Megszépülhet(ne) Ócsa egyetlen gyalogos aluljárója - a vasúti kocsmárosok nyílvános véceje a hely ( - pályázat)

Bár az önkormányzatunk nem sajnált 5 milliónyi közpénzt beáldozni a vasút gyalogos aluljárójába pár éve, ami ennek ellenére sem vált népszerűvé a közlekedők körében.

Igaz, a beruházást semmiféle előtanulmány, felmérés, egyeztetés nem előzte meg, és a MÁV-től sem biztosított az elképzeléshez semmit. Az önkormányzat mégis belefogott a felújításba úgy, hogy közben a vasútállomás sínjei közti pályatestet a nem utasforgalmi vágányoktól nem választotta el. Így eleve sikertelenségre volt ítélve a polgármesteri elképzelés, hogy majd használni fogják azt az aluljárót, amit az ottani nemzeti dohányboltból kialakított ivóból és a szemközti restiből feltankolt egyének vizeldének használnak. 

A vasút-menti italárusok látják csak hasznát ennek a féregnyúlványnak

Bár nyilvános Wc-t is kialakíthatott volna ennyiből a Polgármesteri Hivatal, de nem.  A szomszédos boltok italkiméréseit sem korlátozta és a kiülős "kerthelyiséggel" rendelkező dohányárudát sem kötelezték a teraszos ülőhelyek számához mérten megfelelő illemhelyiség kialakítására. Sőt a felújított gyalogos létesítmény takarításáról sem gondoskodtak megfelelően a városüzemeltetés által. A rendszeres takarítás elmaradt, aztán az utazó közönség is inkább a pályatesten való botorkálást választotta, azzal együtt, hogy az Eu-s támogatással épített P+R beruházás záróelemét megkezdve alakította ki a saját gyalogátkelőjét.  Nem csoda, hát, hogy a beinvesztált milliók kidobott pénzként jelentek meg a blogon.

Ócsán ez senkit nem érdekel - a MÁV rossz gazda ( - mi haszna lyuk)

Azóta pedig már az akkori spontán kialakítás, a mázolt lépcsőborítás és a kerékpár & babakocsi-lehajtó is tönkrement a silány kivitelezés okán. Így újfent (évek óta) ott koszolódik úgy ahogy annak előtte volt a MÁV aluljárója, amivel senki sem törődik Ócsán.

Azonban tavaly már írtunk róla, hogy a vasúttársaság pályázatot hirdetett az ilyen létesítmények megszépítget. Akkor a város, a hivatal figyelmen kívül hagyta ezt a lehetőséget, és a helyi a civil/polgári egyesületek sem hívták fel rá a figyelmet. Ez maradt tehát annyiban, mint az első világháborús emlékmű, vagy annyi más, amit mind próbálnánk rendbe hozni.

A CivilZugló Egyesület ismét kifestette az Erzsébet királyné útjánál lévő vasúti aluljárót június 3-án.
A vasárnapi rendezvényen mintegy 30-an vettek részt, többségében a szüleikkel érkezett gyerekek, akik színes rajzokkal díszítették a falakat.
Várnai László, a CivilZugló Egyesület vezetője, a program szervezője elmondta, már negyedszer rendeznek aluljárófestést. Egy-egy ilyen folyosót általában háromévente kell  újrafesteni.
Idén a MÁV is besegített, előre lealapozta az aluljárót, így a résztvevőknek ezúttal csak a színes motívumokat kellett felfesteniük a falakra.

Van, ahol nem kell ehhez pályázati pénz - Budapest egyik kerületében a helyi egyesület (civilek és az egyik blogger) álltak neki rendbe tenni az átjárót (- jó lenne egyszer a helyi polgári egyesületet is tetszelegni ebben a szerepben, különös tekintettel a várossá válásunk évfordulójára)

Ócsa városának már akkor jelentkeznie kellett volna, hogy a városunkban található vasúti létesítményt vonják be a pályázati körbe, hiszen mi már egyszer-kétszer megpróbáltuk életre kelteni ezt a tetszhalott létesítményt. Sajnos nem így történt.  A helyi egyesületi képződmények sem vették programjuk sorába az ilyen és hasonlatosan elmaradott, lepusztult ócsai látványosságok rendbetételét.

Ismét kifestették a fonyódi aluljárót a Tárnoki Művészeti Egyesület tagjai - Kalóz, pikkelyes vízisikló és repülőroncs is megjelenik a színes alkotásokon (- Fotó: THC Tárnoki Művészeti Egyesület)

Kihasználva a pünkösd adta hosszú hétvégét, leruccantunk Fonyódra és Balatonboglárra felfrissíteni illetve kiegészíteni a korábban készített festményeinket. Parádés időjárás, jó hangulat és kedves emberek tarkították ezt a 3 napot :)

Így is lehet(ne) - ide tudnám képzelni az OPKE elnöki társulatát és más helyi civil képződményt (- közpénzes támogatás nélkül)

Azonban az Ócsán kívüli események sorában a múlt év sikerére tekintettel ismét meghirdeti aluljárófestő pályázatát a  Magyar Államvasutak Zrt (MÁV). Idén a korábbinál szélesebb alkotói kört szólít meg a vasúttársaság. 

Az öt vidéki és egy budapesti helyszínt érintő programba 12. életévét betöltött egyéni és csoportos alkotók jelentkezését várják.  Jó kínduópontot biztosítva az általános iskola rajztanárainak és szakágainak arra, hogy a társadalmi szervezetek és a diákságbevonásával rendbe hozzák és tisztába tegyék a kihasználatlanul lepusztult létesítményt.  Elvégre ezt az önkormányzat nem tudja lebontatni semennyiért sem, úgy, ahogy ezt gyakorlatba vette a drágán vett irodaház, a Lakatos-ház vagy az összeomlásra ítélt presbiteri (műemlék) imaház esetében látható vagyon.

  

A mostani MÁV pályázatra egyéni alkotók vagy legfeljebb 15 fős csoportok jelentkezhetnek. Pályázni legfeljebb két darab, színsémákból és mintázatból álló látványtervvel lehet.  Az A4-es méretű papírra elkészített méretezett látványtervet a vasúttársaság honlapjáról letölthető dokumentumokkal együtt kell digitalizált változatban az aluljarofestes@mav.hu e-mail címre megküldeni.

Tavalyi történet: Aluljárófestés - Gödöllő 2017. 05. 18. (- Nyomvonal Rajzműhely - Gödöllő, Hatvan, Szada )

Elég némi szép érzék hozzá - városképileg (- például)

A beérkezett pályaműveket a MÁV Zrt. aszerint értékeli, hogy azok megítélése szerint alkalmasak-e az aluljárók hangulatának javítására és a falfelületek dekorálására. A MÁV minél több alkotó részére szeretné lehetővé tenni elképzeléseik megvalósítását, ezért a beérkezett pályaművek rangsorolását követően a kivitelezést az alkotások összhatásának figyelembe vételével az egyes helyszíneken rendelkezésre álló falfelületre engedélyezi.

Az engedélyezett terveket október 1. és november 30. között vasútbiztonsági felügyelet mellett festhetik fel a győztes jelentkezők. A festéshez szükséges eszközöket (alapszínek, ecset, vödör, fólia, stb.) a MÁV biztosítja. A megvalósításra érdemes pályaművek felfestésére a vasúttársaság meghívja a sajtó képviselőit is, hogy a közvélemény minél szélesebb körben ismerhesse meg az alkotásokat.   

A meghirdetett pályázat célja a figyelemfelhívás és a közvélemény formálása, az alkotók közösségépítő tevékenységének ösztönzése, valamint esztétikai élménynyújtás az utazó közönség számára.  A vasúttársaság azt reméli, hogy az alkotásokkal borított falak mosolyt csalnak az arra közlekedők arcára, és bízik abban, hogy a falfestményeket mindenki tiszteletben tartja.

A falfestésre kijelölt aluljárók dekorációs festésére benyújtott pályázatokat 2018. szeptember 26-án éjfélig várja a MÁV Zrt. az elektronikus levélcímre.

*

4000 éves települést tárnak fel Dabas-Kakucs határában - minket is érinthet ( - Ócsán nincs értékmentés)

Négyezer éves települést tárnak fel Dabas-Kakucs közigazgatási határában a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont (MTA BTK) Régészeti Intézet, a Poznani és Kieli Egyetem szakemberei, akik a hároméves ásatáson a bronzkori európai társadalmak kapcsolatrendszerét is kutatják.  

A falut a középső bronzkori Vatya-kultúra népe lakta, amelynek számos települését és temetőjét tárták már fel a Duna mentén és a Duna-Tisza közén. A legjelentősebb ismert település Százhalombatta közelében található. Ez a népesség feltételezések szerint közvetítő szerepet játszhatott a korabeli bronzkori társadalmak, Kelet és Nyugat, Észak és Dél között - hangsúlyozta Kulcsár Gabriella ásatásvezető régész, az MTA BTK Régészeti Intézet tudományos főmunkatársa.

4000 éves települést találtak és tárnak fel Dabas-Kakucs határában - a környéken több hasonló település is van ( - a népesség vert agyagfalú lakóépületekben élt)

Ismertetése szerint a Vatya-kultúra népének erődített települései sajátos szerkezetük miatt érdekesek. Általában két részre tagolódtak - árokkal körbevett központi magból és a hozzá csatlakozó, szintén árokkal határolt nagyobb területű, külső településrészből. A népesség vert agyagfalú lakóépületekben élt, halottaikat elhamvasztották, majd az eltávozottak földi maradványait kerámiaurnákban helyezték végső nyugalomra.

A Vatya-kultúra népe földműveléssel és állattartással foglalkozott, a csontleletek tanúsága szerint szarvasmarhát, juhokat, kecskéket tenyésztettek, de természetesen halásztak és vadásztak, attól függően, hogy milyen területen éltek - mondta.

"Jelentős volt a fémművességük, bronztárgyaikat a települések feltárása során néha edényekbe zárva, kincsként találjuk meg. Korábban azt feltételezték, hogy támadók elől rejtették el, ma már úgy gondoljuk, hogy csupán a földben tárolták, őrizték, hogy később felhasználhassák ezeket a tárgyakat, de akár áldozati ajándékok is lehettek" - magyarázta a régész.

Ócsán a korhű Lakatos-házat a műemléki környezetben a helyi önkormányzat prominensei buldózerrel verték szét - hagyományőrzés és műemlékvédelem helyett ( - az ebben érintett felelősök  ma is Ócsa nyakán ülnek büntetlenül)

Foglalkoztak fazekassággal is, viszonylag egyszerű, dísztelen agyagtálakat, urna jellegű tárolóedényeket készítettek, ám közvetítői szerepük kerámiatárgyaikon ötvöződő stílusjegyekben is megmutatkozik. "Valamilyen okból kevésbé díszítették tárgyaikat, mint más népek, ugyanakkor beolvasztották más vidékek díszítéseit, a dunántúli motívumokat éppúgy felhasználták, mint a Maros vidékéről származókat" - jellemezte a Vatya-kultúra népét Kulcsár Gabriella.

A hároméves nemzetközi projektet vázolva elmondta, hogy az ásatásokban az MTA BTK Régészeti Intézet mellett részt vesznek a Poznani és a Kieli Egyetem archeológusai. A feltárásokat az MTA, a Nemzeti Kulturális Alap, valamint a Lengyel Kutatási Alap támogatja, s az ásatáson az összes régészképzést végző hazai egyetem hallgatói is dolgoznak.

Ócsán a műemlékvédelem nem funkcionál - az Ady E. utcai "presbiteri házat" a reformátusok sem védik meg az enyészettől ezt a jellegzetes vályogházat (- az összeomlásra várnak, mivel feltételezett telekspekuláció áll a hűtlen kezelés mögött)

Kulcsár Gabriella elmondta, az első adatok szerint a Dabas-Kakucs közigazgatási határában lévő települést i.e. 1800 és 1600 között, körülbelül háromszáz éven át lakhatták. Tízméteres, 5-7 méter széles, alapozás nélküli lakóépületekben éltek, a házak egymás mellett sugár alakban, a központ felé irányulva helyezkedtek el.

"Reméljük, hogy az egész település szerkezetét képesek leszünk rekonstruálni. A környéken több hasonló település is van, és a projekt keretében azt is kutatjuk, hogy lakóik miként éltek egymás mellett. Mindez jó összképet adhat a régió bronzkori történelméről, a korabeli népesség kapcsolatrendszeréről" - hangsúlyozta Kulcsár Gabriella.

MTI/ Múlt-kor

*

Értékvesztés - közlekedés- és gazdaságpolitikai barlangrajz ( - ideológia)

Elképesztő, hogy miként pazaroljuk el értékeinket és múltunkat.

Másutt ez közel sem így működik.

Most a fővárosi közlekedési eszközök vonatkozásában szeretnék rávilágítani arra a hanyagságra, amit a múltunk semmibevétele, az értékeink elherdálása és lebecsülése során tapasztalhatunk.

Budapest közlekedését a századfordulón és azt követően, '45 után a patináns és az akkor tájt korszerű járműpark határozta meg. A patinát a millenniumi földalatti vasút és járműparkja valamint a nagyvárosi környezet önmaga biztosította.

A korszerűséget pedig a háttéripar. És ha már közlekedésről beszélünk, akkor elsősorban a Ganz (csoport) művek gyártási termékeire, mechanikai megoldásaira, járműszerkezeteire és járműveire kell emlékezni.



Korabeliség - emlék-kép ( - élőben már rég nem látható)

Mindezek együtt és összességében szolgáltatták a város külcsínét, adták belső mozgását, részleges arculatát és lendületét. A városkép meghatározó részei, mondhatni szimbólumai voltak.

Ikarus és Mavag buszok

Az Szovjetunió tagállamként jelentős részben a hazai ipar és a KGST termékei jelentek meg a város utcáin. Ezek a járművek biztosították a város keringését. Ezek az eszközök a városlakók szívéhez nőttek. Nem csak azért, mert mindezt jelentős részt ők alkották, maguk hozták létre, gyártották le, hanem azért is, mert a napi használat során a gyakorlatban tesztelték, alakították és formálták véglegessé.  Ezért ezek a járművek nagyon kiforrottak, strapabíróak és üzembiztosak voltak.

Egykori járműgyártásunk termékei - ünnepi díszben

Mindannyian szerettünk velük utazni, rajtuk közlekedni. Egyfajta nemzeti bűntudatot, büszkeséget jelentett ez számunkra.

 Aztán a szocialista unió felbomlása, a KGST feloszlása után keletkezett űrben az előretörő nyugati behatások, a liberális szellemiség, a gyökértelen pénzpiaci harc, és a nyugati tőke betörése mind azzal a kapitalista piacszerzéssel párosult, mely gátlástalanul felhasználta és kihasználta a politikai hatalomra törés emberállományát. Így a nyugati tőke nem csak a gazdaságba, hanem a politikában is előretört, érvényt szerzett, ami visszahatott a köznapi életre és az emberek mindennapjaira.

Hazai járművek a szocializmus iparának fénykorából - Ikarus és Bengáli

Egy beteg, s legyengülő, végül elhunyt miniszterelnököt követően nem alakult ki egy markáns hazai irányzat, egy jó gazdasági képviselet. Az átaludt rendszerváltást követő ciklusban a volt szocialisták alkotta kormány a nyugati tőkések által pénzelt liberális csoportokkal szövetkezve megkezdte az ország kiárusítását. A kulcsszó a piacgazdaság kialakítása, a veszteségek felszámolása, a privatizáció volt. Ennek az eszmeiségnek a szellemében számolták fel a hazai gyárakat, az ipar jelentős részét, de átalakították a kereskedelmet és mindent a nyugati (pénzügyi-gazdasági) elvárkosnak rendeltek alá.

Uniós tagságra törekedett az ország. A keletnek hátat fordítva nyugatra vettük az irányt. Ismét uniós tagságra vágyott a vezetés. A szocialisták bécsi kávéházak nyitásában definiálták a belépést. Így aztán az Európai Unió tagjaivá váltunk.

A nyugati termékek előtt megnyílt a piac. A hazai már snassz volt. Az egykori kukás autókat különböző nyugati típusok váltották. A német és egyéb hitelek mind a saját termékek behozatalát támogatták és biztosították, Eközben pedig hazai gyárak, kiszolgálócégek, munkahelyek szűntek meg. 

 Ideológiai váltás következett.

Millenniumi FAV (földalatti vasút) kocsija

A múlt káros és kóros lett. Hirtelen minden elavult, gazdaságtalan, és ráfizetéses lett.  A csodás, a fellendülést, a jólétet a felkent nyugat vizuális jóléte, imázsa adta.

Ebben a közegben a nem, csak a hazai járműgyártás, a fejlesztés állt le, hanem szép lassan az erózió is megindult.

A millenniumi földalatti öreg Ganz motorkocsijait már a szocialista éra alatt másikra (korszerűbbre) cserélték.  Az 1960-tól puritán kinézetű „pótkocsikkal” kiegészítve a régi motorkocsik több mint 70 évig állták a sarat.

Ganz "kis földalatti" - az ipari csuklós elektronikai alapjaira épülve

1970-ben jóváhagyták a vonalhosszabbítást, illetve a felszíni szakasz föld alá helyezését. Az Állatkert megállót megszüntették, a városligeti végálommást eltüntetve a tavat kettévágták a vágányokat rejtő betonszarkofággal, ami azonnal környezetidegenné vált. Ez a torzó sem esztétikailag, sem városképileg nem illeszkedik. Egy új megálló közbeiktatásával jött létre a mexikói útig terjedő szakasz. A patina korábbi patina ezzel gyakorlatilag odalett. A régi műemlék (millenniumi) szerelvényeket szinte az utolsó darabig eltüntették. Még a földalatti nevét is semmitmondóvá változtatták.

Ganz UV szerelvény - nem csak Budapest, hanem a magyar iparnak is büszkesége (volt)

A látható fiaskó után a város más részein tovább folyt a zabolátlan járműcsere.  A metró azonban mindvégig szovjet maradt. A BNV nagydíjas Ganz nem kapott létjogosultságot. A felszíni villamosok terén sem volt különb a helyzet. A Ganz UV szerelvényeket szabványidegen Tátrák behozatalával kezdték irtani. Majd aztán új megrendelések helyett ismét egy olyan jármű került beszerzésre aminek okán az előírásokat kellett módosítani. Ez pedig a hannoveri magas padlós használt járművek beszerzésekor történt. Majd aztán a Siemens hosszú csuklósai mellett foglalt állás a főváros, hogy kiváltsa a körúton futó Ganz ipari csuklósokat. Ezzel az UV-ék sorsa végképp megpecsételődött.

Ganz ipari csuklós - a váltótárs

A városképi megjelenítéshez hozzájáró kedves villamosokat felszámolta a városvezetés. Az érdekpolitika. Kiüresedő helyüket a használt hannoveri és a körútról lecserélt ipari csuklósok töltötték be.  Ezzel a szinte a fél város vált tájidegen körzetté.

Érdekes és elszomorító jelenség mindez. Tekintettel arra, hogy ma az Európához tartozó Portugália a régi villamosvonalaival és a rajtuk közlekedő régi járművekkel határozza meg látványát és városképét. Mindezt nem csak propagálja, hanem büszkén fel is vállalja. Ez ad a városnak patinát, biztosít vonzerőt, idegenforgalmat és bevételt.

Portugál városkép régi villamossal - nálunk az ilyeneket már rég kivonták és leselejtezték

De a világ más városai is büszkék sajátosságaikra. Nem csak a portugálok nem cserélik le az öreg, de használható villamosjárműveiket.  Az amerikai sem olyan hülye, hogy San Francisco híres villamosát korszerűbbre, vagy más nyugati/tőkés érdekeltségűre váltsa, mondván, hogy a mostani ósdi, elavult, vagy gazdaságtalan, korszerűtlen.

Eszük ágában nincs.

San Francisco igen messze esik tőlünk, de megéri a bő 13 órányi repült időt - főleg akkor, ha érzünk némi vonzalmat a különleges villamosok iránt.

California szintén kitart a régi mellett - patina a modern felhőkarcolók tövében

Ott ez a városkép, az emberi öntudat, a helyi büszkeség része.

Nálunk, Európa közepén a büszkeség ma már teljesen újkeletű értelmet kap. Ez pedig nem másban, mint a liberálisok keltette éves melegfelvonulásokban és a látható értéktévesztésekben jelenik  meg.

Az viszont számomra nem iránymutató.