Június 4.-e Gyurcsány szültésnapja, nemzeti gyásznap Trianon okán - Bukodi ezt is magára szabta

 (Június 4.-én születni nem jó dolog akkor, amikor e-napon egy nemzet gyászol. Gyurcsánynak és a gyűlölködő Borosnak ezt is sikerült összehoznia. - most azonban nem erről lesz szó.)

A bölcs ember békét szeretne Ócsán is - Bukodinak sikerült ebből is gyülölködést kihoznia

Június 4.-e a Nemzeti összetartozás napja, amit manapság a kötelező iskolai tananagyagon túl nálunk is igyekeznek tiszteletben tartani.

Az elmúlt évek során Bukodi önkormányzata is tart valamiféle alkalomhoz igazodó összeröffenést.   Idén választási év lévén, Ócsa városvezetője számára különösen fontosnak tűnt a megjelenés, hiszen az utóbbi hónapok során annyi negatívum került napvilágra, ami a szomszédban dúló háborút is helybe hozta.

Június 4.-e valójában a Trianoni békeszerződés gyászos évfordulója, amit korábban a szocializmusban inkább elhallgattak, mintsem visszaemlékeztek volna rá.

A tragikusan szomorú békediktátum az ország megszégyenítésén túl az akkori nagyhatalmak olyan túlméretezett büntetése volt, ami felért az ország elrablásával.

Húztak is hasznot ebből a minket körülvevő árulók, a szomszédos szövetségeseinket megkímélve.  Ez a megkülönböztetett figyelem, a büntető retorziókkal olyan mélyen aljas volt, mint a Japánokra ledobott két bombányi atom.

Most, amikor itt állunk az Eu tagállamaként, a nyugati szövetségeseink táborában, egy általuk kiprovokált háborús peremvidéken, akkor ismét eszünkbe jut a történelem.

A német szövetségesek által a Donba kényszerített hadtestben elhunytak emlékezete, a feladott Varsói Szerződés, a KGST,  és annak minden vágya, hogy levessük a béklyót.

Erre lett volna hivatott az Eu, szabad kereskedelme a Nato védernyője, és a nyugathoz tartozás fejlettsége. 

Azonban mindez csak álom maradt, mert a világháborúban szerepet vállaló nyugat belső magja semmit nem változott.  Az egykori gyarmatosítók a maguk elitségével képesek kizsákmányolni a hozzájuk csatlakozókat, a bennük reménykedőket a saját érdekeik mentén.   Így volt ez Trianon esetében, majd az EU-csatlakozást követően. 

1920 június 4.-vel nem csak  a bányáink jelentős részét, az erdőségeinket, hegyeink nagyrészét, földünket és a lakosság többségét vetették oda másoknak, hanem a vasúti hálózatunk mellett az ipari-, szellemi  háttérországot, a lelki erősségünket is elvették.

Aztán amikor hazánk ebből a térdre kényszerített helyzetből felállt és úgy-ahogy megállta a helyét, akkor az Eu-csatlakozással a fejlett nyugat az újra iparosodott országunk gyárainak tömkelegét záratta be.  Így lett oda a cukoriparunk, a nehézipar, a kohászat, a gépgyártás, járműipar és így tovább.  Az országot ismét megszállták az idegen erők, a tőkések és a kufárok. A politikusok pedig bevégezték azt a mocskos munkát, amit másutt hazaárulásként elítélnek.

Most 2024 júniusában ismét itt állunk a háború árnyékában. Országunkat a nyugati erők, a szövetségeseink – ahogy egykoron, úgy most is, - háborús helyzetbe próbálják sodorni.

Fegyverkezésbe hajszolják hazánkat, majd pénzt, fegyverzetet, hadieszközöket és embert is elvárnának, kérnének csak azért, hogy az oroszokkal szembe helyezkedve harcoljuk ki a nyugaton élők, vagy az óceán túlpartján állók jobb létét.

Trianon napján a békéről kéne szólnunk, de háborog térség és mindenki a háborúról szól.

Mi már nem egy ilyen esetben vesztettünk. Minket a nyugat is csak kizsákmányolt és lerabolt.  Ma sem bánik velünk szebben, mint annak idején.  Amikor csatlakoztunk, akkor is vittek mindent. Amikor nem akarunk ismét ágyútöltelék lenni, akkor retorziókat alkalmaznak, szankciókat vezetnek be és megvonásban részesítenek, bírságokat szabnak ki ránk.

Erre jön a belső feszültség a nyugatról beszivárgó külhoni árulók sora Azoké a disszidens szülők elfajzott gyermekeinek visszatérő fajaként, akik úgy kínálják fel hazánkat, mint útszéli strici a kurvát.  Ezek a mai liberálisok galád mód viselkedve ellenünk szólnak.  Mintha nem is a mi nyelvünkön beszélnének, mintha nem is magyarok lennének a szüleik.  Elfajzottak.

Erre biztosított volna gyógyírt a Fidesz, de már ez sem a régi. 

Ócsán Bukodi kapott bizalmat és szerzett ezzel szavazati többséget. Az emberek úgy nyomták a szavazatot a fideszes jelöltekre, hogy meg se nézték ki fia-bórja az illető.

Lett is kánanán, de olyan, amit most sínylik meg a nép.

Bukodi elszabadult az évek során.  Már nem a város, nem a honfitársai, nem az itt élők, hanem a kapitalista kapzsiság lett úrrá rajta.   

Az egykoron szerethető Fidesz hagyta az elszabadulni az emberét, Úgy tűnt, hozza a választókat, vonzza a tömeget.  Potenciális jelölt híján meg is volt az eredmény. 

Csupán a város lett oda.  

Ma amikor itt állunk és  szólni kéne a békéről, Bukodi polgármester a békétlenségről beszél. Arról a hangulatkeltésről, amit a választási kampányában megenged magának.

Ez már nem Tranon targédiája. 

*

Ócsa polgármestere továbbra sem értékeli az október 6.-i nemzeti gyásznapot - szégyen a városra nézve

 Igazán a nemzeti megemlékezéseinkben mutatkozik meg igazán, ki miként érez és viseltetik hazája és annak történelmi múltja iránt.  

Ócsa polgármestere más számos esetben bizonyította, hogy neki a nemzet, az ország és ebben a haza, vagy nép mit jelent, amikor éveken keresztül megtagadta a nemzeti összetartozást, a Trianoni megemlékezést és jelenleg az október 6.-i események helyén való kezelését is.

Bukodi Károlynak mindez a mai napig nem fontos esemény.  Akkor sem, ha az ország zászlaját félárbócra eresztek. Ha másutt ezen a napon visszaemlékezéseket, megemlékező koszorúzásokat tartanak. Nemcsak országszerte, hanem a történelmi határainkon belül is. 

Kávai Szabolcs történész beszédében elmondta, meggyőződése, hogy az aradi vértanúk életútja által közelebb tudja hozni a hallgatósághoz az októberi gyásznapot.

Az aradi vértanúk emlékművénél Fejsztámer Róbert, Magyarkanizsa polgármestere és helyettese, Nebojša Rakić koszorúzott, továbbá Magyarország szabadkai főkonzulátusa nevében dr. Kaizinger Tibor első beosztott konzul, a Magyar Nemzeti Tanács képviseletében Bajusz Koncz Ágnes, Magyarkanizsa Helyi Közössége nevében Berec Sándor és Mányi Zoltán, a Vajdasági Magyar Szövetség képviseletében Lackó Róbert, a párt intézőbizottságának tagja, a VMSZ községi szervezete nevében Huzsvár Ervin elnök és Újvári Zsombor tag, a Gyöngyszemeink Iskoláskor Előtti Intézményből pedig Körmöci Valéria igazgatóhelyettes helyezte el a koszorút.

 Ócsán ilyesmire csak Áder János köztársasági elnök látogatásakor került sor. Ócsa  polgármestere, az őt támogató képviselők, a kormánypárti helyi fideszesek számára mindez nem fontos.

Az aradi vértanúk napja alkalmából  Adán, a Damjanich János-emlékműnél alkalmi műsort és koszorúzási ünnepséget tartottak - Az esemény szervezője a Millecentenáriumi Emlékbizottság, a Vajdasági Magyar Szövetség és a Vadvirág Hagyományápoló Kör volt (- Ócsán szégyenszemre semmi)

Vásárhelyen is a mérhetetlen tragédiára emlékezett a Fidesz-frakció a Kossuth téren.

Az 1849. október 6-án történtekre emlékezett a Fidesz-KDNP képviselőcsoportja Vásárhelyen. Bálint Gabriella ennek kapcsán elmondta, 171 évvel ezelőtt a tizenhárom aradi vértanú olyan hősökből állt, akiket még a haláluk napján sem tudtak elrettenteni, ugyanis az akkori visszaemlékezések szerint bátran álltak kivégzőik elé. – Reggel fél 6-kor küldték őket a halálba, míg gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt Budapesten 6 órakor. Aradon elrettentésül estig kint hagyták a holttesteket – elevenítette fel a képviselő.

A KDNP helyi elnöke szerint ez Magyarország egyik legszomorúbb napja, és ilyenkor nemcsak az aradi vértanúkra, hanem sok névtelen hazafi előtt is fejet hajtunk. – Százharminc embert végeztek ki, több százat börtönbe vetettek és 40-50 ezer azoknak a száma, akiket büntetésül a császári hadseregbe soroztak be

Bálint Gabriella arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar nép mindig megemlékezett a mérhetetlen tragédiáról. – Ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak. Emlékük legyen áldott – szólt a politikus.

Csak Ócsán nem, mert a városvezetés, az önkormányzatunk képviselő-testülete ezt nem tartja sem fontosnak, sem elég méltónak erre. A mérhetetlen tragédiára emlékezett a Fidesz-frakció a Kossuth téren

Mert ugyebár, mit ér egy polgármester a képviselői akarattal szemben?  Ha viszont a képviselők többsége (egy kivétellel) nem képes kiemelkedni az ismert és mára már gerincét vesztett tanárokkal együtt a Bukodi-féle láposból, akkor itt nem is lesz más, csak amit az értékét veszett tékozló fiú akar.

 

Bukodi és a helyi Fidesz számára mindez a nap és vele a megemlékezés csak nyűg lehet, ezért nem foglalkoznak vele.  

Sajnos nem jöhet le Ócsára minden egyes alkalommal a köztársasági elnök, hogy számos elfoglaltsága és kötelezettsége mellett ismételten felhívja a tékozló polgármester figyelmét erre az eseményre és hajlandó legyen ezen nap alkalmából ha máshol nem, de a helyi Halászú Károly iskola emléktáblájánál legalább egy szál virággal tiszteletét tenni a 13 vértanú emlékének.

Nem.

Az aradi vértanúkra emlékezet Áder János köztársasági elnök Ócsán - négy éve (- Bukodi azóta sem)

 

Bukodi Károly sem emberként, sem pártpolitikusként, sem pedig Ócsa városának polgármesterként nem képes erre a fejhajtásra. A milliókat eltékozló városi költségvetésből még egy szál virágot és egy fényképet sem képes bemutatni az erre utaló hajlandóságáról.

Nem. 

Bukodi Károlynak október 6.-a, nemzeti gyásznapja, az Aradi vértanúk nemzeti áldozatvállalása, a hazafiasság példamutatása nem jelent semmit. Annyit sem, hogy városvezetőként, politikusként példamutató cselekedetként legalább a megemlékezés látszatát keltve egy szál virágot helyezne el ilyenkor a hős honvéd, vagy a vértanú áldozatok jelképes emlékénél.  

Érdekes volt látni és tapasztalni, hogy Áder János köztársasági elnök Ócsára látogatva miként volt képes mozgósítani azt a tehetetlen testületet, mely akkor is Bakodi nyomása alatt állt.  De legalább akkor vették a fáradtságot és a hivatal jó pár dolgozójával, a jegyzővel felemelték a tespedt seggüket, és odaálltak "megemlékezni"  a köztársasági elnök mentén.

Bukodi és bandája azóta sem tette meg ezt. 

Katonai tiszteletadás az Országház előtti Kossuth téren, ahol ünnepélyesen felvonták, majd félárbócra engedték a nemzeti lobogót az aradi vértanúk emléknapján, 2020. október 6-án Budapesten.

 

Őszi napnak mosolygása,

Őszi rózsa hervadása,

Őszi szélnek bús keserve

Egy-egy könny a szentelt helyre,

Hol megváltott - hősi áron -

Becsületet, dicsőséget

Az aradi tizenhárom.

(Ady Endre: Október 6.)

-----------------------------------------------------

Aradi vértanúk

Ócsa polgármestereként a Fidesz szégyenletes tagjainak sorában nem egyedüliként, hanem bűntársaival együtt továbbra is bojkottálja az október hatodikai véráldozatok napját.  Azt a nemzeti gyásznapot, amit a törvénybeiktatása ellenére sem képes megmozgatni az elméjét és az alantas testét.

Bukodi nem csak polgármesternek, és Ócsa népének képviseletére, hanem a Fidesz párttagságára is méltatlan már, mert ez a nép, ez a párt nem az, amit ez az ember képvisel.

Bukodi Károly polgármester részéről tiszteletlenség nem fejet hajtani

 Szégyellje magát  

az összes hozzá tapadt alantas párttaggal és helyi képviselővel együtt.

*

Amikor már a fideszes képviselő is szót emel a rossz alkalomhoz illő kampánykoncert okán - ez nem számít

Magunk már megjegyeztük, hogy az ócsai polgármester kampánya túl lép minden eddig elfogadott és behatárolt propagandát. Ma már nem ott tartunk, hogy azon problémázzunk, miért nem közvetítik a képviselő-testületi üléseket online mód, amikor közösségi oldalán napjában közpénzen videokampányol a kormánypárti polgármester újra hajrázó jelöltként. Ma már nem ez foglalkoztatja az embert, hanem az, az ízléstelenség, amit a Nemzeti Gyásznapunk alkalmából szégyenletes mód szervezett. 

 

Október 6.-án a Nemzeti Gyásznapon csapott bulit Ócsán a fideszes polgármester

Az a Republic koncert egy szégyenletes és gyalázatos kampánycirkusszal volt a halottak ellenében, aminek gyalázatát az adott eső sem mossa le a városvezetésről és a mögöttes szervezőről, Pataki Zitáról.  Nem a zenekar ellen, vagy annak fellépésével szemben kíván itt szót emelni az ember, hanem az alkalomhoz nem illő esemény és időpont választásával van a probléma. A Nemzeti Gyásznapja nem a mulatozás, a dáridózás, vagy a vigasságra alkalmas időpont.   A gyász, a magunkba mélyedés, a megemlékezés, illetve a visszaemlékezés tiszteletadásával jár együtt. Nem pedig a mulatozással, a hangoskodással, a ricsajozással és koncertezéssel. 

Közel 100 ócsai közül csak egy fogta fel a dolog lényegét és fejezte ki szomorúságát

Amikor félárbócra eresztik a nemzet zászlaját, akkor Ócsa polgármestere ne vigadjon. Főleg ne közpénzen és a választási harcának, kimenetele vagy az emberek ebbéli lekenyerezése folytán.  Ez a cselekménye van olyan gyalázatos, mint a sokévi munkássága összességében.  

 

Talán ezt még a leghűségesebb követői, a gyászosan ingyenes koncertet a Facebookon megosztó hangoskodói is megérthetik.  

Elvégre ők sem vennék jó néven, ha a dédnagyszüleik halálának évfordulóján a sírjuk felett mulatoznánk. 

Minderről nem csak nekünk, hanem a másnak is meg van a véleménye. 

Ócsa református lelkésze (Ócsa városának fideszes képviselője, az  Oktatási, kulturális és sport Bizottság elnöke) is rosszallását fejezte ezzel kapcsolatosan.

A Nt ócsai református lelkész ekként vélekedett a polgármestere gyászos cselekedetéről: "a Nemzeti Gyásznapra Templom mellé szervezett szabadtéri koncert, mely értelmezhetetlen a keresztyéndemokrácia fényében."

"... emlékeztünk meg a nemzeti gyász alkalmából az aradi vértanúkról. Külön öröm volt, hogy ócsai hagyományőrzőink gyásznépviseletben vettek részt alkalmunkon. Délután pedig az új Baptista lelkipásztor Papp József Barnabás beiktatásán szolgálhattunk. Ezen az alkalmon Ócsa Város minden lelkipásztora jelen volt, és együtt örvendeztünk a Baptista testvérgyülekezettel. Ócsa Város vezetése nem képviseltette magát ezen a jeles alkalmon, talán lefoglalta őket a Nemzeti Gyásznapra Templom mellé szervezett szabadtéri koncert, mely értelmezhetetlen a keresztyéndemokrácia fényében."

Mindezek nyomán eléggé mélyen elítélendő Ócsa város polgármesterének és a mögöttes kormánypártiaknak a szó nélküli szemle-sütött hozzáállása. A fideszesek tömegének történelmi tiszteletlensége és gyalázata a választásokra törekvő polgármesterük hátsófelének ápolásában. Mert ezt a gyalázatot nem mossa le róluk senki. Még a koncertet áztató eső sem. 

*

Aki október 6.-án a hősök és a gyász napján is csak a kampányra és önmagára tud gondolni - egy polgármester

Mi más is lehetne az első, és legfontosabb egy olyan napon, amikor gyászba kéne borulnia léleknek.

Mert nem az számít, hogy piros betűs (kötelező) nemzeti ünnep, vagy sem valamely múltunkban történt és a jelenünket is mentahatározó történelmi esemény, hanem az, hogy miként vérzünk, vélekedünk és gondolkodunk róla a belsőnkben. 

A diktatúrában március 15.-e sem volt munkaszüneti nap, csupán egy eltűrt esemény emléke, amit az iskolai tanórák keretei közt tartottak. A magyar ember, a nép összessége azonban mégis kiment és nemzetivé tette ezt a napot. Október 6.-a sem másabb ettől. Nem csak összefüggéseiben és következményeiben, hanem társadalmi, nemzeti jelentőségében is. 

Gyászos ez a nap, mint a bukott forradalmaink és vesztett harcaink összessége. Mégis egy kiállást, egy becsületbeli ügyet, egy ország egységét és erejét, kitartását, véráldozatát hozza emlékezetünkbe, mely során a magunk lelkületét is formázzuk ezzel. 

Az aki mindezt átlépi, az nem a nemzet, nem a nép és nem a magyarság képviseletében jár el. Az a vezető, politikus, aki nem képes erre emlékezni, önmaga jogán ráérezni, és megemlékezni, az méltatlanná válik a nép megbecsülésére és önmaga becsületére.  

Ócsán valahol itt tartunk most, amikor annyi év távlatában még mindig ott tartunk, hogy a városvezetés nem képes a gyászra, a Nemzeti Gyásznapra a megemlékezésre akkor sem, ha a mai napforduló kapcsán amikor 170 éve éppen e napon végezték ki az aradi vértanúként számontartott 13 hős és a Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajost, Magyarország első független, felelős kormányának vezetőjét.

A központi rendezvények reggel a budapesti Kossuth téren kezdődnek, ahol ünnepélyesen felvonják, majd félárbócra engedik Magyarország lobogóját.

Az ünnepség a Fiumei úti sírkertben koszorúzással folytatódik.

A Batthyány-mauzóleumnál Áder János köztársasági elnök és Tarlós István főpolgármester mond beszédet.

Ócsán a városvezetés rossz szokásához híven nem tartanak megemlékezést.

Remélhetőleg a hivatalát elvesztő jelenlegi polgármesterre és alfelére sem fogunk a későbbiekben megemlékezni, ha csak nem valami visszatérő rossz emlékként.  

2019 október hónapja erről is szól. 

Mert van más választás.

*

Félárbócon a nemzeti tricolor a Parlament előtt - fejhajtás a hősi halált haltak előtt ( - Ócsán semmi nincs)

Áder János köztársasági elnök jelenlétében, katonai tiszteletadás mellett felvonták, majd félárbócra engedték Magyarország nemzeti lobogóját az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének 61. évfordulóján, szombat reggel Budapesten, a Parlament előtti Kossuth Lajos téren. A kegyelet kifejezéseként a lobogó egész nap félárbócon marad a nemzeti gyásznapon. 

A nemzeti gyásznap központi megemlékezése a főváros XVIII. kerületében, a Hargita téren álló 1956-os emlékműnél lesz. Este a Szent István-bazilikában emlékkoncertre várják az érdeklődőket. A bazilikánál mécsesek és fényfestés is megidézi a mártírok emlékét.

Áder János 2017 november 4.-én a fővárosi sírkertben

Ócsán ahogy korábban a Trianon emléknapjára, majd az aradi vértanúk gyászos napján sem tesz megemlékezést, úgy az '56-os forradalom lángjának elfojtására sem emlékezik Bukodi önkormányzata. Mindezt a tanárokat, református lelkészt, (állítólag független) orvost és egyszerű emberek alkotta képviselők sem tartják fontosnak, nem hiányolják, nem teszik szóvá, nem firtatják. Számukra a Fidesz ócsai szervezete egy olyan zárt kaszt, ami önálló gondolkodás helyett a párt helyi vezető tisztségviselőinek alázatos kiszolgálóinak néma tömörülése, mely ellentétes azzal népi demokratikus háttérrel, melyben valójában léteznek. Az ócsai fideszesek a lehetőségeikkel nem élnek. A lelkiismeretüket eladták, vagy odaadták a párt helyi élősködőinek.

Áder János 2016 október 6.-án az ócsai megemlékezést tartott

Utoljára Áder János árnyékában hajtott fejtet Bukodi Károly - Fidesz-KDNP polgármestere Ócsán - a kivégzettek előtt október 6.-án, mikor is arról beszélt, hogy a kor mártírjai hittek egy jobb világban, a közös jövőben egy ország érdekében, ahol az emberek szabadon élhetnek. 

Majd mind nyertek - mi vesztettünk

Ócsán mindez semmivé válik, hiszen a városvezetés a köztársasági elnök, vagy más neves politikus ösztönzése nélkül képtelen olyan önálló és hazafias cselekedetre, mely a neves napok emlékének megőrzését ösztönözné. 

Az ócsai Fidesz alkotta városvezetés ezeken a gyászos emléknapokon még egy szál gyertyát sem képes gyújtani a megemlékezés jegyében; - ami több mint gyalázat.

Szégyelljék magukat!

*

Nemzeti gyásznap - a veronai buszbaleset áldozataira emlékezik az ország ( - részvét és kegyeletnyílvánítás)

*

Ócsa máig nem emlékezik vissza - az ócsai székelyek is hallgatnak ( - másutt ez is működik)

Mint ismert, Ócsa városa sokáig egyedülálló mód hagyta figyelmen kívül a Nemzeti Összetartozás Napját. Pár éve egy ezzel kapcsolatos felvetés során a Horváth Tamás még azt is képes volt lenyilatkozni, hogy ezen az alapon minden nap emlékezhetnének valamire.

Persze az ócsai pincefesztivált egyszer sem hagyná el a városvezetés. Csak mindig a nemzeti tragédiák azok, amikre a helyi városvezetés a legkevesebb pénzt és figyelmet fordítja. Sokáig így volt ez Trianon kapcsán, és vagy még ma is Tavaszi hadjárat és szabadságharc utáni vértanú hálálok során.

Trianonra emlékezni Ócsán is csak a testvérvárosi látogatás kapcsán került sor hivatalosan. Bukodinak nem volt képe az elszakadt országrészből érkezők előtt elsinkófálni azt,. amit előtte soha nem tartott meg polgármestersége alatt.

Ekkor ugrasztotta háttércsapatát, és a lányokat. A kommunikációs Annácska és a szabadidős Klárika megtette azt, amit ezt megelőzően még soha. Plakátot, intéztek, műsort szervezetek, lekommunikálták és meghirdették a rendezvényt. Ez volt az, amikor a város első alkalommal emlékezett meg a békediktátumról. Ezt megelőzően csak civil és pártos alapon a Jobbik volt képes megemlékezést tartani. Nem is akármilyen szinten. Ma is vallom, hogy Bukodi lányos csapata elbújhat a hazafias érzelmű és lelkesen kiálló Jobbikosok mögött. A Jobbik Ócsai alapszervezete által tartott megemlékezések színvonalasabbak, mélyrehatóbbak és érzelemmel teltebbek voltak, mint a közpénzes szerveződések bármelyike.

Ma sem állunk azonban jobban a nemzeti és a helyi sorsunkat illetően. Október 6.-a szintén egy olyan sorsfordulója a magyar történelmi tragédiák sorának, amit érzőszívű magyar nem hagyhat főhajtás nélkül. Nem véletlenül vannak megemlékezések országszerte és a határokon  túl ezen a napon.

Csak Ócsa kerüli mindezt. A Bukodi-Horváth alkotta duó a szokásos hozzáállás mentén hagyja el ezt a napot és hagyja ki a megemlékezést. Bukodiék valahogy nem hajlandók a tiszteletteljes megemlékezésre, a főhajtásra ekkor sem. És akkor sem, amikor egy ország, a magyar állam tisztes képviselői emlékeznek meg a Nemzet Gyásznapjáról.

Október 6.-án országszerte és a határon túl is megemlékezéseket tartanak az aradi vértanúk emléknapján.

Október 6.-án a Parlament előtti Kossuth téren katonai tiszteletadás mellett ünnepélyesen felvonták a nemzeti lobogót.  az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján, az aradi vértanúk emléknapján kedd reggel. A kegyelet kifejezéseként Magyarország lobogója egész nap félárbocon marad a nemzeti gyásznapon.

Ilyenkor megemlékezést tartanak a Batthyány-mauzóleumnál, a megújított Batthyány-örökmécsesnél pedig bárki gyertyát gyújthat egész nap.

Ócsán azonban továbbra sincs lehetőség erre. A városi önkormányzat, a képviselők összessége, köztük presbiter, lelkész, és székelyföldről érkező tagjai sem érzik szükségét ennek az emlékezésnek. Máskülönben lenne rá alkalom, hogy kisvárosunkban is gyertyák gyújtásával életre kapjon a megemlékezés lángja.  Ez része lenne a helyi megemlékezésnek.

Budapesten a Fiumei úti temetőben, a Batthyány-mauzóleumnál emlékműsort tartanak, Simicskó István honvédelmi miniszter mond beszédet. A megemlékezés után megtekinthető lesz Batthyány Lajos és családja nyughelye. A megemlékezők déltől középiskolásokkal együtt rendhagyó történelemórán vehetnek részt a Fiumei úti sírkertben.

OKTÓBER 6. - Az aradi vértanúk napja 

  Az 1848/49-es esztendő mérföldkő a magyar nép történetében. Boldogság,
szenvedés, remény. 

Ha e szót hallom, MAGYAROK
Szűknek érzem zekémet,
Keblemben tenger kavarog.
S mintha trombiták köszöntenének
Mintha a régi, hősi dal csendülne fel tisztán.
De élnek a régi regék,
Élnek a hírövezte óriások.
Ó ez a sors mind ismerős
Szabad zászlóval, büszke fővel
Ősi szokás szerint
A hősök nem bírnak a nyers állati túlerővel.

Persze ha az emberekben, a képviselőkben és a városvezetésben nincs erre indíttatás, akarat, akkor hiába is óhajtjuk, nem erőltethető rájuk az, ami nem a lelkükből való.

Ez nem egy mostani meccs a blog és a Városháza közt. Azonban Bukodi Károly és Puskás Imre még egy emlék meccsre sem volt képes, pedig ők aztán minden hasonló labdajáték szervezésében jeleskedni szoktak. De mivel is példázhatna az ember, ha ők csak a foci nyelvén értenek.

Arad és a vértanúk nem lüktetik a futballos vénájukat. Talán egy október 6.a-i emlék mérkőzés a vértanúk emlékezésére eljuttatja a város oda, ahol másutt hivatali kötelességük kapcsán vannak jelen.

A határokon túl is megemlékeznek az aradi vértanúkra. Romániában, az aradi vesztőhelyen tartandó ünnepségen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes vesz részt.
Kárpátalján Grezsa István, a Miniszterelnökség határon átnyúló beruházások ellenőrzéséért felelős miniszteri biztosa Nagyszőlősön a Perényi-emlékműnél a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség által szervezett ünnepségen mond beszédet.

Pozsonyban a Kecskekapui evangélikus temetőben, míg a szerbiai Elemér településen Kiss Ernő honvédtábornok sírjánál emlékeznek politikusok az aradi vértanúkra.
Emellett országszerte több településen emlékeznek meg gyertyagyújtással, koszorúzással, ünnepséggel az aradi vértanúk emléknapján. Megemlékezéseket tartanak többek között Debrecenben, Nyíregyházán, Pécsen, Egerben, Gyulán, Szerencsen, Kaposváron, Keszthelyen, Szolnokon, Szegeden, Szombathelyen, Miskolcon.

Hazánkban minden normális és hazafias (nemzeti érzelmű) vezetésű város megemlékezik a vértanúhalált halt hőseiről, a kivégzett mártírokról. Még Szűcs Lajos is elszokott menni és képes megjelenni (lemondva akár a teniszről, a horgászatról, vagy más hobbiról, hivatásbeliségről) az ilyen alkalmakkor. Ócsa Város Polgármesteri Hivatala azonban nem képes ilyesmire.

Egyszerűen elképesztő az, amit a mai városvezetés képvisel Ócsán.

Ócsán senki nem emlékezik hivatalosan az Aradi vértanúkra. 

A polgármester és a városi önkormányzat nem tartja mindezt méltónak egy gyertyagyújtásra. 

Remélem jövőre, vagy a választásokat megelőzően, ahogy Trinaon is bekerült Ócsán a megemlékezések sorába, úgy majd egyszer október 6.-án is lesz hivatalos emlékezés.

Október 6-át 2001-ben nyilvánították a magyar nemzet gyásznapjává.

*

Szeginé Szalontai Tünde:  - Magyar polgárnak illetve magyarnak lenni olykor két különböző dolog. Magyar polgár lehet más identitású. De a magyar a lelke legmélyén is magyar az az identitása. Ahogy a 13 Aradi vértanú is. Bárhogy is ragozzák. A szív és a lélek a lényeg. Ha nincs szem hozzá el nem magyarázhatod.