A demokrácia halála - amikor a gyilkosok szabadon lehetnek (- liberális megtorlás)

 Robert Fico szlovák miniszterelnök elleni merénylet után, ismerve a mögöttes eseményeket,
az elkövető személyét, valamint az Európát átszövő gyűlöletkeltést, amit nem csak Európai
Unió, hanem a tagországokból delegált liberális, baloldali, sokszor korrupt küldöttek, mint
egyéni felszólalók és a társulat többségét alkotó szövetség gerjeszt.

Látva és tapasztalva, hogy fegyverkezési hajsza, a terjeszkedő NATO és az USA törekvései az Eu tagállamok külső tagjait degradáló határozatai, a megkérdőjelezett jogállamiság, mint politikai nyomásgyakorló eszköz fenntartása mind-mind azt a mentalitást hozzák elő, ami a Robert Fico elleni merénylet megtestesítője által az Eu képvisel.

Az elkövető egy szélsőséges, náci szimpatizáns „aktivista”, költőnek nevezett idős biztonsági őr, aki a mostani EU liberális vonalához illő politikai hitvallása alapján nem jelentett kockázatot.

A gyilkolni kész ember képzete és eszmei-szellemiségi „felépülése” a mögöttes támogató közeg az, ami ezt létrehozta és megengedővé tette. Nem véletlen, hogy a híradásokban mást sem hallani, mint legálisan tartott fegyvert.

Aztán egyre inkább arra terelődtek a híradások, hogy korábban számos ideológiát követett, egy oroszbarát újfasiszta szervezethez is köthető (RTL) volt. Lássuk be, ez már eleve sántít, hiszen Fico éppen, hogy nem kimondottan a korábbi orosz-ellenes politikát folytatta, hanem egy olyan normálisabb szemléletet kívánt megvalósítani, ami az orosz-ukrán háború befejezését, a fegyveres támogatás visszaszorítását és a békét szorgalmazta. Juraj Cintula elkötelezett szélsőséges baloldali publicista, költőnek nevezett személy állítólag egy hónapja tervezte (HVG) a merényletet. Ehhez társítva azt a közlést, hogy legális volt a fegyvertartása, eleve olyan, mintha eleve felmentené a „független objektív sajtó” (fos) liberális irányzata gyilkolni kész ember személyét.

Mindez jól illeszthető abba a politikai narratívába, amit az Európai Unió liberális többségű  tagozódása képvisel akkor, amikor a neki nem tetsző tagállamokat, annak vezetőit megpróbálja elítélni, kiközösíteni, és eltenni láb alól.

Így jártak el Lengyelország esetében amikor jobboldali kormánya volt az országnak, de ez mutatkozik hazánk estében és Orbán Viktor személyével kapcsolatosan is, akit ma fő ideológiai ellenségnek tekintenek. Így járt Robert Fico is, akit most egy baloldali felajzott lelőtt.

Lássuk be, a gyűlöletkeltő boszorkányüldözést az Eu gerjeszti, és ő termeli ki ehhez a szimpatizánsokat, mint alanyokat.

Jól példázza mindezt a hazai ellenzéki politikai helyzet és az ahhoz való viszonyulás, a külső (külhoni idegen) támogatás. Látható volt Donald Tusk hatalomra kerülése után ahogy rendőrökkel elfoglalta és lefejezte a közmédiát. A nyugat mindezt nem ítélte diktatórikusnak, sőt ez is belefért abba a sajátos demokráciaképletébe, amit a nyilvánosság felé tükröz. Emlékezetes, hogy a liberális kötődésű Donald Tusk beiktatását követően letartóztatták a lengyel elnöki palotában Mariusz Kaminski volt belügyminisztert és Maciej Wasik volt belügyminiszter-helyettest (Portfólio – MTI). A Donald Tusk vezette új kormány máris jelezte: nem fogja figyelembe venni az alkotmánybíróság állásfoglalását (Hirado.hu).

Az Eu ez esetekben ugyanúgy cinkosként lapított, ahogy akkor is, amikor a Holland rendőrség éles lőszert használva lőtt a tüntetők közé. A lövöldözés ténye egyébként nagy hullámokat vetett a Holland belpolitikában. Gideon van Meijeren, a konzervatív Fórum a Demokráciáért párt képviselője az esetről készült videóról azt mondta, hogy azon nem látható senki „közvetlen veszélyben”, ezért magyarázatot vár a rendőrségtől arra, mi szükség volt a fegyverhasználatra (Ripost).

Hasonlatos, de inkább rejtélyes mód történt fegyverhasználat a Macron vezette liberális Franciaországban azon a tüntetésen, ahol lőtt sebbel összeesett tüntetők kellett kórházba szállítani. Az Eu nem tiltakozott, nem kezdeményezett vizsgálatot és jogállamisági eljárást, ahogy Gyurcsány kardlapozó, a tüntetőkkel szemben lovasrendőri rohamot vezénylő, rendszeren kívül helyezett mérgező könnygázt felhasználó és szemet kilövő attak esetén sem merült fel ez.

Csupán a demokratikusan választott Orbán Viktor vezette kormány csípi az Eu döntéshozó bürokratáinak a szemét.

Itt és adott esetben elfogadott, hogy a Fidesz alkotta kormánytagokat nyilas uralom alatt használt lámpavasas akasztással fenyegessék, vagy hogy a volt ÁVH-sokat, egykori kommunista diktatúrában elhíresült munkásőröket és az elnyomó gyilkos kádári diktatúra pártkatonáit is foglalkoztató Polgárőrszövetség egykori középvezetőségéhez tartozó tagja lövedéket ajánljon az annyira kényesen szabályozott Facebook oldalán a kormányfőnek.

Holott az liberális, konzervatív demokráciában lehet főpolgármester, polgármester és választott képviselő az ellenzék jelöltje, szabad dolgozhat, adhat elfogult vagy hangulatkeltő, akár uszító írást, beszámolót a liberális sajtó, nem korlátozott a nyugati érdekeltségű Szabad Európa, az Euronews és társai sem.

Mindez természetesen hozzájárul ahhoz a gyűlölködő és ellenséges közeghez, mely a magyarellenes és náci hadtestet felvonultató Eu-n és Nato-n kívüli Ukránját előtérbe helyezze a tagországok érdekei helyett, csak azért, hogy az oroszokat bedaráltassa a kiszolgáltatott ukrán emberek sokaságának halálával.

Ugyanez a másokat beáldozó cselekvés volt tetten érhető a srebrenicai népirtás holland közreműködéssel történő bekövetkezte során, amikor az ENSZ kötelékében szolgáló hollandusok átengedték a hozzájuk menedéket kérő bosnyákokat a Milosevics szerb katonáknak, akik aztán a nem kímélve a fiatal fiukat, a meglett férfiakat és a mögöttes nőket, anyákat, gyerekeket, tömegében gyilkolták le jó részüket.

Természetesen a liberális oldal, a képszínű Eu, a közreműködő áruló Hollandok és az ENSZ még csak a sajnálkozó kitárulkozásra sem volt igazán képes.

Visszavezethetően és történelmileg példázott, hogy a demokratikusan választott, a fősodrú nyugati törekvésekkel szemben szavazó országok vezetőit miként próbálják lejártatással, kiközösítéssel, retorziókkal, szankciókkal, büntetőintézkedésekkel ellehetetleníteni, majd pedig amikor ez mind nem hatásos, akkor más módszerekkel, akár az egész országot (lásd oroszok), vagy célzottan a vezetőiket kiiktatni.

Ez jön le a globális közösségi médiahálózaton (lásd Facebook), a mindennapok (lásd Donald Tusk, Gyurcsány Ferenc,) politikusainak cselekvései, mint retorziók, vagy pedig az ellenoldalt politikai vezetőinek személyes kiiktatása, kiiktatási kísérletei során.

Erre utalt az egykoron ismertebb polgárőr személyének átvett és továbbított közösségi üzenete, a történelmileg elhíresült szarajevói merénylet, vagy a mostani gyilkossági szándék, ahol a „magányos” támadó 5 lövéssel igyekezett leteríteni és ezzel kiiktatni azt a demokratikus vezetőt, aki a mostani liberális Európa és az általa gerjesztett ukrajnai háborút támogató politika ellen történt.

Jól ismert, hogy egy ország vezetőjének likvidálása mennyire képes megváltoztatni a
környezet arculatát. Azt a politikai berendezkedést, amit élő személyként képviselni,
megvalósítani próbált.

*

Oroszország beint az Ukrajnának kedvező gabonaegyezménynek - nem az éhezőket és a szegényeket segítették

Oroszország hétfőn közölte, hogy leállította azt a példa nélküli megállapodást, amely a háború ellenére lehetővé tette, hogy Ukrajnából gabonát szállítsanak afrikai, közel-keleti és ázsiai országokba, ahol egyre nagyobb veszélyt jelent az éhezés.

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője újságírókkal folytatott konferenciahíváson jelentette be a megállapodás leállítását, hozzátéve: Oroszország visszatér az egyezséghez, miután teljesítik követeléseit.

„Amint megvalósul a fekete-tengeri megállapodás Oroszországot érintő része, Oroszország azonnal visszatér a végrehajtásához” – mondta Peszkov.

Ezzel vége annak az áttörést jelentő megállapodásnak, amelyet az ENSZ és Törökország közvetítésével hoztak tető alá tavaly nyáron annak érdekében, hogy az élelmiszerek elhagyhassák a Fekete-tenger térségét, miután Oroszország csaknem másfél éve megtámadta szomszédját. Egy külön megállapodás az orosz élelmiszerek és műtrágyák mozgását könnyítette meg a nyugati szankciók közepette.

Csak helyeselni tudom az orosz döntést. Azt, hogy nem hosszabbították meg a megállapodást. Az egyezség nem arról szólt, hogy csak az ukránok részesülhetnek a kiszállításból és arról sem volt szó, hogy visszafele fegyvereket, lőszereket pakolnak a hajókba. 

 

Ukrajna és a vele szövetséges nyugat teljesen átverte a világot, de leginkább az oroszokat, amikor arra hivatkozott a kezdeményező, hogy ez a megállapodás az éhező szegény afrikai országok lakosságát segíti és látja el élelmiszer-alapanyaggal. 

Aztán az első gabonaszállítmányok nem is az éhező kontinensre, hanem a fejlett és gazdag országokba mentek. 

 

 

Az ENSZ, Black Sea Grain Initiative, szeptemberi 12-i adatai szerint összesen 2,7 millió tonna gabona hagyta el Ukrajnát azóta, hogy Törökország és az ENSZ közvetítésével elindulhattak az első ukrán gabonaszállítmányok - derül ki az Oeconomus infografikájából. Ennek 53 százaléka kukorica, 23 százaléka búza, 12 százaléka különböző napraforgó termék, 6 százaléka árpa, 5 százaléka repce, 1 százaléka pedig szója volt. Ha országok szerint nézzük, akkor a legtöbb gabona, az összes mennyiség 19 százaléka Törökországba került, 13 százaléka Spanyolországba, 10 százaléka Egyiptomba, 8 százaléka Kínába, 8 százaléka Hollandiába, illetve hasonló nagyobb mennyiségek kerültek még többek között Olaszországba, Dél-Koreába stb. Ugyanakkor az Ukrajnából kiáramló teljes gabonamennyiség mindössze 2 százaléka került Szudánba, 2 százaléka Kenyába, 1 százaléka Szomáliába, 1 százaléka Dzsibutiba, 1 százaléka Jemenbe, illetve szintén 1 százaléka Libanonba. 

 

Az adatokból kiderült, hogy az Ukrajnából érkező áru 38 százaléka kötött ki az Európai Unióban. A legnagyobb mennyiség Spanyolországba, Hollandiába és Olaszországba került, de 4 százalék jutott Romániába, 2 százalék Németországba, és 1-1 százalék Franciaországba, Görögországba, Írországba és Bulgáriába is. 

 

Érdemes átgondolni Ukrajna szerepét a globális élelmiszerellátásban, hiszen 2020-ban nagyon kevés rizst exportált, 18 millió tonna búzát és 28 millió tonna kukoricát. Oroszország (37,3 millió tonna), az Egyesült Államok (26 millió tonna), Kanada (26 millió tonna) és Franciaország (19,8 millió tonna) után volt az ötödik legnagyobb búzaexportőr, és a negyedik legnagyobb kukoricaexportőr az USA (52 millió tonna), Argentína (37 millió tonna) és Brazília (34 millió tonna) után.

 

Vlagyimir Putyin orosz elnök már a kezdetekben felrótta, hogy az ukrán gabonát valójában az Európai Unió kapja, nem pedig a rászoruló afrikaiak. 

Nancy Quian  szerint ezért "az ukrán búza és kukorica elvesztése önmagában nem okozhat élelmezési bizonytalanságot a szegény országokban, mivel a termelés és a más országokból származó export növekedhet." 

 

 

A gabonáért számos ország fegyverrel fizet.. Ezzel nem az éhínséget hivatottak kiszolgálni, hanem az ukrán harci gépezetet. A balga orosz, meg adta magát hozzá. 

 

Végül az alja a legsilányabb minőség, a volt KGST és a szomszédos országok gazdaságát sújtva maradt rajtunk. 

 

Aztán David Laborde, a Nemzetközi Élelmiszer-politikai Kutatóintézet munkatársa közölte, hogy a kivitelre váró ukrán gabona legnagyobb része takarmányozásra szolgál, abból mindössze hatmillió tonnát tesz ki a búza, és annak is csak a felét szánják emberi fogyasztásra. Idén már az is kiderül, hogy silány minőségű, kétes eredetű ukrán gabona árasztja el a piacot! A hibás brüsszeli döntések hatalmas mennyiségben szabadították rá Ukrajna szomszédjaira a silány minőségű, kétes eredetű ukrán gabonát, ami ellehetetleníti a magyar gazdákat is. Míg az uniós gazdálkodók szigorú előírások szerint – jelentős plusz költségekkel – kell termeljenek, a beáramló import minősége erősen kétes, akár egészségre is veszélyes lehet.

 

A magyar terménypiacon kritikus helyzet alakult ki az átgondolatlan brüsszeli döntések miatt – hívja fel a figyelmet a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK). 2022 nyarán az EU felfüggesztette az Ukrajnából érkező árukra a vámok, vámmentes kontingensek alkalmazását, azért, hogy harmadik országokba továbbszállíthassák az ukrán gabonát. Ezáltal szabadon áramolhatnak be a termények az EU-ba, de az eredetileg Afrikába és Nyugat-Európába szállítandó mennyiségek nem mentek tovább, hanem rászabadultak a közép-európai piacra, amely telítődött ukrán gabonával, napraforgóval, repcével. Felháborító, hogy míg az EU-ban – a Green Deal bevezetésével – drasztikusan szigorú előírások betartásával kell élelmiszert előállítani, addig az importra semmi elvárás sincs. Az ukrajnai gabona sokszor nem felel meg az uniós előírásoknak, és egészségügyi kockázatot is jelent, hiszen Ukrajnában számos olyan növényvédő szert és egyéb anyagot használnak, amelyek az Unióban már évtizedek óta tiltólistán szerepelnek, nem is beszélve arról, hogy Ukrajnában engedélyezett a génmódosított növények termesztése is.

Felborította a magyar búza- és lisztpiacot az Ukrajnából érkező import. A Gabonaszövetség feldolgozói tagozatának elnöke szerint a probléma több mint piaci, mivel méréseik szerint az ukrán lisztek nagy része silány minőségű. Az agrártárca már vizsgálódik.

Nagy problémát okoz most a magyarországi malmoknak, hogy az óriási mennyiségben bejövő ukrán búza mellett már körülbelül havi tízezer tonna liszt is érkezik Ukrajnából. A búza ára az elmúlt hetekben a tonnánkénti 135 ezer forintról indulva már közelíti a 120 ezer forintot, bár ez inkább valamiféle elméleti ár, hiszen most nem vásárol senki. Magyarország hagyományos piacaira, Olaszországba, Romániába és Ausztriába sem megy az export, valószínűleg azért, mert az ottani importőrökhöz is eljutott az ukrán búza.

Miután a hazai piacon megjelent az olcsóbb ukrán búza és liszt, kérdésessé vált a malmoknál lévő, még 135-140 ezer forintos tonnánkénti áron megvásárolt 3-4 havi készlet sorsa. A magyar gabonapiacon szokatlan helyzet, hogy a termény jön, nem pedig a magyar exportőrök szállítják ki. Ha nem indul be az export, és továbbra is jön be az ukrán import, az odáig vezethet, hogy nagyon komoly, akár 500-600 ezer tonnás átmenő búzakészlettel fordulnak június 30-án a következő búzaszezonba.

A piaczavarásnál is nagyobb probléma, hogy a Magyarországra érkező liszt silány minőségű. A Gabonaszövetség egy független laboratóriumban bemérette az ukrán liszt minőségét, a jegyzőkönyvet pedig továbbították az élelmiszer-biztonsági hatóságnak.

Ezért fogadom megnyugvással és némi elégedettséggel, hogy az oroszok nem hosszabbították meg a megállapodást. Különös tekintettel arra, hogy az ő gabonájukat a megállapodás ellenére sem engedték piacra. Nem is tudom, mit gondolt az aki sorra szegi a megállapodásokat és hazug mód mást hoz ki belőle, mint amikor a kezdeményezéskor nem erről volt szó.

 *

Shadow Gate

Letartóztatták az Infowars riporterét, aki az egyik legnagyobb áttörést ígérte az "árnyékkormány", deep state és háttérhatalom elleni nyomozásával és leleplező filmjével.
 

Azzal egyidőben tartóztatták le Millie Weaver-t és férjét is, ahogy feltették YouTube-ra a Shadow Gate című dokumentumfilmjüket. 

Az Infowars riportere az egyik legnagyobb áttörést ígérte az "árnyékkormány", deep state és háttérhatalom elleni nyomozásával és leleplező filmjével.

A film azt a célt tűzte ki, hogy bemutatja és leleplezi a masszív és hatalmas Deep State hálózatot és annak hírszerzési apparátusát, mely manipulálja a politikát és a médiát egyaránt az Egyesült Államokban.

Mindezt két belső privát hírszerző kiszivárogtatásával próbálták megtenni.

A globál-diktatúra által üldözött, tiltott, bannolt új kifejezés valószínűleg a "ShadowGate" lesz mind a közösségi médiában, mind a Google Igazság-csekkoló cenzúrája által...

Amíg nem törlik, elérhető még a teljes film a Brighteon szerverén.

  Forrás: (SBG Buddha - VilagHelyzete)

*

Sérti a véleménynyilvánítás szabadságát a Facebook indokolatlan cenzúrája - álságos irányelvek

A szólásszabadságot és az információáramlást sérti a Facebookon hullámszerűen bekövetkező indokolatlan személyes profilfelfüggesztés gyakorlata. Szakértők szerint szükség lenne a közösségi oldal szabályozására magyar jogszabályokat alkotni, viszont olyan adatvédelmi kérdésekben, mint a személyes okmányok bekérése, a magyar hatóságoknak nincs mozgástere.

 

Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke javaslatot tett arra, hogy a kormány alkosson a közösségi médiáról jogszabályt, amely szerint csak alapos indokkal lehet felfüggeszteni közösségi profilokat, és a magyar hatóság felülbírálhassa ennek jogosságát. Simon János politológus lapunknak arról beszélt, hogy egy politikai kampányban elkövetett letiltáshullámmal a Facebook tulajdonosa erős befolyással bír a választás kimenetelére.

A nyár folyamán immár a második személyes profilfelfüggesztési hullám söpört végig a Facebookon. Tömegével, indokolatlanul, szűrés nélkül függesztett fel a Facebook személyes profilokat, amelyeket

csak a személyi igazolványról készült fotó elküldése után, napokkal később oldottak fel.

A felfüggesztések gyakorlata aggályos, hiszen gátolja a szabad véleménynyilvánítást, az információáramlást és egyes helyeken a munkavégzést is. Egyelőre csak találgatások vannak arról, hogy mi állhat az újabb letiltási hullám mögött. Az viszont érdekes, hogy az időpont egybevág Donald Trump amerikai elnök azon felvetésével, hogy a koronavírus miatt el kellene halasztani az őszi amerikai elnökválasztást.

Simon János politológus szerint a Facebook hullámszerű felfüggesztéseinek valódi okairól egyelőre találgatások folynak, de az mindenképpen egyértelmű, hogy a Facebooknak nagy szerepe van a közvélemény formálásában, mert az oldalt a legkisebb településeken is elérik. A politológus kijelentette: aki a Facebookot uralja, pont olyan, mint aki televíziós csatornák felett rendelkezik.

– A politikai kampányokban a mobiltelefonok szerepét átvette a Facebook, korábban az sms-eknek volt nagy szerepe, most a közösségi médiának. Ha a politikai kampány hajrájában a személyes profilokat tömegesen letiltják,

megbéníthatják a kormányzati erőt, és erre komoly esély is van a következő választáson

– hívta fel a figyelmet Simon János. A politológus régóta szorgalmazza, hogy a visegrádi országok fogjanak össze, és alkossanak meg egy új közösségi felületet, hogy az információáramlás ne csak a Facebookon keresztül működhessen.

 

– A szólásszabadság és az információáramlás szempontjából is kifogásolható gyakorlat a profilok ideiglenes felfüggesztése, az egyenlő jogokat minden téren meg kell adni. Vizsgálni kell a Facebook szabálytalan eljárásait, és alternatívákat kell keresni – mondta el lapunknak Simon János.

Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke új jogszabályok megalkotására tett javaslatot az Igazságügyi Minisztérium által létrehozott Digitális Szabadság munkacsoport ülésén. Péterfalvi Attila szerint a magyar gyakorlatot figyelembe véve

aggályos az okmánymásolás, ami az adatvédelmi szabályzat elveivel és a magyar adatvédelmi hatóság gyakorlatával is ellentétes.

– Túlzónak tartom ezt a gyakorlatot, de a Facebookra nem a magyar szabályok, hanem egységes európai szabályozás vonatkozik. A magyar hatóság nem indíthat vizsgálatot. Viszont az információáramlás oldaláról nézve szükség van új jogszabályok megalkotására – mondta el Péterfalvi. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke arról tájékoztatott, hogy Varga Judit igazságügyi miniszer létrehozta a Digitális Véleményszabadság munkacsoportot. Ennek ülésén felvette, hogy

a személyes profilok felfüggesztésének felülvizsgálata legyen magyar kompetencia.

– Azt a javaslatot tettem, hogy létre kellene hozni egy magyar hatósági eljárást, amelynek során a magyar hatóság kötelezi a Facebookot az indokolatlan letiltások felülvizsgálatára, hogy a véleménynyilvánítás valóban szabad maradjon – tájékoztatta lapunkat Péterfalvi Attila.

 Forrás: Magyar Nemzet

*

David Icke interjú III. - új, teljes 3 órás riportanyag magyar felírattal, hogy mindenki megértse

Itt az új London Real interjú David Icke-kal - Történelmünk eddigi legnézettebb, majd betiltott online élő interjúja és az azóta eltelt időszak utáni összefoglalója.

- David, üdvözlünk újra a London Real adásában.
- Köszönöm, Brian.

"Először is szeretném bejelenteni, hogy most az új Digitális Szabad Platformunkon közvetítünk, amely egy cenzúramentes, független közvetítő rendszer, amely az emberektől, az emberek által, az embereknek van, mely kizárólagosan a weboldalunkról érhető el, a londonreal.tv-n.

David, megígérem neked és minden nézőnek: nem fogjuk ezt a beszélgetést megszerkeszteni. Nem fogjuk cenzúrázni, leszedni, vagy letiltani és bárki a világon megnézheti ezt az interjút ingyen...

Mindenkit szeretnék képbe hozni a történésekről, úgyhogy ezzel kezdeném:46 nappal ezelőtt, március 18-án közvetítettük a Rose-Icke I-et, amely az első beszélgetésünk volt 2020-ban.

Megkértelek, hogy világosítsd meg a koronavírus-járvány korai napjait és a globális piac összeomlását. Akkor az Egyesült Királyság még nem volt teljes lezárás alatt.

Ebben a beszélgetésben beszéltél a probléma-reakció-megoldás elméletedről, megkérdőjelezted a WHO (Egészségügyi Világszervezet) motivációit és figyelmeztettél a felsejlő Éhezők Viadala-társadalom képére.
 

PROBLEM - REACTION - SOLUTION - A manipuláció alapképlete mindig működik! Globálisan is! 

Ez a rész azonnal elkezdett futótűzként terjedni.

Több mint 10 millióan nézték meg a világ minden részén.

Azok, akik élesen keresték a közmédiáktól és a kormányoktól eltérő beszámolókat.

És a következő, 21 nappal ezelőtt, április 6-án leadtuk a 2020-as második beszélgetésünket,  a Rose-Icke II-t a YouTube-on keresztül, ami a világ második legnézettebb élő adása volt aznap, csupán az Egyesült Államok elnökének, Donald Trump-nak az élő adása előzte meg. 650 ezer egyidejű nézője volt. Közel négyszer annyi, mint az előző élő adásnak.

Azt feltételeztük, hogy ez az epizód eléri a 14 milliós nézettséget, amely az emberiség történelmének legnagyobb videó-közvetítésévé tette volna. 

30 perccel később ez az élő adás törölve lett és le lett tiltva. Mindenféle magyarázat és kommunikáció nélkül."

 

A tiltást kiváltó ominózus London Real interjút is bizonyára mindannyian láttátok, de most itt a friss interjú és beszélgetés az azóta eltelt időszakról:

"David, őszinte leszek, az elmúlt 3 hét életem eddigi legnagyobb kihívása volt.

Megkérdőjelezték a jó hírnevem, a vállalkozásom támadás alatt áll és az emberi jogaimat elveszik minden egyes nap.

De ugyanakkor ez a legfelemelőbb időszaka is az életemnek.

Emberek millió álltak mellém a világ minden részéről és támogatnak.

És ebből kifolyólag sosem voltam ilyen mértékben rendíthetetlen a meggyőződésemben/hitemben, az alapvető jogainkkal kapcsolatban, a szabad beszédet és a szabad sajtót illetően.

Ezért vagyunk most itt és közvetítünk." - kezdi Rose a beszélgetést.

SBG Buddha - VilagHelyzete

* 

Black Lives - ahogy mi (is) szeretnénk elfogadni

*

Balsorsunk megtestesítői - politikai vírustestek és a nemzeti immunitás hiánya ( - köpönyegforgató kétszínüség)

Hirtelen fordul a világ.  Általános iskolásként soha nem értettem, hogy miként lehetséges egyik oldalról nagy hirtelen átállni a másikra.  Már a Habsburg birodalom  szétesése utáni veszteségeink és a Trianonban elszenvedett büntetés is nagy értetlenséget okozott, hiszen ebben is csak a himnuszi balsorsunk igazolódik vissza.

Mi magyarok mindig is magunk voltunk.  Egészen addig, míg ránk nem erőltették az idegen hatalmak uralmát. Így volt ez a náci harmadik birodalom idején a megszálló németekkel, aztán a Lenin fiukkal, a magukat hol bolseviknak, hol kommunistákkal, majd szocialistának vallókkal. 

Igazából ezek a köpönyegforgatók azok, akik nem csak maguk hitvallását, hovatartozását, hanem az országot és vele a nemzetet forgatják ki a négy sarkából. 

Én már az EU-kampány idején megmondtam, a mikor Kovács László a bécsi cukrászdanyitással édesgette az embereket, hogy minek nekünk egy másik átfestett unió, amikor mi már vagy 40 éve tagja vagyunk egynek.  Ez volt a Szovjetunió, amit aztán az európaira cseréltünk.  Arra, ahol most a volt ifjúkommunista az NDK vasfüggönye mögül átigazolt, a berlini fal túloldalán szocializálódott  Angea Merkel az egyik meghatározó és vezető politikus.  

Ez az az Európai unió, ahol a szocialisták viszik a prímet és azon pártcsaládba tömörültek fogadják be az összes keleten már rég bebábozódott vérkomcsi utódot.  Nyugat-Európa ma utálatát fejezi ki az oroszok felé, de keblére öleli az antidemokratikus Ukrajnát, szükségét veszi az orosz gáznak, de bojkottálja a gazdaságát, és tiltja vele való kereskedelmet, kivéve ha az német, vagy francia tőkealapon nyugszik.  

Igen ilyen kétszínű világban élünk.  A mai unió a régmúlt egyesülés olyan torzulata, ami már egyáltalán nem hasonlít a korábbi nyugatra.  Ma a kriptonkommunista ifjak, a régmúlt utódok ideológiai leszármazottjai verik szét Európát.  Olyanok épülnek be az európai pártcsaládokba, mint a  Kádár-kortárs gyermekei, a gyilkos Apró-klán utódja a bolgárok üdvöskéje és a szovjetektől átmentett barátok képviselője, Gyurcsányné Dobrev Klára.   

De nem ő az egyedüli, mert amennyiben a Momentum sarjaira tekintünk, akkor ott is ez a vérvonal csöppen ki a vegyületből. Cseh Katalin, Donáth Anna, Fekete-Győr András és társai ma is a régmúlt újraélesztésének ifjúkommunistái.  Ők azok, akik nem csak a hazai jobboldalt bombázzák, hanem a nyugati demokráciát is züllesztik és igazi kriptokommunistaként beépülve rombolják azt.  

 Ezek az alakok mind idegszívűek, mondhatni gyökértelenek és ezért nemzetellenesek. Ők nem egy hazához, hanem egy globalizált társadalomhoz köthetők, aminek értékrendje nem más, mint az a katyvasz, ami ma a fertőt jelenti.  

Ez jelenik meg a keresztényellenes migráció során, a koronavírus kapcsán, a nemek átértelmezése és kezelése, az emberi mivoltból való kifordulás kapcsán is.   

Ők azok, akik olimpiaellenesek, akik a külhoni magyarokkal kirekesztően ellenszenvesek, a mássággal kapcsolatosan pedig befogadóak.  Ők akik a mások pénzéből, támogatásából nevelkedtek, tanultak és éltek és politizálnak ma is.  

Ők nem a hazát, a magyarokat, hanem önmagukat és az őket étetőket képviselik. Ők azok a mindenre képes árulók, akik a balsorsunk féregnyúlványaként épülnek be különböző szervezetekbe, rendszerekbe és politikai csoportosulásokba. Így kerültek hatalomközelbe, az Eu-ba és lettek, a nemzet árulói. 

Ők azok, akik véget az örök vesztesek oldalán maradunk.  Az ilyenek miatt jártuk meg Trianont. Hasonszőrű elődeik okán lettünk csatlósok és kerültünk ki vesztesként minden világégésből.  A történelem trágyadombján élnek, élősködnek és abból táplálkoznak.  

A baj az, hogy mindig van valaki, aki képes még életben tartani, etetni, támogatni ezeket az indentitás nélküli parazitákat. 

Sajnos kevés ember érti meg az izoláció lényegét a vírusfertőzések során.  Most is alig lehet elérni a távolságtartást, vagy a bezártságot. Ezek természetes mód azonnal szegregációt kiálltnak és tovább fertőznek, mert ez a beidegződésük. 

Nekünk kell azonban bölcsnek, kitartónak, és tőlük elszigeteltnek lenni. 

Valójában ők képviselői a nemzeti egységünket dicsőítő Himnuszban a fájón megfogalmazott balsorsnak.  El kéne már hagyni ezeket végre a saját vesztükre és a magunk kiemelkedésére.  

A magyar mindig a saját akaratából, tudásából és önállóságból eredendően haladt, fejlődött és boldogult. Amint másokkal állt össze, azonnal kiforgatták, elárulták, és lenyomták.  Ezért nincs szükség az idegen földön született, ott kiképzett és hazánkba telepített magyarul is beszélő, de más tollával ékeskedő hazátlanokra sem úgy, mint politikai erő, sem pedig úgy, mint a magyarság képviselői.  

Ők nem a  nemzet, nem a magyarok és nem a hazánk érdekképviselői, nem a mi megtestesítőink.  

Ők nem mások, mint egy féregtest a nemzet létezésén, az emberek lelkén. 

Olyanok ők, mint a himnuszban a balsors. Semmi másra sem képesek, csak a balsorsunk megszemélyesítésre. 

*

Megrázó érzés - gondolkodjunk

Mindig megrázó egy balsors átélése. Különösen az magyarként, részvéttel átélni, amikor ez a franciákat éri. Nem csak azért, mert nemzeti tragédiánk analógiája kerül rögtön előtérbe, hanem azért a viszonválasz nyomán, amit a magyarok a franciáknak adnak.

Európa a Habsburgok uralmát követően mintha nem tartaná sokra, vagy éppen méltónak a magyarokat azon nemzetek sorában akik mégis csak előrébb valók annál a seggnyaló balkáni országnál, akiknek nyelvezete állítólag valahol rokoni szálakat ápol a gallokkal. 

Mégis a magyarok táborából tört elő az a közösségi kezdeményezés, mely a Facebook-profilokat a francia trikolórral festette pusztán azért, mert a Bataclan koncertteremnél 112 emberrel végeztek a kalasnyikovos terroristák, holott ez a nagyhatalmi hódító és világbefolyásoló politikájuk egyenes következménye volt. Amerika után jól tudjuk, hogy az a nemzet, aki idegen földre, távoli földrészekre jár csatázni, azt mostanság a saját otthonában keresik fel és csapják arcul. Ezen arculcsapások egyike lehetett az amerikai Word Trade Center elleni merénylet és a Bataclan, a Stade de France stadion bejáratainál, illetve egy McDonald’s-nál elkövetett robbantások. De öt másik helyszínen is támadtak a terroristák: a La Belle Equipe bárban a rue Charonne-on, a Le Carillon bárnál, a rue de la Fontaine au Roi-nál, illetve a boulevard Voltaire-en is, itt – úgy tudni – 38 ember vesztette életét.

Ekkor szükségállapotot vezetett be a francia elnök és terrorellenes háborút hirdetve, nagy erőkkel kerestek minden esetleg életben maradt elkövetőt. Viszont Franciaországban az algériai háború óta, vagyis több mint 50 éve nem kellett szükségállapotot elrendelni. És még nem teljes a sor, mert a provokatív Charlie Hebdo szerkesztősége elleni és a  Nizzai terrortámadást sorba sem állítva, mondhatjuk el magunkról, hogy több együttérzés és szolidaritás szorult belénk, mint görcs a franciákat hallva, pusztán azért, mert Trianont soha nem fedhetjük. Ezt semmi nem írhatja felül. És lám, mégis a mieink közül kerültek ki, és voltak azok, akik a profiljukat francia színekre váltották, akkor, amikor tudva tudhatták, hogy a franciák afrikai és más államokbeli katonai fellépései nem vezetnek jóra. Ami tudva ismert volt, hogy az amerikaiak idegen földön vívott imperialista háborúinak is meg lett a következménye, úgy a franciák nagyhatalmi törekvéseinek is megszületik a maga véráldozata. Ebben a nagyhatalmi vérengzésben azonban én nem kívánok szolidáris lenni.  Különösen nem azokkal a franciákkal, akik igaztalanul és jogtalanul elszakították a családom az ősöktől, egy olyan mondvacsinált ítélkezéssel, ami a társult Habsburgok franciákkal beházasított birodalmát nem sújtotta. Ezekkel a franciákkal az igaz magyar nem közösül. Még akkor sem, ha térdre rogyva sírnak. Nem azért, mert a guillotine teremtette liberalizmus velük ért partot, hanem ezzel együtt az összes velünk szembeni cselekedetükért.   

Lássuk be, más emberek tudnak ebben is különben lenni nálunk. Bár az elsők közt voltunk, akik adományokat gyűjtve tett felajánlások sorát vállalva üzentük és fejeztük ki együttérzésünket. Budapest, Székesfehérvár és számtalan más hely is gesztusszerű felajánlásokat téve a franciáknak a Notre-Dame pokolba jutása kapcsán.  Bár Párizs és a francia városok lángra lobbanása nem ismeretlen jelenség a liberalizmus vezető országában, a Notre-Dame lángjait szemlélve magamnak is elszomorítónak tartottam a jelenséget. 

Azonban mégis csak meg kellett őriznem a rideg gondolkodásom, akár mennyire is ingeret fel a dolog.  És lám mára bebizonyosodott az igazam, a Vatikán és a Pápa által. 

Akkor, amikor Ferenc pápa nagykedden délben pénz helyett üzenetet küldött Michel Aupetit párizsi érseknek a Notre Dame-székesegyházat pusztító tűzvésze kapcsán.  „A Notre Dame-székesegyház nagy részét elpusztító tűzvész után szomorúságotokhoz társulok és egyházmegyétek híveihez, Párizs lakóihoz fordulok és mindenkihez Franciaországban. Ezekben a nagyheti napokban, amikor Jézus szenvedésére, halálára és feltámadására emlékezünk, lelki közelségemről és imádságomról biztosítalak benneteket.  ...  Ezzel a reménnyel szívből adom apostoli áldásomat a francai püspökökre, az egyházmegye híveire, továbbá Isten áldását kérem Párizs és Franciaország lakóira."

Ezzel a pápai áldással magam is megnyugodtam, hogy jó úton járok.  Hogy nem tévesek a gondolataim, és én nem a bűnben égek, mint ahogy azok a hatalmasságok, akik saját hazájuk keretein határait átlépve mások országát szabják át fegyvereik tűzével.  És lássuk be, ez a tűz Isteni csapásként lobbantotta szemünk elé az igazságot. Azt, amit már az Eiffel toronynál is egy golyóálló üvegfallal próbálnak leplezni.

  

Ma azonban további együttérzésre is leletem a szomszédból. Onnan, ahonnan ezt nem is vártam volna.  Mert történt az a csoda, hogy Szlovákia is képes volt kiállni a maga igazáért akkor, amikor mások és köztünk mi is inkább a seggnyalásunkat és a behódoltságunkat próbáltuk kifejezni.

 

A párizsi Notre Dame hétfői katasztrófája után egyre-másra érkeznek a hírek arról, hogy az egyes vállalatok, vállalkozók, országok, városok felajánlják pénzbeli segítségüket a katedrális helyrehozatalához.

Az első, azonnali felajánlások szinte elképesztő, lélegzetelállító összegekről szóltak. Franciaország leggazdagabb embere, Bernard Arnault 200 millió eurót, egy másik milliárdos és a Total energiavállalat 100-100 milliót, Párizs 50 milliót, a régiós kormány 10 milliót…  A Notre-Dame még füstölgött, a por és a hamu még ki sem hűlt, amikor kedd estére már 750 millió eurós felajánlásáról szóltak a híradások, mely mára, a kisemberek adományainak köszönhetően valahol egy milliárd eurónál tarthat.

A francia erdők harmadik legnagyobb magántulajdonosa tette azt a nemes gesztust, hogy 1300 normadiai tölgyet ajánlott fel a Notre-Dame gerendázatának helyreállításához.


Salma Hayek férje, a francia luxusmárkákat összefogó Kering tulajdonosa megduplázta korábban felajánlott 100 millió eurós adományát.

Aztán Székesfehérvár is csatlakozott Szegedhez a Notre-Dame újjáépítésére tett tízezer eurós felajánláshoz. 

Mint hírül adták, Székesfehérvár önkormányzata, csatlakozva Szeged városához 10 ezer eurót ajánl föl a párizsi Notre-Dame székesegyház újjáépítésére, jelentette be Cser-Palkovics András fideszes polgármester kedden a közösségi oldalán. "Ha van város, amely átérzi egy katedrális elvesztésének tragédiáját, az Székesfehérvár" – utalt Cser-Palkovics András az egykori székesfehérvári koronázó templomra, amely ma romként látogatható – írja az Index.

A tűzeset kellően fel is rázta a franciákat. A migránspolitika kezelése miatt jogosan lesajnált francia nép saját történelme, keresztény megmaradása érdekében soha nem látott össznemzeti gyűjtést hirdetett. Odahaza és szerte a nagyvilágban.

Erre a szomszédunk válaszul, nem hogy behajolt volna, hanem jelzésértékű kifejezést hozott nyilvánosságra.

Peter Pellegrini szlovák kormányfő is nyilatkozott az ügyben. 

Pellegrini szerint Szlovákia a katedrális tűzesetével kapcsolatban arra vár, hogy az egész ügyet miként vállalja magár Franciaország, és “ott, ahol tudunk, segítünk”. Pellegrini azt is kiemelte, hogy nem szívesen kelne versenyre abban, hogy melyik ország segít többet, vagy kevesebbet.

“Nem szívesen tennék ma olcsó gesztusokat és hangoztatnám, hogy ilyen vagy olyan összeget küldünk”  -  nyilatkozta a kormányfő azzal, hogy Szlovákia segít, ha azt Franciaország kérni fogja. 

“Nem fogok most ebből reklámot vagy valamilyen olcsó kampányt csinálni” - mondta, majd hozzátette, hogy a méltányosan kell megközelíteni a problémát, hogy végső soron ne sértsük meg a másik felet azzal, hogy “nem bízunk abban, hogy maguk és képesek gondoskodni a problémáról.” 

“Mégiscsak egy világhatalomról van szó, amely képes megbirkózni az ilyen problémákkal”

Pellegrini azt is kijelentette, hogy   “Abban az esetben, ha megkérnének bennünket és hajlandóak leszünk valamilyen összeggel támogatni a párizsi rekonstrukciót, úgy azon leszek, hogy legalább a háromszorosát küldjük a mi leégett Krasznahorkánkra”  A kormányfő szerint a szlovákiai lakosoknak érezniük kellene, hogy “nem csak külföldre küldünk pénzt, hanem a megfelelő összeggel a szlovákiai műemlékekre is áldozunk”.

És most ugorjunk vissza az időben 2012. március 10-ig, a krasznahorkai vár leégésének napjáig. 

A felvidéki magyarság körében szintén páratlan eszmei és szimbolikus értékkel bíró vár tetőszerkezete, Andrássy Gyula fegyvergyűjteménye, a reneszánsz palota egy része vált a helyi cigánygyerek cigarettázása miatt a tűz martalékává. Kiégett a legrégebbi, gótikus palota-rész, megrongálódott a harangtorony.

A felújítás költségeit a Notre-Dam-i károkhoz képest “elenyésző”, 15 millió euróra becsülik.

Mire voltunk mégis képesek az elmúlt hét évben Krasznahorka újbóli megnyitása érdekében? Mennyit ajánlottak fel például a mi oligarcháink e nemes célra? Például a felvidéki magyar közösség lerohasztásából meggazdagodott újkori földesurak, akik Csallóköz, és az egyes régiók uraiként szinte élet – halál fölött döntenek? Vagy politikusaink? Mert a kisemberek nálunk is megmozdultak, több segélykoncertet, jótékonysági gálát szerveztek.

A vár bezárásával gömöri egzisztenciák mentek tönkre, a környékbeliek végső elkeseredettségükben a túl lassú felújítási munkálatok miatt tüntettek. Miközben egy olyan párt ül végig a parlamentben magyar szavazatokból, akik azóta a magyar himnuszt is betiltották, csicskásaikat gyalázatos döntéseikkel pedig a mai napig némán tűrjük. 

„Krasznahorka égő várának fényénél meg kell kérdeznünk és meg kell válaszolnunk a legnagyobb kérdést: elfogadjuk-e a szemfödélig tartó kiszolgáltatottságot, avagy azokra az erényekre támaszkodunk, amelyek a magyart magyarrá teszik” (-hvg)

Az is beszédes párhuzam, hogy a felújítás céljából indított gyűjtés bejegyzését a szlovák Belügyminisztérium visszautasította, mert az nem szlovákul, hanem magyar nyelven született. A Most-Hidasok szerint pénz állítólag van, így ezek szerint akkor a szakértelem, a politikai akarat, az elkötelezettség, a talpraesettség hiányzik, ha több mint hét év sem volt elég arra, hogy az eredményt felmutassák.

 Hamarább épül újjá a még füstölgő Notre-Dame, hamarább gyűjtik össze a franciák saját szimbólumuk felújításának költségeit. 

Egy Szlovákiánál 12-szer nagyobb ország két nap alatt az ötvenszeresét szedte össze annak, mint amennyibe a krasznahorkai vár felújítása kerül. És vállalták, hogy öt év alatt helyre is állítják. Miközben mi nyolcadik éve a bezárt Krasznahorkát kerülgetjük. 

A hazai magyarjaink is előbb áldoznak a "nagy" franciáknak, mintsem a kisebbségben élő magyarság egykor dicső, de máig leégésben romos fellegvárának.  Még szerencse, hogy a szlovákokban és a felvidéki magyarságban van annyi tartás és gerincesség, hogy fenntartott tekintetükkel meglássák azt, amit a hazaik nem.

Úgyhogy mielőtt lenézzük és lesajnáljuk a franciákat az egyébként valóban vállalhatatlan migránspolitikájuk miatt, jó, ha saját magunk felett is elgondolkozunk.

Hivatkozás: Internet, Körkép.sk sajtóhíradások

*