Antal Kósa A napokban fogadalmat tettem, hogy többé nem írok megjegyzést vagy választ a Facebook kiváló tollforgatójának, Tibor Borosnak az írásaival kapcsolatban, ugyanis az írásokban csak a ellenséges politikai hangulat keltését és az uszítást vélem felfedezni. Nekem már az sem tetszik, hogy valaki ebben a "háborús" helyzetben politizál. Azonban miután nálunk szólás- és írásszabadság van, mindent le szabad írni.
Várhatóan a jövő hét elején Áder János államfő az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének előterjesztésére a bírósági igazgatási szervezet elnökhelyettesévé nevezi ki Erőss Monikát – értesült az Index.
Erőss Monika jelenleg a Kúria főtitkára. A bírósági önéletrajza szerint 1982-ben szerzett diplomát „summa cum laude” minősítéssel az ELTE Állam-és Jogtudományi Karán és már több bírósági igazgatási pozíciót is betöltött. - számolt be minderről a Simicska-féle újságírókból összeállt "Magyar Hang".
A dolog pikantériáját mégis csak az hogy Erőss Mónika nem más, mint Varga Judit állítólagos anyósa.
Vagyis itt sem értelmezhető másként a helyzet, mint a Gyurcsány családnál, ahol a feleség, Dobrev Klára anyja is Gyurcsány Ferenc anyósa. A különbség azonban mégis csak az, hogy Varga Judit anyósa - nem úgy, mint Gyurcsányéknál, - a saját házában, nem pedig egy a kommunisták által elkobzott és így biztosított egykori zsidó tulajdonát képező villában él. Ráadásul Varga Judit anyósa soha nem szolgálta és használta ki a diktatúra elnyomó hatalmának nemtelen előnyeit. Sőt! Nem is éljenezte, valamint támogatta azt, ahogy tették ezt a Gyurcsányék anyósostul, feleségestül csak úgy összességében.
Ennek ellenére sokan támadják a Vargáékat azok közül, akik még a Gyurcsányék által képviselt Kádári-diktatúra haszonlesőiként szocializálódtak. Ők azok akik a mai ellenzék szerepében tetszelegnek és gyűlölködnek.
Ennek egyik vidéki éllovasa a polgárőrség szárnyai alatt ügyködik és kollaborál elvtársi hűséggel a Facebookon. Legtöbb műve itt kap szárnyra, egyszerű gyűlöletkeltés formájában.
Dr. Erőss Mónika bírói szolgálatát 1984. november 1-jén kezdte meg a Pesti Központi
Kerületi Bíróság Vagyonjogi Csoportjában, ahol vegyes kötelmi,
kártérítési, tulajdonjogi és öröklési pereket tárgyalt. 1988. december 1. napjától kirendeléssel került a Fővárosi Bíróságra, az akkor szerveződő Cégbíróságra. 1989. január 1-jétől fővárosi bírósági bírói kinevezést kapott.
1990. február 1. napjától a Fővárosi Bíróság Polgári Kollégiumának tagja, öröklési és dologi jogi pereket tárgyaló másodfokú tanácsokban előadó bíró.
1999. november 1. napjától 2011. december 31. napjáig a Polgári Kollégium vezetője mellé beosztott elnöki bíróként bírósági igazgatási tevékenységet végzett, emellett perenkívüli, nyilvántartási ügyeket is intézett. 2002. január 1. napjától tanácselnök. 2009. április 1-jétől megbízással, 2011-től pedig kinevezéssel vezette a Fővárosi Bíróság Nyilvántartási Perenkívüli Csoportját. Ítélkezési tevékenysége időszakos vizsgálatán 2000-ben és 2006-ban kiválóan alkalmas minősítést kapott.
2012. január 1. napjától 2013. augusztus 31. napjáig a Kúrián beosztott bíróként - címzetes táblabíróként - dolgozott, 2013. szeptember 1. napjától a Kúria Polgári Kollégiumában kúriai bíró. A Kúrián bírói feladatai mellett, megbízás alapján igazgatási feladatokat is ellát, 2012. július 15. napjától a Kúria főtitkára.
Polgári eljárásjog tantárgyból a jogi szakvizsga-bizottság vizsgáztatója. Tagja a fogalmazói versenyvizsga-bizottságnak, 2011. december 31. napjáig a Fővárosi Bíróság, 2012. októberétől pedig a Kúria Ügyviteli Vizsgabizottságának elnöke.
Számára teljesen mindegy, hogy a korona-vírusban elhunytak, vagy a Kis Hableány tragédia során életüket vesztettek felett, és kapcsán szítja a hangulatot, csak az számít, hogy a demokratikusan választott és felhatalmazott kormánnyal szembehelyezkedve fejtsen ki
egyfajta ellenzéki pártpropagandát, másrészt pedig személyes
gyűlölködést adjon át a célközönsége számára. Mindezt több bejegyzése igazolja. 
Számára hiába a figyelmeztetés, a józan ész mit sem számít. Ő csak elvakultan nyomul, küzd és vívja cervantesi szélmalom harcát.
Polgárőrünk ugyanúgy portyázik a Facebookon, ahogy a regénybeli hős Alonso Quijano, egy idős és szegény elvtársi nemességét kutató ócsai dilettánsunk. Ahogy az olvasottakból ismert hősünk a korabeli ország egyik falujában élt szerény körülmények között, valahogy úgy jelenik meg előttünk a mi polgárőrünk is. Cervantes regénybeli alakja még vonzódik a lovagregények
világához, és a könyvélmények hatására erős vágy gerjed benne lovagi
kalandok megélése iránt, és saját magára hős lovagként kezd tekinteni –
környezete megdöbbenésére.
Alonso legfőbb vágya, hogy lovaggá üssék,
és a lovaggá ütésre hamarosan sor is kerül: a kóbor lovag egy útmenti
fogadót várkastélynak lát, a fogadósban és szolgálólányaiban pedig
királyt és szüzeket – akik kívánságának megfelelően lovaggá avatási
ceremóniát rendeznek neki és lovaggá ütik.
Útja során öszvérhajcsárokkal keveredik
összetűzésbe, akik megverik őt. Egy falubelije talál rá az országúton
heverő férfire, akit szamarán hazaszállít. Alonso otthonában azzal
szembesül, hogy eltűnt a könyvtára. Lovagi álmai megmaradnak, és
szerződteti fegyverhordozójának a jámbor és oktalan parasztot, Sancho
Panzát. A két férfi útnak indul. Az éjszaka során Alonso óriásoknak vélt
szélmalmokkal “küzd meg” és a magasba repül a szélmalmok lapátjaira
akadva. A helyzetet azzal magyarázza, hogy azt vélt ellenfele, a gonosz
varázsló Malfatto mágiája okozta.
A mű főhőse lényegében őrült módjára kezd viselkedni, amikor magát
lovagnak kezdi el képzelni. Környezetének egy része megértéssel fogadja
elképzeléseit, és asszisztál bolondságához.
A regénybeli Alonso Quijano erősen patológiás jellegű, keverten mániás depressziós,
illetve demens, “összességében” pedig “őrült” viselkedést mutat, amikor a
lovagi kor világába “szédül”, abba a korba “helyezi bele magát”,
illetve a középkori lovagvilág kontextusában értelmeződik számára a
valóság minden megnyilvánulása. A főhős ráadásul ehhez a kontextushoz,
“jó őrülthöz méltón”, makacsul ragaszkodik, azaz sem érvek, sem az
“élettől kapott pofonok” nem képesek beláttatni vele torz és hamis
valóságészlelését és -értelmezését.
Don Quijote magasrendű eszmékben hisz – a magasrendű tartalmakat azonban
tévesen tulajdonítja másoknak, lényegében elszakadt a realitástól, és
eszméit torz módon vetíti ki a valóságra – környezetének egyes tagjai
pedig elfogadják ezt, és segítik törekvéseiben. A főhős egy gyenge
karakter, aki menekül a valóság elöl, és képtelen felismerni, hogy “nem a
valóságban él”
A problémás helyzettel való szembenézés segítheti a helyzet rendeződését, az attól való menekülés viszont csak súlyosbítja és tovább mélyíti a problémás helyzetet.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése