Az igazán liberális 24.hu is van olyan szennyes, hogy kiforgassa a valóságot,
de arra azért sikerült felhívnia a figyelmet, hogy az általuk kedvelt Gyurcsány
mennyire szart sem érően árulta ki a repteret.
Mint Vitéz F. Ibolya írja, „a Gyurcsány-kormány 75 évre bérbe adta a repülőteret, és kasszírozott 464,5 milliárd forintot”. Aztán ezzel folytatja: „Orbán-kormány megad 1400 milliárdot a szerződés lejárta előtt 56 évvel azért, hogy kivásárolja a külföldi üzemeltetőket.”
Éppen csak arra nem világít rá, hogy a Gyurcsány,
Draskovics és társai alkotta bűnös banda kormányzati szerepben képes volt a
repteret is (népnyelven szólva) szarér-húgyért kiárulni úgy, hogy az 19 év
alatt akkori kiárusítási értékének háromszorosát éri már.
vagyis két dologról nem számol be a liberálisan simlis
firkász.
1. – Vagy qrvára
alacsony áron, értéken alul adták oda (lásd Malév elvesztése), vagy
észszerűtlenül dobták piacra, tekintettel a várható értéknövekedésre.
2. – A mostani 3x-ros
piaci ár azt igazolja, hogy jó döntést hozott a kormányzat, hiszen a jelen
átlagával számolva 20 évenként legalább megháromszorozza az értékét ez a
projekt.
Vagyis a kivásárolt 56 év távlatot tekintve 3x olcsóbban
vettük meg, mint a bérleti időszak lejárta-kori értéke. Mondhatni még
időben csíptük nyakon, mert ez az érték csak növekedett volna és a tőkés
befektetők hasznára válva hazánkat szegényítette volna tovább.
Aztán azt sem szabad elfelejteni, hogy a kapitalista
befektető az utolsó 20 évben, bérleti időszak végéhez közeledve már
annyit sem fektetett volna ebbe, mint ahogy korábban sem törte magát
fejleszteni a mögöttes infrastruktúrát.
Szóval a libsi sajtómunkásnak most ezen kell rágódnia úgy,
hogy igazolást nyerjen arra, hogy a visszavétel nem érte meg.
Szokás szerint ehhez tálal megtévesztő adatokat olyan színezetben, ami
nem a Gyurcsányék általi elkótyavetyélést emeli ki, hanem a visszaszerzés
értelmetlenségét próbálja igazolni.
Hivatkozása nyomán példaként az vázolja, hogy a visszavétellel
a lakástulajdonos megszerezte azt a lakást, ami eddig is az övé volt.
Olyan ez, mintha áron alul fixáltan bérbe adnám a lakásomat
hosszú távra, amit a bérlő előre fizet az akkori nyomott áron. Példának
vegyük, hogy a 75 éves bérlet mostani számítások alapján a visszavetített
75 évvel ezelőtti áron, 1949-ben mennyit is ért, érhetett, amit akkori
áron előre bezsebelve (mondjuk 100 pengő) kifizettek érte. Aztán ezért
máig senki nem ad pénzt. Közben ez a lakás rég nem 100 pengőt, hanem ezerszer
többet ér.
Erre azzal jön a szélhámos újságíró, hogy: „Olyan ez, mintha
bérbe adnám a lakásomat hosszú távra, a bérlő előre fizet, majd néhány év múlva
ennél is többet adok neki, csak hagyja el a lakásomat a bérleti idő lejárta
előtt.”
Na ez a megtévesztő. A simlis ábrázolás.
Gyakorlati példával számolva, teljesen más a képlet.
20-25 éve Budapesten egy 3 szobás, összkomfortos lakótelepi
lakást az önkormányzattól akár 2,5 millió forintér is meglehetett venni.
Ezt 15-20 évvel ezelőtt már 15 millióért lehetett tovább
értékesíteni. Ma viszont ennél is többet ér, a piaci árváltozások hatása
nyomán. És ez a normális.
A 24.hu firkásza
szerint: „Az állam megszerezte a repülőteret, ami eddig is az övé volt.”
Nos az újságíró hivatkozott lakásos példájához visszatérve a
2,5 millióért kivásárolt lakást, mondjuk nem eladja az önkormányzat, hanem csak
egyösszegű kifizetéssel bérbe adja, ami így tulajdonában marad, de egy fillért
sem hoz neki az eljövendő 75 év során. Közben a lakásárak növekedése során
rájön az önkormányzatot vezető újonnan választott polgármester, hogy az elődje
Feri rossz üzletet csinált és nem akarja amortizáltan visszakapni azt az
elcseszetten kiadott lakást, ami máris többszörösét éri. Ezért úgy dönt,
visszaszerzi, ami a bérleti jog visszavételével, vagyis kivásárlással
lehetséges. Csakhogy a bérlő sem hülye, mert a lakást nem magának bérelte,
hanem azt továbbadta másnak aktuális áron, drágábban. (Ez történt a reptér
esetében is.) Ezért a lakás visszaadása csakis napi piaci értéken
számolva lehetséges.
Így jött létre az a
szituáció, hogy a negyedszázaddal
ezelőtti bérleti díjat meghaladó összegért tudja csak a polgármester
visszaszerezni a saját önkormányzatának ingatlanját. Ezzel nem csak
megtart, visszaszerez és hasznosíthat egy (sajátja) ingatlant, hanem maga is
hasznot, nyereséget termel ezzel. Igaz, hogy fájó a visszavétel, de
legalább nem hagyja veszni, hiszen a visszavett (maradék) 56 év távlatában ez a
tehertétel nem, hogy megtérül, hanem ismét a közösség hasznára válva bevételt
hoz.
Szóval, amikor Vitéz F. Ibolya azon émelyeg, hogy hiba volt-e visszavásárolna azt, ami amúgy is a sajátunk,
akkor érdemes azt szem előtt tartani, hogy az elárverező Ferit kéne inkább számon kérni, aki szorultában pillanatnyi apróért elkótyavetyélte egy nemzet
örökségét.
Olyan ez is, mint a korábban eladott aranykészlet és a csőd széli állapot, aminek visszavásárlása (két csomagban) szintúgy erre a "mocskos" kormányra hárult.
*