Amikor gimnáziumba jártam a (rendszerváltás után szocializálódott
fiatalként), emlékszem, minden évben azon röhögtünk, milyen hülyeség az,
hogy a munka ünnepe szabadnap. És senki nem magyarázta el nekünk, hogy a
munka ünnepe igazából a munkavállalói jogokról, a munkásmozgalomról és
az öntudatos dolgozóról kéne szóljon, csak ellopták.
1989-ig állami ünnep volt, amelyet a Rákosi-, majd a Kádár-rendszer a
saját képére formált, 1990 után pedig senki nem tette azzá, amiről
szólnia kéne. Ma már leginkább családi majálisokat tartanak (mint
például az MSZP), egy teljesen identitását vesztett ünnepen. Pedig a
rendszerváltás utáni kapitalizmusban is lett volna helye a munkavállalók
jogairól megemlékezni, és lenne helye most még inkább az Orbán-kormány
ötödik évében.
A május elseje munkásmozgalmi ünnep, az ünnepnapot a Második
Internacionálé jelölte ki, bátor chicagói munkások sztrájkja után. A
chicagóiak a nyolcórás munkaidőért sztrájkoltak 1886-ban, és a
háromnapos sztrájknak rendőrségi terror vetett véget: a rendőrség a
tüntető munkások közé lövettek, az ezután kitört harcokban pedig négy
munkás és hét rendőr vesztette életét.
Akkor a munkásmozgalomnak még olyan dolgokért kellett harcolnia, mint
a gyerekmunka eltörlése, a társadalombiztosítás, a nyugdíj, a
sztrájkjog, a nyolcórás munka, az éhbér szintű fizetések megemelése, és a
szavazati jog vagyoni elemhez való eltörlése. Az elmúlt száz évben
számos győzelmet is aratott ez a munkásmozgalom, és az IMF minapi
kutatása például kimutatta, ahol erős a szakszervezeti mozgalom, ott
jobban élnek az emberek.
Ezekre a vívmányokra, a munkavállalók jogaira emlékezik május elseje,
ami nem a munka, hanem a tisztességes munka és a munkás ünnepe. Kivéve
Magyarországon, ahol ennek az emlékezetét lényegében eltörölték.
Valójában nem tanítják az iskolákban, nem beszél erről a politika, nem
fejtik ki a hírekben. Maradt a családi majális.
Pedig dolog ma is lenne. Évről évre egyre több rendellenséget mutat
ki az évről évre egyre kevesebb munkajogi ellenőrzés. Évente több százan
vesztik az életüket munka közben. A keményen dolgozó emberek egy része
ma is szegénységben él Magyarországon, miközben a kormány 2011 óta még a
rendszerváltás utáninál is kilátástalanabb helyzetbe hozta a
munkavállalókat és mozgalmukat. Ma lényegében lehetetlen a sztrájk, mert
a Fidesz sztrájktörvénye kötelezi a szakszervezetet, hogy megállapodjon
a sztrájk előtt a munkáltatóval az elégséges szolgáltatásról, ha pedig
nincs megállapodás, akkor törvénytelen a sztrájk. Így lényegében
megszűnt a sztrájk intézménye, a legerősebb munkavállalói fegyver
Magyarországon. De a kormány el akarja törölni a munkakeresési járulékot
is, amelyet korábban már három hónapra csökkentett, ami a
létbizonytalanságba kergetné a munkáját elvesztő embereket.Tehát a munkavállalók ünnepén ma is lenne miért szót emelni, és a munka ünnepe talán ma kifejezőbb név erre az ünnepre, mint bármikor, hiszen örül az ember ha van munkája, és olyan huncutságokra, mint a munkavállalói jogok nem fordít figyelmet. Pedig valódi munkavállalói jogok, valódi szakszervezet nélkül csak éhbér, megalázás és kirúgás lesz a munkavállalók sorsa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése