Dicsérnénk, de nem lehet - Ócsa városvezetése átgondolatlan cselekedetei nem lakossági célzatúak ( - tévút)

Értjük, hogy célszerű felhasználni és érdemes elkölteni az Eu-s támogatásokat. Nem értjük azonban, hogy ez más előirányzott esetekben miért nem ilyen fontos és kiemelt cél, mit adott szituációban.

Lássuk be a helyi pályázatok csak amolyan "kötelező céljelleggel" zajlottak és kerültek megvalósításra Ócsán. Értsük ezt úgy, hogy kormányzat által előírt azon minimum beruházások valósultak meg csupán, amik országszerte más településeken is. 

Mindez csoportjába tartozik az intézmények energetikai felhasználásának korszerűsítése ami a gimnáziumot és az általánost is érintette. 

Ugyanakkor más nem előírt esetekben a városunk nem aktivizálta magát olyan korábbi céltámogatások során, mint a belterületi utak, a turisztikai célú pályázatok, esetleg  kerékpárutak létesítése, helyi termékek piacra jutásának elősegítése, tanyafejlesztési program, csatornázási program, vagy a szennyvízelvezetési és tisztítási lehetőségek fejlesztésének támogatása, és a többi...

Számos esetben számoltunk már be azokról a szomszédos fejlesztésekről amiből Ócsa kimaradt. Többségében azért, mert nem pályázott a város, mondván nem időszerű, vagy nem finanszírozható, költségvetésileg nem biztosítható annak önrésze. De legyen is bármi az elmaradásnak, mindez a városunk utóbbi években zajló elmaradásának és lemaradásának történeti képe. 

Igaz, az önkormányzati választások aktuális évének szűkülő hónapjaira ráhajt a polgármester, mert több dologba is látványosan belekapott.  

A kis gimnázium épületének rendbetétele helyett az általa kedvelt bontási műveleteket preferálta, amit az iskola úgy fogadott be, hogy cserébe azon területen egy parkolót létesít, a bejárók gondjainak enyhítésére.

Ez egy darabig állta is a helyét, de aztán ahogy elérte a városunkat is a távvezérelt sportpark létesítési program, úgy vált célterületté a volt gimnáziumi épületet korábban magába foglaló területrész. Mindez a polgármester szavahihetőségét és fantáziátlanságát illusztrálta, hiszen a korábbi ígéret és az adott szó ellenében einstandolta az ottani kiépítetlen parkolót. 

 

A következmények még magát a polgármestert is meglepte mikor a gimnáziumból érkező aláírt megkeresésekkel a parkoló megszüntetésével szembeni tiltakozással szembesült. Aztán mégis Ő adta az értetlen felháborodottat a testület előtt. Még jegyzőkönyvbe is foglalták, hogy ezen vélekedését. Bukodi Károly a testület előtt annyira természetesként adta elő, hogy a gimnáziumba érkezők két buszmegállónyi távolságra kijelölt  P+R (MÁV) parkolóba rakják le az autójuk és onnan sétáljanak, vagy buszozzanak be az iskolába. Mert számára ez annyira természetes, mint az, hogy Ő azzal a 6 milliós autóval jár akár a Sparba is, amit a saját céljára vetetett, és ahogy ezt velünk a költségvetésből fizetteti.  Nos ez a polgármester jelentette ki, hogy ott a vasúti parkoló, ahol le lelhet rakni az autót.

Mindez csupán azért, mert  átgondolatlanul, rossz helymeghatározással jelölte ki a testület számára a sportparknak nevezett, majd a fitnesz parkként és játszótérként is nevezett területet.  

Az, hogy mindez mennyire koncepciótlan nem érdekli, ahogy az sem, hogy a lecsupaszított ingatlanrész mennyire nem megfelelő erre a célra.  Az pedig különösen nem foglalkoztatja, hogy a kisgyerekes játszótér és az utcai sportlétesítmény közelsége, egymásba építése mennyi konfliktussal, összeütközéssel fog járni.  Nem pusztán a célközönség különbözősége, hanem a védőtávolság és a közvetlen  átjárhatóság okán.  A hintázó gyerek és a nyújtózkodó sihederek, a rúdon lengő felnőttek nem a közéjük beszaladgáló gyerekekre akarnak összpontosítani. Azt sem szeretnék, ha a homokozóból vödörrel átszaladgáló kisdedekre keljen figyelniük. Ráadásul a járulékos homok sem oda való, ahol ők izzadtan edzeni szeretnének. Számukra egy ivókút, vagy csobogó, netán egy nyilvános WC inkább kedvezett volna, mintsem a kisgyerekek játszóháza. 

Mint korábban szóltunk róla az a terület amúgy sem a legjobb választás volt erre a célra.  Erre most még ráhúzzák a játszóteret, aminek árnymentesítése, parkosítása és a környező lakóépületek zajvédelme nem még ismert.  Ugyanis a polgármester már tanulhatott volna az ad-hoc vezérelte ötleteinek hátrányos példáiból. Azokból az öncélú  pénzkidobásos propagandabefektetésekből, aminek során a lakosságot károsítja. Ismert a műfüves pályáinak hibás gondolata, és a velük járó tehertétel.   A polgármester azonban nem tanul a hibákból. 

Ma is úgy erőlteti a lakosságra az elképzeléseit, ahogy senki. Más településeken megkérdezik a helyieket, párbeszédet folytatnak velük, hogy mit szeretnének, vagy ha van éppen valami fejlesztési elképzelés, akkor azt hol és hogyan szeretnék ha megvalósítanák. Ócsán erre nincs példa.  

Itt a polgármester a vezércsődör, aki oda és arra húzza a várost ahova a józan ostoros paraszt nem engedné a lovát.   

*

Súlyos hibák a bíróságokon - tarthatatlan ítéletek és közfelháborodás mindezzel szemben ( - igazság helyett)

Számos per, és hosszú idő múltán sem akar javulni a bírói munka és annak közmegítélése. Ma a bíróságokon annyi felesleges per zajlik, amennyit az egyes tárgyalások, majd ítéletek elrontása folytán meg kell ismételni. 

Manapság azt akarják velünk elhitetni, hogy a független bírák munkája elfogulatlan, részrehajlásmentes, következetes és igazságos, miközben egyre másra dobnak vissza pereket a fellebbvitelről a rossz munka, a hibás bírói megítélés, tévedés, vagy más okból kifolyólag. 

Súlyos eljárási hiba miatt hatályon kívül helyezte a Fővárosi Törvényszék szerdán a Pesti Központi Kerületi Bíróság Tanyi Györggyel szembeni elsőfokú, elmarasztaló ítéletét és új eljárás lefolytatására kötelezte az elsőfokú bíróságot. Az alvilág egykori hírhedt alakját egy 2014 februárjában kirobbant verekedés, valamint a Sinatra bárban történt lövöldözés miatt ítélte el korábban három év nyolc hónapra nem jogerősen a bíróság. Péntek László tanácsvezető bíró az indoklás során kifejtette, hogy olyan hibát vétett az elsőfokú bíróság, ami miatt nem lehetett más döntést hozni, mint a hatályon kívül helyezés.

Ma az utca emberének vélekedése szerint egy üzemi munkásra nagyobb felelősség és több felelősségvállalás hárul, mint egy bíróra. A tömegközlekedési eszközök járművezetőiről nem is beszélve. Mert míg ezek a munkavállalók szó szerinti felelősséget vállalnak a munkájukért, addig a bírák esetében ez csupán egy jelképes dolog, amolyan szinonima. A gépkezelő, a járművezető amennyiben hibázik, akkor annak következményei vannak. Egyes bírói tévedés, elítélés folytán azonban a bírót semminemű hasonló nem terheli. Az egyszerű szakmunkás, a gépkezelő vagy a járművezető egy hiba után elszámoltatásra kerül. Leveszik a gépről, kivizsgálják az esetét és azután döntenek a további munkavégzéséről, sorsáról.  Egy bírói hiba után a vétkes bírót tudtommal nem kérik számon a hivatalában, nem hallgatják ki, nem számoltatják el, nem veszik elő az ügyét, és nem vizsgálják meg további alkalmasságát, nem függesztik fel és nem kerül hasonló felelősségre vonásra, mint az egyszerű ember. Ítélkezhet tovább az emberek és azok sorsa felett.

Mennyi hiba, téves ítélet, rossz megítélés és haszontalan közpénzszórás, vagyoni, társadalmi károkozás kell még ahhoz, hogy a mostani rossz gyakorlat megváltozzon, és az igazságszolgáltatás visszanyerje az emberek bizalmát, hitét, és jogosságát? A letaglózott hibásan megítélt esetek, elítélt, vagy felmentett emberekről nem is beszélve. Pedig mindegyik mögött egy sors, egy sorsfordulat rejlik, ami valamilyen formában megváltozik, ha meg nem is oldódik a birói verdikt során. Ezért sem lehet(ne) felelőtlenül ítélet alkotni, és így, vagy úgy ítélkezni, hogy az nem találkozik a szakmai és a közösségi elvárásokkal. Ez a rossz munka, ez a silány munkavégzés megengedhetetlen, és eltűrhetetlen egy felelősségteljes beosztásban, nem hogy még a bírói munkában!

Mostanság sokat és egyre többet hallani a rossz döntésekről, a befolyásoltságról, a korrupcióról, a közpénzek lenyúlásáról, a felárazott közbeszerzésekről, a leadandó pénzekről, vagy a közvagyonból finanszírozott sajátként használt más tulajdonról. Történik mindez akkor, amikor a közember munkahelyi telefonhívásait regisztrálni kell, mert különben az adóhatóság úgy tekint rá, mint aki azt magáncélra veszi igénybe, ahogy a cégautó-használat után is egy bizonyos részt magánhasználatként vesznek számításba és így megadóztatják azt. 

Egy ilyen szoros, és szigorú szabályozás mentén mégis miként virágozhat a korrupció, és miként nem képes azt felismerni, vagy megítélni a bíróság? Mert ugyebár beszélni, feljelentgetni könnyű, csak a valóságbizonyítás a nehéz. Persze, mondják ez is bíró függő, mert van olyan ahol az igazságszolgáltatás minden látszat, és ehhez csatolt bizonyíték ellenére másként dönt.  

Hallottunk már  nem egy esetet, amikor az ártatlan zokszó nélkül ítélte el a bíróság és csukta börtönbe.  Csak arról nem hallottunk, hogy az ilyen bírót felállították volna.  Netán elküldték volna petrezselymet árulni. 

Más esetekben pedig azt tapasztalni, hogy ugyanezek a bírák (vagy a köztük tevékenykedő mások) olyan felmentő, vagy piszlicsáré ítéletet hoznak, mely igencsak kicsapja a biztosítékot.  

Most ismét egy ilyen csapás (sorozat) után vagyunk. Hiába is éltünk már meg annyi mindent, és tornázták fel a toleranciaküszöbünket, most ismét sikerült elhasaltatni a többséget. 

Ki bírálja el a bírót?

 A hatalom február elején ismét összeegyeztethetetlennek minősítette a bírói függetlenséget a centralizációs törekvéseivel. Pontosabban a mindent polipként behálózó diktatúra építésével.

 A hatalom által kifogásolt két eset, a Hagyó- és a MAL ügyek pont a nyilatkozatok ellenkezőjét támasztják alá. Aki képes a sorok között olvasni, az átlátja az ügyek hátterét is. Hagyó Miklós sokkal többet tud annál, mint ami az ügyből nyilvánosságra került. Látványosan a hatalom bitorlóinak és holdudvaruknak sok kellemetlenséget okozhatna. A MAL ügy a jelenleg is jól prosperáló alumíniumipar újratervezéséről és emellett egy laza ingatlan panamáról szól. Sajnos céljaikat sok áldozat árán érték el. Mindkét esetben a bíróságnak esze ágában nem volt letöltendő büntetést kiszabni.

 A gazdagok bírósága kimondta: minden gazdag ártatlan!

A vörösiszapper elkövetőit az ügyvédbűnözők atyja és legfőbb védnöke, Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke és társai védték. Feltűnő volt, hogy balliberálisok szaladtak össze a gyilkosok védelmében, és ők is kezdtek éktelen vircsaftba a bírói visszaélések és bíróbűnözés további abszolút körű sérthetetlensége és érinthetetlensége érdekében.

Iszapbirkózás

 

A világban elfogadott általános nézet szerint a jogállamiságot és a valós demokráciát a társadalmakban működő fékek és ellensúlyok harmonikus rendszere biztosítja. A harmónia kifejeződését a civil társadalom reagálásában érhetjük tetten. A törvényalkotás, végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás együttesen garantálhatja a közjó térnyerését és a társadalmi élet biztonságát.
A „háromlábú szék” instabillá válik, ha például az igazságszolgáltatás iránti társadalmi bizalom megbillen. Ezért fontos, hogy a kiemelt közügyekre vonatkozó, a polgárok nagy többségének is figyelmére méltó bírósági döntéseket az igazságszolgáltatók közérthetően megmagyarázzák, és objektív alapon indokolják.

A MAL Zrt-vel kapcsolatos vörösiszap per kiváltotta a közvélemény felháborodását és elutasító reagálását. Ennek oka az is lehet, hogy a konkrét üggyel foglalkozók és érintettek, többek között az újságírók, igazságügyi szakértők, ügyvédek és talán a bíróság sem kellő mértékben interpretálta a döntést. A polgárok vitatják a szakszerűséget, az érdekektől mentes, kiegyensúlyozott elemzést.

Egyre jobban felerősödik az a vélemény, hogy a felelősök elszámoltatása és a köz-igazság primátusa háttérbe szorul, így az igazság fogalma és a jogszolgáltatás kapcsolata diszharmonikussá válik.

Közlemény

A hírügynökségek beszámoltak arról, hogy a Veszprémi törvényszék nem jogerős ítélete szerint, egyik vádlottat sem terheli felelősség, a több halálos áldozatot követelő és rendkívül súlyos anyagi károkat okozó vörösiszap katasztrófa miatt. 

A Civil Összefogás Fórum és a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖF-CÖKA) nyílt levélben kérte fel Darák Pétert, a Kúria elnökét, hogy a vörösiszap-perrel kapcsolatos civil reakciókra figyelemmel járjon el a köz-igazság érvényesülése érdekében. 

Válasz a Kúria elnökétől

 


Közösségünk aktív közreműködésével több mint 2500 aláírással küldtük meg levelünket Darák Péter úrnak, a Kúria elnökének a vörösiszap-perrel kapcsolatosan.

Örömmel tölthet el bennünket a tudat, hogy a Kúria elnöke pár nap alatt fontosnak tartotta, hogy a civil polgárok felvetéseire válaszoljon.

Ez az eset is mutatja a társadalmi elégedetlenséget a bírói munkával, a bíróság ítélkezésével, és a bírák által megvalósított joggyakorlattal szemben.

Az embereknek, a civileknek és egyes közösségeknek már nagyon elegük van az elfuserált, elfogult, és igazságtalan bírákból. A nép nem nyeli le már az egykori népbírák ideológiailag szocializálódott örökségét. Elegük van a rájuk eresztett gyilkosokból, a feltáratlan korrupcióból a felmentett csalókból és példasatulásokból, az elítélt áldozati bárányok hallgatagságából. Legyen elég a politikából és legyen jogos igazság az igazságszolgáltatás terén.

*