Hirtelen fordul a világ. Általános iskolásként soha nem értettem, hogy miként lehetséges egyik oldalról nagy hirtelen átállni a másikra. Már a Habsburg birodalom szétesése utáni veszteségeink és a Trianonban elszenvedett büntetés is nagy értetlenséget okozott, hiszen ebben is csak a himnuszi balsorsunk igazolódik vissza.
Mi magyarok mindig is magunk voltunk. Egészen addig, míg ránk nem erőltették az idegen hatalmak uralmát. Így volt ez a náci harmadik birodalom idején a megszálló németekkel, aztán a Lenin fiukkal, a magukat hol bolseviknak, hol kommunistákkal, majd szocialistának vallókkal.
Igazából ezek a köpönyegforgatók azok, akik nem csak maguk hitvallását, hovatartozását, hanem az országot és vele a nemzetet forgatják ki a négy sarkából.
Én már az EU-kampány idején megmondtam, a mikor Kovács László a bécsi cukrászdanyitással édesgette az embereket, hogy minek nekünk egy másik átfestett unió, amikor mi már vagy 40 éve tagja vagyunk egynek. Ez volt a Szovjetunió, amit aztán az európaira cseréltünk. Arra, ahol most a volt ifjúkommunista az NDK vasfüggönye mögül átigazolt, a berlini fal túloldalán szocializálódott Angea Merkel az egyik meghatározó és vezető politikus.
Ez az az Európai unió, ahol a szocialisták viszik a prímet és azon pártcsaládba tömörültek fogadják be az összes keleten már rég bebábozódott vérkomcsi utódot. Nyugat-Európa ma utálatát fejezi ki az oroszok felé, de keblére öleli az antidemokratikus Ukrajnát, szükségét veszi az orosz gáznak, de bojkottálja a gazdaságát, és tiltja vele való kereskedelmet, kivéve ha az német, vagy francia tőkealapon nyugszik.
Igen ilyen kétszínű világban élünk. A mai unió a régmúlt egyesülés olyan torzulata, ami már egyáltalán nem hasonlít a korábbi nyugatra. Ma a kriptonkommunista ifjak, a régmúlt utódok ideológiai leszármazottjai verik szét Európát. Olyanok épülnek be az európai pártcsaládokba, mint a Kádár-kortárs gyermekei, a gyilkos Apró-klán utódja a bolgárok üdvöskéje és a szovjetektől átmentett barátok képviselője, Gyurcsányné Dobrev Klára.
De nem ő az egyedüli, mert amennyiben a Momentum sarjaira tekintünk, akkor ott is ez a vérvonal csöppen ki a vegyületből. Cseh Katalin, Donáth Anna, Fekete-Győr András és társai ma is a régmúlt újraélesztésének ifjúkommunistái. Ők azok, akik nem csak a hazai jobboldalt bombázzák, hanem a nyugati demokráciát is züllesztik és igazi kriptokommunistaként beépülve rombolják azt.
Ezek az alakok mind idegszívűek, mondhatni gyökértelenek és ezért nemzetellenesek. Ők nem egy hazához, hanem egy globalizált társadalomhoz köthetők, aminek értékrendje nem más, mint az a katyvasz, ami ma a fertőt jelenti.
Ez jelenik meg a keresztényellenes migráció során, a koronavírus kapcsán, a nemek átértelmezése és kezelése, az emberi mivoltból való kifordulás kapcsán is.
Ők azok, akik olimpiaellenesek, akik a külhoni magyarokkal kirekesztően ellenszenvesek, a mássággal kapcsolatosan pedig befogadóak. Ők akik a mások pénzéből, támogatásából nevelkedtek, tanultak és éltek és politizálnak ma is.
Ők nem a hazát, a magyarokat, hanem önmagukat és az őket étetőket képviselik. Ők azok a mindenre képes árulók, akik a balsorsunk féregnyúlványaként épülnek be különböző szervezetekbe, rendszerekbe és politikai csoportosulásokba. Így kerültek hatalomközelbe, az Eu-ba és lettek, a nemzet árulói.
Ők azok, akik véget az örök vesztesek oldalán maradunk. Az ilyenek miatt jártuk meg Trianont. Hasonszőrű elődeik okán lettünk csatlósok és kerültünk ki vesztesként minden világégésből. A történelem trágyadombján élnek, élősködnek és abból táplálkoznak.
A baj az, hogy mindig van valaki, aki képes még életben tartani, etetni, támogatni ezeket az indentitás nélküli parazitákat.
Sajnos kevés ember érti meg az izoláció lényegét a vírusfertőzések során. Most is alig lehet elérni a távolságtartást, vagy a bezártságot. Ezek természetes mód azonnal szegregációt kiálltnak és tovább fertőznek, mert ez a beidegződésük.
Nekünk kell azonban bölcsnek, kitartónak, és tőlük elszigeteltnek lenni.
Valójában ők képviselői a nemzeti egységünket dicsőítő Himnuszban a fájón megfogalmazott balsorsnak. El kéne már hagyni ezeket végre a saját vesztükre és a magunk kiemelkedésére.
A magyar mindig a saját akaratából, tudásából és önállóságból eredendően haladt, fejlődött és boldogult. Amint másokkal állt össze, azonnal kiforgatták, elárulták, és lenyomták. Ezért nincs szükség az idegen földön született, ott kiképzett és hazánkba telepített magyarul is beszélő, de más tollával ékeskedő hazátlanokra sem úgy, mint politikai erő, sem pedig úgy, mint a magyarság képviselői.
Ők nem a nemzet, nem a magyarok és nem a hazánk érdekképviselői, nem a mi megtestesítőink.
Ők nem mások, mint egy féregtest a nemzet létezésén, az emberek lelkén.
Olyanok ők, mint a himnuszban a balsors. Semmi másra sem képesek, csak a balsorsunk megszemélyesítésre.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése