Felmentést kapnak az állatvédők szilveszterre a kijárási tilalom alól - állatvédelem ( - kutyavilág)

 Felmentést kapnak a kijárási tilalomra vonatkozó rendelkezések alól az állatvédők szilveszter éjszakára – közölte az állatvédelemért felelős miniszteri biztos.

A rendőrség 2020. december 31-én 20 óra és 2021. január 1-jén 5 óra között az állatok védelme érdekében igazolásként elfogadja a bejegyzett, állatvédelemmel foglalkozó civil szervezet által kiállított, a védelmi intézkedések második üteméről szóló kormányrendelet által előírt okiratot –írta közleményében Ovádi Péter.

Az igazolást csak azoknak a civil szervezeteknek az esetében fogadja el a rendőrség, amelyek alapító okiratában az állatvédelem a fő tevékenység.

Ovádi Péter hangsúlyozta, ha egy civil szervezetnek bejelentés alapján befogást vagy elhelyezést kell biztosítania, akkor azt jogszerűen teheti meg az igazolás birtokában, ugyanakkor az állatvédők egységes megítélése érdekében fontosnak tartja, hogy ezzel senki ne éljen vissza.

*

Agyonverték a kutyát, törvény előtt feleltek érte - Detken megkövetelték a felelőségrevonást ( - nem így Ócsán)

Mint ismert, az Ócsához tartózó Alsópakony településrészen úgy meggyötörtek egy macskakölyköt, hogy az lebénult. A megkínzott állatot Anikó Ditrich vitte állatorvoshoz, ahol megállapítást nyert, hogy az állat menthetetlen, és az elaltatás a megváltás számára.  Az eset tavaly július közepén történt, de nem került be a rendőrségi hírek sorába, és az elkövetők sem kerültek megfelelőn felelősségre vonásra.

Halálra verték

Egy 16 éves fiatalkorú és egy 19-20 éves felnőttkorú férfi tavaly nyáron brutális módon vertek agyon egy kistestű kutyát Detken.

Velük nem voltak annyira kegyesek, mint az alsópakonyi elkövetőkkel szemben. Ők nem kaptak felmentést a cselekmény alól. A rendőrség eljárást indított ami vádemeléssel zárult.

Az igazi állatvédők nem kegyelmeznek a gyilkosoknak

A vád szerint 2015. július közepén a 20 éves H. P. és a 16-17 éves K. I. – mindketten deteki illetőségűek – kerékpárral haladtak Beret községből Detek irányába. Az út menti árokban fedezték fel a kistestű kutyát, mely mozgásában erősen korlátozott volt, de nem volt életveszélyes állapotban. Elhatározták, agyonverik az állatot, ezért egy közeli kis hídhoz a nádasba vitték, hogy mások ne láthassák cselekményüket. Egyértelmű volt, hogy nem segíteni akarnak az állaton, hanem el akarják pusztítani. 

A patakparton a fiatalkorú vádlott felvett egy 120 centi hosszú, 4 centiméter átmérőjű szerszámnyelet, majd társának átadta mobiltelefonját, hogy rögzítse, amint agyonveri az állatot. Az ütésre rákészülve a botot két kézre fogva, a kamerának pózolva kétszer ütötte meg nagy erővel a földön fekvő állatot.
 
Az első ütést követően az állatnak súlyos koponyasérülése keletkezett, de végtagjai összerendezett mozgást mutattak, vagyis menekülésre tett kísérletet. A második ütés sem volt azonnal halálos, de az állat ekkor már nem tudott volna mozogni. Mivel nem szenvedett el azonnali halált okozó sérülést, így elpusztulásáig tudata és fájdalomérzete megmaradt. Szükségtelen fájdalom és szenvedés mellett pusztult el.

A Miskolci Járási és Nyomozó Ügyészség a vádlottakkal szemben állatkínzás bűntette miatt emelt vádat. A fiatalkorú vádlottal szemben javítóintézeti nevelést, felnőttkorú társa esetében, aki bűnsegédje volt a cselekménynek, felfüggesztett börtönbüntetést indítványozott.

„Ez nem etnikai és nem politikai kérdés…”

Ócsán ez nem így zajlott.

Amikor Alsópakonyra segítséget kértek az akkor máz mozgásában korlátozott állathoz, akkor a helyi polgárőrség is tudta, hogy valami baj van.  A sérült jószág elszállításában is segédkeztek, és az altatáshoz is hozzájárultak.  

Az eset 2015 júliusának nyárestéjén történt. Azonban az állat vizsgálatát és altatását követően azonban senki nem tett feljelentést aznap és a rákövetkezőn sem.  A polgárőrség vezetője is csupán elfogadta a történteket. Ekkor azonban a Facebookon és az interneten már állt a bál és sokan azt vélték megállapítani, hogy ezt az esetet valahogy eltusolják. 

Erről a szörnyűséggel és a mögöttes történésekkel a blogunk akkoriban többször foglalkozott.  

Majd a Dabarégió Online szintén többször foglalkozott az üggyel. "Ahogyan arról korábban beszámoltunk, állatkínzásról tett közzé egy fotóval illusztrált posztot a Facebookon egy állatvédő. A kiírás szerint egy 2 hónapos macskakölyök gerincét – vélhetően szándékosan – törték el az alsópakonyi lakóparkban. Az eset július 12-én történt."

Aztán a hírt a Dabasrégió is lehozta, "Tényleg nem érdekel senkit az állatkínzás?!" címmel, aminek után feljelentés kiegészítés keretében indult csak el a tényleges  vizsgálat. Erről azonban csak hetek múltán július 28.-án jelent meg a hír. Ez azonban már kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az elkövetőket kellő mértékben és megfelelő súllyal az eljárás terhe alá vonják. 

Máig sem tudni mit tétováztak az ügyön az érintett felek.

Még a polgárőség oldalán is olyan érdektelen és pesszimista visszajelzések jelentek meg, miszerint elővetítették az eljárás értelmetlenségét, jelezve, hogy fiatalok voltak az elkövetők és úgyis megússzák. Ezzel a hozzáállással nem is lehetett más a végeredmény, mint az, ami. 

Ócsán valóban megúszták az állatkínzást.  Másutt és tőlük északabbra és keletebbre ez már nincs így. 

A Miskolc környékiek összefogtak  utcára mentek, és tiltakoztak. Nem engedték eltusolni az ügyet. Meg is lett az eredménye. Nem úgy mint Ócsán.

Nem csak állatvédők tüntettek az egy kutyát agyonverő deteki fiatal és szülei háza előtt - az állatkínzás könnyen gyilkossághoz vezethet

A Miskolci nyomozók és az ottani ügyészség tudta a dolgát és képes volt megcselekedni azt, amire a Dabas körzetéhez tartozó Ócsán nem volt alkalmas személy.

Az állatkínzók valóban megússzák? 

Állatkínzás miatt évente 200–250 eljárás indul a bíróságokon, átlagosan tíz vádlott kap érte letöltendő börtönbüntetést. Legutóbb februárban ítéltek el Mohácson egy férfit, aki ásóval vert agyon egy udvarára szökő kiskutyát. Nyolc hónap börtönt kapott egy zalaegerszegi férfi is, akinek jószágai tömegesen pusztultak el, amiért nem etette őket. 

 

Mégis fontos, és közlendő tény, hogy Miskolcon a fiatalt is felelősségre vonták állatkínzás bűntettében. 

Remélhetőleg Ócsa körzetében nem fordul elő több ilyen, vagy hasonló eset, de ha netán mégis, azok már nem ússzák meg úgy, ahogy a tavalyi elkövetőknek sikerült. 

*

Malacvisítás, disznóröfögés, véres hörgés - így böllérkedtünk mostanáig ( - erre jött az állatvédelem)

Az állatviadalok, vagy inkább viaskodások korszaka lejárt. Nem lehet az állatokat kínozni viaskodni, megalázni, életüket megrontani. Ez az állatvédelem. Ezért nem lehet a sem kutyát kikötni, a macskát megdobálni és a tyúkot ketrecben tartani.

Az állattartók nagyrészt tudják ezt. Csak Budapesttől pár kilométerre jelentkeznek a gondok. Ócsán még mostanság is lehet szinte büntetlenül állatokat kínozni. A polgárőrség sem akaródzik ebben előrelépni. A legutóbbi esetben is csak kínnal, keservesen és időben később indult eljárás, aminek eredményessége és végkimenetele is csak egy eljárási kötelességgé fajult.

Tele van az internet ehhez hasonló kegyetlen tettel - hiába

Erre most azt látni, hogy egy kutyára légfegyverből tüzeltek. Ennek bizonyítéka az ártatlan eb koponyájából kilógó töltény. A tettes, a büntethetősége ismét kétséges.

A rendőrségi beszámolóban Ócsán sem lehet kiolvasni, hogy itt volt állatkínzás. Így az elkövető felelősségrevonása sem ismert. Pedig a polgárőrségnek állítólag jó kapcsolata és együttműködik a rendőrséggel. Mégsem tudtak az együttműködés keretében időben és kellő nyomatékkal, vagy hatásfokkal fellépni a fiatalkorú állatkínzóval szemben. A szülői felelősség, ilyenkor hol van? Az eljárás során a gyereke tettért mennyiben vonható felelősségre a szülő? Más esetekben, ha egy óvatlan pillanatban magára hagyja a kiskorút az anya – mint ahogy volt már erre nem egy példa – és a gyerek önmagában kárt okoz, akkor az amúgy is összetört szívű gondviselővel szemben eljárást indítanak. Egy állat megkínzása során ez a mechanizmus nem működik. Miért?

Szűcs Lajos a II. Böllérfesztiválon Vecsésen

Mostanság az ember nem adhat akármit a disznónak. Nem lehet konyhai ételhulladékkal úgy etetni, mint korábban. A disznó már nem ehet közvetlenül moslékot A sertéstartás körülményei megváltoztak.

A birkát sem lehetne már úgy tartani, ahogy egyesek teszik. És a szarvasmarhákat sem. Ócsán azonban erre is van rossz példa. Az önkormányzat és annak hatósági jogkörrel rendelkezői azonban elnézik mindezt. Mert mikor volt utoljára szemle az állattartók sorai közt? Mikor nézték meg, mérték fel hivatalosan a tartott állomány? Van egyáltalán szerződése az önkormányzatnak, vagy a hivatalnak valamelyik állatorvossal? Akár úgy, vagy kötelezően, ahogy a felelős városi építésszel kell? Mert ügye az fontos. A barom, az meg csak egy állat. Csakhogy nyakunkon a törvény. És még Ócsán is illik a törvénysértésekre odafigyelni.

Ha lennének a városban igazi állatvédők, szervezeten összefogással és egyesületben akkor talán itt jobb lenne az élet állati szempontból. Mert ugyebár ezt a szerepet polgárőrség a közterület-felügyelet nem veheti át. A polgárőrök anyagi nehézségek sorával küzdve látják el szolgálatot. Nekik nem jár az önkormányzattól szolgálati autó. Ők csak a költségvetésből kihulló forintokat kapják. Ezért még Ócsán a rossz meccseket is végig kell nézniük. Aztán meg ott vannak a fesztiválok, meg a vigasságok. Azokon is helyt kell állniuk. Mindez fontos, városi szempont.

Polgárőrség és közterület-felügyelet Ócsán - a helyi állatvédelem is többnyire rajtuk áll, vagy bukik

A közterület-felügyelők, meg jönnek mennek a városban. Már a vagy a harmadik párcserén vagyunk túl. Mostanság is egyedül maradt a felügyelő. Pedig a Tibor elég stabilnak és rendezettnek tűnt. Rá lehetett számítani. Aztán valahogy nyűgös lett a hivatal. A városi önkormányzat és a mögöttes apparátus mintha felemésztette volna. Elkopott az egész. Magyari Tibor pedig itt hagyta a szolgálatot.

Ez is egy értékmutató.

Szép idő és nagyszerű hangulat volt a Malacka Böllérfesztivál Gyálon. Köszönöm a meghívást! - írta  Dr. Szűcs Lajos (02-16 07:45) a Hírlesőben. A fotót Börcsök Kata készítette. - Ma pedig már ez ellen szólnak az állatvédők

Most azonban már máshonnan is beszólnak az állatvédők. Nem csak az Ócsán ismert helyekről rendszeresen elkóborló kutyák, vagy a kidobott állatok kapcsán szólnak, hanem a fesztiválok nyomán is hangot adnak az állatok védelmében.

II. Böllérfesztivál 2015 februárjában Vecsésen

Pedig a köztünk tevékenykedő képviselők is osztották korábban a malacságaikat, amit bizonyos böllérkedéssel szoktak űzni. Így Szűcs Lajos és Pánczél Károly is szokott disznólkodni. De láttunk már képeket a helyi polgármesterünkről bizonyos böllérfesztiválról.

Itt a környéken elsősorban a kakucsi vagy a vecsési az ismertebb. Ezeken a terület országgyűlési képviselői is ott szoktak lenni többek között.

A gond csak az, hogy most az állatvédőkszabotálnák a böllérversenyeket. Erre mutat a mezőgecsei eset.

Állatvédők hevesen tiltakoznak a január 30-ra tervezett jubileumi 10. Mezőgecsei Nemzetközi Böllérverseny megrendezése ellen.

A kezdeményező szervezet legnagyobb baja, hogy az állatokat publikusan nagy közönség előtt vágják le és véreztetik ki, ezzel megsértve az állatok jogait.

Felháborodtak és tiltakozó levelet írtak a kárpátaljai állatvédők Mester András, Mezőgecse polgármesterének és Hennagyij Moszkal, Kárpátalja megye kormányzójának, amelyben elítélik az ilyen és ehhez hasonló rendezvényeket és arra kérik az érintetteket, hogy tanúsítsanak tiszteletet az állatok iránt.

„Felháborítónak tartjuk, hogy Mezőgecsében hagyományőrzés címszó alatt versenyt űznek a disznóvágásból. Tiszteletlenek az állatokkal szemben, ugyanis a hentes fesztiválon, publikusan nagy tömeg előtt véreztetik ki a malacokat. Ez brutális gyilkosság nem pedig hagyományápolás”  – olvasható a nyílt levélben.

Eddig majd fél ezren írták alá a tiltakozó petíciót.

Böllérek - disznók: 25-0 címen számolt be tavaly egy ilyen, ma már mondhatni jogsértő eseményről a "Dabasrégió" -  ma már a disznónak is megvannak a törvényes jogai

Vagyis úgy tűnik, hogy hazánkban is egyre inkább számolni kell az állatvédők fellépéseivel. Elvégre Szűcs Lajos is közbenjárt az új halászati törvény elfogadása során azért, hogy rendeződjön a halak sorsa. Ezután a nagyüzemi lehalászás szabályozásra került, de a horgászok is kaptak újat. Így a halat sem lehet már kínlódni és vergődni hagyni. Azt is fejbe kell kólintani.

Egy melegvérű állattal pedig különös gonddal kell eljárni. Ezért vannak szabályozott jogai a hájas disznónak, a sovány marhának, és a láncra vert kutyának.

Ezt pedig Ócsán is figyelembe kell venni, s be kell tartani. 

*

Tilos már láncon tartani a kutyákat - de szabadjára sem lehet engedni őket ( - tulajdonosi felelősség a tartás)

Isaura, a rabszolgalány a magyar tévében 1986-ban szabadult fel a gonosz Leoncio terrorja alól, a magyar kutyáknak a hazai udvarokban ezután még harminc esztendőt kellett várniuk, hogy megszabaduljanak láncaiktól - írja a Blikk.

Január 1-től ugyanis tilos láncon tartani az ebeket. A törvény betartását a jegyzők ellenőrzik, az ellenszegülőket pedig megbüntetik.  (Na erre kíváncsiak lesznek az állatvédők, mert ha eddig is a jegyzőn múlott, akkor a kóbor állatokra is csak a sintéri intézkedés várt.)

Ez év elejétől le kell venni a láncról ezt a kutyát is / Fotó: SHUTTERSTOCK

Az új jogszabály úgy rendelkezik, hogy tartósan nem lehet láncon tartani a kutyákat. A "tartós" kifejezést persze sokféleképp lehet értelmezni, az állatvédők mégsem aggódnak, hogy jogi csűrés-csavarással majd kibújnak az igazságszolgáltatás alól az állatkínzók.

Az ugyanis jól látható, ha az ebet nem csak alkalmanként kötik láncra azért, hogy például ne harapja meg a postást vagy a háziorvost. Az örökösen kikötött kutya talpa alatt ugyanis nem nő fű, hiszen az állat folyton letapossa, ezzel pedig elárulja törvénysértő gazdáját.

- Sokkal inkább aggódunk azok miatt a kutyák miatt, akiket eddig azért tartanak láncon, mert a tulajdonosnak nincs pénze a rossz kerítés megjavítására. Ezután sem lesz, a kutya pedig kiszökik a kerítésen vagy a gazdája egyszerűen szélnek ereszti, hogy ne kelljen költeni a kerítésre – osztotta meg félelmeit Schneider Kinga, a Noé Állatotthon szóvivője.

Az aggodalomnál azonban sokkal nagyobb az öröm, hogy végre lekerül a lánc a kutyákról.

- Napi szinten találkozunk olyan esetekkel, hogy egy vagy fél méteres láncon tartják az állatot - árulta el. - A lánc sokszor felsebzi őket, és olyan is volt, hogy operálni kellett az elkobzott kutyát.

Ezek a sérülések többnyire maradéktalanul gyógyulnak, a lelki sebek nem. Gyanakvóak, agresszívek lehetnek az éveken át így tengődő ebek. Hosszú idő kell, mire megtanulnak bízni az emberekben – engedett bepillantást a láncos kutyák lelki világága Schneider Kinga.

 Ócsa ismert állatvédőinek egyike szerint még egyszer sem látták, hogy a helyi közterület-felügyelet  fizetett munkatársai akár saját jogukon, vagy a jegyző megbízásából végigjárták volna a portákat, hogy hol, miként tartják az állatokat. Így azt sem tudják, (vagy pedig nem is akarják tudni,) hogy honnan szöknek ki rendszeresen az állatok és hol élnek valójában a láncos kutyák.

Ezt tudtunkkal a kötelező eb összeírás alkalmával sem tették meg. A nyilvántartás ma egy önkéntes alapon tett bevallás, ami az önkormányzat által kiküldött iraton alapszik. A valós állatszámot azonban pont a bejárás és a feltárás hiányában nem tükrözheti. Ezért és az új jogszabályi környezethez igazodva lenne szükség egy valós felmérésen alapuló összeírásra és nyilvántartásra.  Ez az önkormányzatok és a velük együttműködő valamint az önkormányzatok számára szükséges feladatokat (közfeladatokat) ellátó állatorvosok számára is fontos lenne.    Őket ugyanis több esetben keresi meg a hatóság, mint az önkormányzatokat a különböző szabálysértések, állatbalesetek, vagy kínzások kapcsán. Ócsán azonban az állatorvosok és az önkormányzat együttműködése hiányos némi kivetni valót hagy maga után. A helyi állatorvosok egyike sem áll szerződéses kapcsolatban a várossal. Így az elütött, vagy sérült állatok ellátásáról sem képesek gondoskodni önkormányzati szinten. Az eddig szerződött kutyabefogók (sintérek) pedig csak a döglött és a kóbor állatok begyűjtésére szerződtek.  Az ismeretlen, gazdátlan, vagy elkóborolt és netán megsérült, vérző állatok sorsával kapcsolatosan azonban nincs akcióterve a hivatalnak. Erről a korábbi jegyző is megerősítette blogunkat. A jegyzőváltással azonban ez a probléma máig nem oldódott meg.  

Az új rendeleti környezet, a jogszabályváltozás talán elindít egy ez írányú fejlődést is a városban.

Alsópakonyon és Ócsán sem lehet láncos kutya, de a gazda felelőssége az is, hogy a területén bent, zárva tartsa az állatot

 

A helyi állatvédők egyike még elárulta, hogy eddig több esetben tettek szóban bejelentést a kiszökő állatok, a póráz és szájkosár nélkül közterületen futtatott állatok, a csiga méreg kihelyezés és más egyéb állatokat érintő, állatokkal kapcsolatos problémák során, de az szinte mindig eredménytelenül zárult.  Ezért úgy gondolják, hogy Ócsa a most hatályba lépő törvényi szabályozás ellenére egy különleges státuszú hely lesz, ahol mindezek gyakorlati vonatkozása nehezen fog érvényesülni, illetve megvalósulni. 

Eredet: Blikk

*

Büntetés vár a rossz gazdára - kutyadolog a szigorítás ( - Kormányrendelt állatvédelem és állattartás)

Bajban lesznek az ócsaiak, ha az állatvédők megjelennek a városban, mivel az elmúlt két év során az önkormányzat a közfelügyeleti szervekkel együttműködve sem tudta megoldani a kisvárosi állattartás sajátos és jellegzetes problémáit.

Ócsa efféle sajátosságainak egyike, hogy a városközponthoz tartozó lakóövezeti részein továbbra is engedélyezett az olyan nagyállatok, mint akár a bika, vagy a patások csoportos tartása.  

A másik probléma, pedig a kisállatok és házőrzők címszóval elfogadott ebek sokasága.

Mindkét csoportba tartozó állatfajok városon belüli jelenléte fokozott figyelmet követel a tartók és az engedélyezők részére, mert mindez jelentős gondot okoz a városiasodó környezetben élők számára. 

Az állattartás belterületi gondjai elsősorban az állatok korszerűtlen, házak közt történő szabad tartása, vagy kifutóinak hatása, illetve az istállók, a pajták elvakutságában jelenik meg.  A városias környezetben az alom, a trágya és az ezzel járó kellemetlenségek olyan mellékhatásokat rónak a szomszédban élőkre, aminek járulékos körülményeit már nem lennének kötelesek viselni.

Az elfogadott városi létre nem lehet jellemző a trágyaszag, a hozzácsapódó élősködők, a legyek, az egerek  és más egyéb lakókörnyezetet terhelő mellékhatás.  Az állati ürülékek kezelése, a keletkező szerves hulladékok kezelése, (esetleges felhalmozása) tárolása, elszállítása mind olyan gondokkal járnak, amik nem tartoznak a városi élet elfogadható körülményei közé. 

A városvezetés azonban az elmúlt évek során sem törekedett arra, hogy a lábas jószágok, a patások tartásának körülményeit újraszabályozza, és a várossá alakulás 10. évfordulójára megreformálja azt.

Számos belterületi állattartó, - aki régóta a saját környezetéhez szokott mód és formában eljárva tart jószágot - kaphatja fel a tekintetét most, hogy miről is beszélünk.  Arra, hogy mi a baj azzal, ami eddig megszokott és elfogadott volt.  Vagyis, hogy miért a változtatási kényszer? 

A válasz erre a kor, és a vele járó fejlődés. Ez alatt értendő a városiasodással járó átalakulás az állattartás szabályainak változása és az ezzel összefüggő szemléletváltozás.

Közvetlen példaként nem kell messzire menni. Alsópakony új építési szociális lakónegyedében már az olyan  kis haszonállatok tartását sem engedélyezik, mint a szárnyasok. Vagyis sem kacsa, csirke, és tojó nem tartható. A nyúl, a kecske, a birka is kizárt.  

Mindez a közösségi életforma kialakításának előfeltétele és a városi életmód kialakításának, megvalósításának feltétlen velejárója.

Hogy a régi ócsai is értse: 

Jelen korban már a külterületi városrészeken sem engedélyezett a tenyészállatok tartása. 

Az, hogy ez a belterületen még lehetséges, az a városvezetés hibája, mert a korábbi évek során nem szabályozta megfelelően az erre vonatkozó rendeletét és módosított a tartásra vonatkozó előírásokon. Gyakorlatilag semmit sem tettek a városiasodással járó folyamatok során az állatok belterületi tartásának kivezetése érdekében. Nem törekedtek arra, hogy az ezzel járó környezetterheléstől a várost fel- és megszabadítsák.  Vagyis lemaradtak és megmaradtak azon a korábbi szinten, amikor még a falusi, majd a nagyközségi- tanácsi gyakorlati forma hátrahagyott.  

A tárca szerint:

• Nem veszélyeztetheti az állatok tartása az emberek és állatok egészségét, jólétét, nem károsíthatja a környezetet.
• Ezután is be kell tartani az állategészségügyi, közegészségügyi, állatjóléti, környezetvédelmi, illetve természetvédelmi szabályokat, előírásokat.
• Ott, ahol az állattartás közegészségügyi szempontból aggályos, ezentúl is megtiltható vagy korlátozható.

A jelenben és a jövőben egyre inkább be kell tartani az állat-egészségügyi, közegészségügyi, állatjóléti, környezetvédelmi, illetve természetvédelmi szabályokat, előírásokat, ahogy eddig is kellett volna erre törekedni.

Ez azt jelenti, hogy a haszonállatok tartását nem feltétlenül korlátozó, megtiltó önkormányzati rendelkezéseket – például állattartási övezetekre vonatkozó előírások, tartható állatok számnak szabályozása – kell alkotni, hanem a megfelelő és a másokat nem terhelő viszonyok kialakítására - szenny és bűzmentes, tiszta és rendezett környezet - kell törekedni. 

Másutt ez úgy tűnik működik.

Üllő 2005-ben lett város, de alapvetően falusias jellegű település maradt, ahol figyelembe veszik a kisnyugdíjasok jövedelemkiegészítő állattartó tevékenységét.  Ha az állattartó teljesítette a minimális állategészségügyi és higiéniai feltételeket, akkor nem került sor vele szemben intézkedésre.  

Itt a középutat választva, arra kötelezték az embereket, hogy a mai kor elvárásainak megfelelő körülmények között tartsák a haszonállataikat, minél kisebbre csökkentve a környezeti hatásokat, főként a szaghatást. Így a saját, önkormányzati rendeletük szerint el tudtak járni az esetleges panaszok ügyében.

Maglód polgármestere szerint: 

– Napjainkban a törvények engedélyezik, hogy egy kisebb telekre akár négy lakás is épüljön, és ezt ki is használják az építési vállalkozók, akik sok esetben elfelejtik közölni a leendő lakókkal, hogy mondjuk egyikük ablakából a szomszéd disznóólja lesz majd látható és érezhető, ez pedig táptalaja a nézeteltéréseknek – magyarázza a polgármester. Szerinte a város nagy része már nem alkalmas haszonállatok tartására.

– A hivatalhoz gyakran érkeznek panaszok már a „tyúkszag” miatt is a különböző városrészekből, mi lesz akkor, ha az emberek rájönnek, hogy ezentúl akár egy vagy két disznót is tarthatnak, és ebben senki sem korlátozhatja majd őket? – tette fel a kérdéstTabányi Pál.

Ócsán ezen túlmenően gondot jelent a kutyák - kontroll nélküli - közterületi jelenléte.

Számos kutyatartó, illetve gazda hagyja sorsára a környezetében élő, hozzá tartozó állatot.  Ezek a négylábúak gyakran jelennek meg, és tűnnek fel a városi környezeteben az utcákon azonosítatlanul, szabadon.

Pedig már a 2012-es állatvédelmi törvényt módosító kormányrendelettel jelentősen szigorították a kutya- és egyéb állattartás szabályait, a városunk azonban nem alkalmazkodott ezekhez a körülményekhez.

Az elmúlt évek során a városvezetés, a közterületfelügyelet és a polgárőrség sem járt élen a rendelet betartása és betartatása érdekében. Mindez a lakosságot látszólag érintetlenül hagyta és nem kö9telezte semmire. A korábbi rossz, vagy hibás gyakorlat, a régi szemlélet semmit nem változott. Az állattartás vidéki kultúrája nem fejlődött a városiasodáshoz, és nem igazodott a rendelethez. Erre az önkormányzathoz kapcsolható szakszolgálatok sem járultak hozzá megfelelő mód.  

Ócsa ma is azokkal a gondokkal küzd, amivel a korábban sem tudott mit kezdeni.  Hiába történt váltás a sintérek sorában, a látlelet változatlan. 

Mindezért érezhetjük úgy, hogy a várost és az itt élőket felkészületlenül éri az eljövendőben a változás.  

A 2016 január 1.-ével életbe lépő rendelkezések szerint nem lehet kiláncolni a kutyát. Még szilveszter, vagy a tűzijátékok alkalmából sem!  

Viszont jelnetős kötelzettség terheli majd az állattartót. Ugyanis neki kell gondoskodnia arról, hogy az állat ne szökhessen meg, vagy ki a területéről, az ne csámborogjon el, és ne kerüljön szabadon közterületre.

Január elsejével ha egy állat a petárdáktól megijedve elszalad, a gazdák nem háríthatják másra a felelősséget!

Kormányrendelet írja elő, hogy az ilyen helyzeteket az állattartónak meg kell előznie, meg kell akadályoznia a szökést. Szükség szerint be kell zárni, karába kell elhelyezni az állatot. Aki azonban a  láncot veszi elő, és kiköti az ebét, az 150 ezer forintos állatvédelmi bírságra számíthat. 

Az pedig, aki nem előzi meg a kutyája szökését 90-100 ezer forintos kiadással kalkulálhat. 

Vagyis egyik esett sem kíméli a tulajdonost.

Mindezért célszerűbb és olcsóbb megoldást jelent a megfelelő karám, a jól bíztosított kerítés, a szájkosár, és az előírásoknak megfelelő tartás.

Az egyik legrosszabb sors ami juthat egy kutyának, hogy egész életét pár négyzetméteren, láncon kell leélnie.

Ócsán azonban erre a tulajdonosk nagyrésze nincs és az önkormányzat által nem lett felkészítve. 

A jogi szakértő emlékeztetett rá, hogy a kormányrendeletbe 2012 nyarán került be, hogy 2016. január 1-jétől nem lehet láncon tartani a kutyákat, vagyis volt két és fél év felkészülési idő, és az állatvédők is folyamatosan szajkózták, hogy jön a változás. Mégis kevesen tudnak róla, amiben a kormányzati kommunikáció hiány is szerepet játszik – tette hozzá. 

A koborló kutyák, a szájkosár nélkül sétáltatott eb esetében veszélybe kerülhet a személy- és vagyonbiztonság.  Elég egy feljelentés és máris komoly bírság lehet az eljárásból.

Ez az évkezdet - egyes vélemények szerint - ünnep az állatvédők számára, mert a kutyát nem lehet  úgy  tartani, hogy korlátozzák a mozgását. Ahhoz, hogy az állat fegyelmezett legyen, lánc helyett fiatal korában el kell vinni kutyaiskolába, foglalkozni kell vele.

Mint említik:  vidéken, tanyákon a láncot fel kell, hogy váltsa a kennel. Ennek mérete kistestű ebnél 10 négyzetméter, közepes méretűnél 15, nagy termetűnél pedig 20. Ekkora terület azonban nem elég egy kutyának, ezért fontos, hogy a gazda foglalkozzon az állattal, szocializálja a családhoz, a szomszédokhoz, különben komoly balestek is előfordulhatnak. 

A láncon tartott kutya frusztrált és rettentő ingerszegény körülmények között él, amitől agresszívvá válhat - mondta a Propeller hírportálnak Keller Zoltán kutyakiképző.

Szerinte két esetben szokás láncot alkalmazni: ha nincs vagy nem megfelelő a kerítés, vagy ha a gazda nem akar foglalkozni a kutyával, csak riasztóként használja.

Egyik indok sem elfogadható, az állatok ugyanis szenvednek a láncon. A kutyakiképző szerint ma Magyarországon több tízezer kutya él így.

Keller szerint nem fog érdemi változást hozni a szabályozás, hiszen a törvény miatt nem lesz több kerítés vidéken, de közben bűncselekményt fog elkövetni az, aki tartósan láncon tartja a kutyáját.

A vonatkozó a kormányrendelet itt elérhető. 

*

Állatvédők betiltanák a kutyák láncon tartását - Pozsonyban ( - nálunk, és itt Ócsán is követendő példa lehetne)

Az Állatok Szabadsága állatvédő szervezet aktivistái petíciót kezdeményeztek a kutyák láncon való tartásának betiltásáért. 

Pavla Dugovičová, az Állatok Szabadsága (Sloboda zvierat) elnökének tájékoztatása szerint a petíció során több mint ezer aláírást sikerült összegyűjteni. A szervezet szerint a kutyák láncon tartása olyan csökevény, amely nem illik egy fejlett országhoz, illetve amit az Európai Unió több tagállamában törvény tilt.

Az állatvédők szerint a láncnak negatív hatása van a kutya testi és lelki egészségére, állandó viselkedési zavart eredményezhet, s az állat agresszív lehet a környezetével szemben. A lánc forró napokon gátolhatja az ebeket abban, hogy árnyékot keressenek, esőben pedig hogy fedél alá bújjanak.

Az Állatok Szabadsága olyan esetekre is felhívta a figyelmet, amikor a hosszú ideig tartó lánchoz kötés miatt a kutya végtagjai nem mozogtak, elvesztették mobilitásukat.

A szervezet célja megváltoztatni a mezőgazdasági minisztérium vonatkozó rendeletét, amely jelenleg engedélyezni a kutyák láncon tartását. Az érdeklődők a petíció részleteit megtalálják a szervezet honlapján, ahol a petíciós ív is elérhető.

Az Állatok Szabadsága egyúttal felkéri a polgárokat, hogy ha valaki a környezetükben nem megfelelő körülmények között tartja a kutyáját, akkor értesítsék a szervezet illetékeseit, akik megvizsgálják az esetet, s szükség esetén az állami szerveket is bevonják.

Az állatvédelmi törvény hazánkban is él.

A közterület-felügyelet, a rendőrség köteles eljárni az állatok esetében is.

Ócsán azonban úgy tűnik, ezt nem tudják az illetékesek.

A minap az egyik szomszéd a határban három kidobott kiskutyát talált. Bement a rendőrségre jelenteni és segítséget kérni a láthatóan kiszáradás határán álló, védtelen és magukra hagyott jószágok kapcsán.  Ott a rendőr azt mondta erre, hogy menjen a közterület-felügyelőkhöz, szóljon azoknak. A közterület-felügyelőket azonban hiába keresi az ember, nem segítenek. Vagy mert önkormányzati szociális feladatot végeznek, postáznak, vagy ebédet szállításnak, vagy mert törvényen kívülinek érzik magukat. Erre nem egy példa volt, amikor bejelentésekre nem reagáltak. 

Tavaly többször kellett szólni a parlagfű végett, mégsem intézkedtek, inkább a ÁNTSZ-t majd a NÉHIB-et ajánlották. Más esetben a tulajdonostól rendszeresen kiszökő kutyák bejelentése kapcsán adtak tanácsot intézkedés helyett. De a közterületre kihelyezett állítólagos csigaméreg kapcsán sem tettek semmit, pedig ez ügyben is el kéne járniuk hivatalból, és nem a lakosságra tolni a megoldás terhét. 

Ócsa Önkormányzata hónapokig két "sintért" is alkalmazott, amikor duplán fizette a kóbor kutyák befogására szerződött céget, mert párhuzamosan foglalkoztatott kettőt is. Mégsem lett jobb a helyzet, csak a város pénze látja ennek is a kárát. 

 

Az említett esetben sem értesítették a kutyabefogással foglalkozót, és hagyták sorsukra a pusztába kidobott szopós állatokat. Az egyik helyi lakosnak hivatalos segítség nélkül, csupán emberi hozzáállással és összefogással sikerült  egy kiskutyát befognia és közös erővel megmenteni. A többi állatról azóta sincs hír, de nagy valószínűséggel el az erdős gazos részen, de ócsai területen kínszenvedése elpusztultak. 

Jó lenne végre valami változás a helyi hozzáállásban és a hatalmi viszonyokban, mert Ócsa az a város, ahol az egyesületek, a társulások egyike sem foglalkozik a polgárság valós sorsával, annak alakulásával, a hétköznapi életével, és életkörülményeivel, a helyi társadalom köznapjaival az utcán tapasztalható közélettel. 

Ez látható és érezhető a mindennapokban, az állattartásban az emberi hozzáállásban és a mentalitásban, de a hatalmi szervek viszonyulásában is. 

hírek

*

Sintér munka, avagy jó üzlet a sintér biznisz - Ócsáról is beszélhetnénk ( - 2. rész)

Előző számunkban cikkben egy tükröt igyekeztünk az illetékesek és a kevésbé illetékesek elé tartani: nézzék meg, micsoda legális állatkínzás folyik még ma is néhány gyepmesteri telepen ebbefogás címén.

Ezeknek a telepeknek a nagy része nem felel meg az állatvédelmi törvényben lefektetett előírásoknak. Miközben az önkormányzatok éves szinten milliókat költenek több ezer kutya elpusztítására, addig ebből a pénzből már rég meg lehetett volna oldani humánusan is ezt a kérdést.

A folytatásban megszólal két, hajdanán gyepmesterként működő férfi, és két állatvédő is.

Egyik faluban befogták, kettővel arrébb elengedték

Azt mondja, csak akkor nyilatkozik, ha más nevet írok. Meg akkor, ha a helységneveket is megváltoztatom. Mert hogy fél. Mert hogy sok pénz van ám a kóbor kutya befogásban! A  másik volt gyepmester pedig azért hagyta ott a kenyeret adó foglalkozást, mert nem tudta szó nélkül elviselni a kutyákat kivégző doktornő kegyetlenkedéseit.

A férfit nevezzük csak Bélának. Önhibáján kívül került utcára. Egyik ismerőse ajánlotta be a gyepmesterhez. Akinek sok településsel volt szerződése.

– Rengeteg volt a munkája, és nem bírta. Annál is inkább nem, mert más tevékenységet is folytat. Így sokszor én mentem ki a kutyákért. Mindig az önkormányzat szólt, hogy mikor menjünk. Megfogtam a kutyákat, és a fő gyepmester utasítására két faluval arrébb elengedtem őket. Hogy mi volt ebben az üzlet? Hát az, hogy az adott önkormányzattal olyan szerződése volt, hogy kiszállásonként fizetett! Ezeket szívesen csináltam! Megfogtam a kutyát, és két faluval arrébb kinyitottam az ajtót! Jó móka volt! Sokkal jobb sors jutott ezeknek a blökiknek, mint akik a telepre kerültek… Soha nem tudtam meg, hogyan történt a kutyák kivégzése. Csak bementem másnap,és hiányoztak azok a kutyák, akiket előző nap még simogattam. A szemeteskukából lógott ki a lábuk. A szájuk sarkából  vér folyt ki . Azt mondják, ez csak akkor van így, ha a nem megengedett altatószerrel történik a kivégzésük. Valami nem volt stimmelt a dologgal, mert mondta is a gyepmester, hogy ezzel mennyi pénzt spórolt…Amikor látta, hogy nem tetszik ez nekem, arról mesélt, hogy tudom-e, hány befogott kutya tűnik el úgy, hogy soha többé nem látja élve senki. Mert befogják, de utána valószínűleg nyomban ki is végzik: agyon verik, felakasztják… Akkor ezek a nyomorultak még mindig jobban jártak.

Kivégzés kábítás nélkül

O. úr . az egyik önkormányzati tulajdonú gyepmesteri telepen dolgozott. Imádja a kutyákat. Az volt a szokása, hogy a gyepmesteri telepre szigorúan zárt kapuk mögé becsempészte az állatvédőket is, hogy próbáljanak gazdát keresni a ketrecekben reménykedő kutyáknak. Meg kilopkodta a beteg állatokat, és az egyik ismerős állatorvoshoz vitte őket, mert hogy a telep doktornője nem volt hajlandó ellátni a betegeket.

– Sok vitánk volt a doktornővel. Őt csak a pénz érdekelte. Például nem adta ki a kutyákat a gazdáknak, csak ha lejárt a két hét megfigyelési idő. Mindezt azért, mert így napi díjat számíthatott fel a bent tartott kutyák után! Emiatt többen is feljelentették, de úgy látszik, a doktornőnek magasan állt a szerencse csillaga, mert mindent megúszott. A legborzalmasabb dolgokat azonban csak én láttam. A telepen zajló altatások gyakran még ma is kísértenek…A doktornő előzetes kábítás nélkül altat, hiszen ezzel is megspórol egy csomó pénzt. Amíg ott dolgoztam, nekem kellett lefognom a kutyákat. A doktornő pedig döfött az injekciós tűvel. A fecskendőben lévő T61 így a ficánkoló, menekülni akaró kutyákban rossz helyre ment. Tízből négyszer ha talált, de az esetek többségében nem a szívbe, nem a tüdőbe ment, jelentősen megnövelve ezzel a kivégzett kutyák végső haláltusáját… Egyszer megpróbálkozott a legolcsóbb kábító anyaggal. Beadta vénásan, de a kutyának meg sem kottyant. Ezután nem is kísérletezett tovább kábítással. Ahogy esik, úgy puffan alapon oltotta le a kutyákat… - emlékezik a hajdani gyepmester. O. a végén persze ki lett rúgva. A doktornő a mai napig a telepen dolgozik, és állatvédők most sem tehetik be ide a lábukat. Bár egy tévéfelvétel miatt kisebb fajta botrány tört ki,é s hatósági ellenőrzést kértek erre a gyepmesteri telepre, az ellenőrzés persze mindent a legnagyobb rendben talált….

Az adó és a chip lenne a megoldás?

Horváth Bora a Biatorbágyi Állatvédő Egyesületnek, a Kóborkának a vezetője. Azon kevés állatvédők egyike, akit a higgadtság, az ész érvekkel történő meggyőzés vezet, és nem az elvakultság. Így Bora kimondja, szükség van ebbefogókra.

–    Igen, szükség van rájuk. Ráadásul ez egy eléggé veszélyes üzem, tehát akárki nem is tudná ezt a feladatot elvégezni. Fizessék meg tisztességesen őket az önkormányzatok, de követeljék is meg tőlük a kutyák normális elhelyezését! Azt a pénzt pedig amit erre a célra fordítanak, kifizettetném a hanyag kutyatartókkal! Egyből meggondolná a kutya gazdája, máskor is hagyná-e utcán csatangolni a kedvencét. Mert én is sok mindent láttam, és bizony a legtöbb helyen állatkínzással egyenértékűek a tartási módok. Legnagyobb döbbenetemre mindez a hatóság teljes együttműködésével történik! Az önkormányzatok felelőssége , hogy nem ellenőrzik ezeket a telepeket. Nekik csak az az érdekük, hogy minél olcsóbban le tudják a kóbor kutya kérdést, és teszik mindezt a mi adó forintjainkból. A nagy hidegben megfagynak az állatok, mert egy 1x1 méteres ketrecbe zárják őket, ahol mozdulni sem tudnak. Arról nem beszélve, hogy soha senki nem ellenőrzi, hogy hova tűnnek a települések önkormányzati hivatalainak lejelentett kutyák. Amennyiért ugyanis felveszi a gyepmester a pénzt, annyit nem is tud elhelyezni! Csodálkozom, hogy ez még soha nem szúrt szemet senkinek! – érvel az állatvédő.

Mindenesetre Horváth Borának javaslata is lenne arra nézve, hogyan lehetne megoldani ezt a problémát: a kötelező chipezés mellett az ebadó bevezetésére szavaz. .Az állatvédő véleménye szerint ugyanis ennek köszönhetően sikerült Németországban vagy Ausztriában is megoldani a kóbor kutya kérdést. Mára pedig elhűlve néznek szét nyugati szomszédaink a gyepmesteri telepeken, miközben arra gondolnak, hogy nem is Magyarországon, hanem a Balkánon járnak.

Ketrecezés Ócsán - a focipálya mellett

Nyomorúságos ketrecek, vagy széttépett tetemek

A Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítvány önkéntesei szinte az ország valamennyi sintértelepét már bejárták. Ha gyepmesteri telepen altatásra váró német juhászkutyákról szereznek tudomást, kihozzák, legyen az az ország nyugati, vagy keleti felén.

–  Ha nem nyomorúságos ketreceket találunk, akkor széttépett kutyatetemekbe ütközünk. Az egyik távoli gyepmesteri telepen a gyepmester ki tudja milyen megfontolásból falkatartásban tartja a kanokat, és egy másik udvarban pedig a szukákat. Ennek az lett az egyenes következménye, hogy szinte napirendrenden tépték szét az állatok a legyengült társaikat. Itt az életben maradáshoz minden kutyának kemény csatát kell vívnia. Nem csak az élelemért, de még a pihenésért is vérre menő küzdelmem folyik. Így idegileg és fizikailag is a végkimerülés szélén álló kutyák kerülnek hozzánk. – meséli Újházi István, a fajtamentés szóvivője.

-   Egyik legfelemelőbb mentésünk pont az volt, amikor erről a telepről kimentettünk egy kant, akit állítólag a saját gazdája adott le a sintértelepen. Ám felmerült egy gyanús momentum, ami miatt elkezdtünk nyomozni. Kiderült, hogy Móricot Kőbányán lopták el a gazdájától, és másfél év múlva a több száz kilométerrel arrébb fekvő sintértelepen bukkant újra fel. Móric leadott állatként azonnal kivégezhető lett volna…Szerencsére még időben érkeztünk. Az viszont tény, hogy teljesen ellenőrizhetetlen, hogy egy kutyát valóban a saját gazdája ad-e le, vagy egyszerűen csak valamilyen kicsinyes bosszú áldozatává válik. Az ellenőrzés csak akkor lenne megvalósítható, ha minden kutya chipes lenne, és a leolvasó segítségével pillanatok alatt ellenőrizhetővé válnak az adatok- mondja Újházi István. – Mindenesetre az is érdekes dolog, hogy amellett, hogy több száz kilométert leautózunk egy bajban lévő német juhászkutyáért, még háromszoros áron ki is fizettetik velünk az oltásokat.  Na nem az anyagárát számolják fel a veszettségi oltóanyagnak, hanem a sokszorosát, a féreghajtásról nem beszélve. De a legnagyobb baj az, hogy a gyepmesterek többsége nem ért ehhez a fajtához. Félnek tőlük, így a befogási módszereik és a tartási körülmények is brutálisak. A kutyák pedig erre gyakran agresszióval válaszolnak, és emiatt végképp megpecsételődik a sorsuk.     

Mi lehet a megoldás?

Ha hiszik, ha nem, a megoldás nem járna semmiféle különleges hókuszpókkal! Egyszerűen csak elhatározás kérdése, hogy véget vessünk a sintér biznisznek. Az önkormányzatok a pénztelenséget okolják a gyepmesteri telepeken uralkodó törvénytelen állapotok okának. Pedig a megoldás semmivel nem kerülne több pénzükbe, mint amit eddig is kifizettek a kóbor állat kérdés megoldására. Ha a sintérnek kifizetett pénzeket, a tartási költséget, majd a méreginjekció árát az önkormányzatok inkább megelőzésre (pld ivartalanítás, chipezés) költenék, rövidesen nem lenne szükség a gyepmesterekre, mint ahogyan tőlünk nyugatabbra is ismeretlenek ezek fogalmak. A kérdés humánus, törvényes megoldásáról nem is beszélve. Ugyanis 2008-ban, csak az ismert gyepmesteri telepeken 18 ezer kutyát végeztek ki. Hogy ez a tömeges kutyamészárlás hány száz millió forintjába került az adófizető állampolgároknak, arról nem szól a fáma…

 Kovács Violetta  

Kutya.hu

*

Sintér munka, avagy jó üzlet a sintér biznisz - Ócsáról is beszélhetnénk ( - 1. rész)

Ha az önkormányzatok azt a pénzt, amit sintérre költenek, állatvédelmi megelőzésre fordítanák, már rég nem lenne szükség azokra a gyepmesteri telepekre, amelyek a Balkánt idézik, nem pedig az Európa Uniót…

Lehet viszonylagos felemelkedés, de lehet gazdasági válság: egy valami alig változott ebben az országban. Ez pedig nem más, mint a gyepmesteri telepek helyzete. Mintha nem is lenne állatvédelmi törvényünk, ezek felett a telepek felett megállt az idő. Hogy ez így is maradjon, jó néhány helyen egyszerűen ezt úgy oldják meg, hogy ember fia be nem teheti a lábát a kétes hírű intézmény ajtaján. Hogy mi történik, ha valaki a kutyáját keresi? Hát megáll az intézmény kapuja előtt. Kihoznak neki egyet, esetleg aztán egy másik kutyát. Ha a kutyák nem azonosak az elveszett ebbel, hát így járt a tulajdonos! Többé nem látja élve a kutyáját, aki lehet, hogy éppen benn a telepen hallgatja reménykedve gazdája egyre távolodó hangját.

Jó néhány telep működik úgy, hogy ember fia át nem lépheti a kapuját. Vajon milyen titkolni valójuk van? Miért nem léphet be az az adózó állampolgár, akinek az adó forintjából fenn tartják ezeket?

Ilyen telep például a  Gyál is. Sem a kutyáját kereső gazda, sem állatvédő nem teheti be a lábát a helyi KHT által üzemeltetett telep területére. Hogy mi ennek az oka, azt a KHT vezetője sem tudja megmondani.

De talán jobb is, ha nem jut be ezekre a helyekre a laikus ember fia…Mert amit a legtöbb helyen lát, az az érzékenyebb lelkű embertársainkat bizonyára hosszú hónapokra tenné álmatlanná…

Olyan telepek ezek, amelyek több helyen kimerítik az állatkínzás fogalmát. Mert míg az állatvédelmi törvény érthetően behatárolja az állatok tartásának körülményeit, az önkormányzatok gyepmesteri telepei úgy gondolhatják, rájuk nem vonatkoznak ezek az előírások! Ha a  nyugati határszélről indulva teszünk egy sétát, nem túl nagy dicsőség nekünk a soproni gyepmesteri telep, ahol az állatok szűk ketrecben várják megmentőiket. Szerencsére azok meg is érkeznek. Igaz, nem magyarok, hanem az osztrák állatvédők képében, akik nem tudták tovább elnézni az altatások tömkelegét, és évek óta ők hordják ki a megfigyelési idő letelte után az ebeket.  Már nem szörnyülködnek, megszokták a látványt. Ám minden bizonnyal őket is sokkolná hogy mit láthatnak, ha az ország szíve felé lévő gyepmesteri telepekre autóznának…Nem is kell olyan sokat menniük, mert Várpalotán még ettől is rosszabb látvány fogadja a betérőket. Nyomorúságos ketreceikben az állatoknak valódi kínszenvedés a megfigyelési idő letöltése, de legalább itt az új gyepmester személye révén könnyebb a sorsuk az állatoknak. Itt a helyi állatvédők igyekeznek maradék lehetőségeket is összeszedve menteni az állatokat a megfigyelési idő letelte után. Innen nem messze mindössze másfél évvel ezelőtt sikerült egy vizsgálat során a német juhászkutya fajtamentőknek bezáratni a zirci gyepmesteri telepet, ahol állatkínzással felérő módon tartották a befogott kutyákat, ráadásul a 14 napos megfigyelési határidőt sem tartották be.

Szemét és állatbefogó csapda - Ócsán a pálya mellett

Maszekban a legnagyobb buli!

Lehetne sorolni tovább a településeket, de nem lenne igazságos. Hiszen ott vannak a szerződött vállalkozók eldugott telepei. Azok a telepek, amelyeken nem járt még ember fia, nemhogy a szakhatóság, hiszen ezeknek a vállalkozóknak nincsen engedélyük. Valószínűleg megvan annak az oka, hogy miért dugdossák ennyire ebbefogó telepeiket! Ennek ellenére a legújabb divat, hogy állatvédőként tüntetik fel magukat és a tevékenységüket a hatóság és a lakosság előtt. A kóbor ebek befogása  kötelező nyűg ez az önkormányzatok hátán, amitől megpróbálnak a leggyorsabban megszabadulni. Ha nincs a településnek az ebrendészeti telepet üzemeltető KHT-ja, pályázatot írnak ki a kóbor kutyák befogására. A kóbor állatok megfigyelését pontosan humánegészségügyi szempontból csakis az állategészségügyi hatóság  által engedélyezett és ellenőrzött településen végezhetnék. De hogyan is történik ez néhány helyen a valóságban? Az önkormányzat ülésén meghallgatják a pályázót. Nem hogy nem kérik az az eb befogó szakképesítését igazoló dokumentumot, de a telep szakhatósági engedélyét sem ellenőrzi senki!

Így történhetett meg, hogy a több botrányt és telepe felszámolását megélő vállalkozóval most ismét szerződést kötöttek települések. A jegyzőkönyvek tanúsítása szerint bediktálásra elfogadtak egy olyan telephelyet, ami semmiféle szakhatósági engedéllyel nem rendelkezik! Egyébként  erre a telepre pedig egy másik ebbefogó is hordja az általa befogott kutyákat. Csak éppen a hatóság nem tud arról, hogy ez a telep létezik, így nem is ellenőrzi.

Arról ugyanis ne álmodjunk, hogy az önkormányzatoktól valaki kimegy ellenőrizni, vajon hová is kerülnek a településükön befogott kutyáik! Az állategészségügy pedig miután nem adott rá engedélyt, nem is tud a létezéséről sem.

Jó biznisz a sintér biznisz!

Már ötven településen gyűjti be az a magán gyepmester azokat a kutyákat, akinek a telepe rendelkezik engedéllyel. Csak hogy ez a telep kicsi, a gyepmester pedig azt állítja a pályázati meghallgatások során az önkormányzatoknak, hogy nála nincsenek altatások! Hogy hová kerülnek a többi helyről befogott kutyák? Nos, ennek még senki nem nézett utána. Pedig igen egyszerű lenne a feladat. A településeknek lejelentett befogott kutyaszámot kellene csak összeegyeztetni a telepi naplóval. Ha ez megtörtént, gyaníthatóan jó pár hasonló telepen merülnének fel kérdések a kutyák létszámával kapcsolatosan. A kutyák sorsáról is kaphatnánk némi képet, ha egyszer egy illetékes venné ahhoz a fáradtságot, hogy az exterminálási napló bejegyzéseit pedig összevetnék a telepi napló adataival…Az pedig hogy ki, és milyen anyaggal végzi a „felesleggé” vált állatok kivégzését…Nos ellenőrzés hiányában senki nem tudhatja…

Mert attól kezdve, hogy az önkormányzat megkötötte a gyepmesterrel a szerződést, úgy tűnik, már a kutyát sem érdekli a kutyák sorsa!

Pedig nem lehet rossz üzlet az ebbefogó tevékenység! Településenként száz-kétszázezer forint összegű díjazást kap a gyepmester a befogott kóbor kutyákért. Ha valaki ezt beszorozza a megbízó települések számával, több milliós havi bevétel jön ki. Ha ezeket a pénzeket az önkormányzatok inkább állatvédelmi célokra, megelőzésre  (ivartalanítás, chipezés) költenék, rövidesen nem lenne szükség a gyepmesterekre, mint ahogyan tőlünk nyugatabbra is ismeretlen a gyepmesteri telepek fogalma) De úgy látszik, az üzlet az üzlet, és ez fontosabb, mint a kóbor kutyák sorsának humánus megoldása.

Kutya .hu

(Folytatjuk)

*