Felmentést kapnak az állatvédők szilveszterre a kijárási tilalom alól - állatvédelem ( - kutyavilág)

 Felmentést kapnak a kijárási tilalomra vonatkozó rendelkezések alól az állatvédők szilveszter éjszakára – közölte az állatvédelemért felelős miniszteri biztos.

A rendőrség 2020. december 31-én 20 óra és 2021. január 1-jén 5 óra között az állatok védelme érdekében igazolásként elfogadja a bejegyzett, állatvédelemmel foglalkozó civil szervezet által kiállított, a védelmi intézkedések második üteméről szóló kormányrendelet által előírt okiratot –írta közleményében Ovádi Péter.

Az igazolást csak azoknak a civil szervezeteknek az esetében fogadja el a rendőrség, amelyek alapító okiratában az állatvédelem a fő tevékenység.

Ovádi Péter hangsúlyozta, ha egy civil szervezetnek bejelentés alapján befogást vagy elhelyezést kell biztosítania, akkor azt jogszerűen teheti meg az igazolás birtokában, ugyanakkor az állatvédők egységes megítélése érdekében fontosnak tartja, hogy ezzel senki ne éljen vissza.

*

Sintér munka, avagy jó üzlet a sintér biznisz - Ócsáról is beszélhetnénk ( - 2. rész)

Előző számunkban cikkben egy tükröt igyekeztünk az illetékesek és a kevésbé illetékesek elé tartani: nézzék meg, micsoda legális állatkínzás folyik még ma is néhány gyepmesteri telepen ebbefogás címén.

Ezeknek a telepeknek a nagy része nem felel meg az állatvédelmi törvényben lefektetett előírásoknak. Miközben az önkormányzatok éves szinten milliókat költenek több ezer kutya elpusztítására, addig ebből a pénzből már rég meg lehetett volna oldani humánusan is ezt a kérdést.

A folytatásban megszólal két, hajdanán gyepmesterként működő férfi, és két állatvédő is.

Egyik faluban befogták, kettővel arrébb elengedték

Azt mondja, csak akkor nyilatkozik, ha más nevet írok. Meg akkor, ha a helységneveket is megváltoztatom. Mert hogy fél. Mert hogy sok pénz van ám a kóbor kutya befogásban! A  másik volt gyepmester pedig azért hagyta ott a kenyeret adó foglalkozást, mert nem tudta szó nélkül elviselni a kutyákat kivégző doktornő kegyetlenkedéseit.

A férfit nevezzük csak Bélának. Önhibáján kívül került utcára. Egyik ismerőse ajánlotta be a gyepmesterhez. Akinek sok településsel volt szerződése.

– Rengeteg volt a munkája, és nem bírta. Annál is inkább nem, mert más tevékenységet is folytat. Így sokszor én mentem ki a kutyákért. Mindig az önkormányzat szólt, hogy mikor menjünk. Megfogtam a kutyákat, és a fő gyepmester utasítására két faluval arrébb elengedtem őket. Hogy mi volt ebben az üzlet? Hát az, hogy az adott önkormányzattal olyan szerződése volt, hogy kiszállásonként fizetett! Ezeket szívesen csináltam! Megfogtam a kutyát, és két faluval arrébb kinyitottam az ajtót! Jó móka volt! Sokkal jobb sors jutott ezeknek a blökiknek, mint akik a telepre kerültek… Soha nem tudtam meg, hogyan történt a kutyák kivégzése. Csak bementem másnap,és hiányoztak azok a kutyák, akiket előző nap még simogattam. A szemeteskukából lógott ki a lábuk. A szájuk sarkából  vér folyt ki . Azt mondják, ez csak akkor van így, ha a nem megengedett altatószerrel történik a kivégzésük. Valami nem volt stimmelt a dologgal, mert mondta is a gyepmester, hogy ezzel mennyi pénzt spórolt…Amikor látta, hogy nem tetszik ez nekem, arról mesélt, hogy tudom-e, hány befogott kutya tűnik el úgy, hogy soha többé nem látja élve senki. Mert befogják, de utána valószínűleg nyomban ki is végzik: agyon verik, felakasztják… Akkor ezek a nyomorultak még mindig jobban jártak.

Kivégzés kábítás nélkül

O. úr . az egyik önkormányzati tulajdonú gyepmesteri telepen dolgozott. Imádja a kutyákat. Az volt a szokása, hogy a gyepmesteri telepre szigorúan zárt kapuk mögé becsempészte az állatvédőket is, hogy próbáljanak gazdát keresni a ketrecekben reménykedő kutyáknak. Meg kilopkodta a beteg állatokat, és az egyik ismerős állatorvoshoz vitte őket, mert hogy a telep doktornője nem volt hajlandó ellátni a betegeket.

– Sok vitánk volt a doktornővel. Őt csak a pénz érdekelte. Például nem adta ki a kutyákat a gazdáknak, csak ha lejárt a két hét megfigyelési idő. Mindezt azért, mert így napi díjat számíthatott fel a bent tartott kutyák után! Emiatt többen is feljelentették, de úgy látszik, a doktornőnek magasan állt a szerencse csillaga, mert mindent megúszott. A legborzalmasabb dolgokat azonban csak én láttam. A telepen zajló altatások gyakran még ma is kísértenek…A doktornő előzetes kábítás nélkül altat, hiszen ezzel is megspórol egy csomó pénzt. Amíg ott dolgoztam, nekem kellett lefognom a kutyákat. A doktornő pedig döfött az injekciós tűvel. A fecskendőben lévő T61 így a ficánkoló, menekülni akaró kutyákban rossz helyre ment. Tízből négyszer ha talált, de az esetek többségében nem a szívbe, nem a tüdőbe ment, jelentősen megnövelve ezzel a kivégzett kutyák végső haláltusáját… Egyszer megpróbálkozott a legolcsóbb kábító anyaggal. Beadta vénásan, de a kutyának meg sem kottyant. Ezután nem is kísérletezett tovább kábítással. Ahogy esik, úgy puffan alapon oltotta le a kutyákat… - emlékezik a hajdani gyepmester. O. a végén persze ki lett rúgva. A doktornő a mai napig a telepen dolgozik, és állatvédők most sem tehetik be ide a lábukat. Bár egy tévéfelvétel miatt kisebb fajta botrány tört ki,é s hatósági ellenőrzést kértek erre a gyepmesteri telepre, az ellenőrzés persze mindent a legnagyobb rendben talált….

Az adó és a chip lenne a megoldás?

Horváth Bora a Biatorbágyi Állatvédő Egyesületnek, a Kóborkának a vezetője. Azon kevés állatvédők egyike, akit a higgadtság, az ész érvekkel történő meggyőzés vezet, és nem az elvakultság. Így Bora kimondja, szükség van ebbefogókra.

–    Igen, szükség van rájuk. Ráadásul ez egy eléggé veszélyes üzem, tehát akárki nem is tudná ezt a feladatot elvégezni. Fizessék meg tisztességesen őket az önkormányzatok, de követeljék is meg tőlük a kutyák normális elhelyezését! Azt a pénzt pedig amit erre a célra fordítanak, kifizettetném a hanyag kutyatartókkal! Egyből meggondolná a kutya gazdája, máskor is hagyná-e utcán csatangolni a kedvencét. Mert én is sok mindent láttam, és bizony a legtöbb helyen állatkínzással egyenértékűek a tartási módok. Legnagyobb döbbenetemre mindez a hatóság teljes együttműködésével történik! Az önkormányzatok felelőssége , hogy nem ellenőrzik ezeket a telepeket. Nekik csak az az érdekük, hogy minél olcsóbban le tudják a kóbor kutya kérdést, és teszik mindezt a mi adó forintjainkból. A nagy hidegben megfagynak az állatok, mert egy 1x1 méteres ketrecbe zárják őket, ahol mozdulni sem tudnak. Arról nem beszélve, hogy soha senki nem ellenőrzi, hogy hova tűnnek a települések önkormányzati hivatalainak lejelentett kutyák. Amennyiért ugyanis felveszi a gyepmester a pénzt, annyit nem is tud elhelyezni! Csodálkozom, hogy ez még soha nem szúrt szemet senkinek! – érvel az állatvédő.

Mindenesetre Horváth Borának javaslata is lenne arra nézve, hogyan lehetne megoldani ezt a problémát: a kötelező chipezés mellett az ebadó bevezetésére szavaz. .Az állatvédő véleménye szerint ugyanis ennek köszönhetően sikerült Németországban vagy Ausztriában is megoldani a kóbor kutya kérdést. Mára pedig elhűlve néznek szét nyugati szomszédaink a gyepmesteri telepeken, miközben arra gondolnak, hogy nem is Magyarországon, hanem a Balkánon járnak.

Ketrecezés Ócsán - a focipálya mellett

Nyomorúságos ketrecek, vagy széttépett tetemek

A Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítvány önkéntesei szinte az ország valamennyi sintértelepét már bejárták. Ha gyepmesteri telepen altatásra váró német juhászkutyákról szereznek tudomást, kihozzák, legyen az az ország nyugati, vagy keleti felén.

–  Ha nem nyomorúságos ketreceket találunk, akkor széttépett kutyatetemekbe ütközünk. Az egyik távoli gyepmesteri telepen a gyepmester ki tudja milyen megfontolásból falkatartásban tartja a kanokat, és egy másik udvarban pedig a szukákat. Ennek az lett az egyenes következménye, hogy szinte napirendrenden tépték szét az állatok a legyengült társaikat. Itt az életben maradáshoz minden kutyának kemény csatát kell vívnia. Nem csak az élelemért, de még a pihenésért is vérre menő küzdelmem folyik. Így idegileg és fizikailag is a végkimerülés szélén álló kutyák kerülnek hozzánk. – meséli Újházi István, a fajtamentés szóvivője.

-   Egyik legfelemelőbb mentésünk pont az volt, amikor erről a telepről kimentettünk egy kant, akit állítólag a saját gazdája adott le a sintértelepen. Ám felmerült egy gyanús momentum, ami miatt elkezdtünk nyomozni. Kiderült, hogy Móricot Kőbányán lopták el a gazdájától, és másfél év múlva a több száz kilométerrel arrébb fekvő sintértelepen bukkant újra fel. Móric leadott állatként azonnal kivégezhető lett volna…Szerencsére még időben érkeztünk. Az viszont tény, hogy teljesen ellenőrizhetetlen, hogy egy kutyát valóban a saját gazdája ad-e le, vagy egyszerűen csak valamilyen kicsinyes bosszú áldozatává válik. Az ellenőrzés csak akkor lenne megvalósítható, ha minden kutya chipes lenne, és a leolvasó segítségével pillanatok alatt ellenőrizhetővé válnak az adatok- mondja Újházi István. – Mindenesetre az is érdekes dolog, hogy amellett, hogy több száz kilométert leautózunk egy bajban lévő német juhászkutyáért, még háromszoros áron ki is fizettetik velünk az oltásokat.  Na nem az anyagárát számolják fel a veszettségi oltóanyagnak, hanem a sokszorosát, a féreghajtásról nem beszélve. De a legnagyobb baj az, hogy a gyepmesterek többsége nem ért ehhez a fajtához. Félnek tőlük, így a befogási módszereik és a tartási körülmények is brutálisak. A kutyák pedig erre gyakran agresszióval válaszolnak, és emiatt végképp megpecsételődik a sorsuk.     

Mi lehet a megoldás?

Ha hiszik, ha nem, a megoldás nem járna semmiféle különleges hókuszpókkal! Egyszerűen csak elhatározás kérdése, hogy véget vessünk a sintér biznisznek. Az önkormányzatok a pénztelenséget okolják a gyepmesteri telepeken uralkodó törvénytelen állapotok okának. Pedig a megoldás semmivel nem kerülne több pénzükbe, mint amit eddig is kifizettek a kóbor állat kérdés megoldására. Ha a sintérnek kifizetett pénzeket, a tartási költséget, majd a méreginjekció árát az önkormányzatok inkább megelőzésre (pld ivartalanítás, chipezés) költenék, rövidesen nem lenne szükség a gyepmesterekre, mint ahogyan tőlünk nyugatabbra is ismeretlenek ezek fogalmak. A kérdés humánus, törvényes megoldásáról nem is beszélve. Ugyanis 2008-ban, csak az ismert gyepmesteri telepeken 18 ezer kutyát végeztek ki. Hogy ez a tömeges kutyamészárlás hány száz millió forintjába került az adófizető állampolgároknak, arról nem szól a fáma…

 Kovács Violetta  

Kutya.hu

*

Sintér munka, avagy jó üzlet a sintér biznisz - Ócsáról is beszélhetnénk ( - 1. rész)

Ha az önkormányzatok azt a pénzt, amit sintérre költenek, állatvédelmi megelőzésre fordítanák, már rég nem lenne szükség azokra a gyepmesteri telepekre, amelyek a Balkánt idézik, nem pedig az Európa Uniót…

Lehet viszonylagos felemelkedés, de lehet gazdasági válság: egy valami alig változott ebben az országban. Ez pedig nem más, mint a gyepmesteri telepek helyzete. Mintha nem is lenne állatvédelmi törvényünk, ezek felett a telepek felett megállt az idő. Hogy ez így is maradjon, jó néhány helyen egyszerűen ezt úgy oldják meg, hogy ember fia be nem teheti a lábát a kétes hírű intézmény ajtaján. Hogy mi történik, ha valaki a kutyáját keresi? Hát megáll az intézmény kapuja előtt. Kihoznak neki egyet, esetleg aztán egy másik kutyát. Ha a kutyák nem azonosak az elveszett ebbel, hát így járt a tulajdonos! Többé nem látja élve a kutyáját, aki lehet, hogy éppen benn a telepen hallgatja reménykedve gazdája egyre távolodó hangját.

Jó néhány telep működik úgy, hogy ember fia át nem lépheti a kapuját. Vajon milyen titkolni valójuk van? Miért nem léphet be az az adózó állampolgár, akinek az adó forintjából fenn tartják ezeket?

Ilyen telep például a  Gyál is. Sem a kutyáját kereső gazda, sem állatvédő nem teheti be a lábát a helyi KHT által üzemeltetett telep területére. Hogy mi ennek az oka, azt a KHT vezetője sem tudja megmondani.

De talán jobb is, ha nem jut be ezekre a helyekre a laikus ember fia…Mert amit a legtöbb helyen lát, az az érzékenyebb lelkű embertársainkat bizonyára hosszú hónapokra tenné álmatlanná…

Olyan telepek ezek, amelyek több helyen kimerítik az állatkínzás fogalmát. Mert míg az állatvédelmi törvény érthetően behatárolja az állatok tartásának körülményeit, az önkormányzatok gyepmesteri telepei úgy gondolhatják, rájuk nem vonatkoznak ezek az előírások! Ha a  nyugati határszélről indulva teszünk egy sétát, nem túl nagy dicsőség nekünk a soproni gyepmesteri telep, ahol az állatok szűk ketrecben várják megmentőiket. Szerencsére azok meg is érkeznek. Igaz, nem magyarok, hanem az osztrák állatvédők képében, akik nem tudták tovább elnézni az altatások tömkelegét, és évek óta ők hordják ki a megfigyelési idő letelte után az ebeket.  Már nem szörnyülködnek, megszokták a látványt. Ám minden bizonnyal őket is sokkolná hogy mit láthatnak, ha az ország szíve felé lévő gyepmesteri telepekre autóznának…Nem is kell olyan sokat menniük, mert Várpalotán még ettől is rosszabb látvány fogadja a betérőket. Nyomorúságos ketreceikben az állatoknak valódi kínszenvedés a megfigyelési idő letöltése, de legalább itt az új gyepmester személye révén könnyebb a sorsuk az állatoknak. Itt a helyi állatvédők igyekeznek maradék lehetőségeket is összeszedve menteni az állatokat a megfigyelési idő letelte után. Innen nem messze mindössze másfél évvel ezelőtt sikerült egy vizsgálat során a német juhászkutya fajtamentőknek bezáratni a zirci gyepmesteri telepet, ahol állatkínzással felérő módon tartották a befogott kutyákat, ráadásul a 14 napos megfigyelési határidőt sem tartották be.

Szemét és állatbefogó csapda - Ócsán a pálya mellett

Maszekban a legnagyobb buli!

Lehetne sorolni tovább a településeket, de nem lenne igazságos. Hiszen ott vannak a szerződött vállalkozók eldugott telepei. Azok a telepek, amelyeken nem járt még ember fia, nemhogy a szakhatóság, hiszen ezeknek a vállalkozóknak nincsen engedélyük. Valószínűleg megvan annak az oka, hogy miért dugdossák ennyire ebbefogó telepeiket! Ennek ellenére a legújabb divat, hogy állatvédőként tüntetik fel magukat és a tevékenységüket a hatóság és a lakosság előtt. A kóbor ebek befogása  kötelező nyűg ez az önkormányzatok hátán, amitől megpróbálnak a leggyorsabban megszabadulni. Ha nincs a településnek az ebrendészeti telepet üzemeltető KHT-ja, pályázatot írnak ki a kóbor kutyák befogására. A kóbor állatok megfigyelését pontosan humánegészségügyi szempontból csakis az állategészségügyi hatóság  által engedélyezett és ellenőrzött településen végezhetnék. De hogyan is történik ez néhány helyen a valóságban? Az önkormányzat ülésén meghallgatják a pályázót. Nem hogy nem kérik az az eb befogó szakképesítését igazoló dokumentumot, de a telep szakhatósági engedélyét sem ellenőrzi senki!

Így történhetett meg, hogy a több botrányt és telepe felszámolását megélő vállalkozóval most ismét szerződést kötöttek települések. A jegyzőkönyvek tanúsítása szerint bediktálásra elfogadtak egy olyan telephelyet, ami semmiféle szakhatósági engedéllyel nem rendelkezik! Egyébként  erre a telepre pedig egy másik ebbefogó is hordja az általa befogott kutyákat. Csak éppen a hatóság nem tud arról, hogy ez a telep létezik, így nem is ellenőrzi.

Arról ugyanis ne álmodjunk, hogy az önkormányzatoktól valaki kimegy ellenőrizni, vajon hová is kerülnek a településükön befogott kutyáik! Az állategészségügy pedig miután nem adott rá engedélyt, nem is tud a létezéséről sem.

Jó biznisz a sintér biznisz!

Már ötven településen gyűjti be az a magán gyepmester azokat a kutyákat, akinek a telepe rendelkezik engedéllyel. Csak hogy ez a telep kicsi, a gyepmester pedig azt állítja a pályázati meghallgatások során az önkormányzatoknak, hogy nála nincsenek altatások! Hogy hová kerülnek a többi helyről befogott kutyák? Nos, ennek még senki nem nézett utána. Pedig igen egyszerű lenne a feladat. A településeknek lejelentett befogott kutyaszámot kellene csak összeegyeztetni a telepi naplóval. Ha ez megtörtént, gyaníthatóan jó pár hasonló telepen merülnének fel kérdések a kutyák létszámával kapcsolatosan. A kutyák sorsáról is kaphatnánk némi képet, ha egyszer egy illetékes venné ahhoz a fáradtságot, hogy az exterminálási napló bejegyzéseit pedig összevetnék a telepi napló adataival…Az pedig hogy ki, és milyen anyaggal végzi a „felesleggé” vált állatok kivégzését…Nos ellenőrzés hiányában senki nem tudhatja…

Mert attól kezdve, hogy az önkormányzat megkötötte a gyepmesterrel a szerződést, úgy tűnik, már a kutyát sem érdekli a kutyák sorsa!

Pedig nem lehet rossz üzlet az ebbefogó tevékenység! Településenként száz-kétszázezer forint összegű díjazást kap a gyepmester a befogott kóbor kutyákért. Ha valaki ezt beszorozza a megbízó települések számával, több milliós havi bevétel jön ki. Ha ezeket a pénzeket az önkormányzatok inkább állatvédelmi célokra, megelőzésre  (ivartalanítás, chipezés) költenék, rövidesen nem lenne szükség a gyepmesterekre, mint ahogyan tőlünk nyugatabbra is ismeretlen a gyepmesteri telepek fogalma) De úgy látszik, az üzlet az üzlet, és ez fontosabb, mint a kóbor kutyák sorsának humánus megoldása.

Kutya .hu

(Folytatjuk)

*