Miután vasárnap a Duna
Televízióban adásba került a Chrudinák Alajosról szóló, tőle elbúcsúzó
portréfilm, ma már leírhatjuk a hírt, amelyről a magyar sajtóban eddig
csak bizonytalan értesülések jelentek meg: a Panoráma című műsor egykori
főszerkesztője március 11-én elhunyt. Tegnap, március 29-én lett volna
83 éves.
A róla szóló megemlékezést, a Magyar szemmel – Ahogyan Chrudinák Alajos látta a világot című portréfilmet a Duna televízióban éppen születésnapjához időzítve sugározták.
Chrudinák Alajos oknyomozó újságíróként
vált ismertté. Bátorsága legendás volt. Az 56-os forradalom során Nagy
Imre vonalával szimpatizált, ezért egy évre bebörtönözték, majd
kitiltották az ország összes egyeteméről. 1957 és 1962 között óraadó,
nyelvtanár volt a TIT József Attila Szabadegyetemen, majd dolgozott az
Országos Fordító Irodában is. 1963-tól a Magyar Rádió munkatársa volt,
egészen 1972-ig, majd innen a Magyar Televízióhoz került.
A hatvanas évek végétől visszavonulásáig
számtalan riport-dokumentumfilm került ki a kezei közül, az erdélyi
magyarokról, Trianon tragikus következményeiről, a közel-keleti
konfliktusról, a kommunista diktatúrák kegyetlenségéről. Jobboldali
értékrendje miatt a balliberális médiahatalom végül saját műsorából, a
Panorámából is kitiltatta, a Horn-kormány alatt jordániai tudósítóként
dolgozhatott csupán. Munkásságát Monte-Carlóban Arany Nimfa díjjal
ismerték el. Visszavonulása előtti utolsó munkái az Echo TV-n jelentek
meg.
Chrudinák Alajos fordulatos szakmai
pályájáról, s arról, hogy a rendszerváltozás hajnalán jó kapcsolatait
feladva fordult szembe feletteseivel, hogy kőkeményen és hitelesen
tudósíthasson a határon túli magyarság szenvedéseiről, A hálózat című
rovatunkban is írtunk.
Díjai és kitüntetései:
Rózsa Ferenc-díj (1977)
Balázs Béla-díj (1982)
A miskolci tv-fesztivál fődíjai (1976, 1978, 1980, 1982)
Arany Nimfa-díj (Monte-Carlo, 1980)
A lipcsei filmfesztivál különdíja (1981)
Opus-díj (1990)
Széchenyi-emlékdíj (1991)
56-os Hősök Nagyjelvénye (2001)
Rózsa Ferenc-díj (1977)
Balázs Béla-díj (1982)
A miskolci tv-fesztivál fődíjai (1976, 1978, 1980, 1982)
Arany Nimfa-díj (Monte-Carlo, 1980)
A lipcsei filmfesztivál különdíja (1981)
Opus-díj (1990)
Széchenyi-emlékdíj (1991)
56-os Hősök Nagyjelvénye (2001)
Budapest, 1990. március 12. A képen: Chrudinák Alajos, a Magyar Televízió külpolitikai fõszeszerkesztõségének vezetõje (j) átveszi Szûrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnöktõl a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendje kitüntetést. MTI Fotó: Varga László |
Az 1937. március 29-én született műsorvezető karrierjét a
Magyar Rádiónál kezdte, majd a hetvenes évek elején a Magyar
Televízióhoz került, ahol tudósítóként és a műsorok főszerkesztőjeként
is formálta a hazai televíziózás történelmét.
Chrudinák Alajost idővel legalább
annyian bírálták, amennyien tisztelték, de tény: műsorai a korszak
legnézettebb hazai tévés produkciói voltak, amelyeket külföldi csatornák
is megvásároltak, ám az elmúlt évtized során egyáltalán nem
találkozhattunk vele a képernyőn.
Az ezredfordulót követő években ugyanis úgy döntött, hogy több mint három évtizedes tévés pályafutással a háta mögött visszavonul, és feleségével, Ágnessel egy kis erdei faluba, Mátracserpusztára költözik.
Az ezredfordulót követő években ugyanis úgy döntött, hogy több mint három évtizedes tévés pályafutással a háta mögött visszavonul, és feleségével, Ágnessel egy kis erdei faluba, Mátracserpusztára költözik.
Ali
Tizenhárom éve nem találkoztunk. A Magyar Nemzet újságírójaként hetvenedik születésnapján kerestem fel egy interjúra, a Mátra egy elhagyatott birtokán Mátracserepusztán, ahová visszavonult a folyamatos támadások elől. Esett az eső. Putnoktól meredeken kapaszkodtunk fel gépkocsival a fotográfussal, Tóth Tibivel az erdei úton. Házak sehol, csak a sűrű erdő, néhol tisztás, patak, vízmosások és a természet idegnyugtató csendje, amikor meghalljuk a kutyák vad ugatását. Egy jobbkanyar felfelé a lejtőn és megpillantjuk Chrudinák Alajos űrhajóhoz hasonlító házát a hegytetőn. Vagy hat-hét kutya veszedelmes ugatással rohant felénk. Szerencsénkre megjelent a gazda magas alakja, akinek kiáltására, ha morogva is, de a kutyák meghátráltak. Ali a szokásos eleganciával fogadott a pusztában, frissen vasalt kék ingben, fekete zakóban, és már vezetett is minket befelé a körpanorámás nappaliba, ahol felesége Á. asszony várt bennünket. Az asztalon az elmaradhatatlan literes Ballantines. Régi emlékek jöttek elő. Beszélgettünk.
Alinál dolgozni rang volt.
Közösségteremtő ereje, embersége, csapatépítése vonzotta a
szerkesztőségébe a fiatalokat. Rádiós, televíziós szakmai tudása
megkérdőjelezhetetlen volt. Chrudinák Alajos 1968-tól 2004-ig több, mint
százhetven riport- és dokumentumfilmet készített az erdélyi magyarok
szenvedéseiről, a közel-keleti háborúkról, Trianon tragikus
következményeiről és a kommunista diktatúrák embertelenségéről. Bátor
ember volt, nem rettent meg a golyózáportól sem. A magyar televíziózás
nagy korszakából olyan műsorok kötődnek a nevéhez, mint a Panoráma, a
Nemzetközi Stúdió vagy a Parabola. Iskolát teremtett, új oknyomozó
stílust honosított meg, magyar szemmel kutatta az igazságot.
Ez volt vele a baj, az igazmondása és a hazafisága.
Tíz évvel korábban kezdte az újságírást, mint én, de igazából a rendszerváltás idején kerültünk közel egymáshoz, amikor ő a Panorámában, a Parabolában, én A Hét, a Híradó műsorvezetőjeként, szerkesztőjeként – Pálfy G. Pistával együtt – nyakig belemerültünk a médiaháborúba. Célunk nem volt más, mint leleplezni azt a hazugságot, azt kommunista, szocialista nomenklatúrát, maoista, liberális, szabaddemokrata erőszakszervezetet a sajtójukkal együtt, akik mindenáron meg akarták buktatni a szabadon választott Antall-kormányt, akik lehetetlenné akarták tenni a valódi demokrácia megteremtését.
Egyszóval a Panoráma, amely két
évtizeden keresztül a külpolitikáról szólt, nemzetközi visszhangot és
elismerést váltott ki, a többi között Chrudinák Arafattal, Khomeinivel,
Asszaddal, Saronnal, Gemajellel, Rabinnal, Khadafival készült interjúi.
A nyolcvanas évek végétől műsorai, riportjai, interjúi az erdélyi
falurombolásról, Ceausescu rémuralmáról, Tőkés László temesvári
forradalmáról, a délszláv háborúról, majd a magyar belpolitikáról, a
magyarság függetlenségi harcáról szóltak- magyar szemmel.
Na, itt lett vége a fegyverszünetnek.
Chrudinák 1990-től a balliberális politikai- és médiaelit szemében közellenségévé vált. Erre rátett egy lapáttal, hogy Antall József tanácsára 1992. március 14-én megalapítottuk a Magyar Újságíró Közösséget (MÚK) a kommunista, KGB-s befolyású MÚOSZ ellenében (Mező Gábor kutatásaiból tudjuk). A nemzeti alapokon álló újságíró szövetségnek tiszteletbeli elnöke Benedek István lett, akinek fő jelszava a sajtótisztesség volt. Ez kiverte a baloldalon a biztosítékot, ugyanis náluk a sajtótisztesség, a sajtószabadság nem létezett, csak az ő korlátlan szabadságuk. Az elnökség tagjai közül többek között ott volt Chrudinák Alajos, Fekete Gyula, Pálfy G. István, Fábián Gyula, jómagam lettem a szervezet főtitkára. Előbb-utóbb a médiaháború üldözötteivé váltunk. Az MSZP-SZDSZ hatalomra jutásával 1994-től mindenhonnan kiszorítottak bennünket.
Nálunk karaktergyilkosságokat követnek
el, vagyis rágalmaznak mindhalálig – mondta akkor Ali 2007-ben a Magyar
Nemzetnek. Majd hozzátette: ha, valaki nem tetszik nekik, nem az ő
emberük, akkor az áldozatot megsemmisítik, kikészítik.
Chrudinák Alajos a nyolcvanas években azzal vívott ki magának
sztárstátust, hogy többet volt közel-keleti háborús helyszíneken mint a
stúdióban, és több interjút készített palesztin terroristákkal mint
MSZMP-s funkcionáriusokkal. Az ő pályája jól mutatja, milyen különbség
van Moszkvában és Moszkvában (is) tanult emberek között. Chrudinák az
ötvenes évek közepén rövid ideig tanult a moszkvai nemzetközi
kapcsolatok intézetében is, de 1956-os szerepével 19 évesen azonnal el
is vágta magát: börtönbe került, majd az ország összes egyeteméről
kitiltották. Nyelvtanárként, fordítóként dolgozott, egyetemen is
tanított, majd tíz év rádiózás után 1972-ben került a Magyar
Televízióhoz.
Milyen érdekes Chrudinák meglátása. Ha, ma hatalmon lennének, most is ezt csinálnák. Amikor a Mátracserpusztán beszélgettünk éppen Gyurcsányék voltak hatalmon. Nem véletlenül jegyezte meg két whisky között, hogy sok emberből kiírtották az együttérzést, a szolidaritást. A faluból kivert kutyák menekültek hozzám, lesoványodva, betegen – magyarázta. Most heten vannak, mint a gonoszok (Picur, Boby, Lexi, Leila, Lili, Lior és Albert). Orvoshoz vittük őket, enni adtunk nekik és most már életerős, veszélyes házőrzőkké váltak. Az állatok mindig hűségesek és ragaszkodók – mondta Ali keserű-derűsen.
Már négy órája beszélgettünk,
emlékeztünk, ittunk, miközben a felesége finom harapnivalókat tett az
asztalra. Visszaemlékezve, tanulságos, amit tizenhárom évvel ezelőtt
Chrudinák Alajos kifejtett: Gyurcsány most szellemi-, verbális- és
rendőrterrorral, pénzügyi fortéllyal, reformokkal igyekszik
elriasztani a magyarságot erkölcsi felelősségétől és kötelességétől.
Egyre jobban fél a magyar nemzettől. Ez a félelem, ez a paranoia hajtja
őket ellenünk. Ezért bélyegeznek bennünket irredentának, antiszemitának,
bűnös nemzetnek vagy bárminek.
A Budapest-belvárosi
Aranytíz Művelődési Központban február 6-án, majd 7-én az Uránia Nemzeti
Filmszínházban bemutatták a Chrudinák című ötvenperces
dokumentumfilmet. A Magyar Televízió ismert hovatartozású és
elkötelezettségű urai a film készítőinek nem voltak hajlandók kiadni a
legendás újságíró legjobb riportjait, illetve azoknak egyes jeleneteit. A
Dézsy Zoltán rendezte (ötletadó-társszerkesztő: Paul Tamás) alkotás
szerepel a 41. Magyar Filmszemle információs programjában, s így a
szombati bemutató tulajdonképpen premier előtti, szakmai, baráti körben
megejtett vetítés volt
Milyen világosan látta ezt Ali, akár
ma is mondhatta volna azzal a különbséggel, hogy az elmúlt tíz évben a
magyarság végre felemelte a fejét. A meghatározó többség büszke arra,
hogy magyar.
Rendkívül tehetséges újságíró volt. A
mögöttesben is látta a lényeget. A nemzeti gondolkodású médiaszakemberek
egyik legnagyobb egyénisége volt. Féltek is tőle. Okkal. Hazaszeretete
megkérdőjelezhetetlen volt. A nemzeti újságírás, a magyar televíziózás
sokat vesztett halálával. Sokat tanultunk tőle, remélhetőleg
tanítványai tovább viszik a zászlót.
Búcsúmondatát nem felejtem, amikor
este elbúcsúztunk az ajtóban, még a kutyák is hallgattak. Pista, azt
sohasem szabad elfelejtenünk, hogy ezek, akik meg akartak bennünket
semmisíteni, nos ezek a hazugság és az erőszak kultúrájának groteszk
keverékei.
Forrás: MTVA, Magyar Nemzet, PS, Stefka, Internet, Fotó: MTI
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése