Nem tudom kit miként érintett, vagy rázott meg a Covid néven elhíresült világjárvány? Nem tudni kiben milyen nyomokat, sérelmeket, nyomasztó emlékképeket hagyott hátra.
Kétségtelen, hogy megrengette a kontinens lakosságát, és hatással volt a globális világra. Embereket, vállalkozásokat, gazdaságokat, országokat vetett vissza, vagy taglózott le.
A világgazdaság bruttó hazai terméke (globális GDP) 3,0% és 3,3% közötti mértékben esett vissza a Covid-19-világjárvány első évében, 2020-ban.
A Világbank (3,3%-os csökkenés) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) (3,0%-os csökkenés) adatai szerint ez a modern gazdaságtörténet egyik legnagyobb és leggyorsabb törését jelentette a második világháború óta, amely messze túlmutatott a 2008–2009-es globális pénzügyi válság hatásain.
Sokak estek ki a munkából, többen váltak munkanélkülivé és szinte nem tudni olyan családról, akik valamilyen mód ne lettek volna így, vagy úgy érintettek a járványban, netán annak következményeiben. Nem akartam szövődményt írni, még akkor sem, ha igaz, mert ezt inkább a betegség hátrahagyott nyomaként ismerik sokan. És ebből is maradt hátra rengeteg.
Hazánkban is rengetegen megbetegedtek és nagyon sokan nem is élték túl a fertőzést. A kórházak megteltek, túlterheltek lettek, az egészségügyi személyzet pedig teljesen leterhelt.
Bizony ekkor Orbán Viktor miniszterelnökölte Fidesz-KDNP kormány vezette az országot. Emlékszem, hogy igyekeztek mindent megtenni. Nem csak oltóanyagért, orvosi eszközökért, maszkokért folyt a harc, hanem gépi berendezésekért, lélegeztető gépekért is az ellátás érdekében.
A komplexumban 36 kórtermet alakítottak ki. A betegeket állapotuk és járványügyi kockázatuk szerint különítették el alacsony, közepes és súlyos (intenzív ellátást igénylő) részlegekre.
Saját laboratóriummal, röntgen-, ultrahang- és CT-készülékkel, valamint zsiliprendszerű öltözőkkel szerelték fel a fertőzések elkerülése érdekében.
Az adott koronavírus járvány során a kötöttségek okán elsősorban Egyrészt az Európai Unió közös beszerzési programján keresztül zajlottak.
Azonban a nyugati szállítmányok akadozása miatt a kormány járványkezelés alatt a kormány az Operatív Törzs engedélyével mentességet adott a beszerzéseknek a klasszikus közbeszerzési törvény alól hogy felgyorsítsa a folyamatokat.
Az Eu-ra akadozó beérkezéseire nem várva, attól függetlenül sürgősséggel közvetlen szerződéseket kötött Oroszországgal és Kínával kétoldalú szerződések révén. Így Magyarország az elsők között alkalmazott úgynevezett „keleti vakcinákat” az EU-ban, amellyel jelentősen felgyorsította a kezdeti oltási kampányt. Később Ausztria és mások is ezt az alternatív utat választották.
A kormány az EU közös vakcinaportfóliójából eredetileg több mint 24 millió adag nyugati oltóanyagot kötött le, amelyeket az Európai Bizottság koordinált.
Az érintett gyártók a következők voltak:
- Pfizer/BioNTech (Comirnaty): A legnagyobb mennyiségben beszerzett és használt mRNS-alapú vakcina. (Csak egyetlen EU-s finanszírozású NNK-projekt keretében például több mint 2,1 millió adagot hívtak le 11,7 milliárd forintértékben). - Moderna (Spikevax): Szintén mRNS-technológiát alkalmazó oltóanyag.
- AstraZeneca (Vaxzevria): Vektor alapú vakcina.
- Janssen (Johnson & Johnson): Egydózisú vektorvakcina.
A tapasztalt a késlekedések, és anomáliák okán a kormány kétoldalú szerződéseket kötött más, gyorsabb elérhetőségeket keresve és találva a kínai és orosz gyártókkal. Ezek:
- Sinopharm (Kína): Elölt vírust tartalmazó, hagyományos technológiájú oltóanyag. Magyarország 5 millió adagot vásárolt belőle egy közvetítő cégen (Proconcept Kft.) keresztül. A beszerzés ára kiugróan magas, 30 euró + ÁFA / dózis volt.
- Szputnyik V (Oroszország): Vektor alapú vakcina, amelyből 2 millió adagot kötött le az állam, dózisonként kb. 9,95 dolláros áron.
A koronavírus-járvány alatt hatalmas sorok és logisztikai torlódások alakultak ki a repülőtereken, mivel a világ minden tájáról érkező teherszállító és átalakított utasszállító gépek egyszerre próbáltak meg maszkokat, védőruhákat, lélegeztetőgépeket és egyéb egészségügyi eszközöket. Hatalmas túlkereslet keletkezett. Szinte mindenki Kínához fordult, mert ők rendelkeztek a legnagyobb gyártókapacitással, a nemzetek pedig versenyt futottak az idővel.
A menetrend szerinti utasszállító járatok (amelyek a globális légi áruszállítás jelentős részét végzik a gép gyomrában) leálltak, a légitársaságok utasszállítókat alakítottak át teherszállítóvá (úgynevezett preighterek), az ülésekre is dobozokat pakolva. Ez a hirtelen jött, hatalmas plusz géppark teljesen túlterhelte az olyan nagy kínai csomópontokat, mint a Sanghaj-Putungi nemzetközi repülőtér vagy a pekingi repülőterek.
„Megindult a roham a lélegeztetőgépekért” kifejezés történelmileg a COVID-19 világjárvány első hullámára (2020 tavasza) utal, amikor a világ országai – köztük Magyarország is – pánikszerű versenyfutásba kezdtek a kritikus állapotú betegek ellátásához szükséges orvosi eszközök beszerzéséért.
A Kínán belüli szigorú zéró-Covid politika miatt a belföldi teherautó-forgalom akadozott a karanténok és ellenőrzőpontok miatt. A repülőterekre szánt áru gyakran napokat késett, így a gépek a kifutópályákon vagy a forgalmi előtereken várakoztak a berakodásra.
A kínai hatóságok drasztikusan korlátozták a repülőtéri földi kiszolgáló személyzet létszámát és munkaidejét a fertőzések elkerülése érdekében. Sok helyen időlimitet szabtak meg: ha egy gép nem tudott 3 órán belül be- vagy kirakodni, fel kellett szállnia.
A kaotikus földi logisztika miatt előfordult olyan extrém eset is (például kanadai gépekkel), hogy a repülőgépek a hosszú várakozás után végül áru nélkül, üresen voltak kénytelenek visszarepülni, mert a szállító teherautók a lezárások miatt egyszerűen nem értek oda időben a repülőtérre.
Mi, mondhatni jól startoltunk. 185 repülőgép-szállítmány hozott egészségügyi felszereléseket a járvány első hullámaiban haza.
A vevők (így a magyar állam is) kiszolgáltatott helyzetben voltak, nem diktálhattak szakmai vagy egyedi igényeket („nem mi mondtuk meg, mit kérünk”), hanem el kellett fogadniuk a külföldi és közvetítő eladók által diktált árakat és feltételeket („ők mondták meg, mennyiért adják”) ahhoz, hogy egyáltalán eszközökhöz jussanak.
A magyar állam annak idején mintegy 16-17 ezer lélegeztetőgépet vásárolt kb. 300 milliárd forintért, felkészülve a legrosszabbra.
Csakhogy, mindez nem volt elég.
Miután kiderült, hogy a beszerzett több mint 16 ezer gépből egyes szakvélemények szerint több ezer „használatra egyáltalán nem javasolt” vagy súlyos minőségi hibákkal küzdött, ráadásul a közvetítő cégek masszív, milliárdos haszonkulccsal dolgoztak, az ellenzéki túlélők nekiestek a beszerzésnek.
Azzal jöttek, hogy a gépek túlnyomó többségét soha nem használták. Ez persze nem igaz. A 16 ezerből pár ezer bizonyult valamilyen mód okán, rossznak, vagy hibásnak. Mindez egy túlfeszített helyzetben egy erős nyomás és felgyorsított kényszergyártás mentén, a sürgősségi beszerzések után.
Ez a polémia jelenleg is tart. Sőt az áprilisi kormányváltással újra előtérbe került és Magyar Péter politikai hecckampánya, un. ”elszámoltatási” bosszúhadjárata nyomán vizsgálódás tárgyát képezi.
A beszerzések körüli ügyek végül odáig fajultak, hogy feljelentés is született a Külügyminisztérium korábbi gyakorlata ellen különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanújával.
A Covid okozta globális veszélyhelyzet nem vethető össze a békeidőkkel, egy világjárvány alatt, amikor teljes a készlethiány, minden megoldás jól jön. A noninvazív légzéstámogatást nyújtó készülékek ezrek életét mentették meg.
A járvány mindezek ellenére jelentős áldozatvállalást és emberi áldozatokat követelt. Nagyon sok értékes honfitársunkat, híres embert, színészt, sportolót, zenészt, vesztettünk el, annak ellenére, hogy gyakorlatilag minden eszköz rendelkezésre állt az ellátás biztosításához.
Ez idő alatt Olaszországban volt, hogy az utcán sorban álltak a kórházak előtt, és volt, hogy nem jutottak ellátásra egyes országokban.
Több nagyvárosban, például Nápolyban és Rómában a mentőautók és a betegeket szállító személygépkocsik órákon át sorban álltak a sürgősségi osztályok bejárata előtt. Mivel a kórházi ágyak és az intenzív osztályok teljesen megteltek, az orvosok sokszor az utcán várakozó autókban vizsgálták meg a betegeket, és ott helyben, a kocsikban adtak nekik oxigént Közben az ottani orvosszövetség közleménye szerint már 2020. áprilisára 94 orvos került a koronavírus olaszországi áldozatainak listájára. A nővérek szövetsége szerint 26 nővér is belehalt a fertőzésbe – írja a CNN. Ekkor már 12 681 egészségügyi dolgozó fertőződött meg az országban, köztük 6549 nővér.
Az észak-olaszországi (főként lombardiai) és később a déli régiók egészségügyi rendszere a hirtelen rázúduló betegáradat miatt a teljesítőképessége határára sodródott, ami világszerte a járvány elleni védekezés egyik legmegrázóbb szimbólumává vált.
Hazánkban ilyen nem volt.
Szervezetten zajlott a kritikus helyzetben is az ellátás és az egészségügy, a benne dolgozók helyt álltak.
Persze ekkor is voltak kivételek, előfordultak visszásságok. Sőt volt olyan orvos, aki már arról vizionált, hogy kit ne lásson el.
2020-ban Hegedűs Zsolt (jelenlegi Eü miniszter) még azzal riogatott, hogy ha nem lesz elegendő lélegeztetőgép, akkor kő-papír-olló módszerrel kell majd dönteni emberéletekről.
Most, 2026-ban meg az a Hegedűs Zsolt került az Egészségügy élére miniszterként, aki egy egészségügyi ellátási vészhelyzet esetén nem azon van, hogy mindet megtegyen, megküzdjön minden egyes betegért, hanem számszakilag leegyszerűsítve az ellátást sorsolással, vagy egyszerű gyerekjátékkal döntsön emberek (élet és halál) sorsáról.
Most ez az aljas politikusi oldal az, aki bűnvádi eljárással, feljelentéssel áll bele azokba, akik messze túlmenőleg mindent megtettek azért, hogy egy kiszélesedő tömegbetegség, egy pandémia alatt minden alanyt képesek legyenek ellátni és lehetőség szerint megmenteni és hogy ez, ne az eszközhiány akadályozza. Hogy ne álljon elő az a helyzet, hogy túl kevés lélegeztetőgép és Hegedüs Zsoltnak és politikai körének kő papír ollót kelljen játszania emberek sorsát illetően az élet- és halál mezsgyéjén.
*
