Kassai Lajos: “Elszakadtunk a teremtett világtól – ez a legnagyobb baj!”

Kassai Lajos:  Ha van egy cél, akkor köré tudom rendezni a világot  

 

A hunok legnagyobb királyáról, Maotunról (i. e. 209-174) osztott meg egy történetet Kassai Lajos.

 

Amikor a fiatal Maotun a trónra került, szomszédja és gyakori ellensége a xian-bei nép, a mostani mongolok elődje, ki akarta puhatolni a fiatal hun király erejét. Követség ment a hunokhoz azzal, hogy fel akarják javítani lóállományukat, és ehhez szükségük van Maotun kedvenc lovára. Azt kívánják, hogy a lovat a hunok adják át nekik.

Maotun összehívta a tanácsot és meghallgatta a véleményket. Sokan háborút akartak azon arcátlanság miatt, hogy a xian-beik követelni merészelik a hun nemzet büszkeségét, Maotun lovát. Maotun azonban azt mondta: hát egy ló, a jó szomszédság csak megér egy lovat, hadd menjen a ló.

Nem sok idő telt el azonban és újabb követség érkezett azzal az üzenettel, hogy a xian-bei kán fia nősülni készül és nagyon megtetszett neki Maotun legkedvesebb felesége. Azt kívánja, hogy a hunok küldjék el neki ezt a nőt. Maotun újra összehívta a tanácsot és meghallgatta a véleményeket. A felzúdulás még nagyobb volt, mint először. A tanács háborút követelt. Maotun azonban azt mondta: hát egy nő, a jó szomszédság csak megér egy nőt, hadd vigyék a nőt.

És telt-múlt nem is sok idő és harmadik követség is érkezett a xian-beiktől. (A pusztai lovas népeknél szokásban volt, hogy egy széles lakatlan határsávot, gyepűt hagytak szomszédos népek között az esetleges súrlódások elkerülésére.) A harmadik xian-bei követség azt az üzenetet hozta, hogy a hunok vegyék tudomásul, hogy a xian-beik a határaikat kiterjesztik és a lakatlan gyepűt birtokukba veszik. Maotun harmadszor is összehívta a tanácsot és mindenkit meghallgatott. Többen azt mondták, hát azért nem érdemes a jó szomszédi viszonyt felbolygatni. Maotun azonban azt mondta: nahát akkor, akik ezt mondták, azoknak a fejét rögtön csapják le, a teljes hun hadsereg pedig rögtön nyergeljen, azonnal megtámadjuk a xian-beieket. Mert lovat és asszonyt a jószomszédságért adunk, de földet, amely a nemzet alapja, földet nem adunk. A hun sereg rögtön megtámadta a hamis biztonságérzetben ringó és felkészületlen xian-bieket, tönkre verte őket, sok foglyot és állatot zsákmányolt. Így indult a hun világbirodalom megteremtése.

„Ez egy uralkodó!” – mondta Kassai Lajos a történet végén.

 

 „Mindezen népeket hunná tettem, és az összes íjász népek egyetlen családban egyesültek.”

 

Kassai Lajos

 Egy amerikai polgár huszonegy éves koráig nem fogyaszthat alkoholt.  Tizennyolc éves koráig nem élhet nemi életet, de nyolc éves korában dönthet a nemi identitásáról.

Egy bűnözőnek több joga van, mint az áldozatának. Egy tanárának kevesebb joga van, mint a diákjának. Szótárunkba került a megélhetési bűnözés és szétvált az igazság és a jog.

Gyermekeinket féltjük a drogtól, de nem tudjuk milyen tartalmakhoz férnek hozzá a neten. Féltjük a rossz társaságtól, de hagyjuk, hogy behálózza őket a Facebook.

A veszélyes hulladék szállítására és tárolására szigorú szabályok vannak, de a kereskedelmi tv-ket senki és semmi nem korlátozza a társadalmat mételyező szenny és mocsok sugárzásában.

Elszakadtunk a természettől és ezzel együtt elvesztettük természetességünket.

Ma már a vallásos ember is materialista. A karácsony bevásárló őrületté vált, a templomokat a plázák váltották fel. ”Még soha nem volt az ember ennyire szabad.”    Szabadon választhatunk a szupermarketek közül és dönthetünk, milyen terméket teszünk a kosarunkba, de eszébe ne jusson senkinek, hogy zárva tartsanak vasárnap.

Korunk prófétái és felkent papjai a motivációs trénerek. Hitről és szeretetről prédikálnak, de nem istenben kell hinned, hanem önmagadban, nem a teremtett világ felé kell szeretettel fordulnod, hanem önmagad felé, nem az üdvösség a cél, hanem az anyagi világban való tobzódás.

A mobiltelefonok már kezdenek okosabbak lenni, mint felhasználóik.

Egy nemzet vezetőjét bárki bármilyen stílusban bírálhatja és szidhatja, le is válthatja, de próbálja meg egy kereskedelmi csatornával ugyanezt.

Mára már világos számunkra, hogy míg civilizációnk maximalizálta szellemi képességeink kiaknázását és olyan kényelmessé tette életünket, hogy az már kezd kényelmetlenné válni, lelkünk az antikrisztus zsákmánya lett.

Büszkék vagyunk világméretű Disney-Land-ünkre, jól kiszórakoztuk magunkat, most már le kéne állítani a ringlist, csakhogy mindnyájan rajta ülünk.

A lelke mélyén minden ember tudja, hogy ennek a valamikor szebb napokat élt Föld nevű bolygónak nincs gazdája. Aki azt hiszi, hogy a globalizáció megtorpan, mielőtt felemésztené kulturális és biológiai környezetünket, téved.

Ne várjunk a cselekvéssel, hiszen a kőkorszaknak sem az vetett véget, hogy elfogyott a kő.

A Titanic süllyed, de vannak mentőcsónakok. A mikroközösségek válhatnak a józan ész, a természetközeliség Noé bárkáivá, reményt adva emberi mivoltunk megőrzésére. Ami rendkívüli módon megnehezíti a ladikokra való átszállást, az a gigantikus méretűvé duzzasztott egónk.

Civilizációnk olyan kényessé tette derék polgárait, hogy komfortzónájuk legcsekélyebb elhagyása is forradalmi indulatokat válthat ki. Persze korunkban a lázadás is a virtuális térre korlátozódik. Egy kényelmes fotelból a világháló valamely virtuális bilijében egetrengető viharokat vagyunk képesek korbácsolni indulataink korlátlan szabadon engedésével. Lehetőleg álnéven, vigyázva, hogy az általunk felkavart fekália nehogy ránk is fröccsenjen.

 

 Megváltoztatjuk a világot, majd ez a megváltozott világ változtat meg minket. Ez mára olyan sebességet ért el, hogy sokan azt sem tudják már, hogy fiúk-e vagy lányok, de ha mondjuk tudnák, azzal se mennének sokra, mert ki mondaná meg nekik, mit is kezdjenek ezzel a felismerésükkel, mihez igazodjanak, ha nők, és mihez ha férfiak.

 Hány meg hány mentőcsónakot láttam már elsüllyedni, mert senki sem evezett, mert össze - vissza eveztek, mert túl kevesen voltak, mert túl sokan voltak, mert nem tudták eldönteni, mi a helyes irány. Ennek ellenére itt állok én is, tökhéj ladikom orrában a háborgó tengert fürkészem és kérlelhetetlenül mutatom az irányt és könyörtelenül diktálom a tempót. Mögöttem erős és elszánt evezősök, férfiak és nők. Tudom, hogy nem vagyok különb náluk és hiszem, hogy nem bennem bíznak, hanem abban, amiben én is bízok.

Kassai Lajos

Kaposmérő, 2018. március 1. 

"Ez egy lehetőség arra, hogy elgondolkodjunk, hogyan is élünk"

*

Európa tényleg hasonló helyzetben van, mint Róma a hunok idején - jelen és múlt Európa közepén

Úgy tűnt, senki sem tudja megállítani Attilát, a hun hadvezért, végül mégis találkozott egy erősebb ellenféllel – írja az Aktuality.sk szlovák hírportál Attila hun királyról. 

A cikk a catalaunumi csata keddi (június 20.) évfordulója alkalmából született, és azt taglalja, hogy fennállásának vége felé a Nyugat-római-Birodalom „nagyon hasonló problémákkal küzdött, mint a mai Európa”. A kontinens egykor egyeduralkodói jó ideig nem tudták feltartóztatni az Európába özönlő barbár törzseket, köztük a hunokat, akik hatalmas birodalmat építettek ki.

A cikkben szereplő „Attila legyőzetése” című rövid összefoglaló videó szerint a Hunok birodalma a mai Franciaországtól Törökországig terjedt. A szlovák hírportál a catalaunumi csatát úgy említi, mint a hun hódítást megállító ütközetet, amelyből a Római Birodalom került ki győztesen, és csak azért nem tiporta el Attila seregét, mert előnyösebbnek látta, ha hatalmai egyensúly jön létre – nehogy a rómaiak oldalán harcoló vizigótok megerősödjenek.

És akkor a tények

A Rubicon.hu történelmi portál ide vonatkozó cikkét alapul véve néhány ponton érdemes kiigazítani a fent felvázolt történéseket. Attilát valójában nem győzték le a csatában, bár a korabeli feljegyzések alapján a rómaiak szerezték meg a taktikai előnyt. A csata érdekessége, hogy a mai napig nem lehet tudni, pontosan hol zajlott az ütközet.

Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy Róma és a hunok között viszonylag jól működő kapcsolat állt fenn, és Attila nem hódító szándékkal indult csatába, hanem politikai okokból. Attila személyes kapcsolatban állt a Nyugat-római Birodalom ügyintézőjével, Flavius Aetius-szal, aki hosszú időt töltött Rúga hun király udvarában. Ennek köszönhetően a rómaiakat – évi adó fejében természetesen – hosszú ideig elkerülték a nomád nép támadásai.

451-re a két birodalom viszonya mégis háborússá vált, amit a későbbi történetírók két okkal magyaráztak: először is, Bizáncban 450-ben Marcianus (ur. 450-457) került hatalomra, aki felmondta a hunoknak fizetett adót, és erre biztatta III. Valentinianus római császárt is; másfelől, Valentinianus nővére, Honoria okozott gondot, aki házasságot kötött egy idős római szenátorral, de a frigytől később már szabadult volna, ezért gyűrűt küldött Attilának, hozományként pedig felajánlotta a nyugati birodalom felét. Miután a hun király hiába követelte Valentinianustól Honoria kezét, bosszúhadjáratot indított a germán és frank szövetségesek – foederatusok – által uralt Gallia provincia kifosztására.

 A csata

Attila nyugati hadi felvonulása során nomád népek (gepidák, keleti gótok, burgundok) sora csatlakozott a hunokhoz, de római oldalon is megjelentek az alkalmi szövetségesek, a száli frankok, az alánok és a vizigótok.

Végül a 30-50 ezer fős embertömeg Catalaunumnál ütközött meg egymással 451. június 20-án. Attila védekező stratégiát választott (nyilván nem megtörni akarta a római seregeket), és szekérvárat állított fel a harcmező egyik felén. Majd megérkezett Aetius is, aki felajánlotta a csatát, mire a hunok frontális támadásba kezdtek.

Az első roham őrült vérengzésbe torkollott, mire a római szövetséges alánok kereket oldottak. Aetius és a vizigótok ezzel szorongatott helyzetbe kerültek, de átcsoportosítással és a római íjászok eredményességének köszönhetően sikerült feltartóztatniuk Attila előrenyomulását. A vizigót Theoderik király elesett a harcokban, de ez nem várt eredményt hozott: népe vérszemet kapott, rárontott a hunok oldalán harcoló keleti gótokra, és megfutamították őket.

Vérszomjas hunok? Vagy inkább a római hegemónia megtörői? Nézőpont kérdése - A Catalaunumi csata volt az utolsó ütközetek egyike, amit a Nyugat-római Birodalom győzelemként könyvelhetett el. (Fotó: 24.hu)

Miután Attila szövetségesei a széleken futásnak eredtek, a hun király a visszavonulás mellett döntött, és a szekértábor mögött keresett védelmet, hogy rendezze sorait. A döntő roham azonban elmaradt.

Hatalmi egyensúly

Aetius azonban a csata másnapjára átvedlett római politikussá, és úgy vélte, hogy egy győztes csata túlságosan nagy magabiztosságot adna a római földön, Galliában élő barbároknak, ezért inkább az Attilával való kiegyezés mellett tette le voksát. Az az állítás, hogy Attila döntő vereséget vagy eleve vereséget szenvedett volna, téves.

Bár a kora középkori történetírás a catalaunumi ütközetet a barbárság és a civilizáció ítéletnapi összecsapásaként interpretálta, hasonlóan alaptalan az a fejtegetés az is, hogy a hunok esetleges győzelme egész Európa leigázását eredményezte volna – írja a Rubicon cikke, amely hozzáteszi, hogy a hunokat és szövetségeseiket a zsákmányszerzés és nem a hódítás motiválta.

Persze a történetírás kiváltságának javával rendelkező Nyugat-római Birodalom a történteket saját szemszögéből állította be. Az azonban vitathatatlan tény, hogy Attila 452-ben brutális hadjáratot indított Itáliában.

Körkép.sk, Aktuality.sk, Rubicon.hu

Nyitókép: flagmagazin.hu

*