Ma van a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja - emlékezés ( - a történelmi múlt és a ma üzenete)

 Az ENSZ Közgyűlése 2005. november 1-jén nyilvánította január 27-ét a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává, annak emlékére, hogy az auschwitzi haláltábor 1945. január 27-én szabadult fel. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza "az emlékezés és a tanítás kötelességét", hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.

Többek szerint azonban ez az egész aránytalanul túl van tolva, el van dimenzionálva. Különösen igaz mindez a kommunizmus áldozataira tekintve és velük mérve, avagy hozzájuk viszonyítva. Vannak akik szerint mindez a túlzás, csak a "jó" zsidó marketingnek, az izraelita propagandának köszönhető. 

Ők voltak azok, akik képesek voltak ezt a világ előtt úgy preferálni, mint az egyik legnagyobb világégést. Nekik még azt is sikerült elérni, hogy mindezt tagadni sem lehet. Erre hazánkban is törvényi szabályozás, vagyis tiltás van érvényben, ami még a felvetést és a kételkedés szólásszabadságát is korlátozza. Vagyis a még a hitelesség felvetése, kétségbevonása is büntetendő.    

 Az Auschwitz (lengyel nevén Oswiecim) melletti megsemmisítő tábort Lengyelország lerohanása után, 1940-ben létesítette az SS, a nemzetiszocialista párt fegyveres szervezetének parancsnoksága egy régi kaszárnyában, eredetileg lengyel foglyoknak.

Holokauszt

A holokauszt görög kifejezés eredeti jelentése: teljesen elégő áldozat. 

A kifejezést a második világháború alatt a náci Németország által eltervezett és végrehajtott népirtás megnevezésére használják. A náci Németország nemzetiszocialista kormánya által ellenőrzött területeken a zsidók - és más, az árja személetbe nem illő csoportok - összeírását, begyűjtését és táborba szállítást tervezték el és hajtották végre.  Több millió európai ember esett áldozatul a „végső megoldás” tervének. A népirtás a cigányokat, betegeket, és más, a nemzetiszocializmus ellenségeinek kikiáltott emberek begyűjtését, munkára fogását is magában foglalta de, az áldozatok döntő többsége a zsidók közül került ki. Magyarország sem mentesülhetett ez alól, bár Horthy Miklós kormányzó sokáig sikerrel ellenállt a hazai zsidóság üldözésének, egészen addig, míg az akkori ellenzék el nem árulta, és ezzel kiszolgáltatta tette a németeknek. Így hazánkból is több százezer zsidó honfitársat vittek el, akik részint útközben, másrészt a táborokban vesztek oda. Kevés  ismert túlélő került ismét haza. Sajnos a németek (a "náci nyugat") oldalán sok magyar is szerepet vállalt.  Volt aki önkény, mások kényszerből. Ugyanakkor azt sem szabad elfeledni, hogy számos zsidót mentettek meg a magyarok a kitartásukkal, életük kockáztatásával és emberségükkel. Ezt kár is lenne tagadni. A kormány,a kormányfő nem csak elárult, hanem kiszolgáltatott helyzetben volt, (a náci megszállás -Margarethe hadművelet) háborús elnyomás alatt állt.

 A Holokauszt Nemzetközi Emléknapjává január 27-ét tette meg 2005-ben az ENSZ közgyűlése. Ezen a napon az áldozatokra emlékezünk, egyben arra figyelmezteti az emberiséget ez a nap, hogy soha hasonló ne fordulhasson elő többé.

Mindez ma már hozzátartozik ahhoz a megemlékezéshez, mely táborok elérését és az ott tartottak kiszabadítását hozta.  Azt sem szabad elfeledni ennek kapcsán, hogy a Lengyelországban létesített Auschwitz-i lágert a szovjet csapatok érték el és szabadították fel.

Elsőként a szovjet erők bukkantak nagyobb méretű náci táborra a lengyelországi Lublin mellett fekvő Majdanek városkában, 1944 júliusában. A gyors szovjet előrenyomulás által meglepett németek azonban a tábor lerombolásával megpróbálták eltüntetni a tömeggyilkosságok bizonyítékait.

A szovjet csapatok 1944 nyarán a belzeci, a sobibori és treblinkai haláltáborokat is elfoglalták. A németek 1943-ban lebontották ezeket a táborokat, miután a lengyel zsidók nagy részét már kivégezték.

1945 januárjában a szovjetek felszabadították Auschwitzot, a legnagyobb megsemmisítő központot és koncentrációs tábort. A nácik az auschwitzi foglyok nagy részét menetelésre kényszerítették nyugat felé (úgynevezett „halálmenetekben”), így a szovjet katonák a táborba belépve mindössze néhány ezer éhező foglyot találtak életben. Az auschwitzi tömeggyilkosságokról számos bizonyíték árulkodott. A visszavonuló németek a komplexum legtöbb raktárát lerombolták, de a megmaradtakban a szovjetek megtalálták az áldozatok személyes tárgyait. Ezek között volt például több százezer öltöny, több mint 800 000 női ruha és mintegy 7 tonna emberi haj.

A következő hónapokban a szovjetek további táborokat szabadítottak fel a Balti államokban és Lengyelországban. Röviddel Németország kapitulációja után a stutthofi, a sachsenhauseni és a ravensbrücki koncentrációs táborokat is elérték.

A bergen-belseni tábor egyik rabja a felszabadítás után. Bergen-Belsen, Németország, 1945. április 15. után - US Holocaust Memorial Museum

Sajnos ilyen mérvű felszabadításról a háború során a Szovjetunió területére (gulág) hurcolt foglyok vonatkozásában nincs és mondhatni nem történt. Ezért ennek nincs olyan világirodalma, mint a németek Hitler általi  3. birodalom háborújának során fellelt fogolytáboroknak. 

Valójában a Sztálini diktatúra túlmutat a Hitleri náci Németország birodalmi hatalmán, és annak háborús diktatúráján.  

Lukácsi Katalin, a KDNP egykori tagja, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség VII. kerületi alapszervezetének korábban volt elnökének a holokauszt emléknap alkalmából kitett képes üzenete

Ennek ellenére, továbbra is a zsidó Holokauszt az, ami beégett a globalista világeszme képébe.

 *

Horthy Miklós kormányzó tisztessége - szintiszta történelem ( - hazugságok és mocskos gyalázkodások helyett)

Vitéz nagybányai Horthy Miklós (Kenderes, 1868. június 18. – Estoril, Portugália, 1957. február 9.) magyar politikus, a 20. századi magyar történelem meghatározó alakja. Az Osztrák–Magyar Haditengerészet tengerésztisztje, 1909–1914 között Ferenc József szárnysegédje, ellentengernagyként a flotta utolsó főparancsnoka volt. Az uralkodó a világháború végén altengernaggyá léptette elő. Az első világháborút követő proletárdiktatúra összeomlása után megszilárdította az államhatalmat. 1920. március 1-jétől 1944. október 16-ig ő volt a Magyar Királyság kormányzója. 

Magyarország térképe a két világháború között - Horthy Miklós kormányzósága alatt

Megítélése napjainkban is komoly vita tárgya a bal-liberális oldalon.  

Vitéz nagybányai Horthy Miklós

A szocialistákból átfajzottak mindegyike csak az elfogultan vak gyűlölködésüket képesek kifejezni ez irányba. A történelmi tények náluk nem számítanak. Ezért is vesszük latba a hazai történelemben és a kort érintő nemzetközi zsidókérdésben felmerülő szerepét.

  
Horthy Mikós az első világháborút követő proletárdiktatúra összeomlása után megszilárdította az államhatalmat. 1920. március 1-jétől 1944. október 16-ig ő volt a Magyar Királyság kormányzója. 1939 és 1941 között körülbelül 10-20 ezer zsidó menekült Magyarországra Cseh- és Lengyelországból, Ausztriából, Németországból és Szlovákiából, mert Horthy Magyarországa biztonságot jelentett számukra más ekkor hatalmon levő európai rezsimekkel szemben. Ezek az emberek többnyire hamis papírokkal bujkáltak, mások a Belügyminisztérium alá tartozó Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (KEOKH) nyilvántartásába kerültek és internálótáborokban vagy szabadlábon voltak. Az 1941-es népszámlálás szerint, valamint a Központi Statisztikai Hivatal legújabb elemzéseit is figyelembe véve, a kikeresztelkedettekkel együtt a magyarországi zsidók száma megközelítette a 800 ezer főt. Ekkor Európában ez volt a legmagasabb zsidó populáció. Mindez Horthy iránti bizalom, megnyugvás és biztonság kifejezése volt a zsidóság részéről. Elvégre ekkor Európa már náci uralom alatt áll, ahol nem kívánatos népcsoportként volt jelen a zsidóság. Magyarország azonban ellenállt a német deportálásoknak. Az itt élő zsidóság száma is ezt igazolja. A Trianon utáni Magyarországon mintegy 480 ezer, az 1938-41 között Magyarországhoz került felvidéki, erdélyi, délvidéki részeken és Kárpátalján összesen 320 ezer fő élt. A „rendezetlen állampolgárságú” zsidókat Kárpátaljára kezdték áttelepíteni. Kozma Miklós, Kárpátalja kormányzói biztosa támogatta a betelepítést és nemsokára megszerezte Horthy Miklós kormányzó és Bárdossy László miniszterelnök hozzájárulását is. 1942 márciusában Magyarország miniszterelnöke Kállay Miklós lett. Kállay el szeretett volna szakadni a németektől és kilépni a háborúból valamint elutasította a nácik zsidópolitikáját. Két évig tartó miniszterelnöksége alatt mindvégig ellenállt a német nyomásnak, így Európa többi részeivel ellentétben Magyarországon a zsidó lakosság biztonságban érezhette magát. A Kállay-kormány 1942-1943 folyamán összesen nyolc alkalommal állapodott meg a németekkel a külföldön élő magyar zsidók hazahozataláról. Kállayék azonban többnyire csak a vagyonos, ismert, vagy jó kapcsolatokkal rendelkező zsidóknak engedélyezték a hazatérést, a többséget a nácik deportálták. Kállaynak viszont folyton bizonyítania kellett a németek előtt a zsidókkal szembeni negatív hozzáállását, ezért ezekben az időkben az Országgyűlés több zsidótörvényt is megszavazott.

Edmund Veesenmayer a nürnbergi per idején

1944. március 19-én Magyarországot megszállta a német hadsereg, míg a németellenes Kállay utódja Sztójay Döme lett a miniszterelnöki székben. A deportálás pontos terveit és a kapcsolódó jogszabály-tervezeteket Endre László és Baky államtitkárokkal történt konzultációk után, a kormányhoz Jaross miniszter nyújtotta be. A zsidóellenes intézkedések első hullámát a 1944. március 29-én tartott kormányülésen fogadták el. Elrendelték a zsidó tulajdonú gépkocsik és telefonkészülékek elkobzását. Megtiltották, hogy zsidók dolgozzanak a közigazgatási apparátusban, megszüntették szín- és filmművészeti kamarai tagságukat, kizárták őket a sajtó- és ügyvédi kamarákból. Ezt követően újabb és újabb rendeletek jelentek meg, amelyek lépésről lépésre szorították ki a zsidókat a társadalomból: zsidók nem járhattak a keresztényekkel együtt moziba, színházba, kitiltották őket a strandokról és a fürdőkből, csökkentették élelmiszeradagjaikat: a zsidók külön élelmiszerjegyet kaptak, naponta csupán egy-két órán át volt szabad bevásárolniuk, az utazási lehetőségeiket szigorították, a pályaudvarokon az ún. magyar Gestapo állandóan razziázott, és százával tartóztatta le a zsidókat. Összesen mintegy száz rendeletben korlátozták jogaikat. A kormányhatározat alapján elindult a hazai zsidóság üldözése, majd összegyűjtése. A fő szervező Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführer volt. Alakulata teljes létszáma 150-200 fő volt, tehát a zsidótlanítási akció csakis a magyar hatóságok együttműködésével lehetett sikeres. 

Magyar részről Magyarország zsidótlanításának tervét egy háromtagú testület, korabeli népszerű nevén „A három Laci” irányította Jaross Andor belügyminiszter jóváhagyásával:
- Ferenczy László csendőr alezredes, 

- Baky László volt nyilas politikus, aki később szakított Szálasival, a német titkosszolgálat ügynöke, belügyminisztériumi politikai államtitkár, 

- Dr. Endre László, belügyminisztériumi közigazgatási államtitkár.

Az egész országra kiterjedő gettósítási akciót néhány hét alatt végrehajtották, június elejéig a főváros kivételével gyakorlatilag az ország egész területén elvégezték. Budapesten csak június végén koncentrálták a zsidókat úgynevezett „csillagos házakba”, amelyek nem egy elkülönült területen álltak, hanem elszórtan az egész városban. 1944. április közepe és július eleje között több mint százhetven gettóban vagy gyűjtőtáborban 437 ezer zsidót zsúfoltak össze. A gettósitást végző csendőröket Ferenczy László vezette.

Mint látható ebben Horthynak semmi szerepe nem volt. Sőt .... !

Horthy parancsára Kállay titkos tárgyalásokat szervezett a britekkel Isztambulban. A tárgyalásokkal Szentgyörgyi Albertet bízták meg, aki 1943. február 7-én érkezett meg Törökországba. A németek jóval professzionálisabb hírszerzése előtt jól ismert volt a tárgyalások ténye, azonban jelentős szerepe volt ebben Eduard Benesnek is, aki a londoni rádióban nyíltan beszélt a magyar béketapogatózási kísérletről. Hitler követelte is a többször Klessheimbe látogató Horthytól, hogy váltsa le miniszterelnökét és szigorítson a zsidókkal szemben alkalmazott bánásmódon. A kormányzó azonban kiállt Kállay mellett. A zsidóságot érintve antiszemitizmusát bizonygatva próbálta kikerülni Hitler kérését a deportálásukra vonatkozóan. Mivel Hitler hajthatatlan maradt ebben a kérdésben, így Horthy saját meggyőződésének megfelelően kénytelen volt kérését megtagadni.

Hothy Miklós

Horthy a kormányával szemközt szakítani szeretett volna a németekkel és a megszállókkal szemben háttér tárgyalásokba kezdett. A magyar „különbéke-tapogatózások” következményeként Hitler elrendelte, hogy a német vezérkar dolgozza ki Magyarország megszállásának a tervét. Március 15-én Hitler tárgyalásra hívta Horthyt melynek következményeként, a német nyomás hatására, Horthy megígérte, hogy nem ad parancsot az ellenállásra, meneszti Kállayt és a németek elvárásainak megfelelő kormányt nevez ki. Cserében Hitler megígérte, hogy a megszállás csak átmeneti lesz. Március 19-e hajnalán a német csapatok bevonultak Magyarországra, Horthy pedig kinevezte miniszterelnökké az addigi berlini nagykövetet, Sztójay Dömét.

Hitlernek titkosszolgálatain keresztül természetesen tudomására jutott a magyarok kiugrási szándéka. Magyarország azonban katonai, gazdasági és közlekedési szempontból egyaránt fontos volt a németek számára, ezért Hitler az ország katonai megszállását tűzte ki célul. 1944. március 15-én meghívta Horthyt Németországba, és közölte vele szándékát. 1944. március 19-én, vasárnap pedig német csapatok vonultak be hazánkba.

A hitleri német csapatok bevonulása

A megszálló csapatokkal együtt Magyarországra érkezett az ún. különleges bevetési egység (Sondereinsatzkommando – SEK), melynek feladata az ország „zsidótlanítása” volt. A SEK mindössze 20 tisztből és több mint száz főnyi kisegítő személyzetből (őrök, sofőrök, titkárnők stb.) állt, így a magyar hatóságok közreműködése nélkül semmit nem érhetett volna el.

A magyar hatóságok már március 19-én elkezdték összegyűjteni a zsidókat Budapest területén. A következő napokban a megszálló német hadtestetekkel érkező SS alakulatok hajtóvadászatot indítottak (Einzelaktionen, vagyis „egyedi akciók”) a pályaudvarokon, külvárosi villamosmegállókban és hajóállomásokon újabb zsidók után. A zsidó foglyok maximális létszáma Kistarcsán a megszállás után közvetlenül még csupán 485 fő volt. Ezeket az embereket a magyar hatóságok által előre összeállított, kész listák alapján, a saját lakásukon kereste fel razziák keretében az SS és a magyar rendőrség. Először a Rökk Szilárd utcai Országos Rabbiképző Intézetben berendezett kisegítő toloncházba kerültek (melyet a németek felügyeltek), majd innen szállították át őket Kistarcsára. A német megszállást követően az első deportálóvonat (Hermann Krumey SS-Obersturmführer irányításával) Kistarcsáról indult el 1944. április 28-án, 1800 fős transzporttal (javarészt 16-60 év közötti férfia­kat és 18-50 év közötti nő­ket pakoltak fel 45G mintájú marhavagonokba). A szerelvény május 2-án érkezett Auschwitz-Birkenauba. Horthy ellenállása elbukott, a németbarát kormány tevékenysége nyomán érdekérvényesítő szerepe elveszett. gyakorlatilag egy sakkban tartott, megzsarolt politikai fogoly volt a saját hazájában. Szembenállását támogatók nem lévén a korlaboráns kormány és a mögöttes német megszállók akarata érvényesült.

Tisztázzuk le, hogy Horthy soha sem volt háborús bűnös. Nürnberg óta van mérce. Horthy neve nem is merült fel a háborús bűnösök sorában. Tisztességes, nemzeti érzelmű és hazafi volt. Izraelnek sok ilyen embere van, annyi különbséggel, hogy a mienk nem volt gyilkos. Ugyanakkor, amikor előjönnek azzal, hogy látták Hitlerre, akkor hajlamosak elfelejteni azt, hogy abban a korban másokat is láthattak vele, mert kénytelenek voltak vele tárgyalni. 

Akkoriban Hitler Európa meghatározó alakja, mondhatni (megkerülhetetlen) uralkodója volt. 

Számos ország felett átvette a hatalmat. Franciaországban példáúl a Harmadik Francia Köztársaság utolsó miniszterelnöke Henri Philippe Pétain lett. Öt nappal később fegyverszünetet kötött a németekkel, amelynek értelmében Franciaország déli kétötöde fölött kapott hatalmat. Ezt a területet a Vichy nevű fürdőközpontból kormányozta. A német hatóságok és helyi kollaboránsaik átmeneti táborokon keresztül deportálták a zsidókat Nyugat-Európából, mint például a francia Drancy, a holland Westerbork és a belga Mechelen (Malines). A Franciaországból deportált körülbelül 75 000 zsidó közül 65 000 főt deportálták Drancyból Auschwitz-Birkenauba, körülbelül 2000 főt pedig Sobiborba. A németek több mint 100 000 zsidót deportáltak Hollandiából, majdnem mindenkit Westerborkból: körülbelül 60 000-et Auschwitzba, és több mint 34 000 személyt Sobiborba. Belgiumból 1942 augusztusa és 1944 júliusa között több mint 25 000 zsidót szállítottak 28 vonattal Mechelenen keresztül Auschwitz-Birkenauba.
1942 őszén a németek körülbelül 770 norvég zsidót fogtak el, majd hajóval és vonattal Auschwitzba deportálták őket.
A németek Görögországból, Olaszországból és Horvátországból is deportáltak zsidókat. 1943 márciusa és augusztusa között az SS és a rendőrség tisztviselői több mint 40 000 zsidót deportáltak az észak-görögországi Szalonikiből Auschwitz-Birkenauba, ahol a tábor személyzete legtöbbjüket a megérkezésükkor rögtön a gázkamrába küldte. Miután 1943 szeptemberében a németek megszállták Észak-Olaszországot, körülbelül 8000 zsidót deportáltak, főleg Auschwitz-Birkenauba. A horvát tengelyhatalmi szövetségeseikkel kötött megállapodás alapján a német tisztviselők körülbelül 7000 horvát zsidót vettek őrizetbe, és Auschwitz-Birkenauba deportálták őket.
A bolgár csendőrök és katonai alakulatok nagyjából 7000 zsidó lakost fogtak el és deportáltak a bolgár megszállás alatt álló, korábban Jugoszláviához tartozó Macedóniából a szkopjei átmeneti táboron keresztül. A bolgár hatóságok a bolgár megszállás alatt álló Trákia körülbelül 4000 zsidó lakosát gyűjtötték össze két bulgáriai gyűjtőhelyen, és átadták őket a németeknek. Bulgária összesen több mint 11 000 zsidót szállított német ellenőrzés alatt álló területekre.A németek az idős vagy ismert zsidókat Németországból, Ausztriából, a Cseh-Morva Protektorátusból és Nyugat-Európából a theresienstadti gettóba deportálták, amely átmeneti táborként is szolgált a kelet, leggyakrabban Auschwitz-Birkenau felé.
A náci rezsim a második világháború alatt erőszakkal alakította át Kelet-Európa etnikai összetételét. Ez igaz volt Magyarországra is.1941 és 1945 között több mint 400 000, a mai országterületről 200 000 magyar zsidó áldozata volt a holokausztnak.Legtöbbjüket Auschwitz-Birkenauba küldték. A szlovák hatóságok közreműködésével a németek több mint 50 000 szlovák zsidót deportáltak az auschwitz-birkenaui és majdaneki koncentrációs táborokba. A szlovák zsidókat végezték ki elsőként a birkenaui gázkamrákban. 1944 őszén a német SS és a rendőrség tisztviselői 10 000 szlovák zsidót deportáltak Auschwitz-Birkenauba a szlovák felkelés idején. Ez volt az utolsó nagyszabású deportálás a haláltáborokba.

Sztójay Döme

A Sztójay-kabinet új belügyi vezetésével (Jaross Andor belügyminiszter, Baky László és Endre László államtitkárok) elkezdődött a „zsidókérdés végső megoldása Magyarországon”, amely a németek számára is meglepő hatékonysággal haladt előre: április közepe és május vége között az ország szinte teljes zsidó lakosságát gettókba és gyűjtőtáborokba zárták. Ezt követően május 15. és július 9. között pedig a holokauszt legnagyobb deportálási akciójának keretében mintegy 430 ezer embert deportáltak – 10-15 ezer kivételével – Auschwitz-Birkenauba. Az a gyorsaság, mellyel a magyar hatóságok kitaszították a zsidókat a társadalomból, kifosztották, gettósították, majd deportálták őket, még a holokauszt történetében is páratlan volt. Az első tömeges zsidó deportálások 1944. május 15-én kezdődtek el. Május 15-e és július 8-a között 435 ezer személyt szállítottak ki az országból.

Horthy Miklós kormányzó

Hivatalosan a zsidókat „munkaerő-kölcsönzés” indokával vitték Németországba. Ennek ellenére mozgássérültek, elmebetegek, hadirokkantak, súlyos betegek, magatehetetlen öregek, csecsemők is a vagonokba kerültek. Erre az ellentmondásra a válasz mindig ugyanaz volt: a családszerető zsidók sokkal jobban dolgoznak, ha szeretteik is velük vannak. A vonatokat Kassáig magyar csendőrök kísérték, ahol SS-ek vették át azok őrzését.

Horthy 1944. június 26-ára koronatanácsot hívott össze, melyen javasolta a deportálások beszüntetését. Ennek ellenére Sztójay miniszterelnök és Jaross Andor belügyminiszter sikerrel szabotálta Horthy szándékait. 

Horthy július 6-án leállította a deportálásokat. 

Szálasi Ferenc

Románia augusztus végi átállása okozta zűrzavart kihasználva Horthy menesztette a Sztójay-kabinetet és Lakatos Géza vezérezredes vezetésével új kormányt nevezett ki. A kiugrása viszont rosszul alakult, a németek lemondatták, helyére Szálasi Ferenc, a nyilasok vezetője került. 

Horthy családjával és szűkebb társaságával szakítani készült a németekkel, akik pedig a nyilasok hatalomra juttatását tervezték. 1944. október 15-én beolvasták a rádióba Horthy kiáltványát, melyben tájékoztatta a nemzetet az átállásról. Mégsem ünnepeltek, ugyanis a kiugrási kísérlet kudarcba fulladt. Egyrészt nem tudott róla a szovjet hadvezetés, sem a baloldali pártok. Másrészt a tábornokok és a vezérkari tisztek nagy része Hitlert és Szálasit támogatta. Estére a nyilasok vették át a hatalmat, a Várat körülvették a németek. A sikertelenséghez az is hozzájárult, hogy a Gestapo elrabolta a kormányzó fiát, akit csak úgy menthettek meg, ha Horthy aláírja lemondását és Szálasi, a magyar nyilaskeresztes mozgalom  vezetőjének  kinevezését miniszterelnökké.

Horthy másnap, 1944. október 16. napján viszont újabb nyilatkozatát már nem a néphez, hanem „a magyar törvényhozás két háza Nagyméltóságú Elnökéhez” intézte: „A magyar történelem súlyos és nehéz órájában ezennel kinyilatkoztatom azt az elhatározásomat, hogy a hadvezetés eredményes folytatása és a nemzet belsõ egysége és összefogása érdekében kormányzói tisztemrõl lemondok és a kormányzói hatalommal kapcsolatos minden törvényes jogomról. Egyidejûleg Szálasi Ferencet a nemzeti összefogás kormányának megalakításával megbízom.” 

 A második világháború utáni, „nyugati” irodalomban 1944. október 15. napja úgy szerepelt, mint határkõ Magyarország történetében.

Az igazi baj ezután kezdődött.

A nácival karöltő nyilas vész ekkor indult meg és kezdett pusztitó országjárásba.

A Szálasi-rezsim fél éves uralmának idõszaka mindenképpen „a magyar nép történetének nagy fordulópontja” volt. 

Horthy ekkor már német földön (Gestapo) felügyelet alatt állt. 

Horthy Miklós portugáliai emigrációban halt meg, 1957-ben.  

1993. szeptember 4-én temették újra Kenderesen.  

 Forrás: Wikipédia, Internet

*

Telekommunikáció a multikulturalizmus érdekében - a liberális szemlélet értékrendje ( - nációk mássága)

Magyarország a nyugati multikultúra tanösvénye, ahol a multinacionális cégek megfelelőn marginalizálhatnak egyes befogadóországbeli köröket, társadalmi rétegeket úgy, hogy azt ideologizálva, egyfajta elméleti síkon igazolni próbálják.

Gyakorlatilag a helyi állatkert majomházában a rácsok korlátolta kifutón vagyunk, ahol éppen a látogatási időben zajló etetést éljük át. Az állattartó éppen most adagolja a banánt, hogy azt a külső szemlélő,  a rácson kívüli közönség előtt látható mód, bevegyük. 

De arról nincs szó, és demonstráció, hogy ebben a szegregáltan tartott közegben mennyire lenne életképes a nyugatról erőltetett multikulturalizmus. Elvégre ha az állatok közt ebben a mintaközegben, mint valami steril laborban él, fejlődik, és nem kerül kihalásra, akkor az humán közegbe is átemelhető, megvalósítható.  

Ennek hiányában azonban kétségeink vannak efelől

A felvetés roppant egyszerű. Képes-e a különféle szokásokkal bíró állatok összessége kulturált közösségi csoportokat alkotva együttműködésre, együttlétre  és ezt megalapozó kognitív, verbális és nonverbális készségeket kifejleszteni, hogy más csoportokkal kommunikációt létesítve elfogadtassák - akár a majmok az oroszlánokkal a vegetáriánus kosztot, és viszont, - a pluralizmust és ezzel bejárathassák a tanösvényt. 

Mindezt az utat be ki kéne taposni annak bizonyságára, hogy a multikulturalizmus életképes. Arra, hogy a másfajta szokások, a kisebbségi, és a domináns kultúrák megférnek egymás mellett az egyenlőtlen viszonyok dacára és nem pedig a kárára. 

Ennek a viszonynak a laborálása zajlik ma hazánkban. 

Ezért nem is mennék vallási, vagy felekezeti célzattal el más földekre, hanem megmaradnék idehaza, az itthoni állapotok közt, hogy szemléltessem a multi kultúráját és feltárjuk annak multikulturalizmusát.

Vegyük mindjárt az egyik ismert mobilszolgáltató multicéget, aki Európa vezető- és iránymutató nagyhatalmának  országához köthető. Az ő hozzáállása, üzleti- közéleti megnyilvánulása eléggé látványos és nyomon követhető. 

Ne feledjük:

A multikulturális nevelés szerepe először a migráció kapcsán merült fel. A hazájukból elvándorlók, legyenek egyedülállók vagy családosok, szembesültek azzal a problémával, hogy nem értették befogadó országuk szokásvilágát, s a befogadók is gyanúsan figyelték az ő rituáléikat. Ezt kiküszöbölendő indultak törekvések arra vonatkozóan, hogy a bevándorlók és letelepedési engedéllyel rendelkezők beilleszkedését nyelvi képzéssel egybekötött kulturális oktatással megkönnyítsék, elősegítsék, valamint helybeli életüket, ellátásukat biztosítsák, honosításukat felgyorsítsák.

Az egyes törekvések később intézményesített formába léptek, és már nemcsak a többség nyelvét és kultúráját kínálták fel a kisebbség részére, hanem a kisebbség is lehetőséget kapott, hogy népét, nyelvét és kultúráját képviselhesse a ’vendégországban’. Ez például Németországban oly mértékben megvalósult, hogy az igen nagy számban jelen lévő török és lengyel kisebbség nyelvét az egyetemeken választható nyelvként, illetve a tanárképző intézetekben választható szakként kínálják fel a hallgatók számára, mégpedig igen nagy érdeklődésnek örvendve.

Ezen túlmenően azonban nem csak befogadták, hanem már invitálták is a más életre vágyókat távoli helyekről és földrészekről. Ezzel egyfajta népvándorlás, egy újfajta exodus zajlik.

Vessünk hát némi pillantást a hazai megjelenésére két ismerhető példán át.

Miközben országunk földjét tömegesen lepték el modern telekommunikációs készülékeikkel, de néhol mezítlábasan az új jövevények, kiéhezve a wifire,  addig az ősmagyar mit sem tudott tenni és kezdeni a helyzettel. Egyesek kufárok pénzt kértek a menekültektől a mobil eszközök feltöltéséért, bizonyos helyeken pedig kikapcsolták az elérhető hálózatot. Éhes migráns pedig wifire vágyott. 

Erre jött a tele-multi, és bejelentette, hogy ingyen wifit biztosítanak a tranzitzónák környékén, és elosztókat is biztosítanak, hogy a menekültek feltölthessék a telefonjaikat.

 A hírt a Facebook-oldalukon is közzé tették, bár, a kommenteket látva, ezt lehet, hogy nem kellett volna. Ugyanis sorra jöttek a méltatlankodó hozzászólások, hogy először a magyar ügyfeleknek nyújtsanak ingyenes szolgáltatást, illetve, hogy mire fel kapják ezek az idegenek ingyen a netet stb.

Erre a válasz : "Nekik az internet a kapcsolattartás elsődleges eszköze, és így tudnak informálódni a számukra releváns hírekről, fejleményekről. Őszintén hisszük, hogy az ingyenes wifi szolgáltatás valóban segíteni fogja őket."

És most akkor ismét ejtsünk szót multi kultúrájáról, arról ahogy az idegeneket megkülönbözteti, míg a marginalizálódott hazaikat szegregálja a idegenszívű tulajdonosi háttérrel rendelkező (betelepült) szolgáltató. Vagyis, az embercsempészeknek komoly összegeket fizető, rendőrökkel szembeálló  illegális bevándorlók népes hadának "ingyen", - azaz a mi díjfizetéseink hasznából -  biztosították a világhálót, addig a békés munkanélküliek hazaik táborának sehogy sem biztosították ezt.  Mi ez, ha nem megkülönböztetés?  Egyfajta diszkrimináció, és szegregáció.  Nekik az internet nem a kapcsolattartás elsődleges eszköze? A hazai hajléktalanoknak, a helyi csöveseknek nem számít hogy tudnak informálódni a számukra releváns hírekről? Eseményekről? Időjárásról, szállásról, munkáról? A fejleményekről?

A magyar rászorulóban nem hisz a telekommunikáció?  Velük kapcsolatosan  nincs hit? Nincs őszinteség? Vagy az ingyenes wifi szolgáltatás valóban csak a migráns fogja kapni és segíteni?

A pozitív diszkrimináció a törvények kívüli más műfajú jövevények számára, és negatív az elszigetelődött hazai szegények ellenibe, egy olyan alantas cselekvés, mely nem csak társadalmilag, hanem kormányzatilag is elítélendő.  

Vagyis amit a multi telekommunikációs cége végez, az egyfajta olyan megkülönböztetés, ami  származási, vallási, és faji alapon nyugszik.

A multi kulturalizmusa nem más, mint az egyenlőség, tagadása, a pluralizmus álarca mögött, a megszállás támogatása, a társadalmi előítéletek kialakítása, és több kultúra közvetlen találkozásának ütköztetése, a csoportközi konfliktusok létrehozása, a meglévő társadalmi berendezkedés bomlasztása, vagy éppen megbontása.

Ezzel a multikulturális eszmével a liberális kultúrák elterjesztése, a nemzeti identitás felszámolása, és a nacionalista társadalmak leigázása a cél. A globalizált nagyhatalmak beágyazott (stratégiai) cégeinek ez a nem mellékes profitja.

*

A kommunizmus áldozatainak emléknapja - elhallgatott gyalázat ( - szovjet megszállás)

A kommunizmus áldozatainak emléknapján országszerte megemlékezéseket tartanak.

Magyarországon február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Az Országgyűlés, 2000. június 13-án döntött erről. Először 2001. február 25-én emlékeztek meg a kommunizmus áldozatairól a Parlamentben és az ország középiskoláiban. Az emléknap időpontja arra utal, hogy 1947-ben ezen a napon tartóztatták le, majd hurcolták el a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, akit országgyűlési képviselő lévén mentelmi jog védett volna.

Áder János a Terror Házánál gyújtott mécsest a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából. A köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita Schmidt Mária főigazgatóval közösen gyújtott mécsest a Múzeum előtt.

A Terror Háza Múzeumban február 25–28-án az emléknap alkalmából rendhagyó történelemórákat tartanak.

 

Február 25-én az erőszakrendszer szimbólumává vált Andrássy út 60. előtt, a Terror Háza Múzeumnál egész napos, közös mécsesgyújtással emlékezünk a kommunista diktatúra áldozataira. A nap folyamán a Hősök Falához várjuk mindazokat, akik az áldozatok tiszteletére el kívánják helyezni az emlékezés mécseseit. A Terror Háza Múzeum egész napos programokkal várja az érdeklődőket.

 

A háborúkban gyakorta erőszakoltak meg nőket, de az állatias cselekedetben a legbrutálisabbak a Magyarországot megszálló szovjet katonák voltak. Egyes adatok szerint mintegy 250 ezer nőt erőszakoltak meg Magyarországon.

Minderről nagyon keveset akarnak tudni mai napig is az élő szovjet kommunista vezérek akik annak idején elfoglalták Magyarországot oldalukon a román hadsereggel. A bevonuló katonák a vesztes nemzetre úgy tekintetek, hogy azzal mindent el lehet művelni büntetlenül. A felelősségre vonások száma elenyésző volt az elkövetett borzalmakhoz képest.. A még élő szovjet katonatisztek a háború velejárójának tekintik ezeket az eseményeket.

Az Elhallgatott gyalázat című magyar dokumentumfilm a magyar nők szenvedéseinek állít emléket.

*

Csösztöl jönnek a zsidók, mert szeretik, hogy ennyire antiszemiták vagyunk ( - zsinagógával várjuk őket)

Mint ismeretes, a holokauszt ránk erőltetett emléknapján, este 9 óra körül lekapcsolták a világ egyik legismertebb műemlékének, a római Colosseumnak a világítását, hogy ezzel tiltakozzanak a magyarok „antiszemita tettei és kijelentései” ellen. 

„Miért éppen Magyarországra mutatunk? - tesszük fel a jogos kérdést.

- Mert Magyarországon tombolt leginkább a náci őrület” – mondja erre Riccardo Pacifici, a római zsidó közösség elnöke.

És, hogy mennyire igaza van, arra itt a példa: 

Új zsinagóga épül Csepelen – Budapesten erre 80 éve nem volt példa. Az alapkövet vasárnap tették le a kijelölt területen, amelyet Csepel önkormányzata ingyen adott a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének. 

Aztán itt a másik példa, hogy mennyire antiszemiták vagyunk:

Inváziószerűen - tömegével repülnek hozzánk az izraeliták

  

- Sokszor kapja meg az ország, hogy mekkora nagy az antiszemitizmus itthon. Közben meg inváziószerűen jönnek hozzánk.  Pedig még nincs is választási év.

De mégis annyira tombol itt az antiszemitizmus, hogy hazánkba a nagy forgalom kielégítésére csupán csupán egyetlen egy légitársaság indít Boeing 747-400-as Jumbo gépeket.  Vaj" kik? És honnan?

- Hát Izraelből!

Izraeli gépek - reneszánszát éli nálunk a zsidóság

 A nyári szezonban heti nyolc járata lesz a légitársaságnak, a reggeli járatokat 737-800-a gépekkel, keddenként pedig a 747-es Jumbóval repülik.

A csütörtök és szombat esti járatokon szintén nagy kapacitású, széles törzsű Boeing 767-es gépek üzemelnek majd.

Egyetlen egy országgal sincs ekkora géppel történő repülőgépes közlekedésünk. 

Magyarországon a zsidóság a fénykorát éli - antiszemitizmus helyett.

*