Már nem csak az újjáéledő náci megnyilvánulásokról, az egyéni fellángolásokról beszélhetünk, hanem a mindennapi nácizmusról, azaz a köztünk élő náci megmozdulásokról ejthetünk szót.
Európában és annak határvidékén is egyre inkább bukkannak elő a náci
hagyományokra, szokásokra és fellángolásokra, vagy olyan
pillanatképekre, ami a nácikra azok utáni nosztalgiára, netán szerepbe
bújásával az eszme népszerűsítésére és azonosulására utal.
Nem az első eset volt, amikor a 20 éves Harry herceg öltött náci uniformist a jóérzéseinek kifejezéseként egy horogkeresztes karszalaggal együtt jelent meg egy báli mulatságon. Az esetről a világsajtó közel fele beszámolt akkoriban.
Harry herceg azt állította a Page Six szerint, hogy bátyja és későbbi felesége javaslatára viselte a náci egyenruhát. Vilmos és Katalin alig bírtak magukkal, annyira nevettek, amikor
meglátták a horogkeresztes karszalagot viselő Harryt.
A brit újfasiszta fiatalok állítólag máris ideológiájuk támogatását
látják herceg "példáján". Az angol The Sun arra keresi a választ, vajon
hogyan juthatott el a herceg ebben a ruházatban a születésnapra, hol
volt ekkor édesapja, és miért nem gátolta meg tettében bátyja, Vilmos.
A képen a brit királyi család trónutódlási sorrendjében akkor még
harmadik helyen álló Harry a hitleri német hadsereg hírhedt sivatagi
hadtestének, az Afrika Korpsnak egyenruhájára emlékeztető felsőruházatban, horogkeresztes szalaggal a karján volt látható. Mi ez, ha nem egyfajta nosztalgia a náci eszmeiség, az ideológia után?
Nem egyedi esetről van szó.
A legsötétebb európai eszme, a nácizmus kísértete a mai napig visszatérő jelenség földrészünkön.
Bár a nemzetiszocializmus alapelméleteit Hitler jegyezte fel a Mein Kampf (Harcom) című könyvében, ezek jelentős része nem az ő fejében született meg.
A
náci elmélet és propaganda több filozófiából és vallásból táplálkozott,
de soha nem állt össze egységes tanrendszerré. Az ideológia egyes
gyökerei Fichte, Schopenhauer, Wagner, Stirner és Nietzsche
filozófiájáig nyúlnak vissza; ezenkívül buddhista és hindu elemeket,
Darwin evolúcióelméletének bizonyos vonatkozásait, okkult társaságokban
elterjedt faji elméleteket, valamint egy idealizált egységes állam
eszméjét tartalmazza. Bárki, aki beleolvasott Hitler művébe, talált
olyan gondolatot, amivel azonosulni tudott. Ezzel is magyarázható, hogy a
nemzetiszocializmus szinte a társadalom minden rétegére hatással volt.
Ebből merítve tőr elő és jelenik meg a náci eszmeiség, a nemzeti jólét, a szociális háló, a munkával a juttatásokkal és az együttérzéssel, ami egyben a felemelkedést, az összetartozást, az erőt jelképezi. Mindez önbizalommal, fegyelmezett büszkeséggel vértezi fel az embereket, ami összességében vonzóvá ideológiailag befogadóvá teszi az embereket.
Újbuda polgármestere, László Imre egy önkormányzati ülésen Adolf Hitler náci diktátor és tömeggyilkos országépítő munkásságát így méltatta nem régiben:
"36-ban vagy ’37-ben a Time magazin Hitlert az év emberének
választotta. Megérdemelte? Meg. Mert az a munkája, amit addig
kifejetett, az gyakorlatilag Németország felemelkedését hozta, méghozzá
látványosan, a világgazdasági válság után. Aztán ami utána történt, az
már nem igazán fér ebbe a képbe bele.”
Az ellentábor, az ezzel szemben állók mindezt szitokként, megvetendő, elutasítandó meghasonlásként hozzák elő. Mára ennek nyomán kerül elutasításra a nemzeti tudat, bűnné a nacionalizmus, a mai európai egyesülés kertében, de hason mód szitokká a populista kormányzás és az erre épülő demokrácia.
A mai kapitalizmus a liberális eszmeiség mentén olyan politikai kizsákmányolássá fajul, amivel szemközt ismét a náci idealizmus szolgálhat ellenpólusként.
Nem véletlen, hogy a liberális oldal számos esetben kiállt farkasként nácit azokra, akiket nem szeret, akik politikai nézetei nem akarják befogadni a liberális szabadelvűséget a maga szélsőségességeivel.
A hangos kiközösítések, az elferdült liberális gondolkodással kicsorbított demokrácia ma már oda vezet, hogy a vezető erő, az európai mainstream teljes zavarodottságot kép- és értelmezési zavart, káoszt kelt. A szavak és a fogalmak értéke megváltozik, sokszor felcserélődik.
Így a megvetett nácik egyfajta szimpatizánsként kerülnek befogásra és felhasználásra, míg maga a nácizmus, mint fogalom továbbra is (látszatra) megvetendő, elutasítandó marad. Csakhogy a régmúlt nácikkal szimpatizáló, amolyan "hagyományőrző" vagy új nácik, ma már az egyik leginkább szövetségesei a liberális nyomulásnak.
A liberálisok szélsőségeit misem igazolja vissza jobban, mint a korábbi két szélsőség, a náci nyugat és a szocialista kelet azon egybekelése, ami semmi mást csak a gazdasági nyerészkedést, a kizsákmányolást amolyan újkori gyarmatosítást hoz létre. Ennek lényege a másik alávetettsége másodrendűsége, elnyomása a maguk szabta álságos demokrácia elvei és fenntartása mellett.

Felháborodást váltott ki egy bolgár nacionalista törvényhozó, aki szerdán este karlendítő náci tisztelgést
mutatott be az Európai Parlament strasbourgi üléstermében, miután
felszólalt a lengyelországi és magyarországi jogállamiságról szóló vita
során.
Az európai parlamenti képviselők többsége felszólította a
Bizottságot, hogy Magyarország és Lengyelország ellen indítsa el a
jogállamisági mechanizmust, de Dzsambazki a Twitteren "förtelemnek"
nevezte a döntést.
Az aki ennek behajol, behódol, az elfogadható legyen részint, vagy szimbolikusan náci, míg a másik, aki szintén ennek az egybekelésnek a tagja, de valójában a célalanya, az lesz a kikezdett, a ráolvasott náci, az autokrata, akit ez a kapitál-liberális egyesülés belső szövetsége már nem akar elviselni.
Érdekes látni, hogy az egykori kommunistákból átvedlett szocialisták, majd az abból alakult szociál-liberális tábor lett az, aki leginkább maga hasznát húzza mindebből az irányzatból, akár a maga és a hazája ki- és beárulásával együtt. Ők azok, akik ma a leginkább náciknak nevezhető formációkat is magukba ötvözik és használják politikai-, gazdasági térnyerésük érdekében.
Emlékezzük vissza a közelmúltbeli sporteseményekre. A katari világbajnokságon leszerepelt német labdarúgó-válogatott
szivárványos incidensére is. Egy hangos kisebbség
próbálta meg becsempészni a gender-propagandát a sportba és a
német válogatott bukása ismét felerősítette azokat a véleményeket, hogy
meg kellene szabadulni a nem közvetlenül a sporthoz kapcsolódó, arra
rátelepedő sallangoktól. Mindez pedig nem más, mint az a liberál-fasiszta módszertan, amit a jelenleg Európát uraló liberális mainstream produkál.
A nyolcvanas években alakult, Birodalmi Polgárok elnevezésű csoport azt
tervezte, hogy a berlini parlamentbe fegyveresen behatolva túszul ejti a
kormánytagokat és saját árnyékkormányukat nevezik ki. A csoportnak voltak más tervei is. A kormány elfogásával párhuzamosan országszerte
az energiaszolgáltató központokat támadva káoszt idéztek volna elő,
hogy az árnyékkormányuk színrelépésével ismét biztosítsák a rendet. A szövetségi legfőbb ügyészség szerint a Birodalmi Polgárok
(Reichsbürger) nevű revizionista mozgalomhoz köthető csoport azt
tervezte, hogy felszámolja a demokratikus berendezkedést és az 1871-ben
alapított Német Császárság mintájára szervezi át az országot.
Lássuk be, a náci mivolt nem ismeretlen jelenség.
Hazánkban a liberális Európát,ez az unió a szovjeteknél is rosszabb nyugati változatát elutasító Jobbik lett a liberálisok sajtójában, majd a politikai szóhasználatban is az a náci párt, akit ezzel gyakorlatilag megbélyegeztek és kivetettek a soraikból. Egészen addig, amíg az érdekeik úgy diktálták.

Aztán amikor szükség lett rájuk, akkor ugyanezek magukhoz dédelgették és szövetségre léptek velük, mondván ez már nem ugyanaz. A zsidókat nemrég még összeírni szándékozó pártpolitikust az Európai Unió képviselőjeként befogadták, és partnerként kezelték. Holott a hazai liberálisok, a volt szocialisták eleddig csak nácizták. Most meg szövetségesként az ellenzéki összefogás nélkülözhetetlen tagjaként pártolják. Ez az európai módi.

Ez ugyanaz az Eu, ahol a kommunista (pufajkás) diktatúra aktív tagjaként ismert Horn Gyula a liberálisok kedvenc kiszolgáló fugurájaként nem csak elismerést, hanem tanácstermet is kapott.
Aztán az sem okozott még gondot, hogy Hitler szülőházát az osztrák állam ápolja és kezeli napjainkban is. Pusztán a történelmi hűség részeként.
Aztán, hogy az amerikai érdekeltségű CEU a bécsi önkormányzat jóvoltából azt a Steinhofi területet ajánlotta fel az egyetemnek, ahol több mint 8000 embert, köztük gyermekeket gyilkoltak meg. az 1907-ben Otto Wagner által megálmodott komplexumnak sötét
múltja van: a nácik itt hajtották végre a T4-akciót, vagyis az
eutanázia-programjukat. Saját orvosaik és nővéreik kísérleteztek olyan
beteg gyerekeken, akiket az árja vezetés „selejtnek” titulált. Végül több mint 750 gyereket gyilkoltak meg a Spiegelgrundnak nevezett gyermekkórházban.

Erre a CEU online előadás-sorozatot rendezett, hogy szembenézzenek (elfogadtassák) a hely náci, tömeggyilkos múltját.
De menjünk tovább. Nem régiben „Német kortörténet” címen szerveztek árverést náci relikviákból. Az aukció keretében Adolf Hitler, Joseph
Goebbels, Hermann Göring, Rudolf Hess és Heinrich Himmler személyes
tárgyaira hirdettek licitet Németországban. Az ottani
székhelyű Európai Zsidó Szövetség erkölcsileg helytelennek és félrevezetőnek tartja mindezt és tiltakozott ellene. A náci emlékek és azok megőrzése, újra hasznosítása népszerűségnek örvend.

Ferenc pápa nem véletlenül a náci és a kommunista diktatúrákhoz hasonlította az EU működését.
Ferenc pápa szokatlanul éles hangvételű nyilatkozatban bírálta az EU-t,
miután annak irányadó és döntéshozó szerve, az Európai Bizottság (EB)
száműzte volna a „karácsony” és a „keresztény” kifejezést, valamint a
hagyományos európai keresztény nevek használatát a hivatalos intézményi
kommunikációból.
Ferenc pápa élt a
javaslattal, miszerint az EU-nak vissza kellene térnie az alapító atyák
szellemiségéhez.
„Legyen óvatos az Európai Unió, hiszen nem léphet az ideológiai
gyarmatosítás útjára. Ez megosztja az országokat és bukásra ítéli az
uniót”
Egyben felhívta a döntéshozók figyelmét arra, hogy az EU-nak tiszteletben
kellene tartania a tagországok belső struktúráit, azok sokszínűségét,
valamint nem kéne próbálkoznia az egységesítésükkel.
„Veszélyes, ha egy szuperhatalom gazdasági, kulturális és szociális téren is dirigál a többi országnak”
És valóban a mostani unió egy elnyomó szövetség, egy a demokrácia álságos látszatával működő elnyomó hatalom, vagyis diktatúra, ami az egyének elnyomását diktálja, miközben a társult tagok nyomorától és eladósításától sem áll távol. Teszi mindezt politikai, ideológia alapon, a maga diktatórikus módján, úgy hogy a közösségi pénzeket is az unión kívülre küldi a kétségtelenül szövetségen kívüli diktatórikus Ukrajnába. Oda ahol se sajtószabadság, sem emberi méltóság, európai jogállamiság, sem pedig megfelelőségi mérce nincs.
Ennek európai élharcosa az a Ursula von der Leyen, aki az amerikaiak bábjaként meghatározható Volodimir Zelenszkij által eltörölte a nácizmus feletti győzelem napjának addigi május 8.-ai ünnepét.
Erre a szövetséget eláruló korrupt Ursula (Rose Ladson) az Európai Bizottság elnökeként kiutazik a diktátorként számontartott népét halálba küldő Zelenszkijhez a közös Európa napján, amikor Ukrajna nem is tagja az uniónak.
2019 végén kinevezték az Európai Bizottság elnökévé, amely
az Európai Unió legmagasabb politikai posztja. Ez a német parlament szavazata
nélkül történt, ilyen volt a jogosultságába vetett bizalom hiánya. Az Oroszországgal szembeni ellenségeskedés iránti buzgósága
összhangban van azzal a náci ideológiával, amelyet apja elkövetett.
Von der Layen ezzel az összeölelkezéssel egy nyílt árulást követett el. Európa elárulásának és kiszolgáltatásának halálos csókváltása zajlott le Zelenkij elnökkel összeborulva ekkor. Von der Layen valójában Biden küldöttjeként jelent meg Zelenszkij előtt, aki Joe Biden ukrán érdekeltségei nyomán Zelenszkijt Amerika pénzügyi-katonai lélegeztetőgépén tarja csak életben.

Így lép fel és támogatja az Eu-n kívüli nácibarát ország harcát a szintén kívülálló oroszokkal szemben pusztán csatlósként az európai közösség úgy, hogy ezt a háborút mindenki Amerika proxy-háborújaként emlegeti. A liberálisokból álló Európai Bizottság és annak vezetője ugyanúgy amerikai érdekeket szolgál mint az ukránok bábja, Zelenszkij.
Ukrajnában nem csupán az Azovi ezred alakulatai rendelkeznek náci indentitástudattal, vagyis önazonosságukkal.

Az ukrán háború kirobbanása az ukrán NATO csatlakozás erőltetése és az oroszok lakta területeken elkövetett nemzeti kisebbséggel szembeni számos emberiségellenes náci bűncselekmények voltak. Az, hogy Ukrajna nem biztosította az ott élők jogait.
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin és a Kreml vezető politikusai is gyakran
hangoztatják, hogy az egyik legfőbb oka a háború kitörésének, hogy az oroszok
„nácitalanítani” akarják Ukrajnát. A Bandera követői elleni harcot is ennek
tartják a férfi náci kötődése miatt, arról nem is beszélve, hogy a világháborús
politikus Ukrajnán belül is meglehetősen megosztónak számít. Mindezek ellenére
mégis több helyen megemlékeztek Sztyepan születésének 114. évfordulójáról.
A megemlékezők között volt például Valerij Zaluzsnij, Ukrana
vezérkari főnöke is. Erről vasárnap az ukrán parlament ki is rakott egy képet,
amelyen Valerij egy Bandera-képpel és néhány Bander-idézettel közösen
szerepel.
Nem Európa és nem is az unió érdekeit szolgálja az ukránok és az ottani náci alakulatok közösségi pénzből történő támogatása, harci képességének fenntartása, és az emberek harcban tartása.
Ukrajna nem egy demokratikus ország. Az ott élő kisebbségeket a hatalom elnyomja, megalázza, fenyegeti, légyen magyarokról, románokról, oroszokról, vagy más nemzethez tartozó.
Az állam egy kimondottan náci alakulatot támogat és tart hadrendben úgy, hogy annak eszméje, jelképei és ideológiája a hitleri múlt mai követőiként lépnek fel.
A liberális Európa politikai vezetése mégis ezt támogatja amerikai érdekek mentén, a világháború Európában történő kirobbantásának veszélyével.
Nyolc évtizeddel a második világháború vége és Hitler
Harmadik Birodalmának veresége után újra él az imperialista cél, Oroszország
meghódítása. Meg kell-e lepődnünk, ha megnézzük az Európai Bizottság elnökének
utálatos politikai hátterét?
*