Úgy tűnt, senki sem tudja megállítani Attilát, a hun
hadvezért, végül mégis találkozott egy erősebb ellenféllel – írja az
Aktuality.sk szlovák hírportál Attila hun királyról.
A cikk a catalaunumi csata keddi (június 20.) évfordulója alkalmából
született, és azt taglalja, hogy fennállásának vége felé a
Nyugat-római-Birodalom „nagyon hasonló problémákkal küzdött, mint a mai
Európa”. A kontinens egykor egyeduralkodói jó ideig nem tudták
feltartóztatni az Európába özönlő barbár törzseket, köztük a hunokat,
akik hatalmas birodalmat építettek ki.
A cikkben szereplő „Attila legyőzetése” című rövid összefoglaló videó
szerint a Hunok birodalma a mai Franciaországtól Törökországig terjedt.
A szlovák hírportál a catalaunumi csatát úgy említi, mint a hun
hódítást megállító ütközetet, amelyből a Római Birodalom került ki
győztesen, és csak azért nem tiporta el Attila seregét, mert
előnyösebbnek látta, ha hatalmai egyensúly jön létre – nehogy a rómaiak
oldalán harcoló vizigótok megerősödjenek.
És akkor a tények
A Rubicon.hu történelmi portál ide vonatkozó cikkét alapul véve
néhány ponton érdemes kiigazítani a fent felvázolt történéseket. Attilát
valójában nem győzték le a csatában, bár a korabeli feljegyzések
alapján a rómaiak szerezték meg a taktikai előnyt. A csata érdekessége,
hogy a mai napig nem lehet tudni, pontosan hol zajlott az ütközet.
Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy Róma és a hunok között
viszonylag jól működő kapcsolat állt fenn, és Attila nem hódító
szándékkal indult csatába, hanem politikai okokból. Attila személyes
kapcsolatban állt a Nyugat-római Birodalom ügyintézőjével, Flavius
Aetius-szal, aki hosszú időt töltött Rúga hun király udvarában. Ennek
köszönhetően a rómaiakat – évi adó fejében természetesen – hosszú ideig
elkerülték a nomád nép támadásai.
451-re a két birodalom viszonya mégis háborússá vált, amit a későbbi
történetírók két okkal magyaráztak: először is, Bizáncban 450-ben
Marcianus (ur. 450-457) került hatalomra, aki felmondta a hunoknak
fizetett adót, és erre biztatta III. Valentinianus római császárt is;
másfelől, Valentinianus nővére, Honoria okozott gondot, aki házasságot
kötött egy idős római szenátorral, de a frigytől később már szabadult
volna, ezért gyűrűt küldött Attilának, hozományként pedig felajánlotta a
nyugati birodalom felét. Miután a hun király hiába követelte
Valentinianustól Honoria kezét, bosszúhadjáratot indított a germán és
frank szövetségesek – foederatusok – által uralt Gallia provincia
kifosztására.
A csata
Attila nyugati hadi felvonulása során nomád népek (gepidák, keleti
gótok, burgundok) sora csatlakozott a hunokhoz, de római oldalon is
megjelentek az alkalmi szövetségesek, a száli frankok, az alánok és a
vizigótok.
Végül a 30-50 ezer fős embertömeg Catalaunumnál ütközött meg
egymással 451. június 20-án. Attila védekező stratégiát választott
(nyilván nem megtörni akarta a római seregeket), és szekérvárat állított
fel a harcmező egyik felén. Majd megérkezett Aetius is, aki
felajánlotta a csatát, mire a hunok frontális támadásba kezdtek.
Az első roham őrült vérengzésbe torkollott, mire a római szövetséges
alánok kereket oldottak. Aetius és a vizigótok ezzel szorongatott
helyzetbe kerültek, de átcsoportosítással és a római íjászok
eredményességének köszönhetően sikerült feltartóztatniuk Attila
előrenyomulását. A vizigót Theoderik király elesett a harcokban, de ez
nem várt eredményt hozott: népe vérszemet kapott, rárontott a hunok
oldalán harcoló keleti gótokra, és megfutamították őket.
 |
| Vérszomjas hunok? Vagy inkább a római hegemónia megtörői? Nézőpont kérdése - A Catalaunumi csata volt az utolsó ütközetek egyike, amit a Nyugat-római Birodalom győzelemként könyvelhetett el. (Fotó: 24.hu) |
Miután Attila szövetségesei a széleken futásnak eredtek, a hun király
a visszavonulás mellett döntött, és a szekértábor mögött keresett
védelmet, hogy rendezze sorait. A döntő roham azonban elmaradt.
Hatalmi egyensúly
Aetius azonban a csata másnapjára átvedlett római politikussá, és úgy
vélte, hogy egy győztes csata túlságosan nagy magabiztosságot adna a
római földön, Galliában élő barbároknak, ezért inkább az Attilával való
kiegyezés mellett tette le voksát. Az az állítás, hogy Attila döntő
vereséget vagy eleve vereséget szenvedett volna, téves.
Bár a kora középkori történetírás a catalaunumi ütközetet a barbárság
és a civilizáció ítéletnapi összecsapásaként interpretálta, hasonlóan
alaptalan az a fejtegetés az is, hogy a hunok esetleges győzelme egész
Európa leigázását eredményezte volna – írja a Rubicon cikke, amely
hozzáteszi, hogy a hunokat és szövetségeseiket a zsákmányszerzés és nem a
hódítás motiválta.
Persze a történetírás kiváltságának javával rendelkező Nyugat-római
Birodalom a történteket saját szemszögéből állította be. Az azonban
vitathatatlan tény, hogy Attila 452-ben brutális hadjáratot indított
Itáliában.
Körkép.sk, Aktuality.sk, Rubicon.hu
Nyitókép: flagmagazin.hu
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése