Mit keres az ENSZ menekültügyi szervezetének (UNHCR) hazai csoportosulása a Pride-n - nem menekültek

 Azt még csak-csak értem, hogy a buzi amerikai nagykövet zászlóstul, követségi alkalmazottak kivezénylésével vonul a Priden, hiszen közéjük sorolható. 

Még attól sem ver ki a víz, hogy a Gyurcsány-Dobrev alkotta DK-sok szintén a buzinak jelentkeznek, ahogy a nekik hajbókoló baloldaliak. 

De az már veri az ingerküszöböt, hogy az UNHCR mit keres a szivárványos zászlón és a perverz fesztiválon? 

Az UNHCR -nek mi köze a DK-hoz és mit keres az szivárványos zászlón logója

 Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosa (angolul United Nations High Commissioner for Refugees, UNHCR) az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) menekültügyi intézménye. (Néha Főbiztosságként emlegetik, ez a Főbiztos hivatalát jelenti.)

E szerv fő feladata, hogy védje és támogassa a menekültek jogait, akik egy kormányhoz vagy az ENSZ-hez fordulnak; valamint segíti hazatelepülésüket vagy letelepedésüket. Székhelye Svájcban, Genfben van és tagja az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Csoportjának.

 A UNHCR 2 Nobel-békedíjat nyert, először 1954-ben majd 1981-ben.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának közép-európai képviselete (UNHCR RRCE) budapesti irodában működik. 

Az izraeli majd másodjára portugál férjezettségű Steiner Kristóf, az idei Budapest Pride házigazdája az RTL Híradónak azt mondta: úgy érzi sokat változott a magyarok hozzáállása az LMBTQ-közösséghez, elfogadóbbak és befogadóbbak lettünk. 

Az Euronews beszámolója szerint:  "Legkevesebb 10 aktivistát letartóztattak a melegbüszkeség hetének záróeseményén Isztambulban. A felvonulást nem engedélyezték a hatóságok, sőt a belvárosban több utcát is lezártak, hogy megakadályozzák a gyülekezést."

 Belgrád utcáin több ezren követelték az EuroPride betiltását. "Papok és motorosok nyomására Szerbia betiltotta az EuroPride-felvonulást". Eredetileg a szombati Pride idejére is szerveztek egy tüntetést, de a belügyminisztérium azt is lefújta.

Németországban "migrációs hátterű muszlim fiatalok szétvertek egy Pride-felvonulást". A „déli kinézetű” támadók agyba-főbe verték a melegfelvonulás résztvevőit, a szivárványos zászlóikat pedig elvették és felgyújtották. A támadásnak egy súlyos és hat könnyebb sérültje van.  

A tüntetők áttörték a rendőrségi kordont, hogy megállítsák a Pride rendezvényt - BBC News (-kép: Reuters)

Grúziában szombati napon tartották a Lisi Csodaországban nevű Tbilisi Pride-ot, amit rövidesen törölni kényszerültek, ugyanis LMBTQ-ellenes aktivisták zavarták meg a rendezvényt – írja a CNN. A rendőrséggel is összecsaptak a melegellenes aktivisták.  a szombati Pride-on Georgiában. A kaukázusi ország fővárosában hatalmas perpatvar kerekedett, és végül az egész rendezvényt le kellett fújni.

Idehaza szabadon vonulhattak, bulizhattak Budapesten kordonok tojásdobálás, köpködés és attrakció nélkül homokosok és a nemileg kifordultak különféle változatai. Számos politikus mellett a főpolgármester is jelen volt, ott lehetett bántatlanul és a zenés bulizás közepette beszédet is mondott.

 Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Menekültügyi Főbiztosságát (UNHCR) 1950. december 14-én hozta létre az ENSZ Közgyűlése. A Közgyűlés a menekültek védelmét szolgáló nemzetközi intézkedések irányításával és koordinálásával, valamint a kapcsolódó problémák megoldásával bízta meg a Főbiztosságot. A Főbiztosság elsődleges feladata a menekültek jogainak és jólétének védelme. Célja annak biztosítása, hogy mindenki szabadon élhessen azon jogával, hogy más országban menedéket vagy menekültstátuszt kérhet, onnan bármikor, önként hazatérhet, beilleszkedhet a helyi közösségbe, vagy tovább utazhat egy harmadik országba. 

Az UNHCR mandátuma a hontalanok támogatására is kiterjed. Az LMBTQ közösségek hazánkban itthon vannak, jöhetnek mehetnek, nem hontalanok, nem menekültek.

 A UNHCR megbízatása fokozatosan bővült hogy védelmet és humanitárius segítséget nyújtson más "aggodalomra okot adó helyzetű" személyeknek, többek között lakhelyüket elhagyni kényszerült (IDP) embereknek, akik megfelelnek a menekült az ENSZ A menekültek helyzetéről szóló konvenciója, az 1967-es Protokoll, az 1969-es Afrikai Egység Konvenció vagy pár más egyezmény meghatározásának ha elhagyták hazájukat, de ha átmenetileg származási országukban maradnak is. A UNHCR jelenleg (2012) nagy küldetéseket végez Libanon, Dél-Szudán, Csád/Dárfúr, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Irak, Afganisztán és Kenya területén a lakhelyüket elhagyni kényszerülőket és a menekülteket.

Mióta vállal LMBTQ küldetést és mióta ad támogatást a menekültügyi szervezet a "másságnak"

 Mi a szart kavar akkor az ENSZ menekültügyi szervezete a szexuálisan (aberrált) másként orientáltak társaságában, amikor azok békésen és szabadon fesztiváloznak? 

Mit propagál az UNHCR hazai mozaikszervezete a másság politikusainak táborában? 

Miféle aljasság ez már megint? 

*

Magyar narancs a citromba helyezett hazugság, ami után csak a rossz íz marad - tudatmodosító libsi újságírás

 Ki ne emlékezne arra a fanyar arckifejezésre, ami a narancsként citromba harapó Bástya elvtárs arckifejezésével elénk tárult.

Bástya elvtárs fancsali képpel beleharapott a citromba, és azt kérdezte ingerülten, hogy: Mi eeeeez?!

Ezt a fanyaron csalódott ízt adja a liberálisok Magyar Narancs nevű újságja. Az a hetilap, ami közel sem így indult.

A Magyar Narancs liberális szellemiségű, nyugat- és piacpárti politikai–kulturális hetilap, az ún. gonzó-újságírás hazai meghonosítója. Fő profilját az emberi jogok, ezen belül a kisebbségi jogokkal kapcsolatos esetek képezik. Kulturális rovata egyaránt foglalkozik magas és populáris, mainstream és avantgard kultúrával.

Magyar Narancs ukrán és LMBTQ színskálával

A gonzo magyarországi „teoretikusa” és művelője, Vágvölgyi B. András a Magyar Narancs hasábjain honosította meg a „megesés riportját” a kilencvenes évek elején: „…Tűnődöm, mi is lehetne az az írásmű, amit ebben a byroni pózban írhatnék, aztán úgy döntök: megalkotom a magyar gonzo zsurnalizmust” (Visszafelé, Magyar Narancs 1991/2; megjelent még: Vágvölgyi 1999a: 37). Azóta többen is követték narancsos kollégái közül, a műfaj „kritériumaiból” kifolyólag mindnyájuknak megvan a maga nagyon személyes, egyéni hangvétele, látásmódja. A gonzó újságírás egyik jellemzője, hogy a szerző tudatmódosító, hallucinogén anyagok, kábítószerek fogyasztása után írja le gondolatait a témával kapcsolatban (lásd: Gonzó újságírás).  

Önmeghatározása szerint: "A képviseleti demokrácia és a szabad versenyes, magántulajdonon alapuló piacgazdaság értékei iránt elkötelezett hetilap". 

Vallják: "Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit."

Figyelmünket felkeltő lapszám címoldalán megtalálható az ukrán nacionalizmust, vagy talán nácizmust szimbolizáló színösszeállítás, a narancs felirat hamisságában.  Alatta pedig a szivárvány színeire festett "Lady Dömper", aki cicomázott arckifejezésével, öltözködésével, és ékszerezettségével egymaga hozza olvasói közelségbe azt a liberális kisebbségi jogokat leképezést, amit a teoretikus gonzó újságírás gyakorlati megvalósítása során "a szerző tudatmódosító, hallucinogén anyagok, kábítószerek fogyasztása után" megvalósít.  

Ezt adja a Magyar Narancs ízlésben, képvilágában és írásaiban.

  Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

*

Baranyi és az Amnesty International a háttérszervezetekkel összeállva provokál, valamint nácizza a tiltakozókat

 Elfogadhatatlannak tartom, hogy a polgármester asszony ismét egy náci motívumot húz elő és úgy árjázik, mint a zsidóüldözés során tették a 20. században a 3. Birodalomban kialakult teória szerint volt hivatott. Az árja szó jó példa arra, hogy a látszólag semleges értelmű szavakat miként lehet átvenni, manipulálni azért, hogy szélsőséges eszközként ... 

A náci Németországban az árja eredetileg azokat jelölte, akik a német társadalomhoz tartoztak, a nem árja pedig azokat, akik nem. Ezek szerint Baranyi Krisztina társadalmon kívüliként aposztrofálja és pozicionálja magát. Lassan tudatosul bennünk, hogy a liberális baloldalon elhelyezkedő ellenzékiek a keresztény, hetero elveket magának vallókat egyfajta képződményeknek meghatározva úgy átkozzák és szórják teli szitokkal, dobálják felé a náci rigmusokat, mint egykori megszólításokban az elvtárs szójárást. Gyurcsány is nácinak nevezte a Jobbikot, aztán meg összeállt vele, ahogy a Ferencváros polgármestere is csak ezt a rigmuson alapuló politikai nótát fújja. Szégyen, amit ebben a kerületben Baranyi polgármestersége alatt a szájából is mi folyik. Aztán az, hogy egyes neki nem tetsző hozzászólásokat és hozzászólókat eltüntet, töröl a posztjai alul, az ismét csak a mentalitását, személyiségét és viszonyulását minősíti. Azt a vállalhatatlanságot, amit a kritikai észrevételekkel szemben kifejez. Ez  nettó cinizmus.

 Baranyi ezzel a cinikus közéletiségével provokálja a normalitással bíró embereket. Ráadásul állandóan leköti a rendőri kapacitást a buziságaival. Így volt ez azzal a letérdeltetett szabadságszoborral is, amit szivárványosra festettek. 

Baranyi Krisztina polgármester a Telexnek azt mondta: „Csalódtam, de persze, hogy újra felállítanánk a szobrot.”

Aztán ez történt most a nemükből kifordultak színeire festett paddal is.  Biztonsági őrök védelme mellett festették át, majd rendőröket állítottak mellé. Normális ez?  Aztán jöttek a ferencvárosiak és átfestették a saját zöld-fehér színeikre.  Erre megint jöttek a buzernyákok és erőszakosan (persze háttér védelmet igényelve) újra színezték a padot. Baranyiék szarnak rá, hogy erre mennyit költenek fölöslegesen, a lényeg, hogy ha erőltetve is, de nyomják a másságot. Tudja, hogy erre ugranak a normális nemi identitással rendelkező heterok.  Olyan, mintha ettől lenne libidója. Persze senkit nem érdekel, hogy kire és mire izgul a liberális polgármester, csak nem baszurgálja a többséget.  Azt, aki nem foglalkozik más képzelgéseivel, nemiségével. A heterokat nem érdekli, hogy Baranyi éppen kivel és mikor párosodik. Hogy leszbikus, meleg, vagy biszexuális-e.  Ez legyen a sajátja, ahogy az összes másiknak is. A másság ne képezzen propagandát, nyomulást és kötelezvényeket. Ne keljen már normálisnak kivetkőznie magából azért, mert a liberálisok ezt másként gondolják. Miért kell kitűzni, vagy kiírni a falra, hogy mások vagytok?  Senkit nem érdekelne, ha nem nyomnák mindenki arcába. És éppen ez az, amit erőltetnek, és szelektív-provokatív mód terjesztik.  Erre nem kíváncsiak a hétköznapi emberek.Ők családban, szülők és gyerekek normális kapcsolatában és egy hetero társadalomban élnek, gondolkodnak. 

Baranyi az "árja liberális balfék"

Ehhez nem szükségeltetik a liberális baranyiék buzulása. A szexualitás maradjon mindenkinek a sajátja. Nem az utcára való. 

Nincs szükség az elkurvulásra (sem) Krisz(tina). 

*

Baranyi és az Amnesty International ferde hajlama - etnikai rasszizmus és a liberális szegregáció

1955-ben óriási botrány pattant ki, mivel Rosa Parks  feketeként a fehéreknek fenntartott helyre ült egy buszon Amerikában. 

 68 év múltán az akkori események után Baranyi Krisztina, Budapest IX. kerületének polgármesterként az Amnesty International közreműködésével, vagy 10 órányi munkával átfestettek egy padot amolyan megkülönböztetési célzattal az olyan más viselt tulajdonsággal rendelkezők számára, akik különböznek az általánosan elfogadott „fehér, keresztény, heteroszexuális” többségtől. 

Ferencvárosban a szexuális deviánsoknak hoztak létre elkülönített padot - kivezényelt rendőrök védik

 Mindez nem más, mint egyfajta etnikai rasszizmus, amit a liberálisok amolyan helyi szegregációként valósítanak és mutatnak be.

A rasszizmus elleni fellépés önmagában is olyan feladat, amely belső jogi eszközökkel nem oldható meg hatékonyan.

 

A rasszizmus olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külső vagy belső tulajdonságait kiemeli, ezekhez morális, társadalmi vagy politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel.

 

A tizenkilencedik század rasszista gondolkodói, például Houston Stewart Chamberlain, jelentős hatást gyakoroltak Adolf Hitler generációjának több tagjára.

Az afroamerikai kisebbség hátrányos megkülönböztetése az 1950-es évekig lappangó politikai feszültséggóc volt az Egyesült Államokban.  Rosa Parkst az ottani történelem egyik legsikeresebb, faji megkülönböztetés elleni megmozdulását váltotta ki.  

Baranyi és az Amnesty International egy ilyesfajta provokációt indít és hajt végre ezzel a megkülönböztetéssel.   

Rosa Parkst elmesélése szerint a vezető akkor  rászólt az ott ülő négy feketére, hogy álljanak fel és adják át a helyüket.

Évekkel később, visszaemlékezve erre a napra Parks azt mondta, „Mikor a fehér sofőr felénk lépett, intett, és megparancsolta, hogy keljünk fel a helyünkről, éreztem, hogy úgy borít el az elszántság, mint a takaró egy téli éjszakán.”

„A sofőr azt akarta, hogy álljunk fel mind a négyen. Először nem mozdultunk, de azt mondta, 'Adják át azokat a helyeket.' A másik három ember felkelt, de én nem.” -  ekkor hívta a rendőrséget.

Ma a Baranyi és az Amnesty által felállított (kijelölt és átfestett) pad a társadalmi elkülönülést, a megkülönböztetést és a másság kirekesztését idézi vissza.  Az általuk létrehozott "alkotást" a rendőrségnek kell felügyelnie, mert a DK-s Niedermüller Péter által rémisztő képződményeknek nevezett fehér, keresztény heteroszexuálisok képesek lennének mindezt tüntetőleg visszailleszteni a megszokott közösségi rendszerbe. Abba a környezetbe, ahol a megkülönböztetés nem ildomos.

 A rasszizmus és a diszkrimináció elharapódzása, az etnikai ellentétek kiéleződése manapság a szivárvánnyal szimbolizált a fajtól eltérő szexuális mássággal  jelentkező mozgalom, mai közismert mozaik szavával LMBTQ+ "társadalmi" csoportosulások előtörésének köszönhető, amit a liberális politika támogat.

Mindez kicsit olyan, mint az a polgárjogi mozgalom amit a kirekesztett afroamerikaik vívtak a hazájuk elfajzottjaival szemben. 

1956-ban egy Sydney Rogers készítette rádióinterjúban West Oaklandben, hónapokkal letartóztatása után Parks, mikor megkérdezték, miért döntött úgy, hogy nem adja át a helyét, azt mondta: „Egyszer s mindenkorra tudni akartam, mik a jogaim mint emberi lénynek és mint az Alabama állambeli Montgomery polgárának.”

 Ma nem tudni, hogy Baranyiban mi lakozik és valóban más a lélektana, mint a többségi társadalom adta női mivolta.  Félő, hogy ő is csak a maga másságát kívánja ezzel szimbolizálni.

Az viszont tény, hogy Baranyi és az Amnesty folyamatosan provokálja a kerületben élő közösséget.  

2021-ben Baranyiék már felállítottak egy térdre ereszkedő szivárványszínűre színekre festett szabadságszobrot, ami komoly felháborodást váltott ki. Azt is egy ideig rendőröknek kellett védeniük, majd ledeszkázták és később elvitték.  Érdemben semmit nem értek el vele, a negatív visszhangokon túl. 

A Mi Hazánk mozgalom OSB-lapokkal kerítette körbe, és ragasztványokkal látta el  - rendőrök igazoltatták az ebben résztvevőket

Erre  most ismét a buzulás és a magukból kifordult nemiséget vallók megkülönböztetését hozta ki a pad átmázolásával. Lassan úgy tesznek, mintha ezt a filozófiát kötelezővé kéne tenni. Úgy túszkolják rá a normális többségi társadalomra, mintha a hagyományos családi modell nem adna számukra megfelelő és elégséges viszony. Ez az a másság, ami Baranyiból és az Amnesty szervezetéből felénk árad.

Mindez persze nem más, mint egyfajta kiközösítéssel  járó meghasonlás.

*

Sohasem bíznám a gyerekemet két azonos-nemű párkapcsolatban élőre - a ferdehajlam nem családias

 Részemről nem zavaró, ha két azonos nemű ember szereti egymás és párkapcsolatot létesítve magánemberként együtt él az otthonában. 

Nem érdekel, hogy ezen belül ki milyen nemi szerepet vállal, mert az együttélésükkel párosuló szexuális együttlét legyen mindenki magánügye. 

Azt azonban nagyon ellenzem, hogy ezek az egynemű, vagy azonos-nemű párok, valamint a további eltorzulásuk, netán kifordulásuk alapján az egyszerű buziktól az LMBTQ netán más nevesített deformációkon át a különböző alakzatokig sem foglalkoztatna, ha nem nyomulnának úgy, ahogy mostanság, és nem nyomnák az arcunkba, hogy márpedig ők egy olyan család, mely gyerekre vágyik. Mert ha valaki gyereket akar, akkor annak megvannak az alapvető feltételei. Elsősorban a biológiai, vagyis a nemiségbeli alapkövetelményei. Ezt bizony a párkapcsolat során létrejövő együttlét hozza össze, vagyis az a normális és természet folyamat, mely a nőt és a férfit hozta egybe és együtt nemzőképessé.  Ez az alapvető dolog, a természetes és a normális. Az összes ettől eltérő viselkedés, együttlét, vagy folyamat egyfajta deviancia. 

A mai kor társadalmi embere hajlamos erre, míg más vallási közösségek pedig kimondottan tiltják és büntetik ezt. A liberális világnézeti felfogás azonban az egész nemiséget egyfajta toleranciával kezeli, így a homoszexualitást és más elfajzásokat is elnézi. Így már nem csak az azonos neműek, kapnak egyre több jogot, hanem a neműségüket váltó, netán azt átoperáltató, vagy éppen kiiktató egyedek is megférnek bizonyos gondolkodásmód mellett. Sőt már az is egyre gyakoribb, hogy valós nemi jegyeiknek ellentétes nemiséget kölcsönző formalitást vesznek fel magukra egyesek. Ők nem csak férfi szülöttként nőként, hanem fordított esetben férfiként próbálnak fellépni, megjelenni és viselkedni a közéletben, a mindennapjaikban, így  szexualitásuk során is.   Az, hogy ők, vagy közülük bárkivel összeállva egy családot képeznének, legyen a maguk eszmeisége, de ne egy törvényesen elfogadott kötelezvény. Az, hogy ezek, vagy más nemi jegyeket viselők, (akár a buzik,)  ketten, párban, vagy az ABC betűivel számontartott torzulásukon belül hányan és hova tartoznak, legyen ugyancsak a maguk megítélése, ahogy az elnevezést sem a heterók betűzték ki számukra.   

 

Azonban, az, hogy ezek az elferdült (nemileg elferdült)  "családok" egy normális családi kapcsolatból született gyereket szeretnének maguknak, az számomra elfogadhatatlan. Nem csak a természetellenessége okán, hiszen ebből a nem normális együttlétből, vagyis a két együtt nem nemzőképes egyed szexualitásából sohasem jöhetne gyerek, hanem azért is mert a két egyenként nemzőképes, de azonos  nemű szeretkezéséből sem születik gyermek.  Tehát az egész egy természetellenes próbálkozás. Ez a mai liberális eszmeiség szerint (lehet) elfogadott és mondhatni "normális", de ettől még a természetes normalitást nem lehet rávenni, vagy liberális mód megerőszakolni úgy, hogy az valóban meg is fogantathasson. 

A természettörvények, olyan állandó törvények, melyek alól nincs kivétel!

 

 Mindezen íratlan, természeti törvények szerint zajló folyamat, amit semmilyen kifordult eszme nem képes megvalósítani. A család fogalmát átírni, a liberalizmus dilemmáját  keresztülvinni különböző kényszerítésekkel, ráhatásokkal lehet kicsikarni, de gyereket ebből mégsem lehet összehozni. 

A liberális elferdültek márpedig olyan családokat akarnak, ahol nem csak a különböző vegyes neműeknek, hanem az azonos és a más felfogás szerint élő nemi szerepvállalóknak is lehessen családon belüli gyerekük.  Ez most a séma. 

Tehát amikor most amolyan liberálisan "divatos mód" kiállnak a heteró házaspárok és a sokszínű család mellett állástfoglalni, akkor valójában nem csak az egyneműek házasságát, hanem a különböző nemi indentitás befogadása mellett a különböző nemiséget (szexuális orientációt) képviselő (perverz) viselkedési formák és folyamatok mellé állnak, ki hazug és alantas mód. Azért hazug felvállalásként, mert maguk heteróként teljesen másként cselekedve isszák a vizet, és prédikálják a bort. Tehát megtévesztve, magukat is cáfolandó, hazug mód beszélnek. Alantas és aljas ez, mert egyrészt ahogy hazugságukkal tévhitet gerjesztenek, úgy azt maguk nem követik le, de más normális körülmények közt létrejött gyermekét kiszolgáltatnák és kiszolgáltatottá tennék a maguk hittérítése által. Ezrét alantasan megtévesztő és aljas cselekedett a heterók efféle bedobása és tenyér-firkás mutogatása.

Ennél némileg hitelt érdemlőbb az, amikor a saját maguk által is bevallottan más szexuális definíciókat, stílusjegyeket és indentitást felvállaló egyének állnak ki a maguk alkotta családért. Azért az életközösségért, amit heteró többség nem kíván vállalni. Ezzel igazán nem is lenne baj, ha nem akarnának ehhez még mástól gyereket is. 

A gond éppen a heterótól eltérő szexuális beállítottságú párok, vagy "családok" gyerekvállalásában adódik.  Ha nem is tekintik sokan nemi kifordultságnak, vagy elferdültségnek az azonos neműek vagy más elfajzottak együtt hálásával járó nem éppen természetes nemi cselekedetüket, akkor is megfontolandó egy kisgyermek ilyen liberálisan "szivárványos család"-ba adása.   

A gyerek ugyanis nem játékszer. A gyereknevelést a gyerek szempontjából is figyelembe kell venni és rá is tekintettel kell lenni. Sőt, inkább és elsősorban a gyerek számít, nem pedig a másság.  A liberális gondolkodás szerint a gyereknek abortusz esetén sincsenek figyelembe vehető jogai. Számukra közönyös annak a lénynek a kiléte, fejlődése, vagy éppen annak megszakítása.  A magzat jogait a liberális felfogás nem képviseli. Ugyanez köszön vissza akkor is, amikor ezek a liberálisan elfajzott nemiségüket élő emberek gyereket akarnak maguknak a sajátos családképük megformálásához. Ahhoz az eleve fajtalan és kifordult családképhez, amit ezzel a gyerekkel megpecsételni szeretnének.

A gyerek itt azonban nem játékszer.  A gyerek örökbe adása egy ilyen fajta társközösségbe eléggé visszás a fejlődő számára. A két azonos nemű "szülő" gondviselő nem képes az anya és az apa együttesen kiegyensúlyozott szerepét betölteni. Ez a normálistól eltérő nemiségű felállás nem egy családi idill, és nem is egy elvált szülői kapcsolat foltja, vagy fonákja.  Valójában semmit nem helyettesit a meleg, vagy LMBTQ kapcsolatok családiasítása és különösen nem az a gyerekek nekik való kiszolgáltatás által.

Aki nevelt már fel gyereket, vagy gyakorló szülőként éli át ezt a mindennapokban, az jól ismeri azt a szituációt, amikor a gyerek valamilyen mód a szülői ágyban köt ki. Lehet ez félelemből származó ijedség, betegség, korai ébredés, bepisilés, vagy más okán.  Egy heteró családban ez elfogadott, normális életjelenség, hiszen a párok különböző nemű személyekből állnak össze. Így van anya és apa a családban.  A gyerek számára ez  a minta. Apához, és/vagy anyához bújni. Kettejük közt, velük együtt lenni.  Mindez egy más nemi hovatartozással,szexuális vonzalommal, és érzéssel, továbbá az ez esetben "különös" külső nemi jegyekkel, (elsődleges nemi jelleggel) bíró szivárványos család esetében nagyon nem egészséges dolog, hogy a kisgyerek két azonos nemű párhoz bújik be az ágyba.  Mindez elég fura életérzést szül. A gyerek ezt nem képes feldolgozni és megérteni is csak iskolás korában úgy-ahogy.  Nem tudni milyen frusztrációval, szégyenérzéssel, vagy más  megalázó lelki teherrel nehézkedik ez rá a tudata ébredésekor. A gyerek így nem integrálható.  

A gyerek nem egy próbába. Nem lehet egy ilyen emberkísérlet alanya.  A liberálisok ezt a felnőttek esetében is előhozták a különböző vakcinák esetében. A meleg "családok" és a gyerekek vonatkozásában mindez már nem számít. Számukra a gyerek nem érték. Nekik a gyerek nem számít, mert csak úgy veszik mint a kölcsönautót, vagy a lízingelt tárgyi eszközt. A gyerek az LMBTQ pároknak amolyan tamagoccsi, egyfajta öleb, akit lehet etetni, hordozni és "gondoskodni" róla.  

A gyerek azonban nem egy elkorcsosult faj polgárpukkasztó eszköze. A gyerek nem a magamutogatás játékszere. 

Alföldi ne akarjon jó apa, vagy jó anya lenni. Szülőnek sem alkalmas a maga személyiségével. Alföldi ettől még alkothat egy "családot" a maga (szexuális) "párjával", gyerekáldás nélkül. Vagyis gyerek nélkül. Mert ezt az utat választotta, választották a saját magához való társával. Ebbe a kapcsolatba a gyerek természetesen nem fér bele.  Ez az élet normalitása, vagyis a természet rendje. 

Hogy jönne már ki, Alföldi és Kulka közé az ágyba bújva egy ártatlan gyerek?  Hogy jönne már ki a Pa-dö-dő két nőtagja, Lang Györgyi és Falusi Mariann közt az ágyban egy kiskorú?  De vehetünk más példát is, akár melyik maga által vállalt LMBTQ személy "gyerekvállalását"?  

Még Gréczy Zsolt saját maga kamerázta szelfizte önkielégítése következtében is alkalmatlanná vált a gyereke nevelésre. Ezek nem jó példát mutatnak a felnövekvő társadalom számára a jövő fiatalságának.

 A gyereket nem erre és nem ilyenekre kell bízni, nem ilyenekkel kell felnevelni. 

Vegyük például Steiner Kristóf és mostani (utóbbi) férje társaságát. Ki az a nem normális, aki ezek közé, mellé gyereket adna felnevelésre? 

Ne is folytassuk. Beteg ez az egész, ahogy az is, hogy ezeknek az embereknek nem természetes úton biztosítsuk a gyereket. Mindez nem egy áldás, hanem egy elfogadhatatlan és megengedhetetlen követelés a részükről. 

*

A kappanhangú, a töketlen és a szivárványos koalició büszkesége - miért kell hülyét csinálni mindenki másból

A kappanhangú Soproni Tamás, a töketlen Karácsony Gergely és a szörnyen otromba Baranyi Krisztina alkotta liberális közösségén belül alkotja azt a szivárványos koalíciót, ami sok normális érzelmű emberben felhúzta az ideget.

Azt az ideget, ami az íj, mint fegyver leggyengébb pontja az  illetve annak középső, a felhúzáskor az agyba beakadó része.  A buzi mozgalom és vele közösülő bármely más nemi kifordultság pellengére tűzése és büszke arcba tolása felér egy orális erőszakkal azokkal szemben akik nem a saját elhatározásukból fakadóan akarnak szopni. 

Amúgy meg hogy ki mit csinál a partnerével a közös belegyezés alapján semmi közünk hozzá, hiszen Gyurcsány is megmondta Gréczy Zsolt önkielégítős szelfijei kapcsán, hogy a hálószobába nem nézünk be.

Csakhogy ahogy Gréczy Zsolt sem a hálószobában és nem mással  szexuált, hanem egymaga és a telefonján közvetítve mások felé, úgy a kappanhangú és a töketlen, meg a szörnyen ostoba is a nyilvánosság előtt az utcára vitte a szexuális kifordultságát. 

Ezzel egyfajta nyilvánosházzá pejoratíválták a választók önkormányzatát.

És miért kifordultság? Azért, mert a nemi vonzalom természetességéből fakadóan két különböző nemű pár esetén valósul meg. Ez az a normális, vagyis természetes szexuális együttlét, amiből utód származhat.  Az összes ettől eltérő, nem heteroszexuális kapcsolat a buziságtól annak bármely mostanság tagozott válfajáig (LMBTQ stb.) nem a biológiai természetből fakadó, hanem egy elfajult, mutáns, vagyis abnormális gyakorlása.  

Mindez nem is foglalkoztatná az embereket, mert nem ez nem másokra tartozik. Ezért mindennek az elferdültségnek az utcára vitele egyenlő a pedofíliával.  Azzal a magamutogatással, amit Gréczy a telefonja által a hálózaton át közvetített, vagy azzal amikor a magamutogatós bácsi az utcán a köpönyeget, vagy a nadrágját letolva mutogatja a micsodáját.  

Míg Gréczy Zsolt esetében elfogadhatónak tartották egyesek ezt a cselekvés, voltak akiknek ez már nem volt normális. Igaz olyan is akadhatott akinek ez tetszhetett, hiszen Gyurcsány, majd a DK szóvivőjeként sem csupán a maga, vagy barátja és pártja kedvteléséből, hanem az erre ráizgulók megnyerése célzatával dobta fel a hálózatra a képeket.

Így van ez a szivárványos zászlóval is. Nem csak Soproni Tamás kappanhangját előállító mögöttes érzelmek, vagy Karácsony töketlenkedésének jelképeként tűzték vagy a szörnyen otromba a homlokzatára tűzte, gondolom nem a nőiessége jelképezése gyanánt.

Nem is maradt el a viszonzás.  Nem csak a Ferencvárosi szurkolók mentek el az otrombán nőietlen Baranyi Krisztina tettének helyszínére a helyi önkormányzathoz a zászlóért, hanem Novák Előd a Mi Hazánk mozgalom katonája is.  Míg a Fradisták szerint ez a zászló nem sportszerű és meggyalázza Ferencvárost, addig Novák előd szerint egyenesen családellenes.

A többség szerint azonban provokatív és gyalázatos, hiszen egy a természetes hovatartozásukból, nemiségükből kifordult aberrált szexuális csoportot tűz zászlajára és helyez a közhivatal arculatára az, aki ezt a "buzi"-zászlót a hivatalormára helyezi. 

Valójában az egész önkormányzatot egyfajta szórványosan homokos ábrázat mögé helyezik, mint a cirkuszi porondot a megannyi különböző állat.  Csakhogy a cirkuszi porond nem a hivatalos ügyek megjelenítője és intézőhelye.  A kettő, vagyis a hivatal és a bohóckodás nem keverendő össze.

Ahogy Gréczy Zsolt és a pedofil magamutogatás sem a közéletbe és az utcára való, úgy a szivárványos megjelenítés mögötti szexuális orientáltság promotálása sem a közhivatalok feladata.

Karácsony és szivárványos társai itt vételen a közfeladat ellátásuk során.  Elvégre az nem közérdek és közcélú feladata az önkormányzatiságnak, hogy egyes deviáns csoportosulásokat a nemzeti zászló mellé, a vagy a helyi jelképek sorába emelje.  Lehet, hogy a kappanhangú Soproni Tamásnak édes-kedves a buzulás, vagy annak más válfaja, ahogy a töketlen Karácsonynak és a szörnyen otromba Baranyinak is bejön ez a szexuális létforma, de ettől még nem emelheti önkormányzati hovatartozási szintre ezt.

Sokan és sokféleképpen szóltak már ez ellen. Azonban ezek a liberális ivadékok csak azért is feszítik a húrt.

A fehér, hetero keresztények „rémisztő képződmények”-et megkülönböztető gyűlölettel ábrázoló DK-san rasszista Niedermüller Péter is kirakta a hovatartozásuk szivárványos jelképét az  általa vezettet önkormányzat középületére.

Puzsér Róbert egyeneságon O1g-koalicióként azonosítja őket.  Ezt írja: "Terézvárosban győztes O1G-koalíció úgy döntött, hogy nemcsak a szivárványzászlót tűzi ki az épület homlokzatára, hanem az önkormányzat ötvenezer forintos jegyességi csomagját mostantól meleg pároknak is melegen átnyújtja."

Amivel itt baj van, az az épp kiterjesztett jogosultságú jegyességi ajándék. Miért is jár ez az önkormányzati támogatás?

Aztán Puzsér hirtelen rájön, hogy ezért is Orbán a hibás. Le is vezeti:  "Ha valamiért Orbán Viktornak valóban távoznia kellene, az a társadalompolitikája, melynek nyomán az állam soha nem a szegényeket támogatja, hanem a középosztályt, a gazdagokat meg az Orbán Viktor ízlése szerint élőket. Így létesült maga a jegyességi ajándék intézménye, hisz a miniszterelnök az anyakönyvvezető felé terelgeti a párokat."

Ezek szerint Puzsér is egy látens buzi lehet.   

Viszont szokásához híven a Fideszt és a szocikat sem hagyja ki a buliból:  "Kár lenne úgy tenni, mintha ez kifejezetten a Fidesz bűne volna. A magát baloldalinak tekintő Szocialista Párt a neki rendelt tizenkét év alatt előszeretettel támogatta a középosztályt, akár a gazdagokat is – így járt a négyszázezer forintos nyugdíj mellé ingyenes tömegközlekedés. A politika a Kárpát-medencében nem a társadalom bajait orvosolja szociálpolitikával..."   - majd visszafordítja az egészet a saját ízlése és elgondolása szerinti politikai síkra.

"E működést fejlesztette tökélyre Orbán Viktor rendszere, ennek egyik jelképe a jegyességi ajándék. 

Ezt a támogatást nem kiterjeszteni kell a meleg párokra, hanem felszámolni. Soproni polgármester úr és kollégái ebből a pénzből vajon hány család lakhatását oldhatnák meg kerületről kerületre?"

Akár hogy is nézzük, vagy csűrik csavarják a haszonlesők, a jelen buzulás és a mögöttes mozgalom, nem csak szégyenletes, hanem elfajzott és politikai haszonlesők fegyverzetéül szolgál.  

Ez nem csak erkölcsileg fertő, hanem társadalmilag is veszélyes. A mostani szimpatizánsokra amolyan bumeráng effektusként csaphat vissza úgy is mint egy rossz választás. 

Ennek pedig baljós jeleit mindenki más, csak a szivárvány színei alatt élvezkedők nem látják.

*

Gerda asszony leste meg és fülelte le az ócsai szatirt - megnyugodhat a város, ismét jobb lett a közbiztonság

Ócsa számos rémtörténetet produkált már. Olyat amit kitalálni sem lehetne. Az élet furcsaságait semmi és senki nem múlja felül ebben a városban.

Itt, ahol külön Facebook csoport alakult a város negatívumairól, és ahol önmagától roskadozik a műemlék, ott van egy asszonyság, aki mégis örömét fejezi a polgármester által prognosztizált (előrevetített/képzeletbeli) fejlődés kapcsán. 

Most azonban mégis csak Ő, vagyis K. Gerda a nap hőse, akit a pesti bulvár is név szerint (teljes nevén nevezve) szerepeltet.  Történik mindez napjainkban.

Kállai Gerda (35) az ablakon kipillantva látta meg az éppen önkielégítést végző szatírt. Az asszony nagyon megrémült - Fotó: Isza Ferenc ( - Blikk)

 

Mint a Blikkből megtudjuk jó ideje borzolta már az ócsaiak idegeit egy férfi, aki az elmondások szerint azzal szórakozik és szórakoztatja a rá figyelőket, hogy meztelenre vetkőzik a házak között,  közterületen és végül magához nyúl. Ahogy arról egyesek látni vélték, az utcán önkielégítést végzett.

Gerda is valahogy erre lett figyelmes. Aztán mindez eljutott a bulvárújsághoz ahol  felkeltette a szerkesztői érdeklődését és ahogy írják, lelátogattak ide, felkeresték a négy gyerekes asszonyt.

Itt "kiderült, a férfi évek óta rettegésben tartotta az ottani családokat."  

Érdekes ez, mert sem a legútobbi, sem pedig a korábbi polgárőrség általi beszámolókból nem lehet kiolvasni erre való utalást. Sőt, a legutóbbi közbiztonsági rendőri beszámolóból sem derült ki, hogy itt ilyen rémtettek is előfordultak volna az utóbbi években.

Állítólag sokan már azt fontolgatták, hogy a saját kezükbe veszik az egész ügyet. Ahogy előadták, a a maguk módján kívántak közbeavatkozni és elmondani a vetkőző embernek, hogy amit csinál, az bizony a legkevésbé sem szép dolog. Aztán mégis az újságot keresték fel és elmondták, ez a magátmutogató, láthatólag szexuálisan  aktív férfi keseríti meg a helybéli életüket. 

A rettegett szatír a beszámoló szerint a legnagyobb megdöbbenésre a Széchenyi utcai buszmegállónál is felbukkant, ott ahol a város egyetlen - szerencsére nem túl forgalmas játszótere van - és állt neki vetkőzni. Féltéssel szemlélték a dolgot. Végül ezt vették fel telefonnal. 

Mindebből azonban nem derül ki, hogy az illető valamilyen pszichotikus-, vagy tudatmódosító anyag hatására, netán tiszta tudatában állt neki cselekedetének. 

Az azonban ismert - a városüzemeltetés beszámolójából, hogy - nevezett játszótér már közel sem olyan tiszta, hogy az csupán az ártatlan gyerekek szórakozását biztosítaná. A városi térfigyelő kamerahálózatnak itt is van egysége, azonban annak felvételéről nincs információja az újságnak.

Június 18-án e-mailben tájékoztatott bennünket egy anyuka a Köztársaság téri játszótéren tapasztaltakról:
„sajnos   az utóbbi időben szomorúan tapasztalom, hogy egyre több a szemét, a cigicsikkek mellett ma egy óvszerrel is találkoztunk a homokban”

Nem kommentálom az anyuka tapasztalatait, azt hiszem minden jóérzésű ember fölhördült, milyen nevelést kapott, egyáltalán kapott-e nevelést az, aki játszótéren pöfékel és óvszert dobál szét. Azt hiszem ez nem önkormányzati probléma, lényegesen nagyobb  itt a baj. Egyébként a szemetet minden hétköznap összeszedjük a játszótéren és hetente 1-2 alkalommal összeseperjük a teret.

Az eset nem nevezhető egyedinek. Nem csak a szivárványos felvonulások és azok a mozgalmak amik ezeket a közösségbe tömörülteket  utóbbi időben már LMBTQ néven összefoglaló néven nevezik. Ők azok akik a másságukat felvállalják. A mozaik elnevezés Q a querre az eredetileg queer szóra utalás, ami "furcsát, különöst" jelent. A közterületi önmutogatás, vagy önkielégítés eléggé furcsa és mondhatni nem normális cselekedett a többség számára. 

A Blaha Lujza téri vetkőző asszony, a kőbányai sz.pófantom, és persze, utódja, a csepeli orálrém után újabb videót juttattak el hozzánk olvasóink azzal a kéréssel, hogy hívjuk fel a figyelmet a jelenségre. Egy vetkőző férfi keseríti meg az ócsaiak életét.

A baj csak az, ha a buzik és a más indentitásúak mocskos felvonulása, elferdült szexuális vonaglása és magamutogatása ellen szólunk, vagy lépünk fel, akkor azt a rendőrség kordonokkal határolja körbe. Vagyis egyik oldalról védi és támogatja  mozgalom csoportos magamutogatását, más részről pedig közösségellenesnek, szeméremsértőnek tartja és eljár az esetben.  

Valahogy így volt ez Ócsán.

Az egyik lakó, Kállai Gerda (35)egy évvel ezelőtt költözött Ócsára, ahol egy családi házban neveli négy gyermekét. 
Az asszony egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy a szatír már a játszótér környékén is feltűnt, ugyanis áprilisban az ő otthona előtt is megjelent.

– Hétköznap délben vártam a gyermekeimet suli után haza, amikor az ablakból megláttam, hogy egy teljesen meztelen férfi állt a kapunkban, a ház felé nézett, miközben önkielégített – kezdte az asszony, akinek ekkor a legkisebb gyermeke épp a házban aludt. – Azonnal kiabálni kezdtem, de nem érdekelte, csinálta tovább. Végül egy lapáttal kergettem el a házunk elől – folytatta Gerda, majd hozzátette: az eset után rögtön rendőrt hívott. – Nagyon féltem, hogy a gyerekek bármelyik pillanatban hazaérnek, és meglátják ezt az embert. A házunk szerencsére fel van szerelve kamerával, ami az egész esetet rögzítette – mesélte az édesanya, aki azóta sem tud nyugalomban élni, hiszen a férfi szabadon garázdálkodik – mondta lapunknak. 

Az asszony azonnal feljelentést tett, akkor a rendőrség elfogta a szatírt, majd kivizsgálta az ügyet. Júniusban azonban már újra rémisztgette az ócsai lakosokat, legutóbb pár napja, a helyi játszótér közelében.

A tudomásra jutást követően a rendőrség kézbe vette a lakókörnyezetét látványos tetteivel irritáló férfi ügyét.

Miután a rendőrök a cselekményt követő napon tudomást szereztek az esetről, adatgyűjtést végeztek, majd rövid idő alatt azonosították a bűncselekmény feltételezett elkövetőjét, akit még aznap az esti órákban ócsai otthonában elfogtak.

A dabasi rendőrök egy 51 éves férfit vettek őrizetbe, aki a gyanú szerint Ócsán mutogatta magát szeméremsértő módon. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint az 51 éves férfi 2018. szeptember 3-án, 18 óra körüli időben egy Ócsán lévő játszótér közelében szeméremsértő módon mutogatta magát.

Köszönjük.

*