Minden ember számára a saját halálával megkezdődik a
túlvilág, azzal hogy lelke elhagyja a testét, és a sírbeli köztes létben
várja a feltámadást.
A kereszténység Jézus Krisztus feltámadását Húsvétkor ünnepli. Így a húsvét és a feltámadás egybeesik. Húsvét a
legrégibb keresztény ünnep és egyúttal a legjelentősebb is az egyházi
év ünnepeinek sorában. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott
termékenységi ünnepekkel, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés.
A legősibb húsvéti jelkép a bárány. Eredete a Bibliában keresendő. Az
ótestamentumi zsidók az Úr parancsára egyéves hibátlan bárányt áldoztak,
s annak vérével bekenték az ajtófélfát, hogy elkerülje őket az Úr
haragja. A húsvéti bárány Jézust is jelképezi.
A másik húsvéti állat, a húsvéti nyúl megjelenésének magyarázata már
jóval nehezebb. Az ünnep termékenységgel kapcsolatos vonatkozásában
magyarázat lehet a nyúl szapora volta. Mivel éjjeli állat, a holddal is
kapcsolatba hozható, amely égitest a termékenység szimbóluma. Nyúl és
tojás ősi kapcsolata a kutatók szerint a germán hagyományok alvilági
istennőjének legendájában jelenik meg: eszerint a nyúl eredetileg madár
volt, s az istennő haragjában négylábú állattá változtatta. E különös
tulajdonságú állat hozzánk is német közvetítéssel került, de
kialakulását homály fedi.


Ezért ma már a húsvét kapcsán az állatokért is szólni muszáj. Az állatvédők ilyen időtájt figyelmeztetnek az állatvédelemre, és arra, hogy minden élőlényt érző lény aki Isten teremtménye, s hogy ez nem játék. Ezért ne vegyünk a gyerekeknek élőállatot húsvétra. Az állat nem játék, hanem felelősségvállalás. Ennek felismerése pedig szülői feladat és törvényi kötelesség is egyben.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése