A köpcös nagy emberről a vékony, gyenge és alulművelt hiányosságokkal bíró liberális kritikus kapcsán -

Karácsony Gergely már régen meg akarta csináltatni a fogát, illetve a fogait, a két kisőrlőt, jobb és bal oldalon, a Kottász doktor mondta is a nevüket, valami alsófelső kettesnégyes, de ki figyel az ilyesmire, mindegy is. Meg kell végre csinálni – erősítette magát Karácsony Gergely, és ösztönzésképpen a combjaira csapott. Aztán eszébe jutott a Kottász doktor tudálékos hümmögése, meg az idegesítő, bizalmaskodó többesszám, amelyben mindig beszélt vele, „nem kell nekünk mindjárt érzéstelenítő, polgármester úr”, meg „köpjön a tálkába, polgármester úr”.

 

Karácsony G hiányosságait korábban Puzsér R már napvilágra hozta, köztük a hiányos, Lánchíd fogatlan oroszlánjához kevésbé látványos fogazatát is -

 

Karácsony Gergely utálta Kottász doktort, de valahogy ez a doktor is úgy került az életterébe, mint a megannyi tanácsadó, meg szakértő körülötte. Egyszer csak ott volt, ott voltak és hozzájuk kellett fordulni, a közeg sajátos gravitációja, vagy a tömegvonzás törvénye értelmében. Valahogy egyik pillanatról a másikra magától értetődően Kottász doktor volt a fogorvosa, nemsokkal azután, hogy megfogalmazódott benne: rendbe teteti a fogait. A sok tárgyalás, ahol csak cukros kávéval kínálnak, de vizet nem hoznak hozzá – napi öt-hat is lement, amíg nem figyelt erre –, máshol meg a szénsavas üdítők, a fogadások, és megnyitók unalomig ismert islerjei és minyonjai nyomán nem csoda, hogy megjelent néhány sötét folt a fogain. Így aztán, mielőtt belevágott volna a polgármesterségbe, meg a kampányolásba, éppen így csapott a combjára: egy közéleti szereplőtől elvárás a csillogó fehér fogazat! Kellett hát egy jó fogász, és így kötött ki Kottász doktornál.

 

Utólag kissé furcsa volt, hogy az egyik tanácsadó elkísérte a rendelőbe, bemutatni őt Kottász doktornak. Elsőnek nem is Karácsony Gergely nevét üvöltötte ki az asszisztens az ajtórésből, hanem a tanácsadóét, aki jó húsz percet is bent töltött, mire átadta a kilincset Karácsonynak. Kottász viszont már ismerősként üdvözölte, csak nem a leendő polgármester urat üdvözölhetjük szerény székünkben? – indított, majd bizalmasan hozzátette, hogy a Katikával már mindent megbeszéltünk. Katika, hát így hívták azt a tanácsadót, de az arca nem ugrott be Karácsony Gergelynek. Kottász doktor rövid, kellemetlen kotorászás és hümmögés után kiszaladt a váróba, majd mikor visszajött, közölte, hogy lyukas mindkét kisőrlő, és hogy húzást javasolnak. Karácsony Gergely annyira meglepődött, hogy tiltakozni sem volt ideje, máris kint volt mindkét foga. Akkor még a lüktető fájdalomtól nem tudott mit mondani, amikor Katikát behívták a váróból, aki állon ragadta őt, jobbra-balra forgatta foghíjas ábrázatát, és közben azt mondogatta lelkesen, nagyszerű, igazán eredeti. Ahogy kivétel nélkül ezt mondták a választási stáb tagjai, akik másnap ellepték a még mindig beszélni alig tudó Karácsony Gergely irodáját. A dupla Cataflam mámorában csak mint külső szemlélő figyelte, ahogy Katika pluszban beterelte a lenti portás Gazsi bát, egy takarítót a délutáni műszakból, meg egy másik nőt a konyháról, aki a menzán adagolja a pörköltszaftot meg a fasírtot a főzelék mellé. Megmutatták nekik Karácsony Gergelyt és megkérdezték, mit szólnának, ha ő lenne az új főpolgármester, vagy miniszterelnök-jelölt. Gazsi bácsi menten rávágta, hogy Minima! Minima, hogy miniszterelnök, a mi miniszterelnök-jelöltünk a Gergely, a mi fiunk! A takarítónő, meg a konyhás snájdig fiatalembernek nevezte Karácsony Gergelyt, aki tisztára a Tomika, aki most Londonba’ van, csak kicsit öregebbe. Karácsony Gergely azt hitte, hogy ez egész meg sem történt a valóságban, csak beüthetett a fájdalomcsillapító. Az azonban nagyon is valóságos volt, ahogy Kottász doktor minduntalan azzal utasította vissza a fogpótlás miatt időpontot kérő Karácsony Gergelyt, hogy egyelőre nem javasoljuk, polgármester úr. Teltek a hetek, hónapok, jött a kampány, és jöttek sorra a sikerek, és közöttük, mint a foghíjak, jöttek az elutasítások a Kottász doktortól, hogy egyelőre nem javasoljuk. Sőt, akárhányszor csak telefonált Kottász doktornak, arról valahogy mindig tudomást szerzett egy kolléga, vagy párttárs, aki nem sokkal a hívást követően elé penderült a folyosón, vagy átszólt a válla fölött sorban állás közben, esetleg a szomszédos piszoártól, mondván, nem kell az ilyesmit sürgetnünk, túl kell látnunk az önös érdekünkön, meg hogy a kitartás közös érdekünk. Karácsony Gergely ilyenkor úgy érezte, valami idegen és ismeretlen törvények szerint működő világba csöppent és remegni kezdett a gyomra, így lassan leszokott a telefonálgatásról is.

 

Egészen mostanáig, mert most tényleg elege lett – miközben megsimogatta az elhatározás hevétől még mindig bizsergő combizmait. Mára mondjon le mindent – bökte oda kabáthúzás közben a titkárnőnek. Fogorvoshoz megyek, a legközelebbihez – tette hozzá olyan nyomatékkal, hogy a titkárnő alatt megreccsent a szék. A folyosón hiába próbáltak elé kerülni, Karácsony Gergely úgy tört a kijárat felé, mint egy koncert legelszántabb rajongója az első sorig, szinte kiverekedte magát. Bepattant a szolgálati autóba és parancsba adta, irány a legközelebbi fogászat. A sofőr nem ellenkezett, beletaposott a gázba. Ami ezután következett, az annyira szürreális volt, hogy elvette a meglepetés élét. A legközelebbi fogászat rendelőjében ugyanis Kottász doktor fogadta, valami olyasmit mormogva, hogy még mindig nem látjuk a fától az erdőt, polgármester úr? Az ideiglenes fogaink már készen vannak – vett elő egy műanyag dobozkát a zsebéből, és megcsörgette Karácsony Gergely orra előtt. A beültetést elő kell készíteni, addig használjuk ezeket! – tette hozzá, egy-két mozdulat, és bent is voltak a fogak. Karácsony Gergely megeresztett egy bátortalan, de egyre szélesedő vigyort. Végre egész embernek érezte magát, ahogy nyelvével fogsorát tapogatta. Nem akarta engedni, hogy ezt az örömöt bárki elvegye tőle, még a Katika sem, aki már várt rá a váróban. Milyen rég nem láttam – gondolta Karácsony Gergely, de arra már csak legyintett, hogyan kerülhetett hirtelen oda.

 

Ahogyan elhessegette Katika minden korholását visszafelé menet az autóban, hogy mennyire igazuk volt azoknak, akik szerint Karácsony Gergely nemcsak felelőtlen, de nem is ért semmit a pesti néplélekhez. Inkább bámult ki az ablakon, majd felélénkülve intett a portás Gazsi bácsinak, aki főpolgármestersége elnyerése után immáron a városházán felügyelte a rendet, hogy engedje fel a sorompót, de Gazsi bácsi ehelyett kikászálódott kalitkájából, egyenesbe rángatta az övcsatját, majd kulcscsomója legnagyobb kulcsával nagyot koppantott az ablakon. Karácsony Gergely engedelmesen lehúzta az ablakot, és vidáman kiköszönt. Gazsi bácsinak azonban eltorzult az arca, és szitkozódva közölte, hogy káderezés helyett mutassa a belépőkártyáját, mert anélkül ide senki nem mehet be. Karácsony Gergely zavartan matatott a pénztárcájában, miközben Katika epésen megjegyezte, nyilvánvaló volt, hogy ilyen lesz a reakció. És ezt mondta akkor is, amikor a menzán a régi-új konyhásnő azt mormogta az orra, alatt, hogy itt csak ne urizáljon, és olyan lendülettel csapta a vagdalthúst a krumplipürére, hogy az Karácsony Gergely zakójára fröccsent. Erre viszont kajánul elvigyorodott.

 

Katika egész nap Karácsony nyomában járt, de inkább az emberek reakcióját figyelte, bár el nem mulasztott volna egyetlen negatív emberi visszajelzést sem kommentálni, amiből aznap rendesen kijutott az egyre csüggedtebb Karácsony Gergelynek. Valami tényleg nem volt rendben. Kelletlenül elfordultak köszönése elől, kínosan hallgattak, ha egy társasághoz próbált csatlakozni, és egészében véve, mindenki nagyon szemét módon, mímelt hajbókolással bánt vele. Karácsony Gergely végül irodája magányába menekült, hogy végre rendesen megszemlélhesse ép fogsorát. És akkor meglátta a mosolyában, hogy ez az arc nem Karácsony Gergely főpolgármesteré. Ez az arc már nem a mi fiunk ábrázata volt. Azonnal hívta Kottászt… 

"Karácsony Gergely és a láthatatlanná tévő fog" - Tutiblog

 

*

Milliók mennek el a semmire és a kommunális adó is elfolyik - csak a tócsa marad ( - fogadóóra helyett rejtély)

Milliók folynak át az önkormányzat zsebén Ócsán úgy, hogy annak alig marad kézzelfogható nyoma.  

Ócsán a helyzet változatlan - hiába is pénzeljük az önkormányzatot

Lyukas költségvetése a városnak úgy emészti a pénzt, hogy az ember követni nem tudja. Bukodi polgármester és társainak köszönhetően került bevezetése a lakosságot sújtó kommunális adó, aminek semmi visszaköszönő látszata nincs.   

Némedin is jó a buszközlekedés - itt nem

Bukodi polgármesterségének közel 10 éve és az ezt megelőző alpolgármesteri tevékenysége sem volt elég a mögöttes pénzek ellenére arra, hogy átépülve biztonságossá tegyék a városon áthaladó vasúti kereszteződést. Arra sem futotta, hogy az ismert közösségi problémákat önkormányzati szinten kezeljék és a városhoz méltó, de legalább a szomszédos településekhez hasonló közlekedési színvonalat megvalósítson.  

Most a választási ígéretéiben sem hozza fel a buszközlekedés megújítását, a járatok egy részének az autópályára vitelét, vagy az alsópakonyiak közlekedésének megkönnyítését.

Az elmúlt tíz éves regnálása során a polgármester nem volt képes elérni, hogy a vezetékes ivóvíz és a csatornahálózat kiépüljön és elérjen Alsópakony majorjában élőkhöz.  

Ki tudja mikorra éljük meg a vezetékes ivóvíz évek óta ígért bevezetést - a mostaniaknak erre tíz év is kevés volt

Itt, és ez ügyben is csak hazudtak - fele sem volt/lett igaz

Két polgármesteri ciklus is kevés volt Bukodi polgármester számára, hogy az általa ígért kerékpárút összekösse Alsópakonyt a vasútállomással. Ezzel szemben Bugyi községben már 2010-ben kerékpárutat avattak. Alsónémedin meg már ki tudja mióta volt, de az idén is adtak át egy újabb szakaszt, és járdát is építettek. Ott nem hivatkozott arra a polgármester, mint Ócsán a Bukodi, hogy ez nem kötelező. 

Dehogynem!  

Ócsán még az sem valósult meg, amit évekkel korábban megígértek - a polgármester erről nem nyilatkozik, de azért választást akar nyerni

Ugyancsak nem volt ideje a városon belüli vízelvezetés gondjainak megoldására, ahogy az elavult és  kapacitáshiánnyal küszködő szennyvíz telep megújítására, korszerűsítésére sem. Árkolni sem árkoltak az utóbbi évek során, és az új építésű házak elé, vagy az aszfaltozott mentén sem alakítják ki egészében megfelelő levezetést biztosító árkokat.   Nem csoda, ha eső után hömpölygő víz tócsákba állva hagy maradandó emléket az itt élőkben.  Városunk helyett eddig csak másnak sikerült pályázati forrással megoldani a problémát. Ócsa polgármesterének erre egy évtized is kevés volt. 

Ócsán a felszíni vízelvezetés a csapadékok levezetése hosszú évek óta nem megoldott - az önkormányzatot eddig nemigen foglalkoztatta a dolog

A szomszédos önkormányzat tudott pályázni - Ócsa miért nem

Mindezek nem az ördögtől való felvetések, hiszen a szomszédos község már rég megoldotta ezek jelentős részét.  Alsónémediben pályázati pénzekből új szennyvíztisztítót  adtak át. Több kilométer járda és kerékpárút épült a fele annyi lakossal bíró  nagyközségben, mint Ócsán. Alsónémediben egymást érik a buszjáratok, és nem kell körutazást folytatni a fővárosba jutásért. Inárcsról, valamint Kakucsról is hamarabb érhető el Budapest busszal, mint Ócsáról.  Városunk polgármestere még sem jutott dűlőre az elmúlt 10 év során a szolgáltatást biztosító Volán társasággal ez ügyben.

Ha pedig a városlakó felveti a járdázatlanságot, akkor a polgármester közli, hogy ez nem kötelező elem.  Nos rá szavazni sem kötelező. 

Más esetben pedig a csapadék elvezetését hiányolják, amikor szintén csak a mellébeszélés és a hablatyolás marad válaszul.

Aztán amikor a lakosságtól beszedett kommunális adó bevételeit hozzáteszik ahhoz a pénzhez, amiből a focit, a polgármesteri autót és a maguk jutalmazást  is fizetik, akkor már tudjuk, hogy nem fognak (mert nem tudnak) elszámolni ezzel a bevétellel.  Nem véletlen, hogy a kommunális-adó bevezetése óta egyetlen egy év nem telet el úgy, hogy a beszámolókban kimutatásra került volna a beszedett összeg felhasználási célzata. Mert hogy nem a közösségi csatornahálózatra, a szemétbegyűjtésre és a közlekedésre fordították ezen összegeket, az már biztos. Ezért egyre inkább az járja, hogy mindez a pénz jóvátehetetlenül kifolyik a kasszából. 

Polgármesteri profilján mást sem találni mint az önfényezést és a népszerűség hajhász futtatást.  Mindez méltatlan ahhoz a tisztséghez, amit az itt élők érdekében kéne betöltenie.

A kisvárosi polgármester közösségi oldala - nem semmi a megosztása

Hantos lelkész fideszes bizottsági elnökként sem ért el sokat - és még kér is

Hasonlóra utal Hantos Péter és a Halászy Károly iskola közösségi megosztása, amiben a lakosság pénzéért kuncsorognak, hogy az évek óta ígért és be nem teljesített iskolai belső pihenőparkot (játszó udvart) megvalósítsák.   Érdekes és felettébb ellentmondásos dolog olvasni a fideszes önkormányzati képviselő, a város oktatási, kulturális és sport bizottság elnökének  ilyen irányú gyűjtögetését akkor, amikor  a testületi és bizottsági ülések, a polgármesteri értekezések során nem volt képes a képviselőtársaival elérni mindezt az elmúlt évek során. 

Támogatást kérnek, mert az önkormányzat másra költi a pénzt - a kommunális adó elszámolása rejtély marad

Ilyenkor megint felteszi  az ember a kérdést: - mire és hova költötték az évek során az ócsai családokra kivetett, majd adóhatóságilag beszedett forintjainak az elmúlt évek során, hogy itt szinte semmi nem valósult azokból a célokból, amit a helyi kommuna, az itt élők közössége legalább annyira szeretne, mint amit a szomszédban élőknek biztosítottak?  

*

Kész a tűzoltóbázis Ócsán - látvány és valóság ( - bázispont )

Ócsa várossá válásának 10. évfordulójára elkészült a helyi tűzoltóság bázisa.

Az ócsai Biztonsági Szolgálat (Szolgálat Biztonsági) jóvoltából a városi vigasság napjára már kész volt az az épület, amit a helyi tűzoltóság bázisának szánt a tervező.

Az épület látványterve először a Facebookon jelent meg, ott került bemutatásra.  Sajnos a városi ünnepség részeként nem lett programba iktatva, és az átadás sem érdemelt meg egy kispályás ceremóniát.  

Pelikán Tibor- tűzoltó bázis ( - tűzoltólaktanya, Ócsa)

Nem voltak szponzorok, nem jöttek az adományozók.  Még a polgármester sem foglalkozott az egésszel.

Az épület azonban kész, és megtekinthető.  Köszönet érte Pelikán Tibornak, aki valóban ráérezvén a lényegre, felkarolta ezt az ügyet.  Pelikán Tibor az első önkéntes tűzoltó,  aki a városnak adományozott valamit. Pelikán úr nem mást tett, mint bázis teremtett. ezzel pedig maga is lendített az ügy előre vitelén.  Köszönet érte, neki.

Mert Ócsának tűzoltóság kell!

*