Ha az egyiknek mennie kell, akkor miként maradhat a másik - ez itt a kérdés ( - nem csak közpénz, foci is)

Nem beszéltek össze, mégis vesztettek

A hazai labdarúgásban állítólag ez vég. A Ripost nem véletlenül teszi fel a kérdést. 

Riportjukban arról számolnak be, hogy az MLSZ elnöksége ma tárgyalja a leszerepelt válogatott siralmas teljesítményének milyen következményei legyenek. Jelenleg nagyon úgy fest, nem maradhat következmények nélkül az a kudarc, ami végül az utolsó mérkőzésen csúcsosodott ki. 

Ha Ócsára gondolok, akkor is gyalázatos, hogy a Bukodi közpénzelte városi csapat milyen teljesítményt nyújtott. Ez messze nem volt összhangban azokkal a ráfordításokkal, és áldozatvállalással, amit a város magára vállalt. Bukodi ebből nem sok nélkülözés érte.  Számára nem fontos a hiányzó járda, és a kerékpárút, mert a városlakók pénzéből vett autót használja, napjában. Aztán a helyi egyesület elnökeként sem sokat szenvedett, amikor kétszer is eljuttatta magát Britanniába. Volt, hogy vitte az edzőt, és pár fiatal lányt a csapatból, egy versenyre, egyfajta uli-buli fordulóra, aminek még a lényegét sem ismeri Ócsa.

Aztán a feleségével látogatott ki a Manchesterbe az Arsenal fellegvárába, amolyan kupa látogatásra. Még a kocsmából is küldött képet a lájkoló híveknek.

Ez nem az ócsai B-közép

Mindez nem a szerénység vagy a nélkülözésre utal.

Ócsa csapatának teljesítményéből azonban ez a tapasztalatszerző kiruccanás nem tükröződik vissza. Közel sem hozták a Buksi-legények azt a formát, amit az elnök kint keresett. 

Ezzel azonban nem vagyunk egyedül. A válogatott hasonlatosan siralmas teljesítménye után nagyon úgy fest, hogy a szövetségben senki nem állt ki a német szak­em­ber mel­lett.  Kérdés, hogy ez esetben ki az, aki felvállalja még Bukodit?  

2016. január 23-án az Ócsa SE női csapatának hét tagjával Londonban

Ha az andorrai egygólos vereség óta megjelent reakciókból indulunk ki, akkor borítékolható, hogy az MLSZ elnöksége csütörtökön felmenti Bernd Storckot. Totális össztűz alá vették!

Az Ócsa Se elnöke eddig még nem nyilatkozott a csapat rossz szereplése kapcsán. A Pest Megyei Labdarúgószövetség tisztségviselőjeként valószínűleg nem fogják kérdőre vonni táboron belül. A focin kívül eső 9 ezer ócsai lakos vélekedésével meg eddig sem foglalkoztak.

Azonban nem így Csányi Sándor, aki kevesebbért is menesztett már szövetségi kapitányt. 

Most az MLSZ elnöke azt mondta, ezúttal Storck beszámolója után döntenek a kialakult helyzetről. Orbán Viktor miniszterelnök sokat sejtetően az elnökség egyik korábbi döntését idézte a jelen helyzet kapcsán:

"Az a vezérkar van a szövetségnél, amely a 8-1-es megsemmisítő amszterdami vereség után is megtalálta a helyes utat" - vélte Orbán Viktor, amelyből könnyen kiolvasható, hogy szerinte mi lenne az üdvözítő megoldás.

Fair vezetők maguktól lemondanának

Óriási a nyomás az MLSZ-en, amely nem hagyhatja szó nélkül az andorrai blamát. Ezzel ugyanis azt üzenné, hogy mától következmények nélkül maradnak a vállalhatatlan vereségek.

Az egykori szövetségi kapitány, Lothar Matthäus sem Storckkal folytatná, úgy gondolja, a kapitányt terheli a felelősség, míg idősebb Dárdai Pál a azt mondta, fair edzők egy ilyen kudarc után lemondanak. 

Nem tudni, hogy ezt a fociban magát jártasnak vélő Bukodi mennyire abszolválja. Mert ha maga is ezt állná, akkor fair vezetőként levonná a maga felelősségéből származó konzekvenciát és felszabadítaná az egyesületet a személye adta tehertől. Ezzel a város is megkönnyebbülne és talán tehermentesülne ami végre megszüntetné azt a béklyót, ami visszafogja a fejlődését. 

Elvégre amennyiben a Bukodi pumpálta városi milliókat nem a saját csapatára, hanem a közterületekre, utakra, járdákra, fordítaná Ócsa, akkor pár éven belül felzárkózva, talán elérhetné a nevéhez méltó kisvárosi rangot. 

  

  Jelen esetben és vezetés mellett ez még nem adataik meg az itt élőknek.

*

Rianás a Jobbik felületén - Vona Gábor nyílt levelet kapott a Kurucinfótól ( - háttér és helyzetkép, ábrázat)

Úgy tűnik, tovább gyűrűzik a Jobbikon belül a Vona Gábor és Mirkóczki Ádám hanukai köszöntése által okozott botrány. 

“A Hanuka olyan, mintha a telefonod már csak 10%-on lenne, mégis kitartana 8 napig“

— (Source: mobile.twitter.com) 

Vona Gábor és Mirkóczki Ádám, a Jobbik elnöke, valamint szóvivője levélben üdvözölte a magyarországi zsidóságot hanuka ünnepe alkalmából. Köves Slomó vezető rabbi erre közölte: meglepte az üzenet, szerinte a Jobbik számtalanszor tanúbizonyságot tett arról, hogy a hazai zsidó közösség tagjait nem tekintik a magyar nemzet egyenlő elbírálást érdemlő tagjainak.

Vona erre úgy reagált: a Jobbik néppártosodása során számtalanszor elmondta és bizonyította, hogy politikai közösségük „kilépett a felelőtlen és sokszor tékozló kamaszkorból, és átlépett a felelős és építkező felnőttkorba”, és a XX. századi sérelmeken túllépve eltökélt szándéka, hogy túljussanak a „lövészárkokon”.

Ugyanakkor a vecsési Jobbik sem hagyta szó nélkül a dolgot, egy Facebook-bejegyzésben tették zárójelbe azt, amit Vona Gábor bizonyításnak nevezett.
Ezt közölték:

 

A vecsési Jobbik szerint a zsidóság rendre arcul köpi Vonát

A radikális párt vecsési szervezete után már a Jobbik egyik legnagyobb médiatámogatója, a (több ízben is médiatámogatóként használt) Kuruc.info is megkérdőjelezte Vona Gábor kompetenciáját. Az álcázott szerkesztői állásfoglalás keretében vonta kérdőre Vona Gábor eddigi megalkuvó, meghunyászkodó politikai teljesítményét.  

Az álnéven íródott levél szerint a radikális Jobbik nagyon komoly válaszúthoz érkezett, és a jelenlegi tendenciák arra engednek következtetni, hogy a jövőben akár a pártszakadás sem zárható ki. Mint írják: "egy másik Fideszre, KDNP-re nincs szüksége az országnak. Illetve, ahol ezek állnak, ott nincs hely a Jobbik számára. Az ő választóik nemigen fognak saját pártjaiknak hátat fordítani, csak azért, mert a Jobbik most feladta korábbi radikalizmusát." - utalva a Fideszre.

Továbbá óva intik Vona Gábort attól, hogy ne feledje, "a cionista politika leplezetlenül a bevándorlás erőltetése mellett tette le a voksot." 

 Ennek alátámasztásaként megemlítik a "zsidó származású Nicolas Sarkozy korábbi francia elnököt" is, aki azt találta nyilatkozni korábban, hogy "a cél a fajok összekeverése. Ez a 21. század legnagyobb kihívása. Ez nem választás kérdése, ez kényszerítő szükségszerűség."

"És nem fölösleges rápillantani, hogyan kezeli ezeket az eurokonform jobboldaliakat a nemzetközi zsidó sajtó. A korábban radikális európai pártok hajbókolását kegyesen fogadják ugyan, de a nemzeti érdekek melletti kiállást továbbra is gyűlölködésnek nevezik, és különböző csatornáikon, alapítványaikon keresztül továbbra is komoly anyagi támogatást nyújtanak a "Refugees welcome" agyrém propagandistáinak. Leplezetlen kárörömmel figyelik továbbá, hogyan váltak ezek a pártok saját törzsszavazóik előtt hiteltelenné."

Vedd észre azonban, Gábor: ezeknek a cionista erőknek nincs szükségük barátokra, szövetségesekre! Ezek abszolút meghunyászkodást, a nemzeti érdekek teljes föladását várják el.

– folytatják, hangsúlyozva, hogy Vona Gábor hatalmasat tévedett, amikor azt írta a keresztények és a zsidók ugyanazt az Istent imádják: "amit Gábor, te is idézel, nevezetesen, hogy zsidók, keresztények ugyanazt az Istent imádják. Hát ez egy tévedés. Mi, keresztények, az Atya, Fiú, Szentlélek Szentháromság Egyistent imádjuk, a zsidók egy (nem létező) törzsi Jahve-t. A keresztények számára minden ember felebarát, a zsidók számára csak a másik zsidó. És ők ebből soha egy jottányit nem fognak engedni."

Végezetül a nyílt levél azzal zárja sorait, hogy megemlíti:

ismerőseim közül többen megszólítottak a napokban, aggodalommal a hangjukban: mi lesz a Jobbikkal?"

Egyre többen sérelmezik, vagy kritizálják szemből és a háttérből (kívülről és belülről is) a Jobbik arculatváltó politizálást - az oroszlán bolhái

Nagyon úgy tűnik, hogy Vona Gábor a nagy "néppártosodási" és "hídépítési" hajrában totális mértékben túltolta a biciklit. Miközben lázasan feledtetni próbálja a saját és pártjának múltját, addig azzal pontosan az ellenkezőjét érte el: a mostanra már kellemetlen hangokat, véleményeket hatékonyan felerősítette.

forrás: 888.hu,
Internet- fotók

  *

Emlékezzünk gyertyagyújtással ’56 során bekövetkezett árulás áldozataira, a november 4-ei invázió halottaira

 November 4-én, az ’56-os forradalom szovjet inváziójának első napján, az ellenállás leverésének 60. évfordulóján már nemcsak a helytálló hősök, az áldozatok előtt is tisztelgünk, hanem a forradalmi lángot is jelképezve gyertyagyújtással emlékezzünk a dicső harcosokra. 

Az 1956-os emlékbizottság mindenkit arra kér, hogy péntek este 7 órától gyújtson gyertyát a mártírok emlékére – mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, az emlékbizottság elnöke a nemzeti gyásznap alkalmából az MTI-nek.

Az 1956-os forradalmat megelőző hét esztendő leggyűlöltebb kommunista diktátora Rákosi Mátyás volt. 1956 júliusában bekövetkezett bukása - vagyis az oroszok által történő leváltása és Szovjetunióba költöztetése - átmenetileg csillapította ugyan a lakosság elkeseredését, de mivel a helyére „bűntársa” Gerő Ernő került, a lakosság hangulata alig változott Magyarországon. Az embereknek elege volt az ÁVH korlátlan hatalmából, a diktatórikus kormányzásból, a koncepciós perekből az esztelen és logikátlan gazdaságirányításból illetve az alacsony életszínvonalért felelős kommunista vezetésből. Az elkeseredés és düh nyomán, 1956 őszén, küszöbön állt a forradalom Magyarországon. 

A megmozdulásoknak három jelentős előzménye volt!

Először is Losonczy Géza, a Petőfi-kört szervező újságíró nyíltan kritizálta Gerő Ernőt a Magyar Nemzetben. A cikk egyértelműen jelezte a formálódó magyar ellenzék tettvágyát, melyet tovább serkentett a Magyar Írók Szövetsége is, mely 1956 szeptemberében nyíltan követelte Nagy Imre visszatérését.

Az előzmények sorában a második Rajk László újratemetése volt. Miután még Rákosi idején megtörtént Rajk rehabilitációja, - vagyis napvilágra került az 1949 október 15-én történt kivégzése előtti per valódi háttere - végre megtörténhetett 1956. október 6-án újratemetése is. Maga a temetés óriási politikai tüntetéssé változott, melyen egyes becslések szerint körülbelül 200 ezer fő vett részt előbb a Kerepesi temetőben, majd a Batthyány örökmécsesnél!

A harmadik előzmény a lengyelországi események nyomán kezdődő szerveződés volt. A lengyel kommunista párt élén 1948 és 1951 közt Wladislaw Gomulka állt, de mivel kritizálta a Sztálinizmust, 1951 –ben leváltották és letartóztatták.

Ám közben 1956 őszén kirobbant a Poznani munkásfelkelés, melyben a dolgozók a bérek emelését, normák igazságosabb meghatározását és szabad választásokat követeltek. A felkelést ugyan leverte a karhatalom, de a néptömegek ezt követően Gomulka kiengedését és pártfőtitkári kinevezését követelték. Emellett jelentős szovjet ellenes tüntetések kezdődtek országszerte. A lengyel kommunista párt engedett a nyomásnak, és saját hatáskörben döntve kiengedte Gomulkát és kinevezte pártfőtitkárnak. Válaszul 1956 október 21-én a szovjet csapatok megindultak Lengyelországba, hogy erőszakkal vessenek gátat a további eseményeknek. A világ, és főként a forradalom szélén álló Magyarország népe lélegzet visszafojtva figyelte mi fog történni!  De Gomulka megtalálta a békés rendezés módját. Tárgyalásokat kezdett a szovjetekkel, melyben kompromisszumot ajánlott, vagyis mérsékelt, és a szovjet érdekeket nem sértő reformokat ígért, melyekhez végül a szovjet vezetők hozzájárulásukat adták.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet meg­szállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt.

A magyar forradalom és szabadságharc letörésére indított szovjet katonai invázió első napján, november 4-én megszakad az MTI hírszolgáltatása, az archívum üres. 

A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tün­te­té­sével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával feje­ződött be Csepelen november 11-én. 

Ezt követően az országban néhány napig, másutt egy hétig is kihúzódott még a szórványos fegyveres ellenállás. Pécsnél a „mecseki láthatatlanok” több száz fős csapata egészen 19-éig kitartott.

A kitört forradalom során Budapestről október végén elűzött szovjet katonai erők beásták magukat egy kb. 25 kilométeres körben a magyar főváros köré. 

Alig másfél nappal később teljesítette a szovjet hadsereg Kádár János kérését, november 4-én vasárnap hajnalban tankok dübörgésére, robbanások és csataharc zajára ébredt Budapest lakossága. Ferihegyről az Üllői út felett felderítő és bombázó repülőgépek ingáztak a belváros felé - a Nagyvárad tér és a Nagykörút közötti szakaszon lakók szerint szőnyegbombázást végeztek az Üllői út mindkét oldalán, mielőtt a tankok is elindultak a szétbombázott házak között a Belváros felé.

Az Üllői út az egyenes út a repülőtérről a belvárosba. Az 1956 november 4 utáni harcokban az út mindkét oldalán, a Nagyvárad tértől a Nagykörútig alig akadt egy-egy épület, amelyik többé-kevésbé ne rongálódott volna meg. A legnagyobb kárt a Ferenc körút 42-es számú lakóház, a Ferenc körút és Üllői út sarka szenvedte el. Az Üllői út ezen szakaszán két évig, 1958 közepéig le volt zárva a nemzetközi forgalom. Autóbuszok kerülővel jártak a repülőtér és a belváros között. A sok forgalmi korlátozás része volt az a rendelet is, hogy a taxisofőröknek be volt tiltva, külföldi vendégeket ezen az útszakaszon szállítani.  Az Üllői út és Ferenc körút sarkán, közvetlen az Iparművészeti Múzeum mellett még álló lakóépületét az 1956 november 4-én bevonuló szovjet tankok egyike lőtte ki.

Ebbe a szovjet tankba molotovkoktélt dobtak a felkelők, személyzete éppúgy benne égett, mint körülötte több más szovjet T34-es tankban...

Csak egy adat, a Corvin-közben a szovjet 33. gépesített gárdahadosztály 17 harckocsit vesztett egy nap alatt, általában a teljes személyzettel együtt. A felgyújtott harckocsik menekülő legénységére külön szervezésű osztagokból lőttek. Az összes szovjet veszteséget sok okból nem ismerhetjük, a harckocsiveszteséget Budapesten összesen 80-120 közé teszik, ebben persze az egyéb harcjárművek nincsenek benne.

A magyar veszteségeket sem ismerjük pontosan, csak becsülni tudjuk, élőerőben és vagyonban is óriási volt a kár.

A Szabad Európa Rádió a forradalom 60. évfordulója alkalmából egy különleges emlékoldalt készített. Az 1956-ban készült budapesti fotók helyszínein fotóztak a közelmúltban, majd a régi és az új képeket egy interaktív oldalon egymásra illesztették, így egér/ujjmozgással tudunk 60 évet ide-oda ugrálni az időben és megnézni, hol zajlottak a legfontosabb események 1956-ban és mit találunk, miként látjuk ma.  "Budapest 60 évvel a felkelés után"

 

"Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik-
Ők, akik örökségbe kapták-:
Ilyen nagy dolog a Szabadság? ..."

"Mennyből az angyal" - Márai Sándor

 Ne felejtsünk gyertyát gyújtani.

*

Meghaladja képességeinket a megyei másodosztály - hiába öljük a pénzt a helyi fociegyesületbe ( - nagy itt a baj)

Nagy bajban az Ócsa Város Sportegyesületének focicsapatánál, mivel a jelentős önkormányzati támogatás, és más források ellenére sem sikerül megkapaszkodnia Bukodi Károly polgármester csapatának a másodosztályban. 

Túlzott focimánia - felesleges pénzkidobás

Úgy tűnik túlarázott volt a megelőlegezett bizalom, mert a látszólagos siker ellenére nem hozza azt a játéktudást a csapat, aminek alapján kiérdemelné a másodosztályban való szereplést. Pedig a helyi csapat a város polgármesterétől a lehető legtöbb városi-, közösségi támogatást megkapja, még akkor is ha ennek biztosítása érdekében más lakossági célú programokra kevesebb jut. 

A csapattal szembeni bizalom meg volt eddig, hiszen e nélkül nem juthattak volna lehetőséghez ebben az osztályban. 

Azonban a 6. forduló után olyan mélyen vagyunk, ami nem csak minket késztet átgondolásra, hanem az MLSZ azon tagjait is, akik lehetőséget biztosítottak a felsőbb osztályba jutásra.

Ócsa felnőtt csapata ma hazai pályán sem volt képes a tabella 10. helyén álló Taksony csapatával szemben arra sem, hogy egy nyamvadt becsületgólt elhelyezzen vendégcsapat hálójában.  

A Bukodi Károly polgármester elnökölte egyesület nagy csapata erre is képtelennek bizonyult ma. Ráadásul megint haza pályán kaptunk ki úgy, hogy egyetlen gólválaszt sem tudtunk adni a négy bekapottra. Ez megint egy akkora pofon a városi kasszát az egyesületnek nyitogató polgármester-elnök számára, amit valójában csak a lakosság érezhet meg.

Gyenge szereplés,  nagyon rossz eredmény

Félő ugyanis, a hogy a polgármester a sikertelenséget még több közpénz bevonásával, illetve a fociba ölésével próbál megoldani. Holott eddig is már annyi pénz áramlott a városházán keresztül a csapathoz, ami messze meghaladja annak elviselhető arányát, amit a városi környezet fejlesztésére fordítanak.

Mert lássuk be, a pálya több milliós automata öntözőrendszere által frissített gyepszőnyege szépen zölddel addig a város vasúton túli területei a többségében járdázatlan és csatornázatlan utcákkal, a szennyes környezettől és a bűzös levegőtől szenvednek.

Ezt a városrészt terhelik a vasút menti parkolóépítés hulladékával, a más települések bűzös szennyvizével, és a tisztítónak nevezett műlétesítmény kiáramló légtérben terjesztett bűzével. 

Minek is a túlárazott focizás akkor amikor a lakosság alapvető jogait biztosító körülményekre nem jut megfelelő pénz. 

Nagy a jólét - egyesületi és más egyéb

Bukodiék azzal sem takaródzhatnak, hogy jönnek az eredmények és ez megér ennyit, mert a jó hírünket, népszerűségünket kelti.   

A mai játéktérben ez nem igaz.  Nem siker ez, hanem kudarc. Nincs ebben semmi kedvező. Nem kelti jó hírét a városnak a csapat és a játék. A folyamatos vereség megviseli a lakosságot, a játékosokat, és a helyi közéletet. Többek szerint kár a közpénzek és a polgárőrség túlzott felhasználása ehhez a silánysághoz, mert ezzel csupán máshonnan vonják el az anyagi és az élő erőforrásokat.

A 16 órakor kezdődött Ócsa - Taksony SE II meccs az első félidő befejezése előtt eldőlt. A taksonyiak a 26. percben már 2 góllal vezettek hazai pályán focizó ócsai válasz nélkül. Aztán a 40. percben ismét a hazai pálya hálójába csapódott a vendégcsapat 3 gólja.  

A második félidőt 3 gólos hátránnyal kezdtük, de ebben a játékidőben mi csak sárga lapot tudtunk szerezni. Abból ellenben négyet is úgy, hogy a 80. percben kettőt is kaptunk. Aztán a végső rúgást ugyanaz a Wéber Tamás adta meg az ócsaiaknak, aki az első taksonyi gólt is a hálónkba varrta.

Ócsa ezzel semmit nem javított helyzetén és továbbra is a nyeretlenek külön versenyének az utolsójaként a tabella legalján nyugszik.  

A megyei másodosztály déli-csoportjának három nyeretlen csapata közt a legvégén vagyunk úgy, hogy még a még döntetlent elérő két pályatárs közül is a rosszabbak mi vagyunk. 

A lőtt gólok számát nézve szintén a legalján vagyunk, de a kapottak számát illetően is a mi csapatunk áll a legrosszabbul. Sőt, a gólkülönbséget nézve sincs Ócsánál rosszabb mérleggel rendelkező együttes. 

Annyira a legalján (béka segge alatt) helyezkedünk el, hogy igen csak elgondolkodtató az, hogy érdemes-e még ezt az egyesületet tovább finanszírozni és az önkormányzat adományozta pályát a helyi labdarúgásnak fenntartani? 

Néhány helyi gazdálkodó szerint többet érne ott birkákat legeltetni, és őket hizlalva hasznot termelni, míg mások szerint beszántani és kukoricát termeszteni. Állítólag bármelyik kevesebb bosszúság mentén több hasznot hozna, mint a jelen állapotok további biztosítása. Aztán arról sem szabad elfeledkezni, hogy egy helyi gazdálkodó ekkora befektetésből annyi hasznot képes termelni, hogy nem csak a biztos jövőhöz szükséges gépeket és eszközöket képes lenne ebből biztosítani, hanem még az új családi autót is a maga által kitermelt, sajátjából vehetné meg.  

Ócsa labdarúgása és a polgármester fociőrülete nem ér meg ekkora közáldozatot.

*