Halálra ítélték, kivégezték, majd semmisnek mondták a végzést - Kádár hazaárulása ( - az ős-szocializmus vége)

Ma van a megbékélés napja – 59 éve végezték ki és 28 évvel ezelőtt temették újra Nagy Imrét. 

 Június 16. a megbékélés napja Magyarországon. Ezen a napon végezték ki 1958-ban Nagy Imre miniszterelnököt, majd 1989-ben ugyanezen a napon tartották meg ünnepélyes újratemetését.

Megbékélés napja: megbocsátás, vagy meg nem bocsátás?

1989. június 16-án több százezer ember ünnepélyes részvételével kísérték méltó nyughelyére az 1956-os magyar forradalom mártír miniszterelnökét, aki mindaddig jeltelen sírban feküdt, miután 1958-ban véget ért koncepciós perének befejeztével társaival együtt kivégezték.

Innentől lényegében a rendszerváltásig még szóba hozni is tilos volt, hogy mi történt ’56-ban, Nagy Imre szerepéről pedig lehetetlen volt vitát indítani hivatalos fórumokon. A ’80-as években egyre másra megjelenő szamizdat kiadványok azonban már igyekeztek átformálni (és egyben aláaknázni) a hivatalos képet, mely egyértelműen ellenforradalomként definiálta az 1956. októberében lezajlott eseményeket.

S bár 1989-ben, amikor végérvényesen eldőlt, hogy vége a szocializmusnak, és remélhetőleg valami egészen más következik majd, sokak legnagyobb meglepetésére nem történt meg Kádár János és társai, valamint a párt akkori vezetőségének felelősségre vonása a harminc évvel korábbi események ügyében (sem).

Miből lett Kádár, az elvtárs?

Kádár János irodagépműszerész-segéd volt a Horthy-korszak Budapestjén. A fiumei születésű, Csermanek János néven anyakönyvezett ifjú a Kommunista Ifjúsági Internacionálé (KIMSZ) és a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) tagjaként élt, álmodozott, agitált és politizált. Mozgalmi fedőnevén ekkor még Barna Jánosként tevékenykedő fiatalember a rendőrség árgus tekintete mellett 1931-ben egy Klauzál utcai szőnyegkereskedőnél dolgozott, mint raktári munkás.

Miután Csermaneket 1933-ban megválasztották a KIMSZ Központi Bizottsága titkárának, a rendőrség 1933 júniusában tartóztatta le majd a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék októberben „állam és társadalmi rend felforgatása” vádjával két év fegyházra ítélt, amelyet a Gyűjtőfogházban, majd az itteni éhségsztrájkban való részvétele miatt a szegedi Csillagbörtönben kellett leülnie. Szabadulása után Csermanek János 1943 februárjában lett a KMP vezető titkára, ekkor kapta a mozgalomban a Kádár János nevet, amelyet később hivatalosan is felvett. Így lett Kádár János.

A Kúria semmisnek nyílvánította Nagy Imrének és társainak 1958-as ítéletét

A Kúria igazolta az '56-os forradalom után államellenes bűncselekmények vádjával kivégzett Nagy Imre és társai ügyében az akkori ítéletek semmisségét.

Nyilvános ülésén a Kúria a Legfőbb Ügyészség indítványára adott igazolást az ítélet semmisségéről. Egyhetes zárt tárgyalás után 1958. június 15-én halálra ítélték Nagy Imrét, Gimes Miklóst és Maléter Pált, börtönnel sújtották Kopácsi Sándort, Donáth Ferencet, Tildy Zoltánt, Jánosi Ferencet és Vásárhelyi Miklóst, illetve egy másik eljárásban az év tavaszán halálra ítélték Szilágyi Józsefet.

A Legfőbb Ügyészség képviselője hozzászólásában jelezte, hogy további több mint kétszáz, az 1956-os forradalom után halálra ítélt ember ügyét tanulmányozzák a semmiségi igazolások kiadása ügyében.

A parlament 2000-ben nyilvánította semmissé a leszámolást kiszolgáló jogszabályok alkalmazásával meghozott ítéleteket, azok igazolását a jogosultaknak kellett kérelmezniük.

A megbékélés napjának ünnepi gesztus értékében valahol ott rejlik a megváltoztathatatlanba való belenyugvás, mely azonban magában hordozza azt is, hogy a történelem alakulása bár igazolja Nagy Imrét és mártírtársait, mégsem menti fel a rendszerváltó országot a történtek tisztázásának felelőssége alól. Elismerni azonban kénytelen, hogy újabb harminc év távlatából már nagyon nehéz igazságot szolgáltatni.Ma van a megbékélés napja – 59 éve végezték ki Nagy Imrét

A független Magyarország napja

Nagy Imre újratemetésének kérdésében, illetve az esemény köré szerveződő “tüntetés” kapcsán valójában már meg sem próbált a pártvezetés különösebb szankciókat foganatosítani, hiszen a regnáló hatalom felső- és középvezetői arra a pillanatra vártak irodáik ablakainak redőnyei mögött, kezükben a bőrönddel, hogy melyik másodpercben lesz égetően szükséges mindent hátra hagyva olajra lépni a határon keresztül.

A független Magyarország haragjától féltek, hiszen az elképzelt forgatókönyv szerint azon az ominózus június 16-án megbékélésről nem igen volt esély filozofálgatni.

A bőröndök aztán szép lassan mégiscsak visszakerültek a szekrény tetejére, a legkellemetlenebb adatokkal teli papírok ismeretlen polcok mélyére süllyedtek, vagy tisztázatlan körülmények között eltűntek. A zakók hajtókájáról lekerült a vörös csillag, mindenki megünnepelte azt a független Magyarországot, majd kezdetét vette az építkezés. Az úgynevezett demokráciáé.

Ma, 59 évvel Nagy Imre kivégzése, és 28 évvel újratemetése után kissé ambivalens módon a megbékélés napjának hívjuk június 16-át. Két dolog azonban nem világos egészen: kinek sikerült megbékélnie kivel, illetve mit sikerült közel harminc év alatt megtanulnunk a múlt példáján.

 24.hu és Falanszter

*