Valentin napi boldogság

 

*

Petőfi nyomán érkezik Ócsára a nosztalgiagőzös - retró szerelvénnyel emlékezik meg a vasúttársaság a költőről

Egynapos nosztalgia utazást hirdet július 29.re  a MÁV Rail Tours "Gőzfelhős kirándulás Kecskemétre Petőfi Sándor nyomában" névvel. 

 

Kecskemétre közlekedő, gőzmozdony vontatású nosztalgia vonaton a legszebb muzeális kocsikban utazhatnak az erre jelentkezők, és megismerkedhetnek a „boldog békeidők” vasúti utazásainak hangulatával. A nosztalgiavonat a 424. sorozatú gőzmozdonnyal az élén közlekedik.

 

 Az utazás a Petőfi emlékévhez kapcsolódóan keresi fel az alföldi várost, melyben Petőfi vándorszínész évei alatt többször is megfordult.

Kecskemétre érkezés után a mozdony vizet vételez, majd tovább indul Kiskunfélegyházára.

 Kiváló program minden korosztály számára. - olvasható a mavrailtours.hu oldalon.

 A nosztalgiavonat július 29-én, szombaton 8:33-kor indul Budapest-Nyugati pályaudvarról (nem hivatalos információk szerint Lajosmizsén át) Kecskemétre, ahová 12:03-kor fog megérkezni. Vissza 17:15-kor indul és 20:32-kor érkezik. 

 

A szerelvényben első-, másod- és harmadosztályú személykocsik, valamint egy nosztalgia büfékocsi is közlekedni fog

 Első osztályra a menetjegy felnőtteknek 12.990 Ft

Másod osztályra 11.990 Ft

Harmad osztályra 9.900 Ft fejenként.

14 év alattiaknak valamivel olcsóbb, 4 év alattiaknak ingyenes az utazás.

 *

Gréczy a DK fallosza, valamint a náci szövetséges - jobb ha tudjuk ( - ezt se felejtsük el)

 Ismert a mondás, mely szerint "bort iszik és vizet prédikál" - nos, Gréczy Zsolt a DK szemérmetlen sajtósa éppen ezt cselekszi.

Aki bort iszik és vizet prédikál, az másoknak osztja az észt, de saját maga nem úgy cselekszik, ahogy arról beszél. Nyilvánvalóan egy képmutató magatartásról van szó.

Gréczy ma álszent mód a náci veszélyre  hívja fel a figyelmet, ahogy tette ezt korábban az iránymutató pártvezére, Gyurcsány is tette a Jobbik esetében. Ő akkor a Jobbikot határozta meg náciként. 

Aztán éppen Gyurcsány volt az, aki a Jobbikot az ellenzéki összefogás keretében szövetségesként fogadta magába. Azaz Gyurcsány a DK-val ugyanúgy véres szájú náciként lép fel az ellenzék vezéreként, ahogy és élvezi a bor ízét, ahogy Gréczy is csak egyfajta élvezkedőként a vizet prédikálja ennek kapcsán.

De mit is várhatunk egy olyan pártpolitikusról, aki kendőzetlen nemi szervét mutogatja férfiasságának igazolásaként egy nőnek telefonján keresztül a világhálózaton át.

*

Gyurcsányék a náci Jobbikkal a Holokauszt emléknapján - mire emlékezik a nácipárti koalició és mire mi

 

 Mint ismert, Gyurcsány Ferenc sem eshetett messze a család almafájától, legalábbis, ha az apjára gondolunk.

Nem csak az iszákos ember, de a tolvaj is tovább él abban az emberben, aki korábban a Kommunista Ifjúsági Szövetségben (a KISZ főiskolai bizottságának tagjaként)  induló, (1984 és 1988 között a KISZ Pécsi Városi Bizottságának titkára, később 1988–1989-ben a KISZ Központi Bizottság Egyetemi és Főiskolai Tanácsának elnöke), majd a Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DEMISZ) alelnöke, aztán harminc társával megalakították az Új nemzedék nevű ifjúsági szervezetet, melynek elnöke lett.

A Magyar Szocialista Pártnak (MSZP) 2000-ben lett tagja.

A kormányváltást követően, 2002-ben Medgyessy Péter miniszterelnök tanácsadója lett, majd 2003 májusában, Jánosi György távozását követően, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium vezetését vállalta el. Ez volt az első kormányzati tisztsége, melyet 2004 szeptemberéig töltött be. E tisztségbeli tevékenységének egy része később vizsgálat tárgyát képezte az ún. Zuschlag-ügyben.

2004 februárja és szeptembere között az MSZP Győr-Moson-Sopron megyei elnöke is volt. 

Ugyanebben az évben összeállt az SZDSZ-s a rivális párt embere, Csillag István mellett és párjának miniszterelnökével Medgyessy Péterrel szemben ami olyan kormányválságig fajult, aminek során a koalíciós partner (SZDSZ) vissza vonta a bizalmát a kormányfővel szemben és Gyurcsány hátba szúrással felérő támogatásával a két párt konstruktív bizalmatlansági indítványt készített elő, de Medgyessy Péter ezt megelőzve lemondott posztjáról. 

Az MSZP kongresszusa 2004. augusztus 25-én Gyurcsány Ferencet jelölte miniszterelnöknek Kiss Péterrel szemben, majd a köztársasági elnök 2004. szeptember 27-én ezt figyelembe véve őt bízta meg kormányalakítással.

Harmadik felesége Dobrev Klára, akivel 1994 óta élnek együtt abban a vészkorszakban elkobzott zsidónak a családi villaépületében, amit még a gyilkos kádári diktatúra idején kapott meg az elvtársi hűség zálogaként a Apró család, mely házasságból a bolgár Dobrev lévén Klára született.

Gyurcsány ebben a náci-üldözés során zsákmányolt villába honosulva költözött és lett a szocialisták miniszterelnöke.

 Innen nézve elég furcsának tűnik az ő megemlékezése a zsidóüldözés áldozataira és a holokauszt emléknapra. 

Különösen annak tűnik mindez akkor, amikor Gyurcsány korábban konkrétan kijelentette, hogy a Jobbik egy náci párt.  

Ezt a meghatározását csak tovább erősítette akkor, amikor a Jobbikos Gyöngyösi Márton a zsidók összeírását szorgalmazta.

Korábban a jobbikos Gyöngyösi Márton kijelentése nyomán is elővették a náci kártyát, most meg együtt szövetkeznek

De akkor sem volt irgalmas, amikor a szintén Jobbikos köpködő Kulcsár Gergely nyomán a zsidó-gyilkosságok emlékének állított és meggyalázott cipőket a fiatal gyurcsányisták szivaccsal mosták tisztára.

Kulcsár Gergely zsidó leölésére létesített emléktárgyat köpködve gyalázkodott, de ma más ez is belefér a közös kormányzati ellenzék politikájába

A DK jelentette be szombaton, hogy tudomásuk van arról, hogy egy jobbikos képviselő beleköpött a Duna-parton található, a holokauszt áldozatainak emléket állító vascipők egyikébe

  Aztán Kulcsár Gergelyről újabb, náci elkötelezettségét bizonyító dokumentumot jelentetett meg DK-s ellenlábasa, Varga Zoltán. Ekkor horogkereszttel kívánt boldogat, ami eléggé egyértelmű állásfoglalást képvisel. 

Kulcsár Gergely egyértelmű náci jelképes üzentekkel kívánt boldog új évet a pártkatonaságnak

Mostanság sincs ez másként, hogy a Gyurcsány-hoz tartozó DK összeállt a maga mondat náci párttal, a Jobbikkal. Gyurcsány maga határozta meg és bélyegezte meg a Jobbikot.  

Gyurcsány személyesen maga definiálta a Jobbik politikai irányultságát - most pedig összeállt velük

Aztán összeállt velük és a párttagsága is átment nácibarátba.

Ez annyira felszabadulttá tette a párttagokat, hogy László Imre DK-s polgármester is Adolf Hitlert kezdte éltetni.  Azt a zsidókat gázkamrába küldő diktátort, akinek a holokauszt köszönhetjük.

 

Aztán ugyancsak az antiszemita, rasszista Jobbik képviselőjelöltjét (Bíró Lászlót) támogatta az egész ellenzék, a Gyurcsány-Dobrev adta Hitlert éltető DK-tól a Momentumon, a Párbeszéden át az LMP-ig.

Karácsony G. szerint a zsidók összeírása nem rasszizmus, Bíró László esetében pedig nem számít az antiszemitizmus mert koalíciós pártösszefogásban vannak - az érintett zsidók meg füstölöghetnek holtukban

Egyedül a Mi Hazánk nem csatlakozott ehhez a náci-éltető ellenzéki összefogáshoz. 

Most ezek a saját nácikat simogató koalíciós partnerek azok, akik a holokauszt emléknapján, vagyis a mai napon a zsidó népirtáson elmélkednek.  

Ugyan már; - komolyan?

Nesze neked zsidóság

*

Honvédelemről, hazafiasságról és az ozori csatáról október 6.-a, és Ócsa kapcsán - nem feledhetjük ezt sem

 Talán még emlékeznek a városlakók arra a közpénzes kiruccanásra, amikor a városvezetőnk a hozzá kötődő képviselőkkel átruccant a mai Románia területén álló egykor hazánkhoz tartozó területre csak amolyan székely-barátságból, amit a polgármester később úgy tálalt, hogy üzleti ügy volt, mivel az ottani  helyi pékséget szerették volna Ócsán is honosítani.

Persze ebből annyi az igaz, amennyit Bukodi Károly eddig felmerült hazugságáradata, mint magyarázat bírt, no meg annyi, no meg amennyi megvalósult ebből az egészből. Vagyis mondhatni semmi.

Számukra azonban jó buli volt az utazás, a pálinkázás, a vendégszeretet élvezete, és az erdélyi táj, székely barátság közpénzből történő élvezete.

Az egészről 2013-ban többször írtunk amikor a polgármester és baráti körének kilátogatásáról, - akik közt olyan haszonélvező képviselők is voltak, mint a mostani Gallai Zoltán - visszatértek erről az útról.

Mert a lakosság addig nem értesült erről, miközben az út kiadásait a költségvetésből maga állta.

 

Ez a kiruccanáson túl az utazás-szállás-étkezés költségein, további 1000 eurójába is került a városnak, amit a kint élő vendégszerető Jenei Janka érdekeltségébe utaltak, mondván ott, az ojtozi szorosnál felállítandó emlékhelyhez adják ezt a támogatást.

Legalábbis erre hivatkozott a városvezetés, amelyik az 1848-s szabadságharcot lezáró véres megtorlásról, az aradi kivégzésekről és az ebből fakadó október 6.-i gyásznapról eddig csak egyszer volt képes magát megmutatni. Ez a városvezetés magától soha nem tett olyan alkalomhoz méltó megemlékezést, amit minden tisztes magyar város tesz. 

Még a léha Szűcs Lajos is megjelenik ezen a napon valahol és megmutatja magát egy tiszteletteljes biccentésre.  

 

Csak Bukodi és követői képtelenek erre.

Nos ezek a bukodi-legények azok akik a számunkra ismeretlen Jenei Jankát támogatták a hőseinkre hivatkozással, miközben itthon egy fejhajtást nem tesznek emléküknek áldozva.  

"Horváth Tamás ezt azzal egészítette ki, hogy itt székely, román és magyar katonák estek el (a felsorolás sorrendje tőle származik), támogatásunkkal mi lehetnénk a elsők, akik pénzt adományozunk és ezzel Ócsa város neve is felkerülhet (figyeljünk a feltételes-mód jövő időben foglalt szóhasználatra) a majdani emléktáblára az adományok közt. Ráadásul minket az a megtiszteltetés érne, hogy az elsők lehetünk."

Vagyis Horváth nem mást mondott, mint azt, hogy még senki nem adott erre hazánkból közpénzes támogatást Jenei Jankának, és mi lehetünk az elsők.  A balekok sorában. És lássuk be, hogy azokká is váltunk, amikor ezt az ezer eurós ajándékot Ócsa költségvetéséből, a mi pénzünkből biztosították a vendéglátó Jenei Janka számára.  

Nem feledve, hogy ezzel nem csak a maguk útját, hanem a velük utazó Gallai doktorét is mi álltuk, miközben éppen ez a képviselő volt az, aki az önkormányzatban képes volt előadni, hogy az önkormányzati járdaépítésekért pénzbeli hozzájárulást kéne szedni.

Ez a mocsok bezzeg a Szűcs Lajos előtt általunk fizetett járdaszakasz kapcsán nem mert szólni azért a hozzájárulásért, amit a csóró lakosok esetében megtett.

Gallai azért sem emelt szót, hogy ha már oda fizetünk a hősi emlékekért, akkor idehaza miért nem lehet megemlékezni akár október 6.-án is?  

Sajnos a piszokság nagy úr. És ez az önkormányzatiságra és a helyi politikára is igaz. 

Október 6. feketebetűs emlékünnep az összmagyarság történelmében. Ezen a napon a Kárpát-medence számos magyarlakta településén kigyulladtak az emlékezés lángjai.

Ócsán ezt a tüzet nem, hogy nem gyújtják lángra, nem őrzik, nem plántálják, hanem a Bukodi adta fideszes-klikk még el is fojtja.  Más normális szerveződés, egyesület híján pedig senki nincs ki a nagyjainkra emlékezne. 

 

 

A Pappné Hajdu Katalin alkotta OPKE is csak olyan, mint az ugróbolha a kutya hátán. Szimbiózisban van vele, a buksiból és vele együtt él, táplálkozik és fejlődik. Gazdaállat nélkül nincs kitartás, fejlődés és lét. Egy ilyen parazita miként is cselekedne hasznosan, vagy tudvalevőleg. Ösztönből bújik a kutyaszőrébe és élvezkedik a testmelegén.  Gyászos egy lét ez.

 

Mindezt most elhagyva szeretnék az önkormányzatunk helyett is egy ide illő történelmi megemlékezést tenni az ozori csatáról.

1848. szeptember elején Josip Jellasics mintegy harmincötezer fős hadseregével átkelt a Dráván, hogy „rendet csináljon” és helyükre tegye a „lázongó” magyarokat, akik nem átallottak a fenséges Habsburg császár ellen pártot ütni. 

Jellasics 1848. szeptember 11-én történt támadása után szeptember 21-én magyar földre lépett a bán tartalék hadteste is. A kilencezer fős hadtest feladata Jellasics jobb szárnyának védelme volt és terv szerint Székesfehérvárnál egyesült volna a főerőkkel. A pákozdi csata azonban az egyesülés előtt lezajlott és a bán olyan gyorsasággal távozott az országból, hogy még saját tartalékát is elmulasztotta értesíteni a fejleményekről. A magyar hadvezetés tudott Roth közeledéséről és utasította Perczel Mór nemzetőr ezredest, hogy a saját és Görgey Artúr honvéd őrnagy parancsnoksága alatt álló nemzetőrökkel állja el a Székesfehérvárra dél felől vezető utakat. A tartalék így csak október 4-én Székesfehérvár közelében értesült arról, hogy Jellasics vereséget szenvedett, és Székesfehérváron az otthagyott horvát helyőrséget a felkelt nép lefegyverezte. 

Az ozorai ütközet az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc első olyan diadala volt, amelyet magyar részről népfelkelők és nemzetőrök vívtak ki. 1848. október 7-én a Perczel Mór vezette magyar sereg fogságba ejtette a Karl Roth és Nicolaus Philippovich császári-királyi vezérőrnagyok által vezetett császári hadtestet.  

Az eredeti útvonalán visszaforduló, Perczel csapatai által üldözött császári tartalék október 6-án eljutott Ozoráig, itt azonban a Sió-csatorna hídját felégetve találta. Az átkelés lehetetlen volt, mert a túlpartot Csapó Vilmos nemzetőr őrnagy vezetésével 15 000 főnyi népfelkelő és nemzetőr védte. A Sióhoz közelítő horvátokat a nemzetőrök puskatűzzel fogadták. Roth megpróbált Csapóval tárgyalni a szabad elvonulásról, de nem tudtak megegyezni. A tárgyalást Perczel István, Csapó Vilmos altisztje tolmácsolta. Csapó őrnagy a megtévesztés és a látszattúlerő taktikáját választotta. Hamis csapatmozgással, dobpergéssel, trombitaszóval, kiéheztetéssel rombolta az amúgy is demoralizált horvátok morálját. Október 7-én reggel megérkeztek Perczel és Görgey csapatai. A csapdába került császári hadosztály erre letette a fegyvert.

Az ozorai diadal legfőképpen Csapó Vilmos nemzetőrei és népfelkelői bátor fellépésének köszönhető.

Az ozorai ütközetnél ejtett egyszerre legtöbb hadifoglyot a magyar haderő a szabadságharc történetében. 

Az ócsaiak ezer eurójáról és annak emlékművi hozadékáról azonban semmi hír. 

Bukodiék eme tettére sem igen emlékeznek.

*

Elment az igazság bajnoka - elhunyt Chrudinák Alajos ( - Ali)

Miután vasárnap a Duna Televízióban adásba került a Chrudinák Alajosról szóló, tőle elbúcsúzó portréfilm, ma már leírhatjuk a hírt, amelyről a magyar sajtóban eddig csak bizonytalan értesülések jelentek meg: a Panoráma című műsor egykori főszerkesztője március 11-én elhunyt. Tegnap, március 29-én lett volna 83 éves. 

 A róla szóló megemlékezést, a Magyar szemmel – Ahogyan Chrudinák Alajos látta a világot című portréfilmet a Duna televízióban éppen születésnapjához időzítve sugározták.

 

Chrudinák Alajos oknyomozó újságíróként vált ismertté. Bátorsága legendás volt. Az 56-os forradalom során Nagy Imre vonalával szimpatizált, ezért egy évre bebörtönözték, majd kitiltották az ország összes egyeteméről. 1957 és 1962 között óraadó, nyelvtanár volt a TIT József Attila Szabadegyetemen, majd dolgozott az Országos Fordító Irodában is. 1963-tól a Magyar Rádió munkatársa volt, egészen 1972-ig, majd innen a Magyar Televízióhoz került.

A hatvanas évek végétől visszavonulásáig számtalan riport-dokumentumfilm került ki a kezei közül, az erdélyi magyarokról, Trianon tragikus következményeiről, a közel-keleti konfliktusról, a kommunista diktatúrák kegyetlenségéről. Jobboldali értékrendje miatt a balliberális médiahatalom végül saját műsorából, a Panorámából is kitiltatta, a Horn-kormány alatt jordániai tudósítóként dolgozhatott csupán. Munkásságát Monte-Carlóban Arany Nimfa díjjal ismerték el. Visszavonulása előtti utolsó munkái az Echo TV-n jelentek meg.

Chrudinák Alajos fordulatos szakmai pályájáról, s arról, hogy a rendszerváltozás hajnalán jó kapcsolatait feladva fordult szembe feletteseivel, hogy kőkeményen és hitelesen tudósíthasson a határon túli magyarság szenvedéseiről, A hálózat című rovatunkban is írtunk.

Díjai és kitüntetései:
Rózsa Ferenc-díj (1977)
Balázs Béla-díj (1982)
A miskolci tv-fesztivál fődíjai (1976, 1978, 1980, 1982)
Arany Nimfa-díj (Monte-Carlo, 1980)
A lipcsei filmfesztivál különdíja (1981)
Opus-díj (1990)
Széchenyi-emlékdíj (1991)
56-os Hősök Nagyjelvénye (2001)

Budapest, 1990. március 12.
A képen: Chrudinák Alajos, a Magyar Televízió külpolitikai fõszeszerkesztõségének vezetõje (j) átveszi Szûrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnöktõl a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendje kitüntetést.
MTI Fotó: Varga László

Az 1937. március 29-én született műsorvezető karrierjét a Magyar Rádiónál kezdte, majd a hetvenes évek elején a Magyar Televízióhoz került, ahol tudósítóként és a műsorok főszerkesztőjeként is formálta a hazai televíziózás történelmét. 

Chrudinák Alajost idővel legalább annyian bírálták, amennyien tisztelték, de tény: műsorai a korszak legnézettebb hazai tévés produkciói voltak, amelyeket külföldi csatornák is megvásároltak, ám az elmúlt évtized során egyáltalán nem találkozhattunk vele a képernyőn.

Az ezredfordulót követő években ugyanis úgy döntött, hogy több mint három évtizedes tévés pályafutással a háta mögött visszavonul, és feleségével, Ágnessel egy kis erdei faluba, Mátracserpusztára költözik.

Ali

Tizenhárom éve nem találkoztunk. A Magyar Nemzet újságírójaként hetvenedik születésnapján kerestem fel egy interjúra, a Mátra egy elhagyatott birtokán Mátracserepusztán, ahová visszavonult a folyamatos támadások elől. Esett az eső. Putnoktól meredeken kapaszkodtunk fel gépkocsival a fotográfussal, Tóth Tibivel az erdei úton. Házak sehol, csak a sűrű erdő, néhol tisztás, patak, vízmosások és a természet idegnyugtató csendje, amikor meghalljuk a kutyák vad ugatását. Egy jobbkanyar felfelé a lejtőn és megpillantjuk Chrudinák Alajos űrhajóhoz hasonlító házát a hegytetőn. Vagy hat-hét kutya veszedelmes ugatással rohant felénk. Szerencsénkre megjelent a gazda magas alakja, akinek kiáltására, ha morogva is, de a kutyák meghátráltak. Ali a szokásos eleganciával fogadott a pusztában, frissen vasalt kék ingben, fekete zakóban, és már vezetett is minket befelé a körpanorámás nappaliba, ahol felesége Á. asszony várt bennünket. Az asztalon az elmaradhatatlan literes Ballantines. Régi emlékek jöttek elő. Beszélgettünk.

Alinál dolgozni rang volt. Közösségteremtő ereje, embersége, csapatépítése vonzotta a szerkesztőségébe a fiatalokat. Rádiós, televíziós szakmai tudása megkérdőjelezhetetlen volt. Chrudinák Alajos 1968-tól 2004-ig több, mint százhetven riport- és dokumentumfilmet készített az erdélyi magyarok szenvedéseiről, a közel-keleti háborúkról, Trianon tragikus következményeiről és a kommunista diktatúrák embertelenségéről. Bátor ember volt, nem rettent meg a golyózáportól sem. A magyar televíziózás nagy korszakából olyan műsorok kötődnek a nevéhez, mint a Panoráma, a Nemzetközi Stúdió vagy a Parabola. Iskolát teremtett, új oknyomozó stílust honosított meg, magyar szemmel kutatta az igazságot.

Ez volt vele a baj, az igazmondása és a hazafisága.

Tíz évvel korábban kezdte az újságírást, mint én, de igazából a rendszerváltás idején kerültünk közel egymáshoz, amikor ő a Panorámában, a Parabolában, én A Hét, a Híradó műsorvezetőjeként, szerkesztőjeként – Pálfy G. Pistával együtt – nyakig belemerültünk a médiaháborúba. Célunk nem volt más, mint leleplezni azt a hazugságot, azt kommunista, szocialista nomenklatúrát, maoista, liberális, szabaddemokrata erőszakszervezetet a sajtójukkal együtt, akik mindenáron meg akarták buktatni a szabadon választott Antall-kormányt, akik lehetetlenné akarták tenni a valódi demokrácia megteremtését.

Egyszóval a Panoráma, amely két évtizeden keresztül a külpolitikáról szólt, nemzetközi visszhangot és elismerést váltott ki,  a többi között Chrudinák Arafattal, Khomeinivel, Asszaddal, Saronnal, Gemajellel, Rabinnal, Khadafival készült interjúi. A nyolcvanas évek végétől műsorai, riportjai, interjúi az erdélyi falurombolásról, Ceausescu rémuralmáról, Tőkés László temesvári forradalmáról, a délszláv háborúról, majd a magyar belpolitikáról, a magyarság függetlenségi harcáról szóltak- magyar szemmel.

Na, itt lett vége a fegyverszünetnek.

Chrudinák 1990-től a balliberális politikai- és médiaelit szemében közellenségévé vált. Erre rátett egy lapáttal, hogy Antall József tanácsára 1992. március 14-én megalapítottuk a Magyar Újságíró Közösséget (MÚK) a kommunista, KGB-s befolyású MÚOSZ ellenében (Mező Gábor kutatásaiból tudjuk). A nemzeti alapokon álló újságíró szövetségnek tiszteletbeli elnöke Benedek István lett, akinek fő jelszava a sajtótisztesség volt. Ez kiverte a baloldalon a biztosítékot, ugyanis náluk a sajtótisztesség,  a sajtószabadság nem létezett, csak az ő korlátlan szabadságuk. Az elnökség tagjai közül többek között ott volt Chrudinák Alajos, Fekete Gyula, Pálfy G. István, Fábián Gyula, jómagam lettem a szervezet főtitkára. Előbb-utóbb a médiaháború üldözötteivé váltunk. Az MSZP-SZDSZ hatalomra jutásával 1994-től mindenhonnan kiszorítottak bennünket.

Nálunk karaktergyilkosságokat követnek el, vagyis rágalmaznak mindhalálig – mondta akkor Ali 2007-ben a Magyar Nemzetnek. Majd hozzátette: ha, valaki nem tetszik nekik, nem az ő emberük, akkor az áldozatot megsemmisítik, kikészítik.

 

Chrudinák Alajos a nyolcvanas években azzal vívott ki magának sztárstátust, hogy többet volt közel-keleti háborús helyszíneken mint a stúdióban, és több interjút készített palesztin terroristákkal mint MSZMP-s funkcionáriusokkal. Az ő pályája jól mutatja, milyen különbség van Moszkvában és Moszkvában (is) tanult emberek között. Chrudinák az ötvenes évek közepén rövid ideig tanult a moszkvai nemzetközi kapcsolatok intézetében is, de 1956-os szerepével 19 évesen azonnal el is vágta magát: börtönbe került, majd az ország összes egyeteméről kitiltották. Nyelvtanárként, fordítóként dolgozott, egyetemen is tanított, majd tíz év rádiózás után 1972-ben került a Magyar Televízióhoz.

Milyen érdekes Chrudinák meglátása. Ha, ma hatalmon lennének, most is ezt csinálnák. Amikor a Mátracserpusztán beszélgettünk éppen Gyurcsányék voltak hatalmon. Nem véletlenül jegyezte meg két whisky között, hogy sok emberből kiírtották az együttérzést, a szolidaritást. A faluból kivert kutyák menekültek hozzám, lesoványodva, betegen – magyarázta. Most heten vannak, mint a gonoszok (Picur, Boby, Lexi, Leila, Lili, Lior és Albert). Orvoshoz vittük őket, enni adtunk nekik és most már életerős, veszélyes házőrzőkké váltak. Az állatok mindig hűségesek és ragaszkodók – mondta Ali keserű-derűsen.

Már négy órája beszélgettünk, emlékeztünk, ittunk, miközben a felesége finom harapnivalókat tett az asztalra. Visszaemlékezve, tanulságos, amit tizenhárom évvel ezelőtt Chrudinák Alajos kifejtett: Gyurcsány most szellemi-, verbális- és rendőrterrorral, pénzügyi fortéllyal, reformokkal igyekszik elriasztani a magyarságot erkölcsi felelősségétől és kötelességétől. Egyre jobban fél a magyar nemzettől. Ez a félelem, ez a paranoia hajtja őket ellenünk. Ezért bélyegeznek bennünket irredentának, antiszemitának, bűnös nemzetnek vagy bárminek.

A Budapest-belvárosi Aranytíz Művelődési Központban február 6-án, majd 7-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban bemutatták a Chrudinák című ötvenperces dokumentumfilmet. A Magyar Televízió ismert hovatartozású és elkötelezettségű urai a film készítőinek nem voltak hajlandók kiadni a legendás újságíró legjobb riportjait, illetve azoknak egyes jeleneteit. A Dézsy Zoltán rendezte (ötletadó-társszerkesztő: Paul Tamás) alkotás szerepel a 41. Magyar Filmszemle információs programjában, s így a szombati bemutató tulajdonképpen premier előtti, szakmai, baráti körben megejtett vetítés volt

Milyen világosan látta ezt Ali, akár ma is mondhatta volna azzal a különbséggel, hogy az elmúlt tíz évben a magyarság végre felemelte a fejét. A meghatározó többség büszke arra, hogy magyar. 

Rendkívül tehetséges újságíró volt. A mögöttesben is látta a lényeget. A nemzeti gondolkodású médiaszakemberek egyik legnagyobb egyénisége volt. Féltek is tőle. Okkal. Hazaszeretete megkérdőjelezhetetlen volt. A nemzeti újságírás, a magyar televíziózás sokat vesztett halálával. Sokat tanultunk tőle, remélhetőleg tanítványai  tovább viszik a zászlót.

Búcsúmondatát nem felejtem, amikor este elbúcsúztunk az ajtóban, még a kutyák is hallgattak. Pista, azt sohasem szabad elfelejtenünk, hogy ezek, akik meg akartak bennünket semmisíteni, nos ezek a hazugság és az erőszak kultúrájának groteszk keverékei.

 

Forrás: MTVA, Magyar Nemzet, PS, Stefka, Internet, Fotó: MTI 

*

Önmagát is alulmúlta az idei városi rendezvény - az egyik legsivárabb buli volt az idei ( - se hang, se posztó)

Tegnap tartották Ócsán a 12. Városi vigasság napját, ami valójában arra hivatott megemlékező ünnepség lenne, ami az előző vezetés alatt történt várossá alakulás tiszteletére történő esemény évről-évre.

Szomorújáték az egész - sivár hangulat, elhanyagolt környezet, és koros látlelet

Akkoriban ennek a városi napnak volt jelentősége és értelme, mert Ócsa képes volt fejlődés felmutatni. Az emlékkép azonban az elmúlt évek során megkopott, és mára már csak egy furcsa katyvaszt lett, mindenfajta visszaemlékezés, vagy fejlődés nélkül.

A várossá-válás napjaként nyilvántartott Városi vigasság nem hat másként már Ócsára, csak mint valami felszínes banzáj.  

Az önkormányzati karámot még a színpad előtt felállították - elhatárolódás

Önkormányzatunk vezetése évek óta nem képes arra, hogy  a város fejlődését ezen az évfordulós napon bemutassa. Nem képes rá, mert valójában nincs mit. Ócsán megállt a városfejlesztés, a fejlődés. Évek óta nem volt képes a városvezetés a közterületek megújítására. Az elmúlt 10-12 évben sem épült ki az egységes járdahálózat Ócsán. Még a bevezető utak sem bírnak egybefüggő járdával a buszmegállók megközelítéséhez. A buszmegálló a gimnázium előtt a múltat szimbolizálja. A felszíni vízelvezetés továbbra is megoldatlan feladat, amivel 12 éve és két Bukodi-Horváth ciklus óta nem képes megbirkózni a drága városvezetés, miközben évente 25-28 millió kommunális adót szed be a lakosságtól.  

A várossá válásunk napja kiváló alkalom lett volna arra, hogy ezt az "új" - a Bukodiék alatt bevezetett - adónemet a város lakossága elé terítve taglaltan bemutatnák.  A felhasználás és költések, ha úgy tetszik a felsorolt fejlesztések szerint. Csakhogy, a városvetés erre nem képes.  10 év alatt több mint 250 000 000,- Ft-t, azaz negyed milliárdot él fel a kommunális adónkból nyomtalanul az önkormányzat úgy, hogy a költségvetésében azt nem elkülönítetten és kimutathatóan a város, a közterületek és a közösségi élet megkönnyítésére, annak fejlesztésre fordította volna. Bukodiéknak ezt könnyebb volt egy eltüntetni a nagy kalapban és felemészteni a hibás és gazdaságtalan működésük során.  Valójában erre kellett ez az új adó és a mögöttes pénz.  Ma a kalapba nyúlva ebből a pénzből kapják meg az illetményük és tiszteletdíjukon felül a képviselők a plusz 2 milliós támogatást, a polgármester a csatolt juttatásokon a mondhatni ebből vásárolt gépkocsin túl azt a 600 ezret, amit ma már a költségvetésbe építettek. Korábban ezt még jutalomként számolták el a Horváth-tal egyetemlegesen. Ma már polgármesteri- és alpolgármesteri támogatási keretösszegnek nevezik ezt a mindenek felett álló pénzt. Mi pedig úgy tekintünk erre, mint a kommunális adónk lenyúlására. De sorolhatnánk a városi nap alkalmából, még a fejlődést, mely a foci éve 7 milliós támogatásában is kifejezhető.  A baj csak az, hogy ehhez nem társul olyan mérvű eredményesség vagy gazdaságosság, amire azt mondhatnánk, hogy megéri. 

Nincs mire vigadni a városi napon. Ezért sem tartanak bemutatót, vagy megemlékezést.

"Mi tagadás, nagyon elfáradtunk! A városi napot több hónapos szervező munka előzte meg." - nagy kár, hogy a városvezetés nem tudott ehhez mit hozzátenni.

A vigasság helyszíne az a lepusztult terület, aminek egyik negyede járdázott, a más másik nem. A kiszögelés egyik oldalában az önkormányzati tékozlás romos emlékműve, az egykori Tsz-Iroda, ami a toi-toi budik támasztékaként és a város ábrázolásának díszleteként mutatott kontraszt a közpénzes tortaosztáshoz. 

A polgármester és a foci - mi más lenne a lényeg

A füves alakzatú terület a sarokba állított színpad előtt egyenetlen, buckás, mert a rendezők még arra sem vették a fáradságot, hogy az idők folyamán egyenletessé tegyék, vagy elsimítsák. Azt mondják, ez nem focipálya, ide nem kell az egyenletes és sima felület. Ez amolyan dühöngő, ahol a fellépők előtt ki lehet engedni a gőzt. 

A színpad másik oldalán a Városháza és a Művelődési ház elkarámosított sátra mellett a polgármester kipiroslott arccal dülöngél, az asztaloknál a hivatali szolgák üldögélnek. 

A színpadról letessékelik Papp Katiékat a tortával, hogy a Bon-bon léphessen a helyükbe. Az előadás gyenge, a hanghatás borzasztó. Ennél még a kezdetekben az adósságot hátrahagyó Gönci apuka is jobb hangminőséget produkált Klárika alatt. Sajnos ezt aztán a hónaljmirigyek  sem tették elviselhetőbbé. Bár a helyi silányság nem hibájuk. 

A területet a megritkult polgárőrség zárolta. Rendőrből is legalább annyian voltak a rendezvény biztosításához. A polgárőrség soraiból számos régi ember hiányzott. Helyüket fiatalok próbálták betölteni, volt pár olyan, akin igencsak lógott a mellény. Boros azért nem hagyta ki műsort. Bár eléggé fagyos volt közte az elnök közt a levegő, de azért mindketten ott voltak, ha nem is egy kötelékben. 

A járdázatlan Békési Panyik utcában több volt az oda nem passzoló autó, mint a mutatványos árus. A gazdabolt előtti fehér ponyva alatt Spák tanár úr és "sportbarát tanítványai" iszogattak búcsúzóul.  

Láthatóan a Hősök tere sem újult meg az elmúlt évek városiasodása során. Ez is maradt az a rendezetlen, hepehupás, tócsákkal öblözött, vagy éppen poros kiszögelés, mint volt a tanácsi időkben.   

Egymásra mutogatnak - ez is más

A Városháza újbóli felújítása sem fejeződött be a városi mulatság napjára. A tetőszerkezet, a vakolat és belső munkák is félbemaradva csúnyábbik arculatukat mutatták a tortára sorakozók felé. Ezt az épület előtti díszburkolatra felállított és a járdát kifoglaló több tonnás teherautó sem tudta teljesen befedni. Rendezetlen és átgondolatlan képet mutatott az egész rendezvényi terület.

A Bajcsyt már öt után zárolta egy polgárőr, miközben a Spár parkoló és a DM környéke tele volt autóval. Aztán a Rendőrségtől az önkormányzat előtti árusokig is több autó parkolt az utcán, mint ahány kitelepülő árus volt a területen. Ennek így nem sok értelme volt, mert akár hagyhatták is volna a forgalmat, ha a Városháza előtti kitelepülők helyett cserének a Békési Panyikon parkoló autósokkal. 

Szóval, nem volt szép és jó ez az egész. Hiába hívták meg a Bon-bont, az Unique-t, és az Irigy Hónaljmirigyet, valamint próbáltak a színvonalasabb fellépőkkel jobb bulit rendezni, mint korábban a drogos Nótár Mary, vagy a zűrös Kis Grófo installálásával volt szokás, de valahogy az egész mégis olyan sivár, lepusztult és rosszul hangolt volt. Egészen estig.

Számos ócsai örült a parasztvakító tűzijátéknak, az ingyenes koncertnek, és az esti szabadtéri retronak, de ez a nap sem múlta felül azt az áporodott vidékies hangulatot, amit a Bukodi-Horváth Ócsája áraszt magából. 

Aztán az egész lehangoló városi rendezvény mégiscsak az esti koncertre csúcsosodott ki. Az Irigy Hónaljmirigy élőben jó választás volt, és vonzotta a közönséget. Hosszú idők után ez volt az, amire más helyekről is Ócsára jöttek az emberek. Ez sokkal jobb volt, mint az eddig itt sztároltak bármelyike.

Akármiként is értékeljük az idei Városi Vigasság napját, az Irigy  Hónaljmirigy hozta a formát - sokak számára igazi élmény volt az esti műsor

Bár az est attrakciója némileg feledtette Ócsa városának évfordulós problémáit, azért mégis csak ez a fellépés marad meg sokak emlékében egyetlen pozitívumként. 

Azonban hiába is próbálták jobb nevű fellépőkkel nívósabbá tenni a városi napot, így sem volt ez több a poros vurstlinál, ahol a tyúkszaros réten tapossák egymást a - hétköznapok során amúgy- drágán fizetők.

*

Emlékezzünk gyertyagyújtással ’56 során bekövetkezett árulás áldozataira, a november 4-ei invázió halottaira

 November 4-én, az ’56-os forradalom szovjet inváziójának első napján, az ellenállás leverésének 60. évfordulóján már nemcsak a helytálló hősök, az áldozatok előtt is tisztelgünk, hanem a forradalmi lángot is jelképezve gyertyagyújtással emlékezzünk a dicső harcosokra. 

Az 1956-os emlékbizottság mindenkit arra kér, hogy péntek este 7 órától gyújtson gyertyát a mártírok emlékére – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, az emlékbizottság elnöke a nemzeti gyásznap alkalmából az MTI-nek.

Az 1956-os forradalmat megelőző hét esztendő leggyűlöltebb kommunista diktátora Rákosi Mátyás volt. 1956 júliusában bekövetkezett bukása - vagyis az oroszok által történő leváltása és Szovjetunióba költöztetése - átmenetileg csillapította ugyan a lakosság elkeseredését, de mivel a helyére „bűntársa” Gerő Ernő került, a lakosság hangulata alig változott Magyarországon. Az embereknek elege volt az ÁVH korlátlan hatalmából, a diktatórikus kormányzásból, a koncepciós perekből az esztelen és logikátlan gazdaságirányításból illetve az alacsony életszínvonalért felelős kommunista vezetésből. Az elkeseredés és düh nyomán, 1956 őszén, küszöbön állt a forradalom Magyarországon. 

A megmozdulásoknak három jelentős előzménye volt!

Először is Losonczy Géza, a Petőfi-kört szervező újságíró nyíltan kritizálta Gerő Ernőt a Magyar Nemzetben. A cikk egyértelműen jelezte a formálódó magyar ellenzék tettvágyát, melyet tovább serkentett a Magyar Írók Szövetsége is, mely 1956 szeptemberében nyíltan követelte Nagy Imre visszatérését.

Az előzmények sorában a második Rajk László újratemetése volt. Miután még Rákosi idején megtörtént Rajk rehabilitációja, - vagyis napvilágra került az 1949 október 15-én történt kivégzése előtti per valódi háttere - végre megtörténhetett 1956. október 6-án újratemetése is. Maga a temetés óriási politikai tüntetéssé változott, melyen egyes becslések szerint körülbelül 200 ezer fő vett részt előbb a Kerepesi temetőben, majd a Batthyány örökmécsesnél!

A harmadik előzmény a lengyelországi események nyomán kezdődő szerveződés volt. A lengyel kommunista párt élén 1948 és 1951 közt Wladislaw Gomulka állt, de mivel kritizálta a Sztálinizmust, 1951 –ben leváltották és letartóztatták.

Ám közben 1956 őszén kirobbant a Poznani munkásfelkelés, melyben a dolgozók a bérek emelését, normák igazságosabb meghatározását és szabad választásokat követeltek. A felkelést ugyan leverte a karhatalom, de a néptömegek ezt követően Gomulka kiengedését és pártfőtitkári kinevezését követelték. Emellett jelentős szovjet ellenes tüntetések kezdődtek országszerte. A lengyel kommunista párt engedett a nyomásnak, és saját hatáskörben döntve kiengedte Gomulkát és kinevezte pártfőtitkárnak. Válaszul 1956 október 21-én a szovjet csapatok megindultak Lengyelországba, hogy erőszakkal vessenek gátat a további eseményeknek. A világ, és főként a forradalom szélén álló Magyarország népe lélegzet visszafojtva figyelte mi fog történni!  De Gomulka megtalálta a békés rendezés módját. Tárgyalásokat kezdett a szovjetekkel, melyben kompromisszumot ajánlott, vagyis mérsékelt, és a szovjet érdekeket nem sértő reformokat ígért, melyekhez végül a szovjet vezetők hozzájárulásukat adták.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet meg­szállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt.

A magyar forradalom és szabadságharc letörésére indított szovjet katonai invázió első napján, november 4-én megszakad az MTI hírszolgáltatása, az archívum üres. 

A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tün­te­té­sével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával feje­ződött be Csepelen november 11-én. 

Ezt követően az országban néhány napig, másutt egy hétig is kihúzódott még a szórványos fegyveres ellenállás. Pécsnél a „mecseki láthatatlanok” több száz fős csapata egészen 19-éig kitartott.

A kitört forradalom során Budapestről október végén elűzött szovjet katonai erők beásták magukat egy kb. 25 kilométeres körben a magyar főváros köré. 

Alig másfél nappal később teljesítette a szovjet hadsereg Kádár János kérését, november 4-én vasárnap hajnalban tankok dübörgésére, robbanások és csataharc zajára ébredt Budapest lakossága. Ferihegyről az Üllői út felett felderítő és bombázó repülőgépek ingáztak a belváros felé - a Nagyvárad tér és a Nagykörút közötti szakaszon lakók szerint szőnyegbombázást végeztek az Üllői út mindkét oldalán, mielőtt a tankok is elindultak a szétbombázott házak között a Belváros felé.

Az Üllői út az egyenes út a repülőtérről a belvárosba. Az 1956 november 4 utáni harcokban az út mindkét oldalán, a Nagyvárad tértől a Nagykörútig alig akadt egy-egy épület, amelyik többé-kevésbé ne rongálódott volna meg. A legnagyobb kárt a Ferenc körút 42-es számú lakóház, a Ferenc körút és Üllői út sarka szenvedte el. Az Üllői út ezen szakaszán két évig, 1958 közepéig le volt zárva a nemzetközi forgalom. Autóbuszok kerülővel jártak a repülőtér és a belváros között. A sok forgalmi korlátozás része volt az a rendelet is, hogy a taxisofőröknek be volt tiltva, külföldi vendégeket ezen az útszakaszon szállítani.  Az Üllői út és Ferenc körút sarkán, közvetlen az Iparművészeti Múzeum mellett még álló lakóépületét az 1956 november 4-én bevonuló szovjet tankok egyike lőtte ki.

Ebbe a szovjet tankba molotovkoktélt dobtak a felkelők, személyzete éppúgy benne égett, mint körülötte több más szovjet T34-es tankban...

Csak egy adat, a Corvin-közben a szovjet 33. gépesített gárdahadosztály 17 harckocsit vesztett egy nap alatt, általában a teljes személyzettel együtt. A felgyújtott harckocsik menekülő legénységére külön szervezésű osztagokból lőttek. Az összes szovjet veszteséget sok okból nem ismerhetjük, a harckocsiveszteséget Budapesten összesen 80-120 közé teszik, ebben persze az egyéb harcjárművek nincsenek benne.

A magyar veszteségeket sem ismerjük pontosan, csak becsülni tudjuk, élőerőben és vagyonban is óriási volt a kár.

A Szabad Európa Rádió a forradalom 60. évfordulója alkalmából egy különleges emlékoldalt készített. Az 1956-ban készült budapesti fotók helyszínein fotóztak a közelmúltban, majd a régi és az új képeket egy interaktív oldalon egymásra illesztették, így egér/ujjmozgással tudunk 60 évet ide-oda ugrálni az időben és megnézni, hol zajlottak a legfontosabb események 1956-ban és mit találunk, miként látjuk ma.  "Budapest 60 évvel a felkelés után"

 

"Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik-
Ők, akik örökségbe kapták-:
Ilyen nagy dolog a Szabadság? ..."

"Mennyből az angyal" - Márai Sándor

 Ne felejtsünk gyertyát gyújtani.

*