Elképesztő, hogy miként pazaroljuk el értékeinket és múltunkat.
Másutt ez közel sem így működik.
Most a fővárosi közlekedési eszközök vonatkozásában szeretnék rávilágítani arra a hanyagságra, amit a múltunk semmibevétele, az értékeink elherdálása és lebecsülése során tapasztalhatunk.
Budapest közlekedését a századfordulón és azt követően, '45 után a patináns és az akkor tájt korszerű járműpark határozta meg. A
patinát a millenniumi földalatti vasút és járműparkja valamint a nagyvárosi környezet önmaga biztosította.
A korszerűséget pedig a háttéripar. És ha már közlekedésről beszélünk, akkor elsősorban a Ganz (csoport) művek gyártási termékeire, mechanikai megoldásaira, járműszerkezeteire és járműveire kell emlékezni.
 |
| Korabeliség - emlék-kép ( - élőben már rég nem látható) |
Mindezek együtt és összességében szolgáltatták a város külcsínét, adták belső mozgását, részleges arculatát és lendületét. A városkép meghatározó részei, mondhatni szimbólumai voltak.
 |
| Ikarus és Mavag buszok |
Az Szovjetunió tagállamként jelentős részben a hazai ipar és a KGST termékei jelentek meg a város utcáin. Ezek a járművek biztosították a város keringését. Ezek az eszközök a városlakók szívéhez nőttek. Nem csak azért, mert mindezt jelentős részt ők alkották, maguk hozták létre, gyártották le, hanem azért is, mert a napi használat során a gyakorlatban tesztelték, alakították és formálták véglegessé. Ezért ezek a járművek nagyon kiforrottak, strapabíróak és üzembiztosak voltak.
 |
| Egykori járműgyártásunk termékei - ünnepi díszben |
Mindannyian szerettünk velük utazni, rajtuk közlekedni. Egyfajta nemzeti bűntudatot, büszkeséget jelentett ez számunkra.
Aztán a szocialista unió felbomlása, a KGST feloszlása után keletkezett űrben az előretörő nyugati behatások, a liberális szellemiség, a gyökértelen pénzpiaci harc, és a nyugati tőke betörése mind azzal a kapitalista piacszerzéssel párosult, mely gátlástalanul felhasználta és kihasználta a politikai hatalomra törés emberállományát. Így a nyugati tőke nem csak a gazdaságba, hanem a politikában is előretört, érvényt szerzett, ami visszahatott a köznapi életre és az emberek mindennapjaira.
 |
| Hazai járművek a szocializmus iparának fénykorából - Ikarus és Bengáli |
Egy beteg, s legyengülő, végül elhunyt miniszterelnököt követően nem alakult ki egy markáns hazai irányzat, egy jó gazdasági képviselet. Az átaludt rendszerváltást követő ciklusban a volt szocialisták alkotta kormány a nyugati tőkések által pénzelt liberális csoportokkal szövetkezve megkezdte az ország kiárusítását. A kulcsszó a piacgazdaság kialakítása, a veszteségek felszámolása, a privatizáció volt. Ennek az eszmeiségnek a szellemében számolták fel a hazai gyárakat, az ipar jelentős részét, de átalakították a kereskedelmet és mindent a nyugati (pénzügyi-gazdasági) elvárkosnak rendeltek alá.
Uniós tagságra törekedett az ország. A keletnek hátat fordítva nyugatra vettük az irányt. Ismét uniós tagságra vágyott a vezetés. A szocialisták bécsi kávéházak nyitásában definiálták a belépést. Így aztán az Európai Unió tagjaivá váltunk.
A nyugati termékek előtt megnyílt a piac. A hazai már snassz volt. Az egykori kukás autókat különböző nyugati típusok váltották. A német és egyéb hitelek mind a saját termékek behozatalát támogatták és biztosították, Eközben pedig hazai gyárak, kiszolgálócégek, munkahelyek szűntek meg.
Ideológiai váltás következett.
 |
| Millenniumi FAV (földalatti vasút) kocsija |
A múlt káros és kóros lett. Hirtelen minden elavult, gazdaságtalan, és ráfizetéses lett. A csodás, a fellendülést, a jólétet a felkent nyugat vizuális jóléte, imázsa adta.
Ebben a közegben a nem, csak a hazai járműgyártás, a fejlesztés állt le, hanem szép lassan az erózió is megindult.
A millenniumi földalatti öreg Ganz motorkocsijait már a szocialista éra alatt másikra (korszerűbbre) cserélték. Az
1960-tól puritán kinézetű „pótkocsikkal” kiegészítve a régi motorkocsik több mint 70 évig állták a sarat.
 |
| Ganz "kis földalatti" - az ipari csuklós elektronikai alapjaira épülve |
1970-ben jóváhagyták a vonalhosszabbítást, illetve a felszíni szakasz föld alá helyezését. Az Állatkert megállót megszüntették, a városligeti végálommást eltüntetve a tavat kettévágták a vágányokat rejtő betonszarkofággal, ami azonnal környezetidegenné vált. Ez a torzó sem esztétikailag, sem városképileg nem illeszkedik. Egy új megálló közbeiktatásával jött létre a mexikói útig terjedő szakasz. A patina korábbi patina ezzel gyakorlatilag odalett. A régi műemlék (millenniumi) szerelvényeket szinte az utolsó darabig eltüntették. Még a földalatti nevét is semmitmondóvá változtatták.
 |
| Ganz UV szerelvény - nem csak Budapest, hanem a magyar iparnak is büszkesége (volt) |
A látható fiaskó után a város más részein tovább folyt a zabolátlan járműcsere. A metró azonban mindvégig szovjet maradt. A BNV nagydíjas Ganz nem kapott létjogosultságot. A felszíni villamosok terén sem volt különb a helyzet. A Ganz UV szerelvényeket szabványidegen Tátrák behozatalával kezdték irtani. Majd aztán új megrendelések helyett ismét egy olyan jármű került beszerzésre aminek okán az előírásokat kellett módosítani. Ez pedig a hannoveri magas padlós használt járművek beszerzésekor történt. Majd aztán a Siemens hosszú csuklósai mellett foglalt állás a főváros, hogy kiváltsa a körúton futó Ganz ipari csuklósokat. Ezzel az UV-ék sorsa végképp megpecsételődött.
 |
| Ganz ipari csuklós - a váltótárs |
A városképi megjelenítéshez hozzájáró kedves villamosokat felszámolta a városvezetés. Az érdekpolitika. Kiüresedő helyüket a használt hannoveri és a körútról lecserélt ipari csuklósok töltötték be. Ezzel a szinte a fél város vált tájidegen körzetté.
Érdekes és elszomorító jelenség mindez. Tekintettel arra, hogy ma az Európához tartozó Portugália a régi villamosvonalaival és a rajtuk közlekedő régi járművekkel határozza meg látványát és városképét. Mindezt nem csak propagálja, hanem büszkén fel is vállalja. Ez ad a városnak patinát, biztosít vonzerőt, idegenforgalmat és bevételt.
 |
| Portugál városkép régi villamossal - nálunk az ilyeneket már rég kivonták és leselejtezték |
De a világ más városai is büszkék sajátosságaikra. Nem csak a portugálok nem cserélik le az öreg, de használható villamosjárműveiket. Az amerikai sem olyan hülye, hogy San Francisco híres villamosát korszerűbbre, vagy más nyugati/tőkés érdekeltségűre váltsa, mondván, hogy a mostani ósdi, elavult, vagy gazdaságtalan, korszerűtlen.
Eszük ágában nincs.
San Francisco igen messze esik tőlünk, de megéri a bő 13 órányi repült
időt - főleg akkor, ha érzünk némi vonzalmat a különleges villamosok
iránt.
 |
| California szintén kitart a régi mellett - patina a modern felhőkarcolók tövében |
Ott ez a városkép, az emberi öntudat, a helyi büszkeség része.
Nálunk, Európa közepén a büszkeség ma már teljesen újkeletű értelmet kap. Ez pedig nem másban, mint a liberálisok keltette éves melegfelvonulásokban és a látható értéktévesztésekben jelenik meg.
Az viszont számomra nem iránymutató.
