelezte, hogy kérjen bocsánatot, fejezze ki sajnálkozását a Korrupcióinfo.hu honlapon - az LMP-s társelnöke, parlamenti képviselője itt számolt be az általa vélelmezett visszaélésekről -, valamint fizessen 500 ezer forint sérelemdíjat és 30 ezer forint perköltséget az egyetemnek.
Hadházy pert vesztett, saját magával szemben Orbán esetében is.
Puzsér csak azt nem veszi észre, hogy mindez nem a két hülyéről, hanem a maga produkálta jellemtelen kétszínűségről szól.
*
Nem tudom mennyire emlékezetes, ahogy a baloldal ráugrott a NAV egykori vezetőjére a hiányos angol-nyelv tudása okán.
Most, hogy a liberálisnak tartott baloldal egyik tartalék figurájáról, a Gyurcsány-bábként ismert idétlen másodjelöltről, Karácsonyról van szó, már nem annyira érdekes.
Ennek ellenére az ATV-n Gyurcsány is jelezte a csatorna Rónai Egonjának, hogy az ő igazi (valódi) jelöltjének, Dobrevnek a "nyelvtudása drámaian széles".
Mindez felért egy hadüzenettel Karácsonyék felé, de ezt a békát is úgy nyelte le bőrpír nélkül, mint a szintén hozzájuk tartozó Gréczy Zsolt telefonos önkielégítését.
Erre dobott rá a kádári kommunisták szülötte Dobrev K. egy lapáttal, amikor kiposztolta, amint angolul beszélget külföldi újságírókkal ...
Természetesen ettől még Karácsony G. ugyanúgy nem semmisül meg, ahogy Gréczy sem a nyilvánosságra került perverz magamutogatása után.
Karácsony van annyira alul-művelten érzéketlen, hogy még ezek nyomán se szégyellje el magát annyira, hogy visszavonuljon a közéletből.
Sőt Karácsony maga kezdett (anyanyelvén) magyarázkodásba a tévében arról, hogy az idegen-nyelvtudása milyen. Tette ezt anélkül, hogy megszólalt volna azon a vitatott nyelvezeten - angolul, - aminek középfokú gyakorlati használatát bemutatva demonstrálhatná tudását.
Közben a legegyszerűbb angol nyelvű kérdést sem értette meg Karácsony főpolgármester egy nemzetközi sajtótájékoztatón
A felszínre kerültek után az egykori SZDSZ korábban levitézlett elnöke, is megszólalt az ügyben és Gyurcsány mentén Dobrev mellett szólva kiemelte "beszél négy nyelven (ezekből felsőfokú nyelvvizsgával is rendelkezik)", amivel eléggé lehúzta a főpolgármesterségről lemondani kész Karácsonyt.
Karácsony G. az ATV-ben magyarázkodva nyelvtudásáról, egy új kifejezést alkotott arra, hogy nem tud angolul: "hiperpasszív nyelvtudás".

Karácsony az angol nyelvtudását érintő felvetésekre azt hozta fel, hogy az angol egyik speciális szeletét tudja, ami nem feltétlenül mélyebb, mint az általános nyelvtudás, jobban megérti a szaknyelvet, mint a bulvárlapok szövegét. Ugyanakkor korábban egy angol nyelvű sajtótájékoztatón a legegyszerűbb kérdéseket sem értette meg. A Hír TV által nyilvánosságra hozott felvételen jól látható, amint párttársa, Barabás Richárd értelmezte neki az elhangzottakat.
Ezek nyomán Gyurcsány ATV-s üzenete, miszerint Dobrevnek "drámaian széles nyelvtudása van" felér egy Karácsonyba marással. A DK-s fővezér még hozzáfűzte: "Ő már csak tudja, hogy egy ország kormányzásához erre komoly szükség van."
Karácsony ezek után sem süllyed el.
Sőt Dunaújvárosban ahol a baloldali előválasztás miniszterelnök-jelöltjei mögött Gyurcsány(?) is megjelent, Karácsony volt fölháborodva és szólt be. "Szégyellje magát, ezt szeretném mondani” – válaszolta a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje. Az eseményen tornacipőben asszisztáló Gyurcsány a háttérből krákogással jelezte "Gerinek", hogy mire ne válaszoljon.

Talán éppen ez az a gátlástalanság, ami ahhoz a Gyurcsány-Dobrev adta DK-csoporthoz köti (Karácsonyt és a többi koalícióst,) ahol ugyanilyen tudati érzések szerint az exhibicionista magamutogató Gréczy is képes még nagy nyilvánosság elé állni és továbbra is közéleti szereplést vállalni. A gyurcsányista ATV szeretettel veszi és adja G Zsoltot.
Szégyentelenül.
Számunkra már az is sok(k), ha a gyerekek elé kerül ilyen és ehhez hasonló történet, nem pedig az, hogy ezt az emberek a tévében, és a miniszterelnök-jelöltek oldalán tapasztalja meg.
*
| Karácsony G hiányosságait korábban Puzsér R már napvilágra hozta, köztük a hiányos, Lánchíd fogatlan oroszlánjához kevésbé látványos fogazatát is - |
Az ünnep tisztelete mindenki számára fontos. Különösen igaz ez a vallási események megemlékezésére, azok méltóságteljes megtartására.
Az ünnepeit mindenki úgy tiszteli, mint a saját hagyományait. A vallási szokások ugyanúgy nem kivételek ez alól, mint az ateista, vagy politikai hagyományok.
![]() |
| Az OPSZ munkatárásának, a PMPSZ elnökségi tagjának egyik hitvallása - korábban a külhoni magyarokat utasította el és zárta ki szemlélete szerinti magyarságból |
Természetesen mindenkinek meg van a saját ünnepe és a társult szokása, de ezzel soha nem feledheti, vagy sértheti mások ebbéli hagyományait.
![]() |
| Karácsony kiforgatása és a fény ünnepeként való eredeteztetése egy hamis és hibás felfogás osztása - a helyi polgárőr sem sajátíthatja ki azt, ami nem az övé |
Sorolhatnánk mindazokat a kulturális és vallási szokásokat, amiket tiszteletbe tartunk amikor ezekkel találkozunk ugyanúgy, mint az esküvői, vagy a temetési, temetkezési szokásokat.
Ezek alapvető emberi együttérzésből fakadó szokásjogok. Akár követői, akár tagadói vagyunk, a tisztelet és az emberi tartás, a másik megbecsülése ezt erkölcsből adódóan leköveti.
![]() |
| A polgárőrnek és az elnökség tagjainak sem kötelező vallásosnak lenni, azonban gyürködni, másokat hergelni, uszítani, vallási önérzetében megbántani, kigúnyolni nem megengedett - karácsonyi megosztás |
Így vagyunk ezzel mi magunk többségében keresztények és mások is határokon innen és túl.
Ennek is meg van a maga szokása. Mindez társadalmi rendszereken, állami berendezkedési formákon túlmutatóan. Még az olyan ateista rendszerek mint a bolsevik típusú kommunista uralom alatt, ami közismerten vallásellenes volt is megmaradtak az olyan egyházi alapú ünnepi megemlékezések, mint a karácsony, vagy a húsvét. Ezek a keresztény hazánkban eltörölhetetlenek volt és azzá vált.
Próbálták ezt a szocializmusban átkeresztelni úgy mint ahogy a Mikulást télapóra, úgy a Karácsonyt is fenyő ünnepre. Csak hát ez sem élte túl azt a diktatórikus elnyomó rendszert, aminek egyes maradvány tagjai még mostanság is képesek ezen rombolást eszmei alapon tovább vinni.
Amikor európai iszlamizációja zajlik, különösen fontos a keresztény hagyományok megőrzése.
Nem véletlen, hogy éppen ennek kapcsán kellett kiemelni és nevesíteni a keresztény országunkat, mint közös hitvallásunkat.
Ez nem is gond az itt élő lakosságra nézve, amikor többségében keresztények alkotják a lakosság nagy részét. Ezzel együtt hazánkban a más vallásúak is békében és szokásaik tiszteletben-tartása mellett élhetnek, gyakorolhatják vallási szokásaikat.

Legalábbis így volt ez idáig.
Jelen alkalommal azonban olyan politikai alapú ellenállás és gyűlölködés vetette fel a fejét, mely egyes vallásellenes ateista pártállású személyhez köthetően öntötte el a közösségi oldalakat, mint valami felvett propaganda.
Nem akartam ezzel foglalkozni az ünnepek alatt, mert úgy véltem, ha hozzátenni nem tudok a meghitt hangulathoz, akkor azt lehangolni, attól elvonni sem szeretném azzal, hogy mindezt a mocskot elővegyem.
Most azonban az ünnep lecsengésével nem tudom szó nélkül hagyni azokat a szirénhangokat, amiket ezek a gyűlölködő ellenlábasok fejtette ki a szentestét és a karácsony hangulatát sem kímélve.
![]() |
| Azért az is jelent és üzen valamit, amikor szenteste a polgárőr ilyeneket oszt a közösségi oldalán |
Ócsán nem tudok más példát előhozni, mint azt a negatív polgárőrt, aki a szövetség elnökségi tagjaként és a keresztény kormány ellenlábasaként a szent ünnep alatt sem volt képes elengedni Borkai nemi-szervét, mert képes volt azt is elővenni és még meghúzgálni. Úgy ahogy, képes volt mindez mellett pedofilként kaletázni, majd Szájer végbelében maszatolni.
![]() |
| A PMPSZ zászlaja előtt felszólaló elnökségi tag karácsony másnapi közösségi üzenete |
![]() |
| Boros Tibor polgárőr, elnökségi tag simán fideszribancozik a Facebookon |

Nevezzük nevén a dolgot. Boros Tibor nem magánemberként hergeli a jobb-érzésű embereket és nem magán személyként uszít a Facebook oldalain, hanem profilján keresztül az ott szereplő polgárőrség tagjaként, azon belül pedig az ott feltüntetett és munkahelyként megnevezett Országos Polgárőr Szövetség - OPSZ tagjaként teszi.
Mindez pedig nem csak tűrhetetlen, hanem elfogadhatatlan is. Nem csak azért, mert mindezt olyan személyekkel közéleti, vagy társadalmi szereplők ellen teszi, akik ezzel szemben kiszolgáltatottak és védtelenek, hanem azért is, mert az emberi tisztességtelenségén túl az ünnepre és a meghittségre sincs tekintettel.
Nem is az a baj, hogy a karácsonyt nem becsüli, vagy azt a saját felfogása szerint a fény ünnepeként próbálja értelmezni, hanem sokkal inkább azért, mert a szent este sem volt képe elrugaszkodni a politikai gyalázkodástól és mások becstelenítésétől.
Akkor, amikor nem csak a vallásos keresztények, hanem a vallásukat nem gyakorló embereket is a családi szeretetet, a másik iránti megbocsájtást és tiszteletet gyakorolják.
Ilyenkor nem a másik nemiségével, szexuális szokásaival, politikai hitvallásával, vagy nézeteivel van elfoglalva a normális ember. A polgárőségnek sem ez a dolga, ahogy a hétköznapok során sem, nem hogy még az ünnepek során.
![]() |
| Boros Tibor a megyei polgárőrség elnökségi tagjaként azt írja a volt Eu-s képviselő fényképes megosztása fölé, hogy: "Üssétek amíg meleg!" - abnormális és polgárőrtől különösen elfogadhatatlan |
Boros Tibornak azonban nem volt jobb dolga, sem jobb érzése, mint az, hogy a fenyőfa alá, gyermekei orra és az általuk világra hozott unokáinak ezt mutassa be karácsony alkalmával.
![]() |
| A karácsony nem szólhat a gyűlölködésről - még a polgárőrség ócsai elnökségi tagja sem utasíthatja el ennyire az ünnepet és gyűlölködheti végig a napokat |
Itt már nem arról van szó, hogy nem érti, vagy nem foglalkoztatja a jobb-érzésű embert mindez. Itt azért kel már szót emelni, mert ez megengedhetetlenül gyalázatos.
Márpedig ezzel a gyalázattal a polgárőség és a karácsony sem teljesülhet be, mert mindez túllép azon tűrési határon, ami szolidaritási alapon elnézné azt a sorozatot, amit ez a politikai-megélhetési szélhámos az OPSZ a PMPSZ munkásságának elnöksége, a polgárőrvezetés védelme alatt kifejt.
Ezt már a tagság, a szövetség és maga a felső vezetés sem nézheti tovább tétlenül. Az ünnep során neki nem tetsző személyek, apolitikusok folyamatos gyalázása, a karácsony ez által történő polgárőri-, politikai-, vallási bemocskolása elfogadhatatlan.
És ez már túl mutat Boros Tibor egyéni felelősségén. Azon a képmutató másságon, amit a közösségi oldalán az OPSZ munkásságának feltüntetése mellett kifejt.
Mindez nem válhat a polgárőrség vezetőségének elfogadott megjelenítéseként. Nem lehet az elnökségi tag egyéni megnyilatkozásának tekinteni azt a visszatérő és folyamatos gyalázkodást, amit egyfajta politikai hadjáratként űz a neki nem tetsző kormányzati pártállású egyének ellen.
*
Megtanultam tisztelni az ünnepeket. Az ünnep Isten ajándéka, más, mint a többi nap, s arra való, hogy hétköznapi mivoltunkból kivetkőződve tiszteljük önmagunkban az embert. Sajnálom azokat, akik nem tudnak ünnepelni. Az ünnep önmagunk fölemelése. Tiszta ünnepi ruhában és tiszta ünnepi gondolatokkal lehet csak ünnepelni, felülemelkedve a hétköznapokon s apró küzdelmeinken. Csak az ünneplőbe öltözött ünneplő ember tudja megérteni annak a kijelentésnek a nagyságát, hogy Isten az embert saját képére teremtette. Az erdélyi nagy gyász éveiben nálunk otthon elfelejtették az ünnepet. Nem volt karácsony és nem volt újév, nem volt húsvét és pünkösd, mint ahogy vasárnapok sem voltak. Viselő ruháinkat s nehéz gondjainkat szakadatlan hordtuk, bármit mutatott a naptár. Keserűség tanyázott otthon, s én hiába küzdöttem az ünnepekért, ünnepi öltözetet s ünnepi arcot éveken át nem látott a házunk. Egyszer fellázadtam. Karácsony volt. De nagyon emlékszem még arra a karácsonyra! Tizenöt, vagy tizenhat éves lehettem. Karácsonyi szabadságra küldött haza a város, és Sándor bácsi ünnepes háza után olyan volt a miénk, mintha halottat őriztek volna benne. Apámék egy-egy könyvbe temetkezve naphosszat hallgattak sötéten, és nem volt szabad előttük karácsonyról szólni. Évek óta nem járt nálunk az angyal. Súlyos gond nyomta a szárnyait, és nem tudott elröpülni hozzánk. Akkor öregedtek meg apámék. Nem akartak ünnepre gondolni, mert eszükbe jutottak a régi és gondtalan ünneplések, s a jövő ködös volt, nem láttak előre. Pedig ha tudtak volna ünnepelni, a karácsonyfa gyertyái mellett az ünnepi gondolatok magasságából meglátták volna az utat, mely már akkor is egyenesen vezetett a reménység felé. De gyászba s ünneptelen hallgatásba rejtőztek az idő elől, pedig az idő azért múlott, éppen úgy. Karácsony szombatja volt. Kint nagy puha hó, a kerti fákat belepte egészen. Olyan csöndes volt kereken a világ, mintha a békesség készült volna megszületni akkor. Egyedül lézengtem a kertben. A szürkület már meglepte a fenyvest, s kereken a dombok is belevesztek a lehulló estébe. Lent a faluban egy-egy lámpa kigyúlt. Fájt, hogy karácsony estéje van. Máshol izgalommal lesik az angyalt, ünneplő ruha van és karácsonyi szag és boldog rejtelmesség a levegőben. Hallottam a csilingelést, s láttam gyertyafényben úszó szép karácsonyfákat, pedig ahogy ott kószáltam a behavazott fák közt, végtelen egyedülléttel a szívemben, tudtam, hogy mindez csak álmodozás, mert nálunk sötétek a szobák, s a régi gyűrött ruháinkban éppen olyan magányosan töltjük el ezt az estét is, akár a többit. Esteledett nagyon. Lent a faluban egyre több lámpa égett s a papnál megkezdték a kántálást is. Megálltam a fenyők alatt és hallgattam a felszűrődő éneket. Románok kántáltak. Az egyhangú dallamot búsan itta föl a szétterülő este s én arra gondoltam, hogy románok kántálnak. Románok ünnepelnek. Mindig csak a románok. Sokáig álldogáltam ott, közben sötét lett egészen. Fázni is kezdtem, hűvös szél támadt a fák közül, éreztem, hogy haza kell már menni. De ugyanakkor valami fájdalmasan a torkomba markolt. A tudat, hogy karácsonyeste van, s én ott ülök majd egyedül, és nem lesz senki, akivel beszéljek, és nem lesz semmi ünnep. Az öregek olvasnak a lámpa alatt, olvasnak zord szótlan arccal, mintha olyan nap lenne ez is, mint a többi. Úgy szorította a torkomat, hogy könnyeket préselt ki a szememen. Hát csak a románok? S ekkor valami bátor, nagy dolog jutott az eszembe. Hirtelen, hogy szinte beleszédültem. Nem csak a románok! Miért csak ők? Karácsonyt csinálok én is magamnak! Karácsonyt, titokban, hogy senki se lássa! Volt a fenyves szélén néhány kicsi fenyő. Csak akkorák, hogy a derekamig sem értek. A kerti színből kiloptam egy ásót, meg egy ládát s kiástam egyet, egy szépet a fenyőcskék közül. Sok földdel vettem ki, betettem a ládába, elrendeztem a gyökereit is, hogy baja ne essék, s megindultam vele a ház felé. Vert a szívem az izgalomtól. Hátha meglátnak? Hátha baj lesz ebből? De sötét volt, nem látott meg senki. Egyedül laktam, a ház végében. Úgy osontam be a szobámba, mint a tolvaj. Meggyújtottam a lámpát, a ládát a fával az asztalra tettem s hozzáfogtam a feldíszítéshez. Izgalmas, nagyszerű munka volt. Színes papirosból láncokat faricskáltam, néhány szál aranyozott zsinórt is leltem hozzá s öt darab maradék gyertyavéget. A gyertyavégeket drótra kötöttem rá a fenyőre, idétlenül is álltak rajta, az igaz. A színes papírlánc sem sikerült úgy, ahogy akartam. Csúnya lett nagyon a karácsonyfám. De karácsonyfa volt! Mikor elkészültem a díszítéssel, hallgatóztam. Csend volt a házban, nem mozdult senki. Előszedtem gyorsan az ünneplő ruhámat, s felöltöztem úgy, ahogy illik. Aztán meggyújtottam a gyertyacsonkokat. Elfújtam a lámpát. Sötét lett egyszeribe, csak az öt kis sárga láng dideregte be félénken a szobát. Kinyitottam a kályhaajtót, hogy világítson a tűz is. Aztán felkuporodtam az ágyra és ünnepeltem. Táncolt a tűz lángja a falakon, rebbentek a kicsike gyertyák, fenyőszag volt és nagy csöndesség kereken. Valami szomorúan szépet éreztem akkor. Fájdalmasat, mert egyedül voltam, s mert nem volt ajándék az asztalon. De komoly és dacos érzést is, mert magam teremtettem ünnepet magamnak, s most már nem csak románok ünnepelnek ebben a faluban. Úgy éreztem, mintha az én kicsi karácsonyfámtól egyszeribe megenyhült volna az élet szigorú arca, s a reménység, meg a jövendő beléptek ünnepelni hozzám a szobába. S talán, azt hiszem, úgy is volt. Ültem ünneplő ruhámban az ágyon, s néztem a szegényes kis karácsonyfát, és gondoltam mindenfélét össze-vissza, szépet és szomorút, ahogy ilyen szép és magányos, de különösen nagy ünnepeken szokás, amíg lassan leégtek a gyertyavégek. Leégtek és elaludtak egyenként, csöndesen. Még éppen csak egy lángocska őrizte hűségesen az ünnepet a legalsó ágon, aztán elaludt az is. Még ültem az ágyon egy keveset s néztem az elsötétülő szobát, mert a kályhában is roskadt már a tűz és alig világított. A sötétséggel együtt éreztem lassan a hétköznapot is visszatérni, s emlékszem jól, ez csúnya és keserű érzés volt. Aztán meggyújtottam újra a lámpát, levettem az ünnepi ruhát, s felvettem a régit. Leszedtem a fenyőről a ráaggatott holmit, s visszadugtam mindent a fiókba. Aztán kabátba bújtam s visszavittem a fenyőfát oda, ahonnan kiástam. Úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. Borzasztó sötét volt a fenyves, és szél suhogott az ágak között. Kint a tisztásokon derengve világított a hó. Féltem. Kísérteties volt a hószínű sötétség és a suhogó fenyves. Sietve tettem helyére a fát. Gyökere körül ledöngöltem a földet, s havat is kapartam köréje. A csöndesség felől veszekedés hallatszott. Románul veszekedtek. A hangok felverték a falut, aztán belefagytak újra a csendbe. Kántálás már nem hallatszott sehol. Hideg, néma téli este volt. Ásót, ládát visszacipeltem a kerti házba, aztán hazamentem. Ideje volt már, hívtak vacsorázni. Mikor bementem, az asztalnál ültek. Fáradtan és rosszkedvűen kérdezte meg apám.
– Mit csináltál?
– Semmit – feleltem.
Apám szája széle megrándult, de nem kérdezett többet. Ő maga is a semmivel foglakozott abban az időben. Szótlanul ettünk. De valami furcsát, büszkét és szomorút éreztem akkor: hogy nekem karácsonyom volt mégis. Véletlenül jutott az eszembe minap ez a régi történet. Karácsonyfát néztem fiaim számára, s megtaláltam közben azt a fenyőt is, amit akkor egy estére kiloptam a kertből. Megsínylette az ünneplést. Évekig csenevész maradt, volt idő, hogy azt hittem kipusztul. De aztán mégis erőre kapott. S ma már sudáran és magasan szökik az ég felé, erősen túlnőtt engem s mindnyájunkat, kik akkor éltünk.
forrás: tanitoikincseim.lapunk.hu
*