![]() |
| David Pressman amerikai nagykövete, mint valami jó firma a férjét is magával hozta és hordja is magával, mint rendes nő a retikült. |
*
Azt mondhatják, könnyen beszélünk, mert semmibe nem kerül. Közben meg az igazság az, hogy Önöknek nem kerül mindez semmibe. Ez egy teljes egészében közpénz és támogatástól mentes, tiszta blog. A megjelenő tartalmak a pénztelen valóságon alapulnak. Olvassák, vagy ne; -egyre megy, a kibicnek semmi sem drága. A blog ingyenes, a tartalom sokat ér, mert ebben az a közvagyon, ami a háztartások többségéből hiányzik. Közéletről, pénzről, politikáról van itt szó.
![]() |
| David Pressman amerikai nagykövete, mint valami jó firma a férjét is magával hozta és hordja is magával, mint rendes nő a retikült. |
*
Mint ismert, Gyurcsány Ferenc sem eshetett messze a család almafájától, legalábbis, ha az apjára gondolunk.

A Magyar Szocialista Pártnak (MSZP) 2000-ben lett tagja.
A kormányváltást követően, 2002-ben Medgyessy Péter miniszterelnök tanácsadója lett, majd 2003 májusában, Jánosi György távozását követően, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium vezetését vállalta el. Ez volt az első kormányzati tisztsége, melyet 2004 szeptemberéig töltött be. E tisztségbeli tevékenységének egy része később vizsgálat tárgyát képezte az ún. Zuschlag-ügyben.
2004 februárja és szeptembere között az MSZP Győr-Moson-Sopron megyei elnöke is volt.
Ugyanebben az évben összeállt az SZDSZ-s a rivális párt embere, Csillag István mellett és párjának miniszterelnökével Medgyessy Péterrel szemben ami olyan kormányválságig fajult, aminek során a koalíciós partner (SZDSZ) vissza vonta a bizalmát a kormányfővel szemben és Gyurcsány hátba szúrással felérő támogatásával a két párt konstruktív bizalmatlansági indítványt készített elő, de Medgyessy Péter ezt megelőzve lemondott posztjáról.
Az MSZP kongresszusa 2004. augusztus 25-én Gyurcsány Ferencet jelölte miniszterelnöknek Kiss Péterrel szemben, majd a köztársasági elnök 2004. szeptember 27-én ezt figyelembe véve őt bízta meg kormányalakítással.
Harmadik felesége Dobrev Klára, akivel 1994 óta élnek együtt abban a vészkorszakban elkobzott zsidónak a családi villaépületében, amit még a gyilkos kádári diktatúra idején kapott meg az elvtársi hűség zálogaként a Apró család, mely házasságból a bolgár Dobrev lévén Klára született.
Gyurcsány ebben a náci-üldözés során zsákmányolt villába honosulva költözött és lett a szocialisták miniszterelnöke.
Innen nézve elég furcsának tűnik az ő megemlékezése a zsidóüldözés áldozataira és a holokauszt emléknapra.
Különösen annak tűnik mindez akkor, amikor Gyurcsány korábban konkrétan kijelentette, hogy a Jobbik egy náci párt.
Ezt a meghatározását csak tovább erősítette akkor, amikor a Jobbikos Gyöngyösi Márton a zsidók összeírását szorgalmazta.
![]() |
| Korábban a jobbikos Gyöngyösi Márton kijelentése nyomán is elővették a náci kártyát, most meg együtt szövetkeznek |
De akkor sem volt irgalmas, amikor a szintén Jobbikos köpködő Kulcsár Gergely nyomán a zsidó-gyilkosságok emlékének állított és meggyalázott cipőket a fiatal gyurcsányisták szivaccsal mosták tisztára.
![]() |
| Kulcsár Gergely zsidó leölésére létesített emléktárgyat köpködve gyalázkodott, de ma más ez is belefér a közös kormányzati ellenzék politikájába |
Aztán Kulcsár Gergelyről újabb, náci elkötelezettségét bizonyító dokumentumot jelentetett meg DK-s ellenlábasa, Varga Zoltán. Ekkor horogkereszttel kívánt boldogat, ami eléggé egyértelmű állásfoglalást képvisel.
![]() |
| Kulcsár Gergely egyértelmű náci jelképes üzentekkel kívánt boldog új évet a pártkatonaságnak |
Mostanság sincs ez másként, hogy a Gyurcsány-hoz tartozó DK összeállt a maga mondat náci párttal, a Jobbikkal. Gyurcsány maga határozta meg és bélyegezte meg a Jobbikot.
![]() |
| Gyurcsány személyesen maga definiálta a Jobbik politikai irányultságát - most pedig összeállt velük |
Aztán összeállt velük és a párttagsága is átment nácibarátba.
Ez annyira felszabadulttá tette a párttagokat, hogy László Imre DK-s polgármester is Adolf Hitlert kezdte éltetni. Azt a zsidókat gázkamrába küldő diktátort, akinek a holokauszt köszönhetjük.
Aztán ugyancsak az antiszemita, rasszista Jobbik képviselőjelöltjét (Bíró Lászlót) támogatta az egész ellenzék, a Gyurcsány-Dobrev adta Hitlert éltető DK-tól a Momentumon, a Párbeszéden át az LMP-ig.
![]() |
| Karácsony G. szerint a zsidók összeírása nem rasszizmus, Bíró László esetében pedig nem számít az antiszemitizmus mert koalíciós pártösszefogásban vannak - az érintett zsidók meg füstölöghetnek holtukban |
Egyedül a Mi Hazánk nem csatlakozott ehhez a náci-éltető ellenzéki összefogáshoz.
Most ezek a saját nácikat simogató koalíciós partnerek azok, akik a holokauszt emléknapján, vagyis a mai napon a zsidó népirtáson elmélkednek.
Ugyan már; - komolyan?
Nesze neked zsidóság
*
Az ENSZ Közgyűlése 2005. november 1-jén nyilvánította január 27-ét a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává, annak emlékére, hogy az auschwitzi haláltábor 1945. január 27-én szabadult fel. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza "az emlékezés és a tanítás kötelességét", hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.
Többek szerint azonban ez az egész aránytalanul túl van tolva, el van dimenzionálva. Különösen igaz mindez a kommunizmus áldozataira tekintve és velük mérve, avagy hozzájuk viszonyítva. Vannak akik szerint mindez a túlzás, csak a "jó" zsidó marketingnek, az izraelita propagandának köszönhető.
Ők voltak azok, akik képesek voltak ezt a világ előtt úgy preferálni, mint az egyik legnagyobb világégést. Nekik még azt is sikerült elérni, hogy mindezt tagadni sem lehet. Erre hazánkban is törvényi szabályozás, vagyis tiltás van érvényben, ami még a felvetést és a kételkedés szólásszabadságát is korlátozza. Vagyis a még a hitelesség felvetése, kétségbevonása is büntetendő.
Az Auschwitz (lengyel nevén Oswiecim) melletti megsemmisítő tábort Lengyelország lerohanása után, 1940-ben létesítette az SS, a nemzetiszocialista párt fegyveres szervezetének parancsnoksága egy régi kaszárnyában, eredetileg lengyel foglyoknak.
A holokauszt görög kifejezés eredeti jelentése: teljesen elégő áldozat.
A kifejezést a második világháború alatt a náci Németország által eltervezett és végrehajtott népirtás megnevezésére használják. A náci Németország nemzetiszocialista kormánya által ellenőrzött területeken a zsidók - és más, az árja személetbe nem illő csoportok - összeírását, begyűjtését és táborba szállítást tervezték el és hajtották végre. Több millió európai ember esett áldozatul a „végső megoldás” tervének. A népirtás a cigányokat, betegeket, és más, a nemzetiszocializmus ellenségeinek kikiáltott emberek begyűjtését, munkára fogását is magában foglalta de, az áldozatok döntő többsége a zsidók közül került ki. Magyarország sem mentesülhetett ez alól, bár Horthy Miklós kormányzó sokáig sikerrel ellenállt a hazai zsidóság üldözésének, egészen addig, míg az akkori ellenzék el nem árulta, és ezzel kiszolgáltatta tette a németeknek. Így hazánkból is több százezer zsidó honfitársat vittek el, akik részint útközben, másrészt a táborokban vesztek oda. Kevés ismert túlélő került ismét haza. Sajnos a németek (a "náci nyugat") oldalán sok magyar is szerepet vállalt. Volt aki önkény, mások kényszerből. Ugyanakkor azt sem szabad elfeledni, hogy számos zsidót mentettek meg a magyarok a kitartásukkal, életük kockáztatásával és emberségükkel. Ezt kár is lenne tagadni. A kormány,a kormányfő nem csak elárult, hanem kiszolgáltatott helyzetben volt, (a náci megszállás -Margarethe hadművelet) háborús elnyomás alatt állt.
A Holokauszt Nemzetközi Emléknapjává január 27-ét tette meg 2005-ben az ENSZ közgyűlése. Ezen a napon az áldozatokra emlékezünk, egyben arra figyelmezteti az emberiséget ez a nap, hogy soha hasonló ne fordulhasson elő többé.
Mindez ma már hozzátartozik ahhoz a megemlékezéshez, mely táborok elérését és az ott tartottak kiszabadítását hozta. Azt sem szabad elfeledni ennek kapcsán, hogy a Lengyelországban létesített Auschwitz-i lágert a szovjet csapatok érték el és szabadították fel.
Elsőként a szovjet erők bukkantak nagyobb méretű náci táborra a lengyelországi Lublin mellett fekvő Majdanek városkában, 1944 júliusában. A gyors szovjet előrenyomulás által meglepett németek azonban a tábor lerombolásával megpróbálták eltüntetni a tömeggyilkosságok bizonyítékait.
A szovjet csapatok 1944 nyarán a belzeci, a sobibori és treblinkai haláltáborokat is elfoglalták. A németek 1943-ban lebontották ezeket a táborokat, miután a lengyel zsidók nagy részét már kivégezték.
1945 januárjában a szovjetek felszabadították Auschwitzot, a legnagyobb megsemmisítő központot és koncentrációs tábort. A nácik az auschwitzi foglyok nagy részét menetelésre kényszerítették nyugat felé (úgynevezett „halálmenetekben”), így a szovjet katonák a táborba belépve mindössze néhány ezer éhező foglyot találtak életben. Az auschwitzi tömeggyilkosságokról számos bizonyíték árulkodott. A visszavonuló németek a komplexum legtöbb raktárát lerombolták, de a megmaradtakban a szovjetek megtalálták az áldozatok személyes tárgyait. Ezek között volt például több százezer öltöny, több mint 800 000 női ruha és mintegy 7 tonna emberi haj.
A következő hónapokban a szovjetek további táborokat szabadítottak fel a Balti államokban és Lengyelországban. Röviddel Németország kapitulációja után a stutthofi, a sachsenhauseni és a ravensbrücki koncentrációs táborokat is elérték.
![]() |
A bergen-belseni tábor egyik rabja a felszabadítás után. Bergen-Belsen, Németország, 1945. április 15. után - US Holocaust Memorial Museum |
Sajnos ilyen mérvű felszabadításról a háború során a Szovjetunió területére (gulág) hurcolt foglyok vonatkozásában nincs és mondhatni nem történt. Ezért ennek nincs olyan világirodalma, mint a németek Hitler általi 3. birodalom háborújának során fellelt fogolytáboroknak.
Valójában a Sztálini diktatúra túlmutat a Hitleri náci Németország birodalmi hatalmán, és annak háborús diktatúráján.
![]() |
| Lukácsi Katalin, a KDNP egykori tagja, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség VII. kerületi alapszervezetének korábban volt elnökének a holokauszt emléknap alkalmából kitett képes üzenete |
Ennek ellenére, továbbra is a zsidó Holokauszt az, ami beégett a globalista világeszme képébe.
*
A borsodi időközi választás sok mindenre rámutat. A Fidesz győzelme nyomán sok minden nem, de mégis jelentős változás állt be a politikai közéletben.
Jakab már menekül, hiszen tegnap nem ment be a munkahelyére, a Parlamentbe.
Aztán mint kiderült, és ahogy Hadházy Ákos maga bizonyította, önmaga is csak egy jellemtelen kétes alak, akinek nem a mögöttes igazság, hanem az önös politikai érdeke és annak politikai köre számít.
Ahogy bejegyzésében írja:Vagyis Hadházy többet tudott a Jobbikos Bíró László rovott múltjáról és bűneiről, mint az általa megítélt kormánypropaganda, illetve fideszes-média. Mindezek ellenére lapított, mint szar a gazban.
Mindez Hadházy valós igazságérzetét, a jellemét és hitelességén túl a politikai mivoltát is kétségessé teszi.
Már csak az a kérdés, hogy eme önvallomás után mikor ébred öntudatára, és tesz büntetőjogi feljelentést Hadházy Ákos Bíróval szemben?
Vagy maga is marad kussolva az ellenzéki bűnszövetség mentén a kiközösített megtűrtek gyér közösségében, ott ahol Szél Bernadett és a hozzá hasonló "függetlenek" közösülnek?
Mindenesetre Hadházy sem szereti a kritikát. Facebookos közösségi oldalán csakis az őt kedvelők maradhatnak és tehetnek véleményezést. Más hozzászólást nem enged az igazság bajnokaként most aztán végképpen bevérző képviselő.
De mindez csak egy epizód az ellenzéki öszefogás Bíró László adta jelöltségi támogatásából.
Bíró ugyanis ugyanabból az alomból származik, ahonnan Kulcsár Gergely, aki beleköpött a Duna-parti holokauszt-emlékmű egyik cipőjébe és ahonnan egy zsidó nő megverésével hencegő Szávay István helyére Bencsik Jánost, egy olyan politikust jelöl a Jobbik parlamenti képviselőnek, aki Gyöngyösi Márton zsidók listázását szorgalmazó beszédét követően maga gyűjtötte ki azokat az amerikai zsidókat, akik miatt szerinte „izraeli ügynökök" markába került az Egyesült Államok. Gyöngyösi Márton ma az ellenzéki Gyurcsány-Dobrev vezette baloldali összefogás egyik szimpatizánsa, holott pár éve még tiltakoztak ellene. Gyöngyösi Mártont akkor még holokauszttagadásért jelentette fel az MSZP. A Jobbik azonban úgy döntött, hogy a zsidókat listázó Gyöngyösi Márton képviseli a Jobbikot az új EP-ben.
„Szégyen”, „tűrhetetlen” Elítélik a pártok Gyöngyösi Márton kijelentését.
A DK bejelentette: kezdeményezni fogja a Jobbik feloszlatását, a Hit Gyülekezete pedig arra szólította fel a demokratikus parlamenti pártokat, hogy zárják politikai karanténba a Jobbikot. A keddi rendkívüli házbizottsági ülésen pedig a Fidesz, a KDNP, az MSZP, valamint az LMP elítélte Gyöngyösi felszólalását.
Gyurcsány és párttársai mind sárga csillagot öltöttek magukra, kifejezve a zsidók melletti együttérzésüket.
A volt miniszterelnök szerint szégyen és abszurd, hogy sokan úgy tesznek, mintha a Jobbik működése alkotmányos lenne.

Akkor persze még más volt a helyzet. A fiatal gyurcsányisták szivaccsal mosták a csulát a Duna-parti cipőkről Kulcsár Gergely nyomán. Szarvas Koppány Bendegúz vezetésével szivaccsal mosták le a köpést a holokauszt-emlékműről úgy is mint azt a gyalázatot, amit a Jobbik rárakott.
Gyurcsány talán nem véletlenül aposztrofálta, hogy a Jobbik egy náci párt. Maga is is tüntetett velük szemközt ahogy azt a Hollán Ernő utcában is bemutatta.

Aztán az elmúlt évek során annyit nacizott Gyurcsány, hogy végül erre a hívószóra az összeset sikerült maga köré vonni és egy közös politikai szövetséggé gyúrni, kimondatlanul is megalkotva a hazai nemzetiszocialista koalíciót, amit ma a DK koordinál.
Gyurcsány kiválása a szocialista pártból egyértelműen a kapitalizálódásának a következménye. A DK megalakulásával és a Jobbik szövetségével egyértelmű jobbközépre tolódás, ami a jelenlegi náci eszmék felvállalásával egyfajta nemzetiszocialista koalíciót hoztak létre.
Mindez már 2016-ban körvonalazódni látszott.
A lakossági fórumon azonban ennél erősebb állítás hallható. Gyurcsány világosan fogalmaz, amikor azt mondja, hogy Orbán Viktor leváltására akár az ördöggel (értsd: a Jobbikkal) is szövetkezne.
A fordulatot követően a Jobbik már nem ördögtől való náci, nem kitagadott, hanem egy elfogadható, felölelendő és összeboruló politikai szövetséges, a maga faji elméletével, amit a DK- is azonosulni, honosítani látszik.
Ezt a náci-barát ideológiát is befogadó együttállást mi sem bizonyítja jobban, mint a korábban egyértelműen nácinak kikiáltott pártnak és tagjainak az elfogadása és közös listán való támogatott indítása, mint Bíró László, vagy más említett felvállalása már nem ciki hanem az elveket és a mögöttes embereket szembeköpve is vállalható.

Csak az Orbán-fóbia és a vele szembeni gyűlölet, a mindenáron való leváltása és ezzel a hatalomra-kerülés az a cél, mely szentesíti az eszközt. Ezért akár a nácik összefogása és kimondatlanul nemezetiszocilaistaként történő együvé válása is belefér.
Ugyancsak ezt a nemzetiszocialista vonalat igazolja a Hitlert dicsőítő DK-s László Imre vallomása, amitől nem határolódik el a Gyurcsány-Dobrev vezette párt. Szintén ehhez csatlakozva erősíti az antiszemita nézeteket a DK-s Vágó István, amikor a vallásos zsidók látványát nehezen viselő Vágó István mentegeti a Hitlert dicsőítő László Imrét.
Aztán Karácsony és a Gyurcsány család is példaértékűnek tarthatja Adolf Hitler munkásságát, mivel nem hogy nem határolódtak tőle és a mögöttes személy nyilatkozatától, hanem még rá is erősítettek azzal, hogy kiálltak a szintén náci elveket valló Bíró László mellett.
Mindez oly annyira valós, hogy a DK közös listán támogatta, míg karácsony személyes jelenlétével és közreműködésével erősítve támogatta a zsidózó Budapestet (Judapest) emlegető és tetűcsúszdásként antiszemitán megalázó vallási közösségellenes Bírót.
Karácsony ezzel ugyanazt a jellembeli hiányosságot és kétszínűséget hozta, amit Hadházy és Gyurcsány is képvisel.
Persze a kritikát egyikőjük sem viseli. Ahogy Hadházy, úgy Karácsony is letiltja a neki nem tetszőket a közösségi oldaláról. Így a hozzászólások javarészt csak dicsőíthetik az ő munkásságát.
Ennek ellenére Karácsony sem menekülhet el a normálisabbak meglátásától.
Igaz Karácsony a Facebookon szeptemberben még úgy köszöntötte az 5781. esztendő beállta alkalmából a magyar zsidó közösséget, mint aki nem értene egyet a zsidók listázásával, holott ez nem igaz, hiszen maga vallotta, hogy nézetei szerint ez nem antiszemitizmus.
Nos ez a Karácsony geci mindezt elfedve köszönti álságos mód a listázott zsidóságot.
Október derekán, pedig ez a libsi főpolgármester odaáll az antiszemita gyűlölködő mellé és támogatásról biztosítja a pesti zsidóságot pejoratív megkülönböztető egységes bélyegként a fővárosra nyomot Judapest-ező jelöltet. Szerencsen személyesen és nyilvánosan a napi politikájában. Az általa üdvözölt zsidósággal ellentmondóan és szembehelyezkedve.
Mi más ez, mint egy aljas képmutatás, egyfajta alantas jellemtelenség, az önmagából kifordult ember szemétsége. És még ő várna el egyfajta bűnbocsánatot, bocsánatkérést az őt leleplező tévétől.
*
1944 tavaszán Ócsa lakosságának egy százalékát a környékbeli zsidókkal együtt a helyi gettóba zárták, majd június végén elhurcolták a monori gyűjtőtáborba, onnét pedig Auschwitz-Birkenauba. A helyi lakosság nagyobbik része éppúgy, mint a politikai vezetés, meg volt győződve, hogy ily módon a „zsidókérdés” megoldódott, azzal többé nem lesz probléma.
Igen sok, a holokauszttal foglalkozó könyv, tanulmány és memoár – az ócsai közvéleménnyel párhuzamosan – csupán a deportált zsidók előéletét, táborbéli élményeit és legfeljebb a felszabadulásukat dokumentálja. A holokauszt története azonban nem itt ér véget. A jogfosztás, kifosztás, kirekesztés, atrocitások következményei életük végéig elkísérték a túlélőket, és mély nyomot hagytak a magyar társadalomban is.
Közvetlenül a háború után mindjárt az egyik súlyos probléma, amivel a hazatérő zsidóknak meg kellett birkózniuk, a nincstelenség volt: korábban elkobzott tulajdonukat és lakásaikat időközben nemzsidók igényelték ki, illetve a Pénzügyigazgatóság helyi szervezete vagy az elöljáróság rászorulóknak osztotta ki. Ez oda vezetett, hogy a zsidóknak jogi úton kellett visszakövetelniük saját vagy meggyilkolt rokonaiktól megörökölt házaikat, üzleteiket, üzemeiket – ami természetesen nem segítette elő a zsidók és nemzsidók közti bizalom helyreállítását. Ócsa lakosainak szintén szembe kellett nézniük ezzel a konfliktusforrással 1945-1946 folyamán.
| Az ócsai zsinagóga belső tere a háború után (izraelitatemetok.hu) |
„A nyilvános árverés megtartásával a pénzügyőrség bízatott meg” – a kifosztás
Az ócsai elöljárósági iratok között található az a jelentés, amelyet a vezetőjegyző az alsódabasi járás főszolgabírójának küldött 1945 márciusában. A levél semleges, hivatalos hangnemben számol be arról, hogy
„1944. év tavaszán izraelita hitfelekezetű egyének Ócsa községbe, mint részleges gyűjtőhelyre tömöríttettek és itt levő izraelitákhoz lettek beköltöztetve”, majd „1944. évi június hó 29. napján az izraelitákat innen központi gyűjtőtáborba szállították”. (MNL–PML, V.1083 Db, Ócsa nagyközség iratai, 420/1945 Zsidó ingóságok állagáról jelentés)
Miután már nem számítottak arra, hogy eredeti tulajdonosaik vissza fognak térni, a zsidóktól elkobzott javakat és lakásokat a hatóságok „elhagyottnak” titulálták, ily módon könnyebbítve saját és a majdani kiigénylők lelkiismeretén. A kifosztás következő lépcsőfoka az volt, hogy a javakat leltárazták. Ezt a levél szerint
„nem a község elöljárósága teljesítette, hanem a pénzügyigazgatóság megbízása folytán a helybeli pénzügyőri szakaszparancsnokság teljesítette és foganatosította”. (MNL–PML, V.1083 Db, Ócsa nagyközség iratai, 420/1945 Zsidó ingóságok állagáról jelentés)
Az ingóságok megőrzése is a pénzügyőrség feladata volt, amit a helybeli csendőrséggel együtt látott el. A zsinagógában összegyűjtött javak nagy részét végül nyilvános árverésen adták el. Ebbe a jegyző szerint az elöljáróságnak ismét csak nem volt beleszólása,
„a nyilvános árverés megtartásával és lebonyolításával a pénzügyőrség bízatott meg ugyancsak a pénzügyigazgatóság részéről”. (MNL–PML, V.1083 Db, Ócsa nagyközség iratai, 420/1945 Zsidó ingóságok állagáról jelentés)
Ezzel a kifosztás lezárult. A korábban Ócsán élő 78 zsidó javai új tulajdonosokhoz kerültek, akik joggal hihették, hogy az ingatlanokat és ingóságokat többé senki nem fogja visszakövetelni.
„Hatósági intézkedésről tudomásunk nincsen” – az ócsai zsinagóga elfoglalása
1944. november 2-án Ócsa felszabadult; a rákövetkező egy év során zsidó lakosságának csupán mintegy negyede tért vissza. A helyi közösség háború utáni történetének egyik sarkalatos pontja a zsinagógához kötődik. Borbás István vezetőjegyző 1946 áprilisában írott bizonyítványa igazolta, hogy az ócsai izraelita hitközség tulajdonát képező 32 négyszögöl alapterületű imaház, a hozzá tartozó kert és kántorlakás
„a háborúból kifolyólag és azóta teljesen elhagyott, imaórákat benne nem tartanak, az részben leomlott, részben pedig az esőzésektől a vertfal teljesen átázott, életveszélyes állapotú.” (MNL–PML, V.1083 Db, Ócsa nagyközség iratai, 2471/1946 Ócsai izraelita templom és kántorlakás kiürítése; a továbbiakban minden idézet ugyanebből a forrásból származik)
A zsinagóga rossz állapotát tetézte, hogy berendezése a kifosztás során eltűnt, és a maroknyi izraelita felekezetű anyagiak híján képtelen lett volna felújíttatni. Mi több, az egész ingatlan „ezidő szerint Biczó Sándor faipari üzem birtokában áll.”
Ez a szokatlan tulajdonjogi állapot mihamar felkeltette a magyar zsidóságot képviselő egyik országos szervezet, a Magyarországi Izraeliták Országos Irodájának érdeklődését, akik az ügyben felterjesztésben folyamodtak a Népjóléti Minisztériumhoz. Június elején dr. Benedek Jenő, a minisztérium egyik tanácsosa írt az ócsai elöljáróságnak, választ követelvén arra, hogy Biczó Sándor milyen jogcímen tartja elfoglalva a zsinagógát és a hozzá tartozó lakást. „Amennyiben az elfoglalás alapját hatósági határozat képezné, – úgy jelentésével együtt terjessze fel az idevonatkozó iratokat is,” kérte. Az ügy sürgősségét jelzi, hogy az elöljáróság mindössze három napot kapott a jelentés megtételére.
Borbás István vezetőjegyző június 18-án kelt, Biczónak címzett levelét, amelyben az ingatlan használatbavételének részleteiről érdeklődött, a minisztérium újabb sürgetésére küldte el. Ez jelzi, hogy a címzett nem érezte szükségét annak, hogy az igazoló dokumentumokat bemutassa az elöljáróságnak, jóllehet a levél szerint korábban telefonon már közölték vele a rendeletet. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy e második felszólítás sem volt hatásos, ugyanis az elöljáróságtól még ugyanaznap a Népjóléti Minisztériumba küldött levélben csak találgatásokra futotta arról, hogy Biczó hogyan és mikor foglalta el a zsinagógát.
Ugyanakkor e levélből más adalékok is kiderültek az épület sorsáról. Borbás leírta, hogy a gettósítás után
„1944 július-augusztus hóban a hátrahagyott lakások egy részéből az ingóságokat az izraelita templomban raktározták,” majd a felszabadulás után „a raktárnak használt templomhelyiséget részben az oroszok, részben pedig a községbe más községekből települtek és a szabadjára vált csőcselék feltörte és az ott talált tárgyakat elhurcolta. A templom ekként üressé vált.”
Nem egyedi ez a történet a zsidók kifosztásával kapcsolatban. Amint az sem, hogy a korábban Lebovits Endre kántor tulajdonát képező kántorlakást dr. Teszáry László, az alsódabasi járás főszolgabírája 1944. szeptember 15-én azonnali hatállyal Méry Vince ócsai lakosnak utalta ki. Borbás István csatolta a főszolgabírói határozat másolatát is a minisztériumnak küldött leveléhez. Azonban állítása szerint Méry „családja 1945 jan. végéig lakott a lakásban, amikor is onnan másutt lakáshoz jutván elköltözött.”
Ezt követően vette igénybe a lakást Biczó Sándor, viszont „a templom helyiség és az udvartérnek ipari célokra elfoglalása ideje az elöljáróság előtt ismeretlen, körülbelül 1945 márc.-ápr. hóban történhetett.” Biczó tehát a háború végén kialakult kaotikus állapotokat használta ki arra, hogy faipari üzemét az izraelita hitközség épületeibe költöztesse, és maga is odaköltözzön. Amint Borbás még egyszer hangsúlyozta,
„Biczó Sándor által való lakás és templom valamint udvartér birtokbavételt illetőleg hatósági intézkedésről tudomásunk nincsen, az még olyan időben történt, amikor a közigazgatás menete ezen dolgokra ki nem terjedhetett a község nagymérvű orosz megszállottsága miatt.”
Biczó Sándor önhatalmú, jogtalan foglalásának ügye a továbbiakban az ingatlan visszaszerzése körül forgott. Június végén dr. Benedek Jenő miniszteri tanácsos leiratában megállapította, hogy Biczó az épületeket „hatósági beutalás nélkül tartja birtokában és így azokat jogcím nélkül használja”, valamint hogy templomhelyiséget a jogszabályok alapján nem lehet igénybe venni. Továbbá felszólította az elöljáróságot, hogy „az ócsai izr. Hitközség tulajdonát képező templomot a hozzá tartozó udvart és a kántorlakást az ócsai izr. Hitközség részére véghatározattal utalja vissza,” és gondoskodjon Biczó más lakásban való elhelyezéséről.
Ennek kapcsán a jegyző levelet küldött Biczónak, hogy felhívja, igyekezzen, hogy „az ingatlanok a legrövidebb időn belül a hitközségnek rendelkezésére adhatók legyenek”, mivel a zsinagóga általa való használata profanizálja azt. Ugyanakkor jelentette a minisztériumnak, hogy az idő szerint nem volt olyan lakás, amelyet igénybe vehettek volna Biczó részére, erre 30 nap haladékot kértek.
Jóllehet a határidő 1946. augusztus 2-án lejárt, az elöljáróság csupán 15-én hozott végül határozatot. Ebben kimondta, hogy az elöljáróság mint lakáshivatal a
„templomot, kántor lakást és az ezekhez tartozó udvar teret az azt ez idő szerint használatban tartó Biczó Sándor ócsai lakos bírlalatából a 3130/1946.ME.sz. rendelet rendelkezése alapján a tényleges birtokos és tulajdonos ócsai Izraelita Hitközség javára ezennel tényleges birtokba visszautalja és kötelezi Biczó Sándor bírlalót, hogy az épületeket és udvar teret eredeti állapotában visszaállítva három napon belül hagyja el.”
A határozat indoklása tartalmazta, hogy Biczó a nyomozás szerint önhatalmúlag költözött be, és az ily módon elfoglalt épületeket a 3130/1946. ME. sz. rendelet szerint vissza kellett szolgáltatni eredeti használóiknak. Mint kiderült,
„újabb lakás kiutalásra azért nincs szükség, mert nevezettnek [Biczónak] saját tulajdont képező lakóépülete van, amelyben habár szűkösen – a már ott lakó gyermekével együtt megférhet.”
A határozat egy példányát a jegyző a Népjóléti Minisztériumnak is megküldte.
| Képeslap Ócsáról (magyarzsido.hu) |
„A kilakoltatási eljárást haladéktalanul megindítani szíveskedjenek” – a zsinagóga kiürítése
Az elöljáróság hivatalos határozatát semmibe véve Biczó Sándor továbbra sem költözött ki a zsinagógából. Ezt egy nappal a kiszabott határidő után, augusztus 19-én panaszolta fel az elöljáróságnak az Ócsai Izraelita Hitközség vezető bizottságának nevében Weisz István, aki azt is kérte, hogy Biczót haladéktalanul lakoltassák ki. Az elöljáróság intézkedett is: felkérte az alsódabasi Járási Rendőrkapitányságot, hogy mivel Biczó a határozatot nem teljesítette, de még csak intézkedést sem tett annak érdekében, ezért „a kiürítési határozat végrehajtás útján foganatosítását kérik,” amihez „karhatalmat kirendelni szíveskedjék.” Augusztus 23-án a Magyar Államrendőrség Alsódabasi Járási Kapitánysága jelentette, hogy „a kiürítéssel kapcsolatos intézkedésre írásbeli utasításom megadtam” az ócsai rendőrbiztosság vezetőjének. Ennek ellenére öt nappal később a Népjóléti Minisztérium engedélyt adott az elöljáróságnak, hogy „a kiürítést illetően 30 napi halasztást engedélyezzen.” A vezetőjegyző a haladékról értesítette a Járási Rendőrkapitányságot, egyben kérte, hogy „a további végrehajtást illetőleg az eljárást végrehajtást kérő hitközségi képviselők nyilatkozatától függően fenntartani vagy megszüntetni szíveskedjék”. Az ügy tehát immár három hónapja húzódott, jóllehet Biczó minden szempontból jogtalanul birtokolta a zsinagógát, és a nyomozás eredménye szerint elköltözhetett volna a családjához.
Több mint egy hónappal később, október 2-án Borbás István jegyző ismét megkereste a rendőrkapitányságot, és mivel a kiszabott határidő lejárt, kérte „ez ügyben további érdemleges intézkedését az ügy befejezése érdekében.” A levélből kiderül, hogy a kilakoltatás végrehajtását ismét az Izraelita Hitközség képviselői sürgették. Válaszában az Igazgatási Rendészeti Osztály vezetője érdeklődött, hogy
„hallomásból tudomást szereztem afelől, hogy a felek között a fenti ügyben megállapodás jött létre. Amennyiben ezen állítás megfelelne a valóságnak, úgy azonnal közöljék osztályommal.”
A jegyző erre közölte, hogy
„Groszmann Sándor ócsai lakos szóbeli bejelentése szerint végrehajtást szenvedő Biczó Sándor ócsai lakos e hét szombatjáig, vagyis október hó 19. napjáig az önkéntes eltávozásra türelmi időt kért. Ez ellen [Groszmann] észrevételt nem tesz, azonban ha ez időponttal sem távoznék és adná át a helyiségeket, úgy erre az esetre a végrehajtás foganatosításához ragaszkodik.”
A felek között tehát valóban különmegegyezés jött létre, és mintegy öt hónappal az ügy kezdetét és a sokadik határidő lejártát követően úgy tűnt, végre elérhető közelségbe került a megoldás.
Habár nem áll rendelkezésre az ügy végkimenetelét dokumentáló forrás, az iratköteghez csatolt két novemberi levél azt feltételezi, hogy a zsinagóga és a kántorlakás végül visszakerült a hitközség tulajdonába. November 14-én ugyanis a Magyarországi Izraeliták Országos Irodája információt kért az ócsai elöljáróságtól, hogy a „megszűnt zsidó hitközségnek milyen ingatlanai vannak, milyen állapotban, milyen célt szolgálnak?” Borbás István jegyző válasza szerint a rendelkezésükre állt az imaház, az udvar és a kántorlakás, valamint az izraelita temető.
| Az ócsai zsidótemető (ocsaitajhaz.blog.hu) |
A zsinagóga történetének történelmi kontextusa
Az ócsai zsinagóga esete jó példája annak, hogy a háború után egy viszonylag egyszerű tulajdonjogi ügy hogyan húzódhatott hónapokig megoldás nélkül, milyen szereplők és megfontolások játszottak szerepet a döntéshozatalban, és hogyan zajlott az ügymenet. Jóllehet már félúton kiderült, hogy Biczónak valójában lenne hova elköltöznie, ő továbbra is ott maradt az önkényesen elfoglalt zsinagógában és kántorlakásban. Végül az ügyre az érdekelt feleknek a hatóságok kizárásával meghozott megegyezése tett pontot, ami nem ritkán előfordult hasonló esetekben.
Az ócsai zsinagóga és kántorlakás története, bár precedensértékű, sokban nem különbözik a hazatérő túlélők saját, illetve megörökölt ingatlanainak történetétől. A háború utáni Magyarországon a korábban nemzsidóknak kiosztott zsidó javak és épületek ügyeiben sok esetben képtelenség volt döntést hozni. Bár a túlélőknek joguk volt arra, hogy visszaköveteljék és megkapják ellopott, elárverezett vagy kiosztott javaikat, a valóságban ez gyakran nem így történt: a nemzsidó tulajdonosok ugyanis legtöbbször maguk is rászorulók voltak, vagy korábban beszolgáltatott, adóként befizetett javaikért cserébe kapták a zsidó javakat, esetleg az időközben eltelt egy év során felújították, pénzt fektettek azokba. Ezért a helyi elöljáróságok, a hatóságok sokszor nem tudtak és nem is akartak egyértelmű döntést hozni ezekben az ügyekben.
A kormány által felállított, 1945 májusától működő Elhagyott Javak Kormánybiztossága, amelynek feladata volt a zsidók javainak felkutatása, az eredeti tulajdonosok vagy örökösök birtokba helyezése és a károsultak részére részleges kárpótlás nyújtása, viszonylag keveset tett azért, hogy e teendőket ellássa. Amint az ócsai példából is kitűnik, az „elhagyott javak” ügyében az érdekelt felek igen gyakran a kormánybiztosság bevonása nélkül jártak el. Összességében elmondható, hogy a zsidóság hiábavalóan várta a teljes körű kárpótlást, az gazdasági, politikai és társadalmi okokból nem következett be. Ily módon a magyar kormányok fenntartották a jogfolytonosságot a zsidókat diszkrimináló törvényekkel, mivel a javaik maradéktalan visszaszolgáltatása helyett respektálták a kifosztás következményeit.
| Az ócsai zsidótemető (ocsaitajhaz.blog.hu) |
Darázsi János gyűjtése alapján a második világháború ócsai áldozatainak névsora megtekinthető az alábbi linkre kattintva
„Jogcím nélkül használja”: az ócsai zsinagóga története - Szerző: Klacsmann Borbála
*
Az amerikaiak befektetője olyan politikai manipulációkra áldoz haszonszerzési célzattal, amiből jelentős nyereséget termelve kíván kikerülni, miközben beavatkozik és szétzilál bizonyos demokratikus társadalmi berendezkedéseket. Ennek a nyereségérdekelt tevékenységnek némely feltörekvő személy, és politikai karrierista válik kiszolgálójává az eléjük szórt alamizsna által azzal, hogy bizonyos hazaáruló tevékenységekért cserébe jókora támogatásban részesülhessenek. Ez elsősorban a szegényebb és kiszolgáltatottságra érzékenyebb országokban tud érvényesülni úgyis, mint egyfajta cselszövés, mint amolyan nemzeti tudatrombolás, aminek végkifejlete a haszonélvező uzsorás térnyerése a politikában, hogy azon által gazdasági érdekeit érvényesíthesse. Mindez nem más, mint egy különös pénzügyi machináció. Nyerészkedés a politikai befolyásolásért, a térnyerés és a hatalmi befolyásoltsággal történő pénzszerzés érdekében.| A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen David Lau Izrael
askenázi főrabbija (b) és Orbán Viktor miniszterelnök (szemben j)
találkozója az Országházban 2017. július 6-án. Az asztalnál Fónagy
János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára
(szemben b) és Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős
miniszterelnök-helyettes (szemben k,) valamint Köves Slomó, az Egységes
Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető főrabbija (b2 háttal) és
Oberlander Baruch, a Budapesti Ortodox Rabbinátus és a Chabad Lubavics
mozgalom vezetője (j háttal).
Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Árvai Károly / MTI
|