Megkezdték az önkormányzati irodaház bontását - 10 milliós bontás és 35 milliós bukás a hűtlen kezelés ára

Megkezdték az önkormányzatunk által méreg drágán bevásárolt egykori Tsz-Iroda bontását, amire 10 milliós árajánlattal álltak.

Az egykori TSz-Irodát túlárazottan vették meg részletre - semmi szükség nem volt rá

Arról a Bajcsy-Zsilinky utcai épületről van szó, ami a Városházával szemközt évek óta magára hagyottan állt, miközben a Bukodi-Horváth alkotta városvetés fontosnak tartotta annak korábbi megvételét.  A válság idején, amikor a béka segge alatt voltak az ingatlanárak egy év(tized)ekkel korábbi árbecslés figyelembevételével, a valós piaci viszonyok számbavétele nélkül és tényleges értékbecslés hiányában 27 milliós nagyságrendű összegért vásárolták meg a város nevében és számára az épületet.

A vásárlás pillanatában sem érte meg a pénzét - mégis alkudozás nélkül megvették

Az akkor már elhanyagolt és erősen lepusztult egykori irodaház hozzáértők elmondása szerint se érte meg az árát, amit a város nem is tudott egyszerre teljesíteni.  Az eladó azonban kurva készséges volt és elfogadta az évek húzódó részletfizetést.  Úgy tűnt nem csak mások, hanem maga az eladó is úgy vélte, ennyiért nem tudná értékesíteni a tulajdonát a piacon.  

Az önkormányzat által megrendelt bontás során kitermelt anyagokat az általunk fizetett vállalkozó hasznosítja

Az önkormányzati vétel akkor is port kavart, mert a városvezetés nem közölte, hogy mi célból, milyen vagyongyarapodási, illetve haszonszerzési megfontolásból vásárolta meg az akkor már hasznavehetetlen ingatlant több tízmillióért. Ez az épületegyüttes már akkor is több éve használaton kívüli teherként állt a városban.  A kivásárlással a korábbi tulajdonost  az értékesítési nehézségektől, a felújítástól és végül a mostani bontási költségektől mentette meg a várost uraló vezetés. Az eladó teljesen tisztában volt ezzel, ahogy a vevő is. A vétel és az ár ugyanúgy nem szolgálta város érdekeit, ahogy az így beszerzett ingatlan sem. A hasznavehetetlen építményt egy percre sem nyitották meg.    Azon semmiféle beavatkozást nem végeztek. Önkormányzati célokra nem volt használható. Pályázati forrásokat nem fektette bele, és nem hozták rendbe. Sorsára hagyták. Várták az időmúlásos állagromlást, mint az ismert műemléki épület esetében, hogy aztán jó pénzért elbontathassák. Erre most érkezett el az idő és képesek voltak 10 milliót is elővarázsolni rá. Holott ennyiből azért lehetett volna állagjavítást végezni és rendbe hozni. 

A bontási munkálatokat végző és felelős neve nincs kifüggesztve

Kérdés persze, hogy minek vették, ha a város nem is vette használatba.  A vezetés kezdeményezésére vásárolt épület legnagyobb érdeme a vételára volt. Nem is közöltek róla hírt, ahogy arról se, ezt miért is vették meg?  Városi érdekről, közcélú befektetésről szó nem lehetett. Az esetleges hasznosítás irányát nem határozták meg, így a város érdekével ellentétes, valamint értelmetlen, pénzügyileg káros volt ez az egész. A mögöttes fedezet sem állt rendelkezésre az éves költségvetésben. Ezért is kellett elhúzni a kifizetést.  Többen már akkor lefizetésről, mögöttes osztozkodásról, korrupcióról szóltak, de senki nem kért vizsgálódást.  Maguk a képviselő-testület tagjai sem kérték számon ez ügyben a polgármestert és helyettesét.  Igaz Ők, vagyis ezek a képviselők, akik már egy jó ideje és most töltik be a választott tisztségüket, semmilyen más visszaélésgyanús esetben se indítványoztak felülvizsgálatot, hogy legalább tisztán jöjjenek ki az ilyen és ehhez hasonló önkormányzati & városi eseményekből.  

Az éveken át történő pihentetés akár úgy is mint elévülés után most úgy tűnik elérkezett az idő a városvezetést terhelő építmény eltüntetésére. Természetesen ennek is meg van az ára és a haszna. Csakhogy a haszon ismét a másik félnél keletkezik. A 10 milliós bontás nem a város vagyonát gyarapítja, hanem a vállalkozó éves mérlegét javítja. A kibontott építési anyagok, a használt tégla jelentős része újrahasznosítható, és bevételt jelent, a bontásért fizetett összegen kívül. Azonban erre az árbevételre az önkormányzat hivatalosan nem tart igényt.  

Nem véletlen, hogy ma már egyes helyeken úgy bontanak ilyen és ehhez hasonló épületeket, hogy az megpályáztatják és a vállalkozók adnak árajánlatot, hogy mit fizetnek a kinyert anyagokért cserébe a bontásért. Ócsán azonban ez fordítva történik. Itt mindig a lakosság pénzéből fedezik a hasonszőrű rossz ügyleteket.

Most csupán a vételár közel egyharmadát vesztjük. A köztes időben történő állagmegóvás és karbantartás elmulasztása kapcsán felmerülő vagyonvesztés bizony felveti a hanyag gazdálkodás, a hűtlen kezelés és az önkormányzati vagyon eltékozlásával járó mögöttes bűncselekmények gyanúját.

 Ócsán azonban, ahogy a hivatali visszaélésekből, a természetkárosításból és a hibás-, rossz gazdálkodásból származó vagyonvesztésekből  sem lett következményteljes ügy, úgy valószínűleg ebből sem lesz.  Itt, és ezzel a politikai háttérrel mindent meg lehet úszni felelősségrevonás nélkül.  

*

Értékvesztés - közlekedés- és gazdaságpolitikai barlangrajz ( - ideológia)

Elképesztő, hogy miként pazaroljuk el értékeinket és múltunkat.

Másutt ez közel sem így működik.

Most a fővárosi közlekedési eszközök vonatkozásában szeretnék rávilágítani arra a hanyagságra, amit a múltunk semmibevétele, az értékeink elherdálása és lebecsülése során tapasztalhatunk.

Budapest közlekedését a századfordulón és azt követően, '45 után a patináns és az akkor tájt korszerű járműpark határozta meg. A patinát a millenniumi földalatti vasút és járműparkja valamint a nagyvárosi környezet önmaga biztosította.

A korszerűséget pedig a háttéripar. És ha már közlekedésről beszélünk, akkor elsősorban a Ganz (csoport) művek gyártási termékeire, mechanikai megoldásaira, járműszerkezeteire és járműveire kell emlékezni.



Korabeliség - emlék-kép ( - élőben már rég nem látható)

Mindezek együtt és összességében szolgáltatták a város külcsínét, adták belső mozgását, részleges arculatát és lendületét. A városkép meghatározó részei, mondhatni szimbólumai voltak.

Ikarus és Mavag buszok

Az Szovjetunió tagállamként jelentős részben a hazai ipar és a KGST termékei jelentek meg a város utcáin. Ezek a járművek biztosították a város keringését. Ezek az eszközök a városlakók szívéhez nőttek. Nem csak azért, mert mindezt jelentős részt ők alkották, maguk hozták létre, gyártották le, hanem azért is, mert a napi használat során a gyakorlatban tesztelték, alakították és formálták véglegessé.  Ezért ezek a járművek nagyon kiforrottak, strapabíróak és üzembiztosak voltak.

Egykori járműgyártásunk termékei - ünnepi díszben

Mindannyian szerettünk velük utazni, rajtuk közlekedni. Egyfajta nemzeti bűntudatot, büszkeséget jelentett ez számunkra.

 Aztán a szocialista unió felbomlása, a KGST feloszlása után keletkezett űrben az előretörő nyugati behatások, a liberális szellemiség, a gyökértelen pénzpiaci harc, és a nyugati tőke betörése mind azzal a kapitalista piacszerzéssel párosult, mely gátlástalanul felhasználta és kihasználta a politikai hatalomra törés emberállományát. Így a nyugati tőke nem csak a gazdaságba, hanem a politikában is előretört, érvényt szerzett, ami visszahatott a köznapi életre és az emberek mindennapjaira.

Hazai járművek a szocializmus iparának fénykorából - Ikarus és Bengáli

Egy beteg, s legyengülő, végül elhunyt miniszterelnököt követően nem alakult ki egy markáns hazai irányzat, egy jó gazdasági képviselet. Az átaludt rendszerváltást követő ciklusban a volt szocialisták alkotta kormány a nyugati tőkések által pénzelt liberális csoportokkal szövetkezve megkezdte az ország kiárusítását. A kulcsszó a piacgazdaság kialakítása, a veszteségek felszámolása, a privatizáció volt. Ennek az eszmeiségnek a szellemében számolták fel a hazai gyárakat, az ipar jelentős részét, de átalakították a kereskedelmet és mindent a nyugati (pénzügyi-gazdasági) elvárkosnak rendeltek alá.

Uniós tagságra törekedett az ország. A keletnek hátat fordítva nyugatra vettük az irányt. Ismét uniós tagságra vágyott a vezetés. A szocialisták bécsi kávéházak nyitásában definiálták a belépést. Így aztán az Európai Unió tagjaivá váltunk.

A nyugati termékek előtt megnyílt a piac. A hazai már snassz volt. Az egykori kukás autókat különböző nyugati típusok váltották. A német és egyéb hitelek mind a saját termékek behozatalát támogatták és biztosították, Eközben pedig hazai gyárak, kiszolgálócégek, munkahelyek szűntek meg. 

 Ideológiai váltás következett.

Millenniumi FAV (földalatti vasút) kocsija

A múlt káros és kóros lett. Hirtelen minden elavult, gazdaságtalan, és ráfizetéses lett.  A csodás, a fellendülést, a jólétet a felkent nyugat vizuális jóléte, imázsa adta.

Ebben a közegben a nem, csak a hazai járműgyártás, a fejlesztés állt le, hanem szép lassan az erózió is megindult.

A millenniumi földalatti öreg Ganz motorkocsijait már a szocialista éra alatt másikra (korszerűbbre) cserélték.  Az 1960-tól puritán kinézetű „pótkocsikkal” kiegészítve a régi motorkocsik több mint 70 évig állták a sarat.

Ganz "kis földalatti" - az ipari csuklós elektronikai alapjaira épülve

1970-ben jóváhagyták a vonalhosszabbítást, illetve a felszíni szakasz föld alá helyezését. Az Állatkert megállót megszüntették, a városligeti végálommást eltüntetve a tavat kettévágták a vágányokat rejtő betonszarkofággal, ami azonnal környezetidegenné vált. Ez a torzó sem esztétikailag, sem városképileg nem illeszkedik. Egy új megálló közbeiktatásával jött létre a mexikói útig terjedő szakasz. A patina korábbi patina ezzel gyakorlatilag odalett. A régi műemlék (millenniumi) szerelvényeket szinte az utolsó darabig eltüntették. Még a földalatti nevét is semmitmondóvá változtatták.

Ganz UV szerelvény - nem csak Budapest, hanem a magyar iparnak is büszkesége (volt)

A látható fiaskó után a város más részein tovább folyt a zabolátlan járműcsere.  A metró azonban mindvégig szovjet maradt. A BNV nagydíjas Ganz nem kapott létjogosultságot. A felszíni villamosok terén sem volt különb a helyzet. A Ganz UV szerelvényeket szabványidegen Tátrák behozatalával kezdték irtani. Majd aztán új megrendelések helyett ismét egy olyan jármű került beszerzésre aminek okán az előírásokat kellett módosítani. Ez pedig a hannoveri magas padlós használt járművek beszerzésekor történt. Majd aztán a Siemens hosszú csuklósai mellett foglalt állás a főváros, hogy kiváltsa a körúton futó Ganz ipari csuklósokat. Ezzel az UV-ék sorsa végképp megpecsételődött.

Ganz ipari csuklós - a váltótárs

A városképi megjelenítéshez hozzájáró kedves villamosokat felszámolta a városvezetés. Az érdekpolitika. Kiüresedő helyüket a használt hannoveri és a körútról lecserélt ipari csuklósok töltötték be.  Ezzel a szinte a fél város vált tájidegen körzetté.

Érdekes és elszomorító jelenség mindez. Tekintettel arra, hogy ma az Európához tartozó Portugália a régi villamosvonalaival és a rajtuk közlekedő régi járművekkel határozza meg látványát és városképét. Mindezt nem csak propagálja, hanem büszkén fel is vállalja. Ez ad a városnak patinát, biztosít vonzerőt, idegenforgalmat és bevételt.

Portugál városkép régi villamossal - nálunk az ilyeneket már rég kivonták és leselejtezték

De a világ más városai is büszkék sajátosságaikra. Nem csak a portugálok nem cserélik le az öreg, de használható villamosjárműveiket.  Az amerikai sem olyan hülye, hogy San Francisco híres villamosát korszerűbbre, vagy más nyugati/tőkés érdekeltségűre váltsa, mondván, hogy a mostani ósdi, elavult, vagy gazdaságtalan, korszerűtlen.

Eszük ágában nincs.

San Francisco igen messze esik tőlünk, de megéri a bő 13 órányi repült időt - főleg akkor, ha érzünk némi vonzalmat a különleges villamosok iránt.

California szintén kitart a régi mellett - patina a modern felhőkarcolók tövében

Ott ez a városkép, az emberi öntudat, a helyi büszkeség része.

Nálunk, Európa közepén a büszkeség ma már teljesen újkeletű értelmet kap. Ez pedig nem másban, mint a liberálisok keltette éves melegfelvonulásokban és a látható értéktévesztésekben jelenik  meg.

Az viszont számomra nem iránymutató.

Folyó ügyeinkről, laptopokról programokról, Ócsa-Alsópakony kapcsán ( - vízfejűség és az internet)

Míg Ócsán blogposztokban az önkormányzati laptopok ügyén vitáznak az emberek, addig másutt ezeket, - avagy ennél jobbat és többet - ingyen osztják a rászorulóknak.

Mint ismertté vált, az önkormányzati választások előtt, a ciklus vége felé az önkormányzatunk akkori Pénzügyi- gazdasági és pályázatkoordináló Bizottság elnöke Horváth Tamás "egyes számítástechnikai eszközök értékesítése" címszóval terjesztette be a laptopok kivásárlását, tudva azt, hogy ezzel a következő testület a munkához szükséges eszközök nélkül marad. 

Mindezt alátámasztja az a tényt, hogy az önkormányzati választásokat követő első lépések egyike közt ezeknek az eladott laptopoknak a pótlásaként újabb laptopok vásárlásába kezdtek. 

Az  elárult, de jó és üzemképes számítástechnikai eszközöket  pár százezerért felvásárolták a telepített programokkal együtt, aminek értéke eleve több volt, mint a gépért megállapított összeg nagysága.

Ezt igazolja, hogy ugyanazt a Windows Office programot vásárolták vissza, amit a géppel együtt odaadtak. Ez durván 3 milliós veszteséggel járt a városnak, mivel az új gépek 3,6 millióba kerültek így.

Hogy ez mennyi pénz, azt a kommunális adóhoz mérten illusztrálva, annak 10 %-át teszi ki. Más példával élve, a lakosság által készülő, most futó városi járdaprogramra közel ennyi pénzt áldoz a vezetés, melynek tagságában kiemelkedő helyet foglal el Horváth Tamás, korábbi ötletgazda.

Mint ahogy a lakossági véleményformálások során visszatérőn előjön ez a történet más hasonló túllövéseket sorolván, úgy jött elő ez a feledésbe nem merülő számtechnikás dolog akkor, amikor arról jönnek a hírek, hogy másutt ennél sokkalta odafigyelőbbek, közérthetőbbek a képviselők.

Gondoljunk bele, hogy míg Ócsán arra kapnak, amit a hivatal levetkőz, addig másutt ingyen internetet és hozzá számítógépeket ajándékoznak a rászorulóknak. 

Ennek megvalósítása érdekében a legnagyobb iparági szereplők fogtak össze a Digitális Otthon Program keretében, a bevezető szakaszban nyolcmilliárd forintért, negyvenezer rászoruló háztartás kap számítógépet és internetet.

A pilot-projekt keretében első körben ennyien kapnak egy internetes alapcsomagot, amelyet egy noteszgép, mellé járó internetkapcsolat, oktatás és speciális internetes tartalmak és alkalmazások alkotnak majd. A Digitális Otthon Program tesztje Miskolcon és környékén folyik majd, “szociálisan rászoruló diákok, idősek és roma családok körében”

A pilot eredményeit részletes utókutatás során értékelik majd ki, ebben nem csak a közvetlen következményeket, az internet-hozzáférés használatát és a számítógépes készségek fejlődését mérik fel, de igyekeznek számba venni a másodlagos szociológiai következményeket is, mint a munkanélküliség változása a tesztcsoportban, gyerekek iskolai teljesítménye stb.

A kutatás végeztével születhet döntés arról, hogy a projektet országos méretűvé fejlesztik-e? Ebben az esetben 400-600 ezer család is kaphat alapszintű internetes hozzáférést egy országos Digitális Otthon Program keretében.

A Program alapját a Microsoft és a magyar kormány által decemberben kötött stratégiai megállapodás adja.

A projekt teljes költségvetése mintegy 8 milliárd forint, amelyet fele-fele arányban állnak az iparági szereplők és az állam, vagyis 4-4 milliárd forinttal támogatják a projekt első szakaszát.

A 40 ezer háztartás esetében ez egységenként kétszázezer forintot jelent, a költségeknek azonban csak egy része kerül a családokhoz eszköz formájában – ez mintegy 70-80 ezer forintos értéket jelent, a noteszgép és az internetet biztosító USB-s modem formájában. A kiadások másik része az internetes kapcsolat költségeit, a projekt során megvalósuló (amúgy kritikus fontosságú) oktatást és a szintén a program keretében kifejlesztett egyedi alkalmazásokat fedezi.

Az iparági képviselők a beszélgetések alapján tisztában vannak a célcsoport “igen speciális igényeivel és helyzetével”, így a programban várhatóan komolyan odafigyelnek majd arra, hogy a kiosztott számítógépeket ne ingyenes segélyként fogják fel a “kedvezményezettek”, és azokat valóban rendeltetésszerűen, a célcsaládok használják majd, ne kerüljenek tempósan a másodlagos piacra.

Ezzel máris felíratni szeretném az Alsopakonyban élők nevét, bejelentve a laptopban összefogni képes embereknek, valamint Szűcs Lajos vezető személyiségnek, jelezzék megyei és Ócsa város Önkormányzata által helyi szinten a programra való részvállalást a az idekalibrálást.  

A 8 milliárdos összköltség, a negyvenezer háztartás, az érintett 400-600 ezer család összességébe bele kell, hogy férjen Pest megye egy nagyon elmaradott, és hátrányosan érintett része, Alsópakony település és az ott élők sora.

Alsópakony ma képes megjeleníteni és produkálni a legelmaradottabb szabolcsi, és borsodi térség minden egyes problémáját. 

Alsópakony lakossága vízellátási, csatornázási gondokkal küzd.  Nem biztosított az egészséges ivóvíz, nincs felvevőképes munkahely a környéken és nem biztosított az elvárható közlekedés sem.Sem járda, sem kerékpárút, sem pedig infrastruktúra nincs közel 5-6 kilométeres távlatban. 

Az igazi múltszázadbeli tanyasi, béreskolónia az, amivel a fideszes városvezetés évek óta nem foglalkozik. Ide nem jön a népegészségügy, nem jár a palackos víz, és nem jön a honvédségi lajtos kocsi sem ívóvizet osztani, mint más Eu-s szabványoknak megfelelő közösségi lakónegyedekbe. 

A most lassan befejezéséhez érő alsópakonyi új-telep átadásával pedig szintén csak kiszorult, hátrányos helyzetű emberek érkeznek a térségbe. Az állami beruházásban épülő rész közelebb hozza a vizet, de annak átvezetése tárgyában nincs írásos háttéranyag. 

Ócsa város önkormányzata tavaly mondott le, - szintén Horváth Tamás közreműködésével - az alsópakonyiak rövidtávú vízrendezéséről azáltal, hogy az ottani kút tisztítása, esetleges mélyítése és az idegen tulajdonú hidroglóbuszról történő leválással normális, nyomóvezetékes ellátást biztosítson az ott élőknek. Tették azt alárendelve annak, hogy a most átadásra kerülő beruházás keretében - szintén Horváth Tamás munkássága által - az önellátó saját kutas verziót az Ócsa köldökzsinórjára kötésre változtatták, bízva abban, hogy így a "régi" alsópakonyiak, tehát a most ott élők is iható vízhez jutnak majd ha véglegesen kiépül és eljut oda a hálózati víz. Ez azonban máig nem valósult meg, míg az előző elképzelés szerint már legalább egy- másfél éve egészséges és normális vizet ihatnának Így az elmaradottság, és a hátrányos helyezett nem hogy maradt, vagy javulna, hanem csak fokozódik, éleződik.

Így az Alsópakony mai és jövendőbeli beköltözésre szánt lakossága igen rászorult és elég méltó ahhoz, hogy ebből a több milliárdos programból ne maradjon és ne hagyják ki. 

Alsópakony polgársága számára az internet és a notebook jelenthetné azt a kapcsolódást, az infrastruktúrát, amit eddig sem a helyi vezetés, sem a katasztrófavédelem alá tartozó kiemelt beruházás nem biztosított.

*