Részemről nem zavaró, ha két azonos nemű ember szereti egymás és párkapcsolatot létesítve magánemberként együtt él az otthonában.
Nem érdekel, hogy ezen belül ki milyen nemi szerepet vállal, mert az együttélésükkel párosuló szexuális együttlét legyen mindenki magánügye.
Azt azonban nagyon ellenzem, hogy ezek az egynemű, vagy azonos-nemű párok, valamint a további eltorzulásuk, netán kifordulásuk alapján az egyszerű buziktól az LMBTQ netán más nevesített deformációkon át a különböző alakzatokig sem foglalkoztatna, ha nem nyomulnának úgy, ahogy mostanság, és nem nyomnák az arcunkba, hogy márpedig ők egy olyan család, mely gyerekre vágyik. Mert ha valaki gyereket akar, akkor annak megvannak az alapvető feltételei. Elsősorban a biológiai, vagyis a nemiségbeli alapkövetelményei. Ezt bizony a párkapcsolat során létrejövő együttlét hozza össze, vagyis az a normális és természet folyamat, mely a nőt és a férfit hozta egybe és együtt nemzőképessé. Ez az alapvető dolog, a természetes és a normális. Az összes ettől eltérő viselkedés, együttlét, vagy folyamat egyfajta deviancia.
A mai kor társadalmi embere hajlamos erre, míg más vallási közösségek pedig kimondottan tiltják és büntetik ezt. A liberális világnézeti felfogás azonban az egész nemiséget egyfajta toleranciával kezeli, így a homoszexualitást és más elfajzásokat is elnézi. Így már nem csak az azonos neműek, kapnak egyre több jogot, hanem a neműségüket váltó, netán azt átoperáltató, vagy éppen kiiktató egyedek is megférnek bizonyos gondolkodásmód mellett. Sőt már az is egyre gyakoribb, hogy valós nemi jegyeiknek ellentétes nemiséget kölcsönző formalitást vesznek fel magukra egyesek. Ők nem csak férfi szülöttként nőként, hanem fordított esetben férfiként próbálnak fellépni, megjelenni és viselkedni a közéletben, a mindennapjaikban, így szexualitásuk során is. Az, hogy ők, vagy közülük bárkivel összeállva egy családot képeznének, legyen a maguk eszmeisége, de ne egy törvényesen elfogadott kötelezvény. Az, hogy ezek, vagy más nemi jegyeket viselők, (akár a buzik,) ketten, párban, vagy az ABC betűivel számontartott torzulásukon belül hányan és hova tartoznak, legyen ugyancsak a maguk megítélése, ahogy az elnevezést sem a heterók betűzték ki számukra.
Azonban, az, hogy ezek az elferdült (nemileg elferdült) "családok" egy normális családi kapcsolatból született gyereket szeretnének maguknak, az számomra elfogadhatatlan. Nem csak a természetellenessége okán, hiszen ebből a nem normális együttlétből, vagyis a két együtt nem nemzőképes egyed szexualitásából sohasem jöhetne gyerek, hanem azért is mert a két egyenként nemzőképes, de azonos nemű szeretkezéséből sem születik gyermek. Tehát az egész egy természetellenes próbálkozás. Ez a mai liberális eszmeiség szerint (lehet) elfogadott és mondhatni "normális", de ettől még a természetes normalitást nem lehet rávenni, vagy liberális mód megerőszakolni úgy, hogy az valóban meg is fogantathasson.
Mindezen íratlan, természeti törvények szerint zajló folyamat, amit semmilyen kifordult eszme nem képes megvalósítani. A család fogalmát átírni, a liberalizmus dilemmáját keresztülvinni különböző kényszerítésekkel, ráhatásokkal lehet kicsikarni, de gyereket ebből mégsem lehet összehozni.
A liberális elferdültek márpedig olyan családokat akarnak, ahol nem csak a különböző vegyes neműeknek, hanem az azonos és a más felfogás szerint élő nemi szerepvállalóknak is lehessen családon belüli gyerekük. Ez most a séma.
Tehát amikor most amolyan liberálisan "divatos mód" kiállnak a heteró házaspárok és a sokszínű család mellett állástfoglalni, akkor valójában nem csak az egyneműek házasságát, hanem a különböző nemi indentitás befogadása mellett a különböző nemiséget (szexuális orientációt) képviselő (perverz) viselkedési formák és folyamatok mellé állnak, ki hazug és alantas mód. Azért hazug felvállalásként, mert maguk heteróként teljesen másként cselekedve isszák a vizet, és prédikálják a bort. Tehát megtévesztve, magukat is cáfolandó, hazug mód beszélnek. Alantas és aljas ez, mert egyrészt ahogy hazugságukkal tévhitet gerjesztenek, úgy azt maguk nem követik le, de más normális körülmények közt létrejött gyermekét kiszolgáltatnák és kiszolgáltatottá tennék a maguk hittérítése által. Ezrét alantasan megtévesztő és aljas cselekedett a heterók efféle bedobása és tenyér-firkás mutogatása.
Ennél némileg hitelt érdemlőbb az, amikor a saját maguk által is bevallottan más szexuális definíciókat, stílusjegyeket és indentitást felvállaló egyének állnak ki a maguk alkotta családért. Azért az életközösségért, amit heteró többség nem kíván vállalni. Ezzel igazán nem is lenne baj, ha nem akarnának ehhez még mástól gyereket is.
A gond éppen a heterótól eltérő szexuális beállítottságú párok, vagy "családok" gyerekvállalásában adódik. Ha nem is tekintik sokan nemi kifordultságnak, vagy elferdültségnek az azonos neműek vagy más elfajzottak együtt hálásával járó nem éppen természetes nemi cselekedetüket, akkor is megfontolandó egy kisgyermek ilyen liberálisan "szivárványos család"-ba adása.
A gyerek ugyanis nem játékszer. A gyereknevelést a gyerek szempontjából is figyelembe kell venni és rá is tekintettel kell lenni. Sőt, inkább és elsősorban a gyerek számít, nem pedig a másság. A liberális gondolkodás szerint a gyereknek abortusz esetén sincsenek figyelembe vehető jogai. Számukra közönyös annak a lénynek a kiléte, fejlődése, vagy éppen annak megszakítása. A magzat jogait a liberális felfogás nem képviseli. Ugyanez köszön vissza akkor is, amikor ezek a liberálisan elfajzott nemiségüket élő emberek gyereket akarnak maguknak a sajátos családképük megformálásához. Ahhoz az eleve fajtalan és kifordult családképhez, amit ezzel a gyerekkel megpecsételni szeretnének.
A gyerek itt azonban nem játékszer. A gyerek örökbe adása egy ilyen fajta társközösségbe eléggé visszás a fejlődő számára. A két azonos nemű "szülő" gondviselő nem képes az anya és az apa együttesen kiegyensúlyozott szerepét betölteni. Ez a normálistól eltérő nemiségű felállás nem egy családi idill, és nem is egy elvált szülői kapcsolat foltja, vagy fonákja. Valójában semmit nem helyettesit a meleg, vagy LMBTQ kapcsolatok családiasítása és különösen nem az a gyerekek nekik való kiszolgáltatás által.
Aki nevelt már fel gyereket, vagy gyakorló szülőként éli át ezt a mindennapokban, az jól ismeri azt a szituációt, amikor a gyerek valamilyen mód a szülői ágyban köt ki. Lehet ez félelemből származó ijedség, betegség, korai ébredés, bepisilés, vagy más okán. Egy heteró családban ez elfogadott, normális életjelenség, hiszen a párok különböző nemű személyekből állnak össze. Így van anya és apa a családban. A gyerek számára ez a minta. Apához, és/vagy anyához bújni. Kettejük közt, velük együtt lenni. Mindez egy más nemi hovatartozással,szexuális vonzalommal, és érzéssel, továbbá az ez esetben "különös" külső nemi jegyekkel, (elsődleges nemi jelleggel) bíró szivárványos család esetében nagyon nem egészséges dolog, hogy a kisgyerek két azonos nemű párhoz bújik be az ágyba. Mindez elég fura életérzést szül. A gyerek ezt nem képes feldolgozni és megérteni is csak iskolás korában úgy-ahogy. Nem tudni milyen frusztrációval, szégyenérzéssel, vagy más megalázó lelki teherrel nehézkedik ez rá a tudata ébredésekor. A gyerek így nem integrálható.
A gyerek nem egy próbába. Nem lehet egy ilyen emberkísérlet alanya. A liberálisok ezt a felnőttek esetében is előhozták a különböző vakcinák esetében. A meleg "családok" és a gyerekek vonatkozásában mindez már nem számít. Számukra a gyerek nem érték. Nekik a gyerek nem számít, mert csak úgy veszik mint a kölcsönautót, vagy a lízingelt tárgyi eszközt. A gyerek az LMBTQ pároknak amolyan tamagoccsi, egyfajta öleb, akit lehet etetni, hordozni és "gondoskodni" róla.
A gyerek azonban nem egy elkorcsosult faj polgárpukkasztó eszköze. A gyerek nem a magamutogatás játékszere.
Alföldi ne akarjon jó apa, vagy jó anya lenni. Szülőnek sem alkalmas a maga személyiségével. Alföldi ettől még alkothat egy "családot" a maga (szexuális) "párjával", gyerekáldás nélkül. Vagyis gyerek nélkül. Mert ezt az utat választotta, választották a saját magához való társával. Ebbe a kapcsolatba a gyerek természetesen nem fér bele. Ez az élet normalitása, vagyis a természet rendje.
Hogy jönne már ki, Alföldi és Kulka közé az ágyba bújva egy ártatlan gyerek? Hogy jönne már ki a Pa-dö-dő két nőtagja, Lang Györgyi és Falusi Mariann közt az ágyban egy kiskorú? De vehetünk más példát is, akár melyik maga által vállalt LMBTQ személy "gyerekvállalását"?
Még Gréczy Zsolt saját maga kamerázta szelfizte önkielégítése következtében is alkalmatlanná vált a gyereke nevelésre. Ezek nem jó példát mutatnak a felnövekvő társadalom számára a jövő fiatalságának.
A gyereket nem erre és nem ilyenekre kell bízni, nem ilyenekkel kell felnevelni.
Vegyük például Steiner Kristóf és mostani (utóbbi) férje társaságát. Ki az a nem normális, aki ezek közé, mellé gyereket adna felnevelésre?
Ne is folytassuk. Beteg ez az egész, ahogy az is, hogy ezeknek az embereknek nem természetes úton biztosítsuk a gyereket. Mindez nem egy áldás, hanem egy elfogadhatatlan és megengedhetetlen követelés a részükről.
*
