A 168 óra, Orbán, az EU felelőtlen sírásója címen jelentetett meg írást, melyben a Le Monde cikke köszön vissza.
A francia lap, azonban semmit olyan nem ír a magyar miniszterelnökről, amire a 168 óra a címet helyezte.
Úgy tűnik, az uniós tagállamok ugyanúgy az Európai Unió felelőtlen
sírásói, mint ahogy az országok annak idején vakon tántorogtak bele az
I. világháborúba is – írja a Le Monde.
A menekültválság miatt pánikba esnek, megdermednek a populisták
erősödése és saját népszerűségük csökkenése láttán. Újrarajzolják a
hajdani Európát, ahelyett, hogy közösen szerveznék meg a külső határ
védelmét.
A megosztottságért a pálma kétségtelenül a közép-európai
államokat illeti. A visegrádi csoport a mellét verve kérdőjelezi meg az
unió alapjait, bár az előnyöket elfogadja. Ugyanakkor Brüsszelt az
egykori moszkvai igához hasonlítja. Orbán Viktor pedig népszavazást akar
kiíratni. De a francia és az olasz kormányfő is Angela Merkel ellen
fordult.
Lehet persze, hogy sikerül lenyomni a menekültek számát.
És van olyan terv, hogy akkor legális csatornákat nyitnának az
áttelepülésre. Csak éppen a földrész és az egész EU számára már semmi
sem lesz olyan, mint korábban.
Eddig a 168 óra Online híre. A hozzákapcsolt cím azonban teljesen más értelmezést próbál vizionálni a megjelentekhez. Az átvettekhez a liberális szerző olyan jelzős szerkezettel emeli be Orbánt az egész migráns kérdésbe, mint valami temetkezési vállalkozót a halotti torba.
A 168 óra egyszerűen az alaptézist változtatja meg. A nagyhatalmakat, Angela Merkelt, és az Eu hibás hozzáállást fel sem hozza.
A La Monde azonban gyengén hivatkozik a világháború előtti sodródó politikára, ami ügyebár most is tetten érhető. Csak azt nem emelte ki ebben, hogy akkortájt is a nagyhatalmak nyugtalansága, és törekvései voltak az elsődleges kiváltó okok. Aztán már elég volt egy szikra, hogy lángra lobbanjon a térség.
Aztán a II. világháború során ismét csak a Német Birodalom vezéregyénisége határozta meg az európai politika vetületét és irányát. Ugyanennek a következménye lett a spanyol, az olasz és más országok szövetsége keretében a fasisztalizálódás.
Ma Európában Angela Merkel az a személy, aki az amerikai W.Bush harcának hozadékával azonosul és befogad embereket, ahogy a Quantanamo (Guantánamo) táboraiban törvényen kívüliként tartottak fogva olyan embereket, akiknek hazájából ma a menekültek áradata tör felénk.
Az Eu Parlamentje 2009-ben fogadott el közös határozatot melyben a
guantánamói foglyok befogadására szólítja fel a tagországokat,
amennyiben erre az Egyesült Államok kormánya felkéri Európát. Amerika, meg örömmel szabadult meg a kínzásokat túlélő, emberi mivoltukat elvesztő hontalan és sorstalanná vált egykori foglyoktól. A hazátlanná (tett) vált, ország nélküli fogvatartottak egyszerű elengedése a világba, feltehetőleg olyan potenciális veszélyt jelenthetett az USA-ra, mely szerint azt nem már nem vállalhatta be, hogy őket szabadjára engedjék. Több száz jogsértően fogvatartott személy lemészárlása pedig még Amerika esetében is komoly próbatétel lett volna. Így inkább a seggnyaló szövetségest megkeresve fordult Európához az államok szövetsége.
Itt pedig azonnal buktak a dologra és befogadási szándéknyilatkozatot nyilvánítottak ki.
Az EP plenáris ülése 542 igen, 55 nem és 51 tartózkodás elfogadta azt a határozatot, melyben üdvözli Barack Obamának a tábor bezárásáról szóló döntését, hangsúlyozva, hogy a fő felelősség az Egyesült Államok kormányát terheli. A határozatban az is szerepel, hogy Washingtonnak mindent meg kell tennie a foglyok alapvető emberi jogainak tiszteletben tartására a jövőben. A képviselők felhívják a Huszonheteket, hogy amennyiben ilyen kérés érkezik, fogadják be a vádak alól tisztázott foglyokat, mely a szöveg szerint az EU-nak, mint a nemzetközi és az emberi jogok védelmezőjének kötelessége.
Valahol ezzel a 2009-es eseménnyel vagy ezt megelőzően az amerikai harcvonal közel- és távol-keletre tolásával, az arab világ elleni harcokkal kezdődött az a menekültválság, aminek sodrában amerikai befolyásolására Angela Merkel kancellár olyan álláspontot képvisel, mely nem csak szavakban hanem ránk erőltetett tettlegességben is az áradat beeresztéséért száll síkra.
Ezzel inkább maga a németek vezéregyénisége ássa alá Európát, mintsem a kis Magyarország, vagy a Visegrádi csoportosulás. Ha most sírásásról elmélkedik valaki, akkor azt csakis Angela Merkel kapcsán hozhatná fel, mert az Ő és a tagállamokra erőltetett felelőtlen politikájának a következménye az, amit most Európa átél. Orbán miniszterelnöksége során egyetlen idegent, mást civilizációból érkezőt, vagy tőlünk távol álló kulturáltságú személyt, népet nem hívott és nem csábított Európa földjére.
Az hogy ezzel a nemzeti indentitásunkat védi, - és nem azt a kifacsart multikulturalizmust, amiben a kevert fajok és egyedek világa okoz bábeli zűrzavart, - azzal pont nem sírásóként, hanem nemzetmentőként kell hogy megjelenjen, ellenben a Merkel nevével jelzett politikai irányzattal.
Hans-Georg Maassen, a német alkotmányvédelmi hivatal elnöke kijelentése szerint Németországban robbanásveszélyessé vált a helyzet: az
ellenőrizetlen bevándorlás jelentős biztonsági kockázatot jelent - DEUTSCHE WIRTSCHAFTS NACHRICHTEN
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése