Az USA az egyetlen a bolygón, aki képes volt atomot dobni civilekre - a liberális nyugat szeretné elbagatelizálni

1945. augusztus 6-án érte atomtámadás Japánt az USA által, ami szörnyű pusztítást vitt véghez.

Az elhíresült atombomba (a Little Boy) az összeszerelés után július 31-én már bevethető állapotban volt, és az alkalmazási időpont kijelöléséhez csupán kedvező időjárási viszonyokra volt szükség. Az atombombát az Indianapolis cirkáló szállította San Franciscóból a Tinian-szigetre. A Tinianról július 29-én távozó Indianapolist még aznap megtorpedózta az I-58 japán tengeralattjáró. A cirkáló gyorsan felborult, és vészjelzés nélkül elsüllyedt. A bomba ekkor már a szigeten volt.

Augusztus 2-án az amerikaiak három hónapi harc után elfoglalták Okinawat. Különösen a japán veszteségek voltak nagyok, de az amerikai főparancsnokságot ekkor már a „bomba” bevetése foglalkoztatta. Augusztus 5-én az esti órákban véglegesítették a „13. számú Különleges Bombázó Feladatot”. 

Ebben a következő fő- és tartalék célpontok szerepeltek:

1. Hirosima, városi ipar negyed;

2. Kokura, arzenál és városi lakónegyed;

3. Nagaszaki, városi lakónegyed.

Még áprilisban, az előzetes tervezés időszakában a Célbizottság Kiotó, Hirosima, Jokohama, Kokura és Niigata városokat jelölte ki lehetséges célpontként.

Kritériumként szerepelt még:

- legyen a teljesen megterhelt B-29-es hatótávolságán (Tiniantól számítva), azaz nagyjából 1500 mérföldön belül;

- a csapás lehetőleg rendítse meg a japán küzdeni akarást;

- a csapást kedvező figyelési lehetőségekkel hajtsák végre;

- a cél térségében legyen kedvező az időjárás, a csapást ne ködös vagy esős időben hajtsák végre ( csökkenne a hőhatás, kevesen tartózkodnának az épületeken kívül);

- ha az elsődleges cél körzetében kedvezőtlenné válnak a feltételek, legyen még két lehetséges célpont;

- a célban legyen egy katonai létesítmény is;

- a célt előzőleg még ne érje hagyományos csapás általi rombolás;

- a pusztító hatás érdekében ne legyen a közelben olyan domborzati akadály, amely az epicentrumtól nézve csökkenthetné a pusztító hatást és a rombolás erejét.

 

Végül hét B-29-esnek kellet felszállnia különböző feladattal. Három felderítési feladatot hajtott végre. Folyamatosan jelenteniük kellett a tervezett célterületek fölötti látási viszonyokat. Voltak megfigyelést végző gépek és volt a csapásmérő gép. A Tibbets ezredes által vezetett bombaszállító gép fegyvertisztje a veszélyes felszállás miatt úgy döntött, hogy az uránbombát csak a levegőben élesíti. Közben beérkezett a felderítő gépek jelentése. Hirosima fölött felhőtlen volt az ég, így a város sorsa megpecsételődött.

 

 

Augusztus 6-án reggel, helyi idő szerint 8 óra 15 perckor robban Hirosima fölött a történelem első háborús célt szolgáló atombombája. A 20 kilotonnás fegyver pusztítása még az amerikaiakat is meglepte. A feltételezések szerint 80 - 120 000 embert ölt meg azonnal, és szinte letarolta a várost. Truman elnök az Auguszta cirkáló fedélzetén kapta a jelentést a sikeres végrehajtásról. 

 

17 ezer tonna TNT erejével rendelkezett az a robbanószerkezet, amelyet a világ első, háborúban bevetett atombombájaként ismer a világ. Az amerikaiak cinikusságát jól mutatja, hogy a Little Boy nevű bombát ledobták Hirosimára, aminek során szinte nem maradt gyerek élve. 

Az akkori pusztítás hatása a mai napig érzékelhető.  

 

Az amerikaiak a Manhattan-terv keretében 1942 óta dolgoztak a nukleáris fegyver kifejlesztésén. Az első atombombát 1945. július 16-án robbantották fel az új-mexikói Alamogordo mellett. 

 

A fegyver éles bevetése a gyilkolási hajlam és az USA egyedülállóságának a megtestesítője, a nagyhatalmi szerepének a szimbóluma volt.  Mindenképpen be akarták mutatni a világnak, hogy  képesek  bevetni. 

 

Az amerikaiak nem is a harcoló csapatokat, hanem a háttérországot, a mögöttes civileket, a lakosságot célozták meg ezzel a tömegpusztító eszközzel. 

 

Az, hogy a második világháború végén még mindig rendkívül szívósan harcoló Japán ellen vetették be, az csak egy ürügy volt a gyilkolásra.  Igazából a kíméletlen bosszú, a mindenáron gyilkolás és a demonstráció vezérelte az USA döntéshozóit. Augusztus 5-én nem véletlenül engedélyezte Harry Truman amerikai elnök elsődleges célpontként a békés Hirosima kijelölését. Aztán  másodlagos célpontnak Kokurát és Nagaszakit jelölték meg. Egyik városban sem dúltak harcok. A lakosság nem számított a csapásra, ahogy az ország vezetése és a hadsereg sem. Nem is védekeztek.

 

 Augusztus 6-án hajnalban hét B-29-es bombázó szállt fel a Mariana-szigetekhez tartozó Tinian szigetéről, ahova a bombát leszállította az Indianapolis cirkáló. Az itteni reptérről szálltak fel a gépek,   köztük az Enola Gay elnevezésű B-29-s, bombaterében a 3,6 méter hosszú, 0,7 méter széles, 4,4 tonnás nukleáris fegyverrel, a tömeggyilkos "kis fiúval".

Az Enola Gay, a B-29 repülőgép legénységének egy része, ahonnan az első atombombát ledobták. Tibbets balról a második.Pilótája Paul W. Tibbets Jr. volt, aki egy 12 fős legénységet vezetett egy olyan küldetésre, amely megváltoztatta a világ történelmét.

Tibbets az édesanyjáról nevezte el a gépet.

Hirosimát aznap reggel már több légiriadó szirénája ébresztette fel, amelyek téves riasztásnak bizonyultak. Így amikor az Enola Gay reggeli 8 óra után közeledett, sokan azt hitték, hogy felderítő repülőgép. De mire megszólalt a sziréna, az első háborúban használt atombomba már kioldódott.

1945. augusztus 6-án reggel 8 óra 15 perc 17 másodperckor vakító kékesfehér fény lobbant a város fölött, majd mennydörgés következett. Ezzel a jelenséggel robbant fel a japán városra dobott amerikai atombomba és az azóta elhíresült gombafelhő tornyosult az ég felé. Hirosimában azt hitték, vége a világnak.

Paul Tibbets Jr. ezredes mosolyogva az Enola Gay pilótaülésében, pillanatokkal azelőtt, hogy elindulna a tömeggyilkos atombombával  a japánok Hirosimája felé.

A „kisfiú” óriási pusztítást okozott, aznap 70 000- 80 000 ember veszítette életét, de a detonációt követő sugárzás még évtizedekig szedte az áldozatokat. Az amerikai Little Boy hatása ma sem feledhető.  

Egy vakító villanás alatt, olyan forró hőmérsékleten, mint a nap, a bomba felrobbant. Az emberek árnyéka beleégett a földbe. 5 mérföldes sugarú kört pusztított el, a becstelen támadás. Egyes megítélések szerint 80 000 embert öltek meg ott helyben.

Japán, az egyetlen ország, mely atomtámadást szenvedett Amerika által.

1945. augusztus 6-án az emberiség fordulóponthoz érkezett, a nukleáris bomba soha nem látott pusztítást végzett.

 A hatalmas erejű robbanás becslések szerint összesen 90-140 ezer ember életét követelte, 70 ezer ember azonnal elhunyt, a többi áldozat később, a sugárbetegségek miatt vesztette életét, további 200 ezer hirosimai pedig tartós testi (égési) és pszichés sérülésekkel küzd az atomtámadás miatt. A várost átszeli egy hatalmas folyó, amelynek mindkét partján megsemmisült a város az atombomba ledobásakor. 

Az Atombomba-dóm a Motojasu folyó partján áll, ez az épület nem dőlt össze teljesen 1945-ben, pedig innen 160 méterre robbant a bomba, a környezet a földdel lett egyenlő.

Mindez (túltesz,) túltett a náci és a kommunista gyilkos harci gépezett minden eddigi pusztításán. Amerikát a mai napig nem ítélték el, nem közösítették ki az elkövetettekért. Amerika azóta is tömeggyilkos fegyverekkel folytat(ott) háborús politikát. Harci gépezete a mai napig nem állt le. Országokat, kormányokat, népeket bombáz szét, gyilkol és tarol le.  Amerika azóta is harcol a világgal, annak különböző pontjain. 

Manapság éppen Ukrajna népét küldi halálba. 

Az emberiség történelmében eddig két alkalommal használtak élesben nukleáris fegyvert. Mindkettőben az Amerikai Egyesült Államok vetette be és mind két esetben civilekkel teli nagyvárosokban tudatosan a lakosság kiirtása céljából, nem pedig a hadban álló sereg ellen. Ez a leggyalázatosabb ebben.

"Imádkozom, hogy senkinek ne kelljen többé tanúja lenni ennek a látványnak. Szörnyű pazarlás, ilyen emberéletek elvesztése" – mondta Theodore van Kirk kapitány,a gép navigátora egy interjúban 2005-ben:  "Szabadjára engedtük az első atombombát, és remélem, hogy soha nem lesz másik."

Amerika tömeggyilkos mivoltát sokan igyekeznek feledtetni, de ez valahogy nem megemészthető a normális értékítélettel bíró emberek többsége által.

*

Ma van a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja - emlékezés ( - a történelmi múlt és a ma üzenete)

 Az ENSZ Közgyűlése 2005. november 1-jén nyilvánította január 27-ét a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjává, annak emlékére, hogy az auschwitzi haláltábor 1945. január 27-én szabadult fel. Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza "az emlékezés és a tanítás kötelességét", hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.

Többek szerint azonban ez az egész aránytalanul túl van tolva, el van dimenzionálva. Különösen igaz mindez a kommunizmus áldozataira tekintve és velük mérve, avagy hozzájuk viszonyítva. Vannak akik szerint mindez a túlzás, csak a "jó" zsidó marketingnek, az izraelita propagandának köszönhető. 

Ők voltak azok, akik képesek voltak ezt a világ előtt úgy preferálni, mint az egyik legnagyobb világégést. Nekik még azt is sikerült elérni, hogy mindezt tagadni sem lehet. Erre hazánkban is törvényi szabályozás, vagyis tiltás van érvényben, ami még a felvetést és a kételkedés szólásszabadságát is korlátozza. Vagyis a még a hitelesség felvetése, kétségbevonása is büntetendő.    

 Az Auschwitz (lengyel nevén Oswiecim) melletti megsemmisítő tábort Lengyelország lerohanása után, 1940-ben létesítette az SS, a nemzetiszocialista párt fegyveres szervezetének parancsnoksága egy régi kaszárnyában, eredetileg lengyel foglyoknak.

Holokauszt

A holokauszt görög kifejezés eredeti jelentése: teljesen elégő áldozat. 

A kifejezést a második világháború alatt a náci Németország által eltervezett és végrehajtott népirtás megnevezésére használják. A náci Németország nemzetiszocialista kormánya által ellenőrzött területeken a zsidók - és más, az árja személetbe nem illő csoportok - összeírását, begyűjtését és táborba szállítást tervezték el és hajtották végre.  Több millió európai ember esett áldozatul a „végső megoldás” tervének. A népirtás a cigányokat, betegeket, és más, a nemzetiszocializmus ellenségeinek kikiáltott emberek begyűjtését, munkára fogását is magában foglalta de, az áldozatok döntő többsége a zsidók közül került ki. Magyarország sem mentesülhetett ez alól, bár Horthy Miklós kormányzó sokáig sikerrel ellenállt a hazai zsidóság üldözésének, egészen addig, míg az akkori ellenzék el nem árulta, és ezzel kiszolgáltatta tette a németeknek. Így hazánkból is több százezer zsidó honfitársat vittek el, akik részint útközben, másrészt a táborokban vesztek oda. Kevés  ismert túlélő került ismét haza. Sajnos a németek (a "náci nyugat") oldalán sok magyar is szerepet vállalt.  Volt aki önkény, mások kényszerből. Ugyanakkor azt sem szabad elfeledni, hogy számos zsidót mentettek meg a magyarok a kitartásukkal, életük kockáztatásával és emberségükkel. Ezt kár is lenne tagadni. A kormány,a kormányfő nem csak elárult, hanem kiszolgáltatott helyzetben volt, (a náci megszállás -Margarethe hadművelet) háborús elnyomás alatt állt.

 A Holokauszt Nemzetközi Emléknapjává január 27-ét tette meg 2005-ben az ENSZ közgyűlése. Ezen a napon az áldozatokra emlékezünk, egyben arra figyelmezteti az emberiséget ez a nap, hogy soha hasonló ne fordulhasson elő többé.

Mindez ma már hozzátartozik ahhoz a megemlékezéshez, mely táborok elérését és az ott tartottak kiszabadítását hozta.  Azt sem szabad elfeledni ennek kapcsán, hogy a Lengyelországban létesített Auschwitz-i lágert a szovjet csapatok érték el és szabadították fel.

Elsőként a szovjet erők bukkantak nagyobb méretű náci táborra a lengyelországi Lublin mellett fekvő Majdanek városkában, 1944 júliusában. A gyors szovjet előrenyomulás által meglepett németek azonban a tábor lerombolásával megpróbálták eltüntetni a tömeggyilkosságok bizonyítékait.

A szovjet csapatok 1944 nyarán a belzeci, a sobibori és treblinkai haláltáborokat is elfoglalták. A németek 1943-ban lebontották ezeket a táborokat, miután a lengyel zsidók nagy részét már kivégezték.

1945 januárjában a szovjetek felszabadították Auschwitzot, a legnagyobb megsemmisítő központot és koncentrációs tábort. A nácik az auschwitzi foglyok nagy részét menetelésre kényszerítették nyugat felé (úgynevezett „halálmenetekben”), így a szovjet katonák a táborba belépve mindössze néhány ezer éhező foglyot találtak életben. Az auschwitzi tömeggyilkosságokról számos bizonyíték árulkodott. A visszavonuló németek a komplexum legtöbb raktárát lerombolták, de a megmaradtakban a szovjetek megtalálták az áldozatok személyes tárgyait. Ezek között volt például több százezer öltöny, több mint 800 000 női ruha és mintegy 7 tonna emberi haj.

A következő hónapokban a szovjetek további táborokat szabadítottak fel a Balti államokban és Lengyelországban. Röviddel Németország kapitulációja után a stutthofi, a sachsenhauseni és a ravensbrücki koncentrációs táborokat is elérték.

A bergen-belseni tábor egyik rabja a felszabadítás után. Bergen-Belsen, Németország, 1945. április 15. után - US Holocaust Memorial Museum

Sajnos ilyen mérvű felszabadításról a háború során a Szovjetunió területére (gulág) hurcolt foglyok vonatkozásában nincs és mondhatni nem történt. Ezért ennek nincs olyan világirodalma, mint a németek Hitler általi  3. birodalom háborújának során fellelt fogolytáboroknak. 

Valójában a Sztálini diktatúra túlmutat a Hitleri náci Németország birodalmi hatalmán, és annak háborús diktatúráján.  

Lukácsi Katalin, a KDNP egykori tagja, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség VII. kerületi alapszervezetének korábban volt elnökének a holokauszt emléknap alkalmából kitett képes üzenete

Ennek ellenére, továbbra is a zsidó Holokauszt az, ami beégett a globalista világeszme képébe.

 *

"Becsület napja"a hősöknek - megemlékezés a budavári kitörésről ( - tudatosság és megítélésbeli áttörés)

Radikális jobboldali szervezetek emlékeztek szombaton a budapesti Kapisztrán téren a 69 évvel ezelőtti budavári kitörésre, amelyet a Magyar Honvédség, a német Wermacht és a Waffen SS kísérelt meg Budapest szovjet ostroma során. A megemlékezés miatt állítólagos antifasiszta szervezetek ellendemonstráción tiltakoztak a közelben.

A megemlékezésen a résztvevők megkoszorúzták a kitörés áldozatainak jelképes emlékművét.

˝Becsület napja˝: megemlékezés a budavári kitörésről. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt (galéria)

A molinók, illetve a zászlók tanúsága szerint többek között a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Betyársereg és a Magyar Nemzeti Arcvonal elnevezésű szervezetek képviselői voltak jelen. A mintegy 300 emlékező között ott voltak a Blood and Honour, vagyis a Vér és Becsület elnevezésű nemzetközi szervezet bolgár, holland és magyar "divíziójának" tagjai is.

A résztvevők közül sokan különféle egyenruhákba öltöztek, többen is az egykori nyilaskeresztes párttagokéhoz hasonlító fekete egyenruhát, rajta a nyilas karszalagra emlékeztető karszalagot viseltek a rendezvényen. Mások második világháborús magyar, illetve német egyenruhára hasonlító ruházatban jelentek meg, sokan pedig nyilaskeresztes zászlóra emlékeztető lobogót, illetve árpádsávos zászlót lengettek.

A megemlékezés résztvevői eredetileg a Clark Ádám téren gyülekeztek volna szombat délben, hogy onnan vonuljanak fel a várba, de tervüket felborította, hogy a rendőrség tűzszerészei egy bejelentés nyomán lezárták a teret, valamint a Lánchidat és az Alagutat is. Emiatt a tüntetők nagy része nem tudott átmenni a hídon Pestről Budára, majd feljutni a budai várba, így nagy kerülővel a Deák térre vonultak, majd metróra szállva közelítették meg a Kapisztrán teret.

Itt a gyülekezők számára második világháborús német és magyar katonaindulók szóltak a hangszórókból. Mivel a résztvevők nem akartak lemondani a tűzszerészi akció miatt meghiúsult, látványosnak szánt vonulásukról, elmentek a Dísz térig, majd onnan egy "Hősök voltak" feliratú molinó mögött felsorakozva menetben visszatértek a Kapisztrán térre.

˝Becsület napja˝: megemlékezés a budavári kitörésről. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt (galéria)

A téren "katonai alakzatban" végrehajtott megemlékezésen a szónokok többsége azt hangsúlyozta, hogy a kitörés végrehajtóinak többsége életét adta a "bolsevizmus elleni harcban", a "keresztény Európáért". Beszédükben a felszólalók a nemzeti szervezetek összefogására szólítottak fel. A kitörés áldozataira többek között áldást kért és imát mondott értük egy lelkipásztor.

A megemlékezésen jelen volt Zagyva György Gyula, a Jobbik országgyűlési képviselője is.

A rendezvényt megelőzően "Álljon meg a menet!" címmel ellendemonstrációt tartott az Antifasiszta Hálózat és több hozzá csatlakozó szervezet több mint száz ember részvételével. A Magyar Szolidaritás Mozgalom még az ellendemonstráció kezdete előtt közleményben tudatta az MTI-vel, hogy részt vesznek az akcióban.

A demonstrálók délben indultak rendőri felvezetéssel a Dózsa György térről a budai várba. A menet elején kifeszített molinón azt volt olvasható: "A fasizmus háborút és nyomort jelent". A tömegben többen a holokausztot idéző fényképeket, táblákat tartottak a kezükben.

Az antifasiszta akció résztvevőit a rendőrség biztonsági okokból nem engedte közel a Kapisztrán térhez, onnan mintegy 100 méterre kettős rendőri sorfal mögött az Úri utcában a német nagykövetség előtt várakozhattak.

A tömeg a demonstráció ideje alatt többször azt skandálta: "náci takarodj!". A demonstrálók többsége a német nagykövetség épülete elől még a megemlékezés kezdete előtt elvonult.

A "becsület napi" megemlékezésre érkezők és az antifasiszta ellentüntetés résztvevőinek mintegy 20 fős csoportja mégis összetalálkozott a Kapisztrán téren. A verekedést az akadályozta meg, hogy a rendőrök sorfalat alkottak és hátranyomták az egymást hergelő két csoportot.

Lezárta a rendőrség a Lánchidat, a Clark Ádám teret és azAlagutat szombat dél körül - jelentette az MTI tudósítója a helyszínről

 A Budapesti rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint senkit nem állítottak elő a rendezvényről.

*

Történelmi helyszínén a Budai Várban emlékeztek tisztelettel a napra - a Becsület napja ( - kitörés)

Szélsőjobboldali szervezetek idén engedélyt kaptak arra, hogy a budai Várban, a Kapisztrán téren ünnepeljék az úgynevezett becsület napját. Mintegy hat-hétszázan voltak. Az antifasiszta ellentüntetőket a rendőrök nem engedték a demonstráció közelébe. 

Más okból, de a jobbikos Zagyva Gy. Gyula és a baloldali Vajnai Attila is feljelentést tesz.

 

A Becsület napjára a saját történelmi helyszínén a budai Várban emlékeztek (Népszabadság- Kurucz Árpád)

 

A budai Várba szorított német és magyar csapatok 1945. február 11-én megpróbáltak kitörni a szovjet ostromgyűrűből: a szélsőjobboldal számára ez a „becsület napja”.

A rendőrség az évforduló alkalmából meghirdetett összes demonstrációt betiltotta. A rendőri tiltás azonban kevésnek bizonyult: a hungarista, neonáci és más szélsőjobboldali szervezetek „közös megemlékezését” engedélyezte a bíróság.

A szervezők sokáig titokban tartották a helyszínt. Nem sokkal a szombatra meghirdetett rendezvény előtt az egyik hungarista portálon és több szélsőjobboldali honlapon jelentették be, hogy a gyülekező a Clark Ádám téren lesz.

A Clark Ádám teret közben bombariadó miatt a rendőrség teljesen lezárta. Újságírókat sem engedtek a területre. Kevesen láthatták azt a molinót, amit az MTI tudósítása szerint a Sikló melletti korlátra feszítettek ki a spanyol polgárháború antifasiszta jelszavával: "No pasaran" (nem törnek át). Alatta ugyanez a felirat volt olvasható – rovásírással.

Kiderült, hogy a „becsület napja” valójában fent a Várban, a Kapisztrán téren lesz. A szélsőjobboldaliak kisebb-nagyobb csoportokban érkeztek, az ellentüntetőket jóval a tér előtt feltartóztatták a rendőrök. Így is történt atrocitás, egy antifasiszta lányt megrúgott egy neonáci. A zászlóját is elvette, amit a rendőrök szereztek vissza.

Az ellentüntetők jelentős része a Kapisztrán téri rendezvény kezdete előtt hazament, akik maradtak, próbálták sípolással és pfújolással megzavarni a szélsőjobboldali rendezvényt. Túl messze voltak, keveset lehetett hallani a lármából.

A Kapisztrán téren az egyik szervező bejelentette, hogy a résztvevők arcát nem szabad filmezni és fényképezni, „ellenkező esetben sajtópert fogunk indítani”. Később felszólította a jelenlévőket, hogy a Tóth Árpád sétányon menjenek vissza a Dísz tér felé, és onnan vonuljanak be együtt, „fricskát dobva az antifasiszta csürhe elé”.

A tömeg fegyelmezetten elindult – pont az ellenkező irányba. Egy bundába öltözött nő fintorogva fordult társához: „Ezek nem tudják, merre van a Tóth Árpád sétány?!”  Neki ekkor ment el a kedve az egésztől.

Az egybegyűltek végül a hangosbemondó segítségével megtalálták a helyes irányt. A sétányon sorokba rendeződtek, és elindultak vissza.

 

Szélsőjobboldali szervezetek idén engedélyt kaptak arra, hogy a budai Várban, a Kapisztrán téren ünnepeljék az úgynevezett becsület napját
(Népszabadság - Kurucz Árpád)

A felvonulók derékhadát kopasz, feketeruhás fiatal férfiak alkották. Egyikük megkérdezte az ott forgató videós stáb tagjaitól, hogy honnan jöttek. Miután megtudta, hogy az Indextől, emelt hangon kiadta a parancsot: „Szóljatok a rendezőknek, tüntessék el őket! Zsidókra nincs szükségünk!”

A felvonulók ötszázan voltak, a Kapisztrán téren még egy-kétszázan csatlakoztak hozzájuk. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és – egyebek mellett – a hungarista Magyar Nemzeti Arcvonal zászlóit lehetett látni. Feltűnt a Betyársereg és a Pax Hungarica Mozgalom is.

A szónokok a Várból kitörő német és magyar katonákat dicsőítették, amiért a „keresztény Európáért harcoltak”, a „dicső halált választották a szolgaság helyett”. Az egyik felszólaló kijelentette: „Mi vagyunk a példa, hogy van még magyar a hazában, aki nem korcsosult el”. Mikrofonhoz lépett egy Ferenc atya néven bemutatott idős pap is: szabadtéri imádsága keretében előadta a Boldogasszony anyánk kezdetű katolikus éneket. A rendezvény koszorúzással ért véget.

A „vármegyés” Zagyva Gy. Gyula, jobbikos parlamenti képviselő a helyszínen elmondta lapunknak, hogy az általa jogsértőnek tartott rendőrségi tiltás miatt hivatali visszaélés címén feljelentést tesz ismeretlen tettes ellen. 

Ugyancsak feljelentést tesz, de egészen más okból Vajnai Attila, az Európai Baloldal – Munkáspárt 2006 vezetője is, aki az ellentüntetésen vett részt. Az egyik közösségi oldalra feltett beszámolója szerint antifasiszta aktivisták egy csoportja megpróbálta elállni a törvénysértő neonáci felvonulók útját, de a helyszínt biztosító rendőrök felszólítás nélkül erőszakot alkalmaztak velük szemben. Az antifasisztákat körbevették, és csak hosszú alkudozás után engedték el őket a helyszínről. Akkor is csupán rendőri kísérettel távozhattak, amivel szerinte korlátozták az aktivisták szabadságát. Vajnai az eset miatt feljelentést tesz a rendőrségen.

A becsület napját először 1997-ben rendezték meg, méghozzá a budai Várban. Az utóbbi időben a rendőrség nem engedte, hogy a főváros frekventált pontjain tartsák meg a szélsőjobboldali demonstrációt. A rendezvény külterületre szorult. Egészen tavalyig, amikor már a Vérmező volt a helyszín. A becsület napja most visszakerült oda, ahonnan indult: a budai Várba.

Népszabadság

*