Nemcsak járványveszély van, hanem kommunistaveszély is.
|
Egyívásúak - Karácsony, Gyurcsány, Fekete-Győr és a képen láthatatlan Szél Bernadett
|
Elsőre
nem tűnik összemérhetőnek a két fenyegetés, pedig hasonló méretűek és
veszélyességűek. A koronavírus-járvány egyszer elmúlik, míg a
kommunisták utána is velünk maradnak. Az ő terepeik mindig is a válságok
sújtotta társadalmak voltak, a járványt követő gazdasági válság idején
pedig mindent meg fognak tenni azért, hogy destabilizálják
Magyarországot és persze Európa mindegyik nem kellően liberális
országát.
|
Gyurcsány és Gyurcsányné, alias Dobrev |
A kommunisták annyit újítottak a harmincas évek
„sikeres” forradalmi
harcai után, hogy most nem a szocializmus szükségszerűségéről papolnak,
hanem a végtelenül kiterjesztett liberális emberi jogok érvényesülését
kérik számon a járvánnyal küzdő kormányokon. Harcuk mostani célja az
ultraliberális jogállam kiépítésének meggyorsítása, amely az emberi
jogok további bővítésével kezel minden válságot, mind a valódiakat, mint
a koronavírus-járvány, mind a liberálisok által kitaláltakat, mint
amilyen a nők brutális elnyomása vagy a holnap bekövetkező
klímakatasztrófa. A kommunisták arra számítanak, hogy a válságkezelésbe
belebukó liberálisok helyére beülhetnek a hatalomba, és a már kiépített,
a szólásszabadságot brutálisan korlátozó liberális rendőrállamot
könnyedén felhasználhatják nemcsak az általuk elképzelt végletes
jogegyenlőség, hanem a gazdasági és politikai egyenlőség erőszakos
létrehozására is.
|
Kálmán és Dobrev |
A magyarországi szólásszabadságnak hála ilyesmikről és bármilyen, a
hatalom erőszakos megszerzéséről szóló fantáziájukról szabadon
beszélgethetnek az online szubkultúrájukban, amely sajnos jócskán
népszerű a fiatalok és az egyetemisták körében. A magyarországi
kommunisták (mert magyar hazafiaknak nevezni őket mégse lehet ugyebár)
lehetőségként tekintenek a koronavírus-járványra és az azt követő
gazdasági nehézségekre, úgy gondolják, nem követhetik el azt a hibát,
amelyet elődeik 2008 után elkövettek. Akkor ugyanis elmaradt a globális
kapitalizmus megdöntése, pedig akkor nem külső esemény, hanem a
kapitalizmus belső tényezői okozták a válságot.
|
Gyurcsány és Karácsony |
A Mérce nevű kommunista online újság szerzője, Szilágyi Botond
nemrégen azt fejtegette, hogy a korlátozó intézkedések, amelyek a
magánéletben korlátozzák az emberek érintkezését, de lehetővé teszik azt
valamelyest a termelés és az ellátás (az ő szóhasználatában
„fogyasztás”) fenntartása érdekében, kapitalista ármányok csupán.
Szerzőnk egyetértőleg idézi egy bűn- és eszmetársának gondolatait: „A
politikai erőknek fenn kell tartaniuk a gazdasági működést, egyrészt
azért, mert egy krach valószínűleg politikai hatalmuk elvesztésével
járna, másrészt azért, mert a társadalom (és a politikai szereplők)
olyannyira függnek a gazdaságtól, hogyha ez megáll, maga a társadalom
szétesik. Nem objektív szükséglet tehát a business as usual fenntartása,
hanem társadalmi szükséglet.”
|
Amikor a mocsok összeáll - Gréczy, Nagy, Gyurcsány |
|
A kommunista Dobrev és a komcsi újságírókén ismert Gréczy |
Vegyük nagyon komolyan ezt a szöveget, mert világosan látszik, hogy
kikkel van dolgunk! A kommunisták természetesen nem beszámíthatóak, de
ennek az új generációnak a kíméletlensége egészen megdöbbentő. A
gazdaság működőképessége szerintük nem objektív létszükséglet, hanem
társadalmi szükséglet csupán, így – nyilván az emberek szabadsága
érdekében – az állam inkább a szabadság kikényszerítésére használja a
hatalmát és ne a gazdaság működésének megőrzését kényszerítse ki.
Szerzőnk teljesen nyíltan kimondja, hogy a szabadság fontosabb, mint a
túlélés. Mindez persze társul a koronavírus-járvány bagatellizálásával
és relativizálásával, hiszen a fiatal szerző nem a veszélyeztetett
korcsoport tagja, illetve azzal a megállapítással, hogy a járványra
adott reakció csak a kormányok eszköze hatalmuk megtartására.
|
Az egyszer már elítélt, bűnözői múlttal megáldott Czeglédy, az elévült ügyei által mentesült Gyurcsány és felesége, politikus társa a villalakó szintén ezt a nomenklatúrát támogató cégtulajdonos Dobrev a bírósági folyosón |
|
Mindezt persze olyan ideológiai maszlag felhalmozása közben állapítja
meg, amely az ötvenes évek kommunista szakzsargonjának szellemi
színvonalát tükrözi. Az ötvenes évek kommunista értelmiségéből kinőtt
liberális egyetemi elit ezen a színvonalon volt képes az unokáit és a
dédunokáit kiképezni kommunistának. És amikor már azt hisszük, hogy
kellően elképedtünk, szerzőnk nemes egyszerűséggel Mao Ce-tungra és az
elveire hivatkozik, aki nyilván a mai Kínában nem ismerné fel az ő
csodálatos szocializmusát.
Majd Slavoj Žižek szlovén filozófusra hivatkozik, aki szerint
megoldást csak valamiféle kommunizmustól várhatunk, ami alatt csupán
annyit ért, hogy „nem piaci és nemzeti érdekeket kell figyelembe
vennünk, hanem a nemzetközi szolidaritás alapján állva kell kezelnünk a
helyzetet: árakra és határokra tekintet nélkül kell az emberiség számára
elérhető erőforrásokat mozgósítani és elosztani úgy, hogy az aktuális
szükségleteket kielégíthessük”.
|
Dobrev és Sargentini |
|
Donáth És Dobrev |
Azt persze homály fedi, hogy ezekről a prioritásokról ki dönt, kik és
hogyan veszik el azoktól a forrásokat, akik jogszerűen rendelkeznek
azokkal. Képzeljük el, hogy az Európai Bizottság lélegeztetőgépeket
csoportosít át mondjuk Lombardiába Budapestről, mert ott nagyobb szükség
van rájuk, különben is, Magyarországon több lélegeztetőgép van
lakosságarányosan, mint Olaszországban. Egy DK–Momentum-kormány
természetesen simán belemenne ilyesmibe, de sem egy felelős magyar, sem
egyetlen felelős más nemzeti kormány nem merészelne ilyesmit megtenni,
miközben a saját állampolgárainak az életéről van szó.
A kommunisták fő célpontja természetesen a „nemzeti burzsoázia” lesz,
abban a szokásos kommunista felfogásban, hogy a kis- és
középtulajdonosoktól is elvesznek mindent. Az újítás az, hogy a
globalizmusért, az egységes világkormányzásért (és a klímakatasztrófa
ellen) vívott harc jegyében a multinacionális vállalatok jogait és
vagyonát majd meghagyják, mert azok ugyebár globális szinten, a
világliberalizmussal együttműködve küzdenek az egyenlőségért, a
szabadságért és a testvériségért.
A kommunisták az Európai Uniót is ilyen szervezetnek gondolják, a
liberálisok nagy európai közösségének, amely már előképe egy
világforradalomnak, egy világkormánynak. Ehhez képest az EU bénultsága
azt mutatja, hogy a nemzeti kormányok együttműködése nélkül, igazi
vészhelyzetben Európában nagyon gyenge az unió hatalma. Minden kormány
azonnal nemzeti megoldásban gondolkozott a járvány felbukkanásakor.
Abból az egyszerű okból, hogy legitim módon és a szükséges gyorsasággal
csak a saját területi joghatósága alatt képes mobilizálni az
erőforrásokat. Az emberek csak értelmezhető határokon belül akarnak
szolidárisak lenni. És minden kormány tudja, hogy a fejével felel a
hatékony cselekvésért, szélsőséges esetben akár ténylegesen az életével.
Ennyit az Európai Birodalomról, a nagy liberális és egyébként most már
kommunista álomról is.
|
Gyurcsány és Putyin |
Az Európai Unió, ahogyan a migránsválság idején csődöt mondott, úgy
vált szintén azonnal láthatatlanná a koronavírus-járvány elején,
megmutatva a nemzetek feletti hatalmi formák teljesen virtuális voltát.
|
A kommunista utódok szörnykoalíciója amikor összeáll |
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése