Pánc(z)él autó - védelem és ami belefér ( - Ócsán még külön polgári őrség is vigyázza Károly drága szedanját)

Páncélautó elnevezés alatt a biztonságot, a védelmet értjük, függetlenül a attól a többletsúlytól, amit a vértezett képvisel.

A Pánczél autó megnevezés alatt egy elhíresült Toyota Avensis SED Sol Platinum Edition személyautó tűnik elő, amit  a gyáli lakosság közpénzéből vásároltak Pánczél Károly alpolgármesternek saját használat céljára.

Ócsa polgármesterének is volt példa honnan merítenie - mindenük a juttatás ( - legyen a pénz és autó)

Pánczél Károly búcsúzásul megkapott autója 2013 nyarán került megszavazásra, ami a Vecsési Hirek szerint 10 millióba fájt, a Pesti Riport azonban 11 millióval számolt lakossági oldalról.  Kalkuláció szerint az autó a járulékos költségekkel (üzemanyag, autópálya matrica, parkolás, stb.) együtt - összesen - mintegy 11 millió forinttal terhelte meg az önkormányzat költségvetését.  (Ócsa új polgármesteri autója becslések alapján legalább 6 milliójába került a városban adózóknak, ami a két város bevételeihez mérten sokkalta magasabb egy főre jutó összeget ró az egy főre vetített ócsai lakosságra, mint a hasonszőrű gyáliakra.) 

 Gyálon egyedül a Jobbik emelt szót ezért, Ócsán azonban senki.

Az önkormányzati autóvásárlást követő második évben az autót nem a testületi gyűlésen elhangzottaknak megfelelően kapta meg egy másik képviselő, hanem Pánczél Károly tulajdonában maradt, méghozzá a felmerült teljes összeg közel egytizedért. Károlyunk a gyáli jobbikos képviselő, Lakos Péter szerint a Toyotát 14 hónaposan 1.3 millióért tudta magának megszerezni. Ezzel a kivásárolással az ismert egykori alpolgármester, ma a Fidesz országgyűlési képviselője olyan előnyhöz jutott, mely más egyszerű adóalanynak nem adatik meg. Ehhez bizony politikai hátszél kell.

Pánczél Károlynak pedig nagyon fújják hátulról a szelet.

Tegnap, vagyis június 4.-én a helyi trianoni megemlékezésre Ócsára jött az elhíresülten drága, de mégis nagyon olcsón megkapott autójával, hogy elmondja a beszédét a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából a Bolyai téren felállított Székelykapu előtt, a megjelenteknek.

Pánczél Károly az elhíresült autójával meg is állt a tér árnyas oldalán. Ócsán azonban annyira  megbecsülik és oly annyira tisztelik a választókerületi képviselő urat, hogy a helyi polgárőrség azonnal egy külön embert állított rá az autóra felügyelni.  

Ócsai polgárőr vigyázza Pánczél Károly Toyotáját  június 4.-én Ócsán, a megemlékezés alkalmával

Erről maga a polgárőrvezetés adott számot képi megjelenítésben a közösségi oldalán, de ez a különös őrzés látszik más, a megemlékezésről készült felvételeken is.

Ezen a pillanatfelvételen is az látható, hogy a beszédet mondó Károly mögött egy helyi polgárőr strázsál a képviselő autójánál.

 

Ezt reméljük Ócsán túl is értékelik. 

*

Képmutatás - képes beszámoló Bukodi Károly "ünnepéről" az Összetartozás napján - képes beszámoló

Mint korábban jeleztük, a Bukodi Károly vezette Ócsa városa volt a térség szinte egyetlen települése, mely elutasította a Trianonnal kapcsolatos megemlékezéseket a felkérések, javaslatok és a kormányzati iránymutatás és ösztönzés ellenére.

Ócsának nem volt fontos eddig a Nemzeti Összetartozás Napja, ahogy az önkormányzat Kultúrális Bizottságának és pedagógus (dabasi iskolaigazgató) asszonyának sem. Legalábbis annyira nem, hogy erre Ócsán központilag, avgy hivatalosan is megemlékezzenek. 

Most ezt a szégyenfoltot "testvérvárosunk", Palást és a Székelykapu Baráti Társaság jóvoltából igyekeztek levenni Ócsáról.  Bukodi Károly ezt már valahogy nem volt képes kihagyni. Így a mondás szerint, "amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére" címszóval vezérelten állt ki most szónokolni a térre, az önkormányzat és a város nevében.

(Az, hogy valójában milyen város is az, amit képvisel, most inkább hagyjuk. Nem lenne méltó az eseményhez.) 

Az első próbálkozások alapján ünnepre készültek, hiszen ünnepségre hívtak

Így került meghirdetésre az "ünnepségre" történő invitálás.  Csakhogy, a világháborút lezáró békediktátum nem egy ünnepi hangulatot árasztó dolog. Nem is ünnepeljük azt, ahogy az ország szétszaggatását, feldarabolását sem. A sorstragédiákat nem szokás megünnepelni, legfeljebb megülni. Ezt olyan embereknek is tudnia kéne, akik a művelődéssel, a kultúrával foglalatoskodnak és ezért díjazásban részesülnek az önkormányzat, tágabb értelemben pedig a lakosság által. Ilyen az Egressy Gábor Szabadidőközpont, amely többnyire helyi közpénzekből van fenntartva. Ennek vezetője pedig volt színházi emberként igazán tudhatja, hogy mi a méltóság és a méltóságos közötti különbség, ahogy azt is illenék tudni, hogy az ünnepség, vagy az ünnepi megemlékezés sem jelent egyenlőséget, vagy párhuzamot. 

Erre ébredvén, vagy rádöbbenve a hozzá nem illő szavak jelentőségére, tudatosulhatott bennük a gondolat, hogy június 4.-ét valami más vezérli. Az ünnepi hangulat biztosan nem. Így aztán újrarajzolták a szöveget és átkalibrálták a hivatalos meghívót.

Itt már ünnepi megemlékezésre szelídült, pontosabban módosult a  meghívó szövegezése

A szövegszerkesztőn átkomponált művön az ünnepség ünnepi megemlékezésre változott.  

Szót nem érdemelne az egész, ha nem egy nagy jelentőséggel bíró, nemzeti eseményről lenne szó. Ez nem csak a kormánypárti vezérgondolat egyik fontos eleme, hanem a választójogon át az állampolgárságig kiható olyan együttes és összetartozó cselekménysorozat, amit nem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Elvégre a kormány minden elképzelésében fellelhető az össznépi magyarság gondolat, ami nem valósulhat meg Trianon eltusolása, elhallgatása, vagy meg nem emlékezése nélkül.

Székelykapu - Ócsa, Bolyai tér

Jó, érthető, elletve jólérthető, hogy nem értenek hozzá és fogalmuk, érzésük nincs az egészhez. Nem véletlen, hogy évekig nem emlékeztek meg róla. nem mertek belefogni. Idegen volt tőlük. Most meg persze, hogy nem tudják mi az illendő, vagy hogy miről is van szó. 

Mert kiállni és frázisokat pufogtatni, előre megírt szöveget felolvasni nem nagy dolog. Hitelesnek, hihetőnek és elfogadottnak lenne, az már igen. Ezzel viszont baj van Bukodi Károly vonatkozásában.

Bukodi Károly polgármester első június 4.-ei beszéde közterületen

Ezt látszik igazolni a hírverés, a plakátozás, és az internetes toborzás ellenére is távol maradó közönség, a helybéliek hiánya.

Központosított rendezvényhez képest - a Palástiakkal együtt is, - mondhatni kevesen voltak rá kíváncsiak

Június 4.-e eddig olyan volt Ócsa fideszes vezetésének, mint a szocialista idők március 15.-éje. 

Az iskolákban megtartották, a közéletben azonban fel nem vállalták, inkább elsumákolták, elhallgatták.

Bukodiné a Kulturális Bizottság elnökeként sem vállalta fel eddig. Programjában soha nem jegyezte elő a közösségi megemlékezések sorában. Javaslatot sem tett köztéri rendezvényen történő megtartásra, csak iskola szinten a falakon belül érezte ennek - kötelezően előírtan - szükségét. A szíve a lelke azonban ugyanúgy nem vezérelte rá, mint Bukdoi Károly polgármestert, vagy Horváth Tamás alpolgármestert sem.

Megemlékezés iskolai keretek közt Bukodi Jánosné igazgató asszony jóvoltából - nem így elnökként Ócsán

A mai nap ez változott volna meg, amikor személyüket is mellé rakták ehhez a naphoz. Amolyan első áldozók voltak a nép, vagy pontosabban a nemzet oltárán, amikor behódolva Palást szembejövetelének és személyes megjelenésének, akik az anyaföldön "helyben" akarták átélni ezt a napot, megtartották az első "ünnepi" megemlékezésüket.

Valahogy így jött létre ez az alkalom, és így adódott, hogy ünnep lett a napból, amikor megemlékeztek az elcsatoltakról.

Egy igazi alkalom a Turul "árnyékában" - ahogy illik

Tragédia ez a valóságban. Egy nemzeté, egy városé, egy emberé és valójában mindannyiunké. 

Erről szólt ez a nap június 4.-én Ócsán.

László Zoltán

fotók:Fo-lak és Facebook

*

Emlékezzünk, hogy ne felejtsünk - városvezetés nélkül ( - Trianon kapcsán távol az ellen')

Szeretem ezeket a rendezvényeket. Tudjuk, hogy magunk vagyunk. Statiszták és kivezényeltek nélkül. Igen.
Ez egy önkormányzat mentes hazafias rendezvény volt. Hazafias, mert akik megjelentek azok tiszta szívből jöttek, hazaszeretetből, jóérzésből, kötelezettség nélkül.

Ez így van rendjén. Akik itt voltak, azok így is gondolják. 

A Jobbik, az ócsai Székelykapu Baráti Társaság nem csak személyes képviselettel, egyéni megjelenéssel fejezte ki együttérzését és tiszteletüket a nemzetünk előtt, hanem a szervezett megemlékezés keretében, és az azt követő főhajtással. 

Trianon rettenete és máig érezhető traumája  az elszakítottakban tovább él.  Ócsán számos elszakított részről érkező honfitársunk él. Őket társadalmunk bizalommal fogadja. Oly annyira, hogy még az önkormányzatba is bejuttatta az ebéli bizalom jeléül. Ma ők azok, aki távol maradtak.

De nem csak ők nem érezték szükségét a nemzeti összetartozás kifejezésének, hanem az ócsai társadalmi egyesületek sem érezték ezt annyira méltónak, és lendületesnek, mint a városi vígságot, a dáridózást. 

Lassan már tudjuk, hogy mi várható el a polgármestertől és a helyettesétől. Ismerjük, hogy milyen eseményekhez és rendezvényekhez adja a nevét, és hol, miként képviseli a várost, aminek első embereként, vezető tisztségviselőjeként megjelenik, arcát adja.  

Így azzal sem mondunk újat, ha azt állítjuk, senki és semmit nem változott. Mert most nem volt számukra fontos a megjelenés, a személyes, vagy a személytelen képviselet. Igaz, ez a nap nem egy bulizós összejövetelről szól. Ez nem egy party.  Itt nem kell tortát szelni és osztani, ezért nem kell sorba állni, és  nincs baráti koccintás.  Ez a nap nem a cimboraságról, hanem a nemzeti összetartozásról az egységről szól. 

Egységről, összefogásról, amitől távol tarja magát a hivatal, az összes önkormányzat által közpénzből támogatott egyesület, akik máskor egymás nyakába lihegve igyekeznek szolgálni egy gazdát. Most a haza és a nemzet érdekében persze, hogy nem mozdulnak. Ez már nem az ő világuk. Ez nem buli. 

Másutt félárbocra eresztik a nemzeti trikolórt, vagy gyászszalagot tűznek rá. Jobb helyeken központi megemlékezést tartanak, hivatalos műsort szerveznek, ahol nem csak a hivatalos személyek, hanem azok is megjelennek, akik számítanak egy város, egy közösség életében. 

Itt Ócsán is így van? Mondhatnám, hogy nem, mert akiknek hivatalból kötelességük az emlékezés, azok erre képtelenek, és nem jelentek meg. De nem így van. Mert aki számít, az megjelent. Ócsaiak egy maréknyi csapata ismét bebizonyította, hogy ez számít.  A tiszteletadás, a tisztesség olyan ritka kincs, ami kevés pedagógusban, szülőben és önkormányzati tisztségviselőben adataik meg oly mértékben, hogy azt egy nemzeti összetartozást kifejező gyásznapon a közösség előtt kifejezzen. Ez a kifejezéstelenség, a szétzilált érzéstelenség nagyon rossz üzenetet fejez ki.  Nem csak a kirekesztett nemzettársaink iránt, hanem a hazával szemben is. 

Úgy látszik Ócsán ma csak a Székelykapu Baráti Társaság és a Jobbik az, akinek fontos a nemzetiség, az állam, az emlékezés, és az összefogás.  

A megemlékezés a Himnusz felcsendülésével indult. A felvezető beszédet Magyar Péter a Jobbik  ócsai alapszervezetének elnöke mondta. Ezt követően Zábrácki László a Jobbik szakpolitikusa tárta fel a múlt sebeit beszédében. Az elhangzottak mentén megjegyezte, hogy nem tudja milyen vezetés van Ócsán, hogy a nemzeti emlékhelyen sem nemzeti zászló, a városban pedig sehol egy a félárbocra vont tricolor. 

(A város valahogy kivonta magát ebből a napból. Elment mellette, mint annyi más mellett. Személytelen számukra az egész, nem is érinti meg őket.)

Ezután Tarnavölgyi Zoltán az ócsai Jobbik alelnöke szólt és szavalt verset az egybegyűlteknek.

Befejezésül a Jobbik és a Székelykapu Baráti Társaság helyezte el koszorúit az emlékhely talapzatán.

A megemlékező rendezvény a Szózat és a Székelyhimnusz hangjaival, s eléneklésével zárult.

Mi, akik ott voltunk, ismét gazdagabbak lettünk egy közösségi élménnyel. 

Mi tudjuk hovatartozásunk. 

*