Köztudott, hogy minden lecseng egyszer. Mégsem lehet elmenni szó nélkül amellett, ahogy bánnak velünk állampolgárként, választóként, földiként, vagy éppen kisvárosi halandóként. Ez a bánásmód jól érzékelhető
Uitz Erika közszolga köztisztviselő legutóbb tanúsított hozzánk állásában.
Hozzáállás: Milyen viszonyulás az, ahol egy irodavezető nem képes mérlegelni és átgondolni a választásokon való indulást. Hogy képes felelőtlenül nekivágni és emberek százait becsapni azzal, hogy magához vonzza őket, egy sorba állítja, majd magára hagyja Őket.
Most 790 szavazó polgár került partszélre, mert Erika kiállt a sodorból. Gyakorlatilag ott hagyta őket az élet sodrában fuldokolni. Ezzel egy egész várost zavart össze és csapott be. Ennek ellenére még képes továbbra is egy "felelős" poszton irodavezetőként maradni. Kérdés, hogy ezek után miként hihet majd neki el bármit is az ember? Miként nézhet bárki szemébe?
Az a baj, hogy a Uitz Erika függetlenként jelöltette magát. Ezt hirdette és így is indult. Akik rá szavaztak, azok gondolom nem szerettek volna fideszes jelöltet. Lehet, hogy más pártból sem óhajtottak képviselőt. Ezért választották a független indulót.
Erika függetlenként és a szórólapokon megjelentettek szerint is csábítónak tűnt. Akik ennek alapján választottak, azok most nagyot csalódtak. Nem csak a szavazataik lettek oda, hanem a függetlennek vélt képviseltük is beáldoztatott. Nem csoda, hogy átverést, becsapást és tisztességtelenséget említenek jó páran. Mások szerint pedig rámentek a mézes-mázos csalira.
Eközben ennél sokkalta több és érdemesebb képviselőket, függetleneket szorítottak ki a testületből.
Ha ugyanis az Uitz Erikára leadott szavazatokat három felé osztjuk, akkor is egy (vagy inkább több) nálánál érdemesebb és jobb ember (akár, vagy pont független) képviselhetné Ócsa háttérbe szorult lakosságát az elvakult (és vérszemet kapott) itteni fideszesekkel szemben, avagy elleniben.
És ez a legnagyobb gond, amit járulékos teherként kénytelen viselni most a város. Mert ha jól értelmezem az ismertté vált hazardírozó asszonyság köszönő sorait, akkor abban semmiféle teher- és felelősségviselést, következményvállalást nem olvasok ki. És ez bizton így is van a valóságban és a hétköznapokban. Nem okoz Uitz Erikának semmiféle lelkiismereti, társadalmi és közéletbeli problémát. Marad a jól fizető állásában, továbbra is élvezi a Kormányhivatal előnyeit, juttatásokkal, és mi egyébbel. Ócsa becsapott népe, a rászavazó választók meg már a múlt része.
Pedig a választásokat megelőző napokban még nem így volt ezzel. Közösségi oldalán csábító kedvességgel árasztotta el a
"rajongóit".
Kedves Ismerőseim, Barátaim!
Elérkeztünk lassan a választásokat megelőző kampány végéhez. Pár nap és
lezárul egy szakasz megint az életünkből. Lesznek olyanok, akiknek
komoly változást hoz október 12., és lesznek olyanok is, akiknek úgy
folyik majd az élete tovább, mint eddig.
Nem tudom, mit hoz a holnap, de itt szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki támogatott ezen az úton!
Meg kell köszönnöm a többi jelöltnek hogy, sikerült olyan kampányt lebonyolítani,
ami nem mások megalázásáról és besározásáról szólt.
A tisztességes versenyt mindennél többre tartom, és azt gondolom
mindenki más is így van ezzel. A maga módján mindenki szebbé és jobbá
szeretné tenni városunk lakóinak életét, és mivel nem vagyunk egyformák,
mindenki másképpen látna a feladatok megoldásához.
Azt gondolom, a jelöltek megtették, amit meg kellett tenniük, most a lakosság következik.
Nektek kell kimondani a végső szót, eldönteni a versenyt!
Ezért kérek mindenkit, menjen el vasárnap szavazni és nyilvánítsa ki akaratát a város, a jövő érdekében!
Minden jelöltnek sok sikert kívánok, a győzteseknek pedig kitartást, erőt és sok szerencsét az elkövetkező időszakra!
Jelenleg azonban már más a fekvés.
Most, Uitz Erika köszöni jól van, jól érzi magát a bőrében és nincs zavartatva az adott szituációban. Jelenleg is ügyködik tovább, mintha mi sem történt volna. Talán még prosperált is ebből a helyzetből. Lemondott és maradt köztisztségviselő, kormányzati hivatalnok. Miért tenne keresztbe a kormánypártiaknak. Inkább vesszen Ócsa, mint a párt vagy a sajátos jólét.
Horváth Tamás "kapitány" és a helyi Fidesz, meg röhög a markában, mert lám, milyen könnyű hülyére venni a birkanépet egy-egy választás során. Ez látszik ebben az egész történetben, amikor a társadalmi elvárásoktól független hazudozók csábításait előrébb valónak tartják, mint a jól bevált, régóta a lakosságért, a városért küzdő, valóban független képviselők bármelyikét.
Uitz Erika úgy gondolta, hogy nincs szüksége a képviselőségre. Kár, hogy a nép hálából nem tudja ezt úgy viszonozni, hogy maga is kijelentse azt, amit Ő, vagyis ez esetben neki sincs szüksége ilyen irodavezetőre és hasonszőrű köztisztviselőkre.
Uitz Erika gondolhatja azt, hogy marad minden a régiben és a folyó is visszatér majd a megszokott medrébe. Ez azonban tévút. A nép nem fog felejteni egykönnyen. Az elkövetkező öt esztendő nem lesz könnyű az ócsaiak számára. Igaz nem lesz radikális változás. Hiába is hirdették fentebb. Lesznek ellenben olyanok, akik majd szó nélkül besimulnak és majd feledik az egészet. Mondván, semmi közük már az egészhez. Nincs választási időszak, nincs kampány. A szürke hétköznapok során nem éri meg a néppel való foglalkozás. Vissza kell állni kétkezi munkába és a szokásos esti teendőkre. Ebbe már nem fér a közélet. Amúgy sincs erre felhatalmazása másnak, mint a beválasztottaknak.
Ezzel szemben azonban mindig lesznek olyanok, akik nem pártpropagandát folytatva ki mernek állni és fel merik vállalni a konfliktust, mert ez viszi előre a dolgokat.
Ha ugyanis nem szóltak volna az alsópakonyi buszjáratok láthatatlanságáért, a világítás hiányáért és sok más egyébért felhatalmazás és beválasztás hiányában is, akkor ma még ennyivel sem lennénk előrébb.
A demokrácia a beleszólás, a véleményalkotás jogát magában hordozza. Ezt pártképviselőként kikerülni azzal, hogy nincs rá felhatalmazásom, közel akkora szemfényvesztés, mint amit az ebben kompatibilis ócsai körök megengedhetnek maguknak Radicstól Uitzig.
Erre a fájó emlékre azért szeretne a blog időnként meg- és visszaemlékezni, hogy felhívhassa a figyelmet ez esetben is, ahogy tette ezt Trianon, vagy Arad kapcsán.
Ha másért nem, csak az okulásért. Mert nem is a rossz döntés vagy a rossz választás a bántó, hanem az, hogy a politikailag felkavart érzelmek, a közszereplések sora után, nem hogy azt látnánk, nincs megállás és egymás kezét fogva a haladás útjára lépnénk,. nem, inkább még vissza is húzódunk. Mondván, nincs erre felhatalmazás. Szerintem az inkorrektségre sincs. Uitz Erika sem rendelkezett a visszalépésre felhatalmazással. Mégis megcselekedte. Ő is csak a törvény és demokrácia adta jogaival vezérelve élt ezzel.
Most nem
radikális változást vár a nép, mint ahogy azt olvasva gondolták vagy éppen félték sokan. Csak egy normális képviseletet, kiállást, véleményalkotást illetve pozicionálást. Hogy ne higgyen senki a látszatnak. Hogy lássák a célt, átérezzék a tudatot és végül az egységes akarat vezérelve legyen kitartásuk a jövőt illetően. Nem csupán, azért, hogy azt szebbé formálhassuk, hanem hogy mindenkivel megértessük, mi valójában is ezt akarjuk. Nem kell egyéni hősnek lenni. Elég ha tisztességgel és becsülettel álljuk a sarat, és nem adjuk magunkat sem egyénileg, sem közösségben a korpától beporladni.
Másnak sem kell ennél többet tennie, amennyiben van hitvallása, lelkiismerete és kiállása nem enged a kísértésnek. Maradjunk állva gerincesként. Annál ugyanis nincs rosszabb, ha behajolunk, és kiszolgáltatottá tesszük a jobb sorsra érdemes embert.
Legyünk bármelyik féltekén a glóbusznak, vagy álljunk bármelyik pólusán Ócsának.
*
