Kommunizmus újracsomagolva - átvetközött bolsevikok osztják a kapitál-liberalizmus globalista eszméit

Nemcsak járványveszély van, hanem kommunistaveszély is.

Egyívásúak  - Karácsony, Gyurcsány, Fekete-Győr és a képen  láthatatlan Szél Bernadett

 

Elsőre nem tűnik összemérhetőnek a két fenyegetés, pedig hasonló méretűek és veszélyességűek. A koronavírus-járvány egyszer elmúlik, míg a kommunisták utána is velünk maradnak. Az ő terepeik mindig is a válságok sújtotta társadalmak voltak, a járványt követő gazdasági válság idején pedig mindent meg fognak tenni azért, hogy destabilizálják Magyarországot és persze Európa mindegyik nem kellően liberális országát.

Gyurcsány és Gyurcsányné, alias Dobrev

Gyurcsány börtön előtt búcsúzkodik a bevonuló Császy elvtárstól

A kommunisták annyit újítottak a harmincas évek „sikeres” forradalmi harcai után, hogy most nem a szocializmus szükségszerűségéről papolnak, hanem a végtelenül kiterjesztett liberális emberi jogok érvényesülését kérik számon a járvánnyal küzdő kormányokon. Harcuk mostani célja az ultraliberális jogállam kiépítésének meggyorsítása, amely az emberi jogok további bővítésével kezel minden válságot, mind a valódiakat, mint a koronavírus-járvány, mind a liberálisok által kitaláltakat, mint amilyen a nők brutális elnyomása vagy a holnap bekövetkező klímakatasztrófa. A kommunisták arra számítanak, hogy a válságkezelésbe belebukó liberálisok helyére beülhetnek a hatalomba, és a már kiépített, a szólásszabadságot brutálisan korlátozó liberális rendőrállamot könnyedén felhasználhatják nemcsak az általuk elképzelt végletes jogegyenlőség, hanem a gazdasági és politikai egyenlőség erőszakos létrehozására is.

Kálmán és Dobrev

A magyarországi szólásszabadságnak hála ilyesmikről és bármilyen, a hatalom erőszakos megszerzéséről szóló fantáziájukról szabadon beszélgethetnek az online szubkultúrájukban, amely sajnos jócskán népszerű a fiatalok és az egyetemisták körében. A magyarországi kommunisták (mert magyar hazafiaknak nevezni őket mégse lehet ugyebár) lehetőségként tekintenek a koronavírus-járványra és az azt követő gazdasági nehézségekre, úgy gondolják, nem követhetik el azt a hibát, amelyet elődeik 2008 után elkövettek. Akkor ugyanis elmaradt a globális kapitalizmus megdöntése, pedig akkor nem külső esemény, hanem a kapitalizmus belső tényezői okozták a válságot.

Gyurcsány és Karácsony

A Mérce nevű kommunista online újság szerzője, Szilágyi Botond nemrégen azt fejtegette, hogy a korlátozó intézkedések, amelyek a magánéletben korlátozzák az emberek érintkezését, de lehetővé teszik azt valamelyest a termelés és az ellátás (az ő szóhasználatában „fogyasztás”) fenntartása érdekében, kapitalista ármányok csupán. Szerzőnk egyetértőleg idézi egy bűn- és eszmetársának gondolatait: „A politikai erőknek fenn kell tartaniuk a gazdasági működést, egyrészt azért, mert egy krach valószínűleg politikai hatalmuk elvesztésével járna, másrészt azért, mert a társadalom (és a politikai szereplők) olyannyira függnek a gazdaságtól, hogyha ez megáll, maga a társadalom szétesik. Nem objektív szükséglet tehát a business as usual fenntartása, hanem társadalmi szükséglet.”

Amikor a mocsok összeáll - Gréczy, Nagy, Gyurcsány

A kommunista Dobrev és a komcsi újságírókén ismert Gréczy

 Vegyük nagyon komolyan ezt a szöveget, mert világosan látszik, hogy kikkel van dolgunk! A kommunisták természetesen nem beszámíthatóak, de ennek az új generációnak a kíméletlensége egészen megdöbbentő. A gazdaság működőképessége szerintük nem objektív létszükséglet, hanem társadalmi szükséglet csupán, így – nyilván az emberek szabadsága érdekében – az állam inkább a szabadság kikényszerítésére használja a hatalmát és ne a gazdaság működésének megőrzését kényszerítse ki. Szerzőnk teljesen nyíltan kimondja, hogy a szabadság fontosabb, mint a túlélés. Mindez persze társul a koronavírus-járvány bagatellizálásával és relativizálásával, hiszen a fiatal szerző nem a veszélyeztetett korcsoport tagja, illetve azzal a megállapítással, hogy a járványra adott reakció csak a kormányok eszköze hatalmuk megtartására.

Az egyszer már elítélt, bűnözői múlttal megáldott Czeglédy, az elévült ügyei által mentesült Gyurcsány és felesége, politikus társa a villalakó szintén ezt a nomenklatúrát támogató cégtulajdonos Dobrev a bírósági folyosón

Mindezt persze olyan ideológiai maszlag felhalmozása közben állapítja meg, amely az ötvenes évek kommunista szakzsargonjának szellemi színvonalát tükrözi. Az ötvenes évek kommunista értelmiségéből kinőtt liberális egyetemi elit ezen a színvonalon volt képes az unokáit és a dédunokáit kiképezni kommunistának. És amikor már azt hisszük, hogy kellően elképedtünk, szerzőnk nemes egyszerűséggel Mao Ce-tungra és az elveire hivatkozik, aki nyilván a mai Kínában nem ismerné fel az ő csodálatos szocializmusát.

Majd Slavoj Žižek szlovén filozófusra hivatkozik, aki szerint megoldást csak valamiféle kommunizmustól várhatunk, ami alatt csupán annyit ért, hogy „nem piaci és nemzeti érdekeket kell figyelembe vennünk, hanem a nemzetközi szolidaritás alapján állva kell kezelnünk a helyzetet: árakra és határokra tekintet nélkül kell az emberiség számára elérhető erőforrásokat mozgósítani és elosztani úgy, hogy az aktuális szükségleteket kielégíthessük”.

Dobrev és Sargentini

Donáth És Dobrev

Azt persze homály fedi, hogy ezekről a prioritásokról ki dönt, kik és hogyan veszik el azoktól a forrásokat, akik jogszerűen rendelkeznek azokkal. Képzeljük el, hogy az Európai Bizottság lélegeztetőgépeket csoportosít át mondjuk Lombardiába Budapestről, mert ott nagyobb szükség van rájuk, különben is, Magyarországon több lélegeztetőgép van lakosságarányosan, mint Olaszországban. Egy DK–Momentum-kormány természetesen simán belemenne ilyesmibe, de sem egy felelős magyar, sem egyetlen felelős más nemzeti kormány nem merészelne ilyesmit megtenni, miközben a saját állampolgárainak az életéről van szó.

A kommunisták fő célpontja természetesen a „nemzeti burzsoázia” lesz, abban a szokásos kommunista felfogásban, hogy a kis- és középtulajdonosoktól is elvesznek mindent. Az újítás az, hogy a globalizmusért, az egységes világkormányzásért (és a klímakatasztrófa ellen) vívott harc jegyében a multinacionális vállalatok jogait és vagyonát majd meghagyják, mert azok ugyebár globális szinten, a világliberalizmussal együttműködve küzdenek az egyenlőségért, a szabadságért és a testvériségért.

Az ifjúkommunistaként induló Angela Merkel egykori elvtársaival 

-  FDJ aktivistaként az NDK-ban

 A kommunisták az Európai Uniót is ilyen szervezetnek gondolják, a liberálisok nagy európai közösségének, amely már előképe egy világforradalomnak, egy világkormánynak. Ehhez képest az EU bénultsága azt mutatja, hogy a nemzeti kormányok együttműködése nélkül, igazi vészhelyzetben Európában nagyon gyenge az unió hatalma. Minden kormány azonnal nemzeti megoldásban gondolkozott a járvány felbukkanásakor. Abból az egyszerű okból, hogy legitim módon és a szükséges gyorsasággal csak a saját területi joghatósága alatt képes mobilizálni az erőforrásokat. Az emberek csak értelmezhető határokon belül akarnak szolidárisak lenni. És minden kormány tudja, hogy a fejével felel a hatékony cselekvésért, szélsőséges esetben akár ténylegesen az életével. Ennyit az Európai Birodalomról, a nagy liberális és egyébként most már kommunista álomról is.

Gyurcsány és Putyin

  Gyurcsány Putyin iránti lelkesedése, az Új Oroszország iránti rajongása, valamint ezek folyománya, az oroszbarát kül- és energiapolitika még inkább kiszolgáltatta volna Magyarországot a keleti nagyhatalomnak.

Gyurcsány és Gergényi  - az öszödi böszme örült, hogy rendőrfőnöke és ő maga is ennyivel megúszta

 
Az Európai Unió, ahogyan a migránsválság idején csődöt mondott, úgy vált szintén azonnal láthatatlanná a koronavírus-járvány elején, megmutatva a nemzetek feletti hatalmi formák teljesen virtuális voltát.

A kommunista utódok szörnykoalíciója amikor összeáll

 

Botond Bálint -szociológus (www.magyarnemzet.hu) 

*

Telekommunikáció a multikulturalizmus érdekében - a liberális szemlélet értékrendje ( - nációk mássága)

Magyarország a nyugati multikultúra tanösvénye, ahol a multinacionális cégek megfelelőn marginalizálhatnak egyes befogadóországbeli köröket, társadalmi rétegeket úgy, hogy azt ideologizálva, egyfajta elméleti síkon igazolni próbálják.

Gyakorlatilag a helyi állatkert majomházában a rácsok korlátolta kifutón vagyunk, ahol éppen a látogatási időben zajló etetést éljük át. Az állattartó éppen most adagolja a banánt, hogy azt a külső szemlélő,  a rácson kívüli közönség előtt látható mód, bevegyük. 

De arról nincs szó, és demonstráció, hogy ebben a szegregáltan tartott közegben mennyire lenne életképes a nyugatról erőltetett multikulturalizmus. Elvégre ha az állatok közt ebben a mintaközegben, mint valami steril laborban él, fejlődik, és nem kerül kihalásra, akkor az humán közegbe is átemelhető, megvalósítható.  

Ennek hiányában azonban kétségeink vannak efelől

A felvetés roppant egyszerű. Képes-e a különféle szokásokkal bíró állatok összessége kulturált közösségi csoportokat alkotva együttműködésre, együttlétre  és ezt megalapozó kognitív, verbális és nonverbális készségeket kifejleszteni, hogy más csoportokkal kommunikációt létesítve elfogadtassák - akár a majmok az oroszlánokkal a vegetáriánus kosztot, és viszont, - a pluralizmust és ezzel bejárathassák a tanösvényt. 

Mindezt az utat be ki kéne taposni annak bizonyságára, hogy a multikulturalizmus életképes. Arra, hogy a másfajta szokások, a kisebbségi, és a domináns kultúrák megférnek egymás mellett az egyenlőtlen viszonyok dacára és nem pedig a kárára. 

Ennek a viszonynak a laborálása zajlik ma hazánkban. 

Ezért nem is mennék vallási, vagy felekezeti célzattal el más földekre, hanem megmaradnék idehaza, az itthoni állapotok közt, hogy szemléltessem a multi kultúráját és feltárjuk annak multikulturalizmusát.

Vegyük mindjárt az egyik ismert mobilszolgáltató multicéget, aki Európa vezető- és iránymutató nagyhatalmának  országához köthető. Az ő hozzáállása, üzleti- közéleti megnyilvánulása eléggé látványos és nyomon követhető. 

Ne feledjük:

A multikulturális nevelés szerepe először a migráció kapcsán merült fel. A hazájukból elvándorlók, legyenek egyedülállók vagy családosok, szembesültek azzal a problémával, hogy nem értették befogadó országuk szokásvilágát, s a befogadók is gyanúsan figyelték az ő rituáléikat. Ezt kiküszöbölendő indultak törekvések arra vonatkozóan, hogy a bevándorlók és letelepedési engedéllyel rendelkezők beilleszkedését nyelvi képzéssel egybekötött kulturális oktatással megkönnyítsék, elősegítsék, valamint helybeli életüket, ellátásukat biztosítsák, honosításukat felgyorsítsák.

Az egyes törekvések később intézményesített formába léptek, és már nemcsak a többség nyelvét és kultúráját kínálták fel a kisebbség részére, hanem a kisebbség is lehetőséget kapott, hogy népét, nyelvét és kultúráját képviselhesse a ’vendégországban’. Ez például Németországban oly mértékben megvalósult, hogy az igen nagy számban jelen lévő török és lengyel kisebbség nyelvét az egyetemeken választható nyelvként, illetve a tanárképző intézetekben választható szakként kínálják fel a hallgatók számára, mégpedig igen nagy érdeklődésnek örvendve.

Ezen túlmenően azonban nem csak befogadták, hanem már invitálták is a más életre vágyókat távoli helyekről és földrészekről. Ezzel egyfajta népvándorlás, egy újfajta exodus zajlik.

Vessünk hát némi pillantást a hazai megjelenésére két ismerhető példán át.

Miközben országunk földjét tömegesen lepték el modern telekommunikációs készülékeikkel, de néhol mezítlábasan az új jövevények, kiéhezve a wifire,  addig az ősmagyar mit sem tudott tenni és kezdeni a helyzettel. Egyesek kufárok pénzt kértek a menekültektől a mobil eszközök feltöltéséért, bizonyos helyeken pedig kikapcsolták az elérhető hálózatot. Éhes migráns pedig wifire vágyott. 

Erre jött a tele-multi, és bejelentette, hogy ingyen wifit biztosítanak a tranzitzónák környékén, és elosztókat is biztosítanak, hogy a menekültek feltölthessék a telefonjaikat.

 A hírt a Facebook-oldalukon is közzé tették, bár, a kommenteket látva, ezt lehet, hogy nem kellett volna. Ugyanis sorra jöttek a méltatlankodó hozzászólások, hogy először a magyar ügyfeleknek nyújtsanak ingyenes szolgáltatást, illetve, hogy mire fel kapják ezek az idegenek ingyen a netet stb.

Erre a válasz : "Nekik az internet a kapcsolattartás elsődleges eszköze, és így tudnak informálódni a számukra releváns hírekről, fejleményekről. Őszintén hisszük, hogy az ingyenes wifi szolgáltatás valóban segíteni fogja őket."

És most akkor ismét ejtsünk szót multi kultúrájáról, arról ahogy az idegeneket megkülönbözteti, míg a marginalizálódott hazaikat szegregálja a idegenszívű tulajdonosi háttérrel rendelkező (betelepült) szolgáltató. Vagyis, az embercsempészeknek komoly összegeket fizető, rendőrökkel szembeálló  illegális bevándorlók népes hadának "ingyen", - azaz a mi díjfizetéseink hasznából -  biztosították a világhálót, addig a békés munkanélküliek hazaik táborának sehogy sem biztosították ezt.  Mi ez, ha nem megkülönböztetés?  Egyfajta diszkrimináció, és szegregáció.  Nekik az internet nem a kapcsolattartás elsődleges eszköze? A hazai hajléktalanoknak, a helyi csöveseknek nem számít hogy tudnak informálódni a számukra releváns hírekről? Eseményekről? Időjárásról, szállásról, munkáról? A fejleményekről?

A magyar rászorulóban nem hisz a telekommunikáció?  Velük kapcsolatosan  nincs hit? Nincs őszinteség? Vagy az ingyenes wifi szolgáltatás valóban csak a migráns fogja kapni és segíteni?

A pozitív diszkrimináció a törvények kívüli más műfajú jövevények számára, és negatív az elszigetelődött hazai szegények ellenibe, egy olyan alantas cselekvés, mely nem csak társadalmilag, hanem kormányzatilag is elítélendő.  

Vagyis amit a multi telekommunikációs cége végez, az egyfajta olyan megkülönböztetés, ami  származási, vallási, és faji alapon nyugszik.

A multi kulturalizmusa nem más, mint az egyenlőség, tagadása, a pluralizmus álarca mögött, a megszállás támogatása, a társadalmi előítéletek kialakítása, és több kultúra közvetlen találkozásának ütköztetése, a csoportközi konfliktusok létrehozása, a meglévő társadalmi berendezkedés bomlasztása, vagy éppen megbontása.

Ezzel a multikulturális eszmével a liberális kultúrák elterjesztése, a nemzeti identitás felszámolása, és a nacionalista társadalmak leigázása a cél. A globalizált nagyhatalmak beágyazott (stratégiai) cégeinek ez a nem mellékes profitja.

*