Június 4.-e Gyurcsány szültésnapja, nemzeti gyásznap Trianon okán - Bukodi ezt is magára szabta

 (Június 4.-én születni nem jó dolog akkor, amikor e-napon egy nemzet gyászol. Gyurcsánynak és a gyűlölködő Borosnak ezt is sikerült összehoznia. - most azonban nem erről lesz szó.)

A bölcs ember békét szeretne Ócsán is - Bukodinak sikerült ebből is gyülölködést kihoznia

Június 4.-e a Nemzeti összetartozás napja, amit manapság a kötelező iskolai tananagyagon túl nálunk is igyekeznek tiszteletben tartani.

Az elmúlt évek során Bukodi önkormányzata is tart valamiféle alkalomhoz igazodó összeröffenést.   Idén választási év lévén, Ócsa városvezetője számára különösen fontosnak tűnt a megjelenés, hiszen az utóbbi hónapok során annyi negatívum került napvilágra, ami a szomszédban dúló háborút is helybe hozta.

Június 4.-e valójában a Trianoni békeszerződés gyászos évfordulója, amit korábban a szocializmusban inkább elhallgattak, mintsem visszaemlékeztek volna rá.

A tragikusan szomorú békediktátum az ország megszégyenítésén túl az akkori nagyhatalmak olyan túlméretezett büntetése volt, ami felért az ország elrablásával.

Húztak is hasznot ebből a minket körülvevő árulók, a szomszédos szövetségeseinket megkímélve.  Ez a megkülönböztetett figyelem, a büntető retorziókkal olyan mélyen aljas volt, mint a Japánokra ledobott két bombányi atom.

Most, amikor itt állunk az Eu tagállamaként, a nyugati szövetségeseink táborában, egy általuk kiprovokált háborús peremvidéken, akkor ismét eszünkbe jut a történelem.

A német szövetségesek által a Donba kényszerített hadtestben elhunytak emlékezete, a feladott Varsói Szerződés, a KGST,  és annak minden vágya, hogy levessük a béklyót.

Erre lett volna hivatott az Eu, szabad kereskedelme a Nato védernyője, és a nyugathoz tartozás fejlettsége. 

Azonban mindez csak álom maradt, mert a világháborúban szerepet vállaló nyugat belső magja semmit nem változott.  Az egykori gyarmatosítók a maguk elitségével képesek kizsákmányolni a hozzájuk csatlakozókat, a bennük reménykedőket a saját érdekeik mentén.   Így volt ez Trianon esetében, majd az EU-csatlakozást követően. 

1920 június 4.-vel nem csak  a bányáink jelentős részét, az erdőségeinket, hegyeink nagyrészét, földünket és a lakosság többségét vetették oda másoknak, hanem a vasúti hálózatunk mellett az ipari-, szellemi  háttérországot, a lelki erősségünket is elvették.

Aztán amikor hazánk ebből a térdre kényszerített helyzetből felállt és úgy-ahogy megállta a helyét, akkor az Eu-csatlakozással a fejlett nyugat az újra iparosodott országunk gyárainak tömkelegét záratta be.  Így lett oda a cukoriparunk, a nehézipar, a kohászat, a gépgyártás, járműipar és így tovább.  Az országot ismét megszállták az idegen erők, a tőkések és a kufárok. A politikusok pedig bevégezték azt a mocskos munkát, amit másutt hazaárulásként elítélnek.

Most 2024 júniusában ismét itt állunk a háború árnyékában. Országunkat a nyugati erők, a szövetségeseink – ahogy egykoron, úgy most is, - háborús helyzetbe próbálják sodorni.

Fegyverkezésbe hajszolják hazánkat, majd pénzt, fegyverzetet, hadieszközöket és embert is elvárnának, kérnének csak azért, hogy az oroszokkal szembe helyezkedve harcoljuk ki a nyugaton élők, vagy az óceán túlpartján állók jobb létét.

Trianon napján a békéről kéne szólnunk, de háborog térség és mindenki a háborúról szól.

Mi már nem egy ilyen esetben vesztettünk. Minket a nyugat is csak kizsákmányolt és lerabolt.  Ma sem bánik velünk szebben, mint annak idején.  Amikor csatlakoztunk, akkor is vittek mindent. Amikor nem akarunk ismét ágyútöltelék lenni, akkor retorziókat alkalmaznak, szankciókat vezetnek be és megvonásban részesítenek, bírságokat szabnak ki ránk.

Erre jön a belső feszültség a nyugatról beszivárgó külhoni árulók sora Azoké a disszidens szülők elfajzott gyermekeinek visszatérő fajaként, akik úgy kínálják fel hazánkat, mint útszéli strici a kurvát.  Ezek a mai liberálisok galád mód viselkedve ellenünk szólnak.  Mintha nem is a mi nyelvünkön beszélnének, mintha nem is magyarok lennének a szüleik.  Elfajzottak.

Erre biztosított volna gyógyírt a Fidesz, de már ez sem a régi. 

Ócsán Bukodi kapott bizalmat és szerzett ezzel szavazati többséget. Az emberek úgy nyomták a szavazatot a fideszes jelöltekre, hogy meg se nézték ki fia-bórja az illető.

Lett is kánanán, de olyan, amit most sínylik meg a nép.

Bukodi elszabadult az évek során.  Már nem a város, nem a honfitársai, nem az itt élők, hanem a kapitalista kapzsiság lett úrrá rajta.   

Az egykoron szerethető Fidesz hagyta az elszabadulni az emberét, Úgy tűnt, hozza a választókat, vonzza a tömeget.  Potenciális jelölt híján meg is volt az eredmény. 

Csupán a város lett oda.  

Ma amikor itt állunk és  szólni kéne a békéről, Bukodi polgármester a békétlenségről beszél. Arról a hangulatkeltésről, amit a választási kampányában megenged magának.

Ez már nem Tranon targédiája. 

*

Összetartozás

*

Dobrev is Karácsonyt froclizta idegen nyelvtudásával - Gyurcsányné a saját angoljával posztolt ( - összetartozás)

 Nem tudom mennyire emlékezetes, ahogy a baloldal ráugrott a NAV egykori vezetőjére a hiányos angol-nyelv tudása okán.  

 Most, hogy a liberálisnak tartott baloldal egyik tartalék figurájáról, a Gyurcsány-bábként ismert idétlen másodjelöltről, Karácsonyról van szó, már nem annyira érdekes.

Ennek ellenére az ATV-n Gyurcsány is jelezte a csatorna Rónai Egonjának, hogy az ő igazi (valódi) jelöltjének, Dobrevnek a "nyelvtudása drámaian széles". 

Mindez felért egy hadüzenettel Karácsonyék felé, de ezt a békát is úgy nyelte le bőrpír nélkül, mint a szintén hozzájuk tartozó Gréczy Zsolt telefonos önkielégítését.

Erre dobott rá a kádári kommunisták szülötte Dobrev K. egy lapáttal, amikor kiposztolta, amint angolul beszélget külföldi újságírókkal ...

 

Természetesen ettől még Karácsony G. ugyanúgy nem semmisül meg, ahogy Gréczy sem a nyilvánosságra került perverz magamutogatása után.  

Karácsony van annyira alul-művelten érzéketlen, hogy még ezek nyomán se szégyellje el magát annyira, hogy visszavonuljon a közéletből.  

Sőt Karácsony maga kezdett (anyanyelvén) magyarázkodásba a tévében arról, hogy az idegen-nyelvtudása milyen. Tette ezt anélkül, hogy megszólalt volna azon a vitatott nyelvezeten - angolul, - aminek középfokú gyakorlati használatát bemutatva demonstrálhatná tudását.

Közben a legegyszerűbb angol nyelvű kérdést sem értette meg Karácsony főpolgármester egy nemzetközi sajtótájékoztatón

A felszínre kerültek után az egykori SZDSZ korábban levitézlett elnöke, is megszólalt az ügyben és Gyurcsány mentén Dobrev mellett szólva kiemelte "beszél négy nyelven (ezekből felsőfokú nyelvvizsgával is rendelkezik)", amivel eléggé lehúzta a főpolgármesterségről lemondani kész Karácsonyt.

 Karácsony G. az ATV-ben magyarázkodva nyelvtudásáról, egy új kifejezést alkotott arra, hogy nem tud angolul: "hiperpasszív nyelvtudás".

 

Karácsony az angol nyelvtudását érintő felvetésekre azt hozta fel, hogy az angol egyik speciális szeletét tudja, ami nem feltétlenül mélyebb, mint az általános nyelvtudás, jobban megérti a szaknyelvet, mint a bulvárlapok szövegét. Ugyanakkor korábban egy angol nyelvű sajtótájékoztatón a legegyszerűbb kérdéseket sem értette meg. A Hír TV által nyilvánosságra hozott felvételen jól látható, amint párttársa, Barabás Richárd értelmezte neki az elhangzottakat. 

Ezek nyomán Gyurcsány ATV-s üzenete, miszerint Dobrevnek "drámaian széles nyelvtudása van" felér egy Karácsonyba marással.  A DK-s fővezér még hozzáfűzte: "Ő már csak tudja, hogy egy ország kormányzásához erre komoly szükség van."

Karácsony ezek után sem süllyed el.   

Sőt Dunaújvárosban ahol a baloldali előválasztás miniszterelnök-jelöltjei mögött Gyurcsány(?) is megjelent, Karácsony volt fölháborodva és szólt be.  "Szégyellje magát, ezt szeretném mondani” – válaszolta a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje.  Az eseményen tornacipőben asszisztáló Gyurcsány a háttérből krákogással jelezte "Gerinek", hogy mire ne válaszoljon.

Talán éppen ez az a gátlástalanság, ami ahhoz a Gyurcsány-Dobrev adta DK-csoporthoz köti (Karácsonyt és a többi koalícióst,) ahol ugyanilyen tudati érzések szerint az exhibicionista magamutogató Gréczy is képes még nagy nyilvánosság elé állni és továbbra is közéleti szereplést vállalni. A gyurcsányista ATV szeretettel veszi és adja G Zsoltot.

Szégyentelenül.

 Sokak számára már az is furcsa, ha egy ilyen emberrel egy asztalhoz ülnek, nem hogy még vele együtt pártpolitikát, országimázst és hazai érdekeket képviseljenek. 

Számunkra már az is sok(k), ha a gyerekek elé kerül ilyen és ehhez hasonló történet, nem pedig az, hogy ezt az emberek a tévében, és a miniszterelnök-jelöltek oldalán tapasztalja meg. 

*

Június 4.-re

Sajnáljuk, hogy Ócsán június 4.-e a városvezetés számára nagyon sokáig nem jelentett semmit, így azt ugyan úgy nem jegyezték hivatalos megemlékezésre méltó napnak, mint október 6.-át.

Ócsa városvezetését évekkel ezelőtt Magyar Péter és Fodor László kérte, hogy ez a nap legyen hivatalos emléknap, és legyen önkormányzati tiszteletadás. Akkor a Bukodi-Horváth alkotta páros ezt nem tartotta szükségesnek és a mögöttes testületi többséggel elutasította. 

Ócsán elsőként a Jobbik helyi szervezésében tartottak megemlékezést ezen a napon és ebből az alkalomból. Akkoriban ez a tett, ebben a városban egyfajta provokációnak, szembenállásnak számított.  Az önkormányzat és a testület egyetlen tagja nem képviseltette magát, vagy a hivatalt. Ők mind igyekeztek távoltartani magukat ettől, akár ördög a tömjéntől. 

Aztán évek múltán, (2014-ben) a testvérvárosi partnerség keretében az elcsatolt felvidéki országrészből itt vendégeskedő településvezetés előtt mégis csak bemutatták az első hivatalos megemlékezést Trianon kapcsán Bukodi vezetésével.  

2011. június 4.-én tartották elsőként hivatalosan is meg hazánkban a Nemzeti Összetartozás Napját, melyet az új kormány vezetett be a választások után.

A Bukodi-Horváth adta ócsai városvezetés hiába tagozódott a kormánypárt alá, és próbálta honosítani a fideszes ideológiát, képtelen volt azt átvenni és az emberek javára fordítani. Így nem csak nem értették meg a kor szellemi üzenetét, de fel sem fogták, hogy a nemzet és az összetartozás jelentőségét. Talán ezzel magyarázható a hivatalos elutasításuk amit városvezetőként az önkormányzaton át akkoriban megjelenítettek.

Valójában fel sem fogták, hogy mit üzentek.

Az Országgyűlés június 4-ét, az 1920. évi trianoni békediktátum napját 2010. május 31-én a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította (szavazatok: 302 igen, 55 nem, 12 tartózkodás). 

Az I. világháborút lezáró ún. Versailles-Washingtoni békerendszer részeként íratták alá a magyar delegációval a békeszerződést a Kis Trianonnak nevezett palotában 1920. június 4-én. Ezzel a békediktátummal nemcsak az Osztrák–Magyar Monarchia tűnt el a térképről, hanem Magyarország elvesztette területe jelentős részét (területe 282 870 km2-ről 92 607 km2-re csökkent), a lakosság létszáma pedig, mintegy 10 millió fővel kevesebb lett. Erre az eseményre emlékezünk TRIANON EMLÉKNAPJA-n.

Dabason 2010 június 4-én a trianoni döntés 90. évfordulóján az ottani önkormányzat közössége már az igazságtalan békediktátum fájdalmas következményeire emlékezett.

Kőszegi Zoltán vezette Dabas városában a Trianoni Emléknap (amit Ócsán -Horvát Tamás indoklásával - elutasítottak) az év kulturális eseménye, amire díjat is alapoznak.  

"Minden évben olyan eseményt díjazunk ezzel a címmel, amely kiemelkedő a város kulturális életében, igényes, magas színvonalú szervezői munka jellemzi, látogatottsága, társadalmi érdeklődés felkeltése sikeres. A rendezvény kapcsolódik történelmi évfordulóhoz. Mindezek alapján Dabas Város Önkormányzata Képviselő-testületének döntése értelmében az Év Kulturális Eseménye Dabason díjban részesült a Trianoni Emléknap."

Ócsán a Jobbik helyi szervezete 2011-től évente rendszeresen megemlékezéseket tartott a városban Trianon kapcsán.

Ócsa polgármesterének Palást község polgármesterének vendégeskedése és itteni megjelenése kellett ahhoz, hogy az önkormányzattal Bukodi kiálljon és végül megemlékezést tartson 2014. június 4-én.

Ezt követően már nem volt visszaút. 

Immáron Ócsán is évente tartanak "központi" megemlékezést június 4.-éhez kapcsolódóan a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából, ahogy idén is a Bolyai téren.  Ott, ahol erre valójában semmi szimbóluma nincs a városnak. (A Székelykapu nem az.)

Igaz addig még nem jutott el Ócsa vezetése, hogy amennyiben június 4.-e szabad- vagy munkaszüneti nap, akkor ne előtte, vagy utána, hanem az  adott címzetes napon, az alkalomhoz igazodva és illően valamint ahhoz méltón tartsák meg az emlékezést.

Idén erre meg volt minden lehetőség és adott volt a szabad vasárnap is. A megemlékezést szervező illetékesek mégsem voltak képesek a naphoz és az eseményekhez méltón azon a napon tartani a hitszónoklást, amikor az történelmileg is passzol. 

Számukra elégségesnek bizonyult egy nappal korábban letudni az "eseményt" úgy, hogy azt ennek szellemében június 3.-ra hirdették. Nem is érti a polgár, miért, amikor adott volt a dátum szerinti szabad nap. Mi ez, ha nem egy jelképes dolog a rendezvényszervezők számára? Egyfajta kötelező képmutatás, amin túl kell esni és utána még marad két nap kötelezettségek nélkül. Ócsán a Bukodi-Horváth vezette kisvárosban valószínűleg így gondolhatták a fejek. Különösképpen, hogy Horváth alpolgármester (tanár) javarészt alig vesz rész bármiféle ilyesfajta eseményen, illetve rendezvényen.

Természetesen ez is egy megnyilvánulás vagyis önkifejezés.

*

Nemzeti gyásznap - a veronai buszbaleset áldozataira emlékezik az ország ( - részvét és kegyeletnyílvánítás)

*

Pánc(z)él autó - védelem és ami belefér ( - Ócsán még külön polgári őrség is vigyázza Károly drága szedanját)

Páncélautó elnevezés alatt a biztonságot, a védelmet értjük, függetlenül a attól a többletsúlytól, amit a vértezett képvisel.

A Pánczél autó megnevezés alatt egy elhíresült Toyota Avensis SED Sol Platinum Edition személyautó tűnik elő, amit  a gyáli lakosság közpénzéből vásároltak Pánczél Károly alpolgármesternek saját használat céljára.

Ócsa polgármesterének is volt példa honnan merítenie - mindenük a juttatás ( - legyen a pénz és autó)

Pánczél Károly búcsúzásul megkapott autója 2013 nyarán került megszavazásra, ami a Vecsési Hirek szerint 10 millióba fájt, a Pesti Riport azonban 11 millióval számolt lakossági oldalról.  Kalkuláció szerint az autó a járulékos költségekkel (üzemanyag, autópálya matrica, parkolás, stb.) együtt - összesen - mintegy 11 millió forinttal terhelte meg az önkormányzat költségvetését.  (Ócsa új polgármesteri autója becslések alapján legalább 6 milliójába került a városban adózóknak, ami a két város bevételeihez mérten sokkalta magasabb egy főre jutó összeget ró az egy főre vetített ócsai lakosságra, mint a hasonszőrű gyáliakra.) 

 Gyálon egyedül a Jobbik emelt szót ezért, Ócsán azonban senki.

Az önkormányzati autóvásárlást követő második évben az autót nem a testületi gyűlésen elhangzottaknak megfelelően kapta meg egy másik képviselő, hanem Pánczél Károly tulajdonában maradt, méghozzá a felmerült teljes összeg közel egytizedért. Károlyunk a gyáli jobbikos képviselő, Lakos Péter szerint a Toyotát 14 hónaposan 1.3 millióért tudta magának megszerezni. Ezzel a kivásárolással az ismert egykori alpolgármester, ma a Fidesz országgyűlési képviselője olyan előnyhöz jutott, mely más egyszerű adóalanynak nem adatik meg. Ehhez bizony politikai hátszél kell.

Pánczél Károlynak pedig nagyon fújják hátulról a szelet.

Tegnap, vagyis június 4.-én a helyi trianoni megemlékezésre Ócsára jött az elhíresülten drága, de mégis nagyon olcsón megkapott autójával, hogy elmondja a beszédét a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából a Bolyai téren felállított Székelykapu előtt, a megjelenteknek.

Pánczél Károly az elhíresült autójával meg is állt a tér árnyas oldalán. Ócsán azonban annyira  megbecsülik és oly annyira tisztelik a választókerületi képviselő urat, hogy a helyi polgárőrség azonnal egy külön embert állított rá az autóra felügyelni.  

Ócsai polgárőr vigyázza Pánczél Károly Toyotáját  június 4.-én Ócsán, a megemlékezés alkalmával

Erről maga a polgárőrvezetés adott számot képi megjelenítésben a közösségi oldalán, de ez a különös őrzés látszik más, a megemlékezésről készült felvételeken is.

Ezen a pillanatfelvételen is az látható, hogy a beszédet mondó Károly mögött egy helyi polgárőr strázsál a képviselő autójánál.

 

Ezt reméljük Ócsán túl is értékelik. 

*

Presbiteri kezekben egyfajta bújdosó székely megemlékezés lett Június 4.-ből Ócsán - korábban ez sem így volt

Szomorú ez a nap. Mert mire is emlékeztet bennünket magyarokat június 4.-e? 

Ócsán például arra, ha a magyar nem képes megülni a lovat, a székely kihúzza alóla.

Székelykapu és székelyzászló a magyar meg csak pántlikázhat - alárendelten és önkiszolgáltatottan a sajátunkban

Az Ócsai Kulturális Napok részévé tették június 4.-t

Mert miről is van szó? Június 4.-e a Trianoni diktátumszerződés az ország szétszabdalása és tönkre vágása egy olyan egyedi politikatörténelmi esemény, melyre nem igen tudunk példával szolgálni. Az össznépi és anyanyelvi magyarság megnyirbálása és szétválasztása a nemzetünket és annak öntudatát törte derékba. Mi magyarok azóta sem találtunk önmagunkra a csonka hazában.  Több mint 90 éve mer ennek, de folyamatos a behódoltságunk, a megalázkodásunk, amit az európai körök már el is várnak tőlünk. Így szokták meg az elmúlt évek során és erre erősített rá a kilencvenes évek szociálliberalizmusa, mert akkor sem voltunk képesek önállók maradni, amikor megszabadultunk a keleti-blokk szocialista Szovjetuniójától. Erre az felszabadult és kiprivatizált maszoposok átállítottak bennünket Európa nyugati féltekének kapitalista uniójába. Oda, ahol több a direktíva, és nagyobb az elvárásás, de kisebb a szabadság, mint az 1990-es évek hadsereg nélküli keleti uniójában volt. 

Ma az egykori katonai bázisokat, és reptereket (ha nem is mindegyiket) a NATO és az amerikaik használják  különböző geopolitikai és stratégia céljainak megvalósítása érdekében. Harcokat folytatnak, háborúznak és a csatateret is képesek összekötni velünk. Afganisztánba, Irakba repülnek Pápáról, katonákat visznek, és hoznak, köztük magyarokat is. Ez régebben nem volt szokás, mert a Szu nem használt minket fel ilyen célra legalább 1968 óta.  Ekkor volt utoljára magyar katona határon túl. Most pedig már rendszerességgel szolgálunk szövetség szerte.

Bizony erről szól a trianoni diktátum.

Június 4.-e - Fidesz,  önkormányzat és lelkész nélkül ( - pusztán emberileg)

Erről a kiszolgáltatottságról, a megaláztatásról és a függetlenségünk feladásáról. Egy olyan ránk erőltetett tudatmódosításról, mely már bennünk él és amivel tudatalattinkban is együtt élünk. Mert nem merünk már magunk lenni. 

Ez látszik Ócsán is június 4.-e történetében. Talán 4-5, vagy 5-6 éve is már már annak, hogy a Bukodi-Horváth nevével jegyzett Ócsa vezetése még nem tartotta fontosnak, és számottevőnek a június 4.-ei trianoni emléknapot. A nemzeti összetartozás napját. Hiába foglalta törvénybe az Országgyűlés (2010. évi XLV. törvény) hivatalos nevén: Nemzeti Összetartozás Napja – az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező, június 4-ére eső nemzeti emléknapot Magyarországon.

Jellegtelen tér, kiüresedett megemlékezés - árbocon két székely közt egyetlen nemzeti trikolór ( - egyik sem félárbocon)

Ócsa városvezetői ennek ellenére nem kívántak Ócsán hivatalos emléknapot, központi megemlékezést tartani. Külön kinyilatkoztatták ezt akkor amikor civil kezdeményezésre felkérték az önkormányzatunkat erre. Az akkori testület a mostani vezetőkhöz köthető, alárendelt tagja elfogadták Horváth Tamás azon érvelését, hogy túl sok emléknap van már, és hogy elég ezt iskolai keretek közt tartani és rendezni, mintsem ebből önkormányzati rendezvényt, központi megemlékezés keretében nyilvánosan megtartani. Így a mostani képviselők közül a ma is tag Buza, Gallai, Kardos, és az ismert városvezetők leszavazták a június 4.-ei rendezvények megtartását. Nem is volt ez divat az önkormányzat részéről éveken át.

Ezzel a határozattal dacolva éveken át csak a Jobbik (Ócsai Szervezete) emlékezett városunkban a trianoni gyászos évfordulón hazánk elcsatolására, amin egyetlen egyszer sem vettek részt azok akik ma olyan áhítattal vannak jelen és osztják áldásukat ezen a napon. 

Szent István napi lelkészi közbeszéd a lerombolt Lakatos-ház hűlt helyén

Bukodi Károly, Horváth Tamás, Hantos Péter pár éve még nem tartotta fontosnak, hogy megemlékezzen részt vállaljon, vagy felszólaljon egy ilyen ünnepi rendezvényen. Hantos lelkész csak mostanában lett annyira közéleti és e-világi, hogy akár kéretlenül is ott legyen szinte mindenhol, és részt- illetve szerepet vállaljon a legtöbb közéleti eseményen a kisvárosi vigasságtól a Szent István napi bálványimádatig ami ugyebár kicsit ellentmond a református hitvallásnak. Hantos lelkész mégis ehhez adja magát, amikor a műemléki környezetben lerombolt egykori parasztház romjaira állva adott szentbeszédet augusztus 20.-án Szent István emléknapján.

Azóta is nagyon szerepel a lelkészünk, mert már a június 4.-i események is szinte hozzá tartoznak. A presbitereivel együtt kiáll és beszédet mond.

Mióta Bukodi Károly és Horváth Tamás is megvilágosult és az ócsai Jobbikot kiszorította a trianoni emléknap eseményeiből, azóta nagyon lelkesen segédkezik a műsor összeállításban az önkormányzat szabadidőközpontjának vezetője, Jarábik Klári, aki református presbiterkén és hitvesként már egy párt alkotva van jelen Hantos Péterrel a közéletben. Most június 4.-én mindketten vállalták azt a trianoni megemlékezést, amit ugyebár korábban nem. Míg ma a nevüket, személyüket adják ehhez, addig pár éve ezt még nem ezt tették.  Akkoriban amikor még nem a Fidesz pártalapú megemlékezése volt ez, nem vettek részt az eseményen.

Pánczél Károly és a mögöttes tartalom

Akkoriban igaz, Szűcs Lajos volt a terület országgyűlési képviselője. Mostanság pedig már Pánczél Károly az, aki a Nemzeti összetartozás bizottsága elnöke. Ebben a tisztjében pedig nagyon járja az egykori országrészeket és igyekszik ezeken a találkozókon igazolni az összetartozást.  Ócsa országgyűlési képviselőjeként számára már nem olyan közömbös ez, mint a térségben kormánymegbízottként is szerepet vállaló másik területen dolgozó, a horgászoknak és a teniszezőknek elnökölő Lajosnál volt. 

Egy padon - egymást felvállalva, a politikai boldogulásért ( - pénz és hatalom)

Pánczél Károly képes egy padba ülni Hantos Péterrel és Bukodi Károllyal, de még Horváth Tamással is. Ezzel valóban egyfajta összetartozást hozott létre saját párttársaságán belül, amiből csak az itt élő azonos nemzetiségű, de más pártállású, vagy éppen független ócsaiak maradnak ki. 

A mostani június 4.-e Ócsán valahol erről szól. Az egyívásúk megnyilvánulásának szimbólumává vált a helyi megemlékezés.  

Református megközelítésben cserkészsekkel és székely beütéssel Trianon - csonka lett az ünnep

Pánczél Károly ogy képviselő, bizottsági elnök, Hantos Péter helyi lelkész, önk.képviselő, biz.elnök, Puskás Imre vál.képviselő, elnök, Bukodi mester, egyesületi elnök és Palást község polgármestere lépett fel. 

A pártpolitikus, a pártos lelkész és az elszakadt fideszes székely

A testvérvárosi kapcsolatot ápoló Palástnak köszönhető egyébként az arculatváltás, mivel az első önkormányzati június 4.-e megtartását Palást település vendéglátogatásának köszönheti Ócsa, mert mint már szó volt róla, előtte ez önkormányzati körökben nem volt divat. Az első testvérvárosi találkozót követően tartják csak meg hivatalos önkormányzati szerepvállalással az eseményt.

Szóval az idei évi összetartozás egy ilyen. kicsit túlzóan székelyesre sikeredett megemlékezés volt, ahol a bujdosó székelyek szabadságvágya, önállósága és függetlenségi törekvései is kifejezésre juthattak. Bár Trianon és a június 4.-e nem erről a Székely zászlós autonóm törekvésekről szól eredetileg, most itt Puskás Imrével és a Székelykapu Baráti Társasággal mégis ennek hatott.

Székely kapu alatt, székely zászló előtt és székely színezetben június 4.-e Ócsán

Székelykapu, mint valami bálványfa - Trianon több ennél

Az Ócsai Polgári Kulturális Egyesület, az  Ócsai Hagyományőrző Egyesület és más ismert önsegélyző egylet az idén ismét nem vett részt, nem vállalt szerepet az eseményen. Más pártok meg érthető mód tartották távol magukat ettől a megcsúfolt aktustól.

A Székelykapu felpántlikázása - református mód

Mindezzel joggal érezhetjük magyarok, hogy ismét nem sikerült megülni azt a lovat, amit kezelnünk, vezetnünk, irányítani, ápolni, gondozni és uralnunk kellene. Láthatólag még a saját balsorsunkat is képesek vagyunk kiárulni és másoknak átadni felhasználásra. 

Ez az igazán elszomorító tanulsága a gerinctöréssel felérő trianoni szerződésnek, amire most Ócsa ismét egy olyan példát mutatott, melyre a másutt alig lelni. Június 4.-e tragédiáját minden normális település és annak vezetője képes felvállalni és helyén kezelni. Ismét ez az elbaltázott Ócsa és annak suta kezekben levő vezetése volt képes mindezt kiközösítve lezülleszteni és degradálni a tavalyinál is alacsonyabb szintre.  

Komolyan mondom, még egy ilyen város és ehhez hasonlítható átgondolatlan, rossz vezetés, párját ritkítóan kevés van, ha  egyáltalán létezik még valahol. Nagyon itt lenne az ideje egy váltásnak. 

*

Ócsán a nép jogán, új hagyományként emlékeznek meg június 4.-éről hivatali szinten - korábban nem volt ilyen

Június 4.-e,  nemzeti emléknapunk, amit az Országgyűlés az Összetartozás napjaként fogadott el és iktatott be a hazai közéletbe.

A Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételt a Magyar Köztársaság Országgyűlésének
2010. évi XLV. törvénye által van meghatározva és iktatva, 2010, június 4.-ei hatálynappal.

2010. június 4-én, a trianoni békeszerződés kilencven évvel ezelőtti aláírásának időpontjában a történelmi zászlók bevonulásával és harangzúgással kezdődött a parlament Trianon-emlékülése. „Nem etnikai zárványokban élő, hanem országába integrálódott magyarságra van szükség” – jelentette ki Sólyom László köztársasági elnök az első Trianon-emléknapon. Kijelentette továbbá, hogy a törvény akkor tölti be a feladatát, ha új korszakot nyit.

A magyarság elszakítása, az ország szétszabdalása és megcsonkítása a Trianonban ránk rótt diktátum következménye

Ócsa azonban a rákövetkező években is néma maradt. Helyiek kis csoportja próbálta elérni, hogy vegye napirendre az önkormányzat az emléknap megtartását, és ebből fakadóan városi emléknappá nyilvánítását, azonban Bukodi Károly és Horváth Tamás alkotta városvezetés, a mögöttes Kulturális Bizottsággal, valamint a mai is a képviselők soraiban ülő akkori többséget alkotókkal ezt elvetették.  Horváth Tamás még külön indoklást is tett az emléknap hivatalos megtartásával szemben, amit az akkori jegyzőkönyvek, valamint blogunk korábbi megemlékező írása rögzített.  

Ócsán nem is volt hagyománya az ilyesfajta nemzeti megemlékezésnek. A június 4.-éhez köthető első, bevezető megemlékezés Magyar Péterhez és az akkor még mondhatni szárnybontogató Jobbikhoz köthető Ócsán. Az ünnepi emlékműsor összeállítása a szónoklat és a megjelentek szűk köre mind hozzá köthető. A városvezetés, az iskolai vezetés és az ócsai kultúráért, a történelmi eseményekért felelős személyek mind távol maradtak. Ócsa hivatalosan nem tartotta meg az emléknapot.  Csupán az iskola falai közt a tantervbe iktatottan, amolyan kötelező jelleggel, akár a szocialista március 15.-éket emlékeztek meg erről a gyászos eseményről.  A ma is vezető beosztású személyek mondhatni mind leszerepeltek ekkor. 

Az első Trianonra emlékezés Ócsán - 2011 június

2011-ben a fórumpótlón ez került lejegyzésre:

"Pár helyi ember, néhányan gyermekeikkel félkörbe állták a keresztet, a lenyugvásra készülő nap nyár eleji tüzével szembehelyezkedve.   

A szemközti sarokba állított rendőrautóban három ember ült, egyikük civilben. Az autó lehúzott ablakán át hallgatták a gyülekező embereket, miközben halkan duruzsolt a motor, hogy üzemeltesse a beépített klímát. 

A városban aznap szabad volt a pálya. A polgármester és jó pár hivatali dolgozó ott lebzselt, a délelőtt folyamán.  Többen is voltak. Talán sokan is. Túl sokan a naphoz képest. Ez fontos volt.  Nekik ez volt fontos.

A keresztnél délután már az ötöt is elütötte az óra, amikor a Himnusz felcsendült.  A város polgármestere, helyettese és a képviselők egyike sem hallotta ezt, mert ők nem voltak jelen.  Nekik eszükbe sem jutott." 

"E napon, vagyis 2011. június 4.-én Ócsán csak egy helyütt lobogott a nemzeti trikolór."  

A 2012-es "tetemrehívás" plakátja

2012. június 5.-ei blogbejegyzés szerint:  "Ócsán Horváthék jóvoltából nincs is nyilvános, vagy központi megemlékezés..."

A Jobbik ócsai alapszervezete 2012. június 4-én ismét Trianon megemlékezést tartott. Beszédet mondott Magyar Péter az ócsai Jobbik elnöke és Dr. Ács László ügyvéd Úr. Verset mondott Tarnavölgyi Zoltán, az ócsai Jobbik alelnöke.

2012-ben a második nyílt megemlékezés - önkormányzat nélkül

Bukodi Károly közel ötéves polgármesterségét követően az első ilyen júniusi megemlékezést tavaly tartotta. Idén lesz a második alkalom, hogy ezen a napon hivatalos és nyílt, köztéri megemlékezést tartanak  Ócsán az önkormányzat vállalásával. Persze a mostani is csak az Ócsai Kulturális Napok rendezvénysorozatának egyik állomásaként jelenik meg a műsorban. 2013-ban ez még nem volt a program része. Akkoriban ezt valahogy diszkréten kerülték. 

2013-ban a blog még mindig a hivatalos megemlékezést hiányolja Ócsán. Az In Memoriam - TRIANON ( - itt az idő) című jegyzetben ez olvasható:

"A nemzeti összetartozás napja az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező, június 4-ére eső nemzeti emléknap Magyarországon.

Szombati írásunkban az évforduló kapcsán a nemzeti összetartozás napjára és az azt körülvevő, Trianon megemlékezésekre szerettük volna felhívni a figyelmet. Tesszük ezt visszatérőn, és ismétlődőn a blogon, mióta a városunk önkormányzata elutasította ennek hivatalos befogadását és ebbéli megtartását."

Ócsán így teremtődik a szokás: Zábrácki László, Magyar Péter, Tarnavölgyi Zoltán június 4.-én megemlékezést tartottak, a Szent koronát védelmező  Turul szárnyai alatt, ahol beszédet mondtak, majd koszorúztak Trianon naptárfordulóján.

2013-ban Ócsán továbbra is csak a Jobbik tartotta fontosnak a megemlékezést.  Akkor június 4.-én még mindig erről volt szó:

"Másutt félárbocra eresztik a nemzeti trikolórt, vagy gyászszalagot tűznek rá. Jobb helyeken központi megemlékezést tartanak, hivatalos műsort szerveznek, ahol nem csak a hivatalos személyek, hanem azok is megjelennek, akik számítanak egy város, egy közösség életében.

Itt Ócsán is így van? Mondhatnám, hogy nem, mert akiknek hivatalból kötelességük az emlékezés, azok erre képtelenek, és nem jelentek meg."

Bukodiéknak ekkor még nem volt fontos ez a nap, nem számított a nemzeti múlt, a történelmi dátum. 

Bukodi polgármester "első júniusa" - 2014-ben

2014-ben aztán, hogy, hogy nem, a korábbi évekhez képest változás állt be a polgármesteri széket elfoglaló Bukodi Károly és a mellette ügyködő Horváth Tamás gondolkodásában. Valamiként megvilágosodhattak, hiszen korábbi álláspontjuk ellenében az önkormányzat hivatalának státusza alatt ekkor állt ki és tartotta az első központosított megemlékezést azon a júniusi napon. A régi-új polgármester, Bukodi úr ezzel elfogadottá, és egyben hivatalossá tette azt a szokást, amit Magyar Péter és kitartó társai évekkel korábban szorgalmaztak, majd példamutatásukkal elfogadtattak, s bevezettek Ócsán Gyakorlatilag meghonosítottak az emlékezést. Ők voltak azok, akik ezt elkezdték, elindították, és végül megvalósították.  Általuk lett elfogadott a városban a Nemzeti Összetartozás.napja.  Bár,  június 4.-e ezután sem lett városi emléknap, de legalább  önkormányzati szinten képes már a helyi vezetés megemlékezni róla.

Ezzel egy bevezetésre került az új szokás, és egy új hagyomány vette kezdetét, a mi végül a polgármester által nyert elfogadást valamint elismerést. Ezzel június 4.-e Ócsán is bekerült  a megemlékezések tisztes sorába, ahol a kisváros polgármestere tart az alkalomhoz illően beszédet. Őt egészítik ki más fellépők és szónokot, beteljesítve az emléknapot.

Ócsán azonban ezt megelőzően is voltak akik évről évre tisztességesen megemlékeztek Trianon tragédiájáról honpolgárként, emberként, de legfőképpen magyarként.

*

Képmutatás - képes beszámoló Bukodi Károly "ünnepéről" az Összetartozás napján - képes beszámoló

Mint korábban jeleztük, a Bukodi Károly vezette Ócsa városa volt a térség szinte egyetlen települése, mely elutasította a Trianonnal kapcsolatos megemlékezéseket a felkérések, javaslatok és a kormányzati iránymutatás és ösztönzés ellenére.

Ócsának nem volt fontos eddig a Nemzeti Összetartozás Napja, ahogy az önkormányzat Kultúrális Bizottságának és pedagógus (dabasi iskolaigazgató) asszonyának sem. Legalábbis annyira nem, hogy erre Ócsán központilag, avgy hivatalosan is megemlékezzenek. 

Most ezt a szégyenfoltot "testvérvárosunk", Palást és a Székelykapu Baráti Társaság jóvoltából igyekeztek levenni Ócsáról.  Bukodi Károly ezt már valahogy nem volt képes kihagyni. Így a mondás szerint, "amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére" címszóval vezérelten állt ki most szónokolni a térre, az önkormányzat és a város nevében.

(Az, hogy valójában milyen város is az, amit képvisel, most inkább hagyjuk. Nem lenne méltó az eseményhez.) 

Az első próbálkozások alapján ünnepre készültek, hiszen ünnepségre hívtak

Így került meghirdetésre az "ünnepségre" történő invitálás.  Csakhogy, a világháborút lezáró békediktátum nem egy ünnepi hangulatot árasztó dolog. Nem is ünnepeljük azt, ahogy az ország szétszaggatását, feldarabolását sem. A sorstragédiákat nem szokás megünnepelni, legfeljebb megülni. Ezt olyan embereknek is tudnia kéne, akik a művelődéssel, a kultúrával foglalatoskodnak és ezért díjazásban részesülnek az önkormányzat, tágabb értelemben pedig a lakosság által. Ilyen az Egressy Gábor Szabadidőközpont, amely többnyire helyi közpénzekből van fenntartva. Ennek vezetője pedig volt színházi emberként igazán tudhatja, hogy mi a méltóság és a méltóságos közötti különbség, ahogy azt is illenék tudni, hogy az ünnepség, vagy az ünnepi megemlékezés sem jelent egyenlőséget, vagy párhuzamot. 

Erre ébredvén, vagy rádöbbenve a hozzá nem illő szavak jelentőségére, tudatosulhatott bennük a gondolat, hogy június 4.-ét valami más vezérli. Az ünnepi hangulat biztosan nem. Így aztán újrarajzolták a szöveget és átkalibrálták a hivatalos meghívót.

Itt már ünnepi megemlékezésre szelídült, pontosabban módosult a  meghívó szövegezése

A szövegszerkesztőn átkomponált művön az ünnepség ünnepi megemlékezésre változott.  

Szót nem érdemelne az egész, ha nem egy nagy jelentőséggel bíró, nemzeti eseményről lenne szó. Ez nem csak a kormánypárti vezérgondolat egyik fontos eleme, hanem a választójogon át az állampolgárságig kiható olyan együttes és összetartozó cselekménysorozat, amit nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Elvégre a kormány minden elképzelésében fellelhető az össznépi magyarság gondolat, ami nem valósulhat meg Trianon eltusolása, elhallgatása, vagy meg nem emlékezése nélkül.

Székelykapu - Ócsa, Bolyai tér

Jó, érthető, elletve jólérthető, hogy nem értenek hozzá és fogalmuk, érzésük nincs az egészhez. Nem véletlen, hogy évekig nem emlékeztek meg róla. nem mertek belefogni. Idegen volt tőlük. Most meg persze, hogy nem tudják mi az illendő, vagy hogy miről is van szó. 

Mert kiállni és frázisokat pufogtatni, előre megírt szöveget felolvasni nem nagy dolog. Hitelesnek, hihetőnek és elfogadottnak lenne, az már igen. Ezzel viszont baj van Bukodi Károly vonatkozásában.

Bukodi Károly polgármester első június 4.-ei beszéde közterületen

Ezt látszik igazolni a hírverés, a plakátozás, és az internetes toborzás ellenére is távol maradó közönség, a helybéliek hiánya.

Központosított rendezvényhez képest - a Palástiakkal együtt is, - mondhatni kevesen voltak rá kíváncsiak

Június 4.-e eddig olyan volt Ócsa fideszes vezetésének, mint a szocialista idők március 15.-éje. 

Az iskolákban megtartották, a közéletben azonban fel nem vállalták, inkább elsumákolták, elhallgatták.

Bukodiné a Kulturális Bizottság elnökeként sem vállalta fel eddig. Programjában soha nem jegyezte elő a közösségi megemlékezések sorában. Javaslatot sem tett köztéri rendezvényen történő megtartásra, csak iskola szinten a falakon belül érezte ennek - kötelezően előírtan - szükségét. A szíve a lelke azonban ugyanúgy nem vezérelte rá, mint Bukdoi Károly polgármestert, vagy Horváth Tamás alpolgármestert sem.

Megemlékezés iskolai keretek közt Bukodi Jánosné igazgató asszony jóvoltából - nem így elnökként Ócsán

A mai nap ez változott volna meg, amikor személyüket is mellé rakták ehhez a naphoz. Amolyan első áldozók voltak a nép, vagy pontosabban a nemzet oltárán, amikor behódolva Palást szembejövetelének és személyes megjelenésének, akik az anyaföldön "helyben" akarták átélni ezt a napot, megtartották az első "ünnepi" megemlékezésüket.

Valahogy így jött létre ez az alkalom, és így adódott, hogy ünnep lett a napból, amikor megemlékeztek az elcsatoltakról.

Egy igazi alkalom a Turul "árnyékában" - ahogy illik

Tragédia ez a valóságban. Egy nemzeté, egy városé, egy emberé és valójában mindannyiunké. 

Erről szólt ez a nap június 4.-én Ócsán.

László Zoltán

fotók:Fo-lak és Facebook

*

Trianonra emlékezett a Jobbik június 4.-én Ócsán - ajánlás a távolmaradók számára ( - üzenet)

A nemzeti összetartozás napját mint ismert, Ócsán az önkormányzat hivatalos keretek közt nem tartja meg.

A megemlékező ünnepségen a városvezetés az idén sem vett részt, az önkormányzatot senki nem képviselte. 

Sőt erről az internetes felületen egyetlen portál sem jelentetett meg tudósítást rajtunk kívül.

Még a helyi iskola tanárai számára sem volt mértékadó ez a köztéri emlékezés. 

Bukodi Jánosné az önkormányzat Oktatási-, kulturális és sport Bizottságának elnöke (tanár ember) számára sem volt ez mértékadó, annak ellenére, hogy erre már tavaly is felhívtuk a figyelmét. 

Az idén is sajnálattal veszi tudomásul a város (és vegye tudomásul a Fidesz), hogy Ócsa irányítása nem képes központi megemlékezést tartani a nemzeti összetartozás napján és a nemzeti gyásznapon. Erre visszatérő példát rossz példát szolgáltat a Fidesz vezette önkormányzat Ócsán, ahol Bukodi Károly a polgármester, Horváth Tamás az alpolgármester, és Szűcs Lajos az országgyűlési képviselő, megyei elnök.

Miheztartás végett a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Pedagógiai háttéranyaga elérhető itt.

* 

Emlékezzünk, hogy ne felejtsünk - városvezetés nélkül ( - Trianon kapcsán távol az ellen')

Szeretem ezeket a rendezvényeket. Tudjuk, hogy magunk vagyunk. Statiszták és kivezényeltek nélkül. Igen.
Ez egy önkormányzat mentes hazafias rendezvény volt. Hazafias, mert akik megjelentek azok tiszta szívből jöttek, hazaszeretetből, jóérzésből, kötelezettség nélkül.

Ez így van rendjén. Akik itt voltak, azok így is gondolják. 

A Jobbik, az ócsai Székelykapu Baráti Társaság nem csak személyes képviselettel, egyéni megjelenéssel fejezte ki együttérzését és tiszteletüket a nemzetünk előtt, hanem a szervezett megemlékezés keretében, és az azt követő főhajtással. 

Trianon rettenete és máig érezhető traumája  az elszakítottakban tovább él.  Ócsán számos elszakított részről érkező honfitársunk él. Őket társadalmunk bizalommal fogadja. Oly annyira, hogy még az önkormányzatba is bejuttatta az ebéli bizalom jeléül. Ma ők azok, aki távol maradtak.

De nem csak ők nem érezték szükségét a nemzeti összetartozás kifejezésének, hanem az ócsai társadalmi egyesületek sem érezték ezt annyira méltónak, és lendületesnek, mint a városi vígságot, a dáridózást. 

Lassan már tudjuk, hogy mi várható el a polgármestertől és a helyettesétől. Ismerjük, hogy milyen eseményekhez és rendezvényekhez adja a nevét, és hol, miként képviseli a várost, aminek első embereként, vezető tisztségviselőjeként megjelenik, arcát adja.  

Így azzal sem mondunk újat, ha azt állítjuk, senki és semmit nem változott. Mert most nem volt számukra fontos a megjelenés, a személyes, vagy a személytelen képviselet. Igaz, ez a nap nem egy bulizós összejövetelről szól. Ez nem egy party.  Itt nem kell tortát szelni és osztani, ezért nem kell sorba állni, és  nincs baráti koccintás.  Ez a nap nem a cimboraságról, hanem a nemzeti összetartozásról az egységről szól. 

Egységről, összefogásról, amitől távol tarja magát a hivatal, az összes önkormányzat által közpénzből támogatott egyesület, akik máskor egymás nyakába lihegve igyekeznek szolgálni egy gazdát. Most a haza és a nemzet érdekében persze, hogy nem mozdulnak. Ez már nem az ő világuk. Ez nem buli. 

Másutt félárbocra eresztik a nemzeti trikolórt, vagy gyászszalagot tűznek rá. Jobb helyeken központi megemlékezést tartanak, hivatalos műsort szerveznek, ahol nem csak a hivatalos személyek, hanem azok is megjelennek, akik számítanak egy város, egy közösség életében. 

Itt Ócsán is így van? Mondhatnám, hogy nem, mert akiknek hivatalból kötelességük az emlékezés, azok erre képtelenek, és nem jelentek meg. De nem így van. Mert aki számít, az megjelent. Ócsaiak egy maréknyi csapata ismét bebizonyította, hogy ez számít.  A tiszteletadás, a tisztesség olyan ritka kincs, ami kevés pedagógusban, szülőben és önkormányzati tisztségviselőben adataik meg oly mértékben, hogy azt egy nemzeti összetartozást kifejező gyásznapon a közösség előtt kifejezzen. Ez a kifejezéstelenség, a szétzilált érzéstelenség nagyon rossz üzenetet fejez ki.  Nem csak a kirekesztett nemzettársaink iránt, hanem a hazával szemben is. 

Úgy látszik Ócsán ma csak a Székelykapu Baráti Társaság és a Jobbik az, akinek fontos a nemzetiség, az állam, az emlékezés, és az összefogás.  

A megemlékezés a Himnusz felcsendülésével indult. A felvezető beszédet Magyar Péter a Jobbik  ócsai alapszervezetének elnöke mondta. Ezt követően Zábrácki László a Jobbik szakpolitikusa tárta fel a múlt sebeit beszédében. Az elhangzottak mentén megjegyezte, hogy nem tudja milyen vezetés van Ócsán, hogy a nemzeti emlékhelyen sem nemzeti zászló, a városban pedig sehol egy a félárbocra vont tricolor. 

(A város valahogy kivonta magát ebből a napból. Elment mellette, mint annyi más mellett. Személytelen számukra az egész, nem is érinti meg őket.)

Ezután Tarnavölgyi Zoltán az ócsai Jobbik alelnöke szólt és szavalt verset az egybegyűlteknek.

Befejezésül a Jobbik és a Székelykapu Baráti Társaság helyezte el koszorúit az emlékhely talapzatán.

A megemlékező rendezvény a Szózat és a Székelyhimnusz hangjaival, s eléneklésével zárult.

Mi, akik ott voltunk, ismét gazdagabbak lettünk egy közösségi élménnyel. 

Mi tudjuk hovatartozásunk. 

*