Vidékről indult, de már a fővárosban is megjelent: rejtélyes kór bénítja le a kutyákat - figyeljünk az állatokra

 Az állatvédőrséghez folyamatosan érkeztek a bejelentések az egyik megyéből, ahol több mint 100 kutya volt képtelen felállni egyik napról a másikra. A probléma már túljutott a megyehatáron, máshol, köztük Budapesten is megjelent - írja a Blikk.

A kórkép úgy néz ki, hogy a kutya először csak sántítani kezd, majd egyre nehezebben ül le, végül nem képes felállni. Ezt követi a teljes hátsó rész bénulása – részletezte Schreiter Katalin, az Országos Állatvédőrség munkatársa. Ha ilyen tüneteket észlel bárki is a kutyájánál, azonnal vigye állatorvoshoz!

Egyelőre a szakemberek és állatorvosok előtt is rejtély, mi okozhatja a jelenséget, de egyes vélemények szerint köze lehet a nyers hússal való táplálásnak. A gazdik annyit tehetnek, hogy fagyasztással vagy főzéssel hőkezelik az állatoknak szánt ételeket. 

Az egyik kutyánál, akit évek óta nyers hússal etettek, az derült ki, hogy toxoplasma nevű baktérium volt a csirkehúsban, de egy másik állatorvos szerint nem biztos, hogy ez okozta a bénulást, az ugyanis a kutyák, macskák bélrendszerében tanyázó élősködő. A szakember szerint mindenesetre nyers hússal való etetésnél fokozottan figyelni kell arra, hogy a hús megbízható forrásból származzon és minőségi legyen.

Ha hússal etetünk, azt frissen, jól átmosva, megfelelően porciózva kell a kutyának adni, a maradékot pedig le kell fagyasztani. A következő alkalommal felolvasztást követően meglangyosítva kell az állatnak odaadni. Nyersen egyedül disznóhússal nem tanácsos etetni a kutyákat, ám kapjanak bármi mást, a higiénia nagyon fontos. A rothadó húsban megtelepedhet a botulizmust okozó baktérium, amely előidézhet bénulást. A szintén bénulással járó, úgynevezett APN idegrendszeri betegséget is okozhatják kórokozók, valamint bizonyos baktériumok külső sérülésen keresztül juthatnak az állat szervezetébe, hasonló kórképet okozva – magyarázta a szakember.

*

Húsvét ne csak a feltámadásra, hanem az állatvédelre is emlékeztessen bennünket - ne kínozzuk az állatot se

Minden ember számára a saját halálával megkezdődik a túlvilág, azzal hogy lelke elhagyja a testét, és a sírbeli köztes létben várja a feltámadást.

A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt.

A kereszténység Jézus Krisztus feltámadását Húsvétkor ünnepli. Így a húsvét és a feltámadás egybeesik. Húsvét a legrégibb keresztény ünnep és egyúttal a legjelentősebb is az egyházi év ünnepeinek sorában. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés. 

A legősibb húsvéti jelkép a bárány. Eredete a Bibliában keresendő. Az ótestamentumi zsidók az Úr parancsára egyéves hibátlan bárányt áldoztak, s annak vérével bekenték az ajtófélfát, hogy elkerülje őket az Úr haragja. A húsvéti bárány Jézust is jelképezi.

A másik húsvéti állat, a húsvéti nyúl megjelenésének magyarázata már jóval nehezebb. Az ünnep termékenységgel kapcsolatos vonatkozásában magyarázat lehet a nyúl szapora volta. Mivel éjjeli állat, a holddal is kapcsolatba hozható, amely égitest a termékenység szimbóluma. Nyúl és tojás ősi kapcsolata a kutatók szerint a germán hagyományok alvilági istennőjének legendájában jelenik meg: eszerint a nyúl eredetileg madár volt, s az istennő haragjában négylábú állattá változtatta. E különös tulajdonságú állat hozzánk is német közvetítéssel került, de kialakulását homály fedi.

Elterjedt szokássá vált húsvétra kisállatokat beszerezni és ezzel a gyerekeknek "kedveskedni".  Ez a cselekedett azonban komoly károkat okoz mind a csenevész állatok életében, mind pedig a gyerek lelkében. A játékszernek tekintett állat a természetes közegéből kiragadva fél, retteg, becsinál, míg a gyermeki szeretet a számára többnyire csak kínzás.  Nem egy ilyen kisállat hullott el kínok közt a "kegyes szeretet" által.  Más esetekben csontjuk törik, vagy lebénulnak, éhen halnak, sorsukra maradnak. Mindez egyfajta barbárság, mely nem vall a kor keresztényi viselkedésmódjára. 

Az állat nem játékszer.  A húsvét nem az állatkínzásról szól. Az állat számára ez nem egy feltámadás, hanem egy kínszenvedés, amolyan tortúra. Ez nem lehet velejárója egy örömünnepnek.

Ezért ma már a húsvét kapcsán az állatokért is szólni muszáj. Az állatvédők ilyen időtájt figyelmeztetnek az állatvédelemre, és arra, hogy minden élőlényt érző lény aki Isten teremtménye, s hogy ez nem játék.  Ezért ne vegyünk a gyerekeknek élőállatot  húsvétra. Az állat nem játék, hanem felelősségvállalás. Ennek felismerése pedig szülői feladat és törvényi kötelesség is egyben. 

*

Tilos már láncon tartani a kutyákat - de szabadjára sem lehet engedni őket ( - tulajdonosi felelősség a tartás)

Isaura, a rabszolgalány a magyar tévében 1986-ban szabadult fel a gonosz Leoncio terrorja alól, a magyar kutyáknak a hazai udvarokban ezután még harminc esztendőt kellett várniuk, hogy megszabaduljanak láncaiktól - írja a Blikk.

Január 1-től ugyanis tilos láncon tartani az ebeket. A törvény betartását a jegyzők ellenőrzik, az ellenszegülőket pedig megbüntetik.  (Na erre kíváncsiak lesznek az állatvédők, mert ha eddig is a jegyzőn múlott, akkor a kóbor állatokra is csak a sintéri intézkedés várt.)

Ez év elejétől le kell venni a láncról ezt a kutyát is / Fotó: SHUTTERSTOCK

Az új jogszabály úgy rendelkezik, hogy tartósan nem lehet láncon tartani a kutyákat. A "tartós" kifejezést persze sokféleképp lehet értelmezni, az állatvédők mégsem aggódnak, hogy jogi csűrés-csavarással majd kibújnak az igazságszolgáltatás alól az állatkínzók.

Az ugyanis jól látható, ha az ebet nem csak alkalmanként kötik láncra azért, hogy például ne harapja meg a postást vagy a háziorvost. Az örökösen kikötött kutya talpa alatt ugyanis nem nő fű, hiszen az állat folyton letapossa, ezzel pedig elárulja törvénysértő gazdáját.

- Sokkal inkább aggódunk azok miatt a kutyák miatt, akiket eddig azért tartanak láncon, mert a tulajdonosnak nincs pénze a rossz kerítés megjavítására. Ezután sem lesz, a kutya pedig kiszökik a kerítésen vagy a gazdája egyszerűen szélnek ereszti, hogy ne kelljen költeni a kerítésre – osztotta meg félelmeit Schneider Kinga, a Noé Állatotthon szóvivője.

Az aggodalomnál azonban sokkal nagyobb az öröm, hogy végre lekerül a lánc a kutyákról.

- Napi szinten találkozunk olyan esetekkel, hogy egy vagy fél méteres láncon tartják az állatot - árulta el. - A lánc sokszor felsebzi őket, és olyan is volt, hogy operálni kellett az elkobzott kutyát.

Ezek a sérülések többnyire maradéktalanul gyógyulnak, a lelki sebek nem. Gyanakvóak, agresszívek lehetnek az éveken át így tengődő ebek. Hosszú idő kell, mire megtanulnak bízni az emberekben – engedett bepillantást a láncos kutyák lelki világága Schneider Kinga.

 Ócsa ismert állatvédőinek egyike szerint még egyszer sem látták, hogy a helyi közterület-felügyelet  fizetett munkatársai akár saját jogukon, vagy a jegyző megbízásából végigjárták volna a portákat, hogy hol, miként tartják az állatokat. Így azt sem tudják, (vagy pedig nem is akarják tudni,) hogy honnan szöknek ki rendszeresen az állatok és hol élnek valójában a láncos kutyák.

Ezt tudtunkkal a kötelező eb összeírás alkalmával sem tették meg. A nyilvántartás ma egy önkéntes alapon tett bevallás, ami az önkormányzat által kiküldött iraton alapszik. A valós állatszámot azonban pont a bejárás és a feltárás hiányában nem tükrözheti. Ezért és az új jogszabályi környezethez igazodva lenne szükség egy valós felmérésen alapuló összeírásra és nyilvántartásra.  Ez az önkormányzatok és a velük együttműködő valamint az önkormányzatok számára szükséges feladatokat (közfeladatokat) ellátó állatorvosok számára is fontos lenne.    Őket ugyanis több esetben keresi meg a hatóság, mint az önkormányzatokat a különböző szabálysértések, állatbalesetek, vagy kínzások kapcsán. Ócsán azonban az állatorvosok és az önkormányzat együttműködése hiányos némi kivetni valót hagy maga után. A helyi állatorvosok egyike sem áll szerződéses kapcsolatban a várossal. Így az elütött, vagy sérült állatok ellátásáról sem képesek gondoskodni önkormányzati szinten. Az eddig szerződött kutyabefogók (sintérek) pedig csak a döglött és a kóbor állatok begyűjtésére szerződtek.  Az ismeretlen, gazdátlan, vagy elkóborolt és netán megsérült, vérző állatok sorsával kapcsolatosan azonban nincs akcióterve a hivatalnak. Erről a korábbi jegyző is megerősítette blogunkat. A jegyzőváltással azonban ez a probléma máig nem oldódott meg.  

Az új rendeleti környezet, a jogszabályváltozás talán elindít egy ez írányú fejlődést is a városban.

Alsópakonyon és Ócsán sem lehet láncos kutya, de a gazda felelőssége az is, hogy a területén bent, zárva tartsa az állatot

 

A helyi állatvédők egyike még elárulta, hogy eddig több esetben tettek szóban bejelentést a kiszökő állatok, a póráz és szájkosár nélkül közterületen futtatott állatok, a csiga méreg kihelyezés és más egyéb állatokat érintő, állatokkal kapcsolatos problémák során, de az szinte mindig eredménytelenül zárult.  Ezért úgy gondolják, hogy Ócsa a most hatályba lépő törvényi szabályozás ellenére egy különleges státuszú hely lesz, ahol mindezek gyakorlati vonatkozása nehezen fog érvényesülni, illetve megvalósulni. 

Eredet: Blikk

*

Már vizsgálják a helyi állatkínzást - feljelentéskiegészítés keretében indult a bűnügyi eljárás ( - Dabasrégió)

Most érkezett a hír, miszerint nem volt hiábavaló az aggodalom és az összefogás.  A nyilvánosság, a figyelem és a felháborodással teli küzdelem meghozta gyümölcsét.  Köszönet érte mindenkinek.

A rendőrség dolgozik az állatkínzásos ügyeken, azonban valószínűleg nincs könnyű dolguk. A társadalom továbbra sem veszi elég komolyan ezt a büntetőjogi kategóriát, így rengeteg eset rejtve marad a hatóságok előtt. - Olvasható az írás Facebookos felvezetőjében. Aztán jön maga a cikk:

Ócsa – Feljelentés kiegészítés keretében vizsgálja a Dabasi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya az ócsai állatkínzást, amely kapcsán egy macskakölyök esett áldozatul feltehetően helyi fiataloknak. A rendelkezésünkre bocsátott statisztikai adatokból kiderül, hogy Pest megyében eredményesség tekintetében folyamatosan romlanak a százalékos adatok 2009 óta. Míg 2009-ben 179 állatkínzás ügyében indított eljárást zártak le, amelyek 78,21%-a zárult eredményesen, addig 2014-ben már csak 18,92% az eredményességi mutató 111 lezárt eljárásból.

2009-ben és 2010-ben magas (179 és 184) volt a lezárt esetek száma és ugyancsak sikeresen zárultak a nyomozások (78,21% és 76,63%). 2015 első félévében összesen 34 esetet zártak le Pest megyében, ezek közül 9 zárult eredménnyel, 25-öt eredménytelenül fejeztek be a hatóságok.

A képen látható statisztika minden esetben a már lezárt eljárások számáról ad tájékoztatást. Az adatbázis nem az elkövetési idő, hanem a statisztikában való rögzítés időpontja szerint tartalmazza a bűncselekményeket.

Ahogyan arról korábban beszámoltunk, állatkínzásról tett közzé egy fotóval illusztrált posztot a Facebookon egy állatvédő. A kiírás szerint egy 2 hónapos macskakölyök gerincét – vélhetően szándékosan – törték el az alsópakonyi lakóparkban. 

Az eset július 12-én történt.

Adta hírül a Dabasrégió. 

A nagy visszhangot kapott helyi eset ismét rámutat a helyi polgárőrség azon kifogásolhat tevékenységére, mely már annyi esetben szót érdemelt, s kapott itt és más közösségi oldalon.  

A jelen történet során is részt vállaltak az ügyben, segédkeztek is, aminek nyomán megszabadították a kínszenvedéstől. Azonban a rendőrségi eljárás elindításáról mintha elfelejtkeztek volna a felek. 

A  mostani feljelentés kiegészítés is arra utal, hogy bár volt rendőrségi nyoma az esetnek, de a tényleges eljárás valamilyen ok folytán nem indult meg. Ez kicsit érthetetlen egy hivatalból üldözendő cselekmény esetén, de a fokozott figyelem, a felháborodás és a mostani "kiegészítés" folytán az ügy kivizsgálása végül csak megkezdődött.  Jelenleg ez a lényeg.

Ami pedig a jövőt illeti: Levonható tanulság, hogy az egyes eseteket, híreket, beszámolókat, és bejlenetéseket nem lehet felelőtlenül, vagy tessék-lássék módon kezelni. A kért intézkedéseknek pedig mindig szakszerűnek, jogszerűnek és ezen szempontok szerint is elfogadhatónak kell lenniük.

A polgárőrségnek is sokkal éberebbnek, hatékonyabbnak kéne lennie a városi polgárokat foglalkoztató  dolgok irányába. Nem elég ellovagolni a város utcáin, miközben a külterületeket ellepi a szemét. Nem elég jelenlétet mutatni, amikor nem látni mögöttes cselekedetet, hatékonyságot. 

A városlakó ma már elvárja, hogy ne csak a Facebookon, a városi rendezvények alkalmával, vagy a rendőri ellenőrzések során amolyan mögöttes díszletként találkozzon a polgárok védelmét szolgáló őrséggel, hanem a mindennapok történései során, az ismert cselekmények megvalósítása közben vagy azok megvalósításának megakadályozása érdekében is lássa, hogy aktivizálják magukat a polgárok érdekében. 

A fél-dolgok, a látszattevékenységek soha nem elégségesek, és nem is vezetnek jóra. 

Moldován Ágnes nyomán

*

Van más lehetőség, és lehet váltani mert van jobb választás - csak dönteni kell ( - szarban a város)

Régen Budapesten és más városokban is voltak lovak és utcaseprők. Az utcaseprők maradtak, a lovak azonban a fejlődés során kiszorultak a városokból. 

 

Ócsa immár 9 éve város, de annak egyetlen jelét sem képes felmutatni, hogy felzárkózna, vagy utolérne más helyeket. Nem a lovak és a velejáró kultúra visszaszorításában, hanem a fejekben levő gondolkodásmódban nincs változás. Erre jó példa a jelenlegi polgármester több éves szereplése, a városi polgárőrség környezetszennyező lovas tagozata és mindannyiuk láthatatlansága a változatlan viszonyokban, valamint az utcaseprők jelenlétének, mint a városi szemét eltakarítóinak hiánya. És ekkor még hol vagyunk attól, hogy itt a városi kertészek tért nyerjenek!

Ócsán évekkel ezelőtt megállt az idő. Ez nem csupán a flaszteron, hanem a helybéli hozzáállásba, a mentalistásban, valamint a egyesek felfogásában és a gondolkodásmódjában is látható. 

Szar az egész, de ennek legalább vannak megfelelő (harcos) szóvivői. 

Ők már csak ehhez ragaszkodnak. Talán ezért van ennyi eladó ház, és elköltözni szándékozó lakos, míg másutt ez az arány inkább fordított. 

(Mindezen már - úgy tűnik ,- csak egy jó választás segíthet.)

*

Ha szeretne egy lócitromban gazdag Ócsán élni - tekinse át a "boldog békeidők" állapotát ( - kertváros helyett)

Mottó: "A polgárőr személye és maga az őrség nem lehet a társadalmi rétegtől elkülönülő, az emberekre rátelepülő azokkal fölényesen viselkedő, kioktató, tiltó és őket zabolázó közösség, miközben maguk soraiban olyan egyének tűnnek fel, akik a saját lócitromaikat facsarjak mások arcába."

Nemrég alakult Ócsa városában a helyi polgárőrség lovas csoportja, számolt be erről Ócsa Városi Polgárőrség közösségi oldala, egyben támogatókat keresve. 

Trágyadomb

Amint közzétették a hírt, felhívással is éltek, hogy ha tud valaki segíteni bármivel, kérik jelezze azt üzenetben vagy telefonon.
Tihanyi Attila :06203787817
Tibor Boros : 06309944925

A "facebook-őrség" oldalán bemutatott csapat állítólag több mint 6 hónapos előkészítés után kezdte meg a szolgálatot. A beszámoló szerint 261 óra képzés/gyakorlást követően jutottak el oda, hogy kilovagolhassanak. A jelenlegi 6 fő váltásban lovagol 3 állattal. A bemutatott  állatokat többségében Tihanyi Attila lótartó biztosítja.

Arról azonban nem szól a hír, hogy a lótrágya vonatkozásban milyen oktatásban részesültek. Gondolom, azt senki nem tanácsolta nekik, hogy a nemtetszésüket nyilvánítókkal a polgárőrnek kéne ezt feletetni. Ugyanis az utóbbi napokban erről beszéltek az emberek, visszaidézve Tihanyi Attila és Hegedüs Gyurka interneten megjelentetett kezdeményezését.

Helyi bemutató - lótartás Ócsán

Ezzel gyakorlatilag a polgárőrség be is határolta és elkötelezte magát. Boros Tibor felvállalta Tihanyi Attila ebbéli nyilatkozatát és kiállt mögé, ahogy Buza Ernő is. Pedig egészségesebb és társadalmilag is elfogadhatóbb lett volna, ha elhatárolódnak a "szarrágó", lakossággal szembeni nyilatkozattól és személyektől. Amíg ez nem következik be, addig ezzel, mint egy kolonccal kell szembenézni, megbirkózni és élen járnia polgárőrség vezetőjének. Most gyakorlatilag ezért nem képes mit kezdeni azzal a visszás helyzettel, a lovas csapat, amit bemutatkozásként a társuk már az elején elkövetett.  

Ez felveti a kérdést, hogy a személyek kiválasztásnál megfelelő gondossággal járt-e az, aki olyan embert vett be a szervezetbe, aki erőszakosan lép fel és mocskos ajánlatokat tesz a hátrahagyott piszka után.

Akkor most ennek a város, kontra lópiszok relációnak nézzünk utána, hogy mennyire elfogadott ez a mostani környezetben, avagy fér meg egymással a városi élet keretein belül.

Boldog békeidők? - Lovak a 19. századi nagyvárosban

Az urbanizáció és lovak hihetetlen létszáma komoly válsághoz vezetett a 19. század végi New Yorkban és Brooklynban. Az 1880-as évek végére az utakon dolgozó lovak napi 2.000.000 kilogramm trágyával és 1.000.000 liter vizelettel szennyezték a várost. (- Lovasok. hu)   

 1898-ban New Yorkban rendezték meg a történelem első nemzetközi várostervezési konferenciáját, melyre a világ minden tájáról érkeztek résztvevők. A legfőbb téma nem a helykihasználás, a gazdasági fejlődés, a lakhatási, vagy infrastrukturális problémák megoldása volt, hanem valami sokkal prózaibb: a trágya.

A ló ekkor már rég nem volt új szereplője a városi életnek, viszont a lovak okozta szennyezés korábban nem tapasztalt és meg nem jósolható méreteket öltött. A városi lólétszám emelkedése túlszárnyalta a városi lakosság gyors növekedését. Az amerikai nagyvárosok megszenvedték ennek eredményét, olyan nemkívánatos és kevéssé romantikus következményeket, mint a hihetetlen mennyiségű trágya és vizelet, legyek, közlekedési balesetek.

A 19. század végi állapotok sem a városlakók, sem a lovak számára nem nevezhetők kellemesnek, komoly humán- és állategészségügyi problémák sorát vetítették előre.

A helyzet természetesen a korabeli sajtót is foglalkoztatta. 1894-ben a Times of London úgy becsülte, hogy 1950-re a város valamennyi utcáját 270 centiméter vastag trágyaréteg borítja majd. De azt akkoriban senki nem tudta, mi lehet a megoldás, hiszen a ló a volt 19. századi város mozgatórugója, legyen bár szó személy-, vagy teherszállításról, vagy épp mechanikus erőről. Lovak nélkül egyszerűen megállt volna az élet.

A lovak okozta környezetszennyezés talán csak a ma embere számára meglepő, pedig végigkíséri az emberiség történelmét. Julius Caesar például nappal megtiltotta a lovaskocsik közlekedését az ókori Rómában, hogy ezáltal is csökkenjen a zaj, a tumultus, a balesetek száma, valamint tisztább maradjon a város.

Az átlagos városi ló évente 1,4 tonna zabot és 2,4 tonna szénát fogyasztott el - ezen takarmánymennyiség megtermeléséhez akkoriban körülbelül 20.000 négyzetméter földterületre volt szükség.

És hát ami bemegy, annak ki is kell jönnie... New York és Brooklyn lóállománya - mely 1880-ban 150-170.000 lovat számlált - naponta mintegy két tonna trágyával és 1.000.000 liter vizelettel szennyezte a városokat. 

Az utcák leginkább trágyadombra hasonlítottak. Az utcasarkokon utcaseprők jelentek meg, akik némi aprópénzért a lehetőségekhez mérten megtisztították az utat a járókelők előtt. A száraz trágya pora irritálta a légutakat, és vastag rétegben ráült az épületekre, de az esőzések sem javítottak sokat a helyzeten. Közterület-fenntartó vállalatok ekkoriban még nem léteztek.

A 19. század elején még virágzott a trágyakereskedelem, a farmerek ugyanis jó pénzt fizettek a trágyáért, amit felhasználhattak földjeiken. Az 1800-as évek végére azonban már az istállótulajdonosoknak kellett fizetniük a trágya elszállíttatásáért. 

Nyáron még így is tarthatatlan állapotok uralkodtak, hiszen a farmerek a betakarítással foglalkoztak, így az elszállításra váró trágya a városok üres telkein halmozódott. A probléma messze túlmutatott az esztétikán. A hatalmas kupacokban ugyanis hemzsegtek a tetanusz kórokozói, valamint a legyek. Utóbbiak több tucat betegség terjesztői, a 19. század folyamán számos járvány kitörése írható a számlájukra. 

Bár a lovaskocsik viszonylag lassan haladtak, gyakoriak voltak a balesetek. 1900-ban 200 new yorki vesztette életét lovak, vagy lóvontatta jármű okozta balesetekben, ez a mainál 75%-kal nagyobb halálozási arány. Chicagoban 10.000 lóvontatta járműre 16,9 haláleset jutott, ez hétszer akkora, mint az 1997-es, autókra vetített adat.

Az ok egész egyszerűen a ló természetéből adódik: az állatok könnyen megijedhettek a nyüzsgő és zajos városban, összerúghattak, eleshettek. A gyalogosok is veszélyben voltak, különösen a gyerekek.

Ma már hihetetlen, de a lópatkók folyamatos csattogása az utcák macskakövén szinte az őrületbe kergette a városlakókat.

Egyre nagyobb probléma lett a zsúfoltság. A járművek száma drasztikusan nőtt, egy-egy lovaskocsi több helyet foglalt, mint egy mai kisteherautó, viszonylag lassan mozogtak, az emelkedők pedig tovább lassították a forgalmat.

Egy átlagos városi ló két évet tudott munkában tölteni. A kövezett utakon a patkolt lovak könnyen elcsúsztak, elestek, különösen nedves vagy fagyos időben. Átlagosan minden 160 kilométer megtett útra jutott egy esés. Ilyenkor, ha lehetett talpra állították az állatot, de sajnos nem volt ritka a halálos baleset.

Nem csak egy szerencsétlen esés jelenthette a városi ló végzetét. Bár azt gondolnánk, hogy a lótartóknak érdekében állt, hogy drágán megvásárolt és tartott jószágaikat jó kondícióban és egészségben tartsák, sajnos a 19. századi nagyvárosok farkastörvényei nem ezt diktálták. A tulajdonosok érdeke inkább az volt, hogy minél többet dolgozzanak a lovaikkal, hogy azok minél több hasznot hajtsanak – még akkor is, ha így gyorsabban elhasználódnak.

A városi istállók zsúfoltak, sötétek és levegőtlenek voltak, csak ritkán takarították őket, viszont a lótartók igyekeztek a lehető legtöbb állatot bezsúfolni. Ez nem csupán kellemetlen vagy kényelmetlen volt a lovak számára, de járványok melegágyaként komoly állategészségügyi problémát jelentett.

Többen többféleképpen igyekeztek megoldást találni az áldatlan állapotokra. Henry Bergh 1866-ban létrehozta az ASPCA-t, mely sokat tett a városi lovak életkörülményeinek javításáért. Az 1890-es évektől George E. Waring Jr ezredes reformjainak köszönhetően hatékonyabbá vált az utcaseprő-szolgálat. Ebben az időben megjelentek az első elektromos autók is, átvéve a lovak szerepét a városi személyszállításban.

A századfordulón William Phelps Eno megalkotta az első közlekedési szabályzatot, hogy csökkentse a balesetek számát. Nevéhez fűződik a stoptábla, a piros lámpa, a gyalogátkelő, az egyirányú utca, az elsőbbségadás és a jobbra tartás.

A gépkocsi nem váltotta ki egy csapásra a lovat, inkább funkcióról-funkcióra hódított tért. A teherszállítás területén csak az 1920-as években szorultak vissza a lovaskocsik.

Bár napjainkban ezt még elképzelni is nehéz, a gépkocsi térhódítása környezetvédelmi szempontból is jelentős előrelépés volt. Az új technológia két évtized alatt felszámolta a 19. századi nagyvárosi horrort.

 

Az egy jármű által egy kilométerre vetített környezeti károkozás mértéke azonban messze elmarad egy 19. századi városi lóétól.

Kevesen számolnak azzal, hogy a lovak is hozzájárultak a globális felmelegedéshez – a trágyából felszabaduló metán ugyanis nyolcszor olyan káros üvegházhatású gáz, mint a széndioxid.

Ebben a megközelítésben egészen más megvilágításba kerülnek napjaink gazdasági és környezetvédelmi problémái, amikor sokan úgy vélik, hogy kizárólag a közlekedés drasztikus csökkentésével, lassabb, kevésbé kényelmes közlekedésmódok igénybevételével csökkenthetjük a negatív hatásokat.

Nem hiszi senki, hogy a polgárőrségnek ezzel a kupaccal kéne hozzájárulnia az amúgy sem rózsás városképhez

Ócsán a jelenleg futó probléma  a városon belüli lóhasználattal járó ürülékes gondokon túl, a trágya közterületen hagyása mellett az is, hogy ki szedje fel, vagy ahogy Tihanyi Attila és Hegedüs Gyurika élcelődött, hogy ki egye fel. A felek ezen jól elszórakozva lakossági körben ajánlották fogyasztásra a trágyát.  

Valójában ezzel a viselkedéssel váltották ki azt a felháborodást, ami a polgárőr és bugyuta barátjának párbeszédére jött válaszként. Ez az ismerté vált hozzáállás messze túlmutat a szomszéd ablaka, vagy a temető oldalán magára hagyott lócitromon, és sokkal inkább a magáról a vélekedésről szól.  Arról a magáról megfeledkező, vagy éppen emberi mivoltából kivetkező személyekről aki ezt a szart kikavarta azzal, hogy majd feleteti. Na, erre volt is anyázás egyes körökben, rendesen. Aztán jött a megdöbbenés, hogy a polgárőrség mire fordít figyelmet és mire nem. Hogyan képezték ki a lovasokat, ha ez jön ki belőlük.  Erre a szemét kérdésfelvetésre nem tudtak megfelelő választ adni.

Így továbbra is kérdés, miként lehetséges, és honnan veszi a merészséget a nevesített polgárőr, hogy bárkivel is a hátrahagyott a lótrágyát  feletessék. 

Facebookon közzétéve a nagyközönség számára

A polgárőr nem különb, mint más állampolgár. Nem fölényeskedhet a polgárőrség "védelme", vagy szárnyai alatt. Nem egy különleges vagy minden rend felett álló alakulat tagjai, hanem puszta állampolgárok ők is, azonos jogokkal.  Egyedüli kedvezményük, hogy közfeladatot láthatnak el mások anyagi támogatásával. Ezek lehetnek felajánlások, közpénzek, adóbevételek, stb. 

Ócsán a helyi önkormányzat a városi kasszából biztosítja számukra a támogatást. Ez pedig közpénzfelhasználást jelent, amivel köteles a szervezet elszámolni. 

Tehát téves, pontosabban szándékosan megtévesztő az Ócsa Városi Polgárőrség névtelen bejegyzésében olvasható azon állítás, mely szerint a lószar magára hagyása, vagy nyílt terjesztése a polgárőrnek egy külön jogszabály szerint megengedett. 

 Ócsa Városi Polgárőrség válasza: Pogácsás Mónika! Én is láttam Bécsben! Fogaton. Ha ez nem lenne belekötne másba! Ezt, most csak egy buta indok. Egyébként a világon mindenhol, így Magyarországon is a rendőrlovak és a polgárőrlovak mentességet élveznek! 

És pont ez a baj a helyi polgárőrséggel. Ez a hazug, megtévesztő mód, ahogy a lakosságot befolyásolni, hangolni igyekeznek a közösség nevében illetve leple alatt arcátlanul.  Azt állítja, hogy belekötnek, a lótrágya okán. Ha ez nem lenne, akkor másba. Ez hazugság, mert mindenki jól tudja, hogy a konfliktust maguk váltották ki elsősorban a felkészületlenségükkel, mert arra nem számítottak, a temetőnél és mások ablaka előtt fog trágyázni a ló, amit elve csúnya dolog ott- és magára hagyni. Másodsorban - és ez a kirívóbb,- az történt, hogy a polgárőr és egy bugyuta lakos ennek kapcsán azzal állt elő, hogy akinek ez nem tetszik, az majd felszedi, vagy feleszi!

A polgárőrség ezt momentumot hazudtolja meg akkor, amikor válaszol a lakossági felvetésre. Azt leplezi, hogy a lakosságot egyik oldalról cselédnek tekintik, miszerint majd felszedik utána a szart, másik oldalról meg lekezelik, és megalázzák akkor, amikor azt üzeneik, hogy majd feleszik, ha nem teszik. És ez a baj ezzel az egésszel. Mint ahogy korábban meg lett írva ezt vagy megértik, vagy nem. Úgy látszik az utóbbiról van szó. Nem érti sem Boros Tibor, sem más itt felháborodását játszó ember, hogy amit maga nem tesz meg, azt mástól sem várhatja el. Azt nem fogják fel, hogy azzal, hogy két köztünk élő ember a másokkal szemben úgy vélekedjen, hogy majd feleteti a lószart, az akkor mérvű aljasság, pofátlanság és visszásság, ami nem hogy megengedhetetlen, hanem társadalmilag és közéletileg sem tűrhető. Ezt a polgárőrség neve alatt még tovább súlyosbítani hazugságokkal és más valótlan állításokkal, probléma eltereléssel, akkora baklövés, hogy azt egy ideig nem fogja kiheverni a Városi Polgárőrség csapata. Mindez valójában egy nagyon szégyenteljes - mondhatni vállalhatatlan - esemény és megnyilatkozás a részükről.

Saját megosztás az idővonalról

Boros Tibor és Tihanyi Attila, ahelyett, hogy elnézést kérne és visszavonulna, hogy megbukott próbaidő alatt, inkább támadólag lép fel. A polgárőrség nevében közösségi oldalon hazug propagandát terjesztve ostoba válaszokat adva szabálytalanságokat próbálnak leplezni. 

Az egyik bátor fiatal -  Pásztor Gábor Sándor valaki egyszer nagyon meg fogja verni.......  felkiáltással, már neki is akar menni a tárásának. 

Erre az a Gyurika aki korábban a  Gáborra vonatkozóan is értelmezte a fel-etetést, most rákontrázik:  György Hegedűs Annak nincs értelme. Egyelőre csak ő fenyegetőzik veréssel.

Másik hozzászóló próbálja csitítani a  durvaságot és ráirányítani a figyelmet a probléma megoldására,  - az is lehet, hogy hosszútávon tényleg jobb lenne megoldani ezt a trágyagyűjtést  - de ez nem hatja meg a polgárőrség által felheccelteket. 

"Szerintem egy farmotring és a nyereg azon része helyére, ahová a túratáskát fel lehet szerelni, fel lehetne csatolni egy ilyen bőr, vagy más anyagból készült trágyafogót. Ezen kívül büszke lehet lenni arra, hogy még ezt a városlakók által megemlített problémát is megoldja a lovas polgárőrség."

Nem sorolom, mert más oldalon más a vélemény. Egyesek már lassan ott tartanak, hogy a mostani szájkaratés Gyurikát majdnem lefejelték vasárnap a piacon, amikor vitte a kis szatyrát a mama mellett. Eddig ment a dolog, mert Őt jól lehet hergelni. És értem én a másikat is, mert hazudozik a kis köpcös, de azért a fejelés a focipályára és nem a piacra való. 

A most ezért verekedni akarók közül mondhatni jogosan jelentik ki, hogy lekapnák a magas lóról ezt, vagy azt a fickót.  Mások pedig nem véletlenül említik, hogy etesse meg a szüleivel azt amit másnak ajánlottak.  És persze Alsónémedi önkormányzatát is bevonná az ügybe Wellmann Ferenc amikor foglalkoztatási, programot ígér itt a polgárőrség egyik általuk kontrollált oldalán. Kár, hogy ott nem tudnak erről. Érdekes az is, hogy a választásokra  polgármesternek még nem jelentkezett be. Úgy látszik Ócsán a polgárőrség keretében neki is megvan a sajátos szerepe. 

Van itt aki így szereti - de nem ez a normális

Ezekkel a kinyilatkozásokkal, az ennek helyt adó ócsai polgárőrség egypár embere annyira közösségellenessé és vállalhatatlanná tette és minősítette önmagát, hogy az a normális értékítélettel rendelkezőket megdöbbentette. Boros Tibor ha nem tesz sürgősen rendet az állományon belül, akkor a helyi polgárőrség többségében korrekt tagságát rendíti meg. 

Olyan vélemények is napvilágot láttak, hogy egyesek az érintettek megregulázását, mások a kizárását sem tartanák elképzelhetetlennek. Csupán a Tibor értük való személyes makacssága, akár kiállása az, ami visszatartja a megtisztulást. Ha ugyanis belátná és beismerné a cselekmények társadalmi veszélyességét, akkor magát a lovasegységet veszíteni el az Attila által, amivel azonnali presztízsveszteséget könyvelhetne be, ráadásul olyan lelkes, a családhoz tartozó fiatalok is érintettek ebben, mint a saját lánya, aki szintén ebben az egységben kapott lehetőséget és lovat hozzá. Tehát ez már egy olyan kötelék, mely érezhetően kiszolgáltatottá teszi az elöljárót a szervezeten belül. Ezért a takargatás, a szőnyegalásöprés, vagy a ellenérzések szítása.  

Van itt olyan primitív, aki Ócsán ezt is elfogadhatónak tartaná

És itt már  nem is a lópiszok, meg a városi összeférhetetlenség a kifogás, hanem az önérzet. Önérzet, egy aljas vélekedés vagy viselkedési forma megjelenítése kapcsán, mert nehogy már, a lakosok panaszkodjanak rájuk, még ha igazuk is van. Hogy is jönnek ők ehhez, az önkéntes polgárőrrel szemben. Csakhogy sokan pont az ilyen polgárőrből nem kérnek.  A többségnek elege van az elnyomásból, az erőszakból és abból az arroganciából, amit a nevezett személyek naponta közreadnak. Boros Tibor pedig jó lenne, ha nem  asszisztálna az ilyen vélemények megjelenítéséhez és  fenntartásához. Mert ne feledjük, amit egyetlen állampolgár sem engedhetne meg magának, az a polgárőr különösen nem! 

Vissza a kiinduláshoz, a másik, mégis csak sarkaltos felvetés, ami már a 19. századi nagyvárosokban is komoly problémát okozott: mi a helyzet a lócitrommal? 

Hasonlóan a kutyát sétáltató gazdihoz, a piszok eltakarításáról ló esetében is az állatra felügyelő személynek kell gondoskodnia a köztisztasági szabálysértésről szóló rendelet 7. paragrafusa szerint. Ha nem teszi, 50.000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

A szennyezés megelőzésre számos nemzetközi példa található. Ausztráliában, vagy az angliai Lancashire-ben például pelenkát kapnak a lovaskocsikat húzó lovak.
A bécsi fiákereket húzó lovak esetében például egy speciális, a trágyát felfogó és összegyűjtő zsák bevezetése jelentősen hozzájárult a történelmi városrész tisztán tartásához.

Egy másik ló éppen könnyít magán, ez a filmgyárban régi vita, hogy a lócitrom kellék vagy díszlet, kinek kell eltakarítani.

Ócsa Városi Polgárőrség szakértői véleménye szerint a kipottyant lótrágya nem tartozék és nem kellék, hanem díszlet. A városkép része. Ezért ehhez nekik semmi közük. Akinek nem tetszik felszedheti, vagy inkább feleheti, ahogy a két helyi némber a Facebookon felajánlotta. Boros Tibor nem vállalkozott a feladatra a temető védelmében sem. A városlakók többségének nem tetszett, másokat pedig kimondottan irritált, és zavart a bűzös trágya. A Városháza lapított az ügyben és a Városüzemeltetés is elzárkózott az utcasepréstől. Szerinte az elkövető dolga a takarítás, mint ahogy a kutyák esetében. A két közterületes pedig nem piszkolja össze a kezét ilyesmivel és szerintük különben sem bizonyítható, hogy kihez, avagy melyik állathoz tartozik az a bizonyos dolog. Haza haza azonban senki nem akarja vinni. Gyurika szerint ez az állathoz tartozik. Tehát tartozék. Ez esetben talán mégis csak az Attilának lenne a dolga az elhagyott dolgot, mint tartozékot visszalapátolni a ló. Ha ez nem sikerülne, akkor marad a maguk kiötlött megoldás, mely szerint felszedi, vagy feleszi.  Ez azonban háruljon csak a két ötletgazdára.

Persze Ócsán is meg lehetne ezt oldani kulturáltan a dolgot. csak akarni kell. Például. a lovat nem tartjuk lakóházak közt, és nem használjuk aszfalton. A patkó a bitument veri fel, ami a lónak sem egészséges és a város többi lakójának sem ideális. Az úttest szennyezésével kapcsolatosan a közút kezelője, vagy a közterület-felügyelője járhat el.  A városi tisztaság kontra tisztátalanság (piszok) ügyében az önkormányzatnál lehet reklamálni.  A tisztaságért a városüzemeltetés a felelős. A városüzemeltetés rendelkezik a közmunkások felett és hozzájuk tartozik a saját kezelésű utak karbantartása, így takarítása is. Ez esetben a magas lóról leszállni képtelen polgárőr beszólhat a városüzemeltetésnek és kérhet maga után takarítást. Elvégre ha a lakosoknak be tud szólni, akkor a plusz feladatokért béremelésben részesült Zsuzsikának is. Ebben az Ernő is segíthetne rokoni alapon, elvégre azt nyilatkozta, hogy kiáll a polgárőrség mellett. Ez jó, csak ez esetben ne feledje otthon a lapátot. Így legalább haszna is lesz ennek a dolognak.

De azért még ne szaladjon el a ló senkivel, mert a polgárőr semmi esetre sem mentesül a jogszabályok betartása alól. Ebből a szempontból semmiféle előjoggal, vagy kiváltsággal nem rendelkezik. A ló már eleve nem városi környezetbe való. Házak közötti tartását csak a fejlődésben visszamaradt egyes helyeken nem korlátozták még. Az új építésű részeken a tartása már alapvetően tiltó listán van. Alsópakony lakóparki részén a kétlábú állatok tartását is kizárták. Remélhetőleg Ócsa belterületi városrészéből is hamarosan kiszorulnak a patás állatok.  Büdösek vonzzák a legyeket, amik rajtuk és trágyájukon élősködve felszaporodnak, majd belepik a környéket. Ezt fertőzésveszélyt rejt magában, undort keltő és járulékos hatásokkal együtt zavaró.  Ócsa kertvárosi elképzeléseibe nem egyeztethető.

Az ócsaiak nemsokára fogják megtartani a várossá válás 9. évfordulóját. Erre úgy emlékeznek, mint a helyi büszkeség napjára, hogy várossá alakultak. Ezen azok a negatív véleményt kifejtő felszólalók is büszkén megjelennek ünnepelni, akik most és máskor mindig azt vallják, hogy ez csak a falu. Ezen a kettősségen vagy ellentmondáson most senki ne csodálkozzon. Ezek az emberek ilyenek. Fejben maradtak a régi létformán, de vigadni, vagy éppen múltat siratni boldogan kimennek a várossá válás napján a vásárnapi ünneplőjükben.

Ez még hiányzik némelyek tudatából - de a városban sem látható

Ócsán azonban ehhez a városi légkörhöz még fel kell nőni, hiába van jelen a Spar, a Tesco megjelenésében a nagyvárosi múlti, ha a régi paraszti beidegződések győznek a józan ész felett. Mert itt nem csak egyesek képesek kifordulni magukból, hanem közszolgálati, közfeladat-ellátási szinten is el tudnak tévelyedni jó páran. Ezeknek az embereknek a fejében kéne világosságot tartani vagy ha úgy tetszik rendet rakni, hogy megtalálják a helyüket a többségi társadalom és a kor elvárásai közt.
A polgárőrségnek pedig nem a munkás lakossággal szemben kéne hadakoznia az interneten, hanem a szemetelőket, az illegális hulladéklerakókat kéne nyakon csípni. Nem a lópiszok az egyedüli probléma itt, amikor a játszótérrel szemben délutánonként köztudottan úgy nyit ki a zúg-kimérés, hogy a polgárőrség autója ott kanyarodik el előtte és rezzenéstelenül elhalad. Nem szól, nem jelez, hogy már nem csak a pincében, hanem az utcán is italoznak. Közben az a hely, ahol működési engedély is van és adót is fizet a tevékenység után a vállalkozó, ott alig vannak. Itt meg egymásra dőlnek a részeg bringások. Nem ezzel kéne foglalkozni a személyeskedés helyett? Nem a közrendfenntartása és megóvás a céljuk?
Hát nincs itt elég probléma, ahhoz, hogy legyen mivel foglalkozni? Az utóbbi idő bűnelkövetéseinek elszaporodását nem sikerült lecsökkenteni vagy megakadályozni. Amikor ilyen történik, akkor valahogy észrevétlenek maradnak a mostani szószólók. Most pedig a polgárőr lovasságának tagjaiból válnak arrogáns  közszereplőkké egyesek. Mindez jobban feldúlja egyesek lelki békéjét, mint egy köznyugalmat megzavaró valódi eset.

A történések tükrében a felálló új testületnek azon is el kell majd gondolkodnia, hogy a város lakó-pihenő övezetében mikortól tiltja meg a nagy állatok tartását. Mert ugyebár nem csak a lovakkal és a birkákkal, hanem az ökrökkel is gond mutatkozik a  belterületen.  A városiasodás folyamata ennyi idő után el kell hogy jusson a fejekig. Ha nem akkor nem lesz értelme megtartani jövőre a 10. évfordulós Városi Vigasságot, mert valójában nagyon szomorú városképet jelentet meg és mutat be magáról a városról, Ócsáról  némely itt élő.

 *

Jó ötlet a lovas járőrszolgálat, de a beszólásokból az arroganciából nem kér a nép - állattal jár a takarítás

"Jó ötlet a lovas járőrszolgálat, de az a hatalmas kupac lósz.r a temető előtt, az út szélén ebben a hőségben, annyira nem.... Nem kéne azt ott eltakarítani? Lóval, kutyával együtt jár a takarítás."

Polgárőrvezető - a Facebookról

 Sajnos ez egy visszatérő  valós probléma, amit kezelni kell.

Járőrnyom  - az utcáról

Volt már erről szó itt és más közösségi oldalon. És valóban, az ember azt hinné, hogy a polgárőrség olyan makulátlan emberekből áll, akik kiemelt figyelmet szentelnek saját nimbuszuk és jogkövető magatartásukra, hogy azzal példaként szolgáljanak másoknak. Nem, ez itt valahogy nem így van.  Egyes polgárőrtársak azt hiszik, hogy ők kiváltságosak, és az őrség tagjaiként majd megmondják, mi a helyes és mi nem. Közben pedig nem képesek leszállni a magas lóról és emberként, városlakóként és polgártársként viselkedni. Az aki nem tartja a be a közösségi együttélés alapvető szabályait a helyi rendelkezéseket és ráadásul alapvetően közösségellenes, az nem való sem polgárőrnek, sem más tisztség betöltőjének. Elvégre amíg-is kirívóan és a társadalmi elvérásoktól eltérően viselkedő emberük van, miként is lehetne a rend és a polgárság védelmében fellépni. Ma már a kutyákat sem lehet szájkosár, póráz nélkül sétáltatni és az ürüléküket a városban, a közterületen elhagyatottan széthagyni. Ezért egy normális közterület-felügyelő intézkedni, a polgárőr szólni köteles. De mi van akkor, ha maga a polgárőr szennyezi a környezetet, zavarja a szomszédokat, és hagyja maga után a mocskát? Nos, ez esetben az elöljárójának,  szolgálati felettesének, vagy beosztójának kéne eljárni vele szemben és első esetben erre figyelmeztetni, valamint kötelezni a rend és a fegyelem betartására, visszatérő esetben, pedig felfüggeszteni és végül megválni tőle, hiszen nem hogy hasznára, hanem kárára van a közösségnek, a szervezetnek és a társadalomnak. Egy, a sorból kilógó személy ügye kapcsán nehogy már az egész szervezetet, az egységet érje hátrány és rossz megítélés. Ráadásul visszás az a dolog, hogy maga a szabálytalankodó jár el másokkal szemben és próbál rávenni, vagy kötelezni jogkövető magatartásra, miközben Ő polgárőri felirtattál, mundérban és felhatalmazással ezt nem teszi.  Sajnos ez van, ezt látni.  

Kisvárosi polgárőr lóháton -  bemutató a Facebookról ( - lóháton a természetben)

 Emberünk nem egyszer tanúsított már fölényeskedő, ha úgy tetszik erőszakos fellépést úgy, hogy közben maga vétet a közrenddel szemben. Amikor erre figyelmeztették akkor még ő volt megsértődve, s állt neki feljebb.  Bizony ebben a hibás hozzáállásban társra is talált akivel képesek voltak "jó-pofizni" és úgymond "szarakodni" a történeten másokat kikezdve. Na ez az a cselekedett, ami kiveri biztosítékot, vagy ahogy az OPKE-nél elhangzott, kinyitja a bicskát. Elvégre hogy jön egyetlen személy is ahhoz, (nem pedig egy megbízott, egy polgárőr,) hogy arra vegye a bátorságot és azt a kijelentést tegye, hogy akinek ez nem tetszik az általa otthagyott lótrágya a közterületen, az utcán, vagy a háza előtt, az egye fel. Ez olyan ellenszenvet váltott ki, ami megmagyarázhatatlan. A polgárőr nem a környezetszennyezésért és a kifordult gondolkodásának emberekre való ráerőszakolásáért van. A polgárőr, legyen az gyalogosan, autóval, vagy lóháton, a közrend és a köznyugalom fenntartásáért, a jogszabályok betartásáért van hivatott szolgálatba állni és dolgozni. És nem fordítva. A polgárőri tevékenység nem befolyásolhatja hátrányosan a lakosságot, arra nézve nem gyakorolhat erőszakot és nem erőltetheti rá akaratát, vagy a hátrahagyott szennyét másra. Elsősorban példamutató magatartással amolyan mintaként kell, hogy szolgáljon az emberi közösség felé.  Az nem járja, hogy több személy panaszával szemben a polgárőr és a egy nyikhaj kineveti a felvetést, próbálva azt elbagatellizálni, majd aztán kirívó mód még szemtelenül és szarrágóként a hátrahagyott lószart mások arcába kívánja, amire aztán szót emelünk és erre még ők vannak megsértődve. Na, kedves városlakók ez nem működik. Az meg különösen nem, hogy a polgárőrség berkein belül van egy-két ember, aki ezt megengedheti magának és szintén van hozzá egy-két polgártárs, aki még ezek után a mocskolódó védelmébe kell és áll szembe a lakosság jogos panaszával.  Ezen nagyon el kell gondolkodnia néhány embernek a testületben, mert az Ócsa Városi Polgárőrség az utóbbi időben nagyon rossz irányt vett. Elrugaszkodva a korábbi vállalástól, ma már egy rendfenetartó erőszakosan fellépő társasággá kezd válni, akik azt hiszik, hogy jogot formálhatnak olyan dolgokra is, amit alapvetően a társadalom másokkal szemben sem enged meg. Ugyanakkor a város nyugalmát nem hogy biztosítanák, hanem felkavarják megzavarják ezekkel a cselekményekkel, üzenetekkel és viselkedéssel. Egyes társak bizony lejáratják, vagy beszorítják a polgárőrség többségében tisztes vállalóit és önkénteseit, egy kellemetlen rossz szituációba. Ez vállalhatatlan.

Polgárőr és segítő családtagok  kilovaglása - bemutató a Facebookról ( - ide már utcaseprő és lapát kell)

 

Ez gyalázatos és megengedhetetlen. A polgárőrségnek valójában meg kéne tisztulnia. A sorait rendezve le kell gondolkodnia, hogy a továbbiakban miként és hogyan tudja beilleszteni, integrálni, vagy megregulázni a soraiba levő és fellehető pofátlanul visszaélő szabálytalankodókat.  A elvégre a polgári őrség nem lehet egy önkényes és elnyomó szervezet, aki csak úgy megpróbálja ráerőszakolni cselekedetét a polgárőrséggel amúgy szimpatizáló emberek közösségére. Ezt kell elsősorban figyelembe venni és a leírtakon elgondolkodni. A felháborodásból l elég volt. Ezen már többen túljutottunk. Azt lenne a normális, ha a polgárőrt nem kéne figyelmeztetni a kötelességére és nem kéne vele vitába szállni, hogy az amit tesz emberileg sem normális. Nem szarrágoskodásról, hanem emberi viselkedési és hozzáállási problémákról beszélünk. Ha ezt valaki egy egy mundér és közfeladat ellátása alatt teszi, akkor bizony fokozottan oda kell rá figyelni, mert ez bizony a ráruházott bizalommal és a közhatalommal való visszaélést is előhozza. Egyszóval, jó dolog a polgárőrség, jó dolog lehet a lovasjárőrözés, de csak mindegyik a megfelelő körülmények és előírások betartása mentén.  A lovas haladjon az erdőben, az ösvényen, ahol az autós, a kerékpáros már nem tudna megfelelően közlekedni. A városi aszfalton pedig maradjon meg a gyalogosnak, a járműnek úgy, ahogy kell. Tisztán és trágyamentesen, mert ugyebár a kisebb kutyapiszkot sem látjuk szívesen. Az ennél nagyobb gőzölgő kupacokat pedig különösen nem. Azt aztán meg végképp nem köteles senki eltűrni, hogy ha ezért szólnak, akkor még az legyen feljebb aki a másik orra alászarik. Hát erről lenne szó kedves polgártársak.

"Ha tudsz, segíts másokon. Ha segíteni nem tudsz, legalább ne árts nekik"

Jelenleg 6 fő vizsgázott lovas polgárőr van, akik 3 lóval látják el a szolgálatokat!  Összességében nem lenne ezzel baj, de mind a környezetben, mind a fejekben rendet kéne rakni és nem a békés lakosokat baszurgálni.
Amúgy  büszke vagyok is lehetnék Rájuk!  

 LZ

*

Abnormálisok felvonulása - akinek helyén az esze, jobb az érzése, az kerülje el a környéket ( - vonagló másság)

Idén június 27. és július 6. között lesz a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer (LMBTQ) közösség hagyományos fesztiválja, a 19. Budapest Pride - jelentette be a szervező Szivárvány Misszió Alapítvány szóvivője szerdán. 

 

Egyesekben már a helyi búcsú, másokban az ócsai Juhfesztivál, vagy annak közpénzes támogatása veri ki a biztosítékot addig vannak köztünk olyanok is, akiket a városkában magára hagyott lócitrom sem hat, meg és  a birkák, no meg a bikák ürülékének házak közt terjengő szaga sem zavar.

Nos, a buziparádé is valami ilyen extrém abszurditás, mint ahogy a szarság elfogadása és viselése. A csendes többség, vagyis a normálisabbja meg csak tűrésre van kárhoztatva, mert szólni sem mer. 

Akkor hát lássuk, hát a másság magamutogatását. Nyeljük a szart, ahogy Ócsán a helyiek közül többen  teszik. (Csak panaszmenetesen - tovább.)

Milanovich Dominika a (Magyar Pszichológiai Társaság Katasztrófapszichológiai Szekció titkára,) a budapesti sajtótájékoztatón közölte: a Budapest Pride felvonulást július 5-én szombaton 15 órától rendezik; a gyülekező a Kossuth Lajos téren lesz, majd a menet az Andrássy úton a Városligetbe vonul.

A fesztivál hatvan programmal, kiállításokkal, koncertekkel, kerekasztal-beszélgetésekkel, filmvetítésekkel huszonkét helyszínen várja az érdeklődőket - fűzte hozzá.

Az idei fesztivál jelmondata a következő: Budapest Pride 365: most és minden nap, ezzel azt akarják üzenni, hogy az LMBTQ emberek egyenjogúságának ünnepe nem korlátozódhat egy napra - ismertette.

Fontos hogy küzdjünk a közösséget fojtogató sztereotípiák ellen, annak érdekében, hogy az LMBTQ emberek az év minden napján felvállalhassák szexuális orientációjukat - tette hozzá.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi helyzeten csak az aktív kiállás változtathat, például nem nevetünk ostoba vicceken vagy nem hagyjuk szó nélkül az LMBTQ embereket érő inzultusokat.

A fesztivál megnyitója június 27-én 20 órától a Toldi moziban lesz. A Szivárvány Misszió Alapítvány elnöke, Nagy Szilvia mellett felszólal Esterházy Péter író és Heller Ágnes filozófus. A megnyitóra meghívót küldtek valamennyi közjogi méltóságnak és a "demokratikus parlamenti pártok" frakcióvezetőinek - a Jobbiknak nem -, de még nem kaptak visszajelzést a meghívottaktól - mondta Milanovich Dominika.

A továbbiakban felidézte, hogy a tavalyi Budapest Pride felvonulás fordulópontot jelentett, hiszen 2012-höz képest megduplázódott a résztvevők száma, és kifejezte reményét, hogy ez a tendencia idén folytatódni fog

Fényképek Budapest Pride bejegyzésében (LMBTQ-barát zsidó istentisztelet csoport)- Facebook

Arra a kérdésre, hogy a Szivárvány Misszó kapott-e támogatást a Norvég Civil Alaptól, és hajlandó-e bemutatni az erről szóló elszámolást a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak (Kehi) az alapítvány szóvivője azt válaszolta: 2013-ban, pályázat alapján mintegy 5 ezer eurónyi támogatást kaptak az alaptól az "Előbújás napja" elnevezésű projekt megvalósítására. Ennek keretében szóróanyagokkal, workshopok rendezésével és videoanyagokkal bátorították az LMBTQ embereket arra, hogy vállalják fel szexuális orientációjukat.

Nol.hu

*