Írhatunk 2021-t, ha a kommunisták leszármazottjai még mindig a szovjetek adta Rákosi-korszak után vágynak

Augusztus 20.-a hazánk egyik legnagyobb és leginkább nemzeti ünnepe, ami nem egy elveszett harc utáni megemlékezés, hanem egy évszázadokon át fennmaradó országalakító, nemzetformáló szimbólum.

Nem is tudnák sokat hozzátenni mindehhez, nem hogy még újat mondani ezzel kapcsolatosan.  Azonban az élet a liberálisok kifordult gondolatvilága képes mindezt a saját sorvadt lelkivilágában ábrázolni. Az ideológiai begyepesedésnek, a szolgalelkűségnek igazi reprezentánsa DrBalla-Faredin Márk

Hiába az iskola és az iskolázottság, ha a szív és lélek nem ad szabadságot.  A hazafiassággal szemközt az ideológiai bugyutaság a jogot tanult pályatársaknál is előnyt élvez.  

A Rákosi-korszak és a bolsevikokból lett szovjetek adta hatalomvágy a kommunista utódokban tovább él. 

Hogy is várhatunk független bíróságot, politikailag elfogulatlan bírákat, akkor, ha a szocialista jogot tanultak lelkületében máig nem történt meg a rendszerváltás.

Ezek nyomán miként is gondolta a világ, hogy Amerika és csatlósai megváltoztatják Afganisztánt.  A tálibok még inkább fanatikusak, mint ezek a mindent átélő, megbúvó kommunisták. 

*

Juszt semmit nem változott - maradt az a bűnöző posztkommunista párttag, aki volt ( - most is erre apellál)

 

Juszt valóban az egyik legalja annak a kommunista bagázsnak, aminek oly megbecsült tagja volt, míg ki nem esett alóla a Medgyessy-féle szocialista utódpárt.

Medgyessy bukásával Jusztnak is leáldozott. A kriminális múlt egy orvvadászat során lopott vad pitiánerségébe csapott át.

Mióta nélkülözött lett a liberalizált baloldalon, azóta nem maradt más számára, mint a sebnyalogatós gyűlölködő posztolgatás, amolyan végső fájdalomként. 

Juszt ma sem tud elszakadni a kommunista múltjától. Attól a címeres múlttól, amit maga is igazolt a szovjet csapatok kivonulása után kapott és bemutatott szocialista elismerésként. Aztán amikor ezért rápirítottak, törölte az "emléket". 

Most azonban visszatért az igazi posztkommunista ebbe a Juszt Laciba. Nem is akárhogy!

Éppen egy történelmi alak, az élő élő történelem egy képviselője a 97 évet élt vitézi  Frankó Endre halála kapcsán vette a bátorságot és egy háború utáni, 1947-s komcsi rendeletre hivatkozott, mely szerint a vitézi címzetes  megnevezést és rangot nem engedélyezik használni.    

 Díszelgő repüléssel búcsúzott a Magyar Honvédség Frankó Endre nyugállományú főhadnagytól, a 101. Puma Honi Légvédelmi Vadászrepülő Osztály utolsó, 97 esztendős korában elhunyt pilótájától. Ebből az alkalomból Gripen kötelék húzott át a Csepel-sziget és az Árpád-híd közötti Duna szakaszon – közölte az M1 Híradó

Na már most,  vitézi Frankó Endre nevéhez ezt hozzátéve vettek búcsút tőle honvédségié állami szinten a megtiszteltetés, a megbecsülés jegye és emléke ként. 

Juszt az aljasságban is képes volt a legalja lenni és maradni - Jusztban egy cseppnyi embertársi tisztelet sincs

Juszt ezt a "vitézi" titulust akarja most a kommunista eszme és törvénykezés mentén ismét megvonni az elhunyttól.  Attól a katonaembertől, aki igazi harcosként, ütközetekben résztvevő pilótaként túlélte a világháborút, az követő kommunista diktatúrát, a szocializmust, a hidegháborút, és a kádári egy párt rendszert. Ma egy szabad hazában hősként tisztelve tudott örök nyugalomra térni.   

Felhők felett a II. világháborús (101) Puma vadászrepülőosztály pilótáival

 A legendás pilóta a honvedelem.hu beszámolója szerint 1923. szeptember 3-án született Egerben. 1942-ben, érettségi után jelentkezett a Magyar Királyi Légierő kötelékébe, 1944. augusztus 20-án avatták hadnaggyá. November 30-án helyezték át a Pumákhoz, Heppes Aladár alezredes parancsnoksága alá. Itt már a légierő akkori legmodernebb típusával, a Messerschmitt Bf 109G-vel, a legendás „Messzerrel” repülhetett.

 

Frankó Endre hadnagy összesen nyolc bevetést hajtott végre a Dunántúl, majd a Nyugat felé visszavonuló ezreddel Ausztria felett. Ezeket túlélve 1945. május 5-én, a német-osztrák határ melletti Pockingban esett amerikai hadifogságba

Csak egy bolsevik típusú komcsi paraszt volt, aki képes volt holtában is belerúgni, meggyalázni azt az embert, aki már Juszt László korát megelőzően is vitézi jogcímet szerzett magának. Azt, amit papíron  1947-ben törvényileg elvettek tőle, és amit jelképesen, a neve elé téve a megemlékezésekben képes volt az Orbán kormány visszaadni.

„Vezérünk a bátorság, kísérőnk a szerencse.” - Puma pilóták

 

Juszt van olyan aljas és halott-gyalázó vérkomcsi, hogy még ezt is felrója annak a vitézi Frankó Endre második világháborús repülőgép-pilótával szemben, aki nem csak minősítésében, rangjában, hanem a szó szoros értelmében is vitéz volt. Ezt a vitézséget sem törvény, sem a kommunista diktatúra, sem a szocializmus, sem pedig Juszt László nem tudja kétségbe vonni, vagy elvenni.

Juszt legfeljebb csak irigyelni és holtában megróni képes valakit, akit nem tisztel és akinek szellemiségét soha nem fogja sem beérni, sem megérteni. 

Juszt nem ebben él, nem képes másként vélekedni, gondolkodni, mint ahogy a bolgár (lásd Dobrev) vörös-akadémián belé tápláltak. 

Juszt, már csak ilyen és marad az a tolvaj bolsevik, talpig vörös elvtársa a régmúlt gyilkos diktatórikus rendszernek ahol a rendes vitézek úgy mint a legendás Puma század utolsó tagjaként most eltávozó  vitézi  Frankó Endre nem csak egy hős katona, hanem egy tisztes ember is volt.  Nem úgy mint a jelen halálán mocskolódó Juszt, amikor a végtisztesség során lerótt búcsúzás  alkalmával a rangos vitézi előtaggal együtt említették a katonai és a hazafias tisztességhez méltóan a nevét.

A végtisztesség, az elhunyt katonai és harcos háborús múltjának elismerése, rangos méltósága  megkívánja a vitézi előtag használatát. 

Az utolsó igazi Puma búcsúztatása - hiányos kötelék

Vitéz Frankó Endre hazafiassága, élete és lelke ránk marad.

Köszönet a szolgálatért - mert mindig a haza az első

Öröksége a Puma század és jele továbbra is a hazai légierő egyik jelképe.

Ég veled Bandi bá' - tisztelettel búcsúzunk.

*

A ma a bátraké - mi magunk is velük vagyunk ( - lépjünk fel nemzeti ünnepünk helyi elkorcsosulása ellen)

Szeretném a fővárosba invitálni azokat a jobb érzésű embereket, akiknek a helyi uralkodó politikai garnitúrából elege van. 

Tisztelet a bátraknak!  Ünnepi programok március 15-én a Fővárosban.  

 

Ferencváros Önkormányzatának rendezvényei MÁRCIUS 14-én a Forradalom és Szabadságharc évfordulóján.

Ezennel meghívom Ferencváros Önkormányzata nevében tisztelettel az 1848-1849-es Forradalom és Szabadságharc emlékére szervezett ünnepségsorozatra.

*

„Mindenkinek igaza van. Még a szar is le van szarva” - egy nagy karakter és egy igazi személyiség ( - a színész)

Számomra egyike azoknak, akik örökös tagságot kaphatnának a Nemzet Színészeinek soraiban. Nagysága vitathatatlan. Vélhetően későn érő típus. Nem volt érkezési kivárni a méltó ragsorolást, vagy a nagyságához illő elismerést. Méltassa hát személyét ez az a bejegyzés.

		Nagyon kevés ember kapja meg saját nevét élete dicséreteként. Az Őze. Neve fogalom. Egyéni sorstörténete és pályafutása fölöttébb sajátságos volt. 50 évesen, 1984. október 21-én pokoli tartással, kitangózott az életből. Nyolcvanéves lenne.

1935. április 27-ét írtak, amikor Szentes egyik városszéli parasztházában Őze Lajos mészáros és Szabó Erzsébet Karolina elsőszülöttjeként világra jött egy kisfiú. A viharsarki fertályon akkoriban sem volt veszélytelen vállalkozás szegénynek születni, ráadásul az apa nehéz természete, kiszámíthatatlansága, időnkénti eltűnései miatt az anyának megélhetési forrás után kellett néznie, mások gondjaira bízva kisfiát.

Távolléte miatt is érte a gyermeket az a – jövőjét is beárnyékoló – traumatikus élmény, amely miatt súlyosan dadogni kezdett. „Azt hiszem, ha rokkantnak születek, akkor sem gúnyolnak ennyit úgynevezett embertársaim, mint így, hogy dadogtam. A vakot ugyanis átvezetik az utcán, a bénán is segítenek, de a dadogóst mindenki csak kiröhögi. Nahát, én ezt fogtam ki. Sem játszótársaim, sem barátaim nem voltak. (…) Bármilyen jó szándékú is egy anya, nagyszülő vagy bárki, egy idő után a szemükben az ilyen gyerek nyomorék. Megvan mindkét lába, csak éppen a legnagyobb baja van: nem tud beszélni. Ők is kezdtek engem majdnem nem szeretni.”

Aki mélyebbről indul, sokszor megtanul valami fontosat: küzdeni, a hátrányból előnyt kovácsolni. Vannak olyan emberek, akik ebből a semmiből is képesek alkotni, megvalósítani önmagukat, új, jelentős pályát befutni. Nem hősies virtus, hanem feneketlen elkeseredés, a „csak azért is megmutatom” indulata szülte a lehetetlent nem ismerő vállalkozó kedvet, s hogy szívós, nagyot akaró és bíró, tehetséges emberré formálta. A tehetséges embernek más vagy több különlegessége is van. A tehetség egy sajátos szerveződése a lehetőségeknek, tehát sokszor éppen az eltérés, nevezetesen a hátrány helyez bizonyos dolgokat más megvilágításba. Vagyis sokan azon a területen alkotnak maradandót, ahol hátrányban vannak. De önmagában a hátrányos helyzet nem elég.

A dadogós, visszahúzódó kisgyerek az udvari budi mögötti szűkös kis „zuglijából”, Münchausen báró módra húzta elő az ország legszebben beszélő színészét. Gyermekkorában – ha csak tehette – meg sem szólalt, olyan szinten dadogott, azonban rengeteget olvasott, és közben minden sorsot magáénak tudott. Bár ettől még magányos volt, de egy elképzelt világban még egyedül lenni is jó. A fantáziálást, a szerepekbe való beleélést a színpadon csak folytatta.

Az a bizonyos megmagyarázhatatlan dolog, amely Őze Lajos számára sorsfordító jelentőségű s élethosszig kamatozó adottság volt: a lázadás mersze és képessége, a teljes, szabad élet akarása. Az ilyen emberben rejlő hajtóerőt le lehet állítani, de annak mindig következményei vannak. Mert a tehetség ott darál belül, és ha nem tud teremteni, akkor esetleg rombolni fog, saját magát vagy mást. Mindig a legjobbat akarta teljesíteni, pedig jó volt, sokak szerint zseniális, de olyan magasra tette a mércét, hogy utána már ez a felfokozott teljesítményhajsza, az önpusztító maximalizmus, a tudatos önkizsákmányolás vetett neki gátat. Örökké magának akart bizonyítani, csak épp a horizont látványa hiányzott.

Főiskolás kora óta mondta, ízlelgette, csiszolta magában Ady Endre Az ős Kaján című versét, és lett számára „a” vers, amelynek tolmácsolásával örökké elégedetlen maradt. Saját sorsára ismert rá, önmagát fogalmazta meg e gazdag szimbolikájú költeményben. Depressziós korszakaiban, Latinovits Zoltánnal a kórházban szüntelenül vetélkedve verseket mondtak egymásnak. „Kegyetlen barátság” volt ez, mindkettőjüket úgy áldotta-verte sorsuk, hogy pokluk legmélyebb bugyraiból meríthettek.

Pályafutását a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte, de 1959-ben átszerződött a budapesti Nemzeti Színházhoz, amelynek haláláig tagja volt. Színjátékosnak nevezte magát, és alakításaival bebizonyította, hogy nem mindig a címszereplő az igazi főszereplő. Nem belebújt mások bőrébe, hanem kibújt a sajátjából. Annyira egyetemesen, átfogóan gondolkodott a szerepeiről, mindig a lényeg felé törve, hogy képes volt egy beállításban eljátszani az egész filmet. Szavak nélkül diktálta a törvényeket, s jókora csöndekkel, révedezésekkel mélyítette el a megpendített gondolatokat. Irdatlan munkabírással 27 év alatt 50 filmben játszott, elsöprő színpadi alakításai voltak. Megjelenését tiszteletet parancsolóvá tette különös természete, ahogy ikonikus alak volt szemébe húzott, széles karimájú kalapjában, egyik keze mindig a zsebében, másikkal a cigarettáját morzsolgatja.

34 évesen már bujkált benne a betegség. Tudomásul vette, és felülemelkedett rajta, hovatovább a Színjátékos elválaszthatatlan tartozéka, különös ismertetőjele – ihletője és küzdőtársa – lett, akárcsak a tartós betegségtudat és a szorongás leküzdéséhez mind nélkülözhetetlenebbé váló alkohol. A színjáték viszont már nem csupán önkiteljesítő hivatás lett számára ezentúl, hanem életre-halálra szóló – pontosabban: életben tartó, halál ellen óvó – rítus. Egy önégető programként valósította meg az életét.

1982. november 12-én mutatták be a Nemzeti új kamaraszínházává előlépett budai Várszínházban Békés András rendezésében Ben Jonson Volpone avagy a pénz komédiája című darabját. Corbaccio, az uzsorás szerepéből Őze Lajos pályája legeredetibb színpadi figuráját alkotta meg. „Bosch vízióját és Beckett vígjátékát egyszerre idézte Corbacciója, ahogyan nyáladzó nyelvét forgatta, s legyet passzírozott a kenyérbélbe. A gyűjtésben elállatiasult ember megsemmisülési folyamatát mutatta be” – jellemezte játékát Ablonczy László.

1984-ben, a Te rongyos életben Bacsó Péter a forgatás közepén a színész zseniális ötlete alapján átírta a forgatókönyvet, hogy Őze a film végén még egyszer feltűnhessen. Még ez évben három filmben tűnt fel, és  nekifogott egy negyediknek is. Az utolsó film, amit

50 évesen, 1984. október 21-én pokoli tartással, kitangózott az életből.

„Szentesen születtem egy nagyvárosban, és vidéken ért a pusztulás; Budapesten. Ne tessenek kacagni, itt ért a vég egy csomó dologban. Elvégeztem, nem végeztem? Nem tudom.”

Jenei Gabriella - Hírhatár

*

Trianonra emlékezett a Jobbik június 4.-én Ócsán - ajánlás a távolmaradók számára ( - üzenet)

A nemzeti összetartozás napját mint ismert, Ócsán az önkormányzat hivatalos keretek közt nem tartja meg.

A megemlékező ünnepségen a városvezetés az idén sem vett részt, az önkormányzatot senki nem képviselte. 

Sőt erről az internetes felületen egyetlen portál sem jelentetett meg tudósítást rajtunk kívül.

Még a helyi iskola tanárai számára sem volt mértékadó ez a köztéri emlékezés. 

Bukodi Jánosné az önkormányzat Oktatási-, kulturális és sport Bizottságának elnöke (tanár ember) számára sem volt ez mértékadó, annak ellenére, hogy erre már tavaly is felhívtuk a figyelmét. 

Az idén is sajnálattal veszi tudomásul a város (és vegye tudomásul a Fidesz), hogy Ócsa irányítása nem képes központi megemlékezést tartani a nemzeti összetartozás napján és a nemzeti gyásznapon. Erre visszatérő példát rossz példát szolgáltat a Fidesz vezette önkormányzat Ócsán, ahol Bukodi Károly a polgármester, Horváth Tamás az alpolgármester, és Szűcs Lajos az országgyűlési képviselő, megyei elnök.

Miheztartás végett a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Pedagógiai háttéranyaga elérhető itt.

* 

Kitörés emléktúra ( - programajánló)

Az emléktúra 2013. február 2-án (ma, szombaton) kerül megrendezésre.

Találkozó: 16:00-kor a Görgényi út legvégében található erdei parkolóban. Megközelíteni a 11-es busz Nagybányai úti végállomásától lehet (a Törökvészi út egyenes folytatása a Görgényi út).

Az emléktúra két részből áll. Egy rövidebb, kényelmes emlékmenetből, amely a Szépjuhászné megállóig tart. 

Majd onnan kezdődne a nagy emléktúra a Mány határában álló Kitörés emlékműhöz.

Tehát az első célállomás: Szépjuhászné, ahonnan az esti buszjáratokkal vissza lehet jutni a fővárosba: http://www.bkv.hu/busz/22.html

Második (végleges) célállomás: Mány-Zsámbék közötti "Kitörés emlékmű". Erre azokat a bajtársakat várjuk, akiknek nem okoz gondot egy éjszakai 30-35 km-es éjszakai menetelés. A túrán megsérülteket, vagy akik bármilyen okból nem tudják azt folytatni, az egyik bajtársunk fogja mikrobusszal a fővárosba visszaszállítani.

Tervezett érkezés:

1. Szépjuhászné, 22 óra

2. Mány, Kitörés emlékmű hajnali 5 óra

A Szépjuhásznéig tartó emléktúra során 4 helyszínt is érintünk, ahol magyar katonasírok találhatóak.

Onnan a nagyobb túrára indulók még további három síremléket, egy kopjafát és egy háborús emlékművet fognak érinteni.

A szervezők gondoskodnak a Mány melletti Kitörés emlékműnél meleg teaosztásról, névre szóló emléklapok személyes átadásáról. Továbbá egy Rákóczi bankóért biztosítja bérelt buszokkal a visszautazást a kitörés egyik kulcspontjához, a Széll Kálmán térre.

Az emléktúra alatt alkohol fogyasztása tilos, minden megjelenttõl elvárja a rendezőség az emléktúra szellemiségéhez hű fegyelmet. A résztvevők öltözzenek az időjáráshoz megfelelően, zseblámpát hozzanak magukkal. Koszorúk és emlékmécsesek elhelyezéséért előre köszönetet mondunk. Ajánlott kupakkal védett mécsest hozni, mert a hagyományos kis teamécsest fél perc alatt elfújja a szellő. A részvétel ingyenes, csak elszántság kell.

*