Dicsérnénk, de nem lehet - Ócsa városvezetése átgondolatlan cselekedetei nem lakossági célzatúak ( - tévút)

Értjük, hogy célszerű felhasználni és érdemes elkölteni az Eu-s támogatásokat. Nem értjük azonban, hogy ez más előirányzott esetekben miért nem ilyen fontos és kiemelt cél, mit adott szituációban.

Lássuk be a helyi pályázatok csak amolyan "kötelező céljelleggel" zajlottak és kerültek megvalósításra Ócsán. Értsük ezt úgy, hogy kormányzat által előírt azon minimum beruházások valósultak meg csupán, amik országszerte más településeken is. 

Mindez csoportjába tartozik az intézmények energetikai felhasználásának korszerűsítése ami a gimnáziumot és az általánost is érintette. 

Ugyanakkor más nem előírt esetekben a városunk nem aktivizálta magát olyan korábbi céltámogatások során, mint a belterületi utak, a turisztikai célú pályázatok, esetleg  kerékpárutak létesítése, helyi termékek piacra jutásának elősegítése, tanyafejlesztési program, csatornázási program, vagy a szennyvízelvezetési és tisztítási lehetőségek fejlesztésének támogatása, és a többi...

Számos esetben számoltunk már be azokról a szomszédos fejlesztésekről amiből Ócsa kimaradt. Többségében azért, mert nem pályázott a város, mondván nem időszerű, vagy nem finanszírozható, költségvetésileg nem biztosítható annak önrésze. De legyen is bármi az elmaradásnak, mindez a városunk utóbbi években zajló elmaradásának és lemaradásának történeti képe. 

Igaz, az önkormányzati választások aktuális évének szűkülő hónapjaira ráhajt a polgármester, mert több dologba is látványosan belekapott.  

A kis gimnázium épületének rendbetétele helyett az általa kedvelt bontási műveleteket preferálta, amit az iskola úgy fogadott be, hogy cserébe azon területen egy parkolót létesít, a bejárók gondjainak enyhítésére.

Ez egy darabig állta is a helyét, de aztán ahogy elérte a városunkat is a távvezérelt sportpark létesítési program, úgy vált célterületté a volt gimnáziumi épületet korábban magába foglaló területrész. Mindez a polgármester szavahihetőségét és fantáziátlanságát illusztrálta, hiszen a korábbi ígéret és az adott szó ellenében einstandolta az ottani kiépítetlen parkolót. 

 

A következmények még magát a polgármestert is meglepte mikor a gimnáziumból érkező aláírt megkeresésekkel a parkoló megszüntetésével szembeni tiltakozással szembesült. Aztán mégis Ő adta az értetlen felháborodottat a testület előtt. Még jegyzőkönyvbe is foglalták, hogy ezen vélekedését. Bukodi Károly a testület előtt annyira természetesként adta elő, hogy a gimnáziumba érkezők két buszmegállónyi távolságra kijelölt  P+R (MÁV) parkolóba rakják le az autójuk és onnan sétáljanak, vagy buszozzanak be az iskolába. Mert számára ez annyira természetes, mint az, hogy Ő azzal a 6 milliós autóval jár akár a Sparba is, amit a saját céljára vetetett, és ahogy ezt velünk a költségvetésből fizetteti.  Nos ez a polgármester jelentette ki, hogy ott a vasúti parkoló, ahol le lelhet rakni az autót.

Mindez csupán azért, mert  átgondolatlanul, rossz helymeghatározással jelölte ki a testület számára a sportparknak nevezett, majd a fitnesz parkként és játszótérként is nevezett területet.  

Az, hogy mindez mennyire koncepciótlan nem érdekli, ahogy az sem, hogy a lecsupaszított ingatlanrész mennyire nem megfelelő erre a célra.  Az pedig különösen nem foglalkoztatja, hogy a kisgyerekes játszótér és az utcai sportlétesítmény közelsége, egymásba építése mennyi konfliktussal, összeütközéssel fog járni.  Nem pusztán a célközönség különbözősége, hanem a védőtávolság és a közvetlen  átjárhatóság okán.  A hintázó gyerek és a nyújtózkodó sihederek, a rúdon lengő felnőttek nem a közéjük beszaladgáló gyerekekre akarnak összpontosítani. Azt sem szeretnék, ha a homokozóból vödörrel átszaladgáló kisdedekre keljen figyelniük. Ráadásul a járulékos homok sem oda való, ahol ők izzadtan edzeni szeretnének. Számukra egy ivókút, vagy csobogó, netán egy nyilvános WC inkább kedvezett volna, mintsem a kisgyerekek játszóháza. 

Mint korábban szóltunk róla az a terület amúgy sem a legjobb választás volt erre a célra.  Erre most még ráhúzzák a játszóteret, aminek árnymentesítése, parkosítása és a környező lakóépületek zajvédelme nem még ismert.  Ugyanis a polgármester már tanulhatott volna az ad-hoc vezérelte ötleteinek hátrányos példáiból. Azokból az öncélú  pénzkidobásos propagandabefektetésekből, aminek során a lakosságot károsítja. Ismert a műfüves pályáinak hibás gondolata, és a velük járó tehertétel.   A polgármester azonban nem tanul a hibákból. 

Ma is úgy erőlteti a lakosságra az elképzeléseit, ahogy senki. Más településeken megkérdezik a helyieket, párbeszédet folytatnak velük, hogy mit szeretnének, vagy ha van éppen valami fejlesztési elképzelés, akkor azt hol és hogyan szeretnék ha megvalósítanák. Ócsán erre nincs példa.  

Itt a polgármester a vezércsődör, aki oda és arra húzza a várost ahova a józan ostoros paraszt nem engedné a lovát.   

*

Semmitmondó volt a polgármesteri fogadóóra - nyolc éves megoldatlanságok és panel válaszok ( - ennyi)

Mint ismert, választások előtti fogásként ismét internetes fogadóórát tart a polgármester, hogy közelebb hozza a város lakóit az önkormányzat első emberével, magával a vezetővel.

Azzal a polgári vezetővel, akit mesternek képzelünk az itt élő emberek és a város élén. Sok évi tapasztalat alapján azonban a mesterség, a gondos gazda keze nem lelehető fel a munkásságában. 

A mostani polgármesteri fogadóóráján sem tudott semmi konkrétumot, vagy biztosan mondani a visszatérőn felvetett problémákra.

Közismert, hogy Bukodi Károly polgármester Horváth Tamás segédletével egy olyan életképes kisvárost vett át az előző vezetéstől, - aminek alpolgármestere a mostani elöljáró, - aminek újszerű és jó minőségű egybefüggő belső úthálózata volt. Hogy ez mennyire igaz, azt a mostani polgármester is visszaigazolja azzal, hogy az úttal kapcsolatos OTP Ltp befizetések sem zárultak le ekkor még mindenkinél.  Tehát a belső úthálózattal nem volt különösebb gond. Annak csak az állapotmegóvásával kellett volna foglalkozni. Ez azonban az évek során valahogy elsilányult, és ma már olyan rossz állapotba kerültek, hogy majd minden utcán található kátyú, és minden lakónegyednek meg van a saját, körbeaszfaltozott krátere. 

Ezt a mostani fogadóórán is felvetették. Ismert a probléma, csak a vak nem látja. Kérdezve a polgármestert, azonban kiderült, ő ezzel nem foglalkozik, azt Icsó Zsuzsannna hatáskörébe utalva a Városüzemeltetésre hárította, annak ellenére, hogy az útjavításokkal és azok pénzbeli betömésével alapjaiban a képviselő-testület foglalkozik. Nem mondom hogy hazug volt a polgármesteri válasz, de hogy alantasan kitérő és lepasszoló, azt igen. Bukodi Károly nem a probléma megoldását, hanem egy köztes kitérőt adott válaszában. Valójában a polgármester is tudja, hogy nagy a baj, amit képtelen orvosolni. Az úthálózat felületén található kátyúk száma és nagysága a város lyukas gatyáját mutatja.

Azt a kifosztott városi büdzsét, amiből jutott úgy 40 (27+13) millió a TSZ-Irodára, vagy 20-40 millió a OXY-fa ültetvényre, és az összes többi hülyeségre. És ekkor a perek valamint a mögöttes ügyvédek költségeit nem is számolva még ott van a polgármesteri foci milliói, a képviselők SZMSZ-ben foglalt díjazásán felül biztosított külön juttatások milliós terhei és még ott ül a lakosság nyakát terhelve a kommunális adó kivetésének 25-30 milliós terhe is.   Mindezeket számításba véve és a városra fordítva bizony élhetnék egy szép rendezett és gondozott városkában, ahol szegélyezett utak mentén  járdán biztonságos lehet közlekedni, ahol a kerékpárosok és a buszok nem egyazon kátyús nyomvonalon egymást is kerülgetve haladnának és a buszra várakozó gimnazisták sem a földbe vájt megállóban várnák a csodát. Természetesen egy ilyen nem Bakodi-stílusú környezetben a vasútállomás is kiépített kerékpárúton lehet megközelíteni aminek környezete is tiszta és rendezett, nem úgy mint a jelen állapotokban. A vasutat keresztezőátjárók pedig biztonságosan kiépítettek, ahol mindenkinek meg van a maga elkülönített közlekedési útvonala. 

Ócsa azonban nem ilyen. Bukodi Károly és Horváth Tamás vezénylete alatt itt csak a problémák halmaza gyarapodott.  Környezetszennyező önkormányzattól, a szabálytalanságok során át itt minden van, csak rendezettség nincs. A város forráshiányos, amit maga a polgármester sem tagad. 

Nincs pénz a vasút kereszteződés rendezésére immáron 8 éve, nincs lehetőség kerékpár-útépítésre, a piac környékének normalizálására, az intézményesített étkeztetés jobbá tételére. Itt csak be és kifolyik a pénz, de nincs megoldva a felszíni vízelvezetés, nincs közúti csatornahálózat, és Alsópakony sem jutott még a hálózatból szolgáltatott vezetékes ivóvízhez. A két városvezető pedig ezzel is kampányolt, meg a hihetetlen járulékos fejlődéssel anno, amikor deviza-lakónegyedbe adták a derekukat. Aztán ebből az ígérgetésből sem lett semmi jó. Az alsópakonyiak problémái is maradtak azok, amik évekkel ezelőtt is megvoltak.

Most sem mondott és használt mást a polgármester, mint a jövő időt. A jelent csak annyiban érintette, hogy folyamatban van. Vagyis megint a semmi.

Aztán az meg már milyen, hogy amikor jelzik neki, hogy az úthibák bejelentése ellenére sem történik meg a javítás, akkor azt mondja, hogy jelentsék be még egyszer. Nem is érti az ember, hogy ez miért a lakosságra hárítják? Miért nem a polgármester által meghatározott városüzemeltetés járja és ellenőrzi az utak állapotát? Miért kell ehhez még külön lakossági igénybejelentést tenni?  A közterület-felügyelő is mit végez napjában, amikor sem a szemétlerakások nem továbbítja a vezetés felé, sem az úthibákat. Ha ezt megtenné, akkor a polgármester sem csodálkozna úgy el, mint ahogy tette ezt a kollektív szemét szedés alkalmával tapasztaltak során. Ha közterület-felügyelő normálisan ellátná a feladatát és jelezné a kátyúkat, akkor a polgármesternek nem kéne a lakosságot ráuszítani a városüzemeltetésre. A közterület-felügyeltünk arra sem képes, hogy a három napig füstölgő szemétdomb esetén eljárjon, mert azt a haveri körhöz tartó égeti. Ugyanez van a parkoló közepén szabálytalanul lerakott félpótkocsi és a terület közepén hagyott kamion esetében is. Erre mondja valaki, hogy nem korrupt az egész. De mit is várhatunk az olyanoktól, akik maguk is a kocsiból hajigálják ki az égő cigarettavégeket? Nem egy esetben láttuk már, ahogy azt kidobja Janó a kék Suzukiból menet közben. Nos egy ilyen közterületes hűen tükrözi a felettesei hozzáállását. Mit is várhatnánk el tőlük még? 

Nem tudunk mást mondani, mint amit a polgármester a fogadóóra végén: sajnálom, elrepült felette az idő. 

*

Megrázó érzés - gondolkodjunk

Mindig megrázó egy balsors átélése. Különösen az magyarként, részvéttel átélni, amikor ez a franciákat éri. Nem csak azért, mert nemzeti tragédiánk analógiája kerül rögtön előtérbe, hanem azért a viszonválasz nyomán, amit a magyarok a franciáknak adnak.

Európa a Habsburgok uralmát követően mintha nem tartaná sokra, vagy éppen méltónak a magyarokat azon nemzetek sorában akik mégis csak előrébb valók annál a seggnyaló balkáni országnál, akiknek nyelvezete állítólag valahol rokoni szálakat ápol a gallokkal. 

Mégis a magyarok táborából tört elő az a közösségi kezdeményezés, mely a Facebook-profilokat a francia trikolórral festette pusztán azért, mert a Bataclan koncertteremnél 112 emberrel végeztek a kalasnyikovos terroristák, holott ez a nagyhatalmi hódító és világbefolyásoló politikájuk egyenes következménye volt. Amerika után jól tudjuk, hogy az a nemzet, aki idegen földre, távoli földrészekre jár csatázni, azt mostanság a saját otthonában keresik fel és csapják arcul. Ezen arculcsapások egyike lehetett az amerikai Word Trade Center elleni merénylet és a Bataclan, a Stade de France stadion bejáratainál, illetve egy McDonald’s-nál elkövetett robbantások. De öt másik helyszínen is támadtak a terroristák: a La Belle Equipe bárban a rue Charonne-on, a Le Carillon bárnál, a rue de la Fontaine au Roi-nál, illetve a boulevard Voltaire-en is, itt – úgy tudni – 38 ember vesztette életét.

Ekkor szükségállapotot vezetett be a francia elnök és terrorellenes háborút hirdetve, nagy erőkkel kerestek minden esetleg életben maradt elkövetőt. Viszont Franciaországban az algériai háború óta, vagyis több mint 50 éve nem kellett szükségállapotot elrendelni. És még nem teljes a sor, mert a provokatív Charlie Hebdo szerkesztősége elleni és a  Nizzai terrortámadást sorba sem állítva, mondhatjuk el magunkról, hogy több együttérzés és szolidaritás szorult belénk, mint görcs a franciákat hallva, pusztán azért, mert Trianont soha nem fedhetjük. Ezt semmi nem írhatja felül. És lám, mégis a mieink közül kerültek ki, és voltak azok, akik a profiljukat francia színekre váltották, akkor, amikor tudva tudhatták, hogy a franciák afrikai és más államokbeli katonai fellépései nem vezetnek jóra. Ami tudva ismert volt, hogy az amerikaiak idegen földön vívott imperialista háborúinak is meg lett a következménye, úgy a franciák nagyhatalmi törekvéseinek is megszületik a maga véráldozata. Ebben a nagyhatalmi vérengzésben azonban én nem kívánok szolidáris lenni.  Különösen nem azokkal a franciákkal, akik igaztalanul és jogtalanul elszakították a családom az ősöktől, egy olyan mondvacsinált ítélkezéssel, ami a társult Habsburgok franciákkal beházasított birodalmát nem sújtotta. Ezekkel a franciákkal az igaz magyar nem közösül. Még akkor sem, ha térdre rogyva sírnak. Nem azért, mert a guillotine teremtette liberalizmus velük ért partot, hanem ezzel együtt az összes velünk szembeni cselekedetükért.   

Lássuk be, más emberek tudnak ebben is különben lenni nálunk. Bár az elsők közt voltunk, akik adományokat gyűjtve tett felajánlások sorát vállalva üzentük és fejeztük ki együttérzésünket. Budapest, Székesfehérvár és számtalan más hely is gesztusszerű felajánlásokat téve a franciáknak a Notre-Dame pokolba jutása kapcsán.  Bár Párizs és a francia városok lángra lobbanása nem ismeretlen jelenség a liberalizmus vezető országában, a Notre-Dame lángjait szemlélve magamnak is elszomorítónak tartottam a jelenséget. 

Azonban mégis csak meg kellett őriznem a rideg gondolkodásom, akár mennyire is ingeret fel a dolog.  És lám mára bebizonyosodott az igazam, a Vatikán és a Pápa által. 

Akkor, amikor Ferenc pápa nagykedden délben pénz helyett üzenetet küldött Michel Aupetit párizsi érseknek a Notre Dame-székesegyházat pusztító tűzvésze kapcsán.  „A Notre Dame-székesegyház nagy részét elpusztító tűzvész után szomorúságotokhoz társulok és egyházmegyétek híveihez, Párizs lakóihoz fordulok és mindenkihez Franciaországban. Ezekben a nagyheti napokban, amikor Jézus szenvedésére, halálára és feltámadására emlékezünk, lelki közelségemről és imádságomról biztosítalak benneteket.  ...  Ezzel a reménnyel szívből adom apostoli áldásomat a francai püspökökre, az egyházmegye híveire, továbbá Isten áldását kérem Párizs és Franciaország lakóira."

Ezzel a pápai áldással magam is megnyugodtam, hogy jó úton járok.  Hogy nem tévesek a gondolataim, és én nem a bűnben égek, mint ahogy azok a hatalmasságok, akik saját hazájuk keretein határait átlépve mások országát szabják át fegyvereik tűzével.  És lássuk be, ez a tűz Isteni csapásként lobbantotta szemünk elé az igazságot. Azt, amit már az Eiffel toronynál is egy golyóálló üvegfallal próbálnak leplezni.

  

Ma azonban további együttérzésre is leletem a szomszédból. Onnan, ahonnan ezt nem is vártam volna.  Mert történt az a csoda, hogy Szlovákia is képes volt kiállni a maga igazáért akkor, amikor mások és köztünk mi is inkább a seggnyalásunkat és a behódoltságunkat próbáltuk kifejezni.

 

A párizsi Notre Dame hétfői katasztrófája után egyre-másra érkeznek a hírek arról, hogy az egyes vállalatok, vállalkozók, országok, városok felajánlják pénzbeli segítségüket a katedrális helyrehozatalához.

Az első, azonnali felajánlások szinte elképesztő, lélegzetelállító összegekről szóltak. Franciaország leggazdagabb embere, Bernard Arnault 200 millió eurót, egy másik milliárdos és a Total energiavállalat 100-100 milliót, Párizs 50 milliót, a régiós kormány 10 milliót…  A Notre-Dame még füstölgött, a por és a hamu még ki sem hűlt, amikor kedd estére már 750 millió eurós felajánlásáról szóltak a híradások, mely mára, a kisemberek adományainak köszönhetően valahol egy milliárd eurónál tarthat.

A francia erdők harmadik legnagyobb magántulajdonosa tette azt a nemes gesztust, hogy 1300 normadiai tölgyet ajánlott fel a Notre-Dame gerendázatának helyreállításához.


Salma Hayek férje, a francia luxusmárkákat összefogó Kering tulajdonosa megduplázta korábban felajánlott 100 millió eurós adományát.

Aztán Székesfehérvár is csatlakozott Szegedhez a Notre-Dame újjáépítésére tett tízezer eurós felajánláshoz. 

Mint hírül adták, Székesfehérvár önkormányzata, csatlakozva Szeged városához 10 ezer eurót ajánl föl a párizsi Notre-Dame székesegyház újjáépítésére, jelentette be Cser-Palkovics András fideszes polgármester kedden a közösségi oldalán. "Ha van város, amely átérzi egy katedrális elvesztésének tragédiáját, az Székesfehérvár" – utalt Cser-Palkovics András az egykori székesfehérvári koronázó templomra, amely ma romként látogatható – írja az Index.

A tűzeset kellően fel is rázta a franciákat. A migránspolitika kezelése miatt jogosan lesajnált francia nép saját történelme, keresztény megmaradása érdekében soha nem látott össznemzeti gyűjtést hirdetett. Odahaza és szerte a nagyvilágban.

Erre a szomszédunk válaszul, nem hogy behajolt volna, hanem jelzésértékű kifejezést hozott nyilvánosságra.

Peter Pellegrini szlovák kormányfő is nyilatkozott az ügyben. 

Pellegrini szerint Szlovákia a katedrális tűzesetével kapcsolatban arra vár, hogy az egész ügyet miként vállalja magár Franciaország, és “ott, ahol tudunk, segítünk”. Pellegrini azt is kiemelte, hogy nem szívesen kelne versenyre abban, hogy melyik ország segít többet, vagy kevesebbet.

“Nem szívesen tennék ma olcsó gesztusokat és hangoztatnám, hogy ilyen vagy olyan összeget küldünk”  -  nyilatkozta a kormányfő azzal, hogy Szlovákia segít, ha azt Franciaország kérni fogja. 

“Nem fogok most ebből reklámot vagy valamilyen olcsó kampányt csinálni” - mondta, majd hozzátette, hogy a méltányosan kell megközelíteni a problémát, hogy végső soron ne sértsük meg a másik felet azzal, hogy “nem bízunk abban, hogy maguk és képesek gondoskodni a problémáról.” 

“Mégiscsak egy világhatalomról van szó, amely képes megbirkózni az ilyen problémákkal”

Pellegrini azt is kijelentette, hogy   “Abban az esetben, ha megkérnének bennünket és hajlandóak leszünk valamilyen összeggel támogatni a párizsi rekonstrukciót, úgy azon leszek, hogy legalább a háromszorosát küldjük a mi leégett Krasznahorkánkra”  A kormányfő szerint a szlovákiai lakosoknak érezniük kellene, hogy “nem csak külföldre küldünk pénzt, hanem a megfelelő összeggel a szlovákiai műemlékekre is áldozunk”.

És most ugorjunk vissza az időben 2012. március 10-ig, a krasznahorkai vár leégésének napjáig. 

A felvidéki magyarság körében szintén páratlan eszmei és szimbolikus értékkel bíró vár tetőszerkezete, Andrássy Gyula fegyvergyűjteménye, a reneszánsz palota egy része vált a helyi cigánygyerek cigarettázása miatt a tűz martalékává. Kiégett a legrégebbi, gótikus palota-rész, megrongálódott a harangtorony.

A felújítás költségeit a Notre-Dam-i károkhoz képest “elenyésző”, 15 millió euróra becsülik.

Mire voltunk mégis képesek az elmúlt hét évben Krasznahorka újbóli megnyitása érdekében? Mennyit ajánlottak fel például a mi oligarcháink e nemes célra? Például a felvidéki magyar közösség lerohasztásából meggazdagodott újkori földesurak, akik Csallóköz, és az egyes régiók uraiként szinte élet – halál fölött döntenek? Vagy politikusaink? Mert a kisemberek nálunk is megmozdultak, több segélykoncertet, jótékonysági gálát szerveztek.

A vár bezárásával gömöri egzisztenciák mentek tönkre, a környékbeliek végső elkeseredettségükben a túl lassú felújítási munkálatok miatt tüntettek. Miközben egy olyan párt ül végig a parlamentben magyar szavazatokból, akik azóta a magyar himnuszt is betiltották, csicskásaikat gyalázatos döntéseikkel pedig a mai napig némán tűrjük. 

„Krasznahorka égő várának fényénél meg kell kérdeznünk és meg kell válaszolnunk a legnagyobb kérdést: elfogadjuk-e a szemfödélig tartó kiszolgáltatottságot, avagy azokra az erényekre támaszkodunk, amelyek a magyart magyarrá teszik” (-hvg)

Az is beszédes párhuzam, hogy a felújítás céljából indított gyűjtés bejegyzését a szlovák Belügyminisztérium visszautasította, mert az nem szlovákul, hanem magyar nyelven született. A Most-Hidasok szerint pénz állítólag van, így ezek szerint akkor a szakértelem, a politikai akarat, az elkötelezettség, a talpraesettség hiányzik, ha több mint hét év sem volt elég arra, hogy az eredményt felmutassák.

 Hamarább épül újjá a még füstölgő Notre-Dame, hamarább gyűjtik össze a franciák saját szimbólumuk felújításának költségeit. 

Egy Szlovákiánál 12-szer nagyobb ország két nap alatt az ötvenszeresét szedte össze annak, mint amennyibe a krasznahorkai vár felújítása kerül. És vállalták, hogy öt év alatt helyre is állítják. Miközben mi nyolcadik éve a bezárt Krasznahorkát kerülgetjük. 

A hazai magyarjaink is előbb áldoznak a "nagy" franciáknak, mintsem a kisebbségben élő magyarság egykor dicső, de máig leégésben romos fellegvárának.  Még szerencse, hogy a szlovákokban és a felvidéki magyarságban van annyi tartás és gerincesség, hogy fenntartott tekintetükkel meglássák azt, amit a hazaik nem.

Úgyhogy mielőtt lenézzük és lesajnáljuk a franciákat az egyébként valóban vállalhatatlan migránspolitikájuk miatt, jó, ha saját magunk felett is elgondolkozunk.

Hivatkozás: Internet, Körkép.sk sajtóhíradások

*

Szűcs Lajos és Bukodi Károly érdeme Ócsán a közöny - ami távol tartja a pártokat a belakott fideszesektől

Szűcs Lajos, Bukodi Károly és az összes többi töltelék ócsai fideszes, akik a párt soraiban akár széltolóként, akár hallgatag belső ellenzékiként a csoportosulás tagjaként takargatják és ápolják a szennyest, mind megérett a bukásra, annak ellenére hogy az emberek közönyös viselkedése látszólagos nyugalmat teremt számukra.

Bukodi mögöttes fedezője Szűcs Lajos - árnyék

Csakhogy már a hosszúra nyújt éjszakai sötétség végére érünk és a választások elé nézve egyre többen keressük a fényt, az éltető világosságot. 

Az idei Tusványos az eljövendő politika térköve, ugyanúgy, mint az egykori pártkongresszusok idején volt.

Ma is sokan csemegéznek  Orbán nyomán Tusványos hagyatékából.

 

Mirkóczki Ádám és Török Gábor - a Fidesz érdeke a politikai távoltartás

Mirkóczki Ádám, a Jobbik szóvivője szerint az emberek nem ostobák azt fogják megszavazni, aki helyben a leghitelesebb.

Ócsán azonban létezik-e ilyen személy? Van-e ma olyan alakja Ócsának, aki hitelképes, ismert, megbízható, jellemes és választható?

Az előző választások óta tudjuk, hogy a lakosság nagyon vágyik egy ilyen személyre. Mindezt  Uitz Erika példázta álságos indulásával. Köztes polgármesterjelöltként sikerült jelentős szavazatot összegyűjtenie, ami azt igazolja, hogy a pártközi jelöltek harcában sikerült előnyre szert tennie egyszerű köztes indulóként. 

Mindez azt bizonyítja, hogy a helyi közéletbe beleszólni kívánó választóknak elege van a politikai pártok azon percembereiből akiket ciklusonként politikai hátszéllel tolnak az arcukba, miközben a köztes időszakokban hangjukat sem hallani. 

A képviselőséget már nem vállalva árulta el a választóit - visszalépett,  HT bejutott

Ma a többség olyan hiteles közéleti szereplőre vágyik, aki törődik velük, nem a saját maga boldogulást tarja elsődlegesnek. Olyan személyre voksolnának, aki nem hazudik a szemükbe, nem csapja be őket, nem adja át, nem árulja ki a szavazataikat és kiáll mellettük akkor is, ha csak mezei képviselőként, egyetlen szavazattal kell helytállnia a testületben.

Ez az a hitelesség, amire a jobbikos Mirkóczki utalt.  

Uitz választói árulása igazolja mindazt a kétséget, ami ezek mögött rejlik.

Ma az emberekkel senki nem foglalkozik. 

Ócsa képviselő-testületének echte Fideszes tagjai - de Gallai Zoltán sem ellenzéki

Ócsán is ezt látni. A polgármester a saját dolgaival és vagyongyarapodásával van elfoglalva, miközben ismeretlen elkövetők leszennyezik a városi környezetet, kifosztják a hivatalt. Viszik a pénzt, a leveleket és szórják szét egymás, vagy éppen a hatalmi klientúra közt. Kéz-kezet mos alapon fedezik egymást, és támadólag vadásszák az egyéneket. Támadják a szólásszabadságot, a demokráciát. Pénzelt ügyvédekkel bástyázzák magukat, miközben a Kormányhivatal biztosítja számukra a politikai hátvédet. 

Schiffer András a pálya széléről - az LMP-ből távoztában üresedett ki a párt

Schiffer András korábbi LMP-s honatya ez a jelen politika hamis biztonságérzetet teremt. Ha nem azzal foglalkozunk miként lehet azt helyet, ahol élünk, akkor ennek csúnya vereség lesz a vége - magyarázta.

Fidesznek mára kifogyott a tartalékból. A veszteség nem látható, de jelentős. Számukra ez csak a választásokon fog kimutatkozni. Orbán Viktor Fidesze a helyi kiskirályokon fogja elbukni a hatalmat.

Jelentős részt van elegük az embereknek a Szűcs Lajos, Bukodi Károly, Horváth Tamás és társai mihaszna pöfetegségéből. Többek számára egy új jelölt nagyobb biztonságot jelentene, mint a kiégett vagy elhomályosodott garnitúra újra fényesítése.  

Horváth mögött is Szűcs Lajos áll - védernyő alatt

A Fidesz legnagyobb szövetségese a saját arcképe. Az amire az ellenzéki pártok próbálják formálni a fizimiskájukat. A Jobbik néppártosodása, a radikalizmus feladása és az emberek közönyössége az, ami a leginkább roncsolja az ellenzékiséget.

Schiffer András ezzel kapcsolatban példaként annyit tett hozzá, hogy a jobbikos Rig Lajos tapolcai győzelme idején a Kubatov-listás fideszesek annyira dühösek voltak, hogy nem is mentek el szavazni. "Nyitott a pálya, hogy 2 millió alá csökkentsünk a Fidesz táborát". Úgy látja, hogy a magyar társadalom is reagál a világban zajló változásokra. "2022-re megváltozik minden: addigra nem lesz már MSZP-frakció sem a parlamentben". Felidézte, hogy amikor szóba kerültek a magyar viszonyok székelyföldi beszélgetései során, akkor csak annyit mondtak neki, hogy ugyanezért Romániában már forradalom lenne. Ezzel szemben nálunk, ha valaki pórul jár mondjuk a trafikmutyival, az azt keresi, hogy van-e az osztálytársai között fideszes politikus. "Ha szabadon hagyjuk a politikai teret, akkor azt valaki kifogja használni. 

Ez történik, akkor ha nem foglaljuk vissza a politikát."

"Fidesz pedig abban érdekelt, hogy az embereket távol tartsa a politikától"

Zárásként Mirkóczki Ádám a hitelesség kérdéséről beszélt. Mint mondta, az egyéni körzeteken múlik minden, s azt gondolja, hogy ha megvannak hiteles szereplők a Fidesszel szemben, akkor ezeket a körzeteket meg lehet nyerni.  

Kérdés, hogy a választásokra ki fogja a hitelesség látszatát felmutatni és aztán a városért, a szebb jövőért dolgozni? Mert a szlogenekből az ígérgetésekből és a választási hintásokból elegük van az embereknek. 

*