Februári utcafórum Ócsán - a polgármester itt sem volt jelen

 Mivel a város polgármestere többnyire a város, vagyis a mi pénzünkből vett milliós autóval jár sokszor még a boltba is, így láthatólag kerüli az utca emberét. Azt aki képes kifejezni az óhaját, az elvárásait és a kisvárosi lét meghatározását. Azt, akinek van véleménye, elképzelése, hangja. Ők mind Ócsáért, érted szólnak.

Ócsa legfiatalabb egyesülete a BÉKE képes volt arra, amire több mint 10 éve, vagyis Bukodi polgármester regnálása alatt szinte senki nem volt.  Mégpedig arra, hogy megszólaltassa az embereket. Legalábbis a bátrakat, akik egyre többen lesznek és hallatják a hangjukat. Mert a választópolgár nem csak azért van, hogy adózzon, hanem azért, hogy a városvezetés érte dolgozzon. Erre hivatott a választás a szolgálat, amit a polgármester választ és ezt a célt hivatott elősegíteni a polgármester által bevezetett kommunális adó, aminek célzott felhasználásról, elköltéséről soha nem beszél Bukodi Károly.  

A város jövőjét nem a letapadottság, a tősgyökeres mivolt és a múlt hangulatát időző avultság, a polgármesteri hanyagság fogja meghatározni, hanem az ifjúság, az ide költöző friss szellemiség, a korszerűség, a fejlődés, és a fejlettség. Ebbe nem csak az utcakép, a járdahálózat, a közlekedés,  az energiaellátás látlelete, hanem az itt élők jogos elvárásai is beletartoznak.

Most egy kicsit ebbe enged bepillantást a BÉKE februári utcafóruma.  Figyelem, ez a nem egy közpénzből fizetett propaganda tévé, mint a polgármester szócsöveként bejelentkező kéretlen seggnyalós tartalom, hanem maga a valóság. 

Ezt érdemes Karcsinak, Vilinek és haverjainak is átgondolni.

*

Újévi beköszöntő - jó reggelt drága Ócsa (- egy sorozatlövő tüzíjáték, vagy 5 kg liszt a választás)

Meglehetősen álmosan ébred az új esztendőre Ócsa.  Ez nem csak a mai hajnali zivataros, majd mostanra szemerkélő esőnek köszönhető, hanem annak a munkaszüneti napnak, ami az új év elsejével jár. Aztán a tegnap éjszakába nyúló durrogtatás, a rengeteg tűzijáték kifárasztani látszik a város lakosságát. 

Ma mindenki inkább csendesen az otthonába húzódva pihenéssel tölti a délelőttjét. Az üzletek zárva, ami szintén a megnyugvást, az otthonmaradást szolgálja. 

Ami tűzijátékot, villanó, durrogó eszközöket illeti, annyit lehetett hallani, amit az elmúlt évek során nem tapasztaltunk.  Sokaknál már délután elkezdődött a felhasználás, és sokan előrehozták a kilövéseket.  Az ebben érintett állatokról, most nem beszélnék, mert azzal amúgy is jelentkeztek a károsult gazdák a közösségi oldalakon.

Az, viszont, hogy az Ócsán kilőtt, felhasznált szilveszteri tűzijátékra költött összegek nagysága, ha egy kézben összpontosulhatna, akkor az, biztosan már milliomos lenne.  Vélhetőleg ennyit, vagyis közel több mint egy milliót pufogtathatott el a város lakossága az évbúcsúztató, évköszöntő fordulóján.

Érdekes dolog ez akkor, amikor a hétköznapok során megnézi az ember, hogy mit vesz, mennyiért vásárol, vagy éppenséggel mire mennyit költ.  Az évzáró tűzijáték azonban más. Az amolyan státusz, és annak szimbolizálása a felhasználó, a családja és a szomszédok számára.  Ez pedig olyan potenciális erődemonstráció, mint a magamutogatás, vagy a magma-kilövellés. 

Lesz, ami lesz ez olyan kényszeredettség, amit kifejezésre kell juttatni.  Erre van pénz, áldozat és majd lesz az év eleji spórolás.   Mert ugyebár szar az élet. 

Neked is boldogabb új évet!

*

Ócsa, kisvásrosi hangulat - strandfürdő ( - ja nem, mert itt ez is halott)

Nyár végi napfürdőzés - lehetne ez akár Ócsán is

 *

Magyar helyett angolszáz hagyományőrző partit rendez gyerekeknek az iskola - elhalt kapcsolatot élesztenek

Bár Ócsa város önkormányzatának vezetése több milliót költött Dalgety Bay testvérvárosi kapcsolatainak megvalósítására és már a vendéglátogatás viszonzására szolgáló repjegyek is foglalásra kerültek, a kiválasztottak mégsem mehettek, mivel angus földön nem kívánták fogadni Bukodiéákat.

Dalgety Bay and Hillend és Ócsa városok kapcsolatának hivatalos megpecsételésére az Egressy Gábor Szabadidőközpontban - gyerekes lidérckeltés

Nem tudom miként sikerült elcseszni ezt is, de azt tudom, hogy sokan kézdörzsölve készültek a kiutazásra. Végül az egészből nem lett semmi. A milliós veszteséget a lakosság a büdzséből állta. Az esettel kapcsolatosan azóta is nagy a némaság. 

Sétahajókázás hangulatkeltő elemekkel - kisvárosi közpénzből

2015. május 30-án ünnepélyes keretek között került sor Dalgety Bay and Hillend és Ócsa városok kapcsolatának hivatalos megpecsételésére az Egressy Gábor Szabadidőközpontban. Az egészet Bukodi Károly polgármester és Horváth Tamás alpolgármester, a Pest Megyei Közgyűlés gazdasági és pénzügyi bizottságának elnöke jegyezte.

Valahogy ennek a csendnek a megtörését igyekszik a Halászy Károly általános egyfajta angolszász hagyományőrzéssel feleleveníteni, amikor október végére meghirdeti  az iskolai Halloween partit a kisgyerekek közt.

Talán a lemaradt tanárok, vagy az igazgató gondolhatta, ha már nem jutottak el a ködös Albionba, és nem jött létre a cserediák program, valamint az intézmények közötti társadalmi és kulturális kapcsolat, akkor egyfajta szellemidézéssel kívánnak lidércet teremteni a kimaradt utazás nyomán.

*

Önmagát is alulmúlta az idei városi rendezvény - az egyik legsivárabb buli volt az idei ( - se hang, se posztó)

Tegnap tartották Ócsán a 12. Városi vigasság napját, ami valójában arra hivatott megemlékező ünnepség lenne, ami az előző vezetés alatt történt várossá alakulás tiszteletére történő esemény évről-évre.

Szomorújáték az egész - sivár hangulat, elhanyagolt környezet, és koros látlelet

Akkoriban ennek a városi napnak volt jelentősége és értelme, mert Ócsa képes volt fejlődés felmutatni. Az emlékkép azonban az elmúlt évek során megkopott, és mára már csak egy furcsa katyvaszt lett, mindenfajta visszaemlékezés, vagy fejlődés nélkül.

A várossá-válás napjaként nyilvántartott Városi vigasság nem hat másként már Ócsára, csak mint valami felszínes banzáj.  

Az önkormányzati karámot még a színpad előtt felállították - elhatárolódás

Önkormányzatunk vezetése évek óta nem képes arra, hogy  a város fejlődését ezen az évfordulós napon bemutassa. Nem képes rá, mert valójában nincs mit. Ócsán megállt a városfejlesztés, a fejlődés. Évek óta nem volt képes a városvezetés a közterületek megújítására. Az elmúlt 10-12 évben sem épült ki az egységes járdahálózat Ócsán. Még a bevezető utak sem bírnak egybefüggő járdával a buszmegállók megközelítéséhez. A buszmegálló a gimnázium előtt a múltat szimbolizálja. A felszíni vízelvezetés továbbra is megoldatlan feladat, amivel 12 éve és két Bukodi-Horváth ciklus óta nem képes megbirkózni a drága városvezetés, miközben évente 25-28 millió kommunális adót szed be a lakosságtól.  

A várossá válásunk napja kiváló alkalom lett volna arra, hogy ezt az "új" - a Bukodiék alatt bevezetett - adónemet a város lakossága elé terítve taglaltan bemutatnák.  A felhasználás és költések, ha úgy tetszik a felsorolt fejlesztések szerint. Csakhogy, a városvetés erre nem képes.  10 év alatt több mint 250 000 000,- Ft-t, azaz negyed milliárdot él fel a kommunális adónkból nyomtalanul az önkormányzat úgy, hogy a költségvetésében azt nem elkülönítetten és kimutathatóan a város, a közterületek és a közösségi élet megkönnyítésére, annak fejlesztésre fordította volna. Bukodiéknak ezt könnyebb volt egy eltüntetni a nagy kalapban és felemészteni a hibás és gazdaságtalan működésük során.  Valójában erre kellett ez az új adó és a mögöttes pénz.  Ma a kalapba nyúlva ebből a pénzből kapják meg az illetményük és tiszteletdíjukon felül a képviselők a plusz 2 milliós támogatást, a polgármester a csatolt juttatásokon a mondhatni ebből vásárolt gépkocsin túl azt a 600 ezret, amit ma már a költségvetésbe építettek. Korábban ezt még jutalomként számolták el a Horváth-tal egyetemlegesen. Ma már polgármesteri- és alpolgármesteri támogatási keretösszegnek nevezik ezt a mindenek felett álló pénzt. Mi pedig úgy tekintünk erre, mint a kommunális adónk lenyúlására. De sorolhatnánk a városi nap alkalmából, még a fejlődést, mely a foci éve 7 milliós támogatásában is kifejezhető.  A baj csak az, hogy ehhez nem társul olyan mérvű eredményesség vagy gazdaságosság, amire azt mondhatnánk, hogy megéri. 

Nincs mire vigadni a városi napon. Ezért sem tartanak bemutatót, vagy megemlékezést.

"Mi tagadás, nagyon elfáradtunk! A városi napot több hónapos szervező munka előzte meg." - nagy kár, hogy a városvezetés nem tudott ehhez mit hozzátenni.

A vigasság helyszíne az a lepusztult terület, aminek egyik negyede járdázott, a más másik nem. A kiszögelés egyik oldalában az önkormányzati tékozlás romos emlékműve, az egykori Tsz-Iroda, ami a toi-toi budik támasztékaként és a város ábrázolásának díszleteként mutatott kontraszt a közpénzes tortaosztáshoz. 

A polgármester és a foci - mi más lenne a lényeg

A füves alakzatú terület a sarokba állított színpad előtt egyenetlen, buckás, mert a rendezők még arra sem vették a fáradságot, hogy az idők folyamán egyenletessé tegyék, vagy elsimítsák. Azt mondják, ez nem focipálya, ide nem kell az egyenletes és sima felület. Ez amolyan dühöngő, ahol a fellépők előtt ki lehet engedni a gőzt. 

A színpad másik oldalán a Városháza és a Művelődési ház elkarámosított sátra mellett a polgármester kipiroslott arccal dülöngél, az asztaloknál a hivatali szolgák üldögélnek. 

A színpadról letessékelik Papp Katiékat a tortával, hogy a Bon-bon léphessen a helyükbe. Az előadás gyenge, a hanghatás borzasztó. Ennél még a kezdetekben az adósságot hátrahagyó Gönci apuka is jobb hangminőséget produkált Klárika alatt. Sajnos ezt aztán a hónaljmirigyek  sem tették elviselhetőbbé. Bár a helyi silányság nem hibájuk. 

A területet a megritkult polgárőrség zárolta. Rendőrből is legalább annyian voltak a rendezvény biztosításához. A polgárőrség soraiból számos régi ember hiányzott. Helyüket fiatalok próbálták betölteni, volt pár olyan, akin igencsak lógott a mellény. Boros azért nem hagyta ki műsort. Bár eléggé fagyos volt közte az elnök közt a levegő, de azért mindketten ott voltak, ha nem is egy kötelékben. 

A járdázatlan Békési Panyik utcában több volt az oda nem passzoló autó, mint a mutatványos árus. A gazdabolt előtti fehér ponyva alatt Spák tanár úr és "sportbarát tanítványai" iszogattak búcsúzóul.  

Láthatóan a Hősök tere sem újult meg az elmúlt évek városiasodása során. Ez is maradt az a rendezetlen, hepehupás, tócsákkal öblözött, vagy éppen poros kiszögelés, mint volt a tanácsi időkben.   

Egymásra mutogatnak - ez is más

A Városháza újbóli felújítása sem fejeződött be a városi mulatság napjára. A tetőszerkezet, a vakolat és belső munkák is félbemaradva csúnyábbik arculatukat mutatták a tortára sorakozók felé. Ezt az épület előtti díszburkolatra felállított és a járdát kifoglaló több tonnás teherautó sem tudta teljesen befedni. Rendezetlen és átgondolatlan képet mutatott az egész rendezvényi terület.

A Bajcsyt már öt után zárolta egy polgárőr, miközben a Spár parkoló és a DM környéke tele volt autóval. Aztán a Rendőrségtől az önkormányzat előtti árusokig is több autó parkolt az utcán, mint ahány kitelepülő árus volt a területen. Ennek így nem sok értelme volt, mert akár hagyhatták is volna a forgalmat, ha a Városháza előtti kitelepülők helyett cserének a Békési Panyikon parkoló autósokkal. 

Szóval, nem volt szép és jó ez az egész. Hiába hívták meg a Bon-bont, az Unique-t, és az Irigy Hónaljmirigyet, valamint próbáltak a színvonalasabb fellépőkkel jobb bulit rendezni, mint korábban a drogos Nótár Mary, vagy a zűrös Kis Grófo installálásával volt szokás, de valahogy az egész mégis olyan sivár, lepusztult és rosszul hangolt volt. Egészen estig.

Számos ócsai örült a parasztvakító tűzijátéknak, az ingyenes koncertnek, és az esti szabadtéri retronak, de ez a nap sem múlta felül azt az áporodott vidékies hangulatot, amit a Bukodi-Horváth Ócsája áraszt magából. 

Aztán az egész lehangoló városi rendezvény mégiscsak az esti koncertre csúcsosodott ki. Az Irigy Hónaljmirigy élőben jó választás volt, és vonzotta a közönséget. Hosszú idők után ez volt az, amire más helyekről is Ócsára jöttek az emberek. Ez sokkal jobb volt, mint az eddig itt sztároltak bármelyike.

Akármiként is értékeljük az idei Városi Vigasság napját, az Irigy  Hónaljmirigy hozta a formát - sokak számára igazi élmény volt az esti műsor

Bár az est attrakciója némileg feledtette Ócsa városának évfordulós problémáit, azért mégis csak ez a fellépés marad meg sokak emlékében egyetlen pozitívumként. 

Azonban hiába is próbálták jobb nevű fellépőkkel nívósabbá tenni a városi napot, így sem volt ez több a poros vurstlinál, ahol a tyúkszaros réten tapossák egymást a - hétköznapok során amúgy- drágán fizetők.

*

Márciusi kokárda

 Akkor kezdett gyengülni a Kádár-rendszer, amikor március 15-e kiszabadult a forradalmi ifjúsági napok kalodájából.

Pedig csak a forradalom volt győztes, a szabadságharc hosszú évtizedekre elbukott. Áprilisban a magyarok által benyújtott törvénycsomagot V. Ferdinánd király még elfogadta, de augusztusban már megjött az ultimátum: vonjátok vissza, mert el lesztek söpörve! A racionálisabbaknak ekkor túl sok illúziójuk már nem maradt. Arany János már ’48 végén, a téli hadjárat idején „zsenge mártírokról” ír, a „korán sírba hulló nemes ifjúságról”, és fölteszi minden forradalom legnagyobb kérdését, ugyanazt, amit az ’56-os forradalom leverése után is megkérdezett önmagától a megtiport nemzet: „Lesz-e, vajon, ennyi áldozatnak bére?”

Csak hát mi a „bér”? Nyilván a szabadság lett volna, a függetlenség és a polgárosodás. Mindegyik halasztódott. (Az utóbbit sokan még ma is halasztanák.) Nehéz jól felelni arra, hogy egy megsűrűsödött történelmi pillanatban van-e értelme a kiontott vérnek, az áldozatnak, a szenvedésnek. Annak könnyű a válasz, aki azt mondja: van értelme, amennyiben nem az én vérem, nem az én áldozatom, nem az én szenvedésem. De akinél ilyen kérdéseknél az „én” mindig egy kicsit „mi”, az nehezebben igenel.

Mi, magyarok valahogy úgy vagyunk megteremtve, hogy a sikereinket csak kicsit éljük át, a veszteségeinket azonban teljes valónkkal. Levert harcai után ezt az országot a tűrés tudta leginkább egyben tartani. Istenkáromlásnak hangzik, de ha március 15-ből csak március 15-e marad meg, rég elfelejtjük. Március 15-e attól érint minket olyan mélyen ma is, mert utána hosszú és rettenetes volt a megtorlás: akasztottak és főbe lőttek, börtönöztek és bujdosásra kényszerítettek rendes polgárembereket, akik csak komolyan vették törvényes forradalmunk elfogadását, és nem értették, hogyan lehet betiltani a kokárdaviselést.

Ha megnézzük, költőinket, íróinkat mire ihlették a győztes forradalom eseményei, és mire az elbukott szabadságharc, meg kell állapítanunk, hogy a magyar irodalom legszebb mondatai, szólássá vált sorai ebben a halálos dermedtségben, ebben a „csillagoltó sötétségben” (Vajda János), ebben a felülírhatatlan veszteségben születtek meg. A szóképek a szív mély keserűségétől egymáshoz váltak hasonlóvá: nem csak Vörösmarty lelkében él ’48 emléke a tavasz, a „zöld ág” képeivel. Egy másik közössé lett motívum az álom és az ébrenlét gyötrelmes összemosódása. Vajda „lobogó gyász”-ról, virrasztókról ír, Arany alváshiányról panaszkodik, Álom – való című versében „a haza vérvirágai”-nak nevezve az elesetteket. Norvég költőnek eszébe jutna-e a napfogyatkozás láttán: „Ítélet van most fönt az égen.” Vagy ez: „A nap képe úgy elfeketül / Mint az ember arca a bitón” 

 Körmendy Zsuzsanna

 Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg.

*

Szilveszteri naplóbejegyzés: Kesztyűben dudálni - pityókás új eszetendőt Ócsa ( - ez évi utolsó boldogabbat)

Kedves Naplóm!

Ma megint fázott az ujjam a biciklis téli kesztyűben, pedig fényes délelőtt, nem kora reggel kellett mennem dolgozni. Bezzeg a múlt héten, amikor a jó kis mediterrán idő volt, akkor nem fázott, és nem is láttam senkit, aki nagyon húzta volna magát ezen. Csak a szolgálati autóval furikázó polgármestert láttam a koszosan hagyott új autójában feszengeni, aminek az árát ugyebár tőlünk vonták meg.  

Most meg amikor lefagy a kezem, akkor eltűnődhetek azon, hogy a genyának kell légkondi abba a szaros autóba, ha úgyis kibasszák a meleg konyháról a fél csapatot és odaadják a menzát maszekba. 

A polgármester bezzeg nem fázik rá ezekre a dolgokra, mert csak feszeng abban a szaros koszos autóban, amit mi dobtunk össze neki és csak azért nem mosatja le, mert a hideg miatt kímélni szeretné a metált. 

Én bezzeg tekerhetek a hidegben a mellettem elhúzó burzsuj pilóták szélárnyékában, lefagyó kezekkel, könnyező szemmel, de a választók akaratából csak a polgármesternek juthat közpénzes autó. 

Nekem bezzeg a kerékpárútra és egy meleg kesztyűre sem futja, hogy baráti kézfogásban szoríthassam meg annak a sok buzinak a kezét, akik a segge alá tolták azt a szart, amiből amúgy ki sem lát rendesen. 

Amúgy elég lett volna egy péniszhosszabbító is, céges támogatásként, és akkor nem lennének likviditási, meg kommunikációs gondok faluszerte.  Jutna is meg maradni is még nekem is egy kurva meleg kesztyűre, és nem kéne annyit innom, hogy négykézláb vánszorgó szürrealistának véljenek a ködben, mint az egyszerű józan életű embert, akinek két anya helyett a többes fizetést választotta. 

Amúgy én nem iszok fröccsöt, főleg nem ebben a hidegben, de a kormánykresz jóvoltából töményen nyomhatjuk a pedált, mert jövőre be kell jelenteni a pálinkafőző-berendezéseket, hogy az uniós kurvaanyjuknak fizethessünk utána adót.

Persze, hogy a lefagyó végtagjaim után az adómentes és közcélú ivászatot választanám a kocsival furikázó mester helyett, mint az egyszerű ember, aki ésszerűségből a kocsma mellé vette el a más házát. 

Mit is várhat ezek után a lefagyott hülye, a tekerős ember, akinek még világosságra sem futja az ócsai dőzsiben, mint egy jobb, köztehermentes esztendőt!  

BÚÉK - Ócsa !

*

Még ezt is elprivatizálták - Május 1-e a munkavállalók ellopott ünnepe ( - csak a feszt' maradt)

Amikor gimnáziumba jártam a (rendszerváltás után szocializálódott fiatalként), emlékszem, minden évben azon röhögtünk, milyen hülyeség az, hogy a munka ünnepe szabadnap. És senki nem magyarázta el nekünk, hogy a munka ünnepe igazából a munkavállalói jogokról, a munkásmozgalomról és az öntudatos dolgozóról kéne szóljon, csak ellopták.

1989-ig állami ünnep volt, amelyet a Rákosi-, majd a Kádár-rendszer a saját képére formált, 1990 után pedig senki nem tette azzá, amiről szólnia kéne. Ma már leginkább családi majálisokat tartanak (mint például az MSZP), egy teljesen identitását vesztett ünnepen. Pedig a rendszerváltás utáni kapitalizmusban is lett volna helye a munkavállalók jogairól megemlékezni, és lenne helye most még inkább az Orbán-kormány ötödik évében.

A május elseje munkásmozgalmi ünnep, az ünnepnapot a Második Internacionálé jelölte ki, bátor chicagói munkások sztrájkja után. A chicagóiak a nyolcórás munkaidőért sztrájkoltak 1886-ban, és a háromnapos sztrájknak rendőrségi terror vetett véget: a rendőrség a tüntető munkások közé lövettek, az ezután kitört harcokban pedig négy munkás és hét rendőr vesztette életét.

Akkor a munkásmozgalomnak még olyan dolgokért kellett harcolnia, mint a gyerekmunka eltörlése, a társadalombiztosítás, a nyugdíj, a sztrájkjog, a nyolcórás munka, az éhbér szintű fizetések megemelése, és a szavazati jog vagyoni elemhez való eltörlése. Az elmúlt száz évben számos győzelmet is aratott ez a munkásmozgalom, és az IMF minapi kutatása például kimutatta, ahol erős a szakszervezeti mozgalom, ott jobban élnek az emberek.

Ezekre a vívmányokra, a munkavállalók jogaira emlékezik május elseje, ami nem a munka, hanem a tisztességes munka és a munkás ünnepe. Kivéve Magyarországon, ahol ennek az emlékezetét lényegében eltörölték. Valójában nem tanítják az iskolákban, nem beszél erről a politika, nem fejtik ki a hírekben. Maradt a családi majális.

Pedig dolog ma is lenne. Évről évre egyre több rendellenséget mutat ki az évről évre egyre kevesebb munkajogi ellenőrzés. Évente több százan vesztik az életüket munka közben. A keményen dolgozó emberek egy része ma is szegénységben él Magyarországon, miközben a kormány 2011 óta még a rendszerváltás utáninál is kilátástalanabb helyzetbe hozta a munkavállalókat és mozgalmukat. Ma lényegében lehetetlen a sztrájk, mert a Fidesz sztrájktörvénye kötelezi a szakszervezetet, hogy megállapodjon a sztrájk előtt a munkáltatóval az elégséges szolgáltatásról, ha pedig nincs megállapodás, akkor törvénytelen a sztrájk. Így lényegében megszűnt a sztrájk intézménye, a legerősebb munkavállalói fegyver Magyarországon. De a kormány el akarja törölni a munkakeresési járulékot is, amelyet korábban már három hónapra csökkentett, ami a létbizonytalanságba kergetné a munkáját elvesztő embereket.

Tehát a munkavállalók ünnepén ma is lenne miért szót emelni, és a munka ünnepe talán ma kifejezőbb név erre az ünnepre, mint bármikor, hiszen örül az ember ha van munkája, és olyan huncutságokra, mint a munkavállalói jogok nem fordít figyelmet. Pedig valódi munkavállalói jogok, valódi szakszervezet nélkül csak éhbér, megalázás és kirúgás lesz a munkavállalók sorsa.

 
JámborAndrás - Kettős mérce

* 

Happy Boxing Day - ha éppen nem vagy keresztény

Happy Boxing Day from the U.S.!

*

Egyre-másra jönnek a választási hírek - Miskolcon már javában folyik a kampány ( - tiszta politika)

Mint már hallottuk, volt, a cigányság ismét a választási kampány aktív részesévé vált.

Most éppen a gyurcsányi-féle DK húzta elő a cigánybűnözésben jól tájékozott és jártasságival bíró volt rendőrkapitányt, mint politikai aspiránst a választásokra.  

Miskolcon Pásztor Albert lesz a baloldal közös jelöltje. A jobboldal (gondolom a Fidesz) a korábbról megszokott séma szerint már plakáttal is készült. Legalábbis ezzel találkozni a régi (egykori) szocialista nagyvárosban.

 

A volt rendőrkapitányt az MSZP, az Együtt-PM és a DK is támogatja - írja az ATV.

Az Északhírnök értesülése szerint Miskolc volt rendőrkapitánya, Pásztor Albert lesz a baloldal közös jelöltje Miskolcon. A lap értesülését az ATV-nek több forrás is megerősítette.

Pásztor Albertet 2009-ben váltották le a posztjáról miniszteri kezdeményezésre, miután egy sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a Miskolcon elkövetett utcai rablások mindegyike cigány elkövető számlájára írható. A rendőrkapitány azt mondta, Miskolcon "legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar". Kritikusai szerint faji alapú megkülönböztetésről beszéltek, támogatói azt mondták, csak tényeket közölt. Még tüntetés is volt mellette a városban.

 

*

Mi tagadás nyugtalanság van - 2014 a Holokauszt emlékéve hazánkban ( - tolerancia vagy felfokozott hangulat)

Nem nyugszanak - adtunk hírt a blogon, amikor Mel Gibson díjazásába is beleszóltak vallási-faji alapon az izraeliták Csehországi zsidók szerint antiszemita Mel díjazása.

Most azonban egy történelmi "nagy" Magyarországot ábrázoló matrica alatt elhelyezett "Nem, nem soha!" felírat, valamint mindettől ettől függetlenül, egy "Holokamu" felirat okán, ami egy autó hátsóján volt olvasható a rendszám melletti oldalon, ahogy a képen is látszik jött elő a zsidóság követe a farbával..

Holkauszt - elfogadhatatlan  ( - nem kamu)

A történelmi országhatárok átszabását Trianonban a győztes nagyhatalmak egy diktátumban határozták meg, aminek igazolt tiltakozása, mondhatni jelképes kifejezése a "nem, nem, soha" szöveg mondatba formálása. Ez legalább annyira ismert és történelmi, mint a koncentrációs táborok és a világégés zsidóellenessége. A holokauszt tagadása, mint ismert immáron bűncselekmény lett - egyes érdekcsoportok által kikövetelve - hazánkban is. Köztudott, hogy ez nincs viszonyítási arányban a kommunizmus rémtetteivel, de nem is ez a mérce.  Igaz nem is a "gulágkamu", vagy más kreált szóösszetétel használata, vagy megjelenítése. A lényeg, hogy a holokausztot semmilyen formában, - jelképesen sem - utalással ne lehessen tagadni.  Valahogy erre éleződik ki a helyzet közel 60 évvel a világháború után. És nem nem, hogy nyughatni látszanának a kedélyek, egyre élesebb a konfrontálódás a felek között. Ezt látszik illusztrálni a "Holakmu" feliratban való megjelenítése, azt ezt követő feljelentés, és a hatóság, gépezetének beindulása (rendőrség, ügyészség, bíróság) és ráugrása, egészen addig, míg végre jól el nem ítélik a megjelenített felület tulajdonosát, a gépkocsivezetőt. Ez azonban már tényleg túlzás- szerintem.

" Gibson filmjével vissza lehet élni és legalizálni lehet a zsidóellenességet"

Hogy a holokamu, valójában mit jelent, nem tudom. Én arra asszociálok, hogy volt egyes tudományos körökben olyan tanulmány, mely szerint a Holokauszt áldozatinak nagysága, vagy az egyes bekövetkezett halálesetek száma mintha kétségeket támasztott volna és ezt a taglalást vették tagadásnak. Akár hogy is, én erre gondolok, - mármint erre a felháborodást kiváltó felvetésre, mint utalásra - amikor a "Holokamu" szót olvasom.  Eddig soha nem véltem azt, hogy ez a világháború során a koncentrációs táborokig, vagy az ott lezajló események összességének tagadására lenne utalás. De ha egyes körök és a bíróság így látja, akkor az nagyon elgondolkodtató és rossz üzenettel bír a jövőbeni gondolkodás és szólás, vagy véleményalkotásra-, nyilvánításra.

Sokkal inkább vélem, hogy mind a Tett és Védelem Alapítvány járatlan a magyar történelem eseményeiben és gondolta úgy, hogy a "Nem, nem, soha!" és a tőle elkülönített, (mert alatta másutt csak úgy önállóan olvasható) "Holokamu" felirat magát a történelmi tényt, a Holokauszt létét, megtörténtét tagadja. Szerintem ez pedig abszurd és túlzó. Mind elképzelésnek, mind pedig jogalapnak. Tudvalevő, és ismert, hogy a "Nem, nem, soha" a Trianonnal kapcsolatos országrablásra utalás, és nem más. Nem véletlenül van ennek a szövegnek a jobb felső sarkában Árpád-sávosan a területileg ábrázol "nagy" Magyarország.  A kettő összehozása, egybe mosása a Holokauszt történéseivel vagy nagyfokú emberi butaság, akár bírói tévedés, vagy nem tudom mi. Azt sem tudom, miként lehet a kettőt egy lapon említeni. A bajom az egésszel az, hogy a kettő nem egyeztethető. Ha azonban ezzel képesek volta ítélethirdetésig elmenni és senki nem kiáltott fel előtte, hogy "eddig és ne tovább!" - akkor itt valami nagyon kificamodott. És ez az elképesztően félelmetes a dologban. Gyakorlatilag keresztény országunkban egy idegen vallási, népi csoportosulás szellemisége érvényesül, és ítélkezhet felettünk erkölcsi, vallási, vagy politikai gazdasági alapon is akár úgy, hogy közben nem is követtünk el semmi olyat, ami valójában a tagadás bűncselekménye lehetne. A bíróság ezek szerint, vagy ezek ellenére mégis így találta. Kérdés, hogy ez az igazság, vagy a jelenlegi igazságszolgáltatás irányzata, vagy célja? Nem voltam ott, nem tudom értelmezni és megítélni. Csak próbálom megfejteni és megérteni. Számomra azonban így nagyon nem egyértelmű és ezért nagyon nehéz. Nem véletlenül szaggattam fel billentyűzetet. Magyarként (a német egyesítéshez hasonlatosan) nem tagadhatom meg hazám és a külhoni, határon kívülre rekesztett honfitársaimat. Számomra, számukra az is egy olyan Soá, amit a Holokauszt kapcsán átélhettek. Én csak ennyiben látok párhuzamot a kettő közt és nem többen. Az ország szétszakításnak ellenzése, nem azonos és nem is lehet azonos a Holokauszt megítélésivel, vagy tagadásával.  A kettőt nem lehet és nem szabad egy lapon említeni. De félreérthető üzenetek alapján, rossz címszavak mentén ítélkezni sem célravezető. Ezért emeltem szót a hír(ek) kapcsán.

Nem lehet büntetlenül relativizálni és tagadni a SOÁ-t

Most, hogy kiírtam magomból a gondolataimat, beütöttem a keresőbe a holokamu kifejezést és ez jött be: 

Idefelé jövet reggel azon filóztam vajon MIÉRT nyomják ezt a 6 milliót mikor már az óvodás is tudja, hogy ez szemen szedett hazugság. S bevillant hogy akkor ennek valami többlet üzenetének is kell lennie, tekintve hogy magát Izrael államot 1948-ban a londoni illuminati hozta létre. (A templom hegy 1948 tengeri mérföldre van Londontól)

Szóval nem 1, 2, 3, nem 4, nem 5, hanem valamiért 6 millió a bűvös szám a holokamu "áldozatoknál". (ennek töredékét mellesleg ugyanez a londoni illuminátus garnitúra áldozta fel, aki ezalatt a nagyhatalmakat is mozgatta(/ja) a háttérből)

Ebben a kultúrkörben a rabbik és írástudók rendkívül figyelnek a számok és elnevezések jelentésére, töltésére (okkal!; kabbala, gemátria -> számmisztika...; a Szaturnusz népe...) úgyhogy érdekes hogy ez a 6-os számú a VAV betű (V/W - minden karakternek van a héberben számértéke is), aminek megnevezésére az angol "stake"-et használják, ez SZEGet és TÉTet is jelent magyarul.

A 6-os VAV fordítottja mit gondolunk melyik? A 9-es számértékű TÉT betű (Tet; Té és Vé, Tele-Vi-sion?; angolul "Serpent" a neve, azaz KÍGYÓ). Szóval itt megint egy rendszer sejlik fel. s_k

Nem akarom már az unalomig ismételni hogy ez a 6/9 a szabadkőműves körző és vonalzóról köszön vissza (60-90 fok; G/g; 60x60=3600 év...), meg a Rák csillagkép (69) és spirálgalaxis felülnézeti képéből...stb

A szeget és a kígyót hol láttuk már?

Hát itt amint felkúszik a kígyónk a dollár jelére:

Ez megint dátumokat és egyebeket is rejt (DNS, kundalíni, Aszklépiosz botja...), ahogy azt a kőműves alapító atyák kifundálták Amerikában. Csak visszautalnék a fél évvel ezelőttiekre ahol kifejtettem: http://ch-serverh...=50#c58972

A 22 betűs héber ábécé (ang/latin 22.=V; 11-11 eleven-eleven; 11x11=121 -> 12.21. 11:11 - Párizsi meridián, Rózsa vonal, Arago...; "double U" - W...) szintén egy mesterséges rendszer - ezt még a rabbik sem sejtik. Lényegében az időfizika forgó Bindu-ja (megnyilvánulatlan; két tórusz; két 8-as térben - 8x8=64=X=TeN=TíZ=TűZ...; a fénymag jele síkban) felületére rajzolt görbe árnyékai a betűk, pont abban a sorrendben ahogy vannak. 22 fázis. S itt érdemes lenne még szót ejteni a Tóráról (T-óra) aminek neve meglepő módon ahogyan Menóra (Mennyóra, 7 ágú gyertya tartó...) szintén érthető MAGYARUL, de majd máskor. Kifényképezek egy izgalmas részt a Biblia kódja III. kötetéből Obamával kapcsolatban.

Szóval summa summarum szerintem valahol ezen a tájékon van a nyitja amiért ezt a 6 milliós számot nyomják.

* * *  

Szóval jó messzire kalandoztunk. Nem is firtatom és kutatom tovább  ezt az egészet. A lényeg azonban mégis csak, az, hogy egy ilyen ügy nagyon sok képzetet és társítást eredményez. 

Összességében azonban nagyon rossz szájízt és üzenetet áraszt.  

És most maradjunk ennyiben.

*