Négyezer éves települést tárnak fel Dabas-Kakucs közigazgatási határában
a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont (MTA
BTK) Régészeti Intézet, a Poznani és Kieli Egyetem szakemberei, akik a
hároméves ásatáson a bronzkori európai társadalmak kapcsolatrendszerét
is kutatják.
A falut a középső bronzkori Vatya-kultúra népe lakta, amelynek számos
települését és temetőjét tárták már fel a Duna mentén és a Duna-Tisza
közén. A legjelentősebb ismert település Százhalombatta közelében
található. Ez a népesség feltételezések szerint közvetítő szerepet
játszhatott a korabeli bronzkori társadalmak, Kelet és Nyugat, Észak és
Dél között - hangsúlyozta Kulcsár Gabriella ásatásvezető régész, az MTA
BTK Régészeti Intézet tudományos főmunkatársa.
 |
| 4000 éves települést találtak és tárnak fel Dabas-Kakucs határában - a környéken több hasonló település is van ( - a népesség vert agyagfalú lakóépületekben élt) |
Ismertetése szerint a Vatya-kultúra népének erődített települései
sajátos szerkezetük miatt érdekesek. Általában két részre tagolódtak -
árokkal körbevett központi magból és a hozzá csatlakozó, szintén árokkal
határolt nagyobb területű, külső településrészből. A népesség vert
agyagfalú lakóépületekben élt, halottaikat elhamvasztották, majd az
eltávozottak földi maradványait kerámiaurnákban helyezték végső
nyugalomra.
A Vatya-kultúra népe földműveléssel és állattartással foglalkozott, a
csontleletek tanúsága szerint szarvasmarhát, juhokat, kecskéket
tenyésztettek, de természetesen halásztak és vadásztak, attól függően,
hogy milyen területen éltek - mondta.
"Jelentős volt a fémművességük, bronztárgyaikat a települések
feltárása során néha edényekbe zárva, kincsként találjuk meg. Korábban
azt feltételezték, hogy támadók elől rejtették el, ma már úgy gondoljuk,
hogy csupán a földben tárolták, őrizték, hogy később felhasználhassák
ezeket a tárgyakat, de akár áldozati ajándékok is lehettek" - magyarázta
a régész.
 |
| Ócsán a korhű Lakatos-házat a műemléki környezetben a helyi önkormányzat prominensei buldózerrel verték szét - hagyományőrzés és műemlékvédelem helyett ( - az ebben érintett felelősök ma is Ócsa nyakán ülnek büntetlenül) |
Foglalkoztak fazekassággal is, viszonylag egyszerű, dísztelen
agyagtálakat, urna jellegű tárolóedényeket készítettek, ám közvetítői
szerepük kerámiatárgyaikon ötvöződő stílusjegyekben is megmutatkozik.
"Valamilyen okból kevésbé díszítették tárgyaikat, mint más népek,
ugyanakkor beolvasztották más vidékek díszítéseit, a dunántúli
motívumokat éppúgy felhasználták, mint a Maros vidékéről származókat" -
jellemezte a Vatya-kultúra népét Kulcsár Gabriella.
A hároméves nemzetközi projektet vázolva elmondta, hogy az
ásatásokban az MTA BTK Régészeti Intézet mellett részt vesznek a Poznani
és a Kieli Egyetem archeológusai. A feltárásokat az MTA, a Nemzeti
Kulturális Alap, valamint a Lengyel Kutatási Alap támogatja, s az
ásatáson az összes régészképzést végző hazai egyetem hallgatói is
dolgoznak.
 |
| Ócsán a műemlékvédelem nem funkcionál - az Ady E. utcai "presbiteri házat" a reformátusok sem védik meg az enyészettől ezt a jellegzetes vályogházat (- az összeomlásra várnak, mivel feltételezett telekspekuláció áll a hűtlen kezelés mögött) |
Kulcsár Gabriella elmondta, az első adatok szerint a Dabas-Kakucs
közigazgatási határában lévő települést i.e. 1800 és 1600 között,
körülbelül háromszáz éven át lakhatták. Tízméteres, 5-7 méter széles,
alapozás nélküli lakóépületekben éltek, a házak egymás mellett sugár
alakban, a központ felé irányulva helyezkedtek el.
"Reméljük, hogy az egész település szerkezetét képesek leszünk
rekonstruálni. A környéken több hasonló település is van, és a projekt
keretében azt is kutatjuk, hogy lakóik miként éltek egymás mellett.
Mindez jó összképet adhat a régió bronzkori történelméről, a korabeli
népesség kapcsolatrendszeréről" - hangsúlyozta Kulcsár Gabriella.
MTI/ Múlt-kor
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése