Kassai Lajos: “Elszakadtunk a teremtett világtól – ez a legnagyobb baj!”

Kassai Lajos:  Ha van egy cél, akkor köré tudom rendezni a világot  

 

A hunok legnagyobb királyáról, Maotunról (i. e. 209-174) osztott meg egy történetet Kassai Lajos.

 

Amikor a fiatal Maotun a trónra került, szomszédja és gyakori ellensége a xian-bei nép, a mostani mongolok elődje, ki akarta puhatolni a fiatal hun király erejét. Követség ment a hunokhoz azzal, hogy fel akarják javítani lóállományukat, és ehhez szükségük van Maotun kedvenc lovára. Azt kívánják, hogy a lovat a hunok adják át nekik.

Maotun összehívta a tanácsot és meghallgatta a véleményket. Sokan háborút akartak azon arcátlanság miatt, hogy a xian-beik követelni merészelik a hun nemzet büszkeségét, Maotun lovát. Maotun azonban azt mondta: hát egy ló, a jó szomszédság csak megér egy lovat, hadd menjen a ló.

Nem sok idő telt el azonban és újabb követség érkezett azzal az üzenettel, hogy a xian-bei kán fia nősülni készül és nagyon megtetszett neki Maotun legkedvesebb felesége. Azt kívánja, hogy a hunok küldjék el neki ezt a nőt. Maotun újra összehívta a tanácsot és meghallgatta a véleményeket. A felzúdulás még nagyobb volt, mint először. A tanács háborút követelt. Maotun azonban azt mondta: hát egy nő, a jó szomszédság csak megér egy nőt, hadd vigyék a nőt.

És telt-múlt nem is sok idő és harmadik követség is érkezett a xian-beiktől. (A pusztai lovas népeknél szokásban volt, hogy egy széles lakatlan határsávot, gyepűt hagytak szomszédos népek között az esetleges súrlódások elkerülésére.) A harmadik xian-bei követség azt az üzenetet hozta, hogy a hunok vegyék tudomásul, hogy a xian-beik a határaikat kiterjesztik és a lakatlan gyepűt birtokukba veszik. Maotun harmadszor is összehívta a tanácsot és mindenkit meghallgatott. Többen azt mondták, hát azért nem érdemes a jó szomszédi viszonyt felbolygatni. Maotun azonban azt mondta: nahát akkor, akik ezt mondták, azoknak a fejét rögtön csapják le, a teljes hun hadsereg pedig rögtön nyergeljen, azonnal megtámadjuk a xian-beieket. Mert lovat és asszonyt a jószomszédságért adunk, de földet, amely a nemzet alapja, földet nem adunk. A hun sereg rögtön megtámadta a hamis biztonságérzetben ringó és felkészületlen xian-bieket, tönkre verte őket, sok foglyot és állatot zsákmányolt. Így indult a hun világbirodalom megteremtése.

„Ez egy uralkodó!” – mondta Kassai Lajos a történet végén.

 

 „Mindezen népeket hunná tettem, és az összes íjász népek egyetlen családban egyesültek.”

 

Kassai Lajos

 Egy amerikai polgár huszonegy éves koráig nem fogyaszthat alkoholt.  Tizennyolc éves koráig nem élhet nemi életet, de nyolc éves korában dönthet a nemi identitásáról.

Egy bűnözőnek több joga van, mint az áldozatának. Egy tanárának kevesebb joga van, mint a diákjának. Szótárunkba került a megélhetési bűnözés és szétvált az igazság és a jog.

Gyermekeinket féltjük a drogtól, de nem tudjuk milyen tartalmakhoz férnek hozzá a neten. Féltjük a rossz társaságtól, de hagyjuk, hogy behálózza őket a Facebook.

A veszélyes hulladék szállítására és tárolására szigorú szabályok vannak, de a kereskedelmi tv-ket senki és semmi nem korlátozza a társadalmat mételyező szenny és mocsok sugárzásában.

Elszakadtunk a természettől és ezzel együtt elvesztettük természetességünket.

Ma már a vallásos ember is materialista. A karácsony bevásárló őrületté vált, a templomokat a plázák váltották fel. ”Még soha nem volt az ember ennyire szabad.”    Szabadon választhatunk a szupermarketek közül és dönthetünk, milyen terméket teszünk a kosarunkba, de eszébe ne jusson senkinek, hogy zárva tartsanak vasárnap.

Korunk prófétái és felkent papjai a motivációs trénerek. Hitről és szeretetről prédikálnak, de nem istenben kell hinned, hanem önmagadban, nem a teremtett világ felé kell szeretettel fordulnod, hanem önmagad felé, nem az üdvösség a cél, hanem az anyagi világban való tobzódás.

A mobiltelefonok már kezdenek okosabbak lenni, mint felhasználóik.

Egy nemzet vezetőjét bárki bármilyen stílusban bírálhatja és szidhatja, le is válthatja, de próbálja meg egy kereskedelmi csatornával ugyanezt.

Mára már világos számunkra, hogy míg civilizációnk maximalizálta szellemi képességeink kiaknázását és olyan kényelmessé tette életünket, hogy az már kezd kényelmetlenné válni, lelkünk az antikrisztus zsákmánya lett.

Büszkék vagyunk világméretű Disney-Land-ünkre, jól kiszórakoztuk magunkat, most már le kéne állítani a ringlist, csakhogy mindnyájan rajta ülünk.

A lelke mélyén minden ember tudja, hogy ennek a valamikor szebb napokat élt Föld nevű bolygónak nincs gazdája. Aki azt hiszi, hogy a globalizáció megtorpan, mielőtt felemésztené kulturális és biológiai környezetünket, téved.

Ne várjunk a cselekvéssel, hiszen a kőkorszaknak sem az vetett véget, hogy elfogyott a kő.

A Titanic süllyed, de vannak mentőcsónakok. A mikroközösségek válhatnak a józan ész, a természetközeliség Noé bárkáivá, reményt adva emberi mivoltunk megőrzésére. Ami rendkívüli módon megnehezíti a ladikokra való átszállást, az a gigantikus méretűvé duzzasztott egónk.

Civilizációnk olyan kényessé tette derék polgárait, hogy komfortzónájuk legcsekélyebb elhagyása is forradalmi indulatokat válthat ki. Persze korunkban a lázadás is a virtuális térre korlátozódik. Egy kényelmes fotelból a világháló valamely virtuális bilijében egetrengető viharokat vagyunk képesek korbácsolni indulataink korlátlan szabadon engedésével. Lehetőleg álnéven, vigyázva, hogy az általunk felkavart fekália nehogy ránk is fröccsenjen.

 

 Megváltoztatjuk a világot, majd ez a megváltozott világ változtat meg minket. Ez mára olyan sebességet ért el, hogy sokan azt sem tudják már, hogy fiúk-e vagy lányok, de ha mondjuk tudnák, azzal se mennének sokra, mert ki mondaná meg nekik, mit is kezdjenek ezzel a felismerésükkel, mihez igazodjanak, ha nők, és mihez ha férfiak.

 Hány meg hány mentőcsónakot láttam már elsüllyedni, mert senki sem evezett, mert össze - vissza eveztek, mert túl kevesen voltak, mert túl sokan voltak, mert nem tudták eldönteni, mi a helyes irány. Ennek ellenére itt állok én is, tökhéj ladikom orrában a háborgó tengert fürkészem és kérlelhetetlenül mutatom az irányt és könyörtelenül diktálom a tempót. Mögöttem erős és elszánt evezősök, férfiak és nők. Tudom, hogy nem vagyok különb náluk és hiszem, hogy nem bennem bíznak, hanem abban, amiben én is bízok.

Kassai Lajos

Kaposmérő, 2018. március 1. 

"Ez egy lehetőség arra, hogy elgondolkodjunk, hogyan is élünk"

*

Ismét leszúrtak egy magyar embert - mert a fehér életek nem számítanak ( - mi csendben magunk vagyunk)

Sz. Rafael egy tipikus magyar név, egy rendes gyerek neveztek meg így, csak hát a mögöttes szülői ház, a neveltetése és a tanárai okán lett ilyen elveszett és került ebbe a helyzetbe. 

A legutóbbi esetben sem egyedül volt az elkövető, ahogy korábban sem - most egy 4 fős galeri próbált késsel ölni

A Deák-téri késelő - 2 embert ölt

Gondolom ő, vagyis Rafi is egy BLM mozgalomhoz tartozó aktivista, aki a rasszizmus ellen harcolt.

 Kár, hogy mostanság egyre másra szurkálnak ezek a jó emberek, akár a 28-s villamoson, ahogy Kőbányán, a Hős utca környékén, a Deák téren, vagy itt a IX. kerületben a körút sarkán, ahol a lökött lelkes polgármester-asszonyság még egy térdre rogyott szivárványos BLM emlékművet is állítana a hasonlóan sötét bicska-maxiknak. Csak hogy megnyugodjanak.

Én még egy vértől csöpögő szúrókést is rakatnék a szobor kezébe, hogy kifejezze az a mozgalom mögötti megértést, amit mindez generál az emberben. 

A Deák-téri késelésben elhunytakért csak a Mi Hazánk aktivistái voltak képesek és mertek megemlékezni - Fekete-Gy. András-féléknek erre nincs gerince és vér a pucájában

 Mert mi más is számítana a fehér életeken kívül, ha nem a másság és a késes kisebbség.

Pár napja,  január 16-án délben, 4 fős  társaság kötött bele egy, a villamosmegállóban álló férfibe. A banda egyik tagja megszúrta a férfit, majd a tettesek elmenekültek. A sérültet életveszélyes sérüléssel vitték kórházba.

Köszönjük a terrorlehárítóknak a gyors elkapást, hogy rohadjon meg a késes és a bandája.  

* 

Tibi bá' - az ország legidősebb bloggere ( - utalás)

A hírportálok egymás után veszik fel a szex rovatokat, hogy magukhoz édesítsék az olvasókat. Ennek megfelelően a Guardian felhívására minden héten egy olvasó leírja szexuális életét, a következő szerint: Van hozzá kedved, hogy elmond a saját szexuális történetedet? Ez az E-mail címünk sex@theguardian.com. A közlemények titkosak maradnak az alábbi feltételek mellett: terms and conditions

 

Az e heti sztori a következő:

62 éves nő vagyok, aki egyazon férfivel él 40 éve házasságban. Férjemmel az egyetemen ismerkedtünk meg, mindketten PhD-re hajtottunk. Ma ugyanazon az egyetemen tanítunk. Ennyi év után Karácsonykor feküdtem össze először hat férfivel.

A férjem a gyerekek születése után javasolta a szexuális kilengést, de nekem 10 évbe telt, hogy beleegyezzek. Először azt hittem, hogy a férjem csupán más nőkkel is össze akar feküdni. Aztán beleegyeztem a kipróbálásba, hogy kiverjem a fejéből az ötletet. Azonban előre nem gondoltam volna, mennyire fogom élvezni más férfiakkal való szeretkezést. Szinte azonnal beleszerettem a lehetőségbe.

Majdnem 20 évvel később nem állítjuk, hogy nyitott házasságban élnénk. Szexelünk másokkal, de mindig együtt vagyunk. Nem vagyunk szigorúan véve monogámok, monogámosok vagyunk.
Akkor most a 6 férfiről. Úgy kezdődött, hogy a szervező rám bízta, hogy a  férfiakat „ráhangoljam” más nőkre (szexuálisan készek legyenek rá). Egy idő után megkérdeztem, hogy tovább léphetek-e? Ennek lett az eredménye a 6 férfi, akik közül az egyik 25 éves volt. Valamennyien kedvesek és gyengédek voltak.

Elég gyakran megyünk bele édeshármasba egy heteró férfivel. Ezek néha egy éjszakások, többnyire tartós kapcsolatok, akár éveken át. Alkalmanként összejövünk más párokkal, de a mi korunkban már nehéz párokat találni.

Reméljük, hogy életstílusunkat még sokáig fenn tudjuk tartani. Az életből a lehető legtöbbet kell kivenni.

Közvetlenül a sztori után a Guardian így folytatja:

Ha már itt vagy….. Magyarországról olvasol minket. Nos lenne egy apró kérésünk. Az elmúlt 11 hónapban 19 cikkünket olvastad el. És nem vagy egyedül. Milliók olvassák a Guardiant a nyitott, minőségi olvasnivalókért nap, mint nap. Az olvasók 180 országból anyagilag támogatnak minket.  

És ugye én is utalhatok pénzt, akár csak 1000 fontot is, mert sok kicsi sokra megy.

Tényleg, kedves olvasóim. Ott az OTP számlaszámom. Nem kell egy vagyont átutalni. 1000 forint is jól jön, és előre is megköszönöm. Hogy tarhálok? Igen, ha a Guardian nem szégyelli. Te se szégyelld, ha csak 1000 forintot utalsz.

*

Mindennapi rasszizmus - black lives matters

 

*

Black Lives - ahogy mi (is) szeretnénk elfogadni

*

Önmagát futtaja a polgármester - többen is kedvelik ( - közben háborút visszaidéző bombatölcsérek az utakon)

Béke van, semmi szükség a propagandára, - gondolnánk,-  a városvezető azonban mégis beindult. Ócsa polgármestere már az uborkaszezon beállta előtt az őszi önkormányzati választásokra gyúr.

Polgármesteri oldal a közösségben

Mindez tapasztalható a polgármester új közösségi oldalának megnyitása és gondozása, valamint az Ócsa - kisvárosi hangulat és a  Zöld Ócsáért oldalak létrehozásával egy fajta hiánypótló propagandát hozott létre, hogy maga mögé csoportosítsa a Facebook világában elcsábultak többségét. Ugyancsak ezt a cél szolgálja a Facebook közösség számára rendezett online-fogadóóra, ami több mint 3 év múltán visszatért a választás évében a célközönséghez.

Bukodi Károly láthatóan belehúz a választásokba. Ez jön vissza az oldalakról, és önmaga propagálásából, a népszerűségét előtérbe helyező vetületekről. Barátságos képet igyekszik mutatni, amolyan cukrosbácsiként osztja a közpénzes ajándékok a gyerekeknek bölcsődei, óvodai és iskolakezdési csomagok gyanánt. Olyan ez mint az Újvilág meghódítása, amikor éppen nem gyilkolták le az őslakosokat, akkor üveggyöngyöket osztogattak a hátrahagyottak pénzéből. Most mi vagyunk azok a hátrahagyottak, akinek a közösségi pénzéből osztogatva építi a regnáló polgármester a saját jövőbeni útját.

Bukodi Karcsi mostanság a mi közpénzeinkből osztogat a saját politikai és önkormányzati pozíciójának megtartása érdekében. Éppen csak velünk a többséggel nem foglalkozik.  Azokkal az emberekkel, akik nem függenek tőle. Már nem kötik a helyi intézmények rendszerbe foglaltsága, nem kötődnek a helyi munkaadókhoz, és nem kell ezért gazsulálni, vagy éppen benyalni senkinek. Nem úgy, mint azoknak, akik napjában attól félnek, hogy utánuk nyúlnak. Mert mást sem hallani a sarokháztól a templomig, mint azt, hogy a polgármester keze túlnyúlik a segginél. Ez ugyebár kihat a környéken dolgozó munkavállalókra, a helyi társadalmi szervezetekre és a foglalkoztatókra. Emlékszem, amikor azzal jöttek, hogy a Batánál dolgozó nyíltan vállalva nem vehet részt az akkori Jobbik munkájában, mert kirúgással fenyegették. A másik akinek lenyúlták a párját, azzal jött, hogy nem mer szólni, mert elveszítheti a munkáját. Mindez visszaköszönt már a Nagév, a BioFungi esetében is. Volt már róla szó itt a blogon. De levezethető ez az önkéntes és társadalmi szervezeteken át a tűzoltóságig. Aklár a támogatásokon át az odítélésekig és azok összegszerűségén is. Mindenhonnan csak a félelem és a városvezetéstől való tartás a politikai kontra, a kontroll, a tevékenység elvesztése, a támogatás megvonásának a félelme bújuk ki, mint szög a zsákból. Nincs nehéz helyzetben a polgármester amikor olyanok utálatosok segítik, mint az alpolgármester, vagy a körzetet váltó volt megyei elnök, országgyűlési képviselő. Ma a polgármester a helyi kis kiáráoly.  Egy olyan hatalmasság, akit sem megkerülni, sem átlépni nem lehet. Vagyis Ócsán autoratikus károlyság van. A város politikai-berendezkedése autokrácia.

És hogy ez mennyire igaz, misem bizonyítja jobban, mint az, hogy ebben a bűnösen büdös porfészekben, amit kisvárosi hangulatnak képzelnek, még egy hervadtan gyenge ellenzék sem volt képes kifejlődni.  Eennek ellenére rezeg a gatyája annak az embernek, aki már kivehetően az újraválasztására gyúr. Holott ebben a közegben máig nem elképzelhető, hogy valaki felvegye a mostanival szemben a kesztyűt. Aki eddig ilyesmivel próbálkozott, azt vagy lehűtötték, vagy kikezdték. Magabiztosnak tűnik a mostani vezetés, azoban mégis csak tart(anak) a választástól.

De mi másért lenne féltése, ha nem a közelmúlt és annak városvezetési ciklusnak a feltárása, ami oly sokba van. Talán a valóság felszínre törése lenne az, amitől a leginkább tart az aranyos vezető? Mert az, hogy elhelyezkedni, munkába állni a régi cégénél a Lay's-nál nem fog, az tuti, de nem azért, mert nincs autója, mert akár vehetne is a bejáráshoz, hanem azért, mert a cégesre sem ülne vissza. Elvégre milyen lenne az már.  Újra teriteni a chipset, kiszállítania és rendezni a boltok polcain. Másodsorban pedig nem is lenne rá szüksége, mert az eddigi haszna, javadalmazása a városból hozott annyit, hogy a nyugdíjáig is el lenne belőle. Aztán legyünk reáliásak, és lássuk be, hogy itt szert tett olyan ismeretségre, hogy akár egy megsegített vállalkozást is ki tudna bontakoztatni a háttérembereivel. Harmadsort pedig ha nem jutna ismételten polgármesteri pozícióhoz, akkor is elérné a testületbe jutást, ami máris biztosít annyit, hogy munka nélkül eléldegéljen és átbekkeljen egy négy éves ciklust.  Erre is van példa.

 1985-ben érettségiztem a Bolyaiban, majd képesített vendéglátói végzettséget szereztem; ezután az Atryum Hyattben dolgoztam, iskolabüfét üzemeltettem. 1995-től a Lay’s Magyarország Kft.-nél kezdtem a munkám, ahol területi értékesítési vezető voltam ...   

1998-tól alapítója és első vezetője voltam a Fidesz ócsai csoportjának, 2006-tól Ócsa város alpolgármestere, 2010-től polgármestere lettem.

Az kétségtelen, hogy mindez nagy érvágás lenne a mostani helyzethez képest, ezért is hát az iparkodás.  A polgármester most az eddigi léhaságot felülmúlóan próbál hatni az emberekre, amihez a hívők bevonásával kap segítséget. Olyan like-vadász tartalmakat és megosztásokat tesz ki, amire a hódolók tetszési indexe alapján mérhető bizalomfelmérést végez. 

A visszatérőn felróhatókat, a városvezetési kritikákat csak amolyan rosszindulatú negatívumoknak tünteti fel, mint valami elbagatellizálható dolgot. A maga szemszögéből érthetően csak a szépre és a jóra hívja fel a figyelmet. Ez azonban kevés. Ezt maga is belátja, amikor az ország fejlődéséről, más helyekről szól. És ebben igaza van, ahogy nekünk is.

Mi már évek óta ezt mondjuk. Erre hívjuk fel a figyelmet. Hazánk más tájain mind rendezettebbek a viszonyok épülnek, szépülnek a városok, virágos terek, biztonságosan közlekedhet utcák jöttek létre, gyors eljutást nyújtó közlekedési hálózattal.  

Ezzel szemben Ócsa még mindig évtizedes problémákkal küzd. A minap is a lakóparki problémák, a buszközlekedés hiánya, silánysága, Alsópakony víz- és csatornázatlansága foglalkoztatja a helyieket.

A belsővárosban élőket évek óta a romló és egyre balaestveszélyesebb úthálózat zavarja. A városi előjáróktól csak a be nem tartott ígéretek szaporodnak. A polgármester 2013-ban rákényszerült a vasúti átjáróval és egy zebra kiépítésével foglalkozni az Üllői úton, ami aztán, és azóta eltel 6 év alatt sem nem valósult meg. A Damjanich utca útburkolatának megerősítését és cseréjét 2015-ben vagyis 4 éve ígérték, de abból sem lett semmi.

Tavaly a városüzemeltetés koronázatlan királynője jelentette le, hogy a kátyúzások befejeződtek.

Csak a luykak maradtak hátra az önkormányzati kezelésű városi utakon.   Azóta semmi.
 

Ócsa belterületi útjai lassan olyan háborút szimuláló állapotokat mutatnak, amire még nem volt példa. Az utak és a rajtuk szaporodó kátyúk nem hogy javításra kerültek volna, hanem már bombatölcsérhez hasonlatos nagyságúra és mélységűre változtak. Ezek a kráterszerű képződmények nem egy tél nyomainak maradványa. Ez a Bukodi-Horváth alkotta városvezetés pokolba vezető útjának végét képező bejárati kezdemények. Talán nem sok kell már ahhoz, hogy megnyíljon alattuk a föld.

Aktualitásként a minap akadt a látómezőmbe egy őt évvel ezelőtti drón felvétel, amin a város aszfaltozott útjai olyan tükörsimák és egyenletes állapot tükröztek, hogy azon magunk is meglepődtünk. Érdekes volt szembesülni vele, hogy mennyire beletespedtünk már a megszokott rosszba. Abba a sivárságba, amit ez a felszínes városvezetés nyújt számunkra. 

És akkor ehhez mérten olvasom a polgármester dicshimnuszát, miszerint minden szép, minden jó és a legnagyobb rendben. A nagy francokat van rendben. Az sem normális, hogy mindezt több mint 150 ember elfogadja, vagy annak gondolja, még akkor sem, ha az erre nem reagáló 8000 nem így véli. 

Az mégis elszomorító, hogy ennek a százötvennek semmi sem drága. Nekik bármi szarság lehet ebben a városban, ők akkor is a polgármesterre vannak cuppanva. Nem számít az önkormányzati környezetszennyezés, a nekik mindegy, hogy mire fizetnek kommunális adót, hogy nincs a szomszédos településeken már megszokott szelektív hulladékgyűjtés, hogy nálunk a legrosszabbak a viszonyok és a többi. Nekik semmi nem számít. Csak legyen meg az éves városi torta a többség pénzéből a színpad és a csiki-dám a polgármesteri téren. A többi nem számít mert ez a lényeg. 

Fejben-járó életérzés

  

Bukodi Károly polgármester erről az életérzésről ír, vagy ha úgy tetszik számol be a magának létesített közösségi oldalon. Sokaknak ez is elég, még akkor is, amikor róluk szólva a polgármesterük is megáll egy pillanatig, újra levegőt vesz, majd azt írja ... vidámak, kedvesek. 

"Aki egyetért velem, csak egy lájkot nyomjon!"

*

Tudod mi a különbség Ernyei Béla és Emmanuel Macron között - összevetés ( - miként lehet valaki gerontofil)

Ernyey Béla (Budapest, 1942. június 10. –), születési neve: Ernyey Béla István, magyar színész és író (osztrák állampolgár).

 

 dr. Balaton Dóra, aki 38 évvel fiatalabb felesége a 77 éves Ernyey Béla színművésznek

(Eredeti nevén Ernyey Aczél Béla. Főiskolás korában hagyta el az Aczél nevet, mert nem akarta, hogy Aczél György politikussal kapcsolatba hozzák.)

A színész egy német film forgatásán, még az 1970-es években ismerkedett meg Heidi Brühl (1942–1991) színésznő-énekesnővel, akivel néhány évig együtt élt. Ernyey Béla első felesége egy táncosnő volt, akitől még Magyarországon született a lánya, Ernyey Adrienne, de aki kisgyerekkorától már Bécsben él, és tőle született egy unokája, Caroline.

 Második feleségét, Szűr Mari színésznőt 1981. október 30-án vette feleségül. 

 Harmadszorra 2009. június 13-án Kalocsán házasodott össze a nála 38 évvel fiatalabb dr. Balaton Dóra jogásznővel. 

Ernyey Béla édesanyja tolmács volt, édesapja pedig svéd üzletember, aki Bécsben élt. Béla meg már ‘74-től a Theater an der Wien-nél játszott.

Ernyey Béla az idén tölti 77. életévét, de ízlése és a fiatalsága a régi, ami a várválasztásában is tapasztalható.

Emmanuel Jean-Michel Frédéric Macron (Amiens, 1977. december 21. –) francia politikus, volt szocialista párti miniszter és befektetési bankár. A francia Ötödik Köztársaság nyolcadik elnöke, Andorra társhercege.

Brigitte Macron 24 évvel idősebb, mint férje, Emmanuel Macron, aki kisdiákként lett szerelmes korabeli tanárába

A 2016-ban általa alapított En Marche párt jelöltjeként első helyen végzett, a szélsőjobboldali Marine Le Pen előtt, a 2017-es franciaországi elnökválasztás április 23-án tartott első fordulójában, és a május 7-ei második fordulóban őt választották meg Franciaország következő köztársasági elnökének.

Apja, Jean-Michel Macron a Pikárdiai Jules Verne Egyetem neurológia professzora, édesanyja, Françoise Macron-Noguès orvos. Bár a szülei mellett két testvére is az orvosi pályát választotta, őt nem vonzotta az egészségügy, jobban érdekelték a humán tudományok, mint az irodalom vagy a költészet. Ezt a korábban iskolaigazgató nagymamájával való bensőséges viszonyának tudják be, aki a tudást tartotta a legnagyobb erénynek, és ezt plántálta át Macronba is.

 Brigitte Marie-Claude Trogneux, első férjével és a szerelmes kis Macronnal

Nála huszonnégy évvel idősebb volt tanárát, Brigitte Trogneux-t vette feleségül. Románcuk az elnökválasztási kampány egyik sokat emlegetett témájává vált. Trogneux, aki megismerkedésükkor az Auzière nevet használta korábbi férje után, a kamasz Macron francia és drámatanára volt Amiens-ben, a La Providence nevű privát jezsuita középiskolában. 16 évesen vallott szerelmet. Egyes beszámoló szerint a szülei küldték el Amiens-ből, akik ellenezték ezt a kapcsolatot, más forrás szerint Brigitte győzte meg, hogy a 150 kilométerre lévő Párizsba menjen tanulni. 2007-ben házasodtak össze, azóta felesége Brigitte Macron néven. Maga Macron ironikusan utalt is rá, hogyha ő lenne huszonnégy évvel idősebb senkit nem lepne meg a kapcsolatuk, mint így, hogy ez fordítva van.

Felesége korábbi házasságából származó három gyermeke közül a középső egyidős Macronnal, aki osztálytársa is volt.

Brigitte Macron, született Trogneux, korábban első férje révén Auzière (Amiens, 1953. április 13. –) tanár, Emmanuel Macron francia elnök feleségeként az V. francia köztársaság Première dame-ja.

Macron 42 éves, míg felesége Brigitte pedig 66 éves

1992-ben itt találkozott diákként az akkor 15 éves Emmanuel Macronnal, aki a lánya osztálytársa volt. A diák már akkor szerelmet vallott neki, Brigitte-re pedig nagy hatást tett Macron tehetsége az irodalomban. Mikor Macron szülei rájöttek, hogy a fiúk nem Brigitte lányának udvarol, mint ahogy azt hitték, megkérték a tanárnőt, hogy hagyja békén a fiukat, legalább amíg nagykorú nem lesz. Macront ezután Párizsba küldték továbbtanulni, de a szerelem nem múlt el, és mikor az egykori diák 17 éves lett hivatalossá tették a kapcsolatot, bár Brigitte addig nem akart hozzámenni, amíg saját szülei éltek. Férjétől, gyermekei apjától 2006. január 26-án vált el és a következő évben már feleségül is ment Macronhoz, akivel 2007. október 20-án kötöttek házasságot. 

Brigitte középső lánya egyidős a férjével.

A Le Point című lap szerint Macron elnöksége első három hónapjában 26 ezer eurót költött sminkre. A francia polgárok nehezményezték, hogy az amúgy a külsőségekben egyébként is jól teljesítő elnöknek miért kellett euróezreket költenie arra, hogy még jobban nézzen ki a nyilvánosság előtt, miközben ennek semmi látható jele nem volt, majd élcelődő megjegyzések is érkeztek a hírre. Az elnök hivatala sürgősségi felárral indokolta a költségeket és megígérte, hogy a jövőben kevesebbet költenek ilyen célokra. Érdekesség, hogy nem Macroné a legdrágább elnöki arc: François Hollande negyedévente 30 ezer eurót, Nicolas Sarkozy 24 ezer eurót költött a szépségére.

Emmanuel Macron szerelmes gyerekként tett tanúbizonyságot az idősebb korosztályhoz való vonzódásáról akkor, amikor szerelmes lett osztálytársa anyjába. A valószínűsíthető vonzódást a házasságában való kitartása is jól szimbolizálja, amikor az Angela Merkelnél egy évvel idősebb gyerekkori tanárában találta meg házastársát. Azonban a gerontofília érdekes mód eddig még nem nem került szóba a 42 éves francia elnök vonatkozásában.

*

Tényleg így kell igazoltatni? - valóban ennyire fontos, és szükséges volt ott azonnal leállítatni ( - Totalcar)

Közúti ellenőrzésekre szükség van. De biztos, hogy van kevésbé veszélyes megoldás is, mint az autópálya leállósávjában intézkedni. 

Hétfői hír: az M5 autópályán rendőrségi intézkedés közben életét vesztette egy rendőrnő. „Fény- és hangjelzéssel haladt az autópályán, leállított egy Toyotát, hogy igazoltassa a sofőrt. Ekkor egy kamion beléjük rohant, elsodorta az autót és a rendőrt is. A Pesti Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője megerősítette a Blikk információját – írta az MTI. A halálos áldozat mellett a balesetben ketten sérültek, egyikük szintén rendőr.”

 

Én már annyiszor, de annyiszor terveztem, hogy írok arról, hogy valaki csapjon már egyet az asztalra a rendőrségnél, és szüntesse meg azt a gyakorlatot, hogy a legidiótább helyeken állítsák félre a járműveket. Mert az, amikor csak azért van több száz méteres dugó, mert a kétszer egy sávos úton a csúcsforgalom közepén a nem világító rendszámtábla-világítás miatt kell valakit csuklóztatni, csak marha dühítő. De hogy gyorsforgalmi úton, autópályán akarjanak valakit megállítani, és intézkedés alá vonni, annyira kimondhatatlanul veszélyes, hogy fel sem foghatom, kinek a fejéből pattant ki, hogy ilyet lehessen.

Nem, sajnos a villogó kék, vagy a pár éve a jobb láthatóság érdekében felszerelt villogó piros-kék lámpa semmiféle védelmet nem jelent. Igen, figyelemfelkeltő, de ha valaki elbambult, elaludt, annak pont semmit nem számít az az átkozott bizsergő fényhíd az elfogó RS Octavia tetején. Az úgy veri telibe az összes út szélén álló autót, hogy arra sem marad idő, hogy oda lehessen ordítani a járőrtársnak: vigyázz!

Az a baj az ilyen intézkedésekkel, hogy magukat a rendőröket is indokolatlan veszélybe sodorja, meg persze az intézkedés alá vont polgárt is. Emlékeznek még Winkler cikkére? A magyarországi felmérések alapján átlag 20 perc a túlélési idő, ha valaki megáll a leállósávban. Erre mondják népiesen, hogy a leállósávban álldigállni rettentő veszélyes.

Tudják, mit csinál a német rendőr, amikor szeretné megtudni az anyám nevét, meg hogy mi a lakcímem? Bitte folgen segítségével leterel még az autópálya közeléből is. Nem mögöttem brekegteti a szirénát, hanem elém hajt (akár civil, akár csíkos az autója), bekapcsolja a kis matrix-kijelzőjén a ledeket, kiírja POLZEI BITTE FOLGEN (szabad fordításban Rendőrség, kérem kövessen!), és kivezet. Nem a lehajtóra, nem a lehajtó mellé, hanem valami parkolóba, vagy akárhová, ahol a lehető legkevésbé tartjuk fel a forgalmat, nem növeljük a balesetveszélyt.

Hihetetlenül szomorú, ami hétfőn történt, simán lehet, hogy az intézkedő rendőrök mindent szabályszerűen csináltak. De akkor a szabály rossz, meg kell változtatni. Ha csak szokás, le kell szokni róla. Ne tegyék ki magukat, a saját kollégáikat és az autósokat ennyire felesleges, értelmetlen veszélynek. Egyszerűen nem éri meg az az átkozott bírság. Pont ugyanúgy felelősségre lehet vonni valakit az öv, a gyorshajtás vagy a túl széles felni miatt egy félreeső utcában, parkolóban, akárhol. Láttak már a másik oldalon villogó rendőrautó miatt vészfékező, bámulni lassító autósokat? Ugyan emiatt koccanást? Felesleges kockázat, nincs rá szükség.

Mi volt ilyen sürgős?!

A tragikus baleset kapcsán rengeteg kérdés merült fel, senki nem érti, hogy miért nem vezették le az autópályáról egy közeli pihenőhelyre a Toyotást. Miért kellett azonnal igazoltatni a veszélyes leállósávban? A baleset túlélői egyelőre nincsenek kihallgatható állapotban, így ők nem tudják megadni a választ. Az viszont biztos, hogy a járőrök bekapcsolt szirénával és villogóval állították meg a Toyota sofőrjét. "Nem mindig lehet kivezetni a sofőrt az autópályáról. Ha például láthatóan ittas, úgy tűnik, hogy rosszul van, esetleg elaludt egy kis időre, nem lehet továbbengedni. A késlekedés ebben az esetben nagyon veszélyes lenne. Nyilvánvalóan minél hamarabb ki kell vonni őt a forgalomból a többiek biztonsága érdekében" – mondta a -nak egy nyugalmazott rendőr.

20 perc az élet a leállósávban

A  leállósávban történik, ahol sokszor indokolatlanul állnak meg az autósok. A tragédiához az is elegendő, ha egy nagy sebességű gépjármű elsodor valakit.

(Akárhogy is történt a hétfői baleset, részvétem az elhunyt rendőrnő családjának, és jobbulást kívánok a megsérült társának, illetve a másik sérültnek.)

 Totalcar - Ripost

*