Valentin napi boldogság

 

*

Boldog Karácsonyt - ember, ki képtelen boldogulni ( - örömtelenül)

 *

Mikor semmi sem jó és visszasírod a gyilkos diktatúrát - mert semmi sem a régi ( - nagy a jólét)

*

Egy nap a fehér, heteroszexuális keresztény rémisztő képződményeknek - a többeiknek meg ott a DK és Gréczy

Ez nem a DK-soknak és a Niedermüllereknek való

*

„Nem láttam senkit meghalni Isten nélkül” – a 90 éves Lajos atya a Heti Válasznak ( - hitben élni boldogan)

Kettős jubileumot ünnepel Kerényi Lajos piarista szerzetes: 90. születésnapját és pappá szentelésének 65 éves jubileumát. Amint az aktuális Heti Válaszból kiderül, ő hívta életre a nagymarosi és egerszalóki ifjúsági találkozókat, és feloldozta az őt elítélő vérbírót is a halálos ágyán. 

Kerényi Lajos hetvenéves koráig volt káplán, miközben manapság már egy káplánt már három-négy év után kineveznek. Papságának első 25 évében ide-oda helyezték, hogy szétverjék a keze alatt felvirágzott közösségeket, ám ezzel csak azt érték el, hogy ahová csak elvetődött, beindult a közösségi élet. Szerinte „az ördög minden törekvése Isten szekerét viszi előbbre. Ez a legnagyobb büntetése: még a gonoszsága is Isten legnagyobb dicsőségére válik”.

Negyven éve szolgál az Ecseri úti templomban, amit ez idő alatt fel is újíttatott: „Volt ötmillió kis forintkánk húsz éve, és nem riasztott vissza, hogy százmillióra lenne szükség. Már jóval túl vagyunk a százmillión is, de sose volt egy forint tartozásunk se. Hogy honnan jött a pénz, mit tudom én – az Úristentől. Ez a hozzáállás az, amit ő szeret. Határozza el magát az ember arra, amit meg kell tennie, de ne kérjen jeleket, mert az bizalmatlanság.”

A Heti Válasz július 13-i számában olvasható interjúból kiderül Kerényi Lajos atya rendi titokneve, valamint az, hogy miért tekinti eszményképének Colombo hadnagyot, és mesél arról is, miként zajlott találkozása a hírhedt vérbíróval.

*

Nőnapra szeretettel - Kis Virág ( - sok szeretettel)

Bár a Nőnap a nőkről szól, de miként lenne lehetséges ez a férfiak nélkül, hiszen a ha nem lennének, akkor a nőkről ki emlékezne meg?

Így egymás köszöntése helyett engedtessék meg a férfiaknak, hogy a nőkre emlékezzenek illetve emlékeztessenek.

Kiss Virág

Saját magát átlagosnak érzi, azonban az átlagemberek azonban minden bizonnyal nem így gondolnak rá. Kiss Virág hazán egyik legjobb bikinifitness versenyzője a nemzetközi mezőnyben is megállja a helyét.

"Nagyon jó érzéssel tölt el az eredményeim, a sikereim mellett amikor itthon a versenyeken, vagy edzés közben találkozom olyanokkal, természetesen nőkre gondolok, akik számára példakép vagyok, motivációt jelentek" – mondta Kiss Virág.

A blog ezzel a Kis Virág idézettel teli képpel kíván boldog Nőnapot!

*

Valentin nap Ócsán - olyan esemény, ami nem csak lezár, hanem feltár, s megnyít egy új korszakot ( - közügy)

Ha Valentin napi lázban égsz, nézd meg mitől vadultak meg egyesek pár éve Ócsán. 

Tavaly nem csak a blogon, hanem a Bolyai udvarán is buli volt a szerelmesek napján. Igaz nem olyan és nem akkorra, mint korábban, de mégis csak valamiféle rendezvény, amivel lezárhattak egy jó, vagy rossz időszakot. 

 

Ez a nevesített szokás egyben a tél végének zárását és a tavaszi zsongás kezdetét is jelenti egyben, amikor még csípős hidegben a tavaszt idéző napsütés is előtör és felcsillantja az emberekben szerelemet.  Azt az érzést, mely felmelegíti a lelket és felfűti az érzelmeket, lángra lobbantva a szívet.

 

Igen, a szerelmesek napja ez, amikor is kedves üdvözletekkel illetik a kedvest. Azt akihez (v)érző szívünk húz.

 

Sajnos Ócsán ezt is egy olyan furcsaság lengi körül, melynek kapcsán a felek szerepet-tévesztve cserélődtek össze. Így esett meg, hogy pár kedves üzenetváltást követően a név azonos polgármester is érintve szállt harcba a szerelmesek oldalán.

Mindez azonban 2014.-ben sem hagyta nyugodni az embereket. A februári Valentin nap az Ócsán élőknek többet jelent mint két kedves, szerelmes bensőséges kapcsolatának egymáshoz köthető megnyilvánulása. 

 

Ócsán közéleti jelenséggé nőtte ki magát ez a nap. 

Mert már itt ebbe is beleszóltak és felkavarták azt.  

Azóta nem csak az ezután elmúló szerelemre, ha nem magára a jelenségre is emlékezünk ezen a napon. 

Hogy legyünk boldogok...

...ezek után. 

*

Egy csók és már semmi sem akadály - a szerelmesek napja, buli a javából ( - Valentin & Bálint avagy ki tudja)

Bálint/Valentin-nap alkalmából sokan, sokféleképpen kedveskednek szeretteik felé. 

Így van ez Ócsán is, ahol ez a nap mindig egyfajta emlékképet fúj az ember arcába. A szerelmes napja ez, akár hisszük, akár nem. Ebből pedig városunk sem maradhat ki. 

Ami pedig ezt a városi közélethez, és az önkormányzatunkhoz kapcsolja mai aktualitások szerint, az nem más, mint a polgármester felhívása erre a napra rendezett búcsú-partyra, a koripálya záróbulijára, amit még tavaly a régi kommunikáció szerint rendeztek a kisvárosiak szórakoztatására. 

Azonban nem csak Ócsa városvezetése készül meglepetéssel a családok vagy a szerelmesek számára.  Vannak olyan helyek az országban ahol ezen a napon a szerelmeseket kedvezményben részesítik.  Ennek egyik igazolása egy csók és már semmi akadálya a kedvezményes bejutásnak. 

Az Állatkertbe a mostani hétvégén a szerelmespárok ketten egy jeggyel léphetnek be, ha a bejáratnál megcsókolják egymást. Díjmentes lesz a belépés a 14 éven aluli gyermekeknek is. Vasárnap délelőtt 11 órakor pedig felköszöntik Ashát, az elefántborjút, aki ezen a napon ünnepli harmadik születésnapját.

A Fővárosi Állat- és Növénykert számára február 14-e kétszeresen is jeles nap. Egyrészt ilyenkor van Bálint napja (ugyancsak népszerű nevén Valentin-nap), másrészt ezen a napon ünnepli születésnapját Asha, a 2013-ban született elefántborjú. A városligeti intézmény természetesen mindkét eseményre készül.

Ashát, a harmadik születésnapját ünneplő ifjú elefántot február 14-én délelőtt 11 órakor köszöntik majd fel. A tervek szerint még egy tekintélyes méretű tortát is kap az ünnepelt. Azért, hogy minél többen eljöhessenek, az Állatkert ezen a hétvégén, vagyis február 13-án és 14-én díjmentesen engedi be a 14 éven aluli gyermekeket, így kedveskedve a családoknak.

Ugyanerre a két napra szól a szerelmespároknak kínált kedvezmény is. Ennek lényege, hogy a szerelmesek ketten egy belépőjeggyel látogathatják az Állatkertet. Mivel szerelmespár igazolvány nem létezik, a kedvezményt a kert ahhoz a feltételhez köti, hogy a pároknak meg kell csókolniuk egymást a kert területére való belépéskor.

 *

Szilveszteri naplóbejegyzés: Kesztyűben dudálni - pityókás új eszetendőt Ócsa ( - ez évi utolsó boldogabbat)

Kedves Naplóm!

Ma megint fázott az ujjam a biciklis téli kesztyűben, pedig fényes délelőtt, nem kora reggel kellett mennem dolgozni. Bezzeg a múlt héten, amikor a jó kis mediterrán idő volt, akkor nem fázott, és nem is láttam senkit, aki nagyon húzta volna magát ezen. Csak a szolgálati autóval furikázó polgármestert láttam a koszosan hagyott új autójában feszengeni, aminek az árát ugyebár tőlünk vonták meg.  

Most meg amikor lefagy a kezem, akkor eltűnődhetek azon, hogy a genyának kell légkondi abba a szaros autóba, ha úgyis kibasszák a meleg konyháról a fél csapatot és odaadják a menzát maszekba. 

A polgármester bezzeg nem fázik rá ezekre a dolgokra, mert csak feszeng abban a szaros koszos autóban, amit mi dobtunk össze neki és csak azért nem mosatja le, mert a hideg miatt kímélni szeretné a metált. 

Én bezzeg tekerhetek a hidegben a mellettem elhúzó burzsuj pilóták szélárnyékában, lefagyó kezekkel, könnyező szemmel, de a választók akaratából csak a polgármesternek juthat közpénzes autó. 

Nekem bezzeg a kerékpárútra és egy meleg kesztyűre sem futja, hogy baráti kézfogásban szoríthassam meg annak a sok buzinak a kezét, akik a segge alá tolták azt a szart, amiből amúgy ki sem lát rendesen. 

Amúgy elég lett volna egy péniszhosszabbító is, céges támogatásként, és akkor nem lennének likviditási, meg kommunikációs gondok faluszerte.  Jutna is meg maradni is még nekem is egy kurva meleg kesztyűre, és nem kéne annyit innom, hogy négykézláb vánszorgó szürrealistának véljenek a ködben, mint az egyszerű józan életű embert, akinek két anya helyett a többes fizetést választotta. 

Amúgy én nem iszok fröccsöt, főleg nem ebben a hidegben, de a kormánykresz jóvoltából töményen nyomhatjuk a pedált, mert jövőre be kell jelenteni a pálinkafőző-berendezéseket, hogy az uniós kurvaanyjuknak fizethessünk utána adót.

Persze, hogy a lefagyó végtagjaim után az adómentes és közcélú ivászatot választanám a kocsival furikázó mester helyett, mint az egyszerű ember, aki ésszerűségből a kocsma mellé vette el a más házát. 

Mit is várhat ezek után a lefagyott hülye, a tekerős ember, akinek még világosságra sem futja az ócsai dőzsiben, mint egy jobb, köztehermentes esztendőt!  

BÚÉK - Ócsa !

*

Ki minek örül Valentin & Bálint napon? - a párkapcsolati szeretet, a boldogság napja ( - emlékezés, elmélkedés)

Mióta a nyugati szubkultúra részesei lettünk, február 14.-e a szerelmesek napja.  

Ócsán is szeretünk erre emlékezni - személyeskedés nélkül.

Ha eddig még nem vettünk semmit párunknak, akkor sem kell kétségbe esni. Lehetőleg töltsük együtt az estét szerelmünkkel. Összebújva.

Február 14. napját ki így, ki úgy tartja meg. Vannak olyanok, akik egyszerűen átugorják. Van olyan párkapcsolat ahol ezzel keveset törődnek, vagy meg sem emlékeznek róla. Mások azonban virágot, apró csokoládét, vagy akár egy wellness hétvégét szerveznek az alkalomra. De meglephetjük szívünk választottját egy kellemes éttermi vacsorával is. Az idő eltöltéséhez persze nem feltétlenül kell étterembe mennünk, a nők azt is nagyra értékelik, ha párjuk a maga által főzött étellel és gyertyafénnyel várja.  Végül annak sem kell elkeserednie, aki nem mozog otthonosan a konyhában. Egy hangulatos, lakás,  a fürdősótól illatozó forró fürdő, a teleengedett kád és a hangulatos fényekkel teli lakás is kiváló meglepetés lehet egy koccintással a párkapcsolatunk számára.

A fiatalabbak, a ma ifjú hölgyek szívesen fogadják az e-napi bókokat, a kedveskedést. Ez a nap a párkapcsolatról és az egymás iránti szeretettől, annak kifejezéséről szól. A páros örömszerzésről, a boldogságról.  Arról, hogy miként tudunk egymásra hatni. (Perlekedés nélkül.)

Boldog Valentin/Bálint napot!

*

Happy Boxing Day - ha éppen nem vagy keresztény

Happy Boxing Day from the U.S.!

*

Ha szeretne egy lócitromban gazdag Ócsán élni - tekinse át a "boldog békeidők" állapotát ( - kertváros helyett)

Mottó: "A polgárőr személye és maga az őrség nem lehet a társadalmi rétegtől elkülönülő, az emberekre rátelepülő azokkal fölényesen viselkedő, kioktató, tiltó és őket zabolázó közösség, miközben maguk soraiban olyan egyének tűnnek fel, akik a saját lócitromaikat facsarjak mások arcába."

Nemrég alakult Ócsa városában a helyi polgárőrség lovas csoportja, számolt be erről Ócsa Városi Polgárőrség közösségi oldala, egyben támogatókat keresve. 

Trágyadomb

Amint közzétették a hírt, felhívással is éltek, hogy ha tud valaki segíteni bármivel, kérik jelezze azt üzenetben vagy telefonon.
Tihanyi Attila :06203787817
Tibor Boros : 06309944925

A "facebook-őrség" oldalán bemutatott csapat állítólag több mint 6 hónapos előkészítés után kezdte meg a szolgálatot. A beszámoló szerint 261 óra képzés/gyakorlást követően jutottak el oda, hogy kilovagolhassanak. A jelenlegi 6 fő váltásban lovagol 3 állattal. A bemutatott  állatokat többségében Tihanyi Attila lótartó biztosítja.

Arról azonban nem szól a hír, hogy a lótrágya vonatkozásban milyen oktatásban részesültek. Gondolom, azt senki nem tanácsolta nekik, hogy a nemtetszésüket nyilvánítókkal a polgárőrnek kéne ezt feletetni. Ugyanis az utóbbi napokban erről beszéltek az emberek, visszaidézve Tihanyi Attila és Hegedüs Gyurka interneten megjelentetett kezdeményezését.

Helyi bemutató - lótartás Ócsán

Ezzel gyakorlatilag a polgárőrség be is határolta és elkötelezte magát. Boros Tibor felvállalta Tihanyi Attila ebbéli nyilatkozatát és kiállt mögé, ahogy Buza Ernő is. Pedig egészségesebb és társadalmilag is elfogadhatóbb lett volna, ha elhatárolódnak a "szarrágó", lakossággal szembeni nyilatkozattól és személyektől. Amíg ez nem következik be, addig ezzel, mint egy kolonccal kell szembenézni, megbirkózni és élen járnia polgárőrség vezetőjének. Most gyakorlatilag ezért nem képes mit kezdeni azzal a visszás helyzettel, a lovas csapat, amit bemutatkozásként a társuk már az elején elkövetett.  

Ez felveti a kérdést, hogy a személyek kiválasztásnál megfelelő gondossággal járt-e az, aki olyan embert vett be a szervezetbe, aki erőszakosan lép fel és mocskos ajánlatokat tesz a hátrahagyott piszka után.

Akkor most ennek a város, kontra lópiszok relációnak nézzünk utána, hogy mennyire elfogadott ez a mostani környezetben, avagy fér meg egymással a városi élet keretein belül.

Boldog békeidők? - Lovak a 19. századi nagyvárosban

Az urbanizáció és lovak hihetetlen létszáma komoly válsághoz vezetett a 19. század végi New Yorkban és Brooklynban. Az 1880-as évek végére az utakon dolgozó lovak napi 2.000.000 kilogramm trágyával és 1.000.000 liter vizelettel szennyezték a várost. (- Lovasok. hu)   

 1898-ban New Yorkban rendezték meg a történelem első nemzetközi várostervezési konferenciáját, melyre a világ minden tájáról érkeztek résztvevők. A legfőbb téma nem a helykihasználás, a gazdasági fejlődés, a lakhatási, vagy infrastrukturális problémák megoldása volt, hanem valami sokkal prózaibb: a trágya.

A ló ekkor már rég nem volt új szereplője a városi életnek, viszont a lovak okozta szennyezés korábban nem tapasztalt és meg nem jósolható méreteket öltött. A városi lólétszám emelkedése túlszárnyalta a városi lakosság gyors növekedését. Az amerikai nagyvárosok megszenvedték ennek eredményét, olyan nemkívánatos és kevéssé romantikus következményeket, mint a hihetetlen mennyiségű trágya és vizelet, legyek, közlekedési balesetek.

A 19. század végi állapotok sem a városlakók, sem a lovak számára nem nevezhetők kellemesnek, komoly humán- és állategészségügyi problémák sorát vetítették előre.

A helyzet természetesen a korabeli sajtót is foglalkoztatta. 1894-ben a Times of London úgy becsülte, hogy 1950-re a város valamennyi utcáját 270 centiméter vastag trágyaréteg borítja majd. De azt akkoriban senki nem tudta, mi lehet a megoldás, hiszen a ló a volt 19. századi város mozgatórugója, legyen bár szó személy-, vagy teherszállításról, vagy épp mechanikus erőről. Lovak nélkül egyszerűen megállt volna az élet.

A lovak okozta környezetszennyezés talán csak a ma embere számára meglepő, pedig végigkíséri az emberiség történelmét. Julius Caesar például nappal megtiltotta a lovaskocsik közlekedését az ókori Rómában, hogy ezáltal is csökkenjen a zaj, a tumultus, a balesetek száma, valamint tisztább maradjon a város.

Az átlagos városi ló évente 1,4 tonna zabot és 2,4 tonna szénát fogyasztott el - ezen takarmánymennyiség megtermeléséhez akkoriban körülbelül 20.000 négyzetméter földterületre volt szükség.

És hát ami bemegy, annak ki is kell jönnie... New York és Brooklyn lóállománya - mely 1880-ban 150-170.000 lovat számlált - naponta mintegy két tonna trágyával és 1.000.000 liter vizelettel szennyezte a városokat. 

Az utcák leginkább trágyadombra hasonlítottak. Az utcasarkokon utcaseprők jelentek meg, akik némi aprópénzért a lehetőségekhez mérten megtisztították az utat a járókelők előtt. A száraz trágya pora irritálta a légutakat, és vastag rétegben ráült az épületekre, de az esőzések sem javítottak sokat a helyzeten. Közterület-fenntartó vállalatok ekkoriban még nem léteztek.

A 19. század elején még virágzott a trágyakereskedelem, a farmerek ugyanis jó pénzt fizettek a trágyáért, amit felhasználhattak földjeiken. Az 1800-as évek végére azonban már az istállótulajdonosoknak kellett fizetniük a trágya elszállíttatásáért. 

Nyáron még így is tarthatatlan állapotok uralkodtak, hiszen a farmerek a betakarítással foglalkoztak, így az elszállításra váró trágya a városok üres telkein halmozódott. A probléma messze túlmutatott az esztétikán. A hatalmas kupacokban ugyanis hemzsegtek a tetanusz kórokozói, valamint a legyek. Utóbbiak több tucat betegség terjesztői, a 19. század folyamán számos járvány kitörése írható a számlájukra. 

Bár a lovaskocsik viszonylag lassan haladtak, gyakoriak voltak a balesetek. 1900-ban 200 new yorki vesztette életét lovak, vagy lóvontatta jármű okozta balesetekben, ez a mainál 75%-kal nagyobb halálozási arány. Chicagoban 10.000 lóvontatta járműre 16,9 haláleset jutott, ez hétszer akkora, mint az 1997-es, autókra vetített adat.

Az ok egész egyszerűen a ló természetéből adódik: az állatok könnyen megijedhettek a nyüzsgő és zajos városban, összerúghattak, eleshettek. A gyalogosok is veszélyben voltak, különösen a gyerekek.

Ma már hihetetlen, de a lópatkók folyamatos csattogása az utcák macskakövén szinte az őrületbe kergette a városlakókat.

Egyre nagyobb probléma lett a zsúfoltság. A járművek száma drasztikusan nőtt, egy-egy lovaskocsi több helyet foglalt, mint egy mai kisteherautó, viszonylag lassan mozogtak, az emelkedők pedig tovább lassították a forgalmat.

Egy átlagos városi ló két évet tudott munkában tölteni. A kövezett utakon a patkolt lovak könnyen elcsúsztak, elestek, különösen nedves vagy fagyos időben. Átlagosan minden 160 kilométer megtett útra jutott egy esés. Ilyenkor, ha lehetett talpra állították az állatot, de sajnos nem volt ritka a halálos baleset.

Nem csak egy szerencsétlen esés jelenthette a városi ló végzetét. Bár azt gondolnánk, hogy a lótartóknak érdekében állt, hogy drágán megvásárolt és tartott jószágaikat jó kondícióban és egészségben tartsák, sajnos a 19. századi nagyvárosok farkastörvényei nem ezt diktálták. A tulajdonosok érdeke inkább az volt, hogy minél többet dolgozzanak a lovaikkal, hogy azok minél több hasznot hajtsanak – még akkor is, ha így gyorsabban elhasználódnak.

A városi istállók zsúfoltak, sötétek és levegőtlenek voltak, csak ritkán takarították őket, viszont a lótartók igyekeztek a lehető legtöbb állatot bezsúfolni. Ez nem csupán kellemetlen vagy kényelmetlen volt a lovak számára, de járványok melegágyaként komoly állategészségügyi problémát jelentett.

Többen többféleképpen igyekeztek megoldást találni az áldatlan állapotokra. Henry Bergh 1866-ban létrehozta az ASPCA-t, mely sokat tett a városi lovak életkörülményeinek javításáért. Az 1890-es évektől George E. Waring Jr ezredes reformjainak köszönhetően hatékonyabbá vált az utcaseprő-szolgálat. Ebben az időben megjelentek az első elektromos autók is, átvéve a lovak szerepét a városi személyszállításban.

A századfordulón William Phelps Eno megalkotta az első közlekedési szabályzatot, hogy csökkentse a balesetek számát. Nevéhez fűződik a stoptábla, a piros lámpa, a gyalogátkelő, az egyirányú utca, az elsőbbségadás és a jobbra tartás.

A gépkocsi nem váltotta ki egy csapásra a lovat, inkább funkcióról-funkcióra hódított tért. A teherszállítás területén csak az 1920-as években szorultak vissza a lovaskocsik.

Bár napjainkban ezt még elképzelni is nehéz, a gépkocsi térhódítása környezetvédelmi szempontból is jelentős előrelépés volt. Az új technológia két évtized alatt felszámolta a 19. századi nagyvárosi horrort.

 

Az egy jármű által egy kilométerre vetített környezeti károkozás mértéke azonban messze elmarad egy 19. századi városi lóétól.

Kevesen számolnak azzal, hogy a lovak is hozzájárultak a globális felmelegedéshez – a trágyából felszabaduló metán ugyanis nyolcszor olyan káros üvegházhatású gáz, mint a széndioxid.

Ebben a megközelítésben egészen más megvilágításba kerülnek napjaink gazdasági és környezetvédelmi problémái, amikor sokan úgy vélik, hogy kizárólag a közlekedés drasztikus csökkentésével, lassabb, kevésbé kényelmes közlekedésmódok igénybevételével csökkenthetjük a negatív hatásokat.

Nem hiszi senki, hogy a polgárőrségnek ezzel a kupaccal kéne hozzájárulnia az amúgy sem rózsás városképhez

Ócsán a jelenleg futó probléma  a városon belüli lóhasználattal járó ürülékes gondokon túl, a trágya közterületen hagyása mellett az is, hogy ki szedje fel, vagy ahogy Tihanyi Attila és Hegedüs Gyurika élcelődött, hogy ki egye fel. A felek ezen jól elszórakozva lakossági körben ajánlották fogyasztásra a trágyát.  

Valójában ezzel a viselkedéssel váltották ki azt a felháborodást, ami a polgárőr és bugyuta barátjának párbeszédére jött válaszként. Ez az ismerté vált hozzáállás messze túlmutat a szomszéd ablaka, vagy a temető oldalán magára hagyott lócitromon, és sokkal inkább a magáról a vélekedésről szól.  Arról a magáról megfeledkező, vagy éppen emberi mivoltából kivetkező személyekről aki ezt a szart kikavarta azzal, hogy majd feleteti. Na, erre volt is anyázás egyes körökben, rendesen. Aztán jött a megdöbbenés, hogy a polgárőrség mire fordít figyelmet és mire nem. Hogyan képezték ki a lovasokat, ha ez jön ki belőlük.  Erre a szemét kérdésfelvetésre nem tudtak megfelelő választ adni.

Így továbbra is kérdés, miként lehetséges, és honnan veszi a merészséget a nevesített polgárőr, hogy bárkivel is a hátrahagyott a lótrágyát  feletessék. 

Facebookon közzétéve a nagyközönség számára

A polgárőr nem különb, mint más állampolgár. Nem fölényeskedhet a polgárőrség "védelme", vagy szárnyai alatt. Nem egy különleges vagy minden rend felett álló alakulat tagjai, hanem puszta állampolgárok ők is, azonos jogokkal.  Egyedüli kedvezményük, hogy közfeladatot láthatnak el mások anyagi támogatásával. Ezek lehetnek felajánlások, közpénzek, adóbevételek, stb. 

Ócsán a helyi önkormányzat a városi kasszából biztosítja számukra a támogatást. Ez pedig közpénzfelhasználást jelent, amivel köteles a szervezet elszámolni. 

Tehát téves, pontosabban szándékosan megtévesztő az Ócsa Városi Polgárőrség névtelen bejegyzésében olvasható azon állítás, mely szerint a lószar magára hagyása, vagy nyílt terjesztése a polgárőrnek egy külön jogszabály szerint megengedett. 

 Ócsa Városi Polgárőrség válasza: Pogácsás Mónika! Én is láttam Bécsben! Fogaton. Ha ez nem lenne belekötne másba! Ezt, most csak egy buta indok. Egyébként a világon mindenhol, így Magyarországon is a rendőrlovak és a polgárőrlovak mentességet élveznek! 

És pont ez a baj a helyi polgárőrséggel. Ez a hazug, megtévesztő mód, ahogy a lakosságot befolyásolni, hangolni igyekeznek a közösség nevében illetve leple alatt arcátlanul.  Azt állítja, hogy belekötnek, a lótrágya okán. Ha ez nem lenne, akkor másba. Ez hazugság, mert mindenki jól tudja, hogy a konfliktust maguk váltották ki elsősorban a felkészületlenségükkel, mert arra nem számítottak, a temetőnél és mások ablaka előtt fog trágyázni a ló, amit elve csúnya dolog ott- és magára hagyni. Másodsorban - és ez a kirívóbb,- az történt, hogy a polgárőr és egy bugyuta lakos ennek kapcsán azzal állt elő, hogy akinek ez nem tetszik, az majd felszedi, vagy feleszi!

A polgárőrség ezt momentumot hazudtolja meg akkor, amikor válaszol a lakossági felvetésre. Azt leplezi, hogy a lakosságot egyik oldalról cselédnek tekintik, miszerint majd felszedik utána a szart, másik oldalról meg lekezelik, és megalázzák akkor, amikor azt üzeneik, hogy majd feleszik, ha nem teszik. És ez a baj ezzel az egésszel. Mint ahogy korábban meg lett írva ezt vagy megértik, vagy nem. Úgy látszik az utóbbiról van szó. Nem érti sem Boros Tibor, sem más itt felháborodását játszó ember, hogy amit maga nem tesz meg, azt mástól sem várhatja el. Azt nem fogják fel, hogy azzal, hogy két köztünk élő ember a másokkal szemben úgy vélekedjen, hogy majd feleteti a lószart, az akkor mérvű aljasság, pofátlanság és visszásság, ami nem hogy megengedhetetlen, hanem társadalmilag és közéletileg sem tűrhető. Ezt a polgárőrség neve alatt még tovább súlyosbítani hazugságokkal és más valótlan állításokkal, probléma eltereléssel, akkora baklövés, hogy azt egy ideig nem fogja kiheverni a Városi Polgárőrség csapata. Mindez valójában egy nagyon szégyenteljes - mondhatni vállalhatatlan - esemény és megnyilatkozás a részükről.

Saját megosztás az idővonalról

Boros Tibor és Tihanyi Attila, ahelyett, hogy elnézést kérne és visszavonulna, hogy megbukott próbaidő alatt, inkább támadólag lép fel. A polgárőrség nevében közösségi oldalon hazug propagandát terjesztve ostoba válaszokat adva szabálytalanságokat próbálnak leplezni. 

Az egyik bátor fiatal -  Pásztor Gábor Sándor valaki egyszer nagyon meg fogja verni.......  felkiáltással, már neki is akar menni a tárásának. 

Erre az a Gyurika aki korábban a  Gáborra vonatkozóan is értelmezte a fel-etetést, most rákontrázik:  György Hegedűs Annak nincs értelme. Egyelőre csak ő fenyegetőzik veréssel.

Másik hozzászóló próbálja csitítani a  durvaságot és ráirányítani a figyelmet a probléma megoldására,  - az is lehet, hogy hosszútávon tényleg jobb lenne megoldani ezt a trágyagyűjtést  - de ez nem hatja meg a polgárőrség által felheccelteket. 

"Szerintem egy farmotring és a nyereg azon része helyére, ahová a túratáskát fel lehet szerelni, fel lehetne csatolni egy ilyen bőr, vagy más anyagból készült trágyafogót. Ezen kívül büszke lehet lenni arra, hogy még ezt a városlakók által megemlített problémát is megoldja a lovas polgárőrség."

Nem sorolom, mert más oldalon más a vélemény. Egyesek már lassan ott tartanak, hogy a mostani szájkaratés Gyurikát majdnem lefejelték vasárnap a piacon, amikor vitte a kis szatyrát a mama mellett. Eddig ment a dolog, mert Őt jól lehet hergelni. És értem én a másikat is, mert hazudozik a kis köpcös, de azért a fejelés a focipályára és nem a piacra való. 

A most ezért verekedni akarók közül mondhatni jogosan jelentik ki, hogy lekapnák a magas lóról ezt, vagy azt a fickót.  Mások pedig nem véletlenül említik, hogy etesse meg a szüleivel azt amit másnak ajánlottak.  És persze Alsónémedi önkormányzatát is bevonná az ügybe Wellmann Ferenc amikor foglalkoztatási, programot ígér itt a polgárőrség egyik általuk kontrollált oldalán. Kár, hogy ott nem tudnak erről. Érdekes az is, hogy a választásokra  polgármesternek még nem jelentkezett be. Úgy látszik Ócsán a polgárőrség keretében neki is megvan a sajátos szerepe. 

Van itt aki így szereti - de nem ez a normális

Ezekkel a kinyilatkozásokkal, az ennek helyt adó ócsai polgárőrség egypár embere annyira közösségellenessé és vállalhatatlanná tette és minősítette önmagát, hogy az a normális értékítélettel rendelkezőket megdöbbentette. Boros Tibor ha nem tesz sürgősen rendet az állományon belül, akkor a helyi polgárőrség többségében korrekt tagságát rendíti meg. 

Olyan vélemények is napvilágot láttak, hogy egyesek az érintettek megregulázását, mások a kizárását sem tartanák elképzelhetetlennek. Csupán a Tibor értük való személyes makacssága, akár kiállása az, ami visszatartja a megtisztulást. Ha ugyanis belátná és beismerné a cselekmények társadalmi veszélyességét, akkor magát a lovasegységet veszíteni el az Attila által, amivel azonnali presztízsveszteséget könyvelhetne be, ráadásul olyan lelkes, a családhoz tartozó fiatalok is érintettek ebben, mint a saját lánya, aki szintén ebben az egységben kapott lehetőséget és lovat hozzá. Tehát ez már egy olyan kötelék, mely érezhetően kiszolgáltatottá teszi az elöljárót a szervezeten belül. Ezért a takargatás, a szőnyegalásöprés, vagy a ellenérzések szítása.  

Van itt olyan primitív, aki Ócsán ezt is elfogadhatónak tartaná

És itt már  nem is a lópiszok, meg a városi összeférhetetlenség a kifogás, hanem az önérzet. Önérzet, egy aljas vélekedés vagy viselkedési forma megjelenítése kapcsán, mert nehogy már, a lakosok panaszkodjanak rájuk, még ha igazuk is van. Hogy is jönnek ők ehhez, az önkéntes polgárőrrel szemben. Csakhogy sokan pont az ilyen polgárőrből nem kérnek.  A többségnek elege van az elnyomásból, az erőszakból és abból az arroganciából, amit a nevezett személyek naponta közreadnak. Boros Tibor pedig jó lenne, ha nem  asszisztálna az ilyen vélemények megjelenítéséhez és  fenntartásához. Mert ne feledjük, amit egyetlen állampolgár sem engedhetne meg magának, az a polgárőr különösen nem! 

Vissza a kiinduláshoz, a másik, mégis csak sarkaltos felvetés, ami már a 19. századi nagyvárosokban is komoly problémát okozott: mi a helyzet a lócitrommal? 

Hasonlóan a kutyát sétáltató gazdihoz, a piszok eltakarításáról ló esetében is az állatra felügyelő személynek kell gondoskodnia a köztisztasági szabálysértésről szóló rendelet 7. paragrafusa szerint. Ha nem teszi, 50.000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

A szennyezés megelőzésre számos nemzetközi példa található. Ausztráliában, vagy az angliai Lancashire-ben például pelenkát kapnak a lovaskocsikat húzó lovak.
A bécsi fiákereket húzó lovak esetében például egy speciális, a trágyát felfogó és összegyűjtő zsák bevezetése jelentősen hozzájárult a történelmi városrész tisztán tartásához.

Egy másik ló éppen könnyít magán, ez a filmgyárban régi vita, hogy a lócitrom kellék vagy díszlet, kinek kell eltakarítani.

Ócsa Városi Polgárőrség szakértői véleménye szerint a kipottyant lótrágya nem tartozék és nem kellék, hanem díszlet. A városkép része. Ezért ehhez nekik semmi közük. Akinek nem tetszik felszedheti, vagy inkább feleheti, ahogy a két helyi némber a Facebookon felajánlotta. Boros Tibor nem vállalkozott a feladatra a temető védelmében sem. A városlakók többségének nem tetszett, másokat pedig kimondottan irritált, és zavart a bűzös trágya. A Városháza lapított az ügyben és a Városüzemeltetés is elzárkózott az utcasepréstől. Szerinte az elkövető dolga a takarítás, mint ahogy a kutyák esetében. A két közterületes pedig nem piszkolja össze a kezét ilyesmivel és szerintük különben sem bizonyítható, hogy kihez, avagy melyik állathoz tartozik az a bizonyos dolog. Haza haza azonban senki nem akarja vinni. Gyurika szerint ez az állathoz tartozik. Tehát tartozék. Ez esetben talán mégis csak az Attilának lenne a dolga az elhagyott dolgot, mint tartozékot visszalapátolni a ló. Ha ez nem sikerülne, akkor marad a maguk kiötlött megoldás, mely szerint felszedi, vagy feleszi.  Ez azonban háruljon csak a két ötletgazdára.

Persze Ócsán is meg lehetne ezt oldani kulturáltan a dolgot. csak akarni kell. Például. a lovat nem tartjuk lakóházak közt, és nem használjuk aszfalton. A patkó a bitument veri fel, ami a lónak sem egészséges és a város többi lakójának sem ideális. Az úttest szennyezésével kapcsolatosan a közút kezelője, vagy a közterület-felügyelője járhat el.  A városi tisztaság kontra tisztátalanság (piszok) ügyében az önkormányzatnál lehet reklamálni.  A tisztaságért a városüzemeltetés a felelős. A városüzemeltetés rendelkezik a közmunkások felett és hozzájuk tartozik a saját kezelésű utak karbantartása, így takarítása is. Ez esetben a magas lóról leszállni képtelen polgárőr beszólhat a városüzemeltetésnek és kérhet maga után takarítást. Elvégre ha a lakosoknak be tud szólni, akkor a plusz feladatokért béremelésben részesült Zsuzsikának is. Ebben az Ernő is segíthetne rokoni alapon, elvégre azt nyilatkozta, hogy kiáll a polgárőrség mellett. Ez jó, csak ez esetben ne feledje otthon a lapátot. Így legalább haszna is lesz ennek a dolognak.

De azért még ne szaladjon el a ló senkivel, mert a polgárőr semmi esetre sem mentesül a jogszabályok betartása alól. Ebből a szempontból semmiféle előjoggal, vagy kiváltsággal nem rendelkezik. A ló már eleve nem városi környezetbe való. Házak közötti tartását csak a fejlődésben visszamaradt egyes helyeken nem korlátozták még. Az új építésű részeken a tartása már alapvetően tiltó listán van. Alsópakony lakóparki részén a kétlábú állatok tartását is kizárták. Remélhetőleg Ócsa belterületi városrészéből is hamarosan kiszorulnak a patás állatok.  Büdösek vonzzák a legyeket, amik rajtuk és trágyájukon élősködve felszaporodnak, majd belepik a környéket. Ezt fertőzésveszélyt rejt magában, undort keltő és járulékos hatásokkal együtt zavaró.  Ócsa kertvárosi elképzeléseibe nem egyeztethető.

Az ócsaiak nemsokára fogják megtartani a várossá válás 9. évfordulóját. Erre úgy emlékeznek, mint a helyi büszkeség napjára, hogy várossá alakultak. Ezen azok a negatív véleményt kifejtő felszólalók is büszkén megjelennek ünnepelni, akik most és máskor mindig azt vallják, hogy ez csak a falu. Ezen a kettősségen vagy ellentmondáson most senki ne csodálkozzon. Ezek az emberek ilyenek. Fejben maradtak a régi létformán, de vigadni, vagy éppen múltat siratni boldogan kimennek a várossá válás napján a vásárnapi ünneplőjükben.

Ez még hiányzik némelyek tudatából - de a városban sem látható

Ócsán azonban ehhez a városi légkörhöz még fel kell nőni, hiába van jelen a Spar, a Tesco megjelenésében a nagyvárosi múlti, ha a régi paraszti beidegződések győznek a józan ész felett. Mert itt nem csak egyesek képesek kifordulni magukból, hanem közszolgálati, közfeladat-ellátási szinten is el tudnak tévelyedni jó páran. Ezeknek az embereknek a fejében kéne világosságot tartani vagy ha úgy tetszik rendet rakni, hogy megtalálják a helyüket a többségi társadalom és a kor elvárásai közt.
A polgárőrségnek pedig nem a munkás lakossággal szemben kéne hadakoznia az interneten, hanem a szemetelőket, az illegális hulladéklerakókat kéne nyakon csípni. Nem a lópiszok az egyedüli probléma itt, amikor a játszótérrel szemben délutánonként köztudottan úgy nyit ki a zúg-kimérés, hogy a polgárőrség autója ott kanyarodik el előtte és rezzenéstelenül elhalad. Nem szól, nem jelez, hogy már nem csak a pincében, hanem az utcán is italoznak. Közben az a hely, ahol működési engedély is van és adót is fizet a tevékenység után a vállalkozó, ott alig vannak. Itt meg egymásra dőlnek a részeg bringások. Nem ezzel kéne foglalkozni a személyeskedés helyett? Nem a közrendfenntartása és megóvás a céljuk?
Hát nincs itt elég probléma, ahhoz, hogy legyen mivel foglalkozni? Az utóbbi idő bűnelkövetéseinek elszaporodását nem sikerült lecsökkenteni vagy megakadályozni. Amikor ilyen történik, akkor valahogy észrevétlenek maradnak a mostani szószólók. Most pedig a polgárőr lovasságának tagjaiból válnak arrogáns  közszereplőkké egyesek. Mindez jobban feldúlja egyesek lelki békéjét, mint egy köznyugalmat megzavaró valódi eset.

A történések tükrében a felálló új testületnek azon is el kell majd gondolkodnia, hogy a város lakó-pihenő övezetében mikortól tiltja meg a nagy állatok tartását. Mert ugyebár nem csak a lovakkal és a birkákkal, hanem az ökrökkel is gond mutatkozik a  belterületen.  A városiasodás folyamata ennyi idő után el kell hogy jusson a fejekig. Ha nem akkor nem lesz értelme megtartani jövőre a 10. évfordulós Városi Vigasságot, mert valójában nagyon szomorú városképet jelentet meg és mutat be magáról a városról, Ócsáról  némely itt élő.

 *

Ki minek örül Valentin & Bálint napon? ( - a párkapcsolati szeretet, a boldogság napja) 2.0

  "Akkor szeress, amikor a legkevésbé érdemlem meg, mert akkor van rá a legnagyobb szükségem." 

Szent Bálint, avagy Valentin napja, a szerelmesek ünnepe, amikor az emberek világszerte virággal, apró ajándékokkal lepik meg kedvesüket, szeretteiket.

Az első Valentin (Bálint) napi szerelmi vallomás a középkorból maradt ránk, az 1400-as évekből: a levelet egy francia lovag, Charles, Orlean grófja küldte feleségének, a Londoni Tower-ből, ahol fogva tartották.

A középkorban úgy tartották, hogy az első egyedülálló, ellenkező nemű személy, akivel találkozol Bálint nap reggelén a jövendőbelid lesz.

Az 1500-as évek végén a lányok bizarr ételeket fogyasztottak ezen a napon, mert úgy vélték a fura és szokatlan ételek segítségével megálmodhatják, hogy ki lesz a jövendőbelijük.

Nagy Britanniában a Valentin nap népszerűsége a 17. század óta nő. A 18. századra a felső osztály tagjai titkos kézzel írott üzeneteket csempésztek egymás táskájába és zsebébe ezen a napon. A nyomtatott képeslapok a 19. század elején jelentek meg.

Ócsán pedig, ha ilyenkor szerelmes üdvözleteket írogatnak a kommenteleők, akkor a polgármester feljelentést tesz.  Jó példa erre a blog tavalyi Valentin-napi megemlékezése, ami a helyi hatalom alakjának nemtetszését váltotta ki. 

Vállalva a kockázatot a blog idén is megemlékezik a szerelmesek napjáról, még akkor is, ha a polgármester napi elfoglaltságai egykeként (vagy éppen kikapcsolódásként) ismét a lakosságot fogja perbe.

Ez a mai nap azonban nem róla, hanem az ifjú szerelmesekről kell, hogy szóljon. 
Minden érintettnek boldog Valentin napot kíván Ócsa város blogja.

*

Hitelbe kapott boldogság Ócsán - szociográfia, Alsópakony 2013 nyara ( - Szabad Föld)

Már elbontották a sorompót. Engedély se kell, hogy beléphessünk. Szabad az út az ócsai szociális lakóparkba. Szabad, de éjjel azért őr posztol a házak között, s kérésre a körzeti megbízott is ügyel, kár ne essen a házakban. Az építkezés első üteme kész: 80 ház áll. De nem lanyhul a figyelem: ma is mindennek jelentősége van, s lesz is…

Nyírségi gondnok - ócsai gondok (  - tüntetés oda vissza)

Az első lakó június végén költözött. Bedőlt devizahiteles ő is, gondnok lett itt, és azóta kerüli a sajtónyilvánosságot. Nem nyilatkozik. Nem mintha szégyellné. Nincs mit szégyenkezni: az 500 ezer devizahiteles közül 117 ezer bedőlt, hónapok óta tartósan nem fizet. Hogy élik meg? Vérmérsékletük szerint. Van, aki árveréstől, kilakoltatástól tartva örökké szorong. Más a kormányban bízik, csak nem hagyják a nagy bajban magára, s abban reménykedik, tartozását mérséklik, elengedik. Megint más tüntet: akasztófákkal járkál az utcán, hogy itt embereket szedtek rá csúnyán, fejeknek kell a porba hullani. S van, aki sosem adja fel, erőlködik, pályázik: házra, lakásra, fedélre a fejük felé, s haladékra, mert ki időt nyer, életet nyer.

Nagy tülekedés, kapkodás most sincs errefelé. Július végéig 24 család költözött a lakóparkba. A szeptemberi iskolakezdésig még további 16 család érkezése várható. A még üres házakra új pályázatokat írnak ki, de hogy az eredetileg ide tervezett 500 lakás felépül-e valaha, erre kevesen fogadnának. Sok a bizonytalanság, ami biztos, az se biztos. Akadt nyertes, aki jött, szétnézett, s mondta, ide nem jönne. Hová megy akkor? Azt ő se tudja, de ide nem.

Pedig élhető hely ez. Nem túl nagy, de takaros házakkal, ezer négyzetméternyi kertekkel. A nyertesek költözéskor vállalták, hogy takarékossági okokból művelik majd a földet. Néhányan már felásták, felszántották, de homokos a terület. Rengeteg víz kellene ide, és locsolásra már biztosan nem telne, kidobott pénz lenne bármit is ültetni. Most újragombolják a kabátot: az udvarokra kutakat fúrnak, olcsóbb lehet az öntözés. Hiába, lakva ismerszik meg minden.

Krétakör - lemondás, és nyereség ( - bölcs a döntés)

Csend van a házak között. Találgatni se kell, hol laknak már: ahol az ablakra függöny jutott, a tetőre antenna, ott már élnek is. Élnek, de mintha összebeszéltek volna, eldöntötték, nem nyilatkoznak. A bajunkon ne csámcsogjanak, feleli egy morcos férfi. Azt azért megsúgják, jó itt. Jobb, mint hitték előzetesen. Ügyet intézni 90 forintért busz viszi őket a városba szerdánként, szombatonként pedig vásárolni mehetnek. Messze, kilométerekre kint élnek mindentől, de ez is jó, esténként csönd van, és a ház is kellemesre hűl. Feleslegesen féltek, aki nagyon szeretne, úgy fest, itt is elhelyezkedhet. Van, akit dajkaként alkalmaztak, mások targoncásnak tanulnak, most egy közeli gombaüzem is felvételt hirdet. Szomszéd a szomszédja tenyeréből itt se eszik még, de tudnak egymásról, segítenek is. Vagy csak köszönnek, mostanság ez se kevés.

Megyünk tovább, míg végre Nyikoráék portájához érünk. Két hónapja, hogy találkoztunk. Mi változott azóta? Minden és semmi. Nyikora akkor a régi ház udvarán karosszériát javítgatott. Javítgat itt is, persze. Sífutó volt anno, és sóbányász, súlyproblémái sosem voltak. Arca már egészen csontos, szeme mélyen ül, bordái kilátszanak. Azóta is fogyott. Hogy csinálja? Raktáros, este tízre jár Gyálra műszakba, fél hétkor indul haza. Nyolckor ledől, úgy tízig alszik. A ház körül tesz-vesz, majd karosszériát javítgat, kikalapál, hegeszt, lefúj. Elrohan a régi házhoz: tetőt reparál, füvet nyír, locsol, villanyt kapcsolgat, hogy higgyék, él ott még valaki.

Nem, nem övé már a ház, de még nem is a banké: ígérték, kimegy valaki, felméri, mennyit ér. De esett aznap, senki se jött. Hét éve 14 millióért vették, 8 millió hitelt kértek. Eddig befizettek 7 milliót, és tartoznak 16 millióval. A bank szerint ér a ház 6 milliót, ha ugyan. Megtámadhatnák a becslést, hívhatnának új szakértőt, 150 ezer forintért, de abból egy hónapig élnek, erre nem telik. Dolgoztunk hiába, a nagy semmiért, ha így megy, a törlesztést még az unokáink is fizethetik, mondja. Adná már oda, szabadulna a háztól, de a banknak nem fontos.

Gondolják, búsulnak? Nem! A férfi új terveket sző: leteszi végre a cigit, több pénz marad, ő meg hízik kicsit, ráfér. Asszonya? Nincs oka rá, de mosolyog, erőt mutat.

Nem voltam sírós sosem, kezdi. Aki árvaházban nő fel, ritkán nevet és nem sír, ártana vele. Kevés holmink van, bedobozoltuk, autókba tömködtük. A bútorokat utánfutóra tettük, kötelekkel ráerősítettük, és indultunk Ócsáról Ócsára a lakóparkba. Eldöntöttem, hátra véletlenül se nézek. Ilyen erőtlennek még sosem éreztem magam. Ültem a kocsiban, bámultam előre. Hallottam, ahogy csörög-zörög mögöttünk a holmink, az összes vagyonunk. Kemény asszonnyá tett az élet, de csak az első kanyarig tartottam magam. Ott kezdtem el sírni, abba akartam hagyni, de nem sikerült. Laci barátja vezette az autót. Rég ismer, így még nem látott. Pislogott felém, sóhajtozott, vigasztalt. Azt is mondta, hogy sírjál, Erzsi, ha könnyebb a szívednek. Nem lett az. Kilenc kilométer az út idáig, nekem sokáig tartott, és nem azért, mert csak lépésben mehettünk. Ő is várta, hogy odaérjünk, a szemét törölgette, úgy tett, a por könnyezteti.

Alsópakony, kalandpark  - játék és valóság ( - politikai homokozó)

A ház előtt már ott állt az uram, Laci. A gyerekeknek, Vivinek, Lacinak és Dáriusnak magyarázta, hogy ez lesz az új otthonunk. Jó lesz itt, ugye, örültök, kérdezte. Akkor már mosolyogni is tudtam, s nem csak muszájból, mert nem szabad a picik szívét szomorítani, ők semmiről se tehetnek, s előttük nem lehet bánatot mutatni. Megfogadtuk, jóban-rosszban kitartunk egymás mellett. Együtt vagyunk, egészségesek is, munka is van, szeretjük egymást, előttünk az élet, ne panaszkodjunk. Tudom, járhattunk volna rosszabbul, juthattunk volna az utcára. Az ember mindenről meg tudja győzni magát, ha akarja. Így alakult a sorsunk, s ha így alakult, az akkor jó lesz.

Hurcolkodtunk befelé, amikor szóltak, tévedés történt, mégse ez lesz a házunk, hanem egy másik. A nyertesek között van hat-, hét-, sőt tízgyermekes család is. Ők kapják a 70 négyzetméteres házakat, mi egy kisebbet, egy 60 négyzetmétereset. Kétszobás az is, csak kisebb. Nagyobb bajunk ne legyen az életben, feleltük, és egy utcával odébb gurultunk. Lerámoltunk, berendezkedtünk. Néhány dolog még hiányzik, de lesz majd az is, hisszük, hogy lesz.

Milyen itt? Lassan összecsiszolódunk. A felnőtt bizalmatlan: nem tudja, kinek mit mondhat. De a gyerek, az gyerek, hamar nyílik, barátkozik, őket nem érdekli, hogy a televízióban rólunk vitáznak, hogy feleslegesen szórtak ki milliárdokat, gettó ez a lakópark, vagy ellenkezőleg, ez a világ legcsodálatosabb helye. Leszel a barátom, kérdik egymástól, s mire eszmélek, tizenkilencen ugrálnak az udvarunkon. Játszanak, nevetgélnek, boldogok. S jó ez, végül is értük vagyunk, hogy legalább ők boldoguljanak.

Igaz-e, Laci, kérdi Erzsébet asszony, és Nyikora László bólint. Közösen döntenek, mindent megbeszélnek, s bár erről még nem egyeztettek, ezt ő is így gondolja. Ő sem mondhatná szebben, máshogyan.

 Szabad Föld

*

Ki minek örül Valentin & Bálint napon? ( - a párkapcsolati szeretet, a boldogság napja)

Mióta a nyugati szubkultúra részesei lettünk, február 14.-e a szerelmesek napja. 

Ha eddig még nem vettünk semmit párunknak, akkor sem kell kétségbe esni.

Február 14. napját ki így, ki úgy tartja meg. Vannak olyanok, akik egyszerűen átugorják. Van olyan kapcsolat ahol ezzel a dologgal keveset törődik, vagy meg sem emlékeznek róla. Mások azonban vírágot, aprocsokoládét, vagy akár egy wellness napvégét szerveznek az alkalomra. De meglephetjük szívünk választottját  egy kellemes éttermi vacsorával is. A  vacsora eltöltéséhez nem kell feltétlenül étterembe mennünk, a nők nagyra értékelik, ha párjuk a maguk által főzött étellel várja.  Annak sem kell elkeserednie, aki nem mozog otthonosan a konyhában. Egy gyertyákkal körberakott, lakás, egy forró vízzel illatos gyertyákkal teleengedett kád is kiváló meglepetés lehet.

A fiatalabbak, a ma ifjú hölgyek szívesen fogadják az e-napi bókokat, a kedveskedést. Ez a nap a párkapcsolatról és az egymás iránti szeretettől, annak kifejezéséről szól. 

Az örömszerzésről, a boldogságról. 

Boldog Valentin/Bálint napot!

*