Baranyi és az Amnesty International ferde hajlama - etnikai rasszizmus és a liberális szegregáció

1955-ben óriási botrány pattant ki, mivel Rosa Parks  feketeként a fehéreknek fenntartott helyre ült egy buszon Amerikában. 

 68 év múltán az akkori események után Baranyi Krisztina, Budapest IX. kerületének polgármesterként az Amnesty International közreműködésével, vagy 10 órányi munkával átfestettek egy padot amolyan megkülönböztetési célzattal az olyan más viselt tulajdonsággal rendelkezők számára, akik különböznek az általánosan elfogadott „fehér, keresztény, heteroszexuális” többségtől. 

Ferencvárosban a szexuális deviánsoknak hoztak létre elkülönített padot - kivezényelt rendőrök védik

 Mindez nem más, mint egyfajta etnikai rasszizmus, amit a liberálisok amolyan helyi szegregációként valósítanak és mutatnak be.

A rasszizmus elleni fellépés önmagában is olyan feladat, amely belső jogi eszközökkel nem oldható meg hatékonyan.

 

A rasszizmus olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külső vagy belső tulajdonságait kiemeli, ezekhez morális, társadalmi vagy politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel.

 

A tizenkilencedik század rasszista gondolkodói, például Houston Stewart Chamberlain, jelentős hatást gyakoroltak Adolf Hitler generációjának több tagjára.

Az afroamerikai kisebbség hátrányos megkülönböztetése az 1950-es évekig lappangó politikai feszültséggóc volt az Egyesült Államokban.  Rosa Parkst az ottani történelem egyik legsikeresebb, faji megkülönböztetés elleni megmozdulását váltotta ki.  

Baranyi és az Amnesty International egy ilyesfajta provokációt indít és hajt végre ezzel a megkülönböztetéssel.   

Rosa Parkst elmesélése szerint a vezető akkor  rászólt az ott ülő négy feketére, hogy álljanak fel és adják át a helyüket.

Évekkel később, visszaemlékezve erre a napra Parks azt mondta, „Mikor a fehér sofőr felénk lépett, intett, és megparancsolta, hogy keljünk fel a helyünkről, éreztem, hogy úgy borít el az elszántság, mint a takaró egy téli éjszakán.”

„A sofőr azt akarta, hogy álljunk fel mind a négyen. Először nem mozdultunk, de azt mondta, 'Adják át azokat a helyeket.' A másik három ember felkelt, de én nem.” -  ekkor hívta a rendőrséget.

Ma a Baranyi és az Amnesty által felállított (kijelölt és átfestett) pad a társadalmi elkülönülést, a megkülönböztetést és a másság kirekesztését idézi vissza.  Az általuk létrehozott "alkotást" a rendőrségnek kell felügyelnie, mert a DK-s Niedermüller Péter által rémisztő képződményeknek nevezett fehér, keresztény heteroszexuálisok képesek lennének mindezt tüntetőleg visszailleszteni a megszokott közösségi rendszerbe. Abba a környezetbe, ahol a megkülönböztetés nem ildomos.

 A rasszizmus és a diszkrimináció elharapódzása, az etnikai ellentétek kiéleződése manapság a szivárvánnyal szimbolizált a fajtól eltérő szexuális mássággal  jelentkező mozgalom, mai közismert mozaik szavával LMBTQ+ "társadalmi" csoportosulások előtörésének köszönhető, amit a liberális politika támogat.

Mindez kicsit olyan, mint az a polgárjogi mozgalom amit a kirekesztett afroamerikaik vívtak a hazájuk elfajzottjaival szemben. 

1956-ban egy Sydney Rogers készítette rádióinterjúban West Oaklandben, hónapokkal letartóztatása után Parks, mikor megkérdezték, miért döntött úgy, hogy nem adja át a helyét, azt mondta: „Egyszer s mindenkorra tudni akartam, mik a jogaim mint emberi lénynek és mint az Alabama állambeli Montgomery polgárának.”

 Ma nem tudni, hogy Baranyiban mi lakozik és valóban más a lélektana, mint a többségi társadalom adta női mivolta.  Félő, hogy ő is csak a maga másságát kívánja ezzel szimbolizálni.

Az viszont tény, hogy Baranyi és az Amnesty folyamatosan provokálja a kerületben élő közösséget.  

2021-ben Baranyiék már felállítottak egy térdre ereszkedő szivárványszínűre színekre festett szabadságszobrot, ami komoly felháborodást váltott ki. Azt is egy ideig rendőröknek kellett védeniük, majd ledeszkázták és később elvitték.  Érdemben semmit nem értek el vele, a negatív visszhangokon túl. 

A Mi Hazánk mozgalom OSB-lapokkal kerítette körbe, és ragasztványokkal látta el  - rendőrök igazoltatták az ebben résztvevőket

Erre  most ismét a buzulás és a magukból kifordult nemiséget vallók megkülönböztetését hozta ki a pad átmázolásával. Lassan úgy tesznek, mintha ezt a filozófiát kötelezővé kéne tenni. Úgy túszkolják rá a normális többségi társadalomra, mintha a hagyományos családi modell nem adna számukra megfelelő és elégséges viszony. Ez az a másság, ami Baranyiból és az Amnesty szervezetéből felénk árad.

Mindez persze nem más, mint egyfajta kiközösítéssel  járó meghasonlás.

*

EZEN A NAPON...

1947. április 12-én, ma 73 éve kezdődött az elbitorolt Felvidékről a magyarok kitelepítése. Ez a nap így a Felvidékről kitelepítettek emléknapja.

A magyar Országgyűlés 2012. december 4-én fogadta el, hogy április 12. a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja legyen. 1947-ben e napon indult el az első, elűzötteket szállító vonat Magyarország felé.

Az 1918-ban az Osztrák–Magyar Monarchia romjain mesterségesen létrehozott Csehszlovákia határai közé kisebbségként mintegy egymillió őslakos magyar került. A Felvidék déli, színmagyarlakta sávját az 1938. november 2-ai első bécsi döntés visszaadta Magyarországnak. A második világháború után a csinálmány Csehszlovákiában az 1945. április 5-ei kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektívan tette felelőssé az ország „felbomlasztásáért”.

Az Edvard Beneš államfő által május és október között életbe léptetett, de csak 1946-ban törvényerőre emelt dekrétumok közül 33 közvetlenül vagy közvetve e két nemzetiség alapvető jogait korlátozta, a 33. számú dekrétum pedig megfosztotta őket állampolgárságuktól. A 88. számú rendelet lehetővé tette a közmunkaszolgálatot: 1945–46 telén mintegy 40 ezer felvidéki magyart deportáltak a csehországi Szudéta-vidékre. A rendeletek emellett lehetővé tették a magyarok földjeinek elkobzását, elbocsátásukat állásukból, hivatalos nyelvhasználatuk és kulturális egyesületeik betiltását.

Mivel a nagyhatalmak nem engedélyezték a magyarság egyoldalú kitelepítését, csak a lakosságcserét, a tiszta szláv állam megteremtésén fáradozó csehszlovák kormánynak más módszereket kellett találnia. Beindult a "reszlovakizáció". Az akció során 423 ezer megfélemlített, fenyegetett magyar adta be kérvényét, és a hatóságok 327 ezret nyilvánítottak közülük szlováknak. Emellett a prágai kormánynak sikerült a magyar kormányt megegyezésre kényszerítenie a határmódosítás nélküli lakosságcseréről. Az 1946. február 27-én Budapesten aláírt lakosságcsere-egyezmény értelmében a csehszlovák hatóságok annyi magyart telepíthettek át Magyarországra, amennyi szlovák önként távozott innen.

A prágai kormány várakozásával ellentétben azonban – hiába folyt szabályszerű toborzási kampány a magyarországi tótok körében – mindössze 60 ezren jelentkeztek áttelepülésre, míg Szlovákiából 76 616 magyart szállítottak Magyarországra. A kitelepített magyarokat szállító első szerelvény 1947. április 12-én, az utolsó 1949. június 5-én indult.

A Beneš-dekrétumok hatályon kívül helyezését, az elkobzott vagyonok visszaadását a szocializmus összeomlása után sem Csehszlovákia, sem az 1993 óta önálló cseh és szlovák állam nem tűzte napirendre.

A BENES-DEKRÉTUMOK A MAI NAPIG ÉLETBEN VANNAK!

*

A liberális baloldal kidolgozta a gyöngyöspatai új oktatási rendszert - így integrálnának biztonsággal osztályokat

Egy nem szegregált osztály 

*

Ennek tapsoltak Ócsán - "Az asszonynak nincs helye az asztalnál" ( - Kis Grófo kijelentésén megdöbbentek)

Mint már szó volt róla, a közpénzből támogatott Juhfesztiválok szervezői fellépőként a cigány-mulatós előadót, alias Kis Grófot hívták meg a III. rendezés alkalmával. 

Kis Grófo Ócsán a városi polgárőrség védő gyűrűjében és Boros Tibor felvezetésében a közpénzből támogatott III. Juhfesztiválon - Ócsai Gazdakör Szervezet, Ócsai Hagyományőrző Egyesület

Az értetlenül túlajnározott haknisnak Ócsán többen is tapsoltak a színpadra lépése és előadása kapcsán, de a Boros vezette polgárőrség is rendesen kivette a részét a fesztiválműsor folyamán. 

Nos, mint ismert, a Kis Grófo nem csak fellépéseivel, hanem más közéleti szerepkörben is a nyilvánosság elé kerül. Az Ócsán május 1.-én fellépő Kis Grófoként ismert személy a  rendőrség figyelmét is kivívta, mert nem sokkal az itteni vendégjátékát követően, 2016 nyarán rabosították. Akkoriban a blogunk is beszámolt róla, "garázdasággal gyanúsítja, és rabosította is a rendőrség Kis Grófót" - ahogy  értesült a Blikk. A lap úgy tudta, hogy a bulizós cigánytól, és testvérétől a Ceglédi Rendőrkapitányságon vettek ujjlenyomatot.

(A)Kinek nincs helye az asztalnál - III Ócsai Juhfesztivál ( - szervezők: Rácz János. Radics József, Kerepeczki Ferenc)

Most azonban más megbotránkoztatást kiváltó hír járja be vele kapcsolatosan az étert. Az ATV-be meghívott vendégként nyilatkozó Grófo előadta, hogy évszázados cigány tradíciók mentén éli az életét, ahol a férfi dolgozik, az asszony pedig otthon neveli a gyerekeket. 

- Nálunk abszolút nem szokás, hogy a férfi házimunkát végezzen, a nő pedig nem dolgozhat. Hála Istennek nem azon a szinten állunk, hogy kelljen. De olyanról sem lehet szó, hogy az asszony nélkülünk elmenjen mondjuk mulatni. Ha bármilyen vendégünk van, nem ülhet az asztalunkhoz. Neki az a dolga, hogy kiszolgáljon minket. De ha van női társaság, akkor átülhetnek egy másik asztalhoz. Ha nincs, akkor bemegy a konyhába, és elkezd mosogatni. Én azzal értek egyet, hogy az asszonynak nem kell hallgatnia, miről folyik a szó a férfiak között - árulta el Kis Grófo, azaz Kozák László az ATV stúdiójában.

A Kis Grófo néven elhíresült Kozák László tévényilatkozata sok konzervatív asszonynál, de más liberális felfogás szerint is botrányos, kirekesztő és megalázó. Egy ilyen hitvallást nem ildomos támogatni és népszerűsíteni, mert antidemokratikus, és semmibe veszi a nők egyenjogúságát.  

Kovács Ákos zenészt ennél sokkalta kevesebbért állította pellengérre a balfék sajtó, amikor képes volt azt mondani, hogy "A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak - a nők dolga a gyerekszülés."  

Ebből akkoriban olyan politikai hecce-cáré kerekedett, ami jelképesen felért egy jobb- és baloldali egymásnak feszüléssel. 

A sokakat felháborító szavak szerint a nők önmegvalósítását a gyermekszülésnek kellene jelentenie. 

Ezt ráadásul Kövér László is megválaszolta: “Nem akarjuk Magyarországot férfigyűlölő nők és a nőktől rettegő feminin férfiak, a gyermekekben/családokban csak az önmegvalósítás akadályát látó jövőtlenség társadalmává tenni. Azt szeretnénk, ha fiaink nem csak tanulhatnák, hanem értenék is Petőfinek ‘Ha férfi vagy, légy férfi’ című versét, ha lányaink pedig az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, hogyha unokákat szülhetnének nekünk”

Erre aztán tiltakozásul majd felrobbant a bal-liberális oldal és a vele az internet.

A politikus és a popsztár kijelentése ellen tiltakoztak a nőjogi szervezetek, illetve az internet kreatív rétege is felkapta a témát. A közösségi hálót elárasztották a szülést, kövér Lászlót és Ákost összekötő mémek, karikatúrák. 

Kis Grófo megmondta hol a nő helye és mi a mi a dolga - évszázados tradíciók mentén ( - bunyó miatt rabosították, és Beluzsárné Belicza Andrea őrnagy, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószóvivője megerősítette:"garázdaság bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytat eljárást a Ceglédi Rendőrkapitányság bűnügyi osztálya" )

Most kíváncsian várom, hogy a nem éppen konzervatív dáridós, aki mind politikai, mind pedig alja körökben is népszerű, és a rendőrség előtt sem ismeretlen, az a Kis Grófo miként mozgatja meg az ATV-s kijelentésével azokat, - köztük nőszervezeteket, jogvédőket, - akik anno annyira rászálltak a szülést szorgalmazó előadóra illetve a témákra. 

Mert ügyebár ha a szülés az érvrendszerük szerint nem kimondottan olyan - diszkriminatívan - női dolog, mint a Kozák (Grófo) László szerinti konyhai mosogatás, vagy az egyazon társaságbeliség, akkor most nagyon önmaguk ellen vallanak.

Ezzel az ellentételezett jelenséggel pedig nagyon kilóg az a politikai lóláb, amit annyira nem szerettek volna akkor áltatni láttatni. 

Szóval miként is állunk akkor a nőkhöz?

Hogy is van ez mű(-)fajilag? 

 Femina.hu nyomán

*

Ócsa: zárvány vagy mintaprojekt - sírók és nevetők ( - 168 óra, Krug Emília vs Horváth T. az igazság odaát van)

Megmenti a kormány azokat, akiknek bedőlt a lakáshitelük, mintaprojektet, szociális lakóparkot épít Ócsán – erről szóltak a hírek 2011 augusztusában. A tervek szerint az első ütemben elkészülő nyolcvan házzal együtt épült volna bölcsőde, bővült volna a helyi óvoda, végül a második körben még 420 házat húztak volna fel. A tervezett 140-160 ezer forint helyett azonban félmillió forintba került a csak fával fűthető épületek négyzetmétere. A 2014. januári adatok szerint a 2,5 milliárd forintból elkészült 80 ház alig több mint felére akadt bérlő. Visszamentünk Ócsára, hogy megnézzük, mi lett a mintaprojekttel. A kép felemás.

A szivárvány szépen fest az égen, amúgy meg eléggé lehangoló az egész - a máltaiak is csak  (kéretlenül) jöttek-mentek, aztán mit hagytak

– Tudja, mi van? Akinek tetszik, marad, akinek nem, az meg elhúz a ’csába! – morogja az ötvenes férfi. Feleségével sétálnak, körülöttük gyerekeik bicikliznek a lakóparkban. Cizellálni nem akarja a tételmondatot, elege van az újságírókból.

– Múltkor is valamelyik bekamerázott a kertembe, meg hülyeségeket írt.
Hajthatatlan.

De megtaláljuk Kóczé Erzsébeték házát, róluk korábban már többször írtunk. A kerítés mögött kerti tó, benne aranyhalak, pontyok, csak az akácfát hiányoljuk. Utoljára három éve jártunk náluk, épphogy beköltöztek. Férje, Nyikora László akkor ígérte: régi udvarukról áthozza az akácfát. Ragaszkodik hozzá, annyi idős, mint a kislányuk, Vivien.

– Az akácfa nem élte túl a költözést, kiszáradt. A vezetékes víz drága a locsoláshoz, a fúrt kút pedig csak nemrég lett kész – mondja Erzsébet.
 

Akár lehetett volna jó és élhető is ez a hely, de a városvezetés elcseszte

Számon tartják: június 14-én lesz három éve, hogy itt élnek, negyedik családként költöztek be a lakóparkba. Összejárnak az első körös beköltözők, együtt karácsonyoznak, szülinapoznak, bográcsoznak.

– A baj összehozott minket. Itt senkinek sem kellett szégyenkeznie a másik előtt, tudtuk, hogyan jutottunk ide, segítjük egymást.

Nyikoráék nem jöttek messziről, saját házuk is Ócsán van. Még mindig kényszerértékesítés alatt, üresen áll. Az új, 60 négyzetméteres otthonért havi 19 500 forintot fizetnek.

László tizenöt éves korától Aknaszlatinán, kárpátaljai sóbányában dolgozott, Erzsébet állami gondozott volt, tizenhat éves kora óta robotol ő is. Lászlóval hamar összeköltöztek, mindketten raktárosként dolgoztak multiknál, jól kerestek, de albérletben éltek. Felvettek tízmilliót hitelre, a férfi anyja még kétmillió hitellel szállt be. Az ócsai házat 11 millióért vették 2007-ben. 2013-ra a havi 36 ezres törlesztőrészlet 160 ezer lett, 18 millió a tartozás. Eddig ötmilliót fizettek vissza, ha sikerül nyolcmillióért eladni a házat, a bank elenged ötmilliót, és vége a vesszőfutásnak

A kerékpárutat is a vasútig hazudták, aztán abból se lett semmi

– Abban bízunk, talán később meg lehet vásárolni a házat. Nagy a telek, elférne rajta egy ikerház a gyerekeknek.
A két fiú tizenhárom és három-, Vivien ötéves.

– Ez a három gyerek nem kérte, hogy itt legyen. Ha zsíros kenyeret kell ennünk, akkor is azt mondjuk: tanuljanak, hogy legyen esélyük. Lacika CNC-hegesztő lesz, az apja is ért hozzá, tud neki segíteni – magyarázza Erzsébet.

Nyikora László most egy sóderbányában dolgozik, hétfőtől szombatig reggel hatkor megy és este hétkor jön, utána pedig maszekol, autót fényez. A felesége az ócsai művházban takarít. Tavaly pályáztak, és nagycsaládosként a Balatonnál nyaralhattak állami pénzből, idén már elutasították őket, újrázni ilyen rövid időn belül nem lehet. Búcsúzásul fotósunknak a legnagyobb gyerek, Laci, a telefonján saját képeit mutatja. Szobájában 500 literes akvárium, a mobilon az egyik harcsa. A fiú is fotós szeretne lenni, de előtte legyen meg a hegesztő szakma. Az a biztos.

Ócsa vezetése máig nem biztosít jobb körülményeket a kintiek számára - és nem csak a közlekedésről van szó

Elsétálunk arra, ahol többségében nem devizahitelesek laknak, hanem rászorultsági alapon kaptak házat a beköltözők. Harmincas asszony jön, kéri, a nevét ne írjuk le. Legyen hát Gabi, aki a gyerekbicikli fölé görnyed. A kormányon szatyorban krumpli, tizenöt kiló, így olcsóbb volt, csak alig bírja hazavinni. A kapuban három kisgyereke fogadja, halkan kell lenni, apa odabent alszik, Gyálon targoncás, most lett vége a műszaknak. Az asszony azt mondja, augusztusban lesz két éve, hogy itt laknak, Vörösvárról költöztek.

– Nem mindegy, hogy hatvanezret fizetek az albérletért, vagy 16 800-at, mint itt. Nagy a telek, tavaly hat kiló borsó termett, most is vetettem háromágyásnyit, az ott négy ágyás hagyma, van petrezselyem, karalábé, szőlő, málna, eper, szeder is.
Mutatja, közben büszkén mosolyog.

– Megérte idejönni, szeretek itt lakni. Persze a szomszédokkal van gond, hétvégén hajnalban megy a dudálás, jönnek értük háromnegyed hatra kisbusszal, viszik őket dolgozni, és csak dudálnak, dudálnak. Hiába mondom, hogy más pihenne.
Azt is említi: néhány háznál halomban áll a szemét, amit lehet, eltüzelnek, a kutat tönkretették.

– Az eszközkezelő nem figyel ilyesmire.
Gabi meséli, egy helyütt házi őrizetben van valaki, aki nem is pályázott, rokona révén költözött be, ő viszont már eltűnt, mert a helyiek szerint a gyámhivatal el akarta venni a gyerekeit.

Az emlegetett ház kapuja tárva-nyitva, mozgás nincs. A szél szemetet visz, a teraszon lepukkadt babakocsik, lábas, flakonok. A fatárolóból szemét dől ki. Ez a kilátás fogadja nap mint nap a felénk kerekező férfit. Ő az egyik szomszéd. Nem túl boldog tőle. Nála felszántva a kert, tüchtig minden négyzetméter. Háza falán hatalmas Fradi-logó. A férfi mindennap fél kettőkor kel, pékségben dolgozik, aztán megy a zöld-fehérekhez, birkózó-akrobatika szakedző. Szabadkozik, indulnia kell, ha nyolckor nem fekszik le, nem tudja végigcsinálni a napot, és még dolga van.

Pár szorgos, rendes család életét teszik tönkre a városból kiköltöztetett renitensek - nem ezt ígérték az elején

Visszasétálunk Gabiék környékére. Szülők, nagyszülők, gyerekek az egyik udvarban. A férfi kamionsofőr, három éve élnek itt.

Korábban még azt ígérte nem lesz etnikai alapú beköltöztetés - hazugság

– A véleményem? Írja meg nyugodtan! Honnan szedték ezt a sok cigányt? Mióta beköltöztek, nem lehet megmaradni a kapun kívül. Éjjel csikorogtatják a kocsi kerekét, fociznak az utcán. Persze, minden lakóközösségben vannak bajok, de ez már sok. Pucéran flangál a kisfiú az utcán, a fenekéből lóg ki a kula, az anyja meg látja, és csak röhög. Szemetelnek, eldobják a használt pelenkát, a sörösdobozt.

– Persze, mert a közmunkások jönnek és összeszedik.
A férfi devizakárosult. Azt mondja, minden rendben volt, amíg Ócsáról nem költözött be néhány család szociális alapon.

– A város meg akart tőlük szabadulni, így oldották meg. Csak közben randalíroznak, lelakják a házakat, és hiába panasz, feljelentés, sem az eszközkezelő, sem az önkormányzat nem tesz semmit. Mindig mondom, fizetek én mindent, csak költözzön ide két hétre valaki az önkormányzattól, és meglátja, miről beszélek!

– Szívesen kiköltözök én, semmi akadálya – reagál az invitálásra Horváth Tamás, a város Fidesz–KDNP-színekben politizáló alpolgármestere. – De azért rögzítsük: a korábbi három busz helyett ma már napi tíz busz jár a városrészbe. Mégis állandó az elégedetlenség.

Rendeltetésszerűen

A Nemzeti Eszközkezelő Zrt. tájékoztatása szerint ha a NET-nek mint bérbeadónak tudomására jut, hogy a bérlő vagy a vele együtt lakó személy az együttélés követelményeit megsérti, a házat nem rendeltetésszerűen használja, felszólítja a közösségellenes magatartás abbahagyására, a szerződésszerű állapot helyreállítására. Az ócsai lakosok közvetlenül is fordulhatnak a NET ott lakó gondnokához a panaszaikkal. Ezen túl a NET munkatársa háromhavonként személyesen ellenőrzi a szerződéses és jogszabályi előírások betartását. Ha az eszközkezelő tudomására jut, hogy az együttélési magatartási követelményeket sértő személy a felszólítást követően ismét hasonlóan viselkedik, felmondja a lakásbérleti szerződést. A NET Zrt. szerint eddig egyszer fordult elő, hogy ilyen okból fel kellett mondani egy lakásbérleti szerződést. A cég lapunkkal azt közölte: a felszólítások után a bérlők rendszerint eleget tesznek a kéréseknek.

Amikor felvetjük, hogy nem csak a közlekedésről van szó, bólogat: ismerik a gondokat.

– A lakóparkban él gyerekorvos, tanár, munkanélküli, de olyan is, aki a közmunkát sem fogadja el, lusta, trehány ember. Az önkormányzat nem tud mit tenni, nem lehet minden utcába járőrt telepíteni.

A Nemzeti Eszközkezelő Zrt. országosan több ezer lakással foglalkozik, se ideje, se energiája napi ügyeket kezelni.

Ahhoz képest, amire számítottunk, kudarc a történet: a lakópark egyfajta zárvány.

Horváth Tamás is benne volt a pályázatokat elbíráló bizottságban, s a feltételek, a kezdetekkor, szerinte is túl szigorúak lettek. Második körben már a devizakárosultakon túl szociális alapon is sokan jutottak házhoz. Számba vették, a pályázóknál hány gyerek van, mennyi az egy főre jutó kereset, egyáltalán, van-e kereső a családban. Az alpolgármester nem tagadja, maga az önkormányzat kérte az eszközkezelőt, hogy néhány ócsai család is beköltözhessen a lakóparkba, mert a városnak nincs szociális lakása.

– Néhányan embertelen körülmények között, istállóban laktak két-három gyerekkel. Rajtuk akartunk segíteni, nem megszabadulni tőlük.

Anno Horváth Tamás volt a legoptimistább, azt mondta, a lakópark Ócsa 21. századi történetének legnagyobb lehetősége. S hogy mi a végső mérleg?

– Én vagyok a leginkább csalódott, mert leállt az építkezés. Ahhoz képest, amire számítottunk, kudarc a történet: a lakópark egyfajta zárvány. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Ötszáz házról volt szó, erre készültek a tervek, amelyekben szerepelt orvosi rendelő, alsós általános iskola, templom, bölcsőde. Kétezer-ötszáz lakossal bővült volna Ócsa, átléptük volna a tízezres lélekszámot. A két és fél milliárdos költség csaknem felét a közművek kivezetése adta, négy kilométer csatorna, víz, ez dobta meg a házak négyzetméterárait. Az egy házra jutó költség alacsonyabb lenne, ha elkészül valamennyi épület. A 131 hektárból csupán 22 hasznosult, a többi állami föld, de legalább a közmű ott van.

Az ócsai városvezetés reménykedik, valamelyik cég fantáziát lát a jó infrastruktúrával bíró területben. Informálisan próbáltak lobbizni börtönépítésért, hogy ide jöjjön a Mercedes egyik beszállítója – eddig sikertelenül. Miközben a megépült nyolcvan ház miatt az önkormányzat kiadásai nőttek: a közterületek karbantartását az eszközkezelő állja, a közvilágítási számla, a buszjáratok költsége viszont a városé.

És miképp lett az ócsai lakópark 2014 elejére „katasztrófa sújtotta területekről kitelepítettek átmeneti szállásává”? Az alpolgármester szerint csupán arról van szó: mivel a projektet anno a katasztrófavédelem vezényelte le, a kormány úgy döntött, egy, a tiszai árvizekhez vagy a kolontári tragédiához hasonló helyzetben az ócsai ingatlanokat is felhasználják a rászorulók elszállásolására, már ha éppen van üresen álló ház.
Amikor azt kérdezzük, végül miért nem épült meg a többi ház, Horváth Tamás csak széttárja a karjait. Ő sem tudja. Kormánydöntés. Arra tippel: a devizahiteleseknek más megoldást akart adni a kormány, tisztán szociális alapon pedig egy falu kevés lenne a rászorulóknak.

Ez biztos.

2011. augusztus: A Pest megyei Ócsát jelöli ki a Belügyminisztérium a szociális családiház-építési program I. ütemének (nyolcvan ház) helyszínéül.
2012. augusztus: A közbeszerzési eljárás elhúzódása miatt az építkezés még el sem kezdődik.
2013. március: Elkészül az első nyolcvan ház. 588 pályázat érkezik, de többségük nem felel meg a kormányrendeletben meghatározott feltételeknek, mindössze huszonhat család nyer.
2013. április: Új rendelet készül, amelyben enyhítenek a feltételeken.
2013. májustól: A házak vagyonkezelését a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. végzi.
2013. június: Beköltözik az első tíz család.
2014. január: Katasztrófa sújtotta területekről kitelepítettek átmeneti szállásává minősíti át a kormány az ócsai szociális lakóparkot.
2014. november: Mind a 79 bérbe adható ház bérletére határozatlan idejű bérleti szerződést köt a NET Zrt. Azóta egy, időközben megüresedett ház bérleti jogára lehetett pályázni 2015. novemberben, folyamatban van a szerződéskötés, egy további házra a pályázat előkészítés alatt áll. Egy másik házat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kapott használatra 2014-ben, hogy a kezdeti időben a lakók beilleszkedését helyben segítsék. Ezt az épületet nemsokára az ócsai önkormányzat Családsegítő Szolgálata fogja használni.

*

Valóban ez a vég - vagy inkább a felemelkedés kezdete (- Alsópakony máig a teljesítetlen ígéretek földje maradt)

Alsópakony településrésszel sokan sokszor foglalkoznak. Csak éppen azok nem, akiknek ez lenne a dolga. Ők viszont mintha keveset is törődnének a "kint" élőkkel. Pedig a jelenlegi városvezetés a nagy lehetőségek tárházának látta annak idején a beruházást. A legnagyobb városi fejlődést és fejlesztést látta benne. Aztán ez is elmaradt, mert még a szerződésben vállalt kerékpárút sem épült ki. Sokan csalódtak ebben az ígérgetős hozzáállásban, majd a projekt leállításában. Összességében egy elszigetelt, nem önálló, és nem önfenntartó mesterségesen kialakított lakónegyed jött  létre a pusztában.  

 

Mintha a sikosságmentesítés itt is elmaradt volna - gondolom az elszámolásban majd szerepel

Nem véletlenül adta a legfrissebb anyagának az alábbi címet (24.hu) az alábbi sajtóbeszámolónak.

„Innen már csak felfelé lehet menni” – megnéztük a devizahitelesek lakóparkját Ócsán

Az ócsai szociális lakópark 2 és fél milliárd forintból épült fel, irreálisan drágán. A lakók ugyanakkor elégedettek. Bár a gáz nincs bevezetve, és nyáron elviselhetetlen a meleg, télen viszont jól kifűtik a fatüzeléses kandallók a házakat. 

A Népszabadság szeptember végén megkongatta a vészharangot, hogy az ócsai lakópark elkezdett kiürülni, de a helyzet közelről nézve nem olyan vészes. Elmentünk megnézni pár hónappal később, felgyorsult-e a folyamat, vagy a többség megmaradt és a telep kihasznált-e. Olyasmit találtunk, amitől még a mord Orbán Viktor is elmosolyodik:

A lakópark magától Ócsától messze fekszik, az M5-ös mellett. 80 ház van itt, kettő kivételével mindenhol laknak – tudta meg a 24.hu a helyszínen. A házakba a gáz nincs bevezetve. Fa és széntüzelésű kandallókkal fűtenek. A villanyáramot kártyával tudják használni, előrefizetéssel. A víz nagyon drága, korábban a Népszabadság azt írta, 350 forint literje. De mostanában fúrt kerti kutakat a Nemzeti Eszközkezelő Zrt., hogy a vízdíjon is spórolhassanak a lakók, mondta egy hölgy a 24.hu-nak. Ők zöldséget és gyümölcsöt fog termeszteni tavasszal.

Egy másik család Budapest X. kerületéből költözött be a lakóparkba 2013 júliusában. Az ingatlanukat elárverezték, de még így is tetemes összeggel tartoznak a banknak, amit valószínűleg életük végéig törleszthetnek. Nekik ez volt az utolsó megoldás, két hónapig úgy volt, hogy utcára kerülnek, és a gyermekeiket is elvehetik tőlük, mondta egy hölgy lapunknak.

Nem érzem magam rosszul a lakóparkban. Nekem nem volt minőségi problémám a házzal, mondta az egyik bérlő.

Egy másik család Ócsán lakott albérletben, miután kilakoltatták őket. A férfi szerint ahhoz képest a lakópark sokkal jobb. Rendezett, tiszta, működő házakba költöztek be. Talán a buszközlekedés lehetne jobb, mondta. Mások szerint a házakban nyáron szinte elviselhetetlen meleg van, télen viszont jól kifűti a kandalló a szobákat. A hangulatról azt mondták, az itt élők jobban megértik egymást, hiszen ugyanolyan rossz helyzetben vannak, ami egy kicsit még össze is kovácsolja őket.

 

Zárványban élnek

Mint megtudtuk, a lakók fele kiskorú, de a legközelebbi iskola, óvoda, bölcsőde Ócsán van, ahova szinte lehetetlen tömegközlekedéssel eljutni. Reggel és este megy egy járat, napközben semmi.

Egy másik bérlő egyenesen a kamerába mondja, hogy borzalmas a buszközlekedés. "Szarul"  járnak.

 

(A polgármester szerint ez nem így van. Ő elégedett a járatokkal. Más lehetőség azonban nem nagyon van a szolgáltatások eléréséhez, a városba jutásra.)

Többen mondták, a lakópark óriási hátránya, hogy falusi skanzenként, amolyan zárványként nem kapcsolódik a környezetéhez. A közelben nincsenek boltok, posta, vagy iskolák, és nincs tömegközlekedés sem. A lakóparkosok – vagy ahogy a helyiek nevezik őket, a „szegényháziak” – biciklivel vagy autóval járnak, ha valamit el kell intézni. Munkalehetőség a környéken egyáltalán nincs, a lakók főként Budapestre és Ócsára ingáznak alkalmi munkákért.

A lakóknak bérleti díjat kell fizetniük a házak után. Az 50 négyzetméteres házak havi bérleti díja 16 800 forint, a 60 négyzetmétereseké 19 500, a 70 négyzetmétereseké 21 100 forint. Munkabérükből – ha van munkájuk – az Eszközkezelő automatikusan levonja a banki tartozás, illetve a bérleti díj összegét, ráadásul folyamatosan ellenőrzik a jövedelmi viszonyaikat, jogosultak-e a lakásra még szociális alapon. Sokaknak hó végére alig marad valamijük. Amúgy a lakókat pályázaton választották ki, több körön keresztül, tudtuk meg. Az első pályázatra 600 család jelentkezett, de alig felelt meg valaki a követelményeknek. A másodikon csak 23-an próbálkoztak, végül úgy sikerül feltölteni a parkot, hogy folyamatosan hirdetnek pályázatot.

A negyed építését 2011 nyarán jelentette be a kormány, 2012-es átadást ígérve. Végül a beruházást 2013-ban valósították meg, többszöri csúszás után. Eredetileg 500 házat terveztek, de csak 80 épült fel. A második ütemhez már hozzá se fogtak. Az építkezésen amúgy kirendelt közmunkások is részt vettek.

A projekt hivatalosan két és fél milliárd forintból valósult meg 2013-ban. Ahhoz képest, hogy ezek könnyűszerkezetes házak, a telep nem összközműves, és nincs közlekedési kapcsolata sem, irreálisan drágán épült meg . Abból a négyzetméterárból, amiből a 40-70 négyzetméteres házak épültek, akkor kétszáz négyzetméteresnél is nagyobb, összközműves házakat lehetett venni Ócsán – írta az Index.

  

Kaufmann Balázs, Molnár Zoltán

*

Telekommunikáció a multikulturalizmus érdekében - a liberális szemlélet értékrendje ( - nációk mássága)

Magyarország a nyugati multikultúra tanösvénye, ahol a multinacionális cégek megfelelőn marginalizálhatnak egyes befogadóországbeli köröket, társadalmi rétegeket úgy, hogy azt ideologizálva, egyfajta elméleti síkon igazolni próbálják.

Gyakorlatilag a helyi állatkert majomházában a rácsok korlátolta kifutón vagyunk, ahol éppen a látogatási időben zajló etetést éljük át. Az állattartó éppen most adagolja a banánt, hogy azt a külső szemlélő,  a rácson kívüli közönség előtt látható mód, bevegyük. 

De arról nincs szó, és demonstráció, hogy ebben a szegregáltan tartott közegben mennyire lenne életképes a nyugatról erőltetett multikulturalizmus. Elvégre ha az állatok közt ebben a mintaközegben, mint valami steril laborban él, fejlődik, és nem kerül kihalásra, akkor az humán közegbe is átemelhető, megvalósítható.  

Ennek hiányában azonban kétségeink vannak efelől

A felvetés roppant egyszerű. Képes-e a különféle szokásokkal bíró állatok összessége kulturált közösségi csoportokat alkotva együttműködésre, együttlétre  és ezt megalapozó kognitív, verbális és nonverbális készségeket kifejleszteni, hogy más csoportokkal kommunikációt létesítve elfogadtassák - akár a majmok az oroszlánokkal a vegetáriánus kosztot, és viszont, - a pluralizmust és ezzel bejárathassák a tanösvényt. 

Mindezt az utat be ki kéne taposni annak bizonyságára, hogy a multikulturalizmus életképes. Arra, hogy a másfajta szokások, a kisebbségi, és a domináns kultúrák megférnek egymás mellett az egyenlőtlen viszonyok dacára és nem pedig a kárára. 

Ennek a viszonynak a laborálása zajlik ma hazánkban. 

Ezért nem is mennék vallási, vagy felekezeti célzattal el más földekre, hanem megmaradnék idehaza, az itthoni állapotok közt, hogy szemléltessem a multi kultúráját és feltárjuk annak multikulturalizmusát.

Vegyük mindjárt az egyik ismert mobilszolgáltató multicéget, aki Európa vezető- és iránymutató nagyhatalmának  országához köthető. Az ő hozzáállása, üzleti- közéleti megnyilvánulása eléggé látványos és nyomon követhető. 

Ne feledjük:

A multikulturális nevelés szerepe először a migráció kapcsán merült fel. A hazájukból elvándorlók, legyenek egyedülállók vagy családosok, szembesültek azzal a problémával, hogy nem értették befogadó országuk szokásvilágát, s a befogadók is gyanúsan figyelték az ő rituáléikat. Ezt kiküszöbölendő indultak törekvések arra vonatkozóan, hogy a bevándorlók és letelepedési engedéllyel rendelkezők beilleszkedését nyelvi képzéssel egybekötött kulturális oktatással megkönnyítsék, elősegítsék, valamint helybeli életüket, ellátásukat biztosítsák, honosításukat felgyorsítsák.

Az egyes törekvések később intézményesített formába léptek, és már nemcsak a többség nyelvét és kultúráját kínálták fel a kisebbség részére, hanem a kisebbség is lehetőséget kapott, hogy népét, nyelvét és kultúráját képviselhesse a ’vendégországban’. Ez például Németországban oly mértékben megvalósult, hogy az igen nagy számban jelen lévő török és lengyel kisebbség nyelvét az egyetemeken választható nyelvként, illetve a tanárképző intézetekben választható szakként kínálják fel a hallgatók számára, mégpedig igen nagy érdeklődésnek örvendve.

Ezen túlmenően azonban nem csak befogadták, hanem már invitálták is a más életre vágyókat távoli helyekről és földrészekről. Ezzel egyfajta népvándorlás, egy újfajta exodus zajlik.

Vessünk hát némi pillantást a hazai megjelenésére két ismerhető példán át.

Miközben országunk földjét tömegesen lepték el modern telekommunikációs készülékeikkel, de néhol mezítlábasan az új jövevények, kiéhezve a wifire,  addig az ősmagyar mit sem tudott tenni és kezdeni a helyzettel. Egyesek kufárok pénzt kértek a menekültektől a mobil eszközök feltöltéséért, bizonyos helyeken pedig kikapcsolták az elérhető hálózatot. Éhes migráns pedig wifire vágyott. 

Erre jött a tele-multi, és bejelentette, hogy ingyen wifit biztosítanak a tranzitzónák környékén, és elosztókat is biztosítanak, hogy a menekültek feltölthessék a telefonjaikat.

 A hírt a Facebook-oldalukon is közzé tették, bár, a kommenteket látva, ezt lehet, hogy nem kellett volna. Ugyanis sorra jöttek a méltatlankodó hozzászólások, hogy először a magyar ügyfeleknek nyújtsanak ingyenes szolgáltatást, illetve, hogy mire fel kapják ezek az idegenek ingyen a netet stb.

Erre a válasz : "Nekik az internet a kapcsolattartás elsődleges eszköze, és így tudnak informálódni a számukra releváns hírekről, fejleményekről. Őszintén hisszük, hogy az ingyenes wifi szolgáltatás valóban segíteni fogja őket."

És most akkor ismét ejtsünk szót multi kultúrájáról, arról ahogy az idegeneket megkülönbözteti, míg a marginalizálódott hazaikat szegregálja a idegenszívű tulajdonosi háttérrel rendelkező (betelepült) szolgáltató. Vagyis, az embercsempészeknek komoly összegeket fizető, rendőrökkel szembeálló  illegális bevándorlók népes hadának "ingyen", - azaz a mi díjfizetéseink hasznából -  biztosították a világhálót, addig a békés munkanélküliek hazaik táborának sehogy sem biztosították ezt.  Mi ez, ha nem megkülönböztetés?  Egyfajta diszkrimináció, és szegregáció.  Nekik az internet nem a kapcsolattartás elsődleges eszköze? A hazai hajléktalanoknak, a helyi csöveseknek nem számít hogy tudnak informálódni a számukra releváns hírekről? Eseményekről? Időjárásról, szállásról, munkáról? A fejleményekről?

A magyar rászorulóban nem hisz a telekommunikáció?  Velük kapcsolatosan  nincs hit? Nincs őszinteség? Vagy az ingyenes wifi szolgáltatás valóban csak a migráns fogja kapni és segíteni?

A pozitív diszkrimináció a törvények kívüli más műfajú jövevények számára, és negatív az elszigetelődött hazai szegények ellenibe, egy olyan alantas cselekvés, mely nem csak társadalmilag, hanem kormányzatilag is elítélendő.  

Vagyis amit a multi telekommunikációs cége végez, az egyfajta olyan megkülönböztetés, ami  származási, vallási, és faji alapon nyugszik.

A multi kulturalizmusa nem más, mint az egyenlőség, tagadása, a pluralizmus álarca mögött, a megszállás támogatása, a társadalmi előítéletek kialakítása, és több kultúra közvetlen találkozásának ütköztetése, a csoportközi konfliktusok létrehozása, a meglévő társadalmi berendezkedés bomlasztása, vagy éppen megbontása.

Ezzel a multikulturális eszmével a liberális kultúrák elterjesztése, a nemzeti identitás felszámolása, és a nacionalista társadalmak leigázása a cél. A globalizált nagyhatalmak beágyazott (stratégiai) cégeinek ez a nem mellékes profitja.

*

Nehezen telik csak meg a telep - valóban telt ház lesz ( - szegregált bérlemények)

Hosszú várakozás és több milliós őrzési pénzek után, úgy tűnik lassan sikerül feltölteni Alsópakony új-telep bérházait. A ráfordítások talán soha nem fognak megtérülni és a hozzátartozó kisváros, Ócsa sem lett boldogabb ettől, de talán pár ember mégis csak jól járt ezzel a beruházással.

Ócsa Város Önkormányzatában és annak lapjában már  bejelentette Bukodi Károly, hogy sikerülni látszik a lakónegyed feltöltése és az eddigi drága őrzésért sem kell a védelmi pénzt tovább fizetni. 

Ennek ellenére a telepen továbbra is láthatók maradtak a védelmi emberek. Az ígért benépesedés azonban elmaradt. 

 

A 80 ingatlanból álló elszigetelt telepen 25 ház áll még üresen.  Most ezekre talált bérlőt a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. (NET). 

A tavasszal meghirdetett újabb pályázat 5 nyertesével írták alá a bérleti szerződést a társaság részéről, amely az idei évtől frissítette az üresen álló ingatlanok pályáztatását. Ezt követőn márciusban 5 házra találtak "nyertest".  Ők előreláthatólag a hónap közepetáján költöznek. 

Az egy éve üresen álló ingatlanok állítólag továbbra is kifogástalan állapotúak és azonnal költözhetőek. Építőjük, a Veszprémber Zrt. 36 hónapos garanciát vállalt, melynek lejártáig még két év van hátra. Ha lenne is garanciális hiba, azt a kivitelezőnek kell kijavítani, a javítás költsége nem terheli sem a bérbeadót, sem a bérlőt. Tudtunkkal bizonyos javításokra Ócsa Város Önkormányzatának Városüzemeltetési cége kötött szerződést. Szintén ez a 100 %-ban önkormányzati tulajdonú Kft fizette a szintén ócsai illetőségű cég által biztosított őrzés-védelmet. A helyi cég kilétét azonban sokáig igyekeztek titokban tartani, bár blogunk akkor is ráhibázott arra a társaságra, aminek már eddig is több más pénzkeresési lehetőséget biztosított az önkormányzat. 

Ócsán ennek úgy tűnik bejáratott menetrendje van. A javarészt közpénzből támogatott helyi Polgárőrség mellett még egy Őrző-védő cég megélhetést is képes biztosítani a kisváros, bizonyos munkák és megbízások odaadásával, mondván az üres házak megóvása és az ott élők biztonságára az őrzéssel szükség mutatkozott.

Ha azonban a telep megtelik, erre állítólag végleg nem lesz szükség. 

Most ez látszik körvonalazódni. 

Az áprilisi kiírásra beérkezett pályázatokat nemrég bírálják el, ennek az eredménye június közepére várható. Az érdeklődés, illetve a benyújtott pályázatok száma alapján június végére nagy eséllyel nem marad üresen lakóház az ócsai lakóparkban - közölte a NET Zrt.

A lakókat segítő Magyar Máltai Szeretetszolgálattól (amely korábban a pályázatokat is kezelte) megtudtuk, a családok beilleszkedése alapvetően sikerült, de még nem zárult le. A Közép-Magyarország területéről beköltözők közül sokan megtartották munkahelyüket, az állás nélküliek viszont nehezen találnak új munkahelyet. Ezt tovább nehezíti, hogy a közlekedési lehetőségek szűkösek, továbbra is kevés busz közlekedik a lakópark és Ócsa között. A járatsűrűség nem megfelelő, a Budapestre jutás egy rémálom, mert az autópálya mellett létesült telepről csak kerülővel, döcögősen lehetséges. Nincs is közvetlen járat Alsópakony és Budapest között.  A korábban többször felvetett és javasolt autópályán való buszközlekedést, annak beindítását pedig az önkormányzat nem képes megvalósítani.

A Máltai Közösségi Ház jól működik, sok szülő és gyerek veszi igénybe. A szervezet munkatársai segítenek a munkahely-keresésben, gyakoriak a gyerekprogramok, kifejezetten jó a kapcsolat az ócsai Családsegítő Központtal. Egyéni és csoportos gyerekfoglalkozásokat tartanak, sok gyereket korrepetálnak, és a családsegítővel együttműködve a Közösségi Házban adnak helyet többek között az egyéni fejlesztéseknek, pszichológus, logopédus szakemberek foglalkoznak a gyerekekkel, és folyamatos a konzultáció a szakemberekkel - írták lapunknak a máltaiak.

Tűzifavásárlásban, betegszállításban is segítenek a családoknak, elindult a mintakert program, az adósságkezelési szolgáltatás, nyári táborokat szerveznek és ingyenes biciklikölcsönzést biztosítanak.

Sajnos a városvezetés által propagált kerékpárút nem épült meg a telep és a vasútállomás között, így a két-keréken való bejutás igencsak rizikós az autópálya feletti átkeléssel és a nyílt országúton való csalinkázással. A közvilágítás nélküli összekötő jelentős teherforgalmat bonyolít le, ami nem kimondottan kedvez a kerékpárosoknak. Nem véletlenül merült fel és került előtérbe az elkülönített, biztonságot nyújtó kerékpárút a városig.

A luxuslakások áráért - négyzetméterenként félmillió forintért, tehát összesen 2,5 milliárd forintért - felépített, 80 lakásos lakóparkban jelenleg csak devizahiteles családok, összesen mintegy kétszázan élnek. 

Számukra nagy szükség lenne a közlekedés javítására, és a hiányzó infrastruktúra pótlására.

A semmi közepén megvalósult lakóparkkal összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy egy 100 lakásos passzív ház Budapesten, - a mondhatni kedvező adottságú - Angyalföldön a  közelmúltban 2,2 milliárdból épült fel... 

Hírhatár és Napi.hu

*

Rengeteg pénzt von el Ócsa - propagandafilm a "máltaiak" főszereplésével ( - milliók mentek el népszerűsítésre)

14 millióba fájt a vállalhatatlan ócsai propagandaműsor, ami epizódonként 2,425 millió forintot fizetett a köztévé az Újrakezdők Ócsán című kisfilmért. Hatrészesre tervezték, de a fellelhető információk szerint csak 5 készült el.  A főcím 1,6 millióba került, ez így együtt majdnem 14 millió forintot jelent.

Vállalhatatlan propagandaműsorral isteníti a köztévé az ócsai adósparkot - írtuk korábban az Újrakezdők Ócsán című riportsorozatról, melyben torzított valósággal, lassított emberekkel, díszletszerű szentekkel, negédes zenével és hatásvadász mondatokkal találkozhattak a nézők.

 Erről a műsorról van szó:

 
Hogy megtudjuk, mennyibe került mindez az adófizetőknek, az Átlátszó Kimittud adatigénylő rendszerén keresztül kikértük az MTVA és a Dextramédia között megkötött szerződést, amit ezen a linken nézhet meg.

Ebből kiderül, az MTVA epizódonként nettó 2,425 millió forintot adott a hatrészesre tervezett műsorra, amelyből eddig az interneten fellelhető információk szerint 5 rész készült el. (Kerestük a műsort az MTV videótárában, hogy megtudjuk, végül a hatodik rész is elkészült-e, de nem találtuk.) Ez alapján maga a műsor 12,125 millió forintba került, ám nem ez volt az egyetlen költség: a főcímre, a főcímzenére, és a műsorban megjelenő grafikai elemekre további 1,6 millió forint ment el. A sorozat teljes költsége tehát 13,725 millió forint.

Amint arról korábban mi is beszámoltuk, a Dextramedia az a cég, amelyik feltételezhetően nemrég még az N1 TV híradóját csinálta, ahol többek közt Hitler születésnapjáról is megemlékeztek. Ezt az információt a cég azóta sem cáfolta.

Érdekesség, hogy az MTVA, bár kikértük a Dextramedia összes szerződését, első adatigénylésünkre csupán három szerződést küldött el, és épp az ócsait nem. Ezt a közmédia azzal magyarázta, hogy "az informatikai rendszerben bekövetkezett adatszolgáltatási hiba miatt küldték meg hiányosan a jelzett gazdasági társasághoz kapcsolódó szerződéseket".

A végleges válaszból pedig az derült ki, hogy a hiba miatt furcsa módon elég sok szerződés lemaradt. Az MTVA és a Dextramedia között ugyanis nem három és nem is négy, hanem összesen 16 szerződés köttetett meg. Ezeket a szerződéseket is hamarosan bemutatjuk, egy újabb cikkben.

 Hír 24

*

Álom és valóság - pénzkérdés és szociográfia ( - irodalmian korszakalkotó)

Csak álom maradt az 500 darab ócsai ház – jelenleg az első ütem se lesz teljesen kihasználva, bár már a Belügyminisztérium az esetleges katasztrófa károsultainak beköltöztetését is latba vetette.  

Nem mintha ez lenne az egyetlen probléma Alsópakony és az ide vonatkozó beruházással.

A szociális családiház-építési programról 2011 augusztusában döntött a kormány, akkor még úgy látták, hogy 2012 tavaszán kezdődhet meg az építkezés. A program célja az, hogy az állam elhelyezést biztosíthasson azoknak, akik devizaalapú vagy forintalapú jelzáloghitel-szerződésből fakadó tartozás miatt elveszítették a lakóingatlanukat.

Az ócsai szociális lakásépítés a kormány határozata szerint összesen minimum 66 hektáron történik. Ez tartalmaz közlekedési, intézményi és zöldterületet is, továbbá 80-100 negyven négyzetméteres, 200-220 ötven négyzetméteres, 80-100 hatvan négyzetméteres, 35-55 hetven négyzetméteres, 20-25 nyolcvan négyzetméteres lakást, az azokhoz tartozó, ezer négyzetméter területű telkekkel, amelyeken házikerti növénytermesztésre kívánnak lehetőséget nyújtani.

Kormányhatározat szerint a helyi önkormányzat tulajdonába (kerül) adja  az Ócsai Szociális Családiház-építési Program keretében épülő lakópark területén kiépített utakat és egyéb közterületeket. Az erről szóló határozat a Magyar Közlönyben jelent meg. 

Így legalább van miről gondoskodnia a városnak.

A Pénzkérdés-blog teljes kudarcnak ítélte meg a lakópark építését. Szerintük az ócsai telepet „tekinthetjük oktatófalunak is, ráadásul multidiszciplinárisnak, mert a társadalomtudósoktól az építészkarig mindenkinek rejteget valami szép tanulságot. A házak között végigmehetnek az egyetemisták, és az egyes stációkon megtárgyalják, hogy hol mit hibázott a főszereplő”. A blog szerint aggályos, hogy a házépítési program minden számítás szerint meghaladta a rózsadombi villák négyzetméterárait, de ezen már senki sem lepődik meg, sajnálja viszont, hogy kimaradt a beszállítók sorából. A Véleményvezér szerint az „ócsai lakópark ügye a Nemzeti Együttműködés Rendszerének gyönyörű zanzája, hiszen van itt minden: nagy vízió, pátosz, újszerűnek gondolt megoldások, hogy aztán mindez a szokásos dilettantizmusnak köszönhetően kudarcban és csendes elhallgatásban végződjék”.

 

A Népszava pedig ekként számol be: 

"Az emberség, a lelki lépték, a funkcionalitás mintha kispórolódott volna az egészből. Papírszagú, íróasztal-barátságosságú, tintazamatú, bürokrataízlésű skanzen, erős kormányzati büszkeséggel megvalósult terepasztal az egész. Az egyenszürke házakhoz nem álmodtak melléképületet, még egy szerszámos kamrát sem. A biciklit, a talicskát tolják be az előszobába vagy a nappaliba. (…) Számát sem tudjuk annak, hányszor írtuk meg, hogy a családi házak elengedhetetlen tartozéka a melléképület.

A garázs, a műhelyecske, a szerszámtároló, az istálló, a kazánház. Az élet tere. Valahány fórumot tartottak a környékben az elmúlt évben, ezt rendre elmondták a gazdák. Először stupid elutasítást kaptak, később kósza ígéretet, hogy téglával támogatja a város az önerős melléképület-építést. Kolontárt hozom példának. Az ottani vezetés - a polgármesternek külön tisztelet! - eleve bekalkulálta az ólat-garázst. Aki a faluban jár, láthatja, minden új ház kertjében impozáns melléképület büszkélkedik. Aki pedig mást, nagyobbat akart, mint amire a falunak pénze volt, azt anyagilag támogatták az építésben."

 

Furán nagy a csönd a pótfaluban. Kutyaugatás nem hallik, talán ettől különös a csönd. Sem tyúkkárálás, sem kecskemekegés, sem röfögés, sem bégetés, sem nyerítés, se kukorékolás, semmi nem hangzik, amitől egy falu falu lehet. Csak az egyenszürke házak sora áll, fele üresen, némán. Pedig a falvak lakói - ha szabad nekik - szívesen színezik házaikat. Ettől nem múzeum egy település.

- Ne tessék kérdezni semmit, úgysem válaszolok - mondja előlünk menekülve egy kétgyermekes anyuka, aki amúgy a postásokra panaszkodik, de ezt se írjuk meg…

 - Nem, nem gettó ez, uram - mondja a máltaiak pénzügyi tanácsadója, aki a félfogadási szünnap ellenére parkol le, és lép be a szeretetszolgálat számára kiutalt devizahiteles lakóházba. (Miért nem rászorult család lakik benne?) Milyen volt a dalverseny, kérdezem a férfit, aki bután bámul rám. Odamutatok az ajtóra kiragasztott plakátra. Előző nap 2-4 fős gyermekcsapatok indulhattak énekelni, de disznó szövegeket, sértő dalokat nem ajánlatos fújni - így a papír. A férfi úgy néz, ahogyan csak egy teljesen tájékozatlan ember képes nézni.

És, hogy mitől van ennyire betojva a nyolcvan ház felét belakó családok többsége? Hogy miért nem mernek beszélni? Nos, ennek a félelemnek nincsen ésszerű oka, alapja, értelme. Csak az, hogy félni kell, mert "kussoltatják" az embert. A félelem itt "alapérték". Hosszú, kegyetlen életek sorjáznak itt - a ma már indokolhatatlan - félelem mentén. Hátborzongató.
 

Ezer négyzetméternyi telek jut a portákra - melyek persze igencsak szűkösek. Ott kéne megtermelni a betevőt, etetni belőle a jószágot, egyszóval mintacsaláddá válni az önellátás hagymázas világképében. Azonban, ha feltámad egy pici szél, nyomban homokvihar kerekedik, mert a talaj olyan, amilyen. Sokan törik a fejüket, hogyan lehetne megkötni a kvarcot, és a termelésre tökéletesen alkalmatlan talajon hogyan lehetne majd pár vánnyadt, görbe sárgarépát megtermelni. És mindebből megélni.

Vannak, akik gyümölcsfákat álmodnak kertjeikbe, de ilyesmit gyermekeinek ültet az ember. Ám azt senki nem tudja még, mi lesz velük pár év múlva.

Apropó: fatüzelés. A kivitelezők épp a napokban látták el fatárolókkal a lakókat. A "ketreceknek" persze, így, az esős évszak előtt még/már nincsen teteje. Tudniillik az eredeti koncepció szerint hullámlemezzel védték volna az esőtől a tüzelőt. Időközben azonban változott a terv. A lemezeket, ahol már fölszerelték, most leszerelik. Helyettük cseréppel fedik majd az egyenkutricákat.

 

Telefon nincs a telepen, jóllehet tudomásunk szerint törvényileg kötelező lenne legalább egy fülkét telepíteni egy ekkora lakórészre. Legyen mindenkinek feltöltött mobilja, és punktum! Ennyi csak elvárható egy adóstól. Bolt sincs, csak egy közeli kocsmaobjektum kereskedelmi kiterjesztése, ahol az 5-ös út prostijaival együtt lehet vásárolni. Nemzeti dohánybolt kétnapi járóföldre.

Utcatáblák és házszámok sincsenek az Ócsa külső részén épült új negyedben, ami sokkal inkább az országút túlsó felén található Alsópakonyhoz tartozik, mintsem a városhoz magához.

A elképzelt tervek szerint a Ócsa vasútállomásig bevezetett kerékpárút, buszforduló (körforgalom), és rendszeres buszjárat is létesült volna az itt élők közlekedését elősegítendő. A bővítés után egy nagyobb üzlet, óvoda, iskola és posta épült volna. Az út túloldalára átvitték volna a vizet és a csatornát. Ez azonban mind elmaradt. Bár Ócsa képviselő-testületének többsége az állami beruházáshoz alárendelten mindent megszavazott, az elképzelés így sem valósult meg egészében. Az ismertetett tervek lesoványodtak, az út túlsó felén élők semmiben nem nyertek, mondhatni hoppon maradtak. Az újdonsülten beköltözők frusztráltak, és már az is irritálja őket ha a telepen nem közülük valót, hanem "amolyan vadidegent" látnak. 

Ócsa belterületén élők is többet és jobbat vártak a külső lakónegyed kapcsán, hiszen a város vezetői is többet és előnyösebb lehetőségeket vázoltak fel, úgy is mint ami által a város csak nyerhet.  Ez azonban nem mutatkozik meg sehol. Az alsópakonyi lakónegyedre, a vele járó többletfeladatokra hivatkozva a költségvetésből egyre több járulékos teher éri a várost. 

A városi közterület, az ezzel járó feladatok, az üzemeltetési társdolgozók munkája nőtt, ez pedig fizetés emelést vont maga után amit a város nyög. Az új negyedet őrizni kell, a közvilágítás is pénzbe kerül, ahogy a különjáratos (maszek) buszközlekedés fenntartása, és a kint dolgozó közmunkások sem ingyen vannak. A Volán számára ez nem üzlet.

A kilátogató újságíró által megkérdezett hölgy arról beszélt, hogy szuperek a házak, és annak, aki elveszítette az otthonát, ez egy álom.

A harminc-valahány családból három nem illeszkedett be a közösségbe, állítják többen is. Talán azért, mert ők nagyvárosokból jöttek, és nekik jobban hiányzik a nyüzsgés - vélik a közlékenyebbek a Nők Lapja Cafénak.


A harmincas évek magyar irodalmának szociográfus írói az egyik legjobb talajra lelnének ma Ócsa -Alsópakony kapcsán.  

Veres Péter 1934 őszén, egyhónapos börtönfogságában, amelyet egy cikkéért róttak ki rá, írta ,Az Alföld parasztsága’ című esszéjét.

Ebben hosszan mesél arról, hogyan látja ő  – részben belülről, hiszen maga is szegényparaszti családból származott , – az alföldi parasztokat és a tájat, a falvakat, a munkát, a mindennapi életet, az embereket, az alföldi nép kultúráját, nyelvét, művészetét, zenéjét, táncait, öltözködését, mozgását, tisztálkodását, táplálkozását, szokásait, a gyerekek nevelését, a szórakozásokat, azután a nép erkölcsét, a tulajdonhoz és a szexualitáshoz való viszonyát, vallását, a katolikusok és a reformátusok szokásait, a szektákat és a parasztság viszonyát a politikához és más társadalmi rétegekhez.

Nagy Lajos: ,Kiskunhalom’ (1934) című könyve szociográfiai regény – a fiktív cím ellenére egyértelmű, hogy a könyv az író szülőfalujáról, Apostagról, egy Duna-Tisza közötti faluról szól. Módszere a modern expresszionista irodalomban és a filmben kidolgozott, Nagy Lajos által nagyon kedvelt szimultanista technika. A falu egy napját írja le, 1933. augusztus 17-ét az első, pirkadati kapavágástól a másnap hajnali első kapavágásig.

Illyés Gyula: ,Puszták népe’ (1934–1935) 
A ,Puszták népe’ a népi írói mozgalom máig legtöbbet olvasott, legélőbb könyve.
Köszönhető ez Illyés Gyula különlegesen szép nyelvének és annak, hogy a könyvben a szociográfia önvallomással keveredik. Lírai ez a könyv, olyan személyes életírás, amely észrevétlen vezeti el az olvasót egy teljesen ismeretlen világba.

Nem véletlenül kötelező olvasmány. Talán egyszer majd Ócsa Alsópakony kapcsán is megszületik az első szociográfiai regény.

 
Szabó Zoltán: ,A tardi helyzet’ (1936) cím alatt egy falu gazdag, részletező szociográfiai feltérképezésére vállalkozott ,A tardi helyzet’-ben. Tard az Alföld és az északi hegyvidék, a Bükk találkozásánál fekszik, Mezőkövesdhez közel, a palóc vidéken belül a Matyóföldön. Külső képe szerint a falu szép, rendezett, lakói őrzik a népviseletet, az asszonyok szép és jellegzetes, keresztöltéses népművészeti hímzéseket készítenek, a lányok összejárnak a fonóban és énekelnek, a legények be-bejárnak hozzájuk, szóval: a felszínen minden rendben lévőnek, majdnem idillinek tetszik. Ám ha közelről megnézzük a falut, azt, ami a szép házakon belül van, akkor mérhetetlen szegénységre és perspektívátlanságra bukkanunk.

Vajh' Ócsa - Alsópakony kapcsán az emberek életútját nézve, a függöny mögé tekintve és a már megjelent fényképek kapcsán nem egy újkori szociográfiai dráma zajlik az orrunk előtt? A devizahitelesek, társadalmi katarzisa   amikor a jelzáloghitelekben érintetteket az árfolyamgátra sarkalva erősíttetik meg a bankok szerződésbeli fölényét, vagy akkor, amikor megszokott korábbi életkörnyezetünkből kiszakadva egy szociális telepre kényszerültek emberek, ahol a társadalmi elkülönülés egy szegregációs övezetben valósul meg, hiszen ott a pusztában semmi nincs, csak a jó szándék.

Jó szándék a kormány részéről, a befogadó település lakói részéről és az út túloldalán maradt magukra hagyottak táborában élőkben - ez a végtelenségig fellehető.

Csak a türelem fogy, de nagyon. 

Kell-e jobb portré egy mai szociográfia regény körvonalaihoz, mint Ócsa és Alsópakony környéke? Ez egy olyan hely, ahol a mai társadalom valós képe a jegyzetelni vágyó szeme elé tárul. Őrült pénzmozgások, drága és költséges megoldások és közben itt a mindennapokban a nyomorúságos élet olyan erős kontraszt ad, ami mélyen elgondolkodtatja az embert.

Vállalkozói díj 80 db fatárólóra: "Megrendelő a Vállalkozó által elvégzett feladatokért 6.982.640,-Ft+ÁFA, azaz hatmillió-kilencszáznyolcvankettőezer-hatszáznegyven forint+ ÁFA összegű vállalkozói díjat köteles fizetni. A vállalkozói díj a tárolók darabonkénti egységárán alapul, amely 87.283,-Ft+ÁFA/db, azaz nyolcvanhétezer-kettőszáznyolcvanhárom forint+ÁFA/darab."

Alsópakony az hely, ahol még fellelhető az előző század csatornázatlansága, a rá jellemző béres lakásokkal és a gazdasági majoros rendszer nyomaival illetve az út másik felén a modernkor vívmányaként drága pénzen létrehozott devizahiteles táborlakók kényszerotthonaival. 

Jól érzi és utasítja el a társadalom ezt a kettősséget és a korhoz méltatlan kezelést, amikor a többség távol tarja magát ettől  és nem fogadja a kormány adta szociális lehetőséget, az önkényes szegregációt, önkéntes kitelepülést, s nem jönnek tömegével elfoglalni az üresen álló új házakat. Ennél önkifejezőbb népi reakciót nem is szolgáltathatott volna a hitel béklyójába kötött honpolgár. 

Nem más ez ami itt zajlik a szemünk előtt, mint egy társadalompolitikai vetület, aminek humanitárius fordítása a szociográfia, és az a mögöttes lélektan, ami itt és ebben a közéleti közegben leledzik. 

Már csak egy ember hiányzik innen. Mégpedig az, aki ezt egybegyűjti, összefoglalja és műfajilag megírja. 

*